Sárga Szamár, 2014. április by Sárga Szamár

A GéeSeM Cuore sportivo Finglish Dictionary Egy csepp Prága Debrecenben Hősök… mióta a Schumacher a pilóta „Je to takový šperk” – Rozhovor s BSD

SÁRGA SZAMÁR A Kazinczy Ferenc Diákklub lapja

I n memo ri a m Vě ra C h y t i l o v á

2014. április

KEZDJÜK…

TARTALOM Világnak való Narancs-sárga nap Cuore sportivo Hudební Brno „Je to takový šperk“ Filmsarok In Memoriam Věra Chytilová Könyves (Kortárs) költőkről Lilivel Könyvajánló Kazinczy XII. Tech A GéeSeM... Sport Hősök I: …mióta a Schumacher a pilóta Kocsmablues Pivnice pod ořechy Egy csepp Prága Debrecenben Harapj rá Főzellékkkk Voyage Finglish dictionary 42 Mi lesz, mi volt

4 5 6 8 10 10 12 14 16 18 19 20 22 23

IMPRESSZUM szerkesztő: Havran Kati szerzők: Bodnár Eszter - Demjén Gergő - Fekete László - Havran Kati - Jánoska Amelie - Peniaško Anna - Peniaško Vica - Szajkó György - Tóth Péter - Vavreczky Gábor sudoku: Halász Dávid tördelte: Tóth Péter - Demjén Gergő Legyél te is szerző! nyomda: tiskárna Josef Zezula, Boskovice példányszám: 400db Radnická 8, 602 00 Brünn - SargaSzamar@gmail.com - SargaSzamar.blogspot.com

KEZDJÜK…

VALÓSRÓL ÉS VALÓTLANRÓL

-Tak ty jsi zlodějka. - Ano. Jsem zkaženější než ty, kiš, kiš, kiš. A taky to znamená, že lžu. - To nic není. To dělá každý. To nikdo nepozná. Kultikus párbeszéd Věra Chytilová kultikus filmjéből, a Százszorszépekből. Azután a jelenet után hangzik el, amelyben Marie és Marie, a két fiatal és kacér lány elcsen egy maréknyi aprópénzt a vécéshölgy dobozából. Marie és Marie ugyanis úgy döntöttek, romlottul fognak élni egy romlott világban. Azt teszik, amit épp kedvük tart – ami egyben legtöbbször az is, ami elsőre az eszükbe jut. Lopnak, megdézsmálnak, elnyisszantanak, hazudnak. Hazudoznak a hódolóiknak, bajuszos és bajusztalan uraknak, rúzsos, jobb időket megélt vécéshölgyeknek. Eljátszom néha a gondolattal, hogy mi lenne, ha pont az ellenkezőjét írnánk le annak, amit mondani szeretnénk ebben az újságban. Ebben a számban így arról olvashatnátok, hogy hol NEM koncertezik a Budoár Staré Dámy, merre NEM járt Kazinczy, és milyen könyveket NEM ajánlotok olvasni. Fűszerezzünk még egy picit jobban. Egy-egy cikket elkészíthetnénk akár úgy is, hogy belekomponálnánk olyan tényeket, amelyek igazak, és olyanokat is, amelyek hamisak. Elétek, olvasók elé így egy komoly akadályt gördítenénk, hiszen annak érdekében, hogy megfejtsétek a mondanivalót, szelektíven kellene manővereznetek az igaz és hamis információk között. A manőver pedig csak abban az esetben lenne sikeres, ha rendelkeznétek egy bizonyos explicit tudással, amely felruházna benneteket arra, hogy meg tudjátok különböztetni az igaz állítást a hamistól. Vannak műfajok, amelyek természetüktől adódóan kell, hogy ragaszkodjanak a valósághoz. Azt hiszem, az újságkészítés egy ilyen műfaj – legalábbis amíg nem készítünk az olvasók számára megoldóképleteket a valós és valótlan állítások megkülönböztetéséhez, amelyeket egy kompakt melléklet formájában passzintunk az olvasnivaló mellé. Vannak viszont olyan műfajok, amelyek nem szükségszerűen kell hogy ragaszkodjanak a realitás talajához. Mivel fiktív cselekményen alapulnak, senkit nem érdekel, hogy valóban létezett-e Gregor Samsa, aki egy reggel szörnyű féreggé változva találta magát az ágyában, az sem, hogy tényleg nőtt-e malacfarka a Buendía család vérfertőző viszonyából származó utolsó sarjának. A szerzők ugyanis más csatornákon kommunikálnak az olvasóval, ezen a csatornán pedig a valós világ nem mérvadó. Érdekes felfigyelni arra is, hogy már a korai realisták is tisztában voltak azzal, hogy az irodalom és a realitás viszonya egy roppantul bonyolult kapcsolat. Teljesen tudatosan kezelték a realizmus címkét, hiszen ők maguk vallották, hogy a művészet nem a világ valósághű ábrázolására törekszik, hanem egy valós világ illúziójának a keltésére. Vannak viszont olyan műfajok is, melyek szerzői ragaszkodnak a realitás csatornájához, viszont ezeken keresztül valótlan állításokat is igyekeznek eljuttatni hozzánk, olvasókhoz, akik gyakran választók és konzumerek is vagyunk. Mosolyognak billboardokról, ordibálnak mindenfélét rádiókból és tévékből, weboldalakról és miegyébmásról. A probléma ott adódik, hogy nem kapunk hozzájuk megoldóképletet, aminek segítségével szelektálni tudnánk az igaz és hamis állításaik közül. Mennyivel egyszerűbb lenne ha egy-egy billboardot már maguk a tervezők ellátnának egy Jsem zkažený. A taky to znamená, že lžu. címkével.

HAVRAN KATI

Világnak való 4

Világnak való

NARANCS-SÁRGA NAP Világbékéről meg szeretetről akartam írni. Esetleg nemzetek közötti korrekt együttélésről. Arról, hogy lehetne végre politikai program alapján is szavazni, nem csak aszerint, ki rúgja majd belénk a legkisebbet. Őszinteségről. Tiszteletről. És akkor még a Csendesóceánban alattomosan növekedő szemét-szigetekre szándékosan nem is gondoltam. Aztán megéheztem és írás helyett inkább boltba indultam. Ma kifejezetten sajtra volt gusztusom. Mentális bevásárló listát gyártottam menet közben, arcomat a veszettül ragyogó tavaszi nap felé tartva. Aztán megpillantottam a narancssárga tógás fiút az utca közepén. Óigen, a jóidő Krisna hívőit is előcsalogatta. Tudtam, hogy megszólít, engem valami miatt mindig megszólítanak. Egyébként nem bántam, sőt, külön megcsiklandozott az elkövetkező öt percem ilyen kedves kiszámíthatósága. A Narancssárga is látta, hogy nevetek, már messziről intett, szemkontaktus, várta hogy mellé érjek. Ma nem akart megtéríteni, különben, csak egy újságot nyomott a kezembe és némi hozzájárulást kért ennek fejében. A meglepetés alacsony, pattanásos arcú, középkorú hölgy alakjában materializálódott, konkrétan a semmiből, éppen abban a pillanatban, hogy a kabátzsebemből előhalászott aprót a Narancsárga kezébe nyomtam. Mindenféle klisé nélkül csak annyit mondott, neki is adjak. A Narancssárga is meglepődött, én meg csak nevettem. Ha mindenkinek segítek, nekem ki segít végül? - kérdeztem, de a nénit ez szemmel láthatólag nem érdekelte. Buszjegyre kéne. Ideéside. Oda gyalog is elsétálhat, mondta erre a Narancssárga, nyilván a

földrajzi viszonyokkal jobban tisztában volt. Ó, mondom, én is gyalog járok már egy ideje.... Közben a Narancssárgát néztem, érdekesek voltak így ketten. Tudja mit? Ma ezt kapja tőlem – a táskám mélyén lapuló nyalókát adtam a néni kezébe. - Hát, jó, de nekem ebből kettő kéne! - mondta köszönés helyett. Erre nevettünk már csak és nyomatékosan elköszöntünk.... nem is tudta, hogy jávorfa-szörpös bio nyalókát kapott.... Aztán már csak a megszokott dolgok.... A hazafelé úton a Nový Prostor-os bácsi. Jó, hogy látom, már aggódtam is érte egy ideje. Újságot nem veszek, mindig csak egy kis aprót hagyok. Ma meg volt nálam egy frissen vásárolt, hálóba csomagolt köteg narancs is (valahogy, nem értem, de olcsóbb, mint az alma) – Bácsi, kér narancsot? Ez egy ilyen nap.... - Hát.... ha az a háló meg lenne bontva..... Megbontottam. Azt hiszem, valami nagyon szépet mondott hálálkodás közben, de a szavait nem, csak a szemét figyeltem. Aztán mosolyogva mentem haza. Ja, igen, a világbékéről meg szeretetről akartam írni. Ám.... talán inkább csak facsarok egy kis narancslevet.

VICA

Világnak való

CUORE SPORTIVO Miután utántöltöttem a hűtőrendszerbe, mert a valószínűleg repedt hűtőn szivárog a folyadék, gyors uzsonna-vacsora után végre elindultam a krpolei tescóba. Bő egy hete nem mentem az autóval, nem lehet 3 kilóméter után leállítani a még be sem melegedett motort, kínzás lenne ez neki. Menjünk még egy kört előtte. Kereszteződésnél balra tértem, gondoltam, hogy teszek egy kerülőt a négysávosokon, addigra minden szépen eléri az üzemi hőfokot. A sors akarta ezt így, tudat alatt már egyértelmű volt, hogy merre megyek. Rövid négysávosozás után letértem arra. Jehnice. Az útra, arra A Szent Útra, ami Blanskoba visz. Megvan az oka annak, hogy miért ez a kedvenc útszakaszom Csehországban. Sokáig tartana leírni, 1 méternyi papirusztekercs kéne ehhez, ezért nincs is értelme belekezdeni. Viszont objektíven nézve is élvezetes, jó kanyarkombinációk, tempós ívek vannak végig az úton. Odafelé menet nem forszíroztam nagyon, laza gyorsítás, kényelmes váltás. Kilencvenen belül tartottam a sebességet, természetesen az ívekben is. Jó a nyárigumi, és igen, a sportfutómű most nyer értelmet. Šeberovban megfordultam, és a falutábla elhagyása után tudtam, hogy most padlógázt kell nyomni. Jó a tempó, de a kanyarokban azért még óvatos voltam. Vranov után viszont minden megváltozott. Elképesz-

tő, minden gyorsabb kanyarbevétel után vagy közben elhangzott egy aztakurva. Nem kíméltem, olyan gyorsan mentem, amilyen gyorsan a képességeim engedték. Ez talán jobb, mint a szex, hiszen az evilági, viszont ez a sebesség természetfeletti. Soha ilyen gyorsan még nem mentem semmivel, dimenzióváltás ez a sebesség. Nem tértem le balra vissza Jehnice felé, egyenesen mentem tovább padlógázzal. Hármasban vagy négyesben bevenni egy ívet padlógázzal az az élmény, mikor valóban elkezdi a szervezet termelni az adrenalint és endorfint egyszerre. Lelekovice. Motorfékkel lelassulás 50-re, tátott szájjal és a majdnem kipottyanó szemekkel nézés. A sok koffein miatt még a szívem is félrevert. Az örömtől majdnem könnyek csordultak a szememből. Brünnben zsibbadt testtel, pörgő gondolatokkal, fülig érő mosollyal gurultam a négysávosokon. Utolért egy ugyanolyan típusú autó a belső sávban, belőle egy csinos anyuka integetett. Szia típustárs! Azt hiszem ma már érdemes volt élni, nyugodtan megyek majd aludni.

SZAJKÓ GYURI

Hudební Brno

„JE TO TAKOVÝ ŠPERK“ „Tohle je takzvané B.S.D. neboli Budoár staré dámy…“, stiskne kostnatou rukou kliku a nechá návštěvu v němém údivu nad její pořádkumilovností, nad její květinymilovností, nad útulností budoáru podpořenou tkanými koberečky a kožešinkami na zemi, starou dubovou knihovnou s tlustými svazky, hodinami, co netikají, co doslova buší, co hluší uši, těžkými závěsy a obrazy s něžnými baculatými akty. Toto je opis miestnosti, v ktorej bývala istá stará dáma, v jednej osobe babička a pomenovateľka kapely, ktorú vymyslí dôvtipná vnučka Marta spolu s bratom Štěpánom. Hukot čerstvo založenej kapely, ktorá sídli v kotolni, vyvoláva nesmierne rozhorčenie susedov, a tak mladí hudobníci sa musia vysťahovať najprv do garáže, potom do svojej izby, do dielne, do základnej školy v Kohoutovicích… …ale to je príbeh spred pätnástich rokov. Ten môj sa začína na jeseň 2012. Keďže som veľkým fanúšikom skupiny Longital, ktorá – našťastie – pravidelne zavíta na Moravu, sledujem ich dianie, a na jednom ich brnenskom koncerte sa prvýkrát započúvam do hudby Budoáru staré dámy. Na jar 2014 sedíme v malej kaviarni na Gorkého s Martou Kovářovou.

Ten spoločný koncert na jeseň 2012 bol dôležitým momentom pre kapelu – krstili ste nový album, Lávu. Ako vnímaš uplynulý rok a pol? Ako sa presadil album, si spokojná? Recenze byli velice různorodé. Někdo to úplně zepsul, že jsme ztratili svoji identitu a svoji původní šťávu. Některé naopak oceňovaly vyzrálost. Já jsem přečetla všechny (smiech) a rozumím i tomu pohledu kritickému, protože mnohdy, když poslouchám jiné kapely, tak si říkám to stejné – když byly mladé, měly šťávu, ale teďka už to prostě není ono… Ale zároveň rozumím tomu, že každá kapela potřebuje jakýsi vývoj. Prostě není možné neustále si hrát s bagříkem a říct si, to mi stačí, to je dobrý, budeme dělat výbušné písničky o babičce, i když by to nebylo to zevnitř, to pravé. Takže já to beru jako jakýsi přirozený vývoj, pokrok, který souvisí s obměnou členů, a mám radost, že to funguje dál.

Na webstránke kapely popisuješ príbeh Budoáru v ironickom, niekedy až sarkasticky – sebakritickom štýle, ktorým vieš čitateľa náramne pobaviť. Dozvedáme sa, že v čase vzniku kapely ste s bratom svoju hudobnú nezdatnosť ospravedlňovali slovami „dvaja, to ještě není žádná kapela.“ Odvtedy pribudli noví členovia, po čase niektorí odišli, a pridali sa zase noví. V čom sa líši aktuálny Budoár od pôvodnej zostavy? Když člověk zakládá kapelu a jde do toho bez jakýchkoliv zkušeností, je to velice spontánní záležitost, od které nikdo nic neočekává. Po patnácti letech, kdy už má za sebou člověk ty výsledky, je jakýsi přemýšlivější, zahloubanější a víc nad svými nápady přemýšlí – jestli tenhle anebo tenhle obstojí. Největší změna ve mně je ve vztahu k mým nápadům. Dřív prošlo všechno, skládala jsem třeba písničku denně a říkala jsem si, že to je dobré. Dneska, když je to jednou za měsíc, tak jsem ráda za ten nápad, stejně si ho víckrát přeberu a nakonec

Hudební Brno písnička třeba ani neuspěje. Je to jakási kritičnost, která ve mně vzrostla, asi přirozeně. Tenhle rozdíl se právě odráží i v té poslední desce, která vznikala relativně dlouho. To, co zůstalo stejné, je, že Budoár není profesionální kapela, která by nás živila. Je to koníček, při kterém se sejdeme jednou za týden a nemáme jiné ambice, než si párkrát zahrát. Byly příležitosti, kdy nám manažer říkal: „Tak to rozjeďte a začněte pořádně hrát.“ Já jsem cítila, že když bych na tohle přistoupila, tak by to postrádalo něco, co je na tom pro mne nejdůležitější - že je to obohacení života, je to takový šperk. Klenot, který si člověk obleče na den. A i když se proměňují ti členové, tak si myslím, že je to neuvěřitelně stálé. Opravdu není moc kapel, které by vydržely tak dlouho. Je to takový pomalý vývoj, jako když jede tank... Píše sa o vašej hudbe, že priamo nadväzuje na brnenskú alternatívu prvej polovici osemdesiatych rokov. Nuž, priznám sa, ak je reč o československej alternatívnej scéne osemdesiatych rokov, predstavujem si kapely ako Jasná Páka, Pražský výběr alebo Letadlo, a druhú etapu tých starších, ako The Plastic People. Sú to však výlučne pražské kapely. Čo sa deje v tom čase na moravskej scéne? Vyrůstali jsme v Brně, takže nás rodiče brali na koncerty Pluta, Ivy Bittové, Petra Váši a těch kapel, které se zrodily kolem nich. Určitě to mělo ten vliv a nedá se popírat, že jsme na to nenavázali, i když ne záměrně. Ty melodie, ty hudební postupy, ta hra se slovy prostě do člověka prosákne. Asi jo. Tak jak říkáš o Jasné Páce a o Letadle, tady si myslím, že ta kontinuita není. Spíš dominují ty melodie a rytmy z Moravy. Je to istá averzia voči Prahe? Já se nevyhraňuji vůči Praze. Ale myslím si, že když kapela funguje v Praze, má jakési vyšší ambice proniknout dál, třeba i do světa. Má tendence zpívat anglicky a možná se i trošku přizpůsobovat obecnějšímu publiku. My jsme z Brna a nikdy jsme žádné ambice neměli, tak jsme neřešili, či zpíváme česky nebo anglicky, jestli to může zajímat i někoho venku. Možná díky tomu si právě to Brno udrželo takový

svébytnější výraz. Ale samozřejmě to říkám velmi zjednodušeně, určitě to nemůže platit všeobecně a pro všechny kapely. Albumy Budoáru reflektujú pozoruhodný hudobný vývoj. Ten prvý sa snaží o dravú rockovú hudbu, nasledujúci — My o vlku — obsahuje oveľa melodickejšie pasáže, ktorými sa snažíte dohnať istého vlka, ktorý pred vami stále uniká… Já si myslím, že je důležité toho vlka hledat pořád... Kdybychom ho našli, tak bychom možná skončili. Ale to zní trochu jako klišé, tak bych mohla říct, že vlka jsme našli, teď hledáme Červenou Karkulku. Lávu ste však nahrali už v novom postavení. Je tam počuť viac gitaru, chýbajú husle. Ako vnímaš zmenu po hudobnej stránke? Určitě se změnil zvuk kapely, housle byly pro nás hodně charakteristické, aspoň se to o nás říká. Já mám zvuk houslí hodně ráda. Zároveň, když se děvčata rozhodla po deseti letech odejít, tak jsem si říkala, že nebudu hledat přímou náhradu – dívku, která hraje na housle a dívku, která hraje na basovou kytaru krajkovým způsobem – ale že vezmu ty lidi, kteří mají zájem, a že to postavíme jinak. Bude to prostě výzva, jestli to obstojí. Bavila mě i ta proměna, že jsme nuceni přemýšlet jinak a jinak to aranžovat. Cédéčko je výsledek toho experimentu, který samozřejmě nadále trvá, jen už s námi nehraje dechař Tomáš Doležal, takže jsme jenom čtyři, dvě kytary, basová a bicí. Aké plány má Budoár? Budu se stěhovat na vesnici a budu se tam učit hrát na pianino… Nemám pevně daný scénář. Třeba teďka mě nadchla akustika vlakové zastávky Dolní Cerekvi – to je ta vesnice, kam se mám stěhovat– a tak jsem si říkala, že tam bychom mohli udělat koncert. Ráda bych na tu vesnici přinesla trochu kulturního života. Na podzim budeme mít koncert na louce, na úplně nejhornějším místě Dolné Cerekvi, odkud je všude dolů vidět.

KATI

Filmsarok

IN MEMORIAM VĚRA CHYTILOVÁ Néhány héttel ezelőtt távozott az élők sorából a világhírű cseh filmrendező asszony, Věra Chytilová. A cseh újhullám jelentős alakja, Miloš Forman és Jiří Menzel pályatársa és kollegája 2014. március 12-én hunyt el Prágában. Ostravában született 1929. február 2-án. Kalandos úton jut el a filmkészítéshez. Útja Brünnön is keresztülvezet, itt építészetet tanul. Életrajzírói az ebből az időszakból származó változatos munkáiról emlékeznek meg: műszaki rajzoló, fotó-laboráns, manöken. Nem rossz alap a filmezéshez! Ennek igazolására nagyon jó párhuzam Herskó János tevékenysége a budapesti Színművészetin a 60-as években, aki, annak elkerülése végett, hogy 18 éves kölykökből legyenek rendezők, akiknek nincs semmi „valóvilágbeli” tapasztalatuk, szándékosan olyanoknak hirdet felvételit, akiknek már van diplomájuk, élettapasztalatuk, dolgoznak. Így válhatott tanárnőből, titkárnőből rendezővé Ember Judit, vagy – Chytilovához hasonlóan – építészmérnökből filmessé Szomjas György. Filmes kurzusa előtt a rendezőnő már feltűnik apróbb filmszerepekben, a prágai filmművészetire (FAMU) csak 28 éves korában, 1957-ben nyer felvételt és 1962-ben szerez diplomát. Diplomafilmje, a Mennyezet hőse (Pytel blech), önéletrajzi indítattású, főhőse egy manöken. Ettől a filmtől számolják a cseh „új film” kezdetét. A nemzetközi sikert a máig egyik legnézettebb filmjével (pár hónappal ezelőtt a Kino Art is vetítette) a Százszorszépekkel (Sedmikrásky, 1966) éri el. A prágai tavaszt követően másokkal egyetemben tiltólistára kerül. Nyolc év hallgatás következik, ezt az időt reklámfilmforgatással tölti. 1976-tól viszont újra filmeket készít. Hosszú és termékeny pálya az övé, még tizenhárom nagyjátékfilmet forgat, az utolsót 2006-ban. Karakteres véleménye a rendszerváltás előtti és utáni évekről a filmjeiben is megjelenik. Erős női jellem, a női témák, akárcsak a morális kérdések, melyek talán a szigorú katolikus neveltetésében gyökereznek, visszatérő motívumai a filmjeinek. A továbbiakban egy kis ízelítőt szeretnék adni filmélményeimből. Közel sem láttam annyi filmet, mint amennyit szerettem volna, de próbáltam minden korszakából találni valamit. Tervezünk egy Kafedik Filmklubot Věra Chytilovának szánni, talán ezekkel az ajánlókkal felkeltem az érdeklődéseteket.

Az első filmje: Éva és Vera (O něčem jiném, 1963)

Az egyetlen Hrabal adaptációja: Gyöngyök a mélyben (Perličky na dně, 1965)

Személy szerint a kedvenc filmem, annak ellenére (vagy pont amiatt?), hogy nagyon erős női tematika jelenik meg benne. Két nő, két teljesen különböző sors párhuzamosan bemutatva. Éva élsportoló, tornász. Minden napját, egész életét a gyakorlásnak szenteli, amibe más már nem fér. Világa a tornaterem, démonai a bak és a szaltók. Barátai egyben az edzői is, akik, amint a sporteredmények veszélybe kerülnek, minden empátiától mentesnek mutatkoznak. A másik oldalon Vera áll, háziasszony. Ugyanolyan izolált élete van, mint Verának. Világa otthona, gyermeke, állandóan újságot olvasó férje körül forog. Unatkozik, alkalmi szeretők karjaiba menekül, hiába. A sorsok nem fonódnak egybe, párhuzamos vágásokkal tárul fel a két női sors, mely - Báron György szavait idézve - „egyegy sikertelen változat az értelmes életre.”

A csehszlovák újhullám Bohumil Hrabal emberközeli írásaiért való rajongása ezzel a filmmel veszi kezdetét. A Gyöngyök a mélyben rövidfilm füzér, amiben öt - akkor ifjú, később legendássá váló - filmes dolgozott fel egy-egy Hrabal novellát: Jirí Menzel (Baltazár úr halála), Jan Němec (Szélhámosok) és Evald Schorm (Az öröm háza), Věra Chytilová (A világ automata-büfében) és Jaromil Jireš (Románc). A világ automata-büfében alapja a hasonló nevű, rövid hatoldalas novella. Tömörsége révén nem lehet szavakkal visszaadni a mélységét. Vihar van egy lagzi alatt. A vendéglőt be kell zárni, mert egy lány felköti magát a mosdóban. Egy férfit két napja elhagyott a szerelme, aki hasonlít arra a lányra, aki pont a nászéjszakáján maradt a vőlegénye nélkül, mert kötekedett az öngyilkosság miatt megjelenő rendőrökkel. A többit fedje balladai homály…

Filmsarok

A világhírszerző: Százszorszépek (Sedmikrásky, 1966)

A rendszerváltás utáni: Örökség, avagy Guten Tag faszikáim (Dědictví aneb Kurvahošigutntág, 1992)

Itt is két hölgy a főszereplő, de a rögvalóság helyébe az abszurditás kerül (a felszínen legalábbis). Két cserfes lányka harcot indít a világ értelmetlensége és gonoszsága ellen, mégpedig úgy, hogy ők maguk is romlottakká válnak. Útjukat összetört férfiszívek és tányérok, áthágott konveciók és egyre fokozódó káosz kíséri. Az egész film egy nagy haláltáncra emlékeztet, amelyen mindent és mindenkit felégetnek maguk körül. Botrányos. Nem is igazán érti az ember, pontosan mire való ez, a sok szimbólum a bűnbeeséssel(szinte végig almát majszolnak), a sok formai játék. A rendezőnő a film végén bejátszott háborús jelenettel adja meg a választ: „E filmet azoknak ajánljuk, akik csak a letaposott saláta láttán háborodnak fel...”

Fergeteges vígjáték egy lusta naplopóról, akire rászakad egy csomó pénz és a vele járó hatalom. Az addig csendesen naplopó, sörét és saját főzésű slivovicéjét szlopáló Bohouš minden átmenet nélkül egy újgazdag bunkóvá válik. Ezzel nagyjából elmondtam a rendezőnő véleményét a rendszerváltásról. Amellett, hogy a „pénzért mindent és mindenkit megvehet” mentalitás nem fest egy pozitív hőst Bohoušból, el kell mondani, hogy a környezetéhez képest ő a legpozitívabb szereplő a filmben. Együgyűsége és zseniálisan vicces odamondásai (Ne tegezd a lovamat!) nem engedik nem megkedvelni őt. Ritkaság, hogy ilyet ajánlok, de érdemes magyar szinkronnal megnézni, mivel Reviczky Gábor lubickol Bohouš szinkronszerepében. Mondom ezt annak dacára, hogy felhívták a figyelmemet, hogy pár ütős poént nem sikerült magyarra fordítani.

Panelsztori (Panelstory aneb Jak se rodí sídliště, 1979)

Groteszk és nagyon nyomasztó világot fest számunkra ez a film. A szocialista lakásépítési hullám kellős közepén vagyunk, Prágában, őrült tempóban, egymás után húzzák fel a panelházakat. A lakásokra éveket kell várni, viszont még nem nyerte el végleges formáját a telep. Az építkezés még javában zajlik, a lakók már elfoglalták az épületeket, valami elképesztő holdbéli tájon keresztül közlekednek, tolják a babakocsit a sárban, hosszú sorokban állnak a telefonfülkék előtt. Szolgáltatások a kocsmán kívül nem igazán működnek. Ebben az élhetetlen világban, kevés kivételtől eltekintve, élhetetlen emberek laknak, akik nem ismerik egymást, nem figyelnek egymásra, nem törődnek a környezetükkel, frusztráltak és nem látnak kiutat a helyzetből. Pár kulcsszereplőn keresztül egy nap történései elevenednek meg a vásznon. Izgalmas nézőpontot ad az oviból elkószált, talpraesett huligán kiskölyök, aki referenciák híjján ebben a zavaros világban szocializálódik, a vidékről a lánya családjához költöző öregúr, illetve egy fiatal szerelmespár, akinek még vannak víziói az életről (ami lehetséges, hogy csupán illúzió?). Apró élettöredékeket láthatunk egy kialakulóban lévő életformáról és elképesztően gyönyörűen fotózott vágóképeket az épülő új világ ipari esztétikájáról. Tűpontos szociológiai elemzésnek is beválik, és ahogy az ember elmerül a filmben, rájön, hogy az meglehetősen szórakoztató is.

DEMJÉN GERGŐ

Könyves

(KORTÁRS) KÖLTŐKRŐL LILIVEL Egy füstös-gitáros estén beszélgettünk Saróka Liliánával. A Weöres Sándor és József Attila versfoszlányok ott zümmögtek még az este hangulatában, elbűvült minket a Blake-dal, amely – mint megtudtuk, egyetlen olyan vers a verséneklő lány repertoárjában, amely nem magyarul íródott – minket viszont az is érdekelt, kiket kedvel Lili a kortársak közül. „Szeretem Ágai Ágnes verseit, Varró Dánielt, meg Lackfi Jánost is, de kortárs verseket nem szoktam előadni. Érdekes ez a dolog, hiszen ezek a költők itt vannak velünk, működnek, ezért dilemmát okoz, hogy hozzányúlhatok-e a verseikhez. Persze ugyanúgy, nagyon sokszor harcoltam önmagammal egy-egy fellépés után, mikor József Attila megzenésítéseket játszottam, hogy vajon van-e nekem jogom az ő verseit előadni. Emiatt mindig dúl egy belső harc, hiszen a versek nem csak az én gyerekeim, és ez fokozottan igaz kortárs költők műveinél.” Manapság viszont, a hagyományos értelemben vett költőknek pont az a problémája, hogy nagyon szűk az a réteg, amely megvenné a versesköteteiket. A hagyományos formák helyett gyakran már megzenésítve, interpretálva jutnak el a költők versei a közönséghez – mondjuk könnyűzenében, dalszövegekként... Valószínűleg örülnének, ha feldolgoznád a verseiket, nem? „Lackfi János nagyon kedvelt kortárs költő, főleg a jópofa gyerekversei miatt. Mivel néha gyerekeknek is előadok, feldolgoztam tőle néhány ilyet. Vele Zentán, a Zentai Énekelt Versek Fesztiválján már találkoztam és beszélgettem. Hogyne, sok olyan zenekar van, aki felkeresi a költőt, együtt dolgozik vele, végül együtt adják ki a megzenésített verseket. Én is gondoltam már arra, hogy mi lenne, ha Lackfi Jánost egyszer felkeresném ilyen okból. Mindenesetre, ha szeretnék megjelentetni olyan felvételt, ahol egy kortárs költő művét zenésíteném meg, azt egyértelműen meg is mutatnám neki, mielőtt publikálnám.” Dolgozol most valami újon? „Igen, most a legújabb dolog egy Weörös Sándor vers, amelynek Tündérszerelem a címe. Beleírtam ugyan a brünni repertoáromba, viszont éreztem azt a félelmet magamban, hogy nem tudom előadni, úgyhogy végül kihagytam... még csak egy hetes munka.”

KÖNYVAJÁNLÓ ...ezúttal tőletek. Arról kérdeztünk titeket, melyik az a könyv, amit az utóbbi időben olvastatok, tetszett és ajánlanátok másoknak is.

KUSTYÁN ORSI Halli! Gerlóczy Mártontól a Check-in című könyvet ajánlanám.... nem épp most olvastam, de nagyon jó élmény még mindig, gyakran belelapozok. A fickó utazgatásairól szól a világ nagyvárosain keresztül, de igen laza, fiatalos nyelvezettel ír és szerintem ért a hangulatfestéshez nagyon. Budapesten indul és ott is végződik, de közben bejárja Los Angelest, Tokiót, Prágát, Bangkokot és Békéscsabát is. Ennyi, slussz, olvassátok el!

SARÓKA LILI

Könyves EASTWOOD PISTA Mit olvasott Eastwood Pista a közelmúltban? Frei Tamás regénytrilógiáját. A megmentő, A bankár, 2015: ezek egy rendkívül izgalmas kémregény sorozat darabjai. Azért szerettem meg őket, mert ezek a könyvek rávilágítanak egy fiktív, ugyanakkor a miénkre kisértetiesen hasonlító világ összefüggéseire: energiafüggőség, politikai játszmák, pénzügyi érdekek. Szinte lehetetlen letenni, ha elkezded olvasni. Mindenki számára tartogatnak valamit: akció, romantika, összeesküvés-elméletek, finom ételek. Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája című könyvét. De nyugodt szívvel ajánlanám Murakami bármelyik könyvét: Kafka a tengerparton, Birkakergető nagy kaland, A határtól délre, a naptól nyugatra, Szputnyik, szívecském!. Kortárs, ugyanakkor klasszikus. Furcsa világokban kalandozunk, ahol az egyén belső világa találkozik a felszín alatt rejtőző természetfelettivel. Ebből a találkozásból pedig valami olyasmi születik, amit nehéz szavakba önteni, de hat ránk, átformál. Jobbak leszünk vagy rosszabbak? Talán csak mások, mint akik beléptek egy ajtón és tudják, hogy nincs visszaút. Harcosok étrendjét Ori Hofmeklertől. Most pedig szerepeljen itt egy életmód könyv. Meglepő húzás? Talán. Ugyanakkor olyan korban élünk, amikor nehéz megtartani az egyensúlyt az élet számos területén. Ezek közül az egyik legfontosabb az étkezés. Nem állítom, hogy mindenkinek e könyv szerint kellene étkeznie. Mindenképp érdemes azonban elolvasni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miképp bánunk a szervezetünkkel – nap mint nap, egy életen keresztül.

CSÉFALVAY GÁBOR Bárány Tamás: A Bíró. – Te is fiam, Brutus? – Ezt Caesar mondta, de vajon az igazi? ...és csak így simán megölték, hogy meg se kérdezték? Csak azért, mert diktátor lett? Olyan rossz volt az az állam, amit fölépített? Mit mondana erre ő maga?

NÉVERY KATA Én egy (viszonylag) friss művet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, Nyáry Krisztiántól az Így szerettek ők címűt. Az utóbbi két év egyik hazai sikerkönyveként szerintem sokan közületek már találkoztak is vele. Műfaját tekintve irodalmi szerelmeskönynek titulálta a szerző, és valóban találó a megnevezés: a magyar irodalom nagyjainak szerelmi életét boncolgatja - kicsit másképp. Nyáry Krisztián nem úgy mutatja be íróink, költőink szerelmeit, mint ahogy azokról az irodalomórákon tanultunk. Megmutatja ezeknek a kapcsolatoknak az emberi oldalát, azt, hogy nagyjaink sem működtek máshogy, mint az átlagemberek. Megtudhatjuk például, hogy ha az ember kölcsönadja a barátjának a menyasszonyát, abból nem sok jó származik, és azt is, hogy előfordul, hogy az ember egy bordélyházban ismeri meg azt a hölgyet, aki később gyermekei anyja lesz. Mindezt könnyed, olvasmányos stílusban, viccesen tálalva, sok fotóval körítve. A könyv 2012-ben jelent meg, és akkora sikert aratott, hogy egy évre rá megjelent a második kötet is, mely újabb 40 igaz mesével szórakoztatja az olvasót. RUHÁS SANYI Sajna ritkán olvasok hosszabb könyveket a rossz memóriám miatt (a végére elfelejtem hogy mi volt az elején...), viszont ha belekezdek egy könyvbe, és megfog a tartalma, akkor nem akadályozhat meg semmi sem abban, hogy elolvassam (előbb vagy utóbb). Amit legutóbb olvastam, az a Remembrance of the Daleks (Ben Aaronovitch) című fikció volt. Ez egy Doctor Who (ki vagy doki?) kötet – nem olyan hos�szú, viszont annál érdekesebb. Nem csak Doctor Who rajongóknak ajánlanám (sajna a környéken elég kevés van eme fajból), hanem mindenkinek, aki szereti elengedni a fantáziáját és egy picit vonzódik az időutazáshoz. Maga a sorozat is, és a könyv(ek) is meg vannak hintve humorral és drámával egyaránt. Ahogy a könyv címéből is kiderült, angol nyelven íródott. Ebből kifolyólag alkalmas az angol nyelvtudás bővítésére is.

KATI és GERGŐ és VICA

KAZINCZY 12

Kazinczy

XII. 1795 szeptember 24-én indult Kazinczyval és fogolytársaival útnak az őket Brünnbe szállító öt hintó Budapestről, és 1800 július 26-án este ért Kazinczy újra Magyarország területére. Noha még mindig fogolyként utazott, és továbbra sem tudta, mi vár rá, a régen látott ismerős helyek és a számára fontos emberekről szerzett hírek jelentősen javítottak kényszer-utazásának hangulatán.

„Július 27. Ásvány mellett köte ki hajónk. A győri lutheránus prédikátor házitanítója vala egykor a Szulyovszky gyermekeinek. Szulyovszky látni akará ezt, hogy tőle híreket vehessen; összebeszéle tehát Bastendorffal, s a hajóst pénzzel reábírá, hogy hazudjon szelet, s így Bastendorffal Fábrihoz menének. Az öreg fogadósné tudakozá Szlávyt, micsoda járatbeli emberek lehetünk mi; ő régen nem láta ily szeretetreméltó embereket. Hallá az asszony hírét, hogy Budán öt esztendő előtt hét embernek fejét vevék; mi azoknak társai vagyunk; most hoznak haza rabságunkból. Félóra alatt körültünk vala az egész falu, s hozta a sok gyümölcsöt, túrót, kenyeret. Fiorella és Chipault látá, hogy Magyarországon vagyunk, nem a csehek s ausztriaiak közt.” „Július 29. Vác. – Kértem Fiorellát, Chipault-t és tisztjeinket s társaimat, jőjjenek velünk a püspöki templomba; Magyarországnak annál szebb temploma nincs. Fellépvén a templom tornácába, Chipault azt mondá, hogy szép, nagy, amit lát; de hogy az oszlopok törpék. – Uram – mondám –, mindent mondjon az úr, csak ezt ne; elárulná, hogy architektúrát soha nem tanult. Semminek nincs inkább kiszabva mértéke, mint az oszlopoknak. Eltelve csudálkozással jövénk ki mindnyájan a templomból. Messze eljövénk, s Chipault visszakiálta: – Igazsága van az úrnak; az oszlop jó. – Igen, uram, mert az oszlop proportióját nem az oszlop lábánál kell nézni.” „Július 30. Reggel elhagyánk Vácot. – Ah Kazinczy úr – mondá Hirgeist –, minden örömeinket az úr gonoszsága találá nekünk. Kérem, gondoljon valamit most is, hogy láthassam az atyámat. – Meg akarnám lepni az urat – felelék –; kész a plán; ha az úr atyja él, nem beteg, és Pesten van, meg fogja látni. (….) Kiköténk a Margitszigeten. Chipault kért, nyerjek engedelmet neki, hogy a Dunába megferedhessék. Bastendorf nem hajlék. Az a bohó ember keresztülússza a Dunát csak azért is,

hogy Pestnek Budának alkalmat adjon arról szólani. – De ha én is megferdem, ha én felelek érte? – Úgy szabad. Chipault és én a Dunában valánk. Hirgeist mellettünk sétált a parton. – De Kazinczy úr, meg fogom-e látni az atyámat. – Hát vak is az úr, azonfelűl, hogy mellye gyengeségét panaszolja? Lássa csak, mi történik a víz szélén. Az öreg Hirgeist kiszálla fiakeréből, s gyalog ment a két ló előtt.” (Kazinczy még Komáromból üzent Budapestre az öreg Hirgeistnek és lányának.) „Az ebéd mellett ülénk, midőn a General Commandóhoz felküldött Lohrmiller visszajöve a hírrel, hogy Chipault és mi Munkácsra küldetünk, Fiorella Péterváradra. Egy óra mulva hívák a generálist és Lohrmillert. Ment, sorba csókolván bennünket, de káromkodva is, mert szekere nem fért a hajóba Kremsen. – Francia generálist parasztszekeren? – kérdé méreggel. Estve felé nekünk is mennünk kelle. Pest és Buda kocsikon és paripákon odagyűlt. Ott valának a szekerek a mi számunkra is, a Fuhrwesenből.” „Augusztus 2. Hatvanban ebédlénk, éjszakára Jászberénybe. Kecskés László ifjú prókátor kihívata az ebédtől, mondá, hogy Göncz-Ruszkára megyen, s én pugillarisába írék néhány sort a húgomhoz, Kraynik Józsefnéhez.” „Augusztus 10. Délre beérénk Tokajba. A város összefutott látásunkra; tömve vala a ház. Szállásunk a városházánál. – Obristlieutenant Avisani, ki felől az egész világ tudta, hogy titkos polizey, hozzá izene Bastendorfhoz, hogy még akkor nap indúljon. Szulyovszky és én zemplényiek vagyunk; fél a scénáktól. – Bastendorf visszaizent, hogy ő július első napja óta hord bennünket, ismer, s mindenért felel. Ebéd tájban kérénk nézőinket, hagynának magunkban; délután eljöhetnek. Eloszlottak. Asztalnál ülénk, s nyílik az ajtó. Egy asszonyság belép, meghajtja magát, közelít, megáll, minden szó nélkül.

Kazinczy Neheztelve szólék: – Ez nem szép; kértük, hagyjanak csendesen ebédelnünk, s imhol még ebéd alatt is! Az asszony nyakamba borúl, sírva. – Klári! az Istenért, te vagy?... Kraynikné húgom vala az.” „Estve Chipault elindúl az útcán, egy rövid ruhában, derelye kalapjával. Az embernek minden mozdúlása mutatá az idegent. Avisani rákiált ablakából: – Wer ist Er? Az felel franciás hangon. Avisani kimegyen felkötött karddal. Lehívatja Bastendorfot. – Imhol hozom az úr foglyát, ki az utcán szabadon bolyongott, s deklarálom, ha holnap reggel nem indul az úr, staféta által teszek panaszt. Bastendorf menté magát, hogy én és Laczkovics hánytatóval fogunk élni; ő csak holnapután indulhat; felel, hogy senki sem fog elszökni. Avisani még azon éjjel elküldé panaszát. Éjjel jöttekf József és Miklós öcséim. Tokajból tehát augusztus 12-dikén indúlánk. Avisani kikocsizott Rakamazra, hogy lássa mint megyünk, s meg vagyunk-e mind. – (Szegény Chipault, csak nem nyughatott. Visszavezetve Avisánitól, nem mere kimenni az utcára, de a háznál setét helyeken leselkedett. A konyha leányai letölték a moslékot a folyosóról,

s Chipault végig vala öntve. Még hallom, mely sivatag hanggal sikoltozva jöve fel a grádicson, s kiterjeszté kezeit, hogy az oda öntött moslék még jobban el ne mocskolja. Nem fogja felejteni Tokajt.)” „Augusztus 14. Virradatkor az anyám cselédje egy Mufti nevű lovamon, melyet egy katona Belgrádból hoza kancaanyjával, akkor még csikót, Kótajban vala. Az anyám Bogdányban vára, s ide külde megtudni, hol vagyunk. Feleltem, hogy még ebéd előtt csókolni fogom kezeit.” „Augusztus 15. Karászon háltunk, én egy kocsin utazván az anyámmal és József öcsémmel.” „Augusztus 20. elválék anyámtól Csarodán. – Éjszakára Beregszászra értünk.” „Augusztus 21. Beregszászon orvossággal éltem. Gyűltek a vásárra az emberek, s megtudván, kik vagyunk, tolakodék minden hozzánk, s hozá ajándékát: egy kosár körtvélyt, szilvát, diót, főtt vagy sült kukoricát. (...) E napra jegyzésemben e két nevet lelem: Rékey, Barta; s gyalázattal vallom meg vétkemet, hogy egy nagyon széplelkű ember nevét egészen elfelejtém. Egy szegénysorsú nemesember hozzám vonakodék. – Uram, én szegény ember vagyok, s neked nincs szükséged az én pénzemre. De ki tudja, mely bajba jöhetsz; kérlek, vedd a két forintot – s kezembe ada hat húszast. Megcsókolám az embert. – Uram – mondám –, ezt a pénzt soha el nem költöm. Örömmel, sőt kevélykedve fogadom el az úr alamizsnáját. Engedje Isten, hogy ha kiszabadúlok, megérdemelhessem. Érdemtelen valék jóságára; nem tudom, Rékey vala-e, vagy Barta; és neki a szép tettet soha meg nem köszöntem. Most (augusztus 27-én 1828.) akadok régen nem illetett papirosaimban e jegyzésemre.”

VICA Fogságom naplója – Kazinczy Ferenc műveinek Szauder Mária válogatása alapján megjelent gyűjteményéből ollózva.

Tech

A GÉESEM... A múltkor villamoson utaztam. Ez nem nagy durranás, hiszen bérletes vagyok, meg amúgy is. Ilyenkor embereket szoktam figyelni, fejeket, mit tesznek, meg hogy néznek ki. Tekintetem megakadt egy személyen. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonja s beleszólt, igen Anyuka, a munkából megyek haza. Igen, manapság már a villamosról is tudatni tudjuk bárkivel, éppen a munkából tartunk hazafele, de mi is teszi ezt lehetővé? Annyit mondok: GSM. Ez az a rendszer, mely a kütyünket össze tudja köttetni egy másik kütyüvel úgy, hogy a hangunk érthető formában A pontól B pontba jusson, és még ordítani se kelljen. Nézzük is, mit takar e fenomenális három betű. Global System fot Mobile Communication, leánykori nevén Groupe Spécial Mobile. Szép név, ugye? Már nagyon rég óta vágytunk mi emberek arra, hogy másokkal, akik nincsenek halló- vagy látótávolságon belül, szóban kommunikálhassunk. Első nekifutás a manapság már-már archaikus vezetékes telefon volt a jó öreg Bell bácsitól. Ez szép és jó, de még mindig ott a vezeték. Mi legyen vele? Szüntessük meg. Ekkor jött a Marconi gyerek, és kísérletezett egy kicsit, majd megszületett a vezeték nélküli távírója. Ettől kezdve már csak egy csigalépés a kettő ötvözése – a mobiltelefon készülék. Heuréka! Eleinte mindez természetesen analóg megoldással működött, és csak rendfenetartó, vagy egyéb kormányzati, illetve közszervi erők használták. A készülékek is a mai mércéhez viszonyítva buta nagy fatraktorok voltak. A második világháború után a „mobilok” begyűrűztek a magánszférába is, de ezek is még csak kezdetleges burzsoá játékok voltak, mintsem mindennapi, dolgozó népet szolgáló hasznos eszközök. Majd jött a digitális bumm. Robbant nagyot, és az okos mérnökök, a rendelkezésre álló szűkös erőforrások kiaknázása érdekében egyre jobban kezdték implementálni a digitális technikát. Nah, hipp-hopp a nyolcvanas években vagyunk. A Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezlete hozta létre a fentebb említett GSM csoportot abból a célból, hogy kifejlesszenek egy digitális, cellás elven működő nyilvános mobil rendszert. Az ún. első fázist a GSM 1990-re érte el. Ekkor lett GSM specifikáció publikálva... Innentől kezdve elindult a buli. Történelmileg az első hívást egy évire hajtották végre,

amikor is a finn miniszterelnök beszélt egyet egy polgármester kollégájával. A sok süket duma után térjünk a lényegre. Hogyan is, és miért is működik ez a gyönyör. Akkor kezdjünk bele. Először vegyük szemügyre a rendszer felépítését, melyben a következő alrendszereket vélhetjük felfedezni: • Bázisállomás Alrendszer (Base Station Subsystem – BSS) • Hálózati és Kapcsoló Alrendszer (Network and Switching Subsystem – NSS) • Üzemeltetési Alrendszer (Operations support system – OSS) Akkor vegyük szemügyre, mi is történt a nemrég bemutatott esemény hátterében, hogyan, és miként tudott a két emberke beszélni egymással. Tehát alaphelyzet, mindkét fél bekapcsolt mobillal, csatlakozva a hálózathoz. Az A fél, nevezzük az egyszerűség kedvéért most így, arra vetemedik, hogy felhívja B felet. Készülékeik a legmegfelelőbb BTS-hez vannak csatlakozva. Még csak a BSS alrendszerben mozgunk. Azt, hogy melyik BTS-hez csatlakozunk, a BSC határozza meg az MS-ből küldött telemetria adatok alapján. Itt természetesen közre játszik a BTS-ek jelerőssége, de készülékünk nem fog fölöslegesen handoverelni egy másik BTS-hez csak azért, mert az 0,1dB-el nagyobb

Tech jelet ad. Na hogyne! Most figyeljen, most csalok. A BSC nem ad át az épp legerősebb BTS-nek. Ehelyett egy kis matematika segítségével még váratja magát a handover. Tehát egyelőre még nem tárcsáztunk. Ahhoz, hogy a másik felet el tudjuk érni, tudnunk kell a kapcsolási útvonalat. A GSM hálózat kommutatív kapcsol körökön működik, tehát mindig egy bizonyos csatorna van kihatárolva a kapcsolatunknak. Most hívjuk a következő alrendszer segítségét. Az NSS alrendszer is több részre bontható. Itt található a HLR (Home Lacation Register), mely tartalmazza az összes kommunikációra jogosult mobil állomás (MS) adatait. Most már tudjuk, hol vagy B, nem menekülsz... Felhívjuk: telefonjegyzék, kicsilyányom kikeres, tárcsázás. Most nagyon gyorsan vettük a dolgok menetét, ezért lassuljunk egy kicsit. Legelőször is, azonosítani kell a mobil állomást, továbbiakban csak MS (Mobile Station). Ehhez egy ún. Challange and Response eljárást használunk. Az AuC-MSC generál egy véletlenszerű 128bit hosszúságú számot – RAND. Itt szükséges ismernünk az MS nemzektözi (IMSI), vagy ideiglenes (TMSI) azonosítóját, mivel ez alapján lesz kiszámolva SRES szám mint az AuC-ben, mint az MS-ben. Ehhez a Ki titkos kulcsot használjuk, mely a SIM kártyán, illetve az AuC-ben van tárolva. Amennyiben a két külön számolt SRES megegyezik, akkor az MS lehetőséget kap a GSM gerinchálózata eléréshez. Továbbá a Ki titkos kulcs és a RAND szám-

ból az éterben történő kommunikációra az A8-as algoritmus felhasználásával létrehoz az MS és az AuC is egy Kc nevezetű kulcsot. Most ha ezt a három számot, RAND, SRES és a Kc egy csokorba fogjuk, egy triolát kapunk, amit angolul tripletnek nevezünk. Ez a számhármas a HLR-ben kerül tárolásra. Azt hozzá kell fűzni, minden egyes kommunikációhoz új triplet jön létre. Tehát ha hívást kezdeményezünk, vagy esetleg fogadni kényszerülünk, akkor eme sok művelet mindmind lebonyolításra kerül. De honnan is tudja a bejövő hívás, hol is vagyok? A rendszer résen van! Tudja hol vagy. Az egész helyzetmeghatározás még az autentikáció előtt megy végbe*. Tehát nézzük csak a mi esetünket: az Anyuka már hitelesítve van. Tárcsázza a megadott MSISDN-t. Köznyelven a mobil telefonszámát. A hívás vagy egy GMSC-be, vagy egy MSC-be fut először. Attól függ, hogy a PLMN, vagyis egy mobilszolgáltatónál van-e mama s lyánya. A GMSC szolgálja a portás funkciót, ugyanis ő a kapu a külvilághoz. Itt szó lehet más mobilszolgáltatóról, vagy akár vezetékes hálózatról is. Tegyük fel, hogy más-más hálózaton csüngnek. A GMSC felkeresi az MSISDN honos HLR-jét. Innen megtudjuk, melyik VLR-be kóborolt el a hívandó MS. Ezek után a VLR kioszt egy ideiglenes MSRN (Mobile Station Roaming Number) nevű számot, melyet postafordultával továbbít a GMSC-nek. E szám segítségével létrejön a kapcsolat a hívott MS jelenlegi MSC/ VLR-jével, majd az MS meg van csörgetve. Csengőhang, zene szól… igen Anyuka, éppen villamosban, munkából…

* www.hvt.bme.hu/~nagy/pres03.ppt

PETI

Sport

HŐSÖK I: …MIÓTA A SCHUMACHER A PILÓTA Nagyon sok újság lovagolja meg a hétszeres világbajnok síbalesetét. A jó bulvár növeli az eladott példányszámot, de egyrészt a Sárga Szamár ingyenes, másrészt a vörös lovak zsokéját a brünni sárga négylábú nagyon kedveli, így ebből a témából nem farag bulvárcikket.

Ez az írás nem is a baleset apropóján született, hanem az írója döntött úgy, hogy létrehoz egy cik(k)lust azokról a sportolókról, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rá az elmúlt tizenvalahány évben. Szóval kapcsoljátok be a biztonsági öveket, egy szubjektív száguldás következik a F1 (egyik) legnagyobb bajnokának életpályáján. Michael Schumacher 1969. január 3-án a ném e t o r szági Hürth-Hermülheimben látta meg a nagyvilágot. Közhelyesen mondva, szinte már az anyatejjel szívta magába a száguldás iránti szenvedélyt, mert míg az apukája a közeli Kerpenben lévő gokart pálya üzemeltetője volt, addig az anyukája az ott található büfében készítette a hotdogokat és csapolta a sört. A kis Michael első versenyzői szárnypróbálgatásai is ehhez a helyhez köthetőek. 3 éves korában itt tette meg első métereit az apukája által fűnyírómotorból fabrikált gokarton. Michael versenyzői karrierjét már a kezdetek kezdetén sem volt könnyű finanszírozni. Ahogy manapság, úgy a hetvenes és nyolcvanas években is úri sportágnak számított a motorsport. Michaelben egy (valahova valósi) butikos, Willi Weber látta meg a fantáziát, aki mecénásként és később menedzserként segítette Michael próbálkozásait az alsóbb formaautós kategóriákban és később a Forma 1-ben is.Olyan szerződésük volt, ami alap-

Sport ján Michael mindenkori keresetének 20%-a őt illette meg. Nos ha külön utat jártak volna ők be, akkor MS-ből soha sem vált volna Formula 1-es versenyző, Willi pedig még mindig divatáruval kereskedne valahol Németországban. Hősünk 1991 augusztusában került be az elit kategóriába, ahol a Jordan volánja mögött debütált a Belga nagydíjon, és azt a Bertrand Gachot-t pótolta, akit nem sokkal a nagydíjhétvége előtt helyeztek előzetesbe, mert megvert és gázsprével lefújt egy taxisofőrt. Annak ellenére, hogy a futamon a tengelykapcsoló hibája miatt már az első körben kénytelen volt kiállni, tehetségével felhívta magára Flavio Briattore, a Benetton csapatfőnökének figyelmét. Ő, aki a Forma 1 legravaszabb rókái közé tartozik, elérte, hogy a következő futamon Michael már az ő autójában üljön. A következő két szezonban Michael megszerezte első futamgyőzelmeit, majd 1994-ben a Benettonnal együtt robbantott. Egy tragédiáktól (Ayrton Senna halála a San Marino-i nagydíjon), sportpolitikai csatározásoktól és botrányoktól tarkított szezonban úgy nyerte meg első világbajnoki címét 1 pontos előnnyel, hogy az utolsó futamon bajnoki riválisával, Damon Hillel ütközött, miközben az meg akarta őt előzni. A sorozatos botrányok, ütközések és kizárások sokat elvettek Michael első bajnoki címének értékéből, ám 1995-ben nagyon meggyőző teljesítménnyel ráduplázott előző évére, és nem hagyott kétséget afelől, hogy ő bizony világbajnok alapanyag egy jó csapat felépítéséhez. Épp ezért az 1996-os szezonra már kétszeres világbajnokként egy kecsegtető anyagi ajánlattal leigazolta őt a Ferrari F1es istállója, ahol az első négy szezonjában hiába próbálkozott a csúcsra juttatni az „ágaskodó kiscsikósok” csapatát. A bajnoki cím megszerzésében ’97-ben egy a ’94-eshez hasonló ütközés (ami után ki is zárták őt a ’97-es bajnokságból) Jaques Villeneuvel; később pedig egy lábtörés és a Mika Häkkinen/McLaren-Mercedes pá-

rosítás zsenije akadályozta meg. 2000-től 2004-ig aztán Schumi legyőzhetetlennek bizonyult, 21 év várakozás után zsinórban 5 bajnoki címet hozott a Ferrarinak és a legtöbb létező statisztikai mutatóban teljesen más dimenzióba helyezte a rekordokat. Schumi és a Ferrari egyeduralma gyakorlatilag akkora volt a kétezres évek elején, hogy a szabályokat évről évre úgy változtatták, hogy nekik nehezebb dolguk legyen. A futamgyőzelem értékét például 2003-ban azért csökkentették, hogy ne lehessen eldöntött kérdés a bajnokság féltávjánál a bajnoki cím sorsa, mint ahogy ezt Michael 2002-ben tette. Schumi utolsó két Ferrarinál töltött évében már nem tudta felvenni a versenyt az ifjú trónkövetelőkkel, és az olasz istálló sem tudott olyan jól alkalmazkodni a szabályváltoztatásokhoz, mint az ellenfeleik, így Michael 2006 végén 7 bajnoki címmel és 91 futamgyőzelemmel jelentette be (első) visszavonulását… hogy aztán 2010-ben már a Mercedes gyári csapatával, a Ferrari egykori műszaki vezetőjének irányítása alatt, visszatérjen és még egy alkalommal megpróbálja bezsebelni a bajnoki címet. Michael tehát 41 évesen nem tudott ellenállni imádott sportja hívó szavának, ám második karrierje, 2010 és 2012 már közel sem mondható sikeresnek, hiszen a Mercedesnek nem sikerül győztes autót alá tenni, de maga Michael sem tudta felvenni a versenyt 16 évvel fiatalabb csapattársával. A bajnok nemrég töltötte be a negyvenötödiket és kétgyermekes boldog családapaként töltötte a mindennapjait, egész a tavalyi december 29-i síbalesetéig. A legutolsó hivatalos információk alapján Michael 3 hónap kóma után az éberség jeleit mutatja. A Sárga Szamár ezúton is mihamarabbi gyógyulást kíván neki.

EDISON

Kocsmablues

HA A SULI SZÓBAN KÉT BETŰT LECSERÉLÜNK, ÉS EGYET ELHAGYUNK, SÖR-T KAPUNK.… Rögtön az elején szögezzük le, hogy most NEM egy belvárosi pincehelyiségről lesz szó, hanem egy kocsmáról, ami egy rozoga házban és az előtte levő kerthelyiségben működik. A leghalványabb sejtelmem sincs róla, miért nevezték el pont így, de nem is ez az írásom lényege. Szóval, adott egy város (itt: Brünn), ami elég nagy ahhoz, hogy sokat kelljen utazni onnan a belvárosból a legközelebbi olyan helyre, ahol „igazi falusi” hangulatot találjon az ember (no jó, talán kivétel a Duck Bar, régi nevén Kamenka, amiről egy régebbi Szamárban is lehet olvasni). Épp ezért találta ki Sedlák úr, hogy ezt megpróbálja létrehozni a városon belül. Nyitott tehát egy kocsmát, egy éttermet és egy szórakozóhelyet - és hát mint falun szokás, mindezt egy helyen.

PIVNICE POD OŘECHY Hogy hogy is néz ki ez a „pince”? Adott egy házikó valahol a vasúti töltés tövében egy régi gyártelep szomszédságában, egy szinte forgalommentes út mellett, nem messze a Svitava partjától, előtte pedig egy tágas udvar tele vén diófákkal. Az udvaron asztalok és padok több mint száz főre, ezek nagy része fedett. Az egyik sarokban bicikliállványok, a másikban gyerekjátszótér, a harmadikban kemence és kinti tűzhely, a negyedikben egy kis szabad tér. Ez utóbbi szolgál táncparkett gyanánt, mert ami a kocsma egyik jellegzetessége, hogy (Rejtő után szabadon) esténként az úri közönség táncol. Persze mindezt élő zenére, ami leggyakrabban cseh-morva folk, country, mulatós. Közben kolbász, malac-, vagy ökörsütés, kemencés finomságok, és persze folyik a sör hordószám. Mint egy falunapon! Igaz, „csak” Starobrnot csapolnak, de annak nincs hibája, megfelelően kezelik. Nyilván lehet mást is inni... Például amikor legutóbb voltunk, megyek a pulthoz, hogy valami rövidet kérnék, mit ajánl? Erre a pultos, hogy hát nézzen körbe, mégis mire gondol? Mondom, valami gyümölcsösre. Pultos: hm... hát abból itt a polcon nem talál semmi jót, de várjon, hozok! Nos, a lényeg, hogy rég ittam már olyan finom szilvát olyan kevés pénzért.

Maradjunk annyiban, hogy ez nem egy puccos hely. Biciklisek állnak meg itt, családi kirándulásról hazatérők (vagy oda indulók), jómunkásemberek, mulatni vágyók, környékbeliek. Megesett párszor, hogy már kint sem és bent sem volt egy szabad hely sem, ilyenkor a mászókán is lehet sörözni. Persze amikor lagzit vagy más zárt bulit tartanak, akkor még oda se engednek... Legnagyobb a nyüzsgés a szép nyári estéken, és az teljesen mindegy, hogy épp hétköznap van, vagy hétvége. Szól a zene, sülnek a finomságok, csúszik a sör, egyszóval jóság van!

Ha arrafelé jártok, mindenképp nézzetek be, megéri! Pivnice pod ořechy, Markéty Kuncové 9. Nyitvatartás: naponta 15–24 Honlap: www.podorechy.cz

LACI

Kocsmablues

EGY CSEPP PRÁGA DEBRECENBEN

Debrecenben élek ide s tova 6 éve, de még nem sikerült az összes kocsmáját bebarangolni. A számomra eddig ismeretlen helyek között szerepel szégyenemre a Vencel söröző, ami csehnek vallja magát. Úgy döntöttem, ezen változtatni kell, így hát fogtam magam, és meglátogattam. Mikor lekötöttük kétkerekűnket a kocsma elé egy igazi magyarbajszos bácsi suhant ki onnan és megkérdezte, hogy hozzá jöttünk-e. Mi persze hevesen bólogattunk. „Akkor szolgáljátok ki magatokat (széles mosoly) egy pillanat és jövök.”-hangzott a válasz. Mondanom sem kell, hogy ezzel megvolt a kezdeti jó benyomás.

A galériás kialakítású kocsma a maga kis takarosságával majdhogynem üresen fogadott bennünket (de hát mit is vár az ember gyermeke hétköznap 6 órakor?). A fehér és terrakotta falakat dióbarnának vélt parketta, bútorok és gerendák foglalták keretbe. A falakon Svejk rajzok, és a bárpult fölött sört szürcsölő Svejk bábu árulta el leginkább a kocsma „csehségét”. Egy letisztult söröző és étterem képe tárult elénk, ami inkább a dolgozó generációt célozza meg. Pár asztalnál még sörcsap is volt, ami a városban egzotikumnak számít. A söröző elhelyezkedése meglátásom szerint egyszerre szerencsés és szerencsétlen. Szerencsés, mivel a belváros szívében a Csokonai Színház mellett található, de pont ezért picit szerencsétlen, mert kicsit megbújik a színház mellett, aki nem ismeri a várost, annak nem biztos, hogy elsőre feltűnik a jelenléte. A tulajbácsival való rövid beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a söröző egy családi vállalkozás gyermeke, mely a cseh sörözők hangulatát próbálja Debrecen szívébe varázsolni. Valamint a cseh emberek közvetlenségét és vidámságát adják át magyaros temperamentummal fűszerezve. A tulaj cukisága azonban nem kárpótolta a sörválasztékot. Cseh sörből sajnos csak Krusovice van, de szerencsére az mindig. Viszont vannak figyelemreméltó magyar kézműves sörök. Mivel a Krusovicét már jól ismertem, így magyar ínyencséget kóstoltam: sötét Cingulust a Rizmajer, Keserű Mézet a Fóti (ez volt a legfinomabb), és Al’e Caponét a Bigfoot Sörfőzdétől. Azt kell, hogy mondjam, elbűvöltek, no meg a tál sajtos tészta is, amit a kedves egészségünkre hozott újdonsült bajszos barátunk. Ó szent kenyér, kicsit szégyellem, de a 6% alkoholtartalmú nedűktól csakhamar a szalonspicces mennyországban éreztük magunkat. Szóval azért a magyarok is tudnak jó söröket készíteni, ehhez nem fér kétség. Nem elhallgatandó információ a sörözőről, hogy a már említett színház közelebb hozza a kultúrát egy-egy program alkalmával. Nemrég például a DESZKA fesztivál (kortárs színházi fesztivál) keretében irodalmi estnek és koncertnek is otthont adott. Ősszel pedig kísérleti jelleggel megszervezték a Kukucska fesztivált, ahol kulturális, kulináris, kalandos, színészekkel csevegős élményekben volt részük a látogatóknak. A Vencel Sörözőből végeredményben vidáman, a „hejj, ide még eljövünk csapolt Krusovicét inni” jelmondattal távoztunk. Bár a cseh hangulatot nagyon igyekezett tolmácsolni a hely, én mégis éreztem, hogy Magyarországon vagyok, de ez nem is baj, mindennek megvan a saját helye.

BODNÁR ESZTER

Harapj rá

FŐZELLÉKKKK Remélem, a múlt számban megjelent kenyér elkészült, és finom is lett. Itt az idő kicsit tovamenni. Mondjuk, legyen megint egy hungarikum a terítéken. Történt egyszer, jó pár éve, hogy az akkori szobatársammal, aki mellesleg cseh-morva gyerek volt, az olcsó ételekről beszélgettünk. Mi is az egyik legolcsóbb étel, ami laktat és még finom is? A főzelék, mondom is neki. Főzellékkk??? Mi az? Ez számomra volt felfoghatatlan. Mi az, hogy mi az? Ekkor jöttem rá arra, hogy a felénk ismert főételként szervírozott főzeléket itt bizony-bizony nem ismerik. Mi is a főzelék? A magyar Wikipédia szerint ez egy zöldségből készült főfogás.* Ez aztán már nem semmi, hiszen ahogy kutakodtam, csak mi, magyarok, fogyasztunk ilyesfajta ételt mint nemköretet. Szinte bármilyen zöldségből el lehet készíteni. A magyar főzelék sűrített, tehát nem csak a zöldséget magát főzve készítjük el, hanem egyfajta mártás is kerül bele a lé megsűrítésével. Nézzük is csak, milyenek a sűrítés formái: A klasszikus: rántás, habarás. Mindkettő ismerős lehet annak, aki készített már főzeléket. Ezek lisztes sűrítési módszerek. A rántásnál a lényeg annyiból áll, hogy hő hatására egy kicsit kezeljük a lisztet. Nah, már itt jön több lehetőség. használjunk-e zsiradékot vagy nem. Tehát lehet a liszt alá tenni, és ezzel együttesen pirítani. Amennyiben kihagyjuk a kezdeti fázisban a zsiradékot, még mindig van rá lehetőség, hogy azt a pirítás után helyezzük rá. Természetesen itt a készülendő étel diétás faktorát lehet figyelembe venni. A másik dolog, amire ügyelni kell, az a rántás színe. Ismerjük a világos, vagy fehér rántást, illetve barna rántást. A fehéret éppen csak addig kell pirítani, amíg teljesen fehér nem lesz. Ezek után elkezd barnulni. Hipp-hopp, így lett barna a rántás. A habarás egy másfajta sűrítés. Elméletben egészségesebb is, mivel itt a liszt nincsen hőkezelve. Kevés tejben a lisztet simára elkeverünk. Ennyi. Annak érdekében, hogy a sűrítésünk csomómentes legyen, ajánlott a habarásba egy kis levet tenni a zöldségektől, így a habarás és a főzelék hőmérséklete között kisebb lesz a különbség, és nem fog esetleg összeugrani. Ahhoz, hogy garantáltan csomómentes legyen a főzelék, érdemes a habarást szitán keresztül önteni a főzelékbe. Egy kicsit még visszatérek a rántáshoz. Itt is érdemes rántásunkat egy tálkában először a főzelék alaplevével simára összekeverni, és csak így adagolni * http://hu.wikipedia.org/wiki/Főzelék

a főzelékünkhöz. Természetesen a szitát itt is lehet alkalmazni. További lisztes eljárások: hintés, maniérozás. Bevallom, én még ilyet nem készítettem, habár a hintést talán rá lehet fogni a múltkori hagymalevesemre. A hintés szó már maga sejteti, mi is fog zajlani. Egyszerűen az étel alapját képező zöldségre, nálam a hagyma, rászórjuk a lisztet. Egy kicsit még pirítjuk, majd felöntjük vízzel. Toty vszjo. Maniérozzunk most egy kicsit. Végy egy kis vajat, majd gyúrd össze lisztel. Kis darabonként adogasd a célételbe. Főzzed, kevergesd. Eddig mind liszt meg zsiradék. Nincsen ezzel semmi baj, de nem lehetne valami mást is csinálni? Természetesen! Mit szólnátok hozzá, ha magával a zöldséggel sűrítenénk? Rendben, akkor vágjunk is bele. Képzeld el. A kicsi kis zöldségecskék a fazék mélyén mit sem sejtve fekszenek. Egyszer csak egy negyede átcsoportosul egy másik tálba, majd egy borzalmatos pillanat alatt péppé vállnak botmixerünk által. Ezt a pépet használjuk fel főzelékünk sűrítésére. Talán ez eddig a legegészségesebb, legfinomabb változata a sűrítésnek, hiszen sem lisztet, sem extra zsiradékot nem teszünk e főzelékbe. Esetleg, ha spenótra támadna kedvünk, nos ezt a zöldséges zöldséget egy roppant érdekes módon is be tudjuk sűríteni. Zsemlét kockázunk fel és tejben áztatjuk. Ezt adjuk hozzá a spenóthoz. Létezik egy lengyel fajtájú főzelék is. Ennél az eljárásnál ugyan nem sűrítünk, hanem az olvasztott vajba zsemlemorzsát szórunk, majd ezt a keveréket ráöntjük a zöldségre. Ez már kicsit főzelék, de mégsem az. Fuhh, most már annyit sűrítettünk, hogy lassan már én is besűrűsödtem, s a billentyűzetet a fejemmel ütögetem. Térjünk tovább. Nézzük a fűszereket. Milyen fűszerek után nyúlhatunk? Természetesen itt is, mint más ételeknél, a friss fűszer a legjobb választás. A jól bevált ízkombinációk következnek. Amennyiben tökfőzeléket készítünk, akkor a kapor a legjobb fűszer. Lencse, vagy zöldborsó ízesítésénél a petrezselyem használatával biztos nem járunk pórul. A kelkáposzta ízvilága a majorannát és köményt igényli. A krumplifőzelékünkből okvetlen ne feledjük ki a babért, de a tárkony, illetve a rozmaring is felemeli főzelékünk ízét. Most egy kis egzotikum következik: a zöldbabfőzeléket akár sárgabaracklekvárral is különlegessé tehetjük. További érdekes fűszer a szerecsendió, melyet habart főzelékekbe ajánlott használni.

Harapj rá

A végén főzzünk is egy kicsit. Legegyszerűbbnek a krumplifőzeléket tartom, meg amúgy is, krumplit szinte egész évben lehet kapni, olcsó és tápláló.

Hozzávalók: • krumpli • tej, liszt – a habaráshoz/opcionálisan tejszín • babérlevél • ecet • só Elkészítése: • A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk. Lábasba vizet teszünk, sót és babért teszünk bele, majd megfőzzük benne a krumplit. • Elkészítjük a habarást – tejbe lisztet teszünk, majd simára keverjük. • Amikor a krumpli már rendesen megfőtt, hozzáadjuk a habarást, és még egy pár percig főzzük. • Aki savanykásabban szereti, tehet bele pár csepp ecetet, illetve citromlé is megteszi.

Nagyon kedves, és egyszerű főzelék zöldborsóból is készülhet. Nézzük hát, hogyan is:

Hozzávalók: • zöldborsó • víz • zsiradék (olaj, vaj, vagy esetleg zsír) • tej, liszt – a habaráshoz/opcionálisan tejszín • petrezselyemzöld • só Elkészítése: • Zsiradékon hozzávetőlegesen tíz másodpercek relációjában pirítjuk a borsót. • Borsónkat a vízzel öntjük nyakon, hogy elfedje. • Meglepetés! Újból habarunk. • Amennyiben a borsó megfőtt, főzelékünket behabarjuk, petrezselyemmel ízesítjük s pár percig főzzük, amíg be nem sűrűsödik.

PETI

Voyage

FINGLISH DICTIONARY Redefining people, nature, food, habits and values after seven months of an Erasmus stay in Finland, Jyväskylä. a Finn •n. : a male/female located in Northern Europe, surrounded by lakes, forests and pure nature appreciating the sunshine more than the average, drinking eight cups of coffee a day. A Finn seems for the first sight very pleasing for the eye: blond, blue-eyed and sporty, speaking good English with an immediately recognizable and adorable Finnish accent. The shyness might make socialization harder is occasionally dissolved in alcohol. milk •n. : white, sweet liquid with added D-vitamin, usually lactose free. Milk is an optional part of each meal at the students’ cafeterias and can be ordered at restaurants as well, not just for babies. jogging trousers •n. pl. : the perfect and universal outfit for sports and casual wear as well. It might seem too baggy and unsophisticated first, but after experiencing the comfort and practical aspects of these, usually waterproof, trousers one might end up easily writing an article on the airport before departure in black jogging trousers feeling assimilated. nudity •n. : a completely natural phenomenon in Finland linked with sauna. Children are exposed to nudity from their early childhood and therefore feel perfectly comfortable with changing clothes before sports classes, taking a shower at the swimming pool and going to the sauna, gender separated or not, together. a towel •n. : closely related to sauna. The most awkward item that one can have around him/herself, when everybody else is naked. Being overdressed can be sometimes plain rude. a bicycle •n. : a vehicle suitable for transport when equipped with an extra pair of lungs uphills, a gift from heaven downhills. It might seem impossible to tame it, but after a certain time of cohabitation the symbiosis can evolve into such rates that one can start calling it names, pet and maintain it regularly. to do sports •vb. : a must. The question is never “Do you do any sports?” but it goes directly to “So what kind of sports do you do?”. The connection to jogging trousers and the extra pair of lungs is obvious. to have lunch •vb. : seems natural, is natural, but the timing! Student cafeterias are open from

10.30am till 3pm so two lunches are not uncommon, especially when one decides to swim before 10am, have lunch, go to classes and have lunch again. Having lunch is a social event and lasts at least 45 minutes, surrounded by friends, chatting. Lunch dates are quite common as well that is related to the above mentioned shyness of a Finn. equality •n. : paternity leave is an everyday issue. Women working when having a baby is average. Nobody will carry your luggage, hold the door open or let you forward in the queue, but you become used to it and stop playing the princess. shy •adj. : the ability of blushing just when being asked “Sorry, do you know where should I put my coat?”. It dissolves very well in alcohol and creates an opposite effect: loud speaking, hugging and in extreme cases, singing becomes natural. colour •n. : after you see your first sunset in Finland you will understand what “colours” mean. cold •adj. : walking five kilometres in -27°C make your eye lashes froze and stick together. At the point that you feel like you don’t feel your nose, ears, legs and arms “cold” becomes defined precisely enough. On the other hand, glitter falling from the clouds and frozen branches can be seen just at this cruel temperature. knitted socks •n. pl. : indicators of the spring, though worn in sneakers in -5°C. Can be more closely observed when the shoes are taken off e.g at the library, in offices, even in the bank. You will not believe how fascinating a white blouse and a black rock can be when combined with rainbowcoloured fluffy knitted socks. homesickness •n. : a word without any meaning and emotional background once you find the land that fits you in every aspect.

AMELIE JÁNOSKA

MI LESZ, MI VOLT Lehetnék nagyon retró és kezdhetném így: „...rohan az idő, elmúlik a...” nyári szemeszter is lassan már, közelednek újra – és ismét - azok a fránya vizsgák. Mielőtt azonban sikerülne letörülni a Szamár okozta mosolyt az arcokról, az iskola-féle kötelességek helyett a még ránk váró finomságokról ejtenék néhány szót. A „rúgjunk ki a hámból, amíg lehet” jegyében telik majd az április vége, bár félreértés ne essék, ez NEM a Mega7vége! Szerdán, április 23-án együtt sörözünk majd a Közös DH(s)örömön az összes DH tagszervezettel, amire mi az U Kormidlából jelentkezünk. Csütörtök, április 24., a buli jegyében telik. Ráhangolódásképpen: Melodka, DJ Peter és a 80as, 90-es évek slágerei. Péntekre, április 25-re, kicsit csendesebb, beszélgetős, véleményezős összejövetel terveződik, amolyan irodalmas-szamaras est. És mivel régen voltunk már közös túrán, szombaton erre is sort kerítünk. Akár a naptáncot is eljárjuk a jó idő érdekében! Április 30-án vetélkedünk. Az első két alkalom közkedveltsége után reméljük, idén is jönnek majd az AntiMancik, Harci Csigák, Duszlo Drinkerszek és sokan mások is. Nem lenne tavasz a tavasz, ha elmaradna a Focibajnokság és gulyásfőzés. Május 24-én a csapatoknak a pályán, a főszakácsnak pedig a bogrács mellett a helye! Éjjeli túra, filmvetítés, ez még mind várat magára, és... ne hagyjátok ki a Múzeumok éjszakáját május 17-én,

a Templomok éjszakáját május 23-án és a korai nyár legnagyobb attrakcióját, az Ignis Brünensist (május 23- június 22). Bár már sok víz lefolyt azóta a Svratkán és a Svitaván, mégis, mintha csak tegnap lett volna... Ilyen érzésem van a februári Szemeszternyitó Suit Up partyval kapcsolatban. Meg kell hagyni, megadtuk a módját és mindenkinek tetszett a „no smoking” kiöltözős buli. A filmvetítéseink, rendszertelen gyakorisággal, olyan magyar filmélményeket kínáltak, mint a Jancsó-féle Szegénylegények, az Aglaja vagy a Portugál. Megrendeztük a Csocsóbajnokságot is, amelynek a tétje a dicsőségen kívül 2 darab egész hetes belépő volt a Gombaszögi Nyári Táborba. Régi terv valósult meg a Tokár Géza vezette játékesttel. Remélem, lesz még folyatatása akár a szervezettebb, akár a hagyományos palacsákos játékesteknek. Saróka Lili volt a vendégünk egy röpke csütörtök estére. A megzenésített versekkel, egy szál gitárjával és kedves lényével mindenkit elvarázsolt, még a hely rajtunk kívül ott tartózkodó törzsvendégeit is. Az est létrejöttét a Sárga Szamár teamnek köszönhetjük, a Sárga Szamár sörözés a csacsiblog majdnem-születésnapi bulija is volt. Az utazásokról való élménybeszámolók kedvelői Halász Dávid belgiumi élményeit hallgathatták meg. Őszintén sajnálom, hogy nem tudtam részt venni rajta…

PANNI

SUDOKU 1 9

8 6

2 8

9 3

4 6

9 3

8 3

S a r g a S z a m a r. b l o g s p o t . c o m