Page 1

JANUS PANNONIUS 555 ESZTENDEJE SZERZETT FERONIA-ELÉGIÁJA Emléktábla-avatás Narniban, a Feronia-forrás kútházában

NARNI, 2013. NOVEMBER 16.


JANUS PANNONIUS 555 ESZTENDEJE SZERZETT FERONIA-ELÉGIÁJA Emléktábla-avatás Narniban, a Feronia-forrás kútházában a 2013-as Magyar–Olasz Kulturális Évad jegyében

NARNI, 2013. NOVEMBER 16. Balassi Intézet–Római Magyar Akadémia Narni városa

RÓMA–BUDAPEST 2013


JANUS PANNONIUS MAGYAR KÖLTŐ EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSÁRA Itália földjén az ókor óta nemcsak pergamenre, papírosra írott, vagy éppen nyomtatott könyvek teremtek szép számban, hanem azok a kőbe vésett feliratok is, amelyek az emlékezést szolgálják. Európa szerte ezt a példát követik azok a nemzetek, amelyeket a görög-római kultúra hagyománya és a kereszténység egymással összeköt. Az emléktáblák és szobrok állításában a pápák jártak az élen, és ugyancsak ők vezették be a negyedszázadonként rendszeresen következő szentéveket, példát adva a világiaknak a hasonló számszerűségen alapuló évfordulók megünneplésére. Örvendetesen szaporodnak azok a megjelölt emlékhelyek, amelyek a nemzetek közötti kapcsolatokat és egymás jobb megismerését szolgálják. Janus Pannonius magyar költőnek is van már Itáliában emléktáblája. Ezt 2002-ben avatták fel tanulmányai helyén, Ferrarában, a Bibliotheca Ariosteában. Narniban háromnegyed évszázaddal ezelőtt a magyar Corvin Mátyás Társaság állított emléket Janus legjobb barátjának, Galeotto Marzionak, ma is meglévő szülőházán. Most Narni városa és a római Magyar Akadémia kezdeményezésére, az Olasz–magyar kulturális Évad jegyében, a Nemzeti Kulturális Alap nagylelkű támogatásával, a magyar poétának is lesz itt emlékhelye, mégpedig nevezetes elégiája ihletőjénél, a Feronia-forrásnál, amelynek környezete 555 esztendővel ezelőtt csaknem ugyanolyan lehetett, mint napjainkban. A Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész által elképzelt emléktábla elkészítésére Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész kapott megbízást, akinek alkotásai több magyar emlékhelyet jelölnek meg Itáliában. Janus Pannonius Feronia istennőt magasztaló elégiájában a költői eszköztár része az az ígéret, hogy a költő évente fel kívánja keresni a nevezetes forrást, s annak ókori rendje és módja szerint lerója a megkívánt állat- és virágáldozatot. Tudjuk, hogy ezt az ígéretét a költő a valóságban nem is válthatta volna be, hiszen további életét hazájában töltötte el. Mi viszont, akik ezt a táblát itt most elhelyezzük, tervbe vehetjük, hogy az elkövetkező időkben, a római Magyar Akadémia éves programjának részeként, évente egyszer, mégpedig a nyári napforduló előtti napokban, Narniba látogatunk, s felkeressük ezt a Janus Pannonius által megénekelt forrást, egyúttal Galeotto Marzio szülőhelyét is megtisztelve, újra meg újra találkozhatunk most megismert itteni barátainkkal is. Galeotto Marzio és Janus Pannonius egykori barátsága ma is összekötő kapocs lehet az olasz és magyar kultúra művelői és tisztelői számára. Molnár Antal a római Magyar Akadémia igazgatója


PROGRAM Narni, 2013. november 16. ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 12.00 Feronia forrássánál: Emléktábla avatása Janus Pannonius tiszteletére Köszöntések: Prof. Antal Molnár, a római Magyar Akadémia igazgatója Dott. Francesco De Rebotti, Narni város polgármestere Dott. Gianni Giombolini, Narni városának kultorális ülnöke

13.00 Galeotto Marzióra való emlékezésül szülőházának megtekintése.

16.00 Kereksztal beszélgetés Roberto Nini szervezésében, az avatás alkalmából, a narnibeli Városi Múzeum konferencia-termében: Jankovits László egyetemi tanár (Pécsi Egyetem): Janus Pannonius Feronai-elégiája Amedeo di Francesco egyetemi tanár (L’Università degli Studi di Napoli L’Orientale): Janus Pannonius a magyar humanizmusban Prof. László Csorba (Museo Nazionale Ungherese di Budapest): Magyar hagyományok Italiában és azok emlékezete Prof. Roberto Stopponi (Presidente del Centro Studi Storici di Narni): Giovanni Eroli és tanúsága Janus Pannoniusról


JANUS PANNONIUS FERONIA FORRÁSÁNÁL

Janus Pannonius (1434–1472) padovai jogi tanulmányainak végeztével, 1458 májusában, antik irodalmi eszményei megidézésére Rómába utazott. Narniban született barátjával, Galeotto Marzioval (1427–1497) együtt érkezett az akkor még eléggé elhanyagolt és dísztelen városba. Janus az ott látottak nyomán szerezte Roma ad hospites című, „Quisquis es, ignotis huc vecte a sedibus, hospes” (Bárki vagy jövevény ismeretlen helyről ide vetődve) kezdetű epigrammáját, amelyben a város arra kéri a bárhonnan és bármilyen célból hozzá érkezőt, hogy romjait kegyelettel járja be: „Percensere meas, pia sit tibi cura, ruinas.” A városnézés után, május 23-án maga III. Kallixtusz pápa (1455–1458) fogadta Janust és Galeottót. Az egyházfő, ekkor kiadott oklevelei szerint, az elébe járuló Johannes de Chesmicze, titeli prépost több kérését is teljesítette. Csezmicei János, azaz Janus Pannonius és Galeotto Marzio (civis Narniensis) különleges kegyben is részesült, a hordozható oltár privilégiumát kapták meg. A két barát a pápával való találkozás után, június elején indult tovább. Janus ekkor már arra készült, hogy hosszú itáliai tartózkodása után, nagybátyjának, a váradi püspöknek és az újdonsült magyar királynak, Hunyadi Mátyásnak a hívására, ismét visszatérjen hazájába, Magyarországra. Északi irányába vezető, magas hegyláncokkal szabdalt útján, a kénes vizű Nera folyó völgyéhez érve, néhány napra megállt, hogy meglátogassa barátja, Galeotto Marzio szülővárosát, a hegytetőn épült Narnit. 1458. június 5-én, egy hétfői napon, rekkenő nyári melegben, Janus felkaptatott a város felett épült négytornyú vár tövében csordogáló, az ókor óta Feronia nimfa nevét viselő, nevezetes forráshoz. Ott, a forráskútnál fogalmazta meg a nimfát magasztaló, később igen híressé vált, ötven verssorból álló elégiáját. Rómából érkező utasként, már mint „devotus hospes” ajánlotta versét Feroniának: Naidum Italicorum principi divae Feroniae devotus hospes, Ianus Pannonius, cecinit in reditu ex Urbe, nonis Iuniis, MCCCCLVIII. (Az itáliai forrásnimfák legelsőjének, Feronia istennőnek énekelte a tisztelgő vendég, Janus Pannonius, visszatérőben Rómából, 1458. június 5-én.) A költő így szólítja meg a vers kezdetén a nimfát: Sacri fontis, ave, mater Feronia, cuius Felix Paeonias Narnia potat aquas! (Üdvöz légy szent forrás anyja, Feronia, amelynek a boldog Narni issza gyógyító vizét!) A vers aranymetszés szerinti fordulópontján, a 29-30. sorokban, a költő megismételte a köszöntést, hiszen itt következik a nimfának tett saját fogadalma: Salve iterum e Latiis longe celeberrima Nymphis,


Hospitis et grati suscipe dona libens! (Üdvöz légy ismét Latium nimfái közül a sokszorta leghíresebb, a hálás jövevény adományait fogadjad szívesen!) A fenti négy verssor olvasható mostantól a Feroniaforrás kútházára elhelyezett emléktáblán, amelynek formája a nimfáknak szentelt, antik oltárkövekre emlékeztet. A költő 555 esztendeje ehelyütt írt versének mondataiba beleépítette az áldozati fogadalom szokásos szavait, amelyeket a római oltárkövekre egykor csupán kezdőbetűikkel véstek fel: V[OTUM] S[OLVIT] L[IBENS] M[ERITO], azaz: Fogadalmát teljesíti készségesen az arra érdemes (istenségnek). A költő a nimfának tett fogadalmát így zárta le a 37-40. verssorokban: Debita solventur semper tibi vota quotannis, Dum mea vitalis spiritus ossa reget. Nec plus Castalias, quam te, venerabimus undas, Musarum et nobis numinis instar eris. (Évenként mindig megadatnak néked a téged megillető fogadalmi ajándékok, Ameddig csontjaimat a lélek uralja, Nem becsülöm többre a castaliai forrásvizeket, mint téged, Számunkra a Múzsákkal és isteni erővel felérő leszel.) Feronia nimfa ősi itáliai istennő volt, akit főként a szabinok tiszteltek, s akinek egyik fő kultuszhelye a latiumi Capena közelében fekvő berek volt. A felszabadított rabszolgák védelmezőjüket látták Feroniában, ezért november 13-án megült ünnepén fogadalmi ajándékokat, gyümölcsöket és a termés zsengéit szentelték neki. Az istennőt pártával és nyaklánccal ábrázolták, főként a szabin eredetű Petronius-nemzetség pénzérmein. Feronia, Vergilius Aeneise szerint, Herilusnak (Erulusnak), Praeneste, azaz a mai Palestrina királyának anyja volt. Herilus három lélekkel született, ezért Aeneas segítőjének, Euandernek, háromszor kellett őt megölnie. Jupiter megszánta a gyászoló Feroniát, és Herilust kicsiny forrássá változtatta át. Janus Pannonius Feroniához szóló elégiáját a címiratban, a római kalendáriumot követve, „nonis Iuniis” keltezte, amely június 5-ének felel meg. A Julián-naptár már 1458-ban is tíz napos késésben volt a tavaszponthoz képest, azaz június 5-e a ma érvényes Gergely-naptár szerinti június 15-ének felelt meg. Ezen a napon tehát mindössze egy hét volt még hátra a nyári napfordulóig, amikor is a Rák-csillagkép látszólag arra kényszeríti a Napot, hogy eltérülve felfelé ívelő pályájáról, ismét lefelé induljon. Janusnak mindig fontosak voltak az asztrológiai utalások. A versben érzékletesen tárul elénk a forrást övező táj, és a négytornyú vár képe. A költő a szomjúságot oltó vízért cserébe, a Horatius által megénekelt Fontinalia, azaz a Forrásünnep szokásos virág-, állat- és bor-áldozatát kínálja fel a forrásnak, hogy az a továbbiakban is gyógyítson vizével. Végül a Feroniához fűzhető mitológiai történetekkel ad magyarázatot arra, hogy honnan ered e forrás gyógyító ereje. Az elégia nagyszámú, az antik auktoroktól származó reminiszcenciát is hordoz magában.


Janus Pannonius életművében még kétszer említette meg Narni városát. A Galeotto Marziót magasztaló, „Si, Galeotte, meo te collaudavero versu” kezdetű, 1454-ben szerzett elégiájában, Umbria dicsérete után, az alábbi sorokkal jellemezte a várost: Urbs ibi consurgit praerupti in vertice saxi Nobiliumque ducum pontificumque parens, Cui victrix fortis transcripsit Roma colonos, Nar fluvius nomen mons nitidusque dedit. Haec tibi sat clarae, genus haud ignobile, stirpis Praebuit, et quantas, exigit usus, opes. (Itt emelkedik a város a meredek sziklák tetején, Nemes vezéreknek és főpapoknak is szülője, Ennek javára küldött át bátor telepeseket a győztes Róma, A Nar folyó és a pompás hegy adta nevét. Ez a város nyújtotta neked eléggé híres nemzetségednek nem kevésbé nemes családját, és behajtja neked a hasznot, az oly nagy javadalmat.) A második verssorban a Narniból származó híres hadvezérre, Erasmo da Narnira, azaz Gattamelatára (1370–1443), illetve Berardo Eroli (1409–1479) spoletói bíborosra és pápai vikáriusra történik utalás. Janus Pannonius a várost a Guarinóról írott panegyricus 638. sorában, mint barátja születési helyét említi fel, a Nera folyó menti hegyre utalva: „Martius, undisono quem Narnia monte creavit.” (Marzio, akit Narni hullámverte hegye hozott világra.) Galeotto Marzio szülőháza falára, 1938-ban, a magyarországi Corvin Mátyás Társaság (La Societa Mattia Corvino) helyezett emléktáblát. A jeles humanistáról, a XVI. században, a Cesi család készíttetett, egész alakos, 6-soros epigrammával ellátott freskót, amely 2007-ben történt restaurálása óta, ismét a régi állapotában látható a Palazzo Comunaléban. Janus Pannonius 1458 júniusában csupán néhány napig időzött Narniban, Firenzébe utazott tovább, ahol korábban még soha nem járt. Ekkor találkozott első ízben Vespasiano da Bisticcivel (1421–1498), a híres könyvárussal, aki a XIX. században előkerült könyvében nevezetes kortársait kis életrajzokban mutatta be. Ezek között három magyarországi főpap is szerepel: Vitéz János esztergomi érsek, Janus Pannonius pécsi püspök, és Handó György (?–1480) kalocsai érsek. Vespasiano kétszer is találkozott személyesen Janus Pannoniussal, 1458-ban és 1464-ben. Vespasiano első személyes találkozásukat igen érzékletesen írta le: „[Messer Giovanni] giunto a Firenze con cavalli e famigli, al primo uomo a chi egli volle parlare, fu a me, perchè io fussi mezzo a farlo parlare con più uomini dotti. Giunto a me con uno mantelletto paonazzo indosso d’ uno degnissimo aspetto, subito che io lo vidi gli dissi: voi siate il bene venuto; voi siete Giano Ungaro? perchè, secondo che m’era disegnato, mi parve conoscere. Dette queste parole, mi si gittò al collo, ed abbracciommi, e disse che io diceva il vero, colle più gentili e le più destre parole che io vedessi mai.” (Amikor [János úr] lovaival és szolgáival Firenzébe érkezett, én voltam az első ember, akivel szólni kívánt, hogy segítsek neki abban (hiszen általam érhette el azt), hogy több tudós emberrel


beszélhessen. Amidőn pávakék mentét viselve, igen előkelő megjelenéssel megérkezett hozzám, amint megláttam, így szóltam hozzá: »Isten hozta kegyelmedet! Kegyelmed-é a magyar Janus?«, ugyanis asszerint, ahogy nekem leírták, felismerni véltem őt. Alig mondtam ki e szavakat, nyakamba borult és megölelt, majd azt felelte, hogy helyesen szóltam, mégpedig olyannyira nyájas és okos szavakkal, amilyeneket még soha nem tapasztaltam.) Janus a következő napokban a firenzei tudósokkal találkozgatott, majd a derék könyvárus elbeszélése szerint, az egyik reggelen Poggio Bracciolinit (1380– 1459) látogatta meg: „visitare messer Poggio, e portogli da quaranta versi che aveva fatti la sera dinnanzi; i quali versi furono molto lodati e da messer Poggio e da tutti quegli che li vidono, ch’ era attissimo alla prosa e al verso.” (Poggiót látogatta meg, és mintegy negyven verssort hozott neki, amelyeket az előző este készített; e verssorokat Poggio mestertől kezdve, mindenki, aki csak látta, nagyon dicsérte, mert János úr prózában és versben egyaránt ügyes volt.) Ez a mintegy negyven soros vers aligha lehetett rögtönzés, hiszen a költő érdeke azt kívánta, hogy jól kidolgozott, míves költeménnyel mutatkozzék be a nagyhírű férfiúnál. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltesszük, hogy ez a vers a Narniban szerzett, a Feronia forrását dicsőítő, ám valójában ötven soros elégia lehetett. Janus az idősb Cosimo Medicit is felkereste a Firenze melletti Careggiban, mégpedig az éppen akkoriban felépült villában. Ezt az 1458 nyarán történt találkozást Vespasiano Bisticci Cosimóról írott életrajzában is elbeszélte, ahol visszavetítve a későbbieket, pécsi püspöknek mondja az ifjút: „Sendo stato uno vescovo di Cinque Chiese a Ferrara più tempo, di nazione ungaro, uomo de grandissima autorita e dottrina.” (Egy pécsi püspök, aki huzamosabban tartózkodott Ferrarában, magyar nemzetbeli, nagy tekintélyű és tudású férfiú.) A beszélgetés után „Cosimo disse di poi, essere il da piú oltramontano, a chi egli avesse parlato.” (Cosimo azt mondta róla, hogy ő a legjelesebb Alpokon túli, akivel valaha is beszélt.) Janus útja Firenzéből Padovába vezetett, ahol a közeli Montagnanában lakó Galeottóval ekkor találkozhatott újra. A pannóniai ifjú, mint a fentiekben arról már szó esett, tudott Narni nevezetes szülöttjéről, Gattamelatáról, sőt padovai tanulmányai során már láthatta annak 1453-ban felállított, Donatello által készített, elhíresült lovas szobrát. 1457-ben, a condottiere fiának, Giovanni Antonio velencei kapitánynak (c.1427–1456) korai halála után, Andrea Mantegna festette meg a Gattamelata család padovai palazzójának boltozatára a híres apának és fiának antik allegóriákkal kísért történetét. Ez a freskósorozat 1760-ban tűzvész miatt semmisült meg. Az ifjú siratásának ábrázolása, az Aeneis Pallasának alakjában, azonban rajzon fennmaradt. A freskók megrendelője, Giacoma della Leonessa, a condottiere özvegye, s egyben az elhalt fiú anyja volt. Nem sokkal ezután, 1458 során készültek el a padovai Sant’Antonio-bazilikában a Gattamelaták szarkofágjai. A fiú síremlékére Galeotto Marzio írta meg a verses epitáfiumot. A Gattamelata-freskók és síremlékek avatása szerepet játszhatott abban, hogy Janus és Narniból származó barátja Mantegnától éppen 1458-ban kaptak közös


ajándékot. Az Eremitani kolostor templomában a Szent Kristóf-legenda freskóit ekkoriban megfestő művész ugyanis kettős portrét készített Janus Pannoniusról és Galeotto Marzióról. Ez a táblakép ma már nincs meg, de erről és ekkor írta meg Janus a híres padovai festőt dicsérő elégiáját (Laus Andrea Mantegnae pictoris Patavini MCCCCLVIIIo). A pannóniai ifjú padovai ismerőseinek bizonyára lelkesülten beszélt arról, hogy mennyire kitartóan bolyongott Rómában, hogy az antik emlékeket felkereshesse. Janus beszámolója meglephette hallgatóit, mert azt Magyarországra való távozása, és egy évvel későbbi, pécsi püspökké való kinevezése után is felemlegethették. Giorgio Vasari (1511–1574), száz esztendő múltán, élcelődve írta meg, hogy Mantegna, a padovai Szent Kristóf-freskón megjelenített barátai sorában, lefestett „un certo vescovo d’Ungheria, uomo sciocco affatto, il quale andava tutto giorno per Roma vagabondo, e poi la notte si riduceva a dormire come le bestie per le stalle.” (egy bizonyos magyar püspököt, aki igazán ostoba ember volt, aki egész nap Rómában csavargott, aztán éjszaka, mint az állatok, valamelyik istállóba húzódott be aludni.) Janus Padovából távozva, nevezetes eseményre igyekezve érkezett Ferrarába, hiszen éppen akkor, 1458. július 13-án fejezte be egykori tanára, Guarino da Verona (1374–1460), Strabon Geográfiájának régóta készülő latin fordítását. Az V. Miklós pápa által kezdeményezett munka befejezését Janus itáliai patrónusa, Jacopo Antonio Marcello (1398–1464) velencei patrícius támogatta anyagiakkal. Marcello a legelső példányt annak az Anjou Renének (1409–1480) szánta, akiről 1452-ben Janus Pannonius éppen az ő megbízására írt ezer soros dicsőítő költeményt (De laudibus Renati Siciliae regis libri tres). Ennek teljes szövege 2009-ben, hosszú lappangás után került elő. Mantegna apósa, Giovanni Bellini (c.1430–1516) két képet festett az Anjou Renének készült, ma Albiban őrzött, díszes Strabon-kódexbe. Az első lap képe azt a pillanatot ábrázolja, amint 1458 nyarán, Guarino mester, több személy jelenlétében, átadja Strabon-fordítását Marcellónak. Egy esztendővel későbbi eseményt mutat be a másik lap képe, amelyen Marcello Provence-ban, egy pálmafa alatt, letérdelve adja át a bőrbe kötött kéziratot a trónon ülő Anjou Renének. Janus Pannonius a két miniatúra mindhárom főszereplőjéről, Anjou Renéről, Marcellóról és Guarinóról egyaránt hosszú panegyricust írt ezekben az időkben! Janus olyannyira figyelemmel kísérte mesterének fordítói munkáját, hogy a Guarino-panegyricus 732–736. soraiban arról írt, hogy mekkora öröm lesz majd, ha a könyv végre elkészül. A hármójukkal ilyen módon kapcsolatot tartó Janusnak tehát minden oka megvolt arra, hogy a könyv ünnepélyes átadásán megjelenjék. A Strabon-kódex portréi hiteles ábrázolások alapján készültek. A második miniatúrán Janus iskolatársa, a pálmafa alatt karba tett kézzel álló Raffaële Zovenzoni (1434–1485) látható, aki üdvözlőverset írt Guarino elkészült fordításához. A mindkét lapon szereplő Marcellóról Mantegna készített portrét 1453-ban, az Anjou René által alapított Holdsarló-lovagrend védszentjéről, Szent Móricról szóló kézirat illusztrációjaként.


Az első kép bal oldalán, előkelő kalappal a fején, a Vespasiano által említett, Firenzében viselt, pávakék mentéjében, alighanem Janus Pannoniust, mellette pedig Galeotto Marziót ábrázolta Bellini, talán éppen Mantegna róluk készült táblaképe nyomán. (Mindkét alak nadrágszárán a fekete-fehér sávok Ferrara címerére utalhatnak.) Narniban, a Feronia-forráskút falára kerülő emléktábla alkotója, Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész, a költő arcképét az e miniatúrán látható kicsiny portré alapján mintázta meg. Az elmondottakból látható, hogy az 1458-as esztendő sok hozadékkal járt Janus Pannonius számára, mielőtt a nyár végén visszatért volna hazájába. A Narniban született Feronia-elégia a pannóniai költő legismertebb versei közé került az idők során. 1465 táján írta Battista Guarino (1434–1513) egyik Janus Pannoniust magasztaló elégiáját, amelyben tömör utalásokkal idézte fel barátja nevezetesebb verseit. A szemléző felsorolásban a Feronia-elégiát körülíró szavak együtt szerepelnek a Janus betegségéről szóló, és a nappal látszó üstökösről szóló elégiát felidéző szavakkal: Seu queritur morbos, celebrat seu numina fontis, Seu canit in medio, sidera visa, die. (Vagy panaszolja baját, avagy áldja az isteni forrást, Vagy délben látott csillagot énekel ő.) A Feronia-elégia egy 1498-ban, Velencében kiadott Polybios-kötet függelékében jelent meg először nyomtatásban. Ezen kívül kódexek és nyomtatott könyvek sora őrizte meg szövegét. A vers hetven évvel később, a Zsámboki János (1531–1584) által gondozott első, teljesnek szánt kiadásban (Bécs, 1569), az Elégiák nyitódarabjaként olvasható. A XVII. században Philip Pareus antológiája (Delitiae poetarum Hungarorum, Frankfurt, 1619.) örökítette tovább Janus költeményeit, köztük a Feronia-elégiát is. A piarista Conradi Norbert 1754-ben megjelent, iskolai célú Janus-kiadása Mátyás király hajdani székhelyén, Budán jelent meg. A későbbi korok számára Teleki Sámuel (1739–1822) és Kovásznai Sándor (1730–1792) máig nélkülözhetetlen összkiadása (Utrecht, 1784) tette általánosan ismertté a verset. A Ferrarában született humanista, Lilius Gregorius Gyraldus (1479–1552), a klasszikus mitológiát tárgyaló művében (De deis gentium varia et multiplex historia, Bazel, 1558.) rosszallással idézte Janus Pannonius Feroniát köszöntő versének kezdősorait, mert Horatius (Satirae, I, 5, 24.) és Silius Italicus (Punica, XII, 84-85.) tanúsága szerint, a nimfa valódi kultusza nem Narnihoz, hanem a latiumi Terracinához köthető. Antonio degli Effetti (De borghi di Roma, libro primo, Roma, 1675, 10-11.) viszont Gyraldus vélekedését kárhoztatva, dicsérettel illette Janus elmés elégiáját: „Mal’ intese il Giraldi la bella, et erudita elegia di Giano Pannonio sopra il Fonte di Feronia.” Kovásznai Sándor kéziratban maradt Januskommentárjában irodalmi érvekkel cáfolta Gyraldus sommás véleményét. A Feronia-elégia első, német nyelvű fordítását Peter-Alcantara Budik (1792– 1858) készítette és adta ki Bécsben, 1828-ban; majd megírása után négyszáz évvel, egy Narniban élő helytörténész, Giovanni Eroli (1813–1904), olasz tercinákba tette


át sorait, sőt minden részletéhez kommentárt írt (Miscellanea Storica Narnese, I., Narni, 1858): „Il celebre poeta ungherese Giano Pannonio rese più immortale la nostra fonte, togliendola a soggetto di una elegante e dotta elegia latina, la quale riproduciamo tradotta e commentata per vantaggio di qualche lettore, e per meglio giovare al nostro propositio.” Tőle tudjuk, hogy a középkorban a misebort a Feronia-forrás vizével elegyítették. Eroli metszettel illusztált írásában azt is elmondta, hogy miként, és hányszor építették át a Feronia-forrás kútházát Janus ott járta óta. Ábel Jenő (1858– 1889) Analectájában (Bp., 1880), a magyar közönséggel is megismertette Eroli olasz fordítását. A Janus-versek magyarításával először Hegedűs István (1848–1925), a kolozsvári, majd a budapesti egyetem klasszika-filológia tanára próbálkozott a XIX. század végén. A további fordítókra az 1930-as évekig még várni kellett. Ekkor Huszti József (1887–1954) nagyszerű és máig megkerülhetetlen Janus Pannoniusmonográfiája (Pécs, 1931) megnövelte az igényt arra, hogy az európai neolatin költészet élvonalába tartozó versek végre magyarul is olvashatóak legyenek. A Feroniát magasztaló elégiát elsőként az említett Hegedűs István fordította magyarra, mégpedig 1894-ben. Gáspár Endre (1897–1955) fordítása a XX. század közepén készült. Janus Pannonius magyarra fordított műveinek legbővebb, válogatott kiadása, V. Kovács Sándor (1931–1986) szerkesztésében, a költő halálának ötszázadik évfordulójára, 1972-ben jelent meg. A további fordításokkal teljessé tett kiadás végül 1987-ben látott napvilágot. Ebben a kétnyelvű kötetben Csorba Győző (1916–1995) műfordításában olvasható a Narniban született, az egykori római kultuszt humanista erudícióval felidéző költemény. Tudomásunk szerint 1972-ben járt elsőként neves magyar irodalomtörténész Narniban, a Janus Pannonius által megénekelt forráskútnál. Szauder József (1917– 1975) felesége társaságában tett kirándulásáról a Kortárs című folyóirat hasábjain (1973) szép esszében emlékezett meg. Érdekfeszítő írásában a személyes élmények megjelenítése, és a Janus Pannonius életéről elmondottak az olvasó számára vonzóvá tették ezt a különleges itáliai irodalmi helyszínt. Szauder József harmincöt évvel ezelőtt ekként mutatta be a forrás kútházának belsejét: „A forrás háza egyszerű, kocka alakú építmény, négy-öt méter magas lehet, hossza talán nyolc méternyi, s a nagy nyílás, melynek íve szemből pillérszerűnek mutatja az oldalfalakat, melyekre támaszkodik, elég mély s kissé homályos belső térbe vezet, kétoldalt hosszú kőpadokkal; a hátfalon, ahol a boltív cikkelyei véget érve, félköríves nagy falfelületet fognak be, van beillesztve geometrikus díszítő formák közé, egy négyzetes kőkeret, s ennek közepéről két címer, vagy szív alakú lapos kőpajzs között, egyszerű vascsövön át csorog a forrás, Feronia vize.” Az idén, 555 esztendővel a Feronia-elégia megírása után, a Feronia nimfa római ünnepét követő napon, a magyar-olasz kulturális évad jegyében, a római Balassi Intézet emléktáblával jelölheti meg Narniban, a Feronia-forrás kútházában az elégia születésének helyét, és Janus Pannonius itt jártának emlékét. Feronia nimfa mára szinte elfeledett forrását az idők során nagy hírnévre jutott magyar költő


mívesen formált elégiája teheti újra méltán ismertté. Az emléktábla olasz és magyar nyelvű felirata a következő summás mondattal tájékoztatja a forrást majdan felkereső, a vízre és a kulturális élményre egyaránt szomjúhozó jövevényeket: Ianus Pannonius poeta ungherese il 5 giugno 1458, viaggiando da Roma a Narni, scrisse la sua elegia famosa su questa sorgente in onore della ninfa Feronia. – – Ianus Pannonius magyar költő, 1458. június 5-én, Rómából Narniba érkezve, erről a forrásról szerezte híres elégiáját Feronia nimfa tiszteletére. –– Questa lapide fu collocata dall’Accademia d’Ungheria in Roma, in occasione dell’Anno Culturale Ungheria–Italia 2013. Az ünneplés végén a jelenlévők néhány csepp forrásvíz kortyolásával, és az elégia „Tolle sitim!”, azaz „Szomjamat oltsad!” szavainak hangoztatásával, vagy éppen néhány cseppnyi forrásvíz széthintésével képletesen köszönthetik a költőt ihlető nimfát, és egyúttal felidézhetik Janus Pannonius, Galeotto Marzio, valamint a mindkettőjüket méltató, 200 esztendeje született Giovanni Eroli emlékét.


Felhasznált irodalom: JANUS PANNONIUS, Poemata quae uspiam reperiri potuerunt omnia, Pars I–II., [ed. Samuel Teleki, Alexander Kovásznai], Trajecti ad Rhenum, 1784; VESPASIANO da Fiorentino, Vite di uomini illustri del secolo XV. = Specilegium Romanum, tomus I. Virorum illustrium CIII qui saeculo XV extiterunt vitae auctore coaevo Vespasiano Florentino, ed. Angelo Mai, Roma, 1839; BUDIK, Peter-Alcantara, Leben und Wirken der vorzüglichsten lateinischen Dichter des XV–XVIII. Jahrhundertes, samte metrischer Übersetzung, I. Band, Wien, 1828, 134-139; EROLI, Giovanni: Elegia di Giano Pannonio in lode della fontana di Ferogna, in EROLI, Giovanni Marcii Miscellanea Storica Narnese, Volume I., Narni, 1858, 47-81; Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon – Analecta ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia, ed. Eugenius ÁBEL, Budapestini–Lipsiae, 1880, 152–155; HEGEDŰS István, Janus Pannonius. = Budapesti Szemle, 1894, 80. kötet, 321-348; HUSZTI József, Janus Pannonius, Pécs, 1931, 180181, 366; Giuseppe COLLOSI, La Rocca di Narni e la sorgente di Ferogna, Narni, 1939; VESPASIANO da Bisticci, A pécsi püspök (Janus Pannonius-életrajza), ford. PULSZKY Ferenc. = Az olasz irodalom kincsesháza, szerkesztette Ruzicska Pál, a bevezetőt írta Báró Villani Lajos, Athenaeum Könyvkiadó, Bp., [1942], 108-112; GÁSPÁR Endre, Válogatott műfordítások, Bp., 1956, 61-63; Janus Pannonius Összes munkái – Jani Pannonii Opera omnia, közrebocsátja V. KOVÁCS Sándor. Az 1972. évi válogatott kiadás átdolgozott és teljessé bővített változata, Bp., 1987, 320-323; SZAUDER József, Feronia istennő forrásánál Narniban, Janus Pannoniusszal, 1972-ben, Kortárs, 1973, 311-319. ua., Szauder József, Kövek és könyvek, Bp., 1977, 82-102; CSAPODI Csaba, A Janus Pannonius-szöveghagyomány, Bp., 1981; Ronald LIGHTBOWN, Andrea Mantegna. With a complete Catalogue of the paintings, drawings and prints, Oxford, 1986, 438-439; Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény, I. Humanizmus, szerk. ÁCS Pál, JANKOVICS József, KŐSZEGHY Péter, Balassi Kiadó, Bp., 1998, 134-135, 268. (Török László jegyzeteivel); JANKOVITS László, Accessus ad Janum. A műértelmezés hagyományai Janus Pannonius költészetében, Bp., 2002, 168-171; SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Janus Pannonius Feronia forrásánál. Jegyzetek egy hatodfélszáz esztendeje írott elégiáról a Reneszánsz Év jegyében. = Napút, 2008. szeptember, 7. szám, 89-92; DALLOUL Zaynab, Kovásznai Sándor, az elfeledett Janus-kommentátor, PhD-értekezés kézirata, Szeged, 2008; SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Parthenope veszedelme. Újdonságok a Janus Pannoniusfilológia köréből, Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó, Bp., 2010, 129-136. (Értekezők – etűdök, 2); SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Du péril de Parthénope: la découverte de la version intégrale du panégyrique de René d’Anjou par Janus Pannonius. = René d’Anjou (1409–1480) Pouvoirs et gouvernement, sous la direction de Jean-Michel Matz et Noël-Yves Tonnerre, Presses universitaires de Rennes, 2011, 287-312; RITOÓKNÉ


SZALAY Ágnes, Kutak. Tanulmányok a XV–XVI. századi magyarországi művelődés köréből, Bp., 2012, 49-58, 70-92; JANKOVITS László: Nobilis ingenio. Janus Pannonius költészete, szerkesztette Szőcs Géza, Magyar Pen Club, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2012, 75-76, 121-122. Szentmártoni Szabó Géza NAIADUM ITALICARUM PRINCIPI DIVAE FERONIAE DEVOTUS HOSPES IANUS PANNONIUS CECINIT IN REDITU EX URBE, NONIS IUNIIS, MCCCCLVIII

5

10

15

20

25

30

35

40

Sacri fontis, ave, mater Feronia, cuius Felix Paeonias Narnia potat aquas! Iam prope littorei tetigit Sol brachia Cancri, Sentit et Icarium fervida terra Canem. Tolle sitim; saevis tulerat Langia Pelasgis, Quae nostra exurit pectora, tolle sitim! Sic tibi magna parens alimenta aeterna ministret, Sic nunquam vena pauperiore fluas! En semel, en iterum, quos ferrea fistula fundit, Excipiunt latices guttura sicca tuos. O quantus rediit membris vigor, o mea quanto Viscera divinus liberat igne liquor! Nec venter quamvis repetito immurmurat haustu, Sudorem subitum nec gravis humor agit. Ergo operae nobis pretium fuit alta labantis Ad iuga clivoso tramite ferre gradus. Iam libet et pulchram mirari turribus arcem, Quae surgit sanctis proxima gurgitibus, Audire et strepitum, quem subter valle profunda Spumea sulfurei fluminis unda facit, Ac totos circumlustrare ex ordine montis, Pura salutiferi quos fovet aura poli. Ante voluptatem spectacula nulla movebant, Cum premeret torrens ora perusta vapor. Ocius huc adsit toto grege pinguior haedus, Mutet et effusus vitrea stagna cruor. Adsint et liquido Bacchi cum munere flores, Nec cesset laudes vox resonare pias: Salve iterum e Latiis longe celeberrima Nymphis, Hospitis et grati suscipe dona libens! Tu placidam miseris requiem mortalibus affers Corpora morosis febribus aegra levans. Nec soli debent homines tibi, debet at aether, Aurea cum pascas roribus astra tuis. Phryx puer haud alias miscet cum nectare lymphas, Nec sua Mars alio vulnera fonte lavat. Debita solventur semper tibi vota quotannis, Dum mea vitalis spiritus ossa reget. Nec plus Castalias, quam te, venerabimus undas, Musarum et nobis numinis instar eris. Sed tamen in fessas unde haec medicina medullas, Omnia quae nostis, dicite, quaeso, deae. Euander ternis Herilum spoliaverat armis, Crudeles genitrix invocat orba deos.


45

50

Iupiter est flentem caelo miseratus ab alto, Corpus et in tenues iussit abire lacus, Nec voluit rivis esse ex vulgaribus unum, Sed superis magnó fecit honore parem. Praecipua hinc levitas, hinc vis contraria morbis, Hinc clarum tota nomen in Ausonia.

Elegia di Giano Pannonio in lode della Fontana di Ferogna, tradotta in volgare ed illustrata, stampata nell’ Album di Roma An. XIX. Pag. 25, e segg. = Eroli, Giovanni Marcii: Miscellanea Storica Narnese, Volume I., Narni, 1858, 56-58.

1

Salve, o diva Feronia, genitrice Del sacro fonte, il cui salubre umore Beve di Narni il popolo felice.

2

Già del cancro marin l’astro maggiore Toccò quasi le branche, e ’l suol già sente Dell’ Icaria canicola l’ardore.

3

Tómi la sete; e come fu possente Il Langia pur torla a’Pelasgi feri, Tu a me la tôi che m’arde intensamente.

4

Deh la terra largisca al tuo mestieri Perenne umor! Deh possi ’n ricca vena Scorrer sempre pe’tuoi ciechi sentieri!

5

Ecco una volta e due con tutta lena L’arida gola inghiotte le tue acque Che ferrea doccia a molto sgorgo mena.

6

Oh nelle membra che vigor rinacque! Oh quanto incendio al tuo divin licore Nelle viscere mie estinguer piacque!

7

Nè il ventre internamente fa rumore, Perchè dato mi sia più volte a bere, Nè in sudor mi dissolve ’l troppo umore.

8

Onde fu ben se caddemi ’n pensiere I passi vacillanti ’n cima al monte Recar suso per l’erto aspro sentiere.

9

Or mi diletta rimirar di fronte L’antico Forte a belle torri ornato Che s’estolle vicino al sacro fonte:

10

Or udir il fragor cupo m’è grato Che la bianc’ onda del solfureo Nera Fa sotto giù nel profondo burrato;


11

E perlustrar con ordine l’intera Fila de’monti, in cui spira soave Per lo salubre ciel aura sincera.

12

Dianzi che quell’ardor cocente e grave Le fauci m’abbruciava, i’ non sentia Le maraviglie ch’esto loco s’àve.

13

Qua qua, presto un cavretto il più che sia Grasso del gregge, e pel suo sangue spanto Il cristallino stagno in rosso dia:

14

Qua qua, vegnano fiori, e in una il tanto Prezїoso licor di Bacco, e scioglia Il mio labbro a divote laudi un canto.

15

Salve, o fra quante Ninfe il Lazio accoglia La più famosa: a Te l’ospite grato Offre tai don; deh accèttali con voglia.

16

Tu all’afflitto mortal, egro straziato Per lunghe febbri, dài ristoro, e apporti Un riposo soave e desiato.

17

Nè solo l’uom ti debbe suoi conforti Ma l’etra pur; poi ch’alle stelle aurate Del tuo roscido umor pascolo porti.

18

Il Frigio garzoncel solo le amate Tue linfe al nettar mesce, e sol con queste Marte asterse le sue membra piagate.

19

Finchè saranno nel mio corpo dèste Le dolci aure di vita, in ciascun anno Sciorrò i voti promessi, e farò feste:

20

Nè in culto le Castalie onde saranno Più delle tue, e nel tuo fonte istesso I poeti a svegliar l’estro verranno.

21

Ma intanto, o Muse, eh via, fateci espresso, Voi che tutto sapete, il ver motivo Chè quest’ acqua rinfranca un corpo oppresso.

22

Delle tre armi e vite Erilo privo Per la mano di Evandro, invoca i Dei L’orbata madre col dolor più vivo.

22

Giove intesa dal ciel pietà di lei E del suo pianto, le corporce forme Vuolle cangiarle in piccoli ruscei.

24

Nè de’fonti vulgar siegu’ essa l’orme, Chè ’l sommo Padre per solenne onranza Alli fonti divin la fe’conforme.


25

26

Per questo ha pura e assai leve sostanza; Per questo vince ogn’ aspra infermitade; Per questo ha chiara e bella nominanza In tutte quante l’itale contrade.

AZ ITÁLIAI FORRÁSNIMFÁK LEGELSŐJÉNEK, FERONIA ISTENNŐNEK ÉNEKELTE AZ ÁHÍTATOS VENDÉG, JANUS PANNONIUS, VISSZATÉRŐBEN RÓMÁBÓL, 1458. JÚNIUS 5-ÉN (Csorba Győző fordítása)

5

10

15

20

25

30

35

40

Üdvöz légy, szent forrás anyja, Feronia itt, hol Gyógyvizedért hálás Narnia városa áll! Majdnem a Rák karjáig hajlott félre a Nap már, S Nagykutya lángjától szinte parázslik a föld. Mint ahogy egykor a vad görögöknek Langia, oltsd el Bensőm-szikkasztó szomjamat, oltsd hamar el! Úgy tápláljon anyád, a dicső, örökös vizerekkel, S úgy ne fogyatkozzék áradatod soha meg! Lám, ami egyre bugyog csak a fémcsőből, a kiszáradt Torkok mind benyelik föltoluló habodat. Óh, mily friss kedv ömlik bennem szét, milyen izzó Testbeli máglyától ment meg ez isteni víz! S gyomrom sem fordul, bár jócskán nyeltem a kortyot, S izzadság se ragyog tőle a homlokomon. Hát az a fáradság, hogy e csúcsra nehéz kerülőkkel Fölmásztam, nem volt mégse hiábavaló. Megbámulhatom innen a tornyokkal teli várat, Itt nyúlnak föl a szent kút peremén falai, S elhallgathatom azt a zenét, mit a völgyben a kénes Csermely tajtékzó hab-zuhogása okoz. Végigpásztázhatja szemem sorjában az ékes Hegykoszorút, amelyet balzsamos ég simogat. Addig nem töltött el e látvány semmi örömmel, Míg a dühödt hőség marta tüzével a szám. Rajta! A legszebbik hízott gödölyét ide gyorsan! Fesse a víz tükrét gyönge-vörösre a vér! Hulljon zsenge virág, bőséggel ömöljön a jó bor, Zengje a szó folyton, zengje dicséreteid: „Áldott légy, Latium nimfái között a legelső, Vedd kegyesen hálás tiszteletem jeleit! Könnyű enyhületet bűvölsz a szegény kimerültbe, S meggyógyítod a láz-törte nehéz beteget. S nemcsak az ember adósod – a lég birodalma is éppúgy: Fénylő csillagait föl-fölüdíti habod. Ezt a nedűt teszi nektárjába az isteni gyermek, Mars is e vízből mer, hogy borogassa sebét. Évenként megadom néked fogadalmam ezentúl, Míg csak csontjaimat fűti az életerő. Nem becsülöm Kasztália habját többre tiédnél, Múzsa helyett múzsám lesz ezután a vized.” Istennők, kik mindent tudtok, ugyan milyen ír az, Mondjátok, mely a tört emberi testbe hatol?


45

50

Evander Herilustól háromszor veszi lelkét, S kérleli anyja, szegény, a rideg isteneket. Megsajnálja a síró nőt Jupiter, letekintve, És e kicsiny viz alá rejteti a tetemet. Ám nem akarja, hogy egy legyen annyi közül csak e csermely, S égi nagyok rangját adja örökre neki. Innen a könnyűsége, betegség elleni haszna, S végig Olaszhon ezért ismeri, áldja nevét.

ILLUSZTRÁCIÓK A címlap: Narni 1663-ból való, vízfestékkel színezett látképe = Theatrum Civitatum et admirandorum Italiae, Amsterdam, typis Joannis Blaeu, 1663, 229–230. Az első borítón belül: Janus Pannonius feltételezett ábrázolása csoportképen. = Strabon-kódex, Albi, Médiathèque municipale Pierre–Amalric, RES. MS 77, folio 3v°. – Guarino Veronese 1458ban befejezett latin nyelvű Strabon-fordításának ez a pergamenkézirata 1459-ben készült el. Az ebben lévő, Giovanni Bellini által készített miniatúra azt a jelenetet ábrázolja, amint Guarino da Verona átadja művét Jacopo Antonio Marcello velencei patríciusnak. – A képen bal oldalt álló, kék ruhás, kalapos férfi arcáról mintázta Csíkszentmihályi Róbert az emléktáblán látható medálportrét. 2. lap: A Janus Pannonius-emléktábla tervrajza = Csíkszentmihályi Róbert Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, amely Fáskerti István és társa kőfaragó műhelyében készült, 2013. november 16-án leplezik le a forráskút belső falán. 4. lap: Rocca e fontana di Ferogna in Narni (Ferdinando Warlet rajza nyomán Domenico Amici metszete) = Elegia di Giano Pannonio in lode della fontana di Ferogna, in Giovanni Marcii EROLI, Miscellanea Storica Narnese, Volume I., Narni, 1858, 64-65. 6. lap: Votiv oltár töredéke Aquileiából. = Feroniára utaló felirata: D(is) M(anibus) S(acrum) Feroniensium aquatorum, azaz a vízhordók Feroniáról elnevezett testülete (Collegium aquatorum) állíttatta. – Az emléktábla megformázásakor erre az oltárkőre utalt a művész. Augustus ezüst denariusa, Kr. e. 18-ból. Előlapján Feronia istennő profilja; hátoldalán római hadijelvényeket visszaadó, térdelő parthus látható. Felirata: TVRPILIANVS III VIR FERON[IA] / CAESAR AVGVSTVS SIGN[IS] RECEP[TIS]. Hedone, görög rabszolganő fogadalmi bronz táblácskája, Feronia nimfának dedikált felirattal: HEDONE / M. CRASSI ANCILLA / FERONIAE V[otum]S[olvit] L[ibens] M[erito]. (Kr.u. II. sz. London, British Museum) 10–11. lap: A Feronia-elégia első nyomtatott kiadása. = POLYBIOS, Historiarum libri quinque, Venetiis, 1498, s5b-s6a. 14. lap: Narni – Rocca ed Antico Fontanile di Ferogna. = Képeslap 1914-ből. Forrásnimfa ábrázolása antik mozaik padlón = Hylast elragadják a nimfák, Constantine, Algéria (Musée National Cirta) Alvó forrásnimfát ábrázoló rézmetszet. = Az egykori relief Rómában volt, az Aqua Virginis nevű vízvezetéknek a Colocciak háza mentén álló ívénél, alá a „Huius Nympha loci sacri


custodia fontis” kezdetű, sokszor idézett epigrammát vésték fel. = Jean Jacques BOISSARD, I. pars Romanae urbis topographiae & antiquitatum, qua succincte & breviter describuntur omnia quae tam publice quam privatim videntur animadversione digna, [Francofurti], 1597, 53. 19. lap: Narni = Háry Gyula (1864–1946) magyar festő, grafikus rajza (Keszler József: Háry Gyula mint rajzoló, Művészet, 1909, 345–353) 22. lap: A Feronia-forrás kútházának mai képei. (A hely GPS-koordinátái: 42.512060 N, 12.521300 E) 24. lap: Girland formájú virágdísz = Ludwig Grüner (1801–1882) metszete (1850) Andrea dal Monte Sansovino (c.1467–1529) domborművéről, amely a római Santa Sabina-templomban lévő antik szarkofág ábrázolása nyomán készült. 27. lap: Narni város kőből faragott címere a Palazzo Comunale bejárata feletti falon. 29. lap: Mátyás király koszorúba foglalt uralkodói címere egy corvina-kódex címlapjáról. = Georgius TRAPEZUNTIUS, Rhetorica, Buda, 1480-as évek. A hátsó borító belsején: Galeotto Marziót ábrázoló freskó Narniban, a Palazzo Comunaleban. A fotót a narnibeli Marco Santarelli készítette. A freskó alatti felirat ma több helyütt sérült. Felirata: GALEOTTO MARTIO PHILOSPHO, CUIUS INSIGNEM INGENII FECUNDITATEM DOCTRINAE AC DISCIPLINARUM VARIETATEM, ET RERUM IN UTRAQUE PALESTRA EGREGIE GESTARUM GLORIAM POSTERITAS VENERATA, EFFIGIEM HIC PUBLICE CONCIVIBUS SPECTANDAM, QUASI VIRTUTIS INCITAMENTUM, STATUIT Eloquio valui, curavi commoda pacis; Praeclarus sophia Martius ipse fui. Nar natale solum, celebrem me reddidit Hunnus. Pontifici carus, regis amicus eram. Nunc placeo superis, sunt haec monimenta laboris, Exemplo ut patriae sim locus iste monet. A hátsó borítón: Janus Pannonius medálképének modellje a készülő emléktáblához, Csíkszentmihályi Róbert alkotása. Alatta: Feronia-elégia, 37-40.


Kiadta a Balassi Intézet–Római Magyar Akadémia és Balassi Kiadó Felelős kiadó Molnár Antal igazgató és Soóky Andrea igazgató Összeállította Szentmártoni Szabó Géza Az olasz fordítást készítette: Moravcsik Andrea A kiadványt tervezte Szák András

Debita solventur semper tibi vota quotannis, Dum mea vitalis spiritus ossa reget. Nec plus Castalias, quam te, venerabimus undas, Musarum et nobis numinis instar eris.

Profile for Accademia d'Ungheria in Roma

JANUS PANNONIUS 555 ESZTENDEJE SZERZETT FERONIA-ELÉGIÁJA  

Narni, 2013 november 16

JANUS PANNONIUS 555 ESZTENDEJE SZERZETT FERONIA-ELÉGIÁJA  

Narni, 2013 november 16

Profile for accadung
Advertisement