Issuu on Google+

LIPCSEY GYÖRGY S Z O B R O K

Fotók· Fotky· Photgraphs by

KANOVITS GÁBOR Grafikai elrendezés

Balázs Béla Fordítások

Juhász Katalin (angol) Jitka Rožňová (szlovák) A könyv megjelenését a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta.

L I P C S EY

GY Ö R GY

BÖRÖND MESÉK ROMTORNYOK C S E N D – É L E T

SZOBROK · SOCHY · SCULPTURES ROZPRÁVKY Z KUFRA R U I N Y V E Ž Í m l č a nie – živ o t

Realizované s finančnou podporou Úradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2011 © Lipcsey György, 2011 © AB-ART, 2011 ISBN 978-80-8087-104-8

2010–2011 2006–2009 2009–1995

2010–2011 2006–2009 2009–1995

SOCHY · SZOBROK · SCULPTURES suitcase stories ruinto w er silence – life

Ab-art

2010–2011 2006–2009 2009–1995

ROMTORNYOK

Lipcsey György szobrászművész új bronz-sorozatáról Bonyolult szövetű, periódusokra bomló, de egymással mégis szorosan összefüggő, egymástól elváló, de mégis szervesen egymásra épülő műegyüttesekből szerveződő egységet alkot Lipcsey György immár három évtizedet felölelő szobrászata. A dunaszerdahelyi szobrász a múlt század nyolcvanas éveitől bontakozó plasztikai munkásságának kezdeti természetelvű jellegét, vagy figuralitáshoz való vonzódását egy évtized múltán felváltotta a tiszta absztrakt nyelvezet, az elvonatkoztatott kifejezés. Ezzel összefüggésben a korai művek kő matériája, kőmegmunkálása helyére az ezredforduló éveiben a fafaragás, illetve a fából való építkezés lépett, amely az új alkotószakasz kezdetben alkalmazott együttes kő-fa anyaghasználatát váltotta fel. Mindez természetesen a munkák plasztikai jellegét, hangsúlyait is megváltoztatta: fokozatosan tovatűntek a korai művek súlyos, zárt, sima felületekkel palástolt tömbjei, s a struktúra, a szerkezet, az áttörtség – és a térrel való intenzív, dinamikus áthatottság – vált dominánssá. Az alkotófolyamatok alakulását azért is nehéz felfejteni és pontosan leírni, mert a kisplasztikák és a kiállítási közegbe tervezett munkák, az ún. kisszobrok – az autonóm művek – mellett Lipcsey György megrendelésre készített számos monumentális, köztérre került alkotást is, amelyeket a szuverén szobrászi szándékok mellett meghatároznak az adott feladat sajátos körülményei és speciális jellegzetességei is. Ám mindezen tényezők szerepjátszása eredményeként, és mindezen tényezők érvényesülése ellenére megállapítható, hogy e szobrász törekvéseiben kompakt egységet teremt a jelszerű, szimbolikus megfogalmazás-kifejezés, az erőteljes tartalmi-gondolati meghatározottság, amely minden alkotásának alapvető sajátossága, s amely gyakran távoli kultúrák és letűnt korok ideáit és szellemiségét, stíluseszményét és formarendjét idézi meg. A közelmúltban egy olyan új, a hagyományos kisplasztika-műforma kategóriába illeszthető munkákból felfűződő szobor-, illetve dombormű-sorozat – és az ezt előkészítő vagy kísérő rajz-együttes – született meg Lipcsey György műhelyében, amely anyagában és a kivitelezés technikájában újabb váltást jelez: a kő-, a kő-fa-, majd a fa-kompozíciókat követően ezek a művek viaszveszejtéses bronzöntő eljárással készített egyedi, finoman modellált, bensőséges atmoszférával övezett, meditatív árnyaltságú alkotások. Azonban ezúttal sem csupán anyag- és technika-váltás

történt, hanem tematika-, és formarend-változtatás is: mintha összegezve alkotói tanulságait a művész korábbi törekvéseinek szintézisét szerette volna a szobrászi elvonatkoztatások szférájában megteremteni. Az új műveken – amelyek továbbra is megőrizték a jelszerűséget, a szimbolikus tömörítést és gondolati utalásrendszert – azonos szerepet kap a tömeg és a szerkezet, a test és a felület, a zártság és a nyitottság, a szilárd térbe állítottság és térrel való harmonikus eggyéolvadás. A szobrok: furcsa, különös, egymásra támaszkodó elemekből magasodó titokzatos architektúrák, talán tornyok, esetenként megmagyaráz-hatatlan rendeltetésű szerkezetek vagy rejtélyes konstrukciók, amelyek geometrikus meghatározott-ságú térformák – hasábok, gúlák, hengerek – és alakzatok – háromszögek, téglalapok –, és ezek átlyuggatott rácsozatú, szabályosnak tűnő síkjaiból és meggörbülő palástjaiból épülnek fel. Ezek a zárt és megnyitott, vertikális tengelyre felfűzött, valamely rejtett törvénynek engedelmeskedőn egymáshoz kapcsolódó torony-test-elemek elhatárolnak és magukba zárnak, néhol szabadon hagyva feltárnak, átláthatóvá avatnak, a rácsozatok révén mintegy megleshetővé tesznek, szemlélésre kínálnak fel sötétségbe vagy homályba burkolózó belső tereket. A torony több évezredes, komplex szimbólum, amely a magasba törés, a föld és az ég közötti kapcsolatteremtés, a földi létezéstől való eltávolodás, az isteni szféra felé való közeledés vágyakozásának és a szilárd istenhit megtestesülésének, és ezen való-ságos és transzcendens jelenségek jelentésköreinek hordozója. Lipcsey György magasba törő építmény-idézései az elpusztuló Bábel-tornyával, vagy a középkori Tarot-kártya által megjelenített, a népmesemotívumokban is továbbélő, hanyatlást, pusztulást jelképező toronnyal hozhatók párhu-zamba: az elhagyatott, romos, de romjaiban is fenséges, misztikus sugárzású, egykori, már meghaladott vagy már-már teljesen elfeledett szándékok és vágyak üzeneteit hordozó objektummal. Ezen, a múltba kapcsoló interpretáció mellett egy másik értelmezési kísérletünk vagy lehetőségünk is lehet: amiként a barokk kerti romépítmények felépítését, e torony- és konstrukció-szobormások keletkezését, létrejöttét is már eleve a romképzés, a romállítás eredendő, határozott szándéka vezérelte: ezeket a szobrokat egy pusztulása, önnön elpusztítása felé rohanó kor tragikus végkifejletet sejtető, méltóságteljes mementóiként formálta meg alkotója.

WEHNER TIBOR

RUINY VEŽÍ O novej sérii bronzových sôch Györgya Lipcseya Takmer tridsaťročnú sochársku tvorbu Dunajskostredčana Györgya Lipcseya charakterizujú štruktúrou zložité súbory artefaktov, ktoré napriek tomu, že prezentujú rôzne etapy umelcovej tvorby, spolu úzko súvisia, organicky na seba nadväzujú, a vytvárajú tak kompaktný celok. Kým v osemdesiatych rokoch minulého storočia siahal po prírodných či figurálnych motívoch, o desať rokov neskôr ich vystriedal čistým abstraktným jazykom a metaforickým spôsobom vyjadrenia. Zmeny sa dotkli aj materiálovej zložky prác. Po kameni, ktoré zaujímalo dominantné postavenie v ranom období, sa do popredia dostalo drevo. Práve ono nahradilo v plnom rozsahu kombináciu dreva a kameňa, ktorú autor využíval v prvej fáze novej tvorivej etapy. Tieto tendencie mali, samozrejme, vplyv aj na plastické zobrazenie, na akcent jednotlivých diel: bloky, skryté za ťažké, uzavreté, hladké povrchy, sa postupne vytratili a nahradila ich štruktúrovanosť, konštrukcia, intenzívny, dynamický kontakt s priestorom. Odkryť a detailne popísať vznik a priebeh jednotlivých tvorivých procesov je náročné, keďže György Lipcsey vytvoril okrem autonómnych diel – drobných plastík a exponátov do výstavných priestorov (tzv. malých sôch) – aj množstvo monumentálnych prác na objednávku, ktoré sa uplatnili na verejných priestranstvách. Tieto okrem suverénnych sochárskych zámerov prihliadajú aj na špecifické okolnosti a osobitosti, determinované ich poslaním. Vďaka a napriek pôsobeniu všetkých vyššie uvedených činiteľov môžeme konštatovať autorovu úspešnú snahu o dosiahnutie kompaktného celku, utváraného semiotickým, symbolickým modelom štylizácie a vyjadrenia, výrazným myšlienkovým (obsahovým) rozmerom, ktorý je elementárnym špecifikom každého diela, a prostredníctvom ktorého umelec nanovo oživuje idey, ideály, štýl a filozofiu minulých dôb. Nedávno sa v ateliéri Györgya Lipcseya zrodila séria sôch, resp. reliéfov (z kategórie drobných plastík) i prípravných a sprievodných kresieb, ktoré z hľadiska použitého materiálu a techniky realizácie signalizujú ďalšiu zmenu: po kompozíciách, ktoré boli vytvorené na báze kameňa, dreva – kameňa a dreva, vznikli technológiou strateného vosku a odlievania do bronzu jedinečné, jemne modelované, intímne ladené artefakty s meditatívnym nádychom. Zmeny sa však tentoraz nedotýkajú len materiálu a techniky, ale aj témy a tvaru: akoby autor sumarizoval doterajšie skúsenosti a usiloval sa vo sfére sochárskych abstrakcií dospieť k syntéze svojich predošlých snažení.

V nových dielach – ktoré si aj naďalej zachovávajú znakovosť, symbolickú hutnosť a systém filozofických odkazov – pripadá rovnaká úloha materiálu a kompozícii, vnútru a povrchu, uzavretosti a otvorenosti, zakotveniu v stabilnom priestore a splynutiu s priestorom do jedného harmonického celku. Sochy predstavujú tajomné architektúry, vystavané zo zvláštnych, navzájom sa podopierajúcich elementov: možno sú to veže, kompozície (ne)vysvetliteľného určenia alebo tajomné konštrukcie – priestorové telesá (hranoly, ihlany, valce) a geometrické tvary (trojuholníky, obdĺžniky). Tieto uzavreté a otvorené vertikálne veže-telesá prostredníctvom akéhosi skrytého zákona spájajú, ohraničujú a uzatvárajú do seba, niekde voľne odkrývajú, spriehľadňujú, vďaka perforácii vystavujú pohľadu vnútorné priestory, zahalené do tmy alebo šera. Veža predstavuje niekoľko tisícročný komplexný symbol. Ožíva v ňom motív vzletu, vzťahu medzi nebom a zemou, túžby vzďaľovať sa pozemskej existencii a približovať sa k božskej sfére, stelesňuje neochvejnú vieru v Boha a sprítomňuje sémantické roviny týchto reálnych a transcendentálnych úkazov. Výškové stavby, na ktoré odkazuje György Lipcsey, korešpondujú so zničenou Babylonskou vežou alebo s vežou, ktorá v stredovekom tarote i v ľudových rozprávkach symbolizuje úpadok, záhubu, alebo s objektom, ktorý v sebe nesie odkazy opustených, zruinovaných, no aj napriek ruinám veľkolepých, mystických, dávnych, už prekonaných alebo takmer celkom zabudnutých úmyslov a túžob. Okrem tejto historickej interpretácie máme k dispozícii aj ďalšiu: koncepcia týchto veží a konštrukcií (odliatkov) – rovnako ako záhradných barokových ruín – vychádza z pôvodného, jednoznačného úmyslu „budovať“ ruiny. Autor vytvára tieto sochy ako dôstojné mementá, ktoré majú upozorniť na sebadeštruktívny charakter súčasnej doby a na možné tragické dôsledky ktoré s tým súvisia.

Tibor Wehner

Ruintowers About the new bronze-series of György Lipcsey

Görgy Lipcsey has built an organized unity during his three decades of making sophisticated textures of several periods which are closely related, separated from each other, but working together, building on each other intimately. The sculptor from Dunajská Streda has replaced his nature-based views or his attraction to figurality from the eighties of last century by the pure absrtact language, the abstract expression. In this context, the stone material of the early works was replaced in the turn of the century by carving and using of wood, which came after the combined use of stone and wood. Of course, the plasticity, the nature and the emphases of his works has changed as well: the heavy, closed, smooth surfaces, the structure, the concealed blocks gradually vanished, and the intense, dynamic relation with the space became dominant. The development of the creative process is difficult to pronounce and accurately disclose, as these medium and small sculptures planned for the exhibition space are autonomous works, in addition to which György Lipcsey made a number of monumental works of art planned for public spaces. Besides the sovereign sculptural intentions these sculptures also fulfilled some specific needs and circumstances of the given task. But as a result of all these factors, and in spite of all these factors the sculptor achieved a compact unity of the signal-like formulation of symbolic expression, the strong content and conceptual determination, which is a fundamental characteristic of all his creations, often evoking the ideals, spirits and styles of distant cultures and ancient eras. Recently, a new and traditional form of art was born in the workshop of György Lipcsey, - sculptures, realief series, and some accompanying drawings – that show another change in technique and materials: after the stone, the stone-wood, and wood compositions these new creations are bronze casting custom made, finely modeled works of art, spreading intimate atmosphere.

However, also in this case it is not only about change of material and technique, but change of theme and system of design as well: as if the artist wanted to sum up the lessons of the earlier periods to create their synthesis in the sphere of sculptural abstraction. In these new works - which still preserve the simplicity, the compression and symbolic thought reference system - the mass and the structure, the body and the surface, closure and openness, the solid space and the space melt into a harmonic unity with the material get an equally important role. The sculptures are strange, mysterious pieces of architecture, of towering elements, perhaps towers, or constructions of undefinable usage, built up from geometric forms of background - - prisms, pyramids, cylinders - and shapes - triangles, rectangles - and their seemingly regular, pierced surface and bent cover. These opened and closed parts of the tower body, related to each other, stitched into a vertical centerline, obeying some kind of hidden rule, are sometimes left revealed, sometimes inaugurate transparency, offering up dark interior spaces, or shrouded in obscurity. The tower is a several thousand years old, complex symbol, which resembles breaking up in the air, a connection between earth and sky, moving away from life on ther ground, the desire of moving towards the divine sphere, embodying the strong faith in God, the incarnation of the realistic and the transcenent. The symbolic constructions of György Lipcsey evoke paralels with the dying Tower of Babel, the medieval Tarot cards, the motif of ruinous, desolated towers remained in folk-tales, symbolizing decay and depression: the abandoned ruins with mysterious radiation of their majestic past, spreading the messages of long time forgotten intentions and desires. There is another way of interpretation besides the one connected to the past: just as intention of the ruin construcions of Baroque gardens, these sculptures resemble a tragic era rushing towards its end, the majestic memento of self-destruction, a suggestive, sad outcome formed by the artist.

Tibor Wehner

Lipcsey György (Dunaszerdahely, 1955.) 1987-től a Szlovák Képzőművészeti Unió tagja. 1995–1998 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. 1998-ban létrehozza az Art Ma Galériát. 2000-től tagja a Magyar Szobrász Társaságnak és 2010-ig elnöke a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának.

Díjak 2001. – A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának NÍVÓ DÍJA 2004. – SIMSAY ILDIKÓ DÍJ 2006. – MUNKÁCSY DÍJ 2007. – POSONIUM MŰVÉSZETI DÍJ

1994. – Csallóközi képzőművészek kiállítása, Budapest, Árkád Galéria 1994. – Szlovákiai képzőművészek kiállítása, Ansbach 1994. – Trenčín ´89 Kortárs cseh és szlovákiai kisplasztika 1995. – Válogatás a kortárs szlovák szobrászat alkotásaiból, Trencsén ´95 1996. – Corpus, Kaposvár 1998 – Válogatás a kortárs szlovák szobrászat alkotásaiból, Trencsén ´98 2000. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Komáromi Kisgaléria 2001. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Budapest, Vigadó Galéria 2001. – Magyar Szobrász Társaság kiállítása, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely 2001. – A 90-es évek művészete Szlovákiában, Győri Városi Képtár 2006. – AZ ÚT 1956–2006, Műcsarnok, Budapest 2007. – Szlovákiai Magyar Képzőművészek kiállítása, Pozsony

Köztéri szobrok Kiállítások Egyéni kiállítások 1978. – Szlovák Mezőgazdasági Múzeum, Nyitra 1987. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely, katalógus 1989. – Szobrok 1980–89. Dunamenti Múzeum, Komárom, katalógus 1992. – Komáromi Kisgaléria, Komárom, Kopócs Tiborral, katalógus 1996. – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely 1996. – Duna Galéria, Budapest, katalógus 1998. – Art-Ma Galéria, Dunaszerdahely, katalógus 2001. – Budapest Galéria, Budapest 2007. – Csepel Galéria, Budapest 2007. – Gyűjteményes kiállítás: Csallóközi múzeum, Kortárs Magyar Galéria, ART MA Galéria, Dunaszerdahely

Csoportos kiállítások 1986. – Új Alkotások ´86, Nyitra 1989. – Fiatal szlovákiai művészek VII. kiállítása, Pozsony 1990. – 23. Pöstyéni Park szoborkiállítás 1991. – 11 szlovákiai magyar képzőművész, Budapest Galéria, Városi Galéria, Pápa, Pöstyéni Park szoborkiállítás 1994. – Kortárs Magyar Galéria,Dunaszerdahely

1991. – Ima, Egyházgelle 1992. – Bartók Béla, Nagymegyer 1993. – Jedlik Ányos/mellszobor/, Szímő 1994. – II. világháború emlékműve, Negyed 1995. – 1848–1849-es szabadságharc emlékműve, Dunaszerdahely 1996. – Életfa, Apácaszakállas 1996. – Mátyás király, Nagymegyer 1997. – II. világháború emlékműve, Pozsonyeperjes 1998. – Életfa, Ekecs 2000. – Kápolna, Baka 2001. – Életfa, Csiliznyárad 2001. – Vámbéry Ármin mellszobor, Dunaszerdahely 2003. – In memoriam,Mezőgazdasági Szakközépiskola, Dunaszerdahely 2003. – Szent István emlékmű, Dunaszerdahely 2004. – Szent István emlékmű, Vajka 2005. – Bihari János mellszobor, Dunaszerdahely 2006. – Matthias Rex mellszobor, Alistál 2006. – Janiga József mellszobor, Nagymegyer 2011. – Bödők Zsigmond síremléke, Nagyabony 2011. – Esterházy János emléktábla, Dunaszerdahely

György Lipcsey (Dunajská Streda, 1955)

2001 – Cena Spoločnosti maďarských výtvarných umelcov na Slovensku 2004 – Cena SIMSAY ILDIKÓ 2006 – Cena MUNKÁCSY 2007 – Cena POSONIUM

1994 – Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, Dunajská Streda 1994 – Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, Dunajská Streda 1994 – Trenčín ‘89, Súčasná česká ava, Arkád galéria, Budapest 1994 – Výstava slovenských výtvarníkov, Ansbach 1994 – Trenčín ‘89, Súčasná česká a slovenská plastika 1995 – Trenčín ‘95, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov 1996 – Corpus, Kaposvár (Maďarsko) 1998 – Trenčín ‘98, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov 1998 – Trenčín ‘98, Výber z tvorby súčasných slovenských sochárov 2000 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Komáromi Kisgaléria, Komárom (Maďarsko) 2001 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, Dunajská Streda 2002 – Výstava Spolku maďarských sochárov, Budapest 2002 – Umenie 90-tych rokov na Slovensku, Győri Városi Képtár, Győr (Maďarsko)

Výstavy

SOCHY NA VEREJNÝCH PRIESTRANSTVÁCH

Sochár, žijúci v Dunajskej Strede. Od roku 1987 je členom Slovenskej výtvarnej únie. Od roku 1995 do 1998 bol predsedom Spoločnosti maďarských výtvarných umelcov na Slovensku. V roku 1998 založil Galériu Art Ma. Od roku 2000, do 2010, je členom Spoločnosti maďarských sochárov a je predsedom kuratória Nadácie súčasnej maďarskej galérie v Dunajskej Strede.

Ceny

Individuálne výstavy 1978 – Slovenské poľnohospodárske múzeum, Nitra 1987 – Žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda, katalóg 1989 – Sochy 1980–81. Podunajské múzeum, Komárno, katalóg 1992 – Komáromi Kisgaléria, Komárom (Maďarsko) s Tiborom Kopócsom, katalóg 1996 – Žitnoostrovské múzeum, Dunajská Streda 1996 – Duna galéria, Budapest, katalóg 1998 – Galéria Art Ma, Dunajská Streda, katalóg 2001 – Budapest Galéria, Budapest 2007 – Csepel Galéria , Budapest 2007 – Gyűjteményes kiállítás: Žitnoostrovské múzeum, Galéria súčasných maďarských výtvarných umelcov, ART MA Galéria – Dunajská Streda

Kolektívne výstavy 1986 – Prešovský výtvarný salón ‘86 1986 – Nová tvorba ‘86, Nitra 1989 – VII. výstava mladýchslovenských výtvarných umelcov, Bratislava 1989 – XXII. Sochy piešfanských parkov 1990 – XXIII, Sochy piešfanských parkov 1991 – 11 maďarských výtvarných umelcov zo Slovenska, Budapest galéria, Budapest, Mestská galéria, Pápa

1991 – Modlitba, Holice 1992 – Béla Bartók, Veľký Meder 1993 – Ányos Jedlik (busta), Zemné 1994 – Pomník II. svetovej vojny, Neded 1995 – Pomník národnooslobodzovacieho boja v r. 1848–49, Dunajská Streda 1996 – Strom života, Opatovský Sokolec 1996 – Kráľ Matej, Veľký Meder 1997 – Pomník II. svetovej vojny, Jahodná 1998 – Strom života, Okoč 2000 – Kaplnka, Baka 2001 – Strom života, Ňárad 2001 – Ármin Vámbéry (busta), Dunajská Streda 2003 – In memoriam, Stredná poľnohospodárska škola, Dunajská Streda 2003 – Szent István, pamätník, Dunajská Streda 2004 – Szent István, pamätník, Vojka 2005 – Bihari János, busta, Dunajská Streda 2006 – Mathias Rex, busta, Dolný Štál 2006 – Janiga József, busta, Veľký Meder 2011 – Bödők Zsigmond, hrobka, Nagyabony 2011 – Esterházy János, plaketa, Dunajská Streda

György Lipcsey (Dunajská Streda, 1955) Sculptor, living in Dunajská Streda. From 1987 – member of the Slovak Fine Artists’ Union. Between 1995–1998 – the chairman of the Association of Hungarian Fine Artists in Slovak Republic. The founder of Art Ma Gallery in 1998. From 2000 – member of the Association of Hungarian Sculptors and member of the Foundation of Gallery of Hungarian Contemporary Fine Art in Dunajská Streda.

Awards 2001 – The Slovak Association of Hungarian Artists – NIVO Award 2004 – SIMSAY ILDIKÓ Award 2006 – MUNKÁCSY Award 2007 – Posonium Award

1994 – Contemporary Hungarian Gallery, Dunajská Streda 1994 – Rye Artists Exhibition 1994, Budapest, Arcade Gallery 1994 – The exhibition of artists from Slovakia in 1994, Ansbach 1994 – Trenčín ‘89 Contemporary Czech and Slovak sculpture 1995 – A selection of contemporary works of sculpture, Slovakia, Trencin ‘95 1996 – Corpus, Kaposvár, Hungary 1998 – A selection of contemporary works of sculpture, Slovakia, Trencin ‘98 2000 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Komáromi Kigaléria 2001 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Budapest, Vigadó Gallery 2001 – Hungarian Sculptors Society Exhibition, Contemporary Hungarian Gallery, Dunajská Streda 2001 – 90´s art in Slovakia, Municipal Gallery of Győr 2006 – THE ROAD 1956–2006, Kunsthalle, Budapest Slovak Hungarian Artists Exhibition 2007, Umelecká beseda, BA

Public sculpture Exhibitions Solo Exhibitions In 1978 the Slovak Agricultural Museum in Nitra 1987 – Rye Museum, Dunajska Streda, catalog 1989 – Sculptures 1980 – 89. Dunamenti Museum, Komárom, catalog 1992 – Komárom Kisgaléria, Komárom / Hun. / Kopócs Tibor Catalog 1996 – Rye Museum, Dunaszerdahely 1996 – Duna Gallery, Budapest, catalog 1998 – Art Today Gallery, Dunajská Streda, catalog 2001 – Budapest Gallery, Budapest 2007 – Csepel Gallery, Budapest 2007 – Collective exhibition: Rye Museum of Contemporary Hungarian Gallery, Art Gallery, MA, Dunajská Streda

Group Exhibitions 1986 – New Creations ‘86, Nitra 1989 – Young Artists VII. Slovakia, Bratislava 1990 – 23. Piešťany Parks szoborkiállítás 1991 – 11. Slovakian artist, Budapest, Budapest Gallery, City Gallery, Pápa, Piešťany Parks Exhibition

1992 – Béla Bartók, Veľký Meder 1993 – Jedlik Ányos / bust /, Zemne 1994 – II. World War Monument Quarter 1995 – 1848–1849’s Independence Monument, Dunajská Streda 1996 – Tree of Life, Opatovský Sokolec 1996 – Matthias King, Veľký Meder 1997 – World War II Monument Jahodná 1998 – Tree of Life, Okoč 2000 – Chapel, Baka 2001 – Tree of Life, Ňárad 2001 – Arminius Armin bust, Dunajská Streda 2003 – Tribute, School of Agriculture, Dunajská Streda 2003 – St. Stephen Memorial, Dunajská Streda 2004 – St. Stephen’s Memorial, Vojka 2005 – Janos Bihari bust, Dunajská Streda 2006 – Mathias Rex bust, Dolný Štál 2006 – Joseph Janiga bust, Veľký Meder 2011 – Bödők Zsigmond, tomb, Veľké Blahovo 2011 – Esterházy János, plaque, Dunajská Streda

Lipcsey György ∙ Szobrok Kiadta az AB-ART Kiadó www.ab-art.hu Felelős kiadó Balázs F. Attila Nyomdai előkészítés Balázs Béla Nyomta Print Invest Magyarország Kft. 9027 Győr, Almafa u. 13. Felelős vezető Ványik László ügyvezető igazgató

György Lipcsey ∙ Sochy Vydalo vydavateľstvo AB-ART Zodpovedný vydavateľ F. A. Balázs DTP B. Balázs Tlač Print Invest Magyarország s.r.o.

ISBN 978-80-8087-104-8


Lipcsey György Szobrok web