Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2003/1. szám

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREGI SZEMLE XXXVIII. évfolyam

2003. február

1. szám

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK FOLYÓIRATA

SZERKESZTŐSÉG:

E SZÁMUNK SZERZŐI:

Mező András főszerkesztő Futaky László olvasószerkesztő Fábián Gergely társadalom Karádi Zsolt művészet Nagy Ferenc tudomány Orosz Szilárd krónika Erdélyi Tamás tervezőszerkesztő

INDEXSZÁM: 25923

ISSN: 1216-092X

A SZEMLE EGYES SZÁMAI 2003-TÓL AZ INTERNETEN: http://www.mzsk.hu/szemle/szemle-evfolyam/2003/

Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Észak-alföldi régióban Nemessányi Zsolt (Debreceni Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottsága)

Előszó A DAB Mezőgazdasági Szakbizottsága rendszeresen foglalkozik tudományterülete keretében a régió fejlesztésével. 2000. március 29-én Tudomány és gyakorlat az Észak-alföldi régió mezőgazdaságában címmel volt konferencia Debrecenben. 2001 júniusában Nyíregyházán tartott együttes tanácskozást a DAB Mezőgazdasági Szakbizottsága és az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Agrár- és Vidékfejlesztési Munkabizottsága. 2001. október 30án Az Észak-alföldi régió mezőgazdasága és vidékfejlesztése címmel került sor tudományos tanácskozásra és regionális konferenciára a DAB-székházban.

Ez a régió természeti kincsekben nem bővelkedik, éghajlata meglehetősen szélsőséges, talajadottságai változatosak, de itt találhatók az ország legkiválóbb talajai is. Területe az ország területének mintegy ötöde, 1,5 milliós, egyre fogyó lakosságában a foglalkoztatottak száma viszonylag alacsony, magas a munkanélküliség. Az Észak-alföldi régió gazdasága hátul kullog a régiók sorában. Viszonylag magas területi és népességi arányai ellenére a GDP-hez csak mintegy 10 százalékkal járul hozzá, a lakosság alacsony átlagkereset és jövedelme mellett. A régiók fejlettségének mérőszáma alapján Észak-Alföld az utolsó előtti, közel 200 elmaradott településsel.

A régió mezőgazdasága és tudományos potenciálja emelkedik ki elsősorban az országos összevetésében, Az ország szántóterületének 22 százaléka, a gyepek 23 százaléka, a gyümölcsösök 33 százaléka ebben a régióban helyezkedik el. A búza és a kukorica 20–21 százalékát itt termelik, a napraforgó, burgonya. cukorrépa 25–30 százaléka, a dohány több mint háromnegyede ebben a régióban kerül megtermelésre. Kiemelkedő a régió állattenyésztése is. A sertés és szarvasmarha 22–24 százaléka, a juhállomány 37 százaléka itt található.

2002-ben a szakbizottság számos rendezvénye között az egyik legjelentősebb a Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Észak-alföldí régióban című tudományos tanácskozás volt Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A téma ötlete dr. Mihók Sándor egyetemi tanártól, az állattenyésztési munkabizottság elnökétől származik. A téma jelentősége kiemelkedő, az európai uniós csatlakozás összefüggésében egyre fontosabb lesz.

Dr. Bodó Imre professzor szerint a magyar fajták fenntartásának legfőbb indoka: „Ne vitathassa el senki tőlünk a fajták magyarországi kitenyésztésének tényét". Ugyancsak ő foglalta össze a magyar fajták fenntartásának érveit: kultúrtörténeti érvek: a táj- és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága; az idegenforgalom lehetőségének kiaknázása: élelmiszerbiztonsági és táplálkozásélettani megfontolások; hungarikum termék előállítása és más piaci érdekek; génforrásként, keresztezési partnerkénti használat: az életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések.

A konferencia előzetes előkészítése dr. Lazanyi János professzornak, a növénynemesítési munkabizottság elnökének érdeme. A Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutatóintézete végezte a szervezés jelentős részét és adott helyet a tanácskozásnak 2002. november 28-án.

A tanácskozás több mint 120 résztvevője örömmel állapíthatta meg, hogy az előadók alaposan felkészültek, jól rendszereztek, részletesen ismertették és szemléltették

1 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Magyarország és a régió számára is fontos őshonos és hagyományos fajták közé tartozó legfontosabbakat. Nem lehet kétséges, hogy a magyar szürke szarvasmarha, a (hortobágyi) magyar rackajuh, a magyar lófajták, a mangalica sertés, a magyar tyúkfajták, a fodros tollú magyar lúd, a nagydobosi sütőtök. a milotai dió, a penyigei szilva, a bagaméri torma, a számos tájfajtákból kinemesített szántóföldi növény, zöldség és gyümölcsfajta olyan értéket képviselnek, amelyekre joggal tart számot az utókor is. Közülük nem kevés azoknak a száma, amelyek kifejezetten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez kötődnek, és fennmaradásukért is az itt élő kutatók, tudósok fáradoznak.

Ezért is tartotta fontosnak a Debreceni Akadémiai Bizottság Mezőgazdasági Szakbizottsága, és annak megyei társelnöke, dr. Galó Miklós, a Nyíregyházi Főiskola általános rektorhelyettese, hogy a tudománytörténeti szemponthól is igen kiemelkedő értékű előadások mondanivalóit a legközvetlenebb érdeklődök körében is megismertesse. Ezeket szerkesztette egybe Lazányi és Mihók professzor a szemle olvasói számára, összegyűjtve a konferencia előadóinak anyagát.

Köszönet illeti az Agrártudomány a Tiszántúlért Alapítványt a tanácskozás anyagi támogatásáért, a házigazda Karcagi Kutatóintézet vezetőit a rendezvény lebonyolításáért és nem utolsó sorban a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlét, hogy helyet ad a tudományos tanácskozás anyagának megjelentetésére.

2 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hagyományos magyar növényfajták jelene és jövője az Észak-alföldi régióban Lazányi János (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum) A Biológiai Sokféleség Egyezménye, valamint a FAO által kidolgozott növény-genetikai források egyezménye felhívja a figyelmet a tájfajták, génforrások megőrzésének fontosságára. A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló törvényben ezért Magyarországon is rendezni kell a tájfajták és a fajtaoltalomból kikerülő szabad fajták forgalmazásának rendjét. A hatékony, költségtakarékos fajtaoltalom hosszabb távon segíti a hazai növénynemesítés és vetőmagtermesztés versenyképességének fenntartását, megerősítését.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás, a jogharmonizáció érdekében alkotta meg az Országgyűlés az 1996. évi CXXXI. törvényt A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról. A törvény alapjául a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségének és azok tagállamai között Brüsszelben 1991. december 16-án aláirt megállapodás szolgált. A CXXXI. tv. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően módosította, szigorította, illetve részben egyszerűsítette a növényfajták állami elismerésének rendjét.

Az UPOV (Union Intcrnational pour la Protection des Optention Vegetales), Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szervezet, az Európai Unió tagországainak és az abban az időben létrehozott Európai Növényfajta Hivatal előírásaival összhangban állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely megkülönböztethető, egynemű, állandó továbbá bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik. A CXXXI. tv. az UPOV 1978. évi előírásainak megfelelő fajtaoltalmi rendszer, de a jogszabályokban (88/1997. FM rendelet) meghatározott növényfajok fajtái esetén állami minősítésben csak az a fajta részesíthető, amelynek megfelelő gazdasági értéke van, és más növényfajtáktól megkülönböztethető, egynemű, állandó és bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik. A fajta gazdasági értéke akkor megfelelő, ha meghatározó tulajdonságainak összesített eredménye jobb, mint a már állami elismerésben részesített fajtáké. Állami elismerésre fajtát a fajtatulajdonos, külföldi fajtatulajdonos esetén hazai képviselő jelenthet be. Az állami minősítéshez szükséges vizsgálatokról az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) gondoskodik. A Minősítő Intézet a DNS-vizsgálatokat az UPOV, a fajtaérték-vizsgálatokat az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács által jóváhagyott módszerekkel végzik. A növényfajták állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, törléséről az Országos Fajtaminősítő Tanács javaslata alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter dönt. A minősítő intézet közhitelű nyilvántartásaiban a növényfajta állami elismerésén kívül be kell vezetni a fajtajogosultat, a képviselőt és kérelmére a nemesítőt is.

Az állami minősítés időtartama szőlő, gyümölcs és erdészeti növényfajták esetén a minősítés megadásától számított 18 év, egyéb növényfajták esetén 15 év. A minősítő intézet az állami elismerésben részesített fajtákra nemzeti fajtajegyzéket vezet. A minősítő intézet a nemzeti fajtajegyzékben szereplő fajtákat tovább vizsgálja és az eredményekről leíró fajtajegyzéket készít, A fajta használatáért a fajtajogosultat a fajtahasználóval kötött fajtahasználati szerződésben meghatározott mértékű díjazás illeti meg. A fajtahasználatért fizetett díjból a fajta nemesítőjét, illetve annak örökösét, továbbá a fajta fenntartóját a fajtajogosulttal kötött külön megállapodás szerinti fajtajutalék illeti meg. A nemesítőt továbbá megilleti a jog, hogy a fajta nemesítőjeként feltüntessék, illetve nyilvánosan elismerjek.

Magyarországon a növényfajtákat 1969 óta lehet szabadalmi oltalomban részesíteni, de ez nem vonatkozik a tájfajtákra. A növényfajtákat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi 5 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

XXXIII. tv. alapján lehet szabadalmaztatni. A jelenlegi szabályozásnak megfelelően a szabadalmi oltalom a Magyar Szabványügyi Hivatal hatáskörébe tartozik, amely a szabadalmi oltalmat a minősítő intézet vizsgálatai alapján adja meg.

A növényfajták szabadalmi oltalmának feltételeit az UPOV (1978. évi) előírásainak megfelelően a megkülönböztethetőségben, egyneműségben és az állandóságban jelölik meg. További feltétel a lajstromozható fajtanévvel történő megjelölés és a fajtaújdonság értékének bizonyítása.

Megkülönböztethető a növényfajta, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhető tulajdonsága tekintetében határozottan eltér az elsőbbség napján közismert fajtáktól. Egynemű a növényfajta, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak. Állandó a növényfajta, ha egymást követő szaporítások után vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzők változatlanok. Új a növényfajta, ha a nemesítő vagy jogutódja hozzájárulásával eladásra még nem kínálták fel, vagy kereskedelmi forgalomba nem hozták belföldön az elsőbbségi napot megelőző egy évnél korábban, külföldön szőlő és fa esetén az elsőbbségi napot megelőző hat évnél, más növények esetén négy évnél korábban. A fajtanévnek az elsőbbség napján alkalmasnak kell lenni a fajta azonosítására, A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. 4. cikkely 3. §-a szerint a növényfajtára adott szabadalom alapján a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga arra terjed ki, hogy a növényfajta szaporító anyagát kereskedelmi forgalomba hozatal céljából előállítsa, eladásra felkínálja, vagy kereskedelmi forgalomba hozza. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. (v. 4. cikkely 3. §-a szerint a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga, hogy növényfajtára adott szabadalom alapján növényfajtát folyamatosan és ismételten felhasználja egy másik növényfajta kereskedelmi forgalomba hozatal céljára való előállításhoz, továbbá, hogy a nem szaporító anyagként forgalomba hozott dísznövényt kereskedelmi forgalomba hozatal céljára szaporító anyagként felhasználja. Szabadalmi oltalom alatt álló növényfajta szaporító anyagát csak a szabadalmas engedélyével szabad olyan országba szállítani, ahol a növényfajta nem áll oltalom alatt.

Szabadalmaztatott fajta csak állami minősítéssel vehető köztermesztésbe. A szabadalmas köteles a növényfajtát a szabadalmi oltalom fennállásának időtartama alatt fenntartani. Állami minősítésben és szabadalmi oltalomba részesített fajta esetén a nemesítőt – választásától függően – találmányi díj vagy a növényfajták állami minősítésére vonatkozó jogszabályok szerinti díjazás illeti meg.

Az 1995. április 27-én életbe lépett EC 2100/94. számú Közösségi növényfajta törvény, CPVR (Community Plant Variety Right) lehetőséget ad arra, hogy a nemesítő fajtaoltalmat kapjon az Európai Unió területére. A törvény elfogadása előtt a fajtaoltalmat minden egyes tagországban különkülön kellett megszerezni. A közösségi növényfajta törvénynek nem célja, hogy helyettesítse vagy harmonizálja a tagországokban meglévő fajtaoltalmi szabályozást, de azokkal párhuzamosan közösségi szabályozást nyújt. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy adott növényfajta esetén nem lehet a közösségi és a nemzeti fajtaoltalmat egyidejűleg megtartani. Minden nemzeti fajtaoltalom érvényét veszti a közösségi fajtaoltalom idejére. A közösségi növényfajta törvény alapján fajtaoltalom szőlő és fák esetén 30 évre, minden más növény esetén 25 évre szól.

Az Európai Növényfajta Hivatal (CPVO) 1995 nyarán kezdte meg tevékenységét és 2001 nyaráig több mint 500 növényfaj esetén, több mint 12 ezer kérelmet bírált el. A kérelmek 60 százaléka dísznövény volt. Az 500 faj közül több mint 400 faj szintén dísznövény, ugyanis a dísznövénynemesítők érdeklődése az új növényfajok irányába tolódott el, mert igy szabadalommal több tulajdonság védhető le, amelyből hosszabb távon új fajtákat állíthatnak elő. Tevékenysége során az Európai Növényfajta Hivatal minden olyan fajtát védelemben részesít, amely megkülönböztethető a széles körben ismert botanikai anyagoktól, egynemű és állandó. Az 1000 eurót meghaladó éves listán tartási költségek miatt az Európai Növényfajta Hivataltól szintén nem várható a hazai és külföldi tájfajták jogi védelme.

A fajtaoltalmi bejelentések számának csökkenése nem rontotta meg a viszonyt az Európai 6 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Növényfajta Hivatal és a tagországok szervezetei között, hiszen a közösségi hivatal a tagországok képviselőiből áll és a DUS vizsgálattal kapcsolatos fel-adatokat is a tagországok illetékes szervei végzik a CPVR 55. cikkely alapján, térítés ellenében. A közösségi és nemzeti fajtaoltalmi hivatalok együttműködnek olyan hivatkozásban is, hogy a CPVR 92. cikkelye értelmében, ha egy fajta közösségi védelemben részesült, nemzeti védelemben nem részesülhet. Ha a nemzeti fajtavédelmi jogot a közösségi előtt kapta meg, akkor annak hatályát az uniós védelem tartalmára fel kell függeszteni.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a 2100/94. számú közösségi növényfajta törvény az egyedüli és kizárólagos oltalmi formája a növényfajtáknak az Európai Unió területén. A törvény számos ponton megegyezik az Új növényfajták védelmére kötött 1991. évi nemzetközi megállapodással. Az UPOV 1991. évi konvenciója megállapítja, hogy a szerződő felek maguk határozzák meg a fajtaoltalomból eredő jogokat és a saját célra történő vetőmag-előállítás és felhasználás kereteit. Az Európai Bizottság által nyújtott szabályozás, amely nemzeti illetve regionális szintre helyezte a saját termelésű és felhasználású vetőmag után járó fajtaoltalmi díj fizetésének rendszerét, már eddig is jelentős különbségeket eredményezett a tagországok vonatkozásában.

Magyarországon, az Európai Unió országaihoz hasonlóan, nagyon kevés szó esik a Biológiai sokféleség egyezményben foglaltak alkalmazásáról. Az egyezmény célja biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata. a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőségét és a megfelelő pénzeszközök biztosítását a vonatkozó technológiák adaptálása érdekében. A biológiai sokféleség komponenseinek esetében egyezmény rendelkezései minden szerződő fél vonatkozásában érvényesek a nemzeti illetékesség határain belül és azon folyamatokra és tevékenységekre, amelyet fenntarthatóságuk vagy ellenőrzésük alatt nemzeti fenségterületükön vagy azon kívül végeznek. Minden szerződő fél szabályozza és kezeli azokat a biológiai erőforrásokat, amelyek a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükségesek. Integrálja a biológiai erőforrások fenn-tartható hasznosításával kapcsolatos szemléletet a nemzeti döntéshozásban.

A biológiai erőforrások hasznosítása területén a FAO szintén síkra szállt a farmerek jogaiért és nemzetközi egyezményt dolgozott ki a növényi génforrások hasznosítására. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a farmerek jogának biztosítása nemzeti keretek között történik. A helyi szükségletek figyelembe vételével védik a generációk során felhalmozott tudást és biztosítják a lehetőséget, hogy a termelők részesedjenek a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyökből, továbbá lehetőséget biztosítanak, hogy a termelők nemzeti szinten részt vegyenek a génforrások hasznosításáról szóló törvénykezésben.

Hazánk kiváló eredményeket ért el a növénynemesítés és a vetőmagtermelés területén, amelyhez hasznos segítséget jelentett a fajtaoltalmi rendszer és a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló törvény. A jelenlegi fajták az állami minősítésen túl szabadalmaztathatók is. A jogharmonizációt követően, a közösségi növényfajta törvény által nyújtott lehetőségekkel a nemesítők széles köre fog élni, hiszen egy eljárással az Európai Unió minden országában jogi oltalom biztosítható a fajtának.

A biológiai találmányokkal kapcsolatos irányelveknek megfelelően módosítani kell, és fenn kell tartani a szabadalmaztatás rendszerét. Országos érdek az is, hogy a közösségi növényfajta törvény által védett, továbbá a hazai oltalomra bejelentett fajtákat Magyarországon vizsgálják, államilag minősítsék és a Kárpát-medence ökológiai körülmények között termeszthető fajtákból ajánlati listát állítsanak össze.

A csatlakozás érdekében elő kell készíteni az Európai szabadalmi egyezmény hatályos és 7 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

felülvizsgált szövegét ratifikáló határozatot. Célszerűnek látszik a Biológiai sokféleség egyezményére, valamint a FAO által kidolgozott Növény-genetikai források egyezményére vonatkozó jogszabályokat is felülvizsgálni, illetve megalkotni, mert a Kárpát-medence genetikai bázisának védelme csak a FAO irányelvek szigorú alkalmazásával biztosítható. Tekintettel arra, hogy a Biológiai sokféleség egyezményének és a FAO által kidolgozott növénygenetikai források egyezményének jelentős környezetvédelmi kihatása van, a törvényjavaslatot a Magyar Tudományos Akadémia az érintett minisztériumok (FM, EÜM, KÖM és az OM) valamint a non-profit, nem állami szervek szakértőinek bevonásával kell elkészíteni és véleményeztetni.

A DAB Mezőgazdasági Bizottsága szervezésében a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának Karcagi Kutatóintézetében megtartott tanácskozás a biodiverzitás begyűjtésében, megőrzésében és széleskörű felhasználásának lehetőségére kívánta felhívni a figyelmet az ÉszakAlföldi régió fejlesztése, az itt élő emberek élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. A biodiverzitás megőrzésének és helyben történő felhasználásának jelentős a vidékfejlesztési vonatkozása, amelyet az elhangzott és a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlében, kivonatos formában megjelentetett előadások is igazolnak.

8 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Holly László (Agrobotanikai Intézet, Tápiószele)

Szántóföldi- és zöldségnövény tájfajták gyűjtése, megőrzése és hasznosítása Magyarországon Bevezetés A tájfajták a tudományos módszereket alkalmazó növénynemesítés kezdete óta fontos kiindulási alapanyagot és génforrást jelentenek. A kultúrnövények körében kialakult formagazdagság jelentős részben az eltérő ökológiai feltételekből, termesztői és felhasználói igényekből adódó hatásokkal magyarázható. A változó mértékű gén-áramlás és stabilizáló szelekció eredményeként nagyszámú helyi populáció alakult ki a növénytermesztés évtizedei, évszázadai alatt.

A helyileg fenntartott és termesztett fajták különböző kategóriákba sorolhatók. A történelmi tájfajták, illetve tájfajta alakkörök, mint például a Tisza-vidéki búza, Körös-vidéki lucerna, szabad elvirágzású kukoricák, nagydobosi sütőtök, tiborszállási kender, makói hagyma, hajdúsági és vecsési káposzta, szegedi, boldogi és kalocsai fűszerpaprika, cecei, bogyiszlói és hatvani paprika, fóti paradicsom, stb., egy-egy vidék tájtermesztésének jellegzetes fajtái voltak. Sok esetben ezek, illetve "javított" változataik jelenleg is köztermesztésben vannak. A történelmi tájfajta alakkörön belül, illetve tőlük függetlenül nagyszámú helyi populáció és változat alakult ki a termesztett növények körében. Az ilyen helyi populációk eredete sokszor visszavezethető a termesztésből már kiszorult, régi nemesített fajtákra, vagy évtizedekkel ezelőtt behozott külföldi populációkra. Értékes génforrásokat képviselnek a félkultúrterületek, például a különböző intenzitással hasznosított természetes gyepek, takarmányértékű és gyógynövény ökotípusai, illetve kultúrnövény rokonfajai.

Az Agrobotanikai Intézet hazai gyűjtései Az Agrobotanikai Intézet alapítása óta (1959) kiemelt figyelmet fordít a hazai helyi növényanyagok, tájfajták és ökotípusok gyűjtésére. Jelenleg 1114 gyűjtési helyről összesen 13 364 populáció magmintáit őrizzük hűtött magtárolókban. Ezek között szerepelnek a tradicionális tájfajta alakkörök helyi változatai, régi nemesített fajták tájfajtaszerűen fenntartott származékai, a helyi körülményekhez alkalmazkodott, más területekről származó populációk, naturalizálódott (kivadult) populációk és természetes vagy félkultúrterületeken előforduló haszonnövények.

A gyűjtések során, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, elsődleges szempont, hogy a gyűjtött anyagot legalább tíz generáción keresztül az adott termőhelyen tartották fenn. A tapasztalatok szerint megfelelő kiindulási genetikai változatosság esetén ennyi idő alatt a helyi adaptáció eredményeként jelentős genetikai differenciálódás következhet be. A gyűjtött tájfajtákat a származási hely ökológiai feltételeihez hasonló körülmények között egy kiskertes hálózatban szaporítjuk fel (Jánossy, 1974). Ezt a hálózatot Jánossy Andor akadémikus, az Intézet alapító igazgatója alakította ki a hatvanas évek elején a tájfajták izoklimatikus fenntartása és az idegen termékenyülő fajok tételeinek izolált felszaporítása céljából (HollyUnk, 1981).

A tájfajták vizsgálata, a gyűjtemények egyéb anyagaihoz hasonlóan, nemzetközileg egyeztetett leíró tulajdonságlisták alapján (IPGRI Descriptor lists) történik. A származási és a tételek jellemzésére szolgáló adatok számítógépes feldolgozás után a génbank adatbázisból érhetők el.

A tápiószelei Agrobotanikai Intézet látja el a hazai génforrás megőrző tevékenységek szakmai koordinációját is, és felelős a társintézetekben fenntartott tételek biztonsági tartalékként szolgáló magmintáinak hosszútavú megőrzéséért az Országos Bázisgyűjteményben.

9 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1. ábra. Gyűjtési helyek Magyarországon. Agrobotanikai Intézet (1959-2002) Az Alföldről származó tájfajta-gyűjteményeket fenntartó intézmények: Agrobotanikai Intézet, Tápiószele (szántóföldi és zöldségnövények); AGROTAB Kft., Debrecen (dohány); DEATC Kutató Központ, Nyíregyháza (burgonya, bab, lóbab, borsó, zab, bükköny, napraforgó, lucerna, köles); DE ATC Kutatóintézet, Karcag (cirok, lednek, köles, mohar, füvek); GK Kht., Szeged (vöröshagyma, fokhagyma, paprika, káposzta, karalábé, sárgadinnye); MKF Kht., Szarvas (lucerna, fehérhere, perzsa-here, alexandriai here, bíborhere, takarmányborsó); Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza (torma, paradicsompaprika).

A hasznosítás lehetőségei A nemesítő intézetekben fenntartott tájfajták általában fontos kiindulási anyagként szolgálnak a saját nemesítési programokban. Az Agrobotanikai Intézet gyűjteménye a nemzetközi egyezményekben (CBD, 1992: FAO, 2001) foglalt feltételek mellett szabadon hozzáférhető, valamennyi felhasználó részére. A hazai tájfajták elsősorban a következő nemesítési célok eléréséhez nyújtanak értékes alapanyagot: tájtermesztés, tájjellegű termékek előállítása; ökológiai gazdálkodás; beltartalmi értékek, minőség javítása; természetes élelmiszer adalékok előállítása: rezisztencianemesítés; a specifikus adaptáció javítása; tájhasznosítási és fajtatörténeti kutatások.

A tájfajták felhasználása előtérbe kerülhet a hazai Agrár-környezetvédelmi program (FVM, 1999) célkitűzéseinek teljesítése érdekében is. A környezetkímélő gazdálkodáshoz extenzív típusú, az adott környezeti feltételekhez alkalmazkodott, következésképpen ilyen körülmények között stabil realizálható termést biztosító fajtákra van szükség, 2. ábra. Fajok és tájfajták megoszlása három érzékeny természeti területen 2001-ben egy nemzetközi együttműködési programhoz kapcsolódva, az intézet munkatársai részletes szocioökonómiai felméréseket kezdtek három Érzékeny Természeti Területen (Örség-Vend-vidék, Dévaványa környéke és Szatmár-Bereg terület). A felméréshez kapcsolódva begyűjtöttük a mintaterületeken jelenleg is termesztett tájfajták mintáit. A korábbi évek gyűjtéseiből származó tételek, és ugyanazon a területen jelenleg is termesztett tájfajták összehasonlító vizsgálata értékes információval járulhat hozzá a tájfajták, tájfajta jellegű populációk eredményes felhasználásához az ökológiailag érzékeny területek növénytermesztésében (Holly et al., 2002).

Irodalom CBD (1992): Convention on Biodíversity. Rio de Janeiro, 1992.

FAO (2001): The International Treaty on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture.

Róma. 2001.

FVM (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, I. kötet, Budapest. A KMNP "Dévaványa környéke" ÉTT mintaterületének programterve, Budapest, 2000.

Holly, L., Gyovai, Á., Már, I., M., Csizmadia, G., Horváth, L., Kollár, Zs. (2002): Az ökológiailag érzékeny területek lehetséges szerepe az agrobiodiverzitás megőrzésében.

Martonvásár, Acta Agronomica Jubileumi Tudományos ülés, 2002.

Holly, L., Unk. J., (1981): Preservation of Hungarian land-races as genetic resources.

Kultirpflanze, XXIX. 63-65.

Jánossy, A. (1974): Az Agrobotanikai Intézet génbank munkája. Agrobotanika XV: 5-9.

Iszályné Tóth Judit (Debrecení Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza) A szántóföldi növények nemesítése és génmegőrzés a Nyírségben Magyarország az elsők között kezdte meg a gyakorlati nemesítést. Ebben csak Anglia (1819), Németország (1849), Franciaország (1850), Oroszország (1861) és az Egyesült Államok előzték meg (KAPÁS, 1997). 1945-ben már 52 nemesítő telep volt az országban Az egyik közülük a kisvárdai, amelyet napjainkban nagy nemesítőjéről Teichmann Telepnek hívunk. A

10 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Nyírségben, Tornyospálcán már 1917-ben megkezdődött a nemesítés, ebbe a munkába kapcsolódott bele Teichmann Vilmos 1930-ban, és innen került át 1943-ban a Kisvárdai Növénynemesítő Telep élére. Munkásságát a még ma is köztermesztésben lévő fajtái is emlékezetessé teszik.

A Debreceni Egyetemi Kutató Központ fajtái, amelyek a tájfajták populációjából születtek kiemeléssel: Fajta és eredete KISVÁRDAI szöszösbükköny (1961) - Szabolcs-Sz.-B. megyei tájfajták KISVÁRDAI napraforgó (1954) - Szabolcsi, anarcsi tájfajta populáció NYÍRSÉGI KESERŰ csillagfürt (1984) - Nyírségben található keserű csillagfürt populáció KISVÁRDAI-22 lóbab (1984) - Tájfajta populáció KISVÁRDAI-25 lóbab (1985) - Hazai populáció KISVÁRDAI-29 lóbab (1984) - Tájfajta populáció ANKA lóbab (1986) - Dunántúli tájfajta poputáció KIRY fénymag (1988) - Tájfajták populációjából LOTA zab (1990) - Gyűjtött populáció HAJNALKA pohánka (1991) - Nyugat-Magyarországi populáció SZABOLCS-i szarvaskerep (1983) - Táj- és nemesített fajtákból GYÖNGYSZEM köles (1991) - Bolgár populációból BISERKA mohar (1998) - Szabadelvirágzású populáció (Yu) RUMENKA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció (Yu) SAROLTA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció PIROSKA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció A Debreceni Egyetem ATC Kutató Központja nevet viselő intézet, több átszervezés után, jelenleg mind a három telepén végez nemesítési tevékenységet (Nyíregyháza, Nagykálló, Kisvárda). Részben folytatja a Teichmann által meghirdetett és a tájba illő növények nemesítését (rozs, szöszösbükköny, napraforgó, burgonya. lucerna), részben kiszélesítette a fajok körét (szárazborsó, lóbab, fénymag, köles stb.). Igazán nemesítési jelleget a Kutató Központ a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalathoz csatolás után (1975) kapott. Ma a Kutató Központ 11 szántóföldi növényfaj 39 fajtájával rendelkezik (nem számítva ide a burgonyát). A nemesítők összegyűjtötték és megőrizték azokat a természet által kialakított populációkat, amelyek a Kárpát-medence ökológiai adottságaihoz jól alkalmazkodtak.

A nemesítés részben tömegkiválasztás vagy egyedkiválasztás, illetve családtenyésztés módszerével történt. Jelentős volt a keresztezéses nemesítés. A nemesítők éltek a fajkeresztezés lehetőségével, és honosítási tevékenységet is folytattak. A következőkben bemutatjuk fajtáink eredetét, és szemléltetjük azt, hogyan használták nemesítőink a tájfajtákat, ökotípusokat stb. nemesítési munkájuk során.

Fajták, amelyek részben tájfajtákból, fajtákból való kiemeléssel, illetve keresztezésekkel jöttek létre: ROZS PIRNAI tájfajta PETKUS rozs (német: LOCHOW nemesítője, 1881), 1926-tól honos Szabolcs megyében KISVÁRDA-I rozs (1951) Teichmann egyedkiválasztással (törzs és családtenyésztéssel) KISVÁRDAI-1 (1975) rozs egyedkiválasztás KISVÁRDAI-101 (1989) KISVÁRDAI LEGELŐ (1988) KISVÁRDAI ALACSONY(1993) egyedkiválasztás egyedkiválasztás (Kv-1 x Kecskeméti törpe)

11 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

CSILLAGFÜRT GYULATANYAI fehér édes csillagfürt NYÍRSÉGI fehérvirágú édes (1976) (egyedkiválasztással) NELLY(1985) (egyedkiválasztással) – DETTY(1990) (344 törzs x Watt) Honosított fajták: JUNAK (1988) szlovák szárazborsó fajta HANKA (1990) szlovák szárazborsó fajta IRINA (1990) szlovák szárazborsó fajta Fajkeresztezéssel előállított fajták: KRISZTA (1998) évelőrozs (S.cereale x S.montanum) LUCERNA KISVÁRDAI LUCERNA (1963) Teichmann (Tuzsoni kékvirágú x Sarlós természetes kereszteződés) KISVÁRDAI-1 (1991) (Egyedkiválasztás) HUNOR-40 (1989) (Kv. x kékvirágú) JOZSÓ (1996) (Kv. x M. falcata x M. sativa) KLAUDIA (1996) (Kv-1 x M. sativa) A Kutató Központ igen jelentős génállománnyal rendelkezik. 14 növényfaj 1436 tételét tároljuk, illetve tartjuk fenn. Évente ennek 20-30 százalékát kitermesztjük, vetőmagtételeit felújítjuk, róluk részletes leírást készítünk. A megőrzött tételek 30-50 százaléka származik a Kárpát-medencéből. Génmegőrzési és nemesítési tevékenységünket a FVM igen jelentős támogatásban részesíti, az új magyar fajták fenntartásának megindításába is jelentős pénzügyi segítséget nyújtanak. Minden nemesítő valószínűleg egyetért abban, hogy a világ sokszínűségét, a diverzitást meg kell őrizni, hiszen a kapott értékeket tovább kell adni utódainknak. Nem tudhatjuk, ha nem számolunk el örökségünkkel, milyen kárt okozunk a teremtett világban.

Génmegőrzés a Kutató Központban A megőrzött, kitermesztett növényi tételek 2002-ben Megnevezés Megőrzött tételszám (faj/fajtaszám, ha) Kitermesztett tételszám (faj/fajtaszám. ha) Zab 239 47 Köles 57 11 Szárazborsó 236 47 Zöldborsó 190 38 Bab 46 9 Rozs 7 2 Csillagfürt 9 Szöszösbükköny 96 18 Tavaszi bükköny 59 12 Szarvaskerep 5 1 Lucerna 50 10

12 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Lóbab 104 20 Napraforgó 142 28 Burgonya 149 24 Burgonya in vitro 47 ÖSSZESEN 1436 267 A fenntartható mezőgazdasági termelés kialakítása és a vidékfejlesztés elképzeléseinek végig gondolása még inkább arra kell, hogy ösztönözzék a nemesítőket, hogy a fajták előállításakor hasznosítsák a kiváló helyi génforrásokat, hogy a hagyományos magyar fajtákat őrizzék meg, sőt számukat gyarapítsák, használják ki annak előnyeit, ami egyedi és megkülönböztetetten, hagyományosan magyar alföldi.

Irodalom Kapás S. (1997): Növényfajták és növénynemesítők. OMMI. Bp. l–4l2. p.

13 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A burgonya és kertészeti növények genetikai bázisának biztosítása a Nyírségben Mándi Lajosné (Debreceni Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza) Magyarország, agroökológiai adottságainak megfelelően, hét termesztési földrajzi középtáj, és azokon belül 35 agroökológiai körzet különíthető el. Az agroökológiai adottságokat illetően, a területnagysághoz viszonyítva igen nagyok az eltérések. Nyilvánvaló, hogy ilyen széles komfortzónával egyetlen biológiai objektum sem rendelkezhet. Olyan fajtákra van tehát szükség, amelyek igényeit a termesztés helyének adottságai legnagyobb mértékben kielégítik. Ez megfogalmazható úgy is, hogy ilyen eltérő természeti adottságokat csak speciális nemesítésű tájfajtákkal lehet(ne) megfelelően hasznosítani.

Az integrált alkalmazkodó növénytermesztésnek olyan nemesített tájfajtákra van szüksége, amelyek meghatározott termelési körzet agroökológiai adottságaihoz a lehető legteljesebben alkalmazkodnak. A tájnemesítésre való törekvés csak akkor lehet eredményes, ha fajtanemesítési elveinket is képesek vagyunk felülvizsgálni. Ne csak az a fajta kapjon állami elismerést, amelyiknek jó az országos átlagtermése, nincsenek a termésében a különböző kísérleti helyek között jelentős eltérések, hanem az a fajta is, amely adott körzetben kimagasló eredményre képes, és nem baj, hogy az ettől jelentősen eltérő talaj- és klimatikus adottságú körzetben akár az utolsó helyre kerül. Foglalkozni kell a régi tájfajták (pl. Gülbaba, kisvárdai rózsa burgonyafajták és a Nemtudom szilva) állami újraminősítésének kérdésével is.

A nemzetközi trendek egyértelműen arra mutatnak, hogy a növénytermesztésben a biológiai alapok fejlesztése válik a versenyképesség megőrzésének meghatározó tényezőjévé. Következésképpen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő intézetünk fő feladata a biológiai alapok továbbfejlesztése, az eltérő intenzitású termesztési változatokhoz és ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó fajták és hibridek választékának bővítése. A Nyírség klasszikus növénye a burgonya. Termesztésének és nemesítésének évszázados múltja van. Irodalmi adatokból ismert, hogy hazánkban az 1800-as években a burgonyafajták, változatok száma meghaladta a félezret. Ebből a genetikai sokféleségből jöttek létre a különböző tájfajták: a rakamazi cseh kompli, az Apagyon termesztett magyar kolompér, a Kisvárda környékén termelt nyári rózsa stb, Teichmann Vilmos a tájfajták begyűjtésével, valamint német, cseh. lengyel fajták alkalmazkodóképességének vizsgálatával szűrte ki azt a genetikai bázist, melyre nemesítői munkáját alapozta, melynek eredményeként létrejött fajták (Gülbaba, Kisvárdai rózsa) az ország burgonyaellátásában 1970-ig meghatározó szerepet töltöttek be, Teichmann tudományos dolgozataiból ismert, hogy foglalkoztatta a vad Solanum fajok bevonása a nemesítési munkába, a kórokozókkal szembeni ellenállóság fokozására. A genetikai bázis szélesítésének ez a módja csak jóval később, az 1960-as években vált lehetségessé.

1. táblázat: Réka fajta gumótermése a hivatalos OMMI vizsgálatokban (t/ha) Év/fajta

Cleopatra

Cleopatra

Réka

Réka

Szap. fok

E

A

É

A

1986

22,4

15,9

2S,2

18,8

1987

28,6

16,2

16.1

23.3

14 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1988

24,3

13,0

25,2

21,1

1989

23,0

15,9

28,6

18,8

1990

28.6

1992

23,5

16,4

28.4

25.4

1993

25.4

17.2

27,6

25.9

1994

20.1

14.6

25,0

21,0

1995

25,4

15.4

26,2

21,1

26,1

Burgonyanemesítési programunkban a rezisztencia beépítésére több vad Solanum fajt használtunk, de a világon is egyedülálló, hogy a Solanum Chacocnse fajra alapoztuk a rezisztencianemesítést.

Sajátos módszert alkalmaztunk a vírusos levél-sodródással szembeni rezisztencia vizsgálatára. A koncepció helyessége, a sajátos módszerek alkalmazása és az ökológiai hatások összessége eredményeként, minősített fajtáink vírusellenállósága, termésstabilitása kiemelkedően jó. Minősített fajtáink termőképességét és termésstabilitását az 1-2. táblázat szemlélteti.

A tájban nemesített fajtáink klímatűrése és termésstabilitása 3-4 éves szántóföldi termesztést tesz lehetővé, míg az importból származó fajták két éves szaporítás után jelentősen leromlanak.

2. táblázat: A Réka kórtani adatai a hivatalos OMMI vizsgálatokban (1989) Kórtani adatok/fajta

Cleopatra Cleopatra Réka

Reka

Szap. fok

A

E

A

E

PLRV fertözött t& (%)

48,0

' 85,0

11.5

28,0

PVY és komponensei (%)

30,2

0,0

0,0

Töhiány %

Lombbetcgsógek (felűlet %) Lombfitóftora

48.5

47,8

45,4

46,7

Alteriiáriás levélfoltosság

10.0

7.5

21,7

15,0

2,5

:2,0

1,2

0,8

Gumórothadás Fuzáriumos (db%)

15 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Fitoí'tórás (db%)

1,0

1,0

2,0

1,3

Baktáriumos (db%)

7.0

4,0

8,0

1,0

Köldökrolhadás (db%)

3,3

2,4

0,9

1.9

Összes rothadás (db%)

13,8

94

12,1

5,0

Alternáriás (db%)

A hazai zöldségtermesztés az ezredforduló évtizedében mennyiségileg és a bruttó termelési értéket tekintve is meghatározó jelentőségű kertészeti ágazat marad. A piacgazdasági viszonyokhoz legrugalmasabban ez az ágazat tud alkalmazkodni, a gyorsabb fajtaváltással és az új termesztéstechnológíák bevezetésével. A zöldségtermesztés rendkívül elaprózott üzemi szerkezetében lassú koncentráció megy végbe a következő évtizedben, növekedni fog a tradicionális termesztési körzetekben a főfoglalkozású családi gazdaságok száma. Ugyanakkor, a zöldségtermesztésben az ezredforduló után is nagyarányú marad a részmunkaidős, illetve kiegészítő tevékenységként zöldségtermesztést végzők köre.

A szabadföldi zöldsegtermesztés 100 ezer hektár területen, 1,6–1,8 millió tonna termésmennyiséggel biztosítja a belföldi friss fogyasztói és a tartósítóipar, valamint az exportigények kielégítését. A friss zöldség hazai fogyasztása kb. 50 százalékkal, export 10 százalékkal, a feldolgozóipar 40 százalékkal részesedik az összes termésből. A zöldségtermelésben továbbra is a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Heves, Hajdú-Bihar, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kialakult, hagyományos termesztési körzetek termelése lesz a meghatározó, ezért a térségfejlesztési és támogatási tervekben kiemelten szükséges szerepüket figyelembe venni.

A szabadföldi zöldségtermesztésben meghatározó jelentőségű növényfajok maradnak a következők: borsó, étkezési és fűszerpaprika, paradicsom, uborka, vöröshagyma, káposzta. Az ágazat biológiai alapjait meghatározó fajtahasználatban a külföldi fajták domináns szerepet játszanak, de a hungarikumnak minősített zöldségfajoknál – különösen az étkezési és fűszerpaprikánál, vöröshagymánál, káposztánál, tormánál biztosítani kell az ökológiai adottságokhoz jól alkalmazkodó hazai fajták előállítását.

Zöldborsó, zöld- és szárazbab újfajta előállító nemesízéséhez, a begyűjtött tájfajták és háromszáznál több, adaptációs képességre tesztelt génrezervből választjuk ki a keresztezési partnereket. A genetikailag egymástól távol eső, kontrasztos fajták, vonalak biztosítják a legjobb populációkat.

Nyolc állami minősítésű zöldborsófajtával rendelkezünk, melyek érési sort képeznek. Gazdasági tulajdonságaikat a 3. táblázatban foglaltuk össze.

3. táblázat: Rebeka gumótermése a hivatalos OMMI vizsgálatokban (t/ha) Év/Fajta

Rozara

Rozara

Rebeka

Rebeka

Szap. fok

E

Á

E

A

1991

37.8

33,5

43,2

1992

25,2

25,4

21,8

21 16

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1993

24,8

17,5

25,1

25,1

1994

24,6

20,2

27,4

26,8

1995

24,8

21,2

26.5

25,8

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tájban a babtermesztésnek évszázados múltja van. Sok tájfajtát gyűjtöttünk be különböző típusokból. Géngyűjteményünket külföldi fajtákkal, típusokkal gazdagítottuk, és vizsgáltuk alkalmazkodóképességüket. Keresztezéses nemesítéssel és egyedkiválasztással előállított zöldbabfajtáink főbb értékmérő tulajdonságait a 4. táblázatban ismertetjük.

4. táblázat: Rebeka kórtani adatai a hivatalos OMMI vizsgálatokban (1989) Kórtani adatok/fajta

Rozara

Rozara

Rebeka

Rebeka

Szap. Fok

A

E

A

E

PLRV fertőzött to (%)

3,0

27,5

1.6

12.0

PVY és komponensei (%)

0,4

1,1

0,3

0,4

2,5

0,0

Tőhiány %

I-ombbetegségek (felulet %) Lombfitóftora

37,6

Alternáriás levélfoltosság.

Gumórothadás Fuzármmos (db%)

0.1

0,0

0,0

0,0

Fitoftórás [db%)

0,1

0,0

0,1

0,0

Köldökrothadás (db%)

2.0

6,5

1.0

1,2

Összes rothadás (db%)

2.2

6.5

1,1

1,2

Baktáriumos (db%) Alternáriás (db°/o)

A szárazbab-nemesítésünk eredményeként két gyöngybab fajta, két nagy magvú fehér fajta, és egy 17 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

pinto típusú színes babfajta került állami minősítésre. A Nyíregyházi Főiskola Kertészeti és Élelmezéstechnológia Tanszékével együttműködve, intézetünkben folyik a torma génrezerv fenntartása és újabb változatok kiemelése. 76 fajta vizsgálata folyik négy ismétléses kísérletben. A szárazságtűrő káposztafajták nemesítése a Pallagi, Debreceni tájfajtákra alapozódik. A lapos fejű, vékony levelű fajták előállítása a tartósítóipar számára fontos. Közös kutatási tevékenységünk eredményeként új fajtát jelentettünk be. A pritamin paprika fontos alapanyaga a feldolgozóiparnak. A „Nyírpiros" fajtajelölt bogyóméretben, színben és termőképességben versenyképes a külföldi fajtákkal. Fajtafenntartással és vetőmag-termesztési technológia kidolgozásával foglalkozunk.

Az EU-csatlakozáshoz kapcsolódóan fontos szemponttá vált olyan növényfajok megtalálása és termesztésbe való bevonása, amelyek várhatóan nem ütköznek kontingensi korlátokba, de nálunk gazdaságosan termeszthetők. Ilyen kultúra lehet a köles, pohánka, szántóföldi gyógynövények. Ezek a speciális termőhelyek hasznosításában, de közülük egyesek a biológiai védekezésben, [pl.: olajretek, facétía nemoticid hatása) vagy a talaj regenerálásában, termőképességének fenntartásában (pl. lucerna, csillagfürt, szöszösbükköny, somkóró homokon, herefélék stb.) jelentös szerepet játszanak, és a nem élelmiszer célú termelésnek az alapjai lehetnek. A tájtermesztésben rejlő lehetőségek jobb kihasználásával a természeti adottságokhoz alkalmazkodó költség- és energiatakarékos, egyben környezetkímélő eljárások alkalmazásával kívánjuk fokozni a régió mezőgazdaságának eredményességét.

18 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az Agrártudományi Centrum pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése Csontos Györgyi (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Kertészeti Tanszék) A zöldségfélek nemesítése a Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen az 1950-es évek elején kezdődött. A munka indításában Karmacsi Bertalan és Peczner Gábor vállaltak meghatározó szerepet, akiket Karácson István, Harmat Lászlóné és Géczi László követett. Az intézet elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy az ország keleti részében termelt, úgynevezett tájjellegű zöldségfajok szelekciós nemesítését megoldja, a tájon belül kedvező tulajdonságokkal rendelkező egyedeket kiemelje, elszaporítsa, és gondoskodjék a fajta fenntartásáról. A nemesítési cél meghatározásakor figyelembe kellett venni a térség kedvezőtlen körülményeit, azaz a gyenge tápanyag-ellátottságú, döntően homoktalajt, a táj csapadékszegény jellegét és az öntözési lehetőségek hiányát, ezért a meglévő populációból olyan egyedeket emeltek ki, amelyek ökológiai tűrőképessége, egyúttal termésbiztonsága a többi fajtáéhoz képest kedvező. Az itt előállított fajták legfőbb értékét ma is ez jelenti. Jelenleg 12 zöldségfaj 25 fajtájának fenntartó nemesítése folyik, biztosítva a vetőmag- és szaporítóanyag-igényeket. A Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen alapozódott meg a Canna generális dísznövény nemesítése is. A nemesítes Pohl Ferenc nevéhez fűződik, és az előállított 23 államilag minősített fajta szerepe közép-európai viszonylatban is meghatározó.

Borsó (Pisum sativum ssp. sativum) A Kismacsi Kísérletí Telepen Ács Antal indította el a zöldborsó-nemesítést Szabó Lajos közreműködésével. Később Dienes Mihályné és Csontos Györgyi kapcsolódott be a munkába. Az itt előállított Aurora, Debreceni világoszöld, Debreceni korai velő, Panni, Debreceni sötétzöld, Debreceni sötét gyöngy, Erika, Kismacsi-130 államilag elismert fajták. A Debra és az Unikorn szabadalmi oltalmat kapott. A fajták érési sort képeznek. A kerti termelés területének felét az igen korai tavaszi vetés és a tél alá vetés teszi ki. A korai piaci megjelenést a hidegtűrő, korábban vethető és hamarabb betakarítható, kifejtő típusba tartozó zöldborsófajtákkal (pl. Debreceni világoszöld, Debreceni sötétzöld) tudják a termelők megoldani. A folyamatos ellátást, nagyobb tömeget pedig főként korai és középkorai éréscsoportba tartozó velő típusú fajtákkal biztosítják. A saját ellátásra történő termesztésben növekszik a boogazdálkodás jelentősége. A kerti termesztésre jellemző technológiát (szélesebb sortáv, sok kézimunka) alkalmazzák. A fajtahasználatban a konzervativizmus, a régi, ismert, mar bevált, főként magyar nemesítésű fajták használata jellemző. A folyamatos érésű, nagy hüvelyű, nagyobb ezermagtömeggel rendelkező, könnyen fejthető fajták kedveltek, mint például a Debreceni korai velő és az Erika fajták.

Speciális irányt képvisel a zöldborsó-termesztésben az áttelelő borsó. A primőr áru megjelenésének időpontja és a termék ára közötti összefüggés ismeretében az ősziborsótermesztésnek fontos gazdasági jelentősége van. Az áttelelő borsó a kora tavaszi vetésű borsóknál is minimum egy héttel korábban kerülhet piacra. Sajnos az export az utóbbi években kissé visszaesett, azonban e termesztési mód létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Az ország legdélebbi, szubmediterrán jellegű területeken sikeres a termesztése. Étkezési paprika (Capsicum annuum L.) A DATE Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepén az 1950-es években kezdődött meg a paradicsom alakú paprika nemesítése. A nemesítő, majd fajtafenntartó munkában Karmacsi Bertalan, Preczner Gábor, Géczy István, Harmat Lászlóné és Géczi László vett részt. A nemesítők a Debrecen környékén termesztett populációból emelték ki a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező

23 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

törzseket. Három fajta került állami elismerésre, melyek közül kettő fajtafenntartása napjainkban is folyik. A nemesítés fő célkitűzése az ökológiai tűrőképesség, a betegségellenállóság és a kedvező hússzín biztosítása volt. A paradicsomalakú Zöld Pallagi fajta íz- és festékanyagainak kiváló összetétele miatt friss fogyasztásra és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Nagyobb mértékben pritamint, marinált paprikát, szárítmányt és mélyhűtött termékeket készítenek belőle. A Láva fajta elsősorban a feldolgozóipar igényeit hivatott kielégíteni, de nyersáruként hazai és exportpiacra is alkalmas. A fajta jól szerepelt mind a gazdasági értékmérő vizsgálatokon, mind az érzékszervi bírálatokon. A Pallagi fajtákra jellemző intenzív, sötétvörös hússzínnel rendelkezik.

Fejeskáposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata provar. capitate Duch) Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a fejeskáposzta termesztésének évszázados hagyományai vannak. A Pallagi Kcrtészeti Kísérleti Telepen Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor az 1950-es évek elején kezdtek hozzá a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező tájfajták begyűjtéséhez. A nemesítési célkitűzés szárazságtűrő, középhosszú tenyészidejű, savanyításra kiválóan alkalmas egyedek kiválogatása volt. A Hajdúsági középhosszú tenyészidejű (120–130 nap), viszonylag rövid torzsájú, szétterülő, világos zöld lombozatú levelekkel. A fej lapított gömb, belső levelei fehérek, vékonyak és finom erezetűek. Főként savanyításra célszerű felhasználni.

Szárazságtűrő képessége miatt a termelésbiztonsága jó. Mélyebb fekvésű homoktalajokon sikeresen termeszthető. A Pallagi lapos a Hajdúhadház határában termesztett tájfajtából kiemelt változat. A pozitív szelekciós nemesítő munkát Preczner Gábor végezte. A fajta 1971-ben kapott állami minősítést. A nemesítési célkitűzés a hajdúsági fajtánál tömörebb fejfelépítésű, dekoratív megjelenésű és jobban tárolható fajta előállítása volt, megőrizve azt a szárazságtűrő képességet, amelyet a Hajdúsági genetikailag magában hordoz.

Görögdinnye (Citnillus lanatus MANSFELD) A szelekciós nemesítést, illetve fajtafenntartását az 1940-es évek végén Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor kezdte meg a Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen. A Marsowszky igen régi tájfajta.

A múlt század közepén Marsowszky Ignác szelektálta a Szakállas község határában termesztett populációból. Jelentős előnye e fajtának a fuzárium-ellenállóképessége, ezért keresztezési partnerként is széles körben használják. A levél színe középzöld, dús fejlődésű, hosszú indájú. Termése kissé megnyúlt, gömb alakú, 8-15 kg átlagsúlyú. Felülete sima, jól felismerhető enyhe bordázattal. Héja vékony és kemény. színe sötétzöld. Húsa sötétrózsaszín, fehéres erezettel, kemény állományú, ízletes és édes. Magja apró, világos vöröses barna színű. A köztermesztésben levő fajtáink között a leghosszabb tenyészidejű. Nagy átlagsúlyú, termése hazai piacokon kedvelt, azonban a jobb gazdasági értékű és kis gyümölcsű fajták a termesztésből fokozatosan kiszorítják.

Sárgadinnye (Cucumis melo L) A jogelőd a Debrcceni Agrártudományi Főiskolán Ács Antal állította elő a Ma-yarkincs fajtát Jászkíncs elnevezésű tájfajtából egyedi kiválasztással. A fajta 1964-ben kapott állami elismerést.

Indái 1,6 m hosszúak, vékonyak, bordázottak, és serte szőrökkel borítottak. Mellékindái gyengék.

Levele középnagy, zöld színű, tenyeresen karéjos, felülete molyhos. Termése gömbölyű, felülete sima. Héja vékony, éretlen állapotban közép illetve sötétzöld színű, érés előtt cseres bevonatú. Húsa halványzöld színű, a magüregnél fehéres zöld. Állománya olvadékony, íze édes. Átlagsúlya 0,8–1,2 kg. Magürege kicsi, szabályos kerek. Tenyészideje középhosszú, viszonylag magas a korai első 2 héten leszedett terméshányad. Termőképessége jó. Vékony héja miatt a szállítást kevésbé tűri, húsa könnyen foltosodik.

Tökfélék (Cucurbita sp.)

Az intézményünkhöz kapcsolódó töknemesítés az 1940-es évek végén kezdődött el, az akkori Pallagpusztai Kertészeti Kísérleti Telepen Karmacsi Bertalan, Pohl Ferenc és Preczner Gábor kutatók irányításával. Jelenleg egyetemünkön a spárga-, a sütő- és a magtermesztési tök fajtafenntartása

24 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

folyik.

Az indátlan fehér hajdúsági és nyírségi tájfajták szelekciója alapján került előállításra. A szelekciós nemesítést Karmacsi Bertalan és Pohl Ferenc végezte. A nemesítési cél indátlan (gugon ülő), rövid tenyészidejű, öntözés nélkül is termeszthető fajta előállítása volt. Termése egyenletes, henger alakú, a fejlődés kezdetén bordás, később sima felületű, a kocsány felé kissé elkeskenyedő.

Kedvezőtlen körülmények között a termés elgörbül. A héj színe étkezésre alkalmas állapotban tejfölfehér, tompa fényű, éretten sárgásfehér. Húsa vastag, zöldesfehér vagy fehér, éretten világossárga. Magja fehér, apró, Termőképessége jó. Dinamikus érésű, betegségekre nem fogékony és sokáig szedhető. Friss fogyasztásra és a feldolgozóipar részére egyaránt alkalmas.

A Nagydobosi sütőtököt Preczner Gábor Nagydobos (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) környékén termesztett tájfajtából szelektálta. Állami minősítésére 1951-ben került sor. A fő nemesítési célkitűzés hússzín, nagy karotintartalom és a kedvező sütőérték elérése volt. Termése lapított, gömb alakú, enyhen bordázott. A kabak héja világosszürke színű, vastag. Íze kellemes édes. Sütés során arás lesz, és nem válik olvadékonnyá. Szárazanyag tartalma eléri a 25 százalékot, karotin tartalma 10 szazalék feletti. Bébiételek készítésére is kiválóan alkalmas, hosszú tenyészidejű fajta. Magja fehér, viszonylag nagy és olajtartalma eléri a 34–38 százalékot. Termése, megfelelő tárolás esetén, december–január hónapig is minden károsodás nélkül eltartható.

Az olajtök nemesítése 1980-ban indult meg, a Debrecen környékéről begyűjtött, valamint Olaszországból behozott magvak elvetésével, a célnak megfelelő tulajdonsággal rendelkező kabakok szelektálásával. A Daki 802 jelzésű fajta 1986-ban kapott állami elismerést. Kabakja kissé megnyúlt, gömb, érett állapotban az alapszíne sárga, a rekeszek közötti részen zöld sávozottsággal. A kabak 5– 6 kg tömegű. Magja mattfehér, 1000 mag tömege 280 g. A magbél 50–55 százalék olajat és 34–36 százalék nyers proteint tartalmaz. Főbb genetikai tulajdonságai: magas magtermő képesség (500–600 kg/hektár), kedvező mag-bél arány 70–73.

Retek (Raphanus satívus L.) A fajta neve jelzi, hogy a Mikepércsi vaj retek előállítása, termesztése szorosan kötődik egy településhez. Az 1940-es évek végétől az 1980-as évekig saját magfogás alapján termesztették a tájfajtát. Harmat Lászlóné, Nagy János és Megyeri Béla a legkedvezőbb gumóformájú, nem pudvasodó egyedeket emelték ki, és a homogenizálási munka befejezésekor jelentették be állami elismerésre. A gumó formáját, a termesztési módját tekintve egyedülálló a hazai termesztésben.

Gumója enyhén lapított, gömb alakú, fehér színű és a húsa finom, „vajszerű". Gumóátmérője meghaladja a 30 mm-t. Levélzete felálló, durva, enyhén szétterülő. Karógyökere vékony, nem ágazik el. Szabadföldi termesztésű fajta, március elejei helyrevetéssel és májusi értékesítéssel. Eredeti termőhelyén: gyorsan felmelegedő, kissé déli lejtésű területekre vetik. homokos vályogtalajokba. A piacon a hónaposretek-fajtákat követően jelenik meg, csomózott formában. A fogyasztók által igen kedvelt retekfajta.

Zeller (Apium graveolens) Hazánkban a gumós zeller fogyasztása elterjedt, más országok szokásaival szemben. ahol inkább kedvelik a halványított zellert. Monostorpályi és környéke a XIX. század elejétől nevezetes zellertermesztési körzetté alakult. A mélyebb fekvésű, gazdagabb homoktalajon termesztették, s közelben lévő nagyváros – Debrecen – lakosságának értékesítették, szinte az év minden szakában ezért olyan fajtát kellett termeszteni, amely egyszerű körülmények (prizma, verem, pince) között is jól tárolható. A javított Monostorpályi fajta 1975-ben kapott állami minősítést. Lombozata sötétzöld, aránylag kevés. Ma már a felálló lombozatú egyedek aránya a meghatározó. Gumója középnagy (15– 18 dkg) sima felületű, alakja kissé megnyúlt, gömb. Húsa fehér, tömött (nem üregesedő), rostossága közepes. és főzéskor barnulásra nem hajlamos. Előnyös tulajdonsága, hogy elsősorban talpgyökereket fejleszt. Szárazságtűrő képessége az átlagnál jobb, de öntözés nélkül csak mélyebb

25 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

fekvésű, humuszban gazdag talajokon termeszthető sikeresen.

Torina (Armoracia rusticana, Gaertner) Hazánkban összefüggő termelési körzet az 1930-as években alakult ki a Debrecen környéki homoktalajokon. Jelenleg 1000–1200 hektár területen termesztik: Újléta, Álmosd, Bagamér és még néhány településen. A termelt mennyiség nagyrész exportra kerül. Európa tormaellátásában a termelői körzet jelentős szerepet játszik. A torma a keresztesvirágúakhoz (Cruciferae) tartozó zöldség és egyben fűszernövény. Vad változatai a környező országok mindegyikében, szántóföldeken és réteken ma is előfordulnak. Gyógyhatása is régóta ismert. Csípős ízét a mustár glükozidok, az allil- és butil-izotionátok adják. Gazdag aminosavakban és vitaminokban. A főgyökeréért termesztjük. Talpés oldalgyökerei, dugványként, szaporításra szolgálnak. Fény- és vízigényes, hidegtűrő növény.

Hazai specialitás a magas bakhátakban történő termesztés. A szelekciós nemesítése 1990-ben indult meg. Nemesítési célok között a kiegyenlített állomány, kevésbé elágazó korona, egyenletesen vastagodó tormatest, kisebb mennyiségű oldalgyökér-képződéssel, kiváló termőképesség, jobb betegség-ellenállóság kedvező ökológiai alkalmazkodó képesség, rövidebb tenyészidő szerepelt. A Danvit (Fehér dánként is ismert) államilag minősített fajta. A rizóma hússzíne fehér, felülete közepesen szőrözött. Lombozata erős, széthajló, a levélnyél felett kiszélesedik, vastag, durva felépítésű, sima felületű. A levélszél fogazott, fűrészes, felső harmadában nem csavarodó. A főér világos, kifehéredő. A másodrendű levél alig szeldelt, páfrányosodó. Tőrózsája lilás színű. A Pózna fajta rizómájának hússzíne fehér, kevésbé „gyűrűs", a felülete közepesen szőrözött, vastag, tetszetős formájú. Lombozata erős, felfelé törő. Levele vékony, finom szerkezetű, lándzsa alakú, középen kiszélesedő, hegyesen végződő. A levél széle sima, felső egyharmadában nem csavarodó.

Sóska (Rumex acetosa L.) A Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen az 1960-as években kezdődött a sóska nemesítésével kapcsolatos kísérleti munka. Begyűjtötték a tájban fellelhető változatokat, s az utódokból egyedi szelekcióval a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező egyedeket emelték ki. A nagy levél, az intenzív növekedés és az „antociánmentes” levélér voltak a nemesítés főbb célkitűzései. A Pallagi nagylevelű 1971-ben kapott állami minősítést. A levél 20-22 cm hosszú és 8-10 cm széles, lándzsás vállú, világoszöld színű és finom erezetű. Erőteljesen fejlődő fajta. Levélzete gépi erővel is jól – minimális veszteséggel – aratható. Szárazanyag-tartalma nagyobb, mint a kerti fajtáé és beltartalmi értékei is jobbak. Mélyhűtésre és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas. Üzemi és házi kerti termesztésre egyaránt javasolható.

Irodalom Csontos Gy. (2002): Az Agrártudományi Centrum Pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése. In. Lazányi J. (ed.) A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kutató helyein nemesített és fenntartott fajták ismertetése.

26 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Növénynemesítés és génmegőrzés a nagykunsági régióban Fazekas Miklós, Lazányi János, Chrappan György (Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutatóintézet) A régiójára viszonylag kedvezőtlen ökológiai adottság, kedvezőtlen fizikai és kémiai adottságú talajok, szélsőséges hőmérséklet és csapadékelosztás a jellemző. A Kutatóintézet alkalmazott talajtani, agrokémiai, talajművelési talajjavítási, növénytermesztési, növénynemesítési, gyepgazdálkodási, juhtartási, ökonómiai és vidékfejlesztési kutatási-fejlesztési tevékenységet folytat, azon fáradozva, hogy a térség mezőgazdasággal foglalkozó lakossága megismerve az itt alkalmazható kutatási-fejlesztési eredményeket, technológiai eljárásokat, fajtákat, talajhasználati megoldásokat, a viszonylag mostoha körülmények között is elérhesse a megélhetéséhez szükséges bevételeket és olyan eljárásokat, módszereket alkalmazzon, amelyek a táj természeti adottságaival összeegyeztethetők. A Kutatóintézet eredményes tevékenységét jelzi az 50 éves múlt, az intézmény kialakult infrastruktúrája, az agrárkutatásfejlesztésben, szaktanácsadásban, az oktatásban, és mindenekelőtt a térség szellemi életében betöltött szerepe. A táj szélsőséges talaj- és éghajlati adottságaihoz alkalmazkodó, jó minőségi paraméterekkel rendelkező fajták előállítása. A környezet- és tájvédelem feltételeit kielégítő fajok nemesítésbe vonása.

Tajfajták megőrzése, génerózió megelőzése. A vetőmag előállításhoz kapcsolódó technikai, infrastrukturális háttér fejlesztése, nemesítővetőmag-előállító park kialakítása. Őszi búza (Triticum aestivum L.) Tájfajták szelektálásával hazánkban először Mokry Sámuel próbálkozott meg a Békés megyei Gerendáson. A búza nemesítésének új lendületet adott az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás megalakítása Óváron, melynek hatására országszerte gombamódra szaporodtak a növénynemesítő telepek. Említést érdemel Székács Elemér, Baross László, Fleischmann Rudolf, Udvaros Károly, Legány Ödön, Venény Lajos és Horn Miklós, akik az ország különböző területein értek el kiváló eredményeket.

A II. világháborút követően az első feladat a fajtafenntartás megszervezése volt. Az Alcsuti-21 őszí búzát Vezekényi Ernő Karcagon tartotta fenn, így megalakulását követően, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatűintézet közvetlenül bekapcsolódott a búzanemesítési kutatásokba. Hazai (Székács és Fleischmann) valamint külföldi fajták keresztezésével több, az Alföld kedvezőtlen ökológiai adottságú, aszályra hajló területein biztonságosan termeszthető búzafajtát állítottak elő, melyek közül a Karcagi-522 állami minősítést kapott. A fajta jó adaptációs és kiváló télállóképességével tűnt ki. Az átszervezések során Karcagra került Udvaros Károly nemesítési anyaga is, akinek a hazai fajták keresztezésével előállított U-2 és a durum búza keresztezésével előállított U-8 jelzésű fajtája állami minősítésben részesült, de az intenzív szovjet fajták nagyarányú vetőmagexportja miatt már nem került a köztermesztésbe.

A nemesítés kezdeti fázisában a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó üzemek fajtaválasztékát kívánták kielégíteni, ezért a legfontosabb szelekciós szempont a termőképesség volt, és az egységnyi területre jutó kalászszám, kalászonkénti szemszám, valamint az ezerszemtömeg figyelembevételével szelektáltak. A korábbi szemlélettel szakítva, 1982-ben elkezdték a sütőipari igényeknek megfelelő búzafajták előállítását. A nemesítési cél jelenleg is olyan fajták előállítása, melyeknek szára közepesen magas, jól bokrosodnak. Lápanyag- és vízreakciójuk kiváló. A gazdálkodás új igényeihez alkalmazkodó, kedvező agronómiai tulajdonságokkal rendelkező fajták és fajtajelöltek hamarosan nagyobb területen kerülnek köztermesztésbe. A Karcagi Kutató Intézetben előállított és fenntartott fajták közül említést érdemel a Kondor, amely ország egész területén biztonságosan termeszthető, kiemelkedően magas termést ad. Rendkívül jó alkalmazkodó képességénél fogva, jól tűri a kedvezőtlen talajadottságokat és a száraz klímájú területeken is magas hozamokra képes. A Hunor kiváló sikértartalma, valamint lisztminősége miatt elsősorban malomipari felhasználásra, kenyér- és pékáru előállítására ajánlott fajta. Kiváló télállóságának köszönhetően, a fagyzugos területeken biztonságosabban

23 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

termeszthető. A Róna középérésű, talaj- és a légköri aszályt jól tűrő, kiváló termőképességű fajta. Az Alex a minőségi paraméterek alapján szintén a javító kategóriába tartozó, malmi búzafajta. A KG Kunhalom közép-kései éréscsoportba tartozó, javító minőségű búza. Télállósága és fitotronos fagyteszt eredménye egyaránt kiváló. A KG Magor szemtermése szignifikánsan több mint a standard átlag. Korai érésű, kiváló télállósággal és állóképességgel rendelkező fajta. Ősz árpa (Hordeum vulgare L.) Az árpa az egyik legfontosabb abraktakarmány-növényünk. Termesztésének kezdete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Tudományos alapokon nyugvó nemesítését több mint száz évvel ezelőtt kezdték meg Angliában. A Karcagi Kutatóintézetben az őszi árpa nemesítésével Udvaros Károly foglalkozott, aki a Hortobágyon megkezdett nemesítési programját 1951-től Törökbálinton, majd 1963-tól Karcagon, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben folytatta tovább. A nemesítési munka eredményeként egy külföldi eredetű csupasz árpa, valamint a Mezőhegyesi-68 jelzésű fajta keresztezéséből sikerült előállítani az U-259, előzetesen elismert fajtát. A programos kutatások miatt az árpanemesítés támogatását 1970-ben a beszüntették. Újraindításában Nagy Béla és Lazányi János játszott fontos szerepet, és az általuk megkezdett munkát Fazekas Miklós folytatja tovább. A Kunsági 2 hatsoros árpa a búzák előtt betakarítható. Állóképessége, télállósága, termőképessége és termésbiztonsága kiváló. Jó alkalmazkodóképessége miatt az egész ország területén termeszthető. A KG Puszta nyersfehérje tartalma magasabb a standard átlagnál.

Angol perje (Lollum perenne L.), RÉTI PERJE (Poa pratensis L.) A magyar fűnemesítés története az I. világháború végéig nyúlik vissza, amikor is Günther Imre, a Hansági rétek növényvilágát feltárva, szelektálni kezdte azokat Eszterházán. A munkához csatlakozott Legány Ódön Hatvanban, Fleischmann Rudolf Kompolton és Kolbai Károly Keszthelyen. A II. világháborút követően, a fűnemesítés először Keszthelyen indult újra, Kolbai Károly vezetésével.

Hatékony nemesítés folyt Gruber Ferenc irányításával, aki munkáját előbb Martonvásáron, majd Szarvason végezte, Ebben az időben kezdett füvet nemesíteni Vezekényi Ernő Karcagon. A programos kutatás bevezetésével, 1970-bcn Karcagon megszűnt a fűnemesítés támogatása, és a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt, sokáig csak a Vezekényi Ernő által előállított Karcagi angol perje, valamint a Karcagi keskeny levelű réti perje fajtafenntartására korlátozódott. A Karcagi angol perje vegetatív típusú, zárt állományú fajta. A levele hosszú, feltűnően sötétzöld színű. Sok tőlevelet fejleszt. Szára vékony, középmagas, lassabban fejlődik. A karcagi keskenylevelű réti perje tőlevele keskeny, középzöld színű.

Szára finom, vékony, magas növésű. A természetes populációelemek felhasználásával előállított karcagi fűfajta igen fontos jellemzője a kiváló ökológiai alkalmazkodóképesség és a hosszú élettartam. A Zöldike angol perje gyökérzete jól fejlett, jól bokrosodik, sűrű gyeptakarót képez. Fűkeverékeinknek fontos alkotórésze. Gyors fejlődésének köszönhetően, rövid idő alatt egybefüggő zöld felületet alkot. A taposást és a szárazságot jól tűri, közepes vízigényű. Fagytűrése és sótűrő képessége kiváló.

Cirok (Sorghum vulgare Pers) A cirok őshazájaként a legtöbb szerző Afrikát jelöli meg, bár széles körben elterjedt Nyugat-Indiában és Kínában. Az utóbbi időben termesztésével kiterjedten foglalkoznak az Amerikai Egyesült Államokban, Örményországban, Üzbegisztánban és Ukrajna déli területein. Magyarországi termesztéséről először Csapó (1775) számolt be. A múlt század végén a seprőcirok mellett a cukorcirkot és fenyércirkot is kiterjedten termesztették. A cirok termesztésének új lendületet Surányi munkássága adott, aki hazánkban meghonosította a Sumac cukorcirok és a Feterita szemescirok, valamint az édes szudánifű termesztését. A hibrid szudánifű nemesítését a Karcagi Kutatóintézetében Bács Barna kezdeményezte a Martonvásárról magával hozott nemesítési anyag felhasználásával, majd 1977-ben Lazányi János folytatta, akinek munkatársaival sikerült több szudánifű hibridet előállítani. A takarmánycirok nemesítését 1990-től Chrappan György irányítja. Az előállított fajták és hibridek közül említést érdemel a Bianca (Albita) hibrid szemescirok, Zádor szemes cirok, Berény középérésű silócirok hibrid, Hybar Mv 301 hibrid szudánifű, Bovital hibrid szudánifű, Avangard hibrid szudánifű, KST-1011 24 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

szabadelvirágzású fajta, Zefír hibrid szudánifű, Ágnes hibrid szudánifű.

A takarmánycirok közül a hibrid szudánifű termesztése bír nagyobb jelentőséggel. Szárazságtűrő képessége miatt még aszályos években is nagy mennyiségű és jó minőségű takarmányt biztosít. Zölden, silózva, vagy szénaként egyaránt hasznosítható. A Karcagon előállított hibrid szudánifüvek szárazságtűrése kiváló, még a legszárazabb júliusi, augusztusi hónapokban is folyamatos zöldtakarmányozást tesznek lehetővé, növelve ezáltal egy adott terület állateltartó képességét.

Szárazságtűrésük jól fejlett gyökérrendszerüknek és szerény, viaszos levélfelületüknek köszönhető, amely hatékonyan képes a párologtatást csökkenteni. Nagy vízfelvevő képességük miatt a talaj vízkészletét a kukoricánál hatékonyabban képesek hasznosítani.

Szegletes lednek (Lathyrus sativus L.) A szegletes lednek termesztése a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Ásatások során magját hazánkban is több helyen megtalálták a kőkorszakból származó leletek között. Vad alakja nem ismert, és megoszlik a kutatók véleménye a szegletes lednek őshazáját illetően is. Termesztéséről adatok alig állnak rendelkezésre, bár nevét a görög és római mezőgazdasági tárgyú művekben megtalálhatjuk. A szegletes lednek kiváló szárazságtűrő képességére Gyárfás hívta fel a figyelmet. Termőképességére vonatkozóan hazánkban elsőként Surányi közölt kísérleti adatokat. A II. világháborút követően Magyarországon a szegletes lednek termesztése Vezekényi Ernő munkássága nyomán lendült fel. 1951-ben állami minősítést kapott az első fehérmagszínű fajta, amely csökkent lathyrin-tartalma miatt élelmezési célokra is biztonságosan felhasználható. A teljes növény zöldtrágyának, tiszta vagy kevert vetésben zöldtakarmánynak, esetleg széna készítésére használható fel, virágzáskor kiváló méhlegelő. Ipari feldolgozási lehetőségek közül az enyv- és malátakészítés érdemel említést. A Karcagi Kutatóintézet jelenleg 2 államilag minősített fajtával rendelkezik.

Fénymag (Phalaris canariensis L.) Hazánkban madáreleségnek termesztik a XIX. század közepe óta. Termesztését Surányi karolta fel külföldről származó fajták honosításával. Nemesítését Magyarországon Vágó Mihály indította el Kisvárdán, ahol a Kisvárdai és a Kiry jelzésü fajtákat állították elő. Hazai és külföldi fajták szabad levirágzásából nyert populációjából kiindulva. Karcagon is sikerült nagy termőképességű fajtákat előállítani. Az Abád szára rövid, 90-105 cm, enyhén viaszos, 3-4 mm vastagságú. A levelek hosszúsága 12-18 cm. A buga tömött, felálló, kúp alakú, 4—5 cm hosszú, színe virágzáskor zöld, betakarításkor szalmasárga. A szemtermés világosbarna, 3-4 mm hosszúságú, ezerszemtömege 7–7,5 g. Az Alföld aszályos vidékein is biztonságosan termeszthető, jó szárazságtűrő és bokrosodó fajta. A Lizard szára enyhen viaszos, leveleinek hossza 15-20 cm. Bugája felálló, elvékonyodó gúla alakú, kevésbé tömött, 3-5 cm hosszú. Színe virágzáskor zöld, érett állapotban sárga. Aszályos területeken és alacsony humusztartalmú talajokon is biztonságosan termeszthető, jó állóképességű fajta. A korai vetés mind a magtermést, mind a gyomelnyomó képességet növeli. Termőképessége 2,5-3,0 t/hektár.

Köles (Pannicum míliaceum L.) Korábban kásaként fogyasztották, az utóbbi időben elsősorban takarmányozásra használják. A madáreleségek fontos alkotórésze, ezért külföldön jól eladható áru, Termesztése a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Nemesítésével hazánkban először Horn Miklós foglalkozott Lovászpatonán, és állította elő a Lovászpatonai pirosmagvú kölest, amelyet 1941-ben minősítettek, és jelenleg is köztermesztésben álló fajta. A II. világháborút követően Fertődön Beke Ferenc nemesített kölest, és Till Károlynéval együttműködve állították elő a Fertődi-2 jelzesű fajtát. A DK Karcagi Kutatóintézete kölesnemesítéssel 1981 óta foglalkozik, és végzi Lovászpato-nai pirosmagvú és a Maxi fehérmagvú köles fenntartását. Ez utóbbi 1991-ben kapott állami minősítést.

Mohar (Setaria italica L.) A mohar nemesítése hazánkban viszonylag korán, még a XX. század elején megindult. és nemzetközi elismerést vívott ki magának. A munkát 1951-ben Székács Elemér kezdte el Árpádhalmán, és a kereskedelmi forgalomban fellelhető vetőmag szelekciójával szétválogatta a sárga, barna és fekete

25 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

szemszínű egyedeket. Az így előállított törzseket tesztelve megállapította, hogy mind a zöld-, mind pedig a szénatermés tekintetében a legkedvezőbbnek a sárga szemszínű egyedek bizonyultak. A mohamemesítés tenyészanyaga a 30-as évek elején Mezőhegyesre került, ahol előbb Székács Elemér, később Szüllő Ferenc végezte a további szelekciót, és állította elő a Mezőhegyesi sárgamagvú mohart, amely 1956-ban előzetesen, majd 1963-ban állami minősítést kapott.

A mezőhegyesi telep megszűnte után, a nemesítési anyag először a Gabonatermesztési Kutatóintézet Kiszombori Telepére, majd 1970-ben a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatóintézetbe került, ahol fenntartó nemesítés jelenleg is folyik. A Mezőhegyesi sárgamagvú mohar a világon egyedülállóan kiegyenlített, tömör bugájú fajta, amelyet Franciaországtól az Amerikai Egyesült Államokig mint magyar mohart ismerik és termesztik. A fajtafenntartó nemesítésen túl, a DATE Kutatóintézete 1982-ben Karcagon mohamemesítési programot indított, melynek eredménye csumiz Fürtözön és Friderika fajták előállítása volt.

Pannonbükköny (Victa pannonica Grantz) A pannonbükköny a Kárpát-medencében őshonos, egyéves, áttelelő növény, melynek virága fehér. A mediterrán területeken elterjedt piros virágú alfajta hazánkban nem termeszthető. Nemesítését még az 1920-as években Legány Ödön kezdte meg Nagytelekpusztán, és állította elő a Hatvani fajtát, amely azonban nem terjedt el a köztermesztésben. A II. világháborút követően hazai és külföldi típusok szelekciójával nemesítése újraindult, és Sedlmayer Kurt valamint Sitkovics Antal irányításával Sopronhorpácson előállították a Béta pannonbükköny fajtát, amely 1967-ben kapott állami minősítést. A fajta fenntartását 1970 óta a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatóintézet, valamint jogutódja, a DATE Kutatóintézete végzi. Őszi takarmányborsó (Pisum sativum L.. ssp. arvense var. hibernum) Az őszi borsó nemesítéséről kevés adat áll rendelkezésünkre. Télálló és nagy takarmánytömeget adó változatai Nyugat-Európából terjedtek el. Fagy- és szárazságtűrő formák találhatók Ukrajnában, Törökországban és Anatóliában is. A szálastakarmánynak termesztett borsófajtánál a területegységre eső, jelentős vetőmagmennyiség miatt az alacsony ezerszemtömegű változatokat helyezi előtérbe. Hazánkban államilag minősített őszi borsó fajtával 1992-ig nem rendelkeztünk, ekkor kapott elismerést az NS Pionir újvidéki fajta.

26 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A tájfajták szerepe a gyümölcstermesztésben Szabó Tibor (Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht.) A természetes termőtájakon vagy mesterségesen kialakított termőhelyeken az idők folyamán részben rügymutáció, részben spontán kereszteződés hatására, illetve a népi nemesítés tudatos közreműködésével jelentős számú morfológiai és élettani változat jön létre. Az így kialakult változatokat a termesztők és a nemesítők folyamatosan összegyűjtik és közülük az értékeseket vagy közvetlenül átadják a termesztésnek, vagy nemesítési alapanyagként használják fel.

Az egyes gyümölcsfajok őshazájuktól elkerülve, az eltérő éghajlati és talajtani viszonyok hatására új, formagazdag tájfajtává alakultak át. Állományuk nem egységes, hanem eltérő fajtatulajdonságok keveréke. Egyes egyedeknek mindig vannak olyan tulajdonságaik, melyek alkalmazkodóvá teszik a táj szélsőséges ökológiai tényezőihez. Más egyedek a teljesítőképességük, a termésbiztonság tekintetében múlják felül társaikat. Ezért töltenek be fontos szerepet az új fajták előállításában, a termesztett fajták minőségének javításában. Számtalan, ma is termesztett gyümölcsfajtánk keletkezett így. Közülük néhányat szeretnék megemlíteni.

Alma. A termesztett alma nem botanikai faj, hanem kultúrfaj. Fajtái eltérő vadfajokra és ezek kereszteződéseire vezethetők vissza (Bödecs L.-né és Tomcsányi 1979). Ősidők óta termesztik.

Keresztezéses nemesítése nehéz, ezért a fajták nagy része rügymutációval vagy véletlen magoncként jött létre.

A Ceglédi piros fajta származása ismeretlen. Cegléd környékén, a XIX. század végén, a XX. század elején a szőlőkben és a szórvány gyümölcsösökben közel száz almafajtát termesztettek (Szabó és Novák 2001). Az egyik legjobban elterjedt régi tájfajtából szelektálta Nyujtó Ferenc. A július közepétől augusztus elejéig fogyasztható lédús, enyhén savanykás, édes ízű alma kedveltté vált a fogyasztók körében. Laza húsállománya miatt rosszul szállítható, ezért termesztése az utóbbi időben visszamaradt.

Eger környéke évszázadok óta híres volt gyümölcstermesztéséről. Az itt termesztett almafaállományból szelektálta Kovács Sándor az Egri piros tájfajtát. A tetszetős, kellemesen fűszeres, enyhén savas ízű gyümölcse és augusztus elejei érési ideje miatt értékes nyári almafajta. Lombja edzett, betegségeknek ellenáll, Kovács Sándor almanemesítő a lisztharmattal szembeni toleranciája miatt használta fel nemesítői munkája során. Az Egri piros egyik szülője a Jonager, a Nyári zamatos, a Kovauguszt, a Kovelit és a nem régen elismert Kovsztár almafajtáknak.

A spontán kereszteződésből létrejött fajtáknak egyik példája az Éva almafajta. A Jonathan szabadbeporzású magoncai közül szelektálta 1949-ben Dániel Lajos. A június második felében érő, rendkívül ízletes, édes-savas, fűszeres ízű alma az elmúlt évtizedekben az üzemi ültetvények fó' nyári almafajtája volt. A gyümölcs színe és íze a Jonathanéra emlékeztet. Jelenleg választékbővítő fajta.

Lajosmizse környékén jött létre a Mizsel almafajta, mely 2000-ben kapott állami elismerést. Papp László találta, ismeretlen eredetű, feltehetően spontán kereszteződésből származó véletlen magonc.

A Pirtóspur Delicious almafajtát Pirtó községben találták, valószínűleg a Starking fajta rügymutációjából jött létre. Jelenleg egyedülálló változat a világon. A rügymutáció a fa méretében okozott változást, a gyümölcse megmaradt a Starkingéhoz hasonlónak (Starkrimson méretű fa. Starking gyümölccsel).

A Jonathan fajtakör egyes termőtájakban kialakult változatai teszik lehetővé a fajta megújulását, fennmaradását. A Jonathan Csány 1, Jonathan M 41, Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan változatok színeződése korábban következik be, mint a szedési érettsége, így optimális időben szüretelhetők. Eltérő érési idejük közel egy hónapon keresztül folyamatos szüretet tesz lehetővé.

27 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Meggy. A meggy volt Magyarország első gyümölcse, melynek termesztéséről már a XVI. és a XVII. században találtunk leírást (Kállay T.-né 2000). A Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származó gyümölcsfaj igénytelenebb, mint a cseresznye, ezért az északi félteke majdnem minden országában termesztik. A Cigánymeggy valószínűleg magyar eredetű fajtakör. Több, egymástól is könnyen megkülönböztethető változata alakult ki. A fajtakör magában foglalja a Kárpát-medencében spontán kialakult magonc és klónpopulácíót (Apostol 1998). A fajtakör szelekciójából származnak a jelenleg is termesztett Cigánymeggy 7. 59, C. 404 típusok.

A Pándy meggy a Kárpát-medencében termesztett őshonos meggyek között spontán létrejött fajta, melyet kezdetben gyökérsarjakkal szaporítottak, majd a hibrid populáció eredményeként számtalan változata jött létre (Apostol 1998). Hasonlóan a Cigánymeggyhez, jelenleg csak szelektált változatai szaporíthatók (Pándy 48, 279, Bb 119). Ez a két fajtakör alkotta nagyon sokáig a termeszthető fajták körét.

A magyar meggy világhírét a hibrid Érdi bőtermő fajta mellett az egyes termőtájakon szelektált változatok alapozták meg. Jelenleg 20 meggyfajta szaporítható hazánkban, de közülük a szaporítás kb. 60 százalékát a Debreceni bőtermő, az Újfehértói fürtös és a Kántorjánosi meggy adja (1. táblázat).

Az Érdi bőtermő szaporítási aránya 30-40 százalék között mozog, míg a maradék 16 fajta szaporítási aranya 9-13 százalék. Meg kell még említeni a Csengődi meggyet, mely a „bosnyák” meggytípusok közül szelektált változat. Gyümölcsének beltartalmi értékei mellett nagy előnye, hogy a blumeriellás levélfoltosodás, a moníliás és citospórás ágelhalás betegségekkel szemben ellenálló, ezért integrált, illetve biotermesztésre alkalmas (Apostol és Brózik 2000). A rezisztens nemesítés kiváló alapanyaga.

Köszméte. Hazánkban a köszméte termesztése a tőlünk nyugatra fekvő országokból származó fajták elterjedésével kezdődött (Harmat 1998). Jelentősebb termőfelület Szentendre és Gyöngyös környékén alakult ki. Az 1900-as évek elején már gyakorlatilag minden elérhető köszmétefajta megtalálható volt az országban. Ezekből alakultak ki a tájfajtáink, illetve a tájfajták egyedei közül kiemelt, jelenleg termesztett fő köszmétefajtáink; Pallagi óriás, Szentendrei fehér, Zöld győztes, Piros ízletes.

Szilva. A mérsékelt égöv országaiban jelentős gyümölcsfajnak számít, mert egyszerűen termeszthető, sokféle készítmény előállítására alkalmas és a génanyaga rendkívül gazdag (Surányi 1998). Ha szilváról beszélünk, akkor a legtöbb embernek a Besztercei fajta jut az eszébe, mely az 1970-es évekig az árugyümölcs-termesztés fő fajtája volt (Kállay T.-né 2000).

A fajtakör valószínűleg több száz évvel ezelőtt alakult ki a Kárpát-medencében, és innen terjedt el.

Feltehetően szíriai eredetű, de nálunk vált híressé termesztése (Szabó és Páll 2001). A hosszú ideig történő termesztése során sok változata alakult ki. (Korai Besztercei, Besztercei muskotály, valamint a szelektált klónjai (Bb 298, Bt 2, Nm 122, Nm 150). Vásárosnamény–Tiszabecs környékén főleg az ártéri vagy ún. dzsungel gyümölcsösökben található a Penyigei szilva. Számtalan más néven is ismerik. Belőle készül az igazi Szatmári szilvapálinka és a jó ízű szilvalekvár. Kár, hogy hazánkban hivatalosan nem szaporítható, így az idősebb állomány kipusztulásával veszélybe kerülhet a külföldön is keresett, igazi hungarikumnak számító két termék.

A tájfajták, illetve változataik begyűjtése az 1970-es évektől kezdve folyamatosan történik. A begyűjtött állomány ún. géntároló ültetvényekben kap elhelyezést. Újfehértón őrzik az alma, körte, birs és naspolya génállományát (2. táblázat). A tájfajták szerepe az elkövetkező időben egyre nagyobb lesz, köszönhető az ember és a környezetvédelem előtérbe kerülésének, valamint a külföldi turizmus fellendülésének.

1. táblázat: Almatermésű gyümölcsök génvagyonmegőrzése Gyiunölcsfáj Génbank Egyéb faj tagyüjteÖsszesen mény Alma

668

204

872

28 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hibrid

-

181

181

Körte

475

-

475

Birs

56

26

82

7 72 61

33 72 -"——

551

1776

Naspolya 26 Meggy Köszméte Összesen:

1225

2. táblázat: Meggyfajták szaporítási aránya Magyarországon Fajta 1998 1999 2000 2001 Debreceni böterrnö

17

19

20

22

Kántorjánosi

9

8

12

14

Újfehértói fürtös

26

21

22

25

3 fajta összesen

52

48

54

60

Érdi böl.crmö

36

39

35

31

Egyéb fajták (16)

12

13

11

9

Mindösszesen db

776 167

777111

1 064 770 1 379 000

Forrás: OMMI Irodalom Apostol J. (1998): Meggy. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 288–291.

Apostol J., Brózik S. (2000): Csengődi. In: Brózik S. Kállay T.-né (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták.

Mezőgazda Kiadó. Budapest, 51.

Bödecs L.-né, Tomcsányi P. (1979): Alma. In: Tomcsányi P. (ed.): Gyümölcsfajtáink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 36–83.

Harmat L. (1998): Köszméte. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 385–389.

Kállay T.-né (2000). Meggy. In: Brózik S., Kállay T.-ne (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 47.

Kállay T.-né (2000); Szilva. In: Brózik S., Kállay T.-né (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 159–160.

Surányi D. (1998): Szilva. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 258–287.

Szabó T., Novák L. (2001); Ceglédi alma. In: Hagyományok-Ízek-Régiók gyűjtemény II. kötet. Kesztler Marketing Kft. Budapest, 163.

Szabó T., Páll J. (2001): Besztercei szilva. In: Hagyományok-Ízek-Régiók gyűjtemény I. kötet. Kesztler Marketing Kft. Budapest, 307.

29 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

30 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Őshonos gyümölcsfajok a régió gyümölcstermesztésében Pethő Ferenc (Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht.) A mérsékelt égövben őshonos gyümölcstermő növények közül a Kárpát-medence, ezen belül Magyarország területén az emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcstermő növények közül több mint húsz fásszárú és egy lágyszárú növényt termesztünk. A gyümölcséért termesztett fajták kialakulásában (természetes és mesterséges kereszteződés) a nemzetségen belül számos faj szerepel génforrásként. A nemzetségekbe tartozó fajok származási területe – areája – Európa, Ázsia, Kína és Észak-Arnerika egyes tájegységeiben található. A származási helyek, génforrások ökológiai adottságai meghatározzák a fajok ökológiai igényét, tűrőképességét, betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességet. Érdekesen fogalmazott Rapaics Rajmund (1940) A magyar gyümölcs című munkájának első fejezetében. „Legtöbb ember csak a kirakatokból és az asztalról ismeri a gyümölcsöt, mert a fogyasztók közé tartozik. A gyümölcstermesztők ismerik a fákat, évelőket és egyéveseket, amelyek a gyümölcsöt termik. Ha még tovább akarjuk nyomozni a kérdést, el kell látogatni a gyümölcsnemesítőkhöz. Tőlük azonban már nem sokat tudhatunk meg. Ez érthető, a nemesítő féltékenyen őrzi titkát. És ha még tovább nyomozunk, ha el akarunk jutni az ősforráshoz, a természethez, teljesen a tudományra kell bízzuk magunkat.” Rapaics a felvetődött sok kérdés közül hármat fogalmaz meg konkrétan. „A kérdések között a három első így hangzik: mi a gyümölcs? milyen növények termik gyümölcseinket? hol van a gyümölcstermő növények hazája?”

Ezekben a kérdésekben ma már a növénytan, a növényélettan, a növényföldrajz tudományterületek eredményei alapján, részletes ismeretekkel rendelkezünk, amelynek egyik bizonyítéka a rendszeresen megjelenő új fajták „sokasága", egyes gyümölcsfajoknál a gyors ütemű fajtaváltás.

1. táblázat: A gyümölcsfák száma és megoszlása (1895) Gyümölcsfaj

Magyarország

Fiume

Horvátország-Szlavonía A magyar birodalomban

Almafa

14,43

10,79

, 10,80

13,82

Körtefa

7,23

6,56

5,12

6,88

Cseresznyefa

3,67

20.50

1,96

3,56

Meggyfa

6,94

1,23

2,21

6,16

Öszibarackfa S 4,63

6,18

3,74

4,48

Kaj szibaraGkfa 2.34

14,38

0.76

2,08

Szílvafa

48,70

14,99

65,28

51,44

Diófa

4,13

2,49

3,81

4,08

Mandulafa

0,31

2.52

0,24

0,30

Gesztenyefa

0,40

6.30

1,52

0,59

31 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Eperfa

7,02

13,97

4,56

6,61

Összesen (db)

65036652

13446

12'937 077

77987175

Összesen (db) eperfa ©0474213 nélkül

11567

12 346 744

72 832 524

2. táblázat. Gyümölcsfaállomány (1895) Gyümölcsfaj /vánnegye

Bereg

Szatmár

Szabolcs

Pest

Almafa

12,6

11,3

17,8

13.0

Körtefa

5,7

4,7

6,6

8.0

Cseresznyefa

2,7

1,5

2,5

4.8

Meggyfa

1,5

3,7

15,9

14.9

Öszibarackfa

1,1

3,0

6,2

6,6

Kaj szíbarackfa

0,6

0,9

2,8

7,7

Szilvafa

67.2

66,0

33,8

29,8

Diófa

6,3

5,2

4,4

3,5

Mandulafa

0,05

0,1

0,1

0,9

Gesztenyefa

0,1

0,6

0,1

0,2

Eperfa

2,15

3,0

9.8:

10,6

Osszesen

100.0

100,0

100,0

100,0

Össz. eperfa nélkül, (db) 983 581 1 939 499

534 297

2 806 533

Magyarország 100%

3,21

0,88

4.64

1 före esö gyümölcsfa (db)4.84 eperfa nélkül 5.46

2,06

6,52

1,66

A Kárpát-medencén belül Magyarország legnagyobb tájegysége a Nagy-Alföld, Európa kontinentális éghajlatú területe, amely nem minden Európában őshonos gyümölcsfaj optimális termesztő területe.

Az őshonosságot, a fajok alakgazdagságát a termesztésen keresztül szemlélve érdekes képet kapunk, ha Magyarország gyümölcsfa-állományának alakulását az 1895-ös és az 1959-es statisztikai számok tükrében vizsgáljuk.

Ismerve az ország természeti földrajzi tájegységeinek természeti adottságait és a gyümölcsfajok élettani sajátosságait, érthető a szilvafák kiemelkedő százalékos aránya, valamint egyes gyümölcsfajok

32 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

adott földrajzi tájegységben történő koncentráltsága. Pl. Szatmár-Beregi síkság: szilva, dió, alma; Nyírség: alma, meggy; Zalai dombság: szilva, alma, dió, gesztenye; Duna–Tisza-közi hátság: meggy, kajszi, szilva; Kőszegi-hegység: gesztenye. Abaúji Hegyalja (Gönc): kajszi, szilva; Visegrádi Dunakanyar: cseresznye, ribiszke, köszméte.

Tudjuk, hogy a természeti adottságok mellett a gazdasági, a piaci viszonyok is alakítják a termelés tájankénti nagyságrendjét, az adott tájegységben meglévő gyümölcsfák számát. Mindkét tényezőnek köszönhető, hogy a kiemelt tájegységekben található a fajták alakgazdagsága, a tájban lévő természetes populációk szelekciójának lehetősége. Az értékes gazdasági tulajdonságokkal rendelkező egyedek kiválasztása, fajtaként történő elismertetése hosszú, sokszor egy-két évtized nemesítői munkát igényel.

Ezen nemesítői tevékenységből született a „tájfajta" fogalma. Mi helyesebbnek tartanánk a „tájban szelektált fajta” fogalmának használatát, mert az elismerés után fajtává váló egyed rendszerint más tájegységekben, más földrészeken is alkalmas termesztésre.

Az észak-alföldi tájegységben szelektált és a Fajtaminősítő Tanács által elismert fajták ma Magyarország és több gyümölcsöt termesztő ország, földrész értékes gyümölcsfajtái lettek.

A Kárpát-medence magyarországi területének legnagyobb kiterjedésű természeti földrajzi területe az Alföld. Pécsi (1990) Magyarország kistájainak katasztere című munka (Marosi és Somogyi 1990) előszavában rögzíti, hogy Magyarország területén a tájalkotó természeti tényezők térbeli jellege, kapcsolódása és egymásra hatása révén hat nagytáj különíthető el. A nagytájakon belül homogénebb tájpotenciállal rendelkező területi egységek a földrajzi kistájak. A természeti tájak rendszertani felosztása Magyarország Nemzeti Atlaszában (1989) található. Ezek szerint az ország területén 6 nagytáj, 33 középtáj és 230 kistáj került elkülönítésre.

A gyümölcstermesztésünk biológiai alapját képező fajták nagyságrendjében a földrajzi kistájakban szelektált és fajtaelismerést kapott fajták száma nem sok, de a tájegységekben meglévő gyümölcsfajok populációja tudományos és gazdasági jelentőséggel bír.

Az észak-alföldi régióban lévő kistájak közül kiemelkedik a közép-nyírségi, az észak-nyírségi meggypopuláció, amelynek genetikai értéke az öntermékenyülési képesség, párosulva kemény húsállománnyal, kellemes ízanyagokkal. Komoly értéket képvisel továbbá a Szatmári-sík és Beregi-sík dió-, szilvapopulációja, és mind a Nyírség, mind a Felső-Tisza-vidék almafaállománya.

A természetes úton keletkezett pozitív egyedek szelekciója ídőigényes nemesítői tevékenység, de költség- és időigénye jóval kevesebb, mint a keresztezéses nemesítésé. Folytatni kell ezt a munkát, mert tájegységeinkben a természet sok értéket rejteget. Az eddigi, tájban végzett szelekciós munka eredményeként elismert fajták gyümölcsfajonként: Dió: Milotai 10, Tiszacsécsei 83; Meggy: Újfehértói fürtös, Kántorjánosi 3, Debreceni bötennő; Szilva: Besztercei muskotály (Lövöpetri); Alma: Jonathan M. 40, Jonathan M. 41. Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan; Köszméte: Pallagi óriás, Zöld győztes, Piros izletes.

A dió szelekciós nemesítése Szentiványi Péter; a meggy szelekciója Pethő Ferenc, Szabó Tibor, Harmath László; az alma szelekciója Éles Zoltán, Kiss István, Tomcsányi Pál, Pethő Ferenc és Szabó Tibor; a köszméte szelekciója Harmath László; a szilva szelekciója Szőke Ferenc nevéhez fűződik.

3. táblázat: Gyümölcsfák száma és megoszlása (1959) Gyümölcsfaj

Összesen db %

ÁrLigyümölcsö sben db %

Alma

13814 15.7

3 733 27,5

Körte

5198 5,9

470 9,0

33 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Birs

1907 2,2

96 5.0

Cseresznye

3916 4,5

169 4.3

Meggy

8 104 9,2

203 2,5

Szilva

30847 35,3

1323 4,3

Kajszibarack

5 942 6,8

925 15,6

Öszibarack

10 73.5 12.2

857 8,0

Mandula

901 1,0

140 15,©

Dió

6175 7,0

175 2,8

Gesztenye

198 0,2

-

Összesen:

87 737 100,0

8151 9,3

Irodalom Rapaics R, (1940): A magyar gyümölcs. Budapest.

G. Tólh Magdolna. (1997): Gyümölcsészet. Nyíregyháza.

Marosi S., Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. Budapest.

Pethő F. (1980): Szabolcs-Szazmár gyümölcstermesztésének története. Szabolcs-szatmári Szemle.

34 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Őshonos fafajok telepítésének lehetőségei az Alföldön Tóth Béla (Erdészeti Tudományos Intézet) Az emberi környezet egyik legősibb és leglényegesebb eleme az erdő. Az emberi lét feltételeit nyújtó közvetlen anyagi haszon mellett erősítette ezt az érzelmi és érdek-kapcsolatot az is, hogy a hosszú életű fák az állandóság. a környezet biztonságának érzetét is kelthette. Manapság is gyakran hallható vélemény, hogy az emberiség életben maradásának a feltétele az erdő. Igazolja ezt a vélekedést, a történelmi időkben véghez vitt mértéktelen erdőpusztításokkal is kapcsolatba hozhatóan, egyes egykori nagy emberi kultúrák pusztulása (pl. a Földközi-tenger mellékén, Kis-Ázsiában, Mezopotámiában, Közép-Amerikában stb.). A történelmi időkben 2000-4000 évre visszamenően követhető az egykor oly gazdag európai erdők irtása, Egyik magyar erdész szakírónk a XIX. század második felében így ír erről: „Egyiptom, Szíria, Elő-India, Görögország, Olaszország a föld szépségei voltak, míg erdőik fennállottak. Ma megvannak változva, kiélve: a föld ékességét elvesztette.” Maid ugyanez a magyar erdész szakíró így folytatja: .A műveletlenség és barbárság legalsó fokát mutatja, erdőit kiirtja, mezőit zöld mezétől, bársony takarójától megfosztja, forrásaitól a táplálékot, légkörétől a nedvet elvonja. Bűne kettős, mert amit elrabolt a földtől, nem tudja többé visszaadni egyéb, mint évtizedek vagy századok takarekossága; a föld elveszti termőerejét, a nép életfeltételei leghatalmasabbikát."

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk, milyenek az erdőirtások hatásai, időben és térben egyaránt közelebbi példák is vannak. Példaként említhető, hogy a Duna–Tisza-közi homokterületek egykori erdőségeinek csaknem teljes megsemmisülése miatt mozgásnak indult a homok, a szélverések, homokfúvások, homokmozgások miatt csökkent a termőterület. Az erdő nélkülivé vált területeken egyre inkább szűkültek az emberi lét lehetőségei.

Amíg az ember az erdőkkel tarkított környezetében, erdős életterében végbemenő természeti folyamatokat nem zavarta meg érezhetően, természetes módon kialakulhatott és hosszú ideig fennmaradhatott az összhang a környezet egyes alkotóinak a dinamikájában, különösen pedig a növényi életközösség elemeinek kölcsönhatása által befolyásolt stabilitásában, illetve természetes fejlődésében. Így teremtődtek meg a feltételei az őshonosság fogalmának. Ebben a fogalmi-tartalmi hátterében, magától értetődően, nemcsak egyes növényfajok (pl. fásszárú növények) őshonosságát említhetjük, hanem az adott körülményeknek megfelelő, azok által meghatározott életközösségek, ökoszisztémák őshonossága is értelmezhető. Az erdei ökoszisztémák tartósságát – a környezeti feltételek esetleges változásaitól, esetenkénti emberi hatásoktól, beavatkozásoktól függően – mindenekelőtt a viszonylag hosszú élettartamú őshonos fa- és cserjealkotó elemek biztosítják.

Egy-egy fafaj őshonosságát területi, időbeli és termőhelyi korlátok közé helyezve ítélhetjük meg. A területi (térbeli) korlátot adott fafaj természetes elterjedési területe (ún. areája) jelenti. Ebben a természetföldrajzi térben a talaj létfeltételeit alapvetően meghatározó makroklíma jellemzői tartósan közel állandóak. Időkorlátnak azt az időszakot tekintjük, amióta a fafaj az adott természetföldrajzi régióban (esetünkben pl. a Karpát-medencében) természetes módon (természetes felújulási lehetőséggel) folyamatosan előfordul. Ennek időhatárát a Bükk I. vegetációtörténeti kor végére, az időszámításunk előtti 800-1000 év körül állapítják meg. Ezen időhatáron belül tekinthetők a makroklimatikus jellemzők a természetföldrajzi régiónkban közel állandóaknak.

Az őshonosság megítélésénél, konkrét tájakat, tájrészleteket illetően, az előbbieken kívül figyelemben kell venni a termőhelyi korlátot is. Adott területen belül – még ha azt teljes mértékben be is fedi a vizsgált fafaj természetes elterjedése – csak akkor van értelme egy fafaj őshonosságáról beszélni, ha ennek állományai a nekik megfelelő (fafaj-specifikus) termőhelyen találhatók, ahol a faj fennmaradása természetes módon, emberi beavatkozás nélkül is lehetséges. Ha egy fafaj az elterjedési területén belül 35 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

csak mesterséges, emberi beavatkozások segítségével tartható fenn, vagyis a természetes újulásának nincsenek meg a lehetőségei, a faj lehet ugyan őshonos, a konkrét állományai mégis termőhelyidegeneknek tekintendők. A termőhelyi korlátok hatása különösen jelentős lehet egy adott fafajra vonatkozó, ún. „határ-termőhelyeken". Ilyen pl. az erdős-sztyepp klímájú magyarországi NagyAlföld. A kifejezés értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a magyarországi – általánosan elfogadott és használt – erdészeti termőhely-értékelésben és -rendszerezésben a klímaviszonyokat közvetett módon a jellemző fafajokkal, illetve erdőtársulásokkal határozzuk meg. Ennek megfelelően, a rendszerezésünkben bükkös klímát, gyertyános-tölgyes klímát, kocsánytalan tölgyes-cseres klímát és erdős-sztyepp klímát különítünk el. A Nagy-Alföld jeIlemzően erdős-sztyepp klímájú. Jellegzetessége, hogy a tenyészidőszak magas hőmérséklete nagymértékű vízfelhasználással jár, amit a kevés csapadék, különösen a száraz, aszályos éghajlati periódusokban nem pótol. Ezért összefüggő, zárt, hosszú életű erdők fennmaradása csak ott lehetséges, ahol egy-egy területrész valamiképpen többletvízhez jut, azaz helyileg kedvezőbb hidrológiai viszonyok alakulnak ki. Ilyen helyzetek adódhatnak a folyók árterein, a felszínhez közcl (a fák gyökerei által elérhető mélységben) elhelyezkedő talajvíz, vagy időszakosan összefutó felszíni vizek (belvizes területek) esetén. Itt a természetföldrajzi régió egészen, a makroklíma által meghatározottan őshonos fafajok nagy része is, ma már általában csak emberi, mesterséges beavatkozásokkal tartható fenn; amiért is ezek faállományait, az őshonosság oldaláról nézve, termőhelyidegen társulásokként foghatjuk fel. Ez az állapot a történelmi események kapcsán, évszázadokon át folyó erdőpusztítások, valamint egyes környezeti tényezők (pl. a hidrológiai viszonyok) drasztikus megváltoztatása nyomán alakult ki.

Az elmondottaknak megfelelően, őshonosaknak azokat a fa- és cserjefajokat tekinthetjük, amelyek az utolsó jelentősebb klímaváltozás óta (Bükk I. kor, kb. i. e. 800 körül) a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában, illetve annak egy adott tájegységében természetes módon – vagyis nem behurcolás vagy betelepítés révén – előfordulnak, fennmaradnak, és a rájuk jellemző (igényeiknek megfelelő) termőhelyeken, társulásokban találhatók meg.

A köztudatban régiónk, a Nagy-Alföld úgy él, mint őshonos fa- és cserjefajokban szegény országrész.

Bár a tipikusan erdős jellegű tájainkhoz képest valóban jóval szegényesebb az őshonos alföldi fa- és cserjefajok listája, mégis a termőhelyi korlátok szabta lehetőségeken belül 13 általánosan elterjedt, 16 szórványosan található őshonos fafajt; 20 általánosan elterjedt, 21 szórványosan található őshonos cserjefajt számlálhatunk. Elmondható, hogy a mai alföldi erdeink nagyobb részét még mindig ezek az őshonos fafajok alkotják. Erdőállományokat meghatározó főfafajokként a legfontosabb közülük a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a folyók ártereihez és más vizes élőhelyekhez kötötten pedig a fehérnyár, a fűzfajok és az éger. Elegy fafajokként számottevő gyakorisággal vagy csak szórványosan (helyileg) jelen vannak a vénic szil, mezei szil (sajnálatosképpen vészesen pusztulófélben), a mezeijuhar, a tatárjuhar, a nyírek. a kislevelű- és az ezüsthárs, valamint több vadgyümölcs faj (madárcseresznye, vadkörte, vadalma).

Az őshonos fafajok elsődleges szerepét a jövőben is törvényes előírások igyekeznek fenntartani. Így a természetvédelmi törvény a természetvédelmi területeken csakis őshonos fa- és cserjefajok telepítését, fenntartását tűri meg. Az erdőtörvényünk előnyben részesíti és ösztönzi az őshonos fafajok telepítését mindenütt, ahol ennek a termőhelyi feltételei fennállnak.

Mindamellett az őshonos fafajaink jövőbcli fennmaradását, térfoglalását nem elsősorban ezek a törvényi intézkedések biztosítják. Már említettük, hogy lokálisan, konkrét területen egy-egy fafaj tényleges életfeltételeit a helyileg érvényesülő termőhelyi adottságok határozzák meg. Ha ezek nem felelnek meg egy adott fafaj igényeinek, ott e fafaj fennmaradása, termesztése akkor sem lehetséges vagy legalább is bizonytalan, még ha ez a terület bele is esik a természetes elterjedési területébe (areájába). Alföldünk számottevő része az őshonosság oldaláról nézve számottevő részben ilyen termőhely- (táj-) idegen faállományok létrehozását teszi lehetővé. Akár véletlen egybeesésnek is tekinthető, hogy Alföldünk kötött talajaira mesterséges úton is elsősorban a kocsányos tölgy és elegy-fafajai telepíthetők és tarthatók fenn.

Ilyenképpen ezek a tölgyes termőhelyidegen faállományok is az őshonosság képét, látszatát mutatják.

36 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A biológiai sokféleség (biodiverzitás) azokban az erdőkben válik teljessé, vagy közelíti meg a teljességet, amelyek az őshonosságnak már előbb említett mindhárom feltételét kielégítik (tehát a térbeli, időbeli és a termőhelyi korlátokon belül helyezkednek el). A mesterséges úton telepített erdőkben a biodiverzitás erősen beszűkített. Kétségtelen, hogy szakszerű, ún. természetközeli kezeléssel a biológiai sokféleség az ilyen, termőhelyidegen erdőállományokban is folyamatosan bővül; éppen a többnyire hosszú élettartamnak köszönhetően akár meg is közelítheti az őshonos faállományokban elérhető teljesértékűséget.

Az őshonosság említett feltételei közül Alföldünkön a termőhelyi korlátok szűkültek a legnagyobb mértékben az utóbbi 2-3 évszázadban végrehajtott emberi beavatkozások, mindenekelőtt a vízrendezések révén. Ez olyan mértékben megváltoztatta, szűkítette az őshonosság termőhelyi korlátait, kényszerítette ki nem őshonos fafajú, tájidegen erdőállományok jelentős arányú telepítését (pl. akác) az Alföldünkön, hogy több felől is felmerült a gondolat: az Alföldre vonatkoztatva előbb-utóbb felül kell vizsgálni az őshonosság fogalmi-tartalrni meghatározását.

Egyes vélemények szerint Magyarország erdősültsége a mai országhatárokon belül elérhette egykor a 80 százalékos területarányt. Ez, nem kis mértékben a vízrendezések hatására. a vizes termőhelyek visszaszorítása következtében a XIX. század végére 11 százalék körülire esett vissza: ezen belül a NagyAlföld erdősültsége csupán 4,2 százalék volt. A különféle kényszerítő gazdasági körülmények hatására a XX. században végrehajtott nagyarányú erdőtelepítések eredményeként az Alföld erdősültsége mára már elérte a 12 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az országnak csaknem 1,8 millió hektárnyi erdejéből mintegy 30 százalék a Nagy-Alföldön terül el. A termőhelyi korlátok szűkülését jelzi, hogy az alföldi erdeinknek csupán mintegy 30 százaléka minősül az őshonos fafajok által jellemzett természetközeli faállománytípusnak (tölgyes, cseres, őshonos – fehér és fekete – nyáras, egyéb kemény, illetve lágy lombos faállományok). Az alföldi erdőállományok 70 százalékát az ún. táj- vagy termőhelyidegen, honosított fafajokkal jellemzett „kultúr"-faállornánytípusok (akácos, nemesnyáras, fenyves) alkotják. Az őshonos, illetve „termőhelyidegen" faállományok aránya ilyenképpen jelentősen eltér az Alföldön az országos átlagtól, ami annak következménye, hogy a XX. századbeli új erdőtelepítések elsősorban a NagyAlföldön mentek végbe. Érdekes egyébként, hogy az erdőtelepítések nyomán sem változott lényegesen abszolút számokban az őshonos fafajú faállományok (kocsányos tölgyesek, fehér- és feketenyárasok) területe. Ez szintén azt mutatja, hogy az alföldi új erdőtelepítésekben döntő volt a nem őshonos, tájidegen, honosított fafajú faállományok aránya.

Hozzá kell ehhez fűzni, hogy a fák, az erdők őshonosságának termőhelyi korlátai a vízrendezések óta is tovább szűkülnek. Éppen e miatt nem kerülhető meg a külföldről honosított tájidegen fafajok telepítésének, ezek erdőállományainak a kérdése, jóllehet az előadás tárgya az őshonos fafajok telepítése.

A tájidegen fafajok (kiemelkedően az akácosok, a nemesnyárasok, az alföldi fenyvesek) termesztésbe vonása nagyobbrészt gazdasági megfontolásokból és kényszerűségből (a nemzetgazdaság folyton növekvő faigényének kielégítése mindenekelőtt gyorsan növő fafajok termesztésével: a gazdálkodók jövedelmezőségi igényei érdekében) történt, de meghatározó szerepet játszottak/játszanak az erdősítésre bocsátott területek konkrét termőhelyi adottságai, valamint különféle védelmi indokok is (pl. szélerózió elleni talajvédelem). Ezek a közvetett vagy közvetlen érdekek annyira élők és erősek, hogy érvényesítésük nagyarányú visszaszorítása mindenkor szükségszerűen csupán merő ábránd maradhat.

Másfelől a természetvédelemnek alapvető érdeke és feladata az őshonos fafajok, erdőállományok, ezzel együtt az őshonos ökoszisztémák, valamint a biológiai változatosság megőrzése. Kétségtelen, hogy a tájidegen (honosított) fafajok telepítése több biológiai vonatkozású problémát idéz elő. Ilyenek az erdei életközösségek belső rendjének, faji struktúrájának, dinamikájának a megváltozása, a termőhely átalakítása (pl. akácosokban, alföldi fenyvesekben), egyes őshonos fafajok génkészletének, génváltozatosságának a veszélyeztetése (pl. a tiszta, a spontán hibridizációtól mentes feketenyár fennmaradása, illetve visszaszorulása).

37 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A tájidegen fafajok telepítésével kapcsolatos gazdasági érdekek, illetve másfelől a természetvédelmi érdekek kompromisszumos egyeztetése elkerülhetetlen és fontos feladat. A napjainkban e téren tapasztalható, nem ritkán csupán egyes dilettáns résztvevők által ellenségeskedésig is szított szakmai ütközések egyáltalán nem végzetszerűek. Elkerülésükhöz – kölcsönös szakmai megalkuvás nélkül is – bőséges területi lehetőséget adhatnak majd azok az erdőtelepítések, amelyek a mezőgazdasági földhasznosításnak remélhetően végre bekövetkező racionalizálása kapcsán valósulnak meg. Ezek az erdőtelepítések nagyobbrészt az alföldi tájainkon történnek. A homoki tájakon ugyan a sajátos termőhelyi adottságok folytán elkerülhetetlen lesz az akác további térhódítása, a kötött talajú tájakon azonban – úgyszintén az itt adódó termőhelyi adottságok által meghatározottan – a kocsányos tölgy lesz az erdőtelepítések fő fafaja. Ezek a tölgyesek a szakmailag is kívánatos és előírásos természetközeli faállomány-kezeléssel a hosszú, 80-100 éves termesztési időtartamuk alatt mindenkeppen a természetesőshonos erdei ökoszisztéma felé irányuló szukcessziós fejlődésen mennek át.

A tájidegen fafajoknak gazdaságilag fontos csoportját képezik a nemesnyárak. Ezek várható területaránya – a termőhelyi adottságok figyelembevételével – a jövőbeli erdőtelepítésekben legfeljebb 10 százalék körülire tehető. Ha egybevetjük a jövőbeli erdőtelepítésekben a főbb faállománytípusok arányát, a tölgyesekét kb. 60 százalékra, az akácosokét mintegy 30 százalékra, a nemesnyárasokét mintegy 10 százalékra tehetjük. Ezt az arányt alapvetően az alföldi termőhelyi adottságok indokolják; kifejezetten gazdasági (nemzetgazdasági vagy gazdálkodói) érdekek inkább csak a nemesnyárasok létesítéséhez fűződnek. Ezt viszont nagyon szigorú termőhelyi igények, illetve azok teljesítése korlátozzák. A gyorsan növő fafajok állományainak elfogadását a talajvédelem és más helyi érdekek (pl. a mezoklíma javítása, menedékhely, ökológiai folyosók az élővilág bizonyos elemei számára) mellett az is indokolja, hogy a fatest számottevő szenet köt le, ezzel enyhíti a légkör széndioxid-terhelését.

Az elmondottakból kiviláglik, hogy az erdőtelepítésekkel, a fafajok megválasztásával kapcsolatos gazdálkodói, illetve természetvédelmi érdekellentétek egyáltalán nem antagoniszlikusak. Feloldásuk kellő az alapvető érdekek feladását nem kívánó kompromisszumkészséggel lehetséges. Ezt az erdőgazdálkodás és a természetvédelem hivatott művelőinek vállalniuk kell a hatékony természeti környezetfejlesztés, tájvédelem, tájépítés érdekében!

38 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Genetikai alapok biztosítása az erdészeti ágazatban Csiha Imre (Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása) Napjainkban az erdőgazdasági ágazat helyét a nemzetgazdaságban csak némi bizonytalansággal határozhatjuk meg. Az elmúlt évtizedekben mint termelő ágazatot határoztuk volna meg helyünket az agrár termelő szektoron belül. Termelési eredményeink mellett mindenkor hangsúlyozva azonban az erdőnek egyéb funkcióit is, mint például a természetvédelmi, rekreációs szerepét. Az erdő által nyújtott két haszonvételi irány közül ebben az időben általában az anyagi értékek domináltak.

Korunkra folyamatos – néha talán robbanásszerű – változás jellemző, a társadalmi elvárások fokozatosan áthangsúlyozódnak, és egyre nagyobb jelentőséget kap az erdőnek nem anyagi érték teremtő képessége.

A tisztánlátást nehezíti a tulajdonszerkezet-váltás, mely során megjelent a kö-el 50 százalékos magántulajdon az erdőgazdaságban. A magánszektorban ugyanis – mint nyugati példák is bizonyítják – a jövőben is meghatarozó lesz az anyagi érdek, a befektetett tőke, munka megtérülése.

E kettős értékrend természetesen kihat az ágazatunk minden részterületére így a termelési tevékenységünk alapját képező genetikai alapok megőrzésére, fejlesztésére is. A genetikai alapok feltárása, megőrzése, fejlesztése ugyanis az anyagi és nem anyagi értéktermelő tevékenységünknek mind két szektorában meghatározó. A magyar erdőgazdaság genetikai alapjainak megőrzése, fejlesztésének természetvédelmi jelentősége.

Területi, erdőtársulási, élőhelyi rezervációk Természetvédelmi megközelítésből a genetikai alapok feltárása, megőrzése elsősorban a Kárpátmedencében kialakult erdei életközösségek megismerését, azok megmentését, az esrtek jelentős részében konzerválását jelenti. Erdészeti szempontból ezen életközösségek meghatározó elemét ez erdőtársulást szoktuk érteni, bízva abban, hogy a társulás kísérő elemei – lágyszárú növények, gombák, növényi és állati életközösségek –, kapcsolódva a vázalkotó erdőhöz, egységesen fennmaradhatnak. Érdemes megemlítenünk, hogy a hazai természetvédelmi tevékenység alapjainak megteremtésénél az erdésztársadalom tevékenyen jelen volt – említsük meg Kaán Károly munkásságát, vagy hazánk első védett területét, mely a debreceni Nagyerdőn található. E témakörben az országos erdőrezervátum programot érdemes kiemelnünk. E munka keretein belül – együttműködve a környezetvédelmi szervekkel, nemzeti parkokkal – országosan több mint hatvan erdőrezervátum területet jelöltek ki. A kijelölés célja olyan jellemző erdőtársulások kiválasztása volt, melyek lehetőséget adnak arra, hogy figyelemmel kísérhessük a természeti folyamatok érvényesülését abban az esetben, ha az emberi beavatkozást minimalizáljuk.

A kijelölések során olyan természetszerű társulásokat kerestünk, melyek termőhelyükön képesek emberi beavatkozás nélkül is fennmaradni. Két részre bontottuk ezeket a rezervátumokat. Az ún. magterületen az emberi beavatkozást teljesen minimalizáltuk. Még kutatási céllal is csak megszorításokkal zavarhatók ezek a területek. Az ún. védőzónában, lehetőség szerint, természetes – természetközeli – erdőgazdálkodás folyhat. Ezeken a területeken célunk a természeti folyamatok nyomon követése, azzal az elsődleges céllal, hogy e folyamatokat megismerve, erdőgazdasági tevékenységünk során hasznosíthassuk azokat. A területek mérete esetenként 100 hektár nagyságrendű, kijelölésüknél kutatóintézeti, egyetemi, erdőgazdasági, természetvédelmi szakemberek egyaránt részt vettek. A területek határai az ott folytatható gazdálkodási módszerek rendeletekben rögzítettek. Az elmúlt években beindított kutatási program az erdészeti génrezervációs program. Ennek alapja az őshonos állományaink génkészletének megőrzése. E területek kijelölése napjainkban is folyik.

Hazai tölgyeink. Tölgyeink genetikai értékei megőrzésének elsődleges feltétele ezen értékek 39 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

megismerése, feltérképezése. E munkában úttörő szerepet töltött be dr. Mátyás Vilmos. Napjainkban dr.

Borovics Attila, intézetünk sárvári állomásán dolgozó kutató dolgozik a témán. Munkája során levélmorfológiai mérésekre alapozott számítógépes programot dolgozott ki az egyes alfajok elkülönítésére. Az elmúlt években a morfológiai elkülönítés biztonságának növelésének érdekében izoenzim-vizsgálatokra alapozott módszert fejlesztett ki. Természetvédelmi szempontból tölgy alfajaink elkülönítése az állományok ökológiai igényeinek megismerése ezek figyelembe vételével ökológiailag stabil állományok létrehozása érdekében jelentős eredménynek számít. Őshonos nyárak megőrzése. E program keretében – igazodva az európai uniós fejlesztési programokhoz – a kilencvenes évek elejétől megkezdtük a hazai nyárak értékes egyedeinek feltérképezését, helyszíni és gyűjteményi megőrzését, szaporítóanyagának termelését. Napjainkra legnagyobb eredményt a feketenyárak géntartalékainak megmentésében értük el. A megtalált egyedek helyszíni megőrzése, gyűjteményi elhelyezése folyamatos. Problémát okoz, hogy nyáraink igen hajlamosak a hibridizációra, így nehezen eldönthető tisztavérűségük. A kérdés eldöntésére folyamatban van genetikai tesztek fejlesztése. Értékes fehérnyáraink megmentése párhuzamosan folyik. E fafajnál kiemelt jelentőségű a szárazságtűrő populációk, egyedek feltérképezése, megmentése. E két témakörben jelentős eredményeket ért el az ERTI Sárvári és Püspökladányi kutatóállomása, a Nyugat-Magyarországi Egyetem, és a munka összehangolását végző Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet.

Hazai füzek. Füzeink – hazai nyárainkkal együtt – ártéri területeinken jelentek kimagasló természetvédelmi értéket. Ezek a pionír fajok hódítják meg a nyers öntéstalajokat, hasznosítják a szélsőséges, többlet vízhatás alatt álló ártéri területeinket. Jelentőségük a természetvédelmi értékek előretörésével várhatóan fokozódik, Értékes elegyfajok megmentésének programja E program keretében a természetvédelmi szempontból fontos – az erdőállományok stabilitását növelő – elegyfajok genetikai állományának feltérképezése folyik. Munkánk során szil, kőris, juhar, cseresznye és vadgyümölcsök fajcsoportban folyik értékmentő munka. Ezen fafajok jelentősége állományainkban mint elegyfa, mint értékes faanyag, egyes esetekben a termésnek mint vadtakarmánynak értéke révén jelenik meg.

A magyar erdőgazdaság genetikai alapjai megőrzésének, fejlesztésének fatermesztési, nemesítési jelentősége: Erdőgazdasági tevékenységünk értéke napjainkban is elsősorban a megtermelt faanyag értékében mérhető. Ebből a szempontból is érdemes elgondolkozni hazai erdeink genetikai értekeinek megmentése és továbbfejlesztése kérdéseiről. E témakörben legjelentősebb eredményeket a gyorsan növő fafajoknál – akác, nyár, fűz – tudunk felmutatni.

Akác. Akáctermesztés tekintetében több mint kétszáz éves termesztési tapasztalattal rendelkezünk. Az erdőrendezési szolgálat adatai szerint az akác hazánk erdőterületének több mint 21 százalékát foglalja el, mély közel 327 ezer hektárt jelent 37,6 millió köbméter faanyaggal. Évi fakitermelés mennyisége tekintetében 1140 ezer bruttó köbmétert adnak akácállományaink, ezzel a kitermelt faanyag 18 százalékát adják.

Figyelembe kell venni, hogy az akác elsősorban a viszonylag alacsony erdősültségű alföldi területeinken terjedt el, meghódítva ezzel az őshonos fajok által nem borított területeket, megkötve a vándorló homokot. Az akáctermesztésünk alapja a megfelelő minőségű szaporítóanyag. A szaporítóanyag 99 százalékát a magtermő állományok alatt gyűjtött az EOCD/EU szabvány szerint „kiválasztott" kategóriájú mag adja. A fennmaradó 1 százalékot a nemesített fajták vegetatív szaporítóanyaga szolgáltatja. A vegetatív szaporítás gyökérdugványról történik. A viszonylag drága eljárás azonban egyelőre nem versenyképes a generatív módszerekkel.

Hazánkban két magtermesztési körzetet különítünk el: 40 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

– Duna–Tisza közén, a Pusztavacsi körzetben 249 hektár; – Nyírségben, a baktalórántházi és guthi körzetben 330 hektár. Az akác tömegesen a hatodik évtől virágzik. Virágzási erélye termőhelytől, egyedi tulajdonságoktól és a megelőző évi, valamint a virágzás alatti időjárástól függően erősen változik. Csíraképességét a talajbon 50-60 évig megtartja, a begyűjtött mag csíraképessége a 6-8 év után rohamosan csökken. A megfelelően előkészített mag átlagos használati értéke 81 százalék. A ma használt maggyűjtési módszerekkel, kortól függően, hektáronként 20-50 kg mag gyűjthető be.

A törzsfakiválasztásra alapozott akácnemesítés eredményei A törzsfakiválasztás célja génmegőrzés, klónozás, magtermő ültetvények létesítése, keresztezéses nemesítés, indukált mutáció vagy géntechnikai beavatkozás lehet. Kiválasztási szempont a különösen nagy fatömeg produkció, jó alaki tulajdonság, fagytűrő képesség esetleg korai, kései vagy nagy tömegű virágzás lehet. A klónokat a helyszínen és nemesítési gyűjteményekben egyaránt megőrizzük. 1973 óta 10 fajta kapott elismerést két fajtajelölt pedig bejelentés alatt van.

Napjaink kiemelt nemesítési feladata a száraz termőhelyeken szelektált egyedek elszaporítása. Ennek során elsősorban a Duna—Tisza-közén folytatunk kutatásokat. Ez az 1996-ban beindított szelekciós program eredményeként 2000-ben 6 klónnal megkezdtük két klónkísérletben és egy magtermő plantázsban a kiválasztott szárazságtűrő klónok vizsgálatát. 1999—2002 között Guthon kijelölt 9, kimagasló alaki tulajdonságokkal és fatömeg produkcióval rendelkező törzsfák szaporítását kezdtük meg.

A nyárfatermesztés-fejlesztés lehetőségei, eddigi eredményei Napjaink nyárfatermesztésének színvonalát az elmúlt évtizedek kutató és erre épülő fejlesztő munkája határozza meg. Az erdőterületek intenzív növelésének időszakában, a nemzetgazdaság fokozódó faanyagigényének kielégítése érdekében az alábbi eszközöket alkalmaztuk.

Erdészeti nemesítői munkánkban az elmúlt évtizedekben elsősorban a fenotípus alapján történő szelekciót alkalmaztuk. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szurkosodásmentes fehér nyár előállításának. Szárazságtűrésük révén a fehér nyárak az érdeklődés középpontjába kerültek. A szelekciós nemesítöi munkánk mennyiségi, minőségi paraméterek valamint rezisztencia fokozása érdekében végezzük. Kiemelt cél volt a nyárak termőhelytűrésének szélesítése, az ún. határtermőhelyek meghódítása Már a fejlesztési munka korai szakaszában megkezdődött a külföldi klónok hazai termesztésbe vonásának kísérleti munkája is. Az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatok révén közel 800 ma már klasszikusnak tekinthető nyár klón került az országba. Ezek közül állami minősítést nyert 14 klón. ('Robusta', 'Marilandica', 'I 214', AgatheP'. (OP229-B),'! 154'.'BL',-Blanc du Poitou. I 45/5 !,'I 273', Triplo (I 37/ 61). Aprólevelű' (Paivifol. TPC-3). Durvakérgű (S-611-c), Sudár(B-132-b) VillaTranca' (I 58/57). Ideiglenes szaporításra engedélyeztek 7 klónt (Adonis' (S-299-3), S-298-8, 'Meggylevelű' (P275), 'Komik21', 'Beaupre', 'Unal', 'Raspalje'). A nyártermesztésbe vont klónok mellett számos külföldi ígéretes klón vár még további elbírálásra, valamint mesterséges keresztezések céljára.

A Püspökladányi Kísérleti Állomás működési területén – kiemelten a szatmári és beregi termesztési tájban – elsősorban ezen ígéretes klónok honosítási, technológiai kísérletei folynak közel 500 hektár területen. Véletlen blokk elrendezésű kísérleteinkben vizsgáljuk a klónok mennyiségi és minőségi teljesítményét, kórokozókkal szembeni ellenálló képességét, termőhelyigényüket. Kísérleteink egyben bemutató területek is, ahol a gyakorlati szakemberekkel megismertetjük eredményeinket.

Keresztezéses nemesítéssel 1952-től a sárvári kutatóhelyen jelentős próbálkozások folytak a genetikai sokrétűség bővítésére, új kombinációk, új klónok előállítására. Hamarosan nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a rendelkezésre álló, meglehetősen gyengc termőhelyeinkre az intenzív külföldi fajták mellett (mint pl. a 'Robusta'. 'I 214'), nagyobb termőképességű, betegségekkel szemben ellenállóbb fajtákra is szükség van.

41 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az eltelt időszakban Sárváron mintegy nyolcvanezer magoncot állítottunk elő, ennek 50 százaléka Aigeiros, 15 százaléka Leuce, 35 százaléka a Tacamahaca szekcióba tartozó faj-, illetve fajtahibrid.

A hazai klónok közül fajtaelismerésre került a 'Pannónia'. 'Kopecky' és 'KoItay' nyár, melyek ma a köztermesztésben élenjárnak. Nagy előnyük az ökológiai stabilitás, betegségekkel szembeni ellenállóság. Ugyancsak állami elismerésben részesült a Leuce szekcióba tartozó 'Favorit' nyár, melyet díszértéke miatt főként zöldövezeti fásítási célokra javasolunk. Az 1972-től létesített érett korú (8-10 éves) utódvizsgálati kísérletekben 200 plusz fát szelektáltunk, amelyek mint új fajtajelöltek jöhetnek számításba. Az 1976 évi keresztezések két utódnemzedékét több klónú szintetikus hibridfajta (Sárvár 1, Sárvár 2) létrehozására is alkalmasnak tartjuk, melyek nyártermesztésünket a genetikai elszegényedés veszélyétől is mentesíthetik. Tekintettel arra, hogy a hímivarú szülő mindkét esetben hazai fekete nyár (Populus nigra Lébény 211), tehát 50 százalékban hazai nyárgéneket tartalmaz, alkalmasnak tartjuk természetvédelmi területeken történő értékesebb faanyagot szolgáltató ültetvények létesítésére.

A 90-es években megkezdtük Sárváron az inter-amerikai hibridek előállítását P. deltoides és P. trichocarpa szülök felhasználásával. Az utódvizsgálatokban szelektált klónok bírálata a következő évek feladata. KIóngyűjteményünkben jelenleg 379 sárvári nemesítésű hibrid klón található.

Származási kísérletek: Nyárgénkészletünk bővítésében jelentős szerepet játszottak az 1972–74-ben a JUFRO Genetikai és Nyárfa Munkabizottsága által beindított P. trichocarpa és P. deltoides származásvizsgálatok. P. trichocarpából az Oregon, illetve Washington államból érkezett 32 magküldeményből 21 ezer-, míg P. deltoides-ből Mississippi, Missouri, Ohió, Iowa és Illinois államokból érkezett 35 származásból 31 ezer magoncot sikerült felnevelnünk. A ma már érett korú származási kísérletekben plusz fákat szelektáltunk, P. trichocarpából 30, P. deltoidesből 621 plusz fa áll rendelkezésünkre, melyek alkalmasak klón kiválasztásra, illetve mesterséges keresztezések során szülő partnerként történő felhasználásra.

Klónvizsgálatok: Klónvizsgálatok céljára bajti klóngyűjteményünkben jelenleg mintegy ezer, a püspökladány–derecskei kísérleti rendszerben közel 300 klón áll rendelkezésre. A 4-6 ismétléses klónkísérletekben standard fajtaként az 1214-et alkalmazzuk. A fajtajelöltnek valamely fontos tulajdonság (faanyagprodukció, betegségellenállóság, szaporíthatóság. faanatómiai tulajdonság stb.) meg kell haladni a standard fajtát. A fajtajelöltnek a fontosabb nyár termőhelyeken kisparcellás, félüzemi és üzemi kísérletekben kell bizonyítani a nyártermesztés számara való alkalmasságát.

Tekintettel az új klónok nagy számára, kísérlcti hálózatunkat folyamatosan bővíteni, negújítani szükséges, figyelembe véve a megváltozott körülményeket (magán erdőgazdálkodók belépése, mezőgazdaságtól átadott területek, új telepítési technológiák, a fapiac változó igényei stb.).

A nyártermesztés-fejlesztés jövőbeli irányai A megváltozott gazdasági feltételek valamint a piaci igényeinek folyamatos változása a magyarországi nyárfatermesztés folyamatos fejlesztését követelik meg. Napjainkban egyre kisebb igény mutatkozik a vékony faanyag iránt, állandó, esetenként növekvő tendenciát mutat viszont a jó minőségű méretes anyag iránti kereslet. Éppen ezért fokozatosan át kell térnünk a béghasználati növőtérbe való telepítésre, mely a hazai termőhelyeken általában 30-40 négyzetméter a termőhely vízellátottságától, valamint a felhasznált klónok tulajdonságaitól függően.

Folyamatosan bővítenünk kell a nemzeti fajtajegyzékbc felvett – és előzőleg kísérletekben bizonyító – fajták számát. Csak így kerülhetjük el ugyanis egy esetlegesen fellépő kártevő katasztrófaszerű pusztítását. Törekednünk kell arra, hogy a felhasználók az engedélyezett fajok közül minél többet használjanak fel mindenütt a termőhely tulajdonságainak figyelembe vételével. A napjainkban kialakult helyzet – hogy 1-2 klón adja a felhasznált fajták zömét – erdővédelmileg potenciális veszélyt jelent.

A társadalomnak a természeti értékek iránti folyamatosan növekvő igényei miatt bizonyos területeken fel kell hagynunk az ültetvényes nyárfatermesztéssel. Ezeken a területeken őshonos hazai nyarainkat kell előtérbe engedni. Ennek érdekében egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a 42 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

génmegőrzésre. Az őshonos nyárak (Populus alba, P. nigra. P. tremula) természetes populációinak megmentése egyaránt fontos nemesítési és természetvédelmi szempontból.

A fehér nyár populációkban kijelölt törzsfák szolgáltatják a leendő magtermelő ültetvények klónjait.

A fekete nyár törzsfák fontos keresztezési partnereknek bizonyultak. Természetvédelmi területeken az újabb rendelkezések szerint kizárólag a hazai nyárak termeszthetők. A szelektált és nyilvántartott törzsfák száma 200 db. A kijelölt gén-rezervátumok területe mintegy 100 hektár. A faalakú és anyatelepi formában fenntartott „ex situ” gyűjteményeinkben 187 fekete és 111 fehér nyár klón található. A Nemzeti Génbank Tanács irányításával folyamatban van a veszélyeztetett fafajok, így a fehér és fekete nyár megmentése, a megőrzési stratégiák kidolgozása és végrehajtása országos szinten.

Intézetünk az országos „ex situ" gyüjtemény kialakításával Bajtiban (Nyugat-Magyarország) ebben tevékeny részt vállal.

Meg kell említenünk fenyőtermesztésben elért eredményeinket is.

Fontos tevékenységnek tartjuk a honosítói munkát, melynek talán legismertebb eredménye a püspökladányi honosítású, Kínából származó pusztaszil, mely szárazságtűrésével, valamint szilfavésszel szemben mutatott rezisztenciájával napjaink alföldi erdőgazdálkodásában az egyik legkiemelkedőbb elegyfajává válhat.

Fontosnak tartjuk a további honosítási munkát, melynek elsődleges irányát a szárazságtűrésben látjuk. Érdemes lenne száraz termőhelyekről behozott szaporítóanyaggal kísérleteket beállítani.

Hazai állományalkotó fafajaink génmegőrzése szempontjából meg kell említeni a magaskőris, szil, juharok és egyéb elegy fajokkal folyó nemesítői munkát, melynek alapja a megfelelő értékes tulajdonságot mutató származásokból egyedekbőI álló magtermesztő ültetvények létrehozása. E munkát nagyban segíteni fogja, hogy a jövő évben Püspökladányban beindul egy erdészeti mikroszaporító laboratórium.

43 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A régi magyar háziállatfajták védelme, fenntartásának szükségessége és hasznosításának lehetősége Bodó Imre, Mihók Sándor (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszék)

Az emberiség átformálja a körülötte lévő természetet, beleértve a maga nemesítette háziállatokat és termesztett növényvilágot is. Azokat az élőlényeket részesíti előnyben, amelyek céljának megfelelnek.

Emiatt a fölöslegesnek tűnő növény- és állatfajok, illetve –fajták kipusztulnak, vagyis szegényedik az Élővilág. Nem tudhatjuk azonban, hogy néhány száz év múlva melyik lenne hasznos az elpusztultak közül, ezért fontos feladatunk, hogy védjük a körülöttünk lévő élővilág sokféleségét, tekintettel szépségére és esetleges hasznára.

A háziállatokban megtestesülő genetikai sokféleség védelmével, megmentésével viszonylag későn kezdett foglalkozni az emberiség, hiszen a vadon élő állatok és növények védelme megelőzte azt.

Márpedig ezeket is a biomassza részének kell tekinteni, géntartalékok formájában meg kell mindegyiket őrizni, hiszen élőlényekről van szó. Géntartalékokon olyan állat- (vagy növény-) populációkat értünk, amelyek nem tarthatók gazdaságosan, de a biodiverzitás fenntartása érdekében az emberiségnek áldoznia kell rá.

Az állattenyésztési géntartalékok védelmében három korszakot lehet megkülönböztetni: 1. Az ösztönös védelem korát, amikor a hagyományhoz ragaszkodó állattenyésztők a pénzügyi, gazdaságossági meggondolásokkal és divatáramlatokkal szemben is ragaszkodtak őseik fajtájához. Ennek klasszikus példája a Tankerville család, amely 1230 óta - viszonylag kis létszámban – fenntartotta a chillinghain marhát Nagy-Britanniában (Alderson, 1989) 2. A társadalmi felismerés korát, amikor többen méltatták és megbecsülték a régi hagyományos fajták kulturális és szakmai értékeit. Belátták, hogy a háziállatok sokféleségének fenntartása nem elsősorban a tenyésztők érdeke, hanem az egész társadalomé. Ezért néhány országban védelem alá helyezték ezeket a fajtákat és megakadályozták eltűnésüket. Ennek érdekében anyagilag is kezdték támogatni a kipusztulástól fenyegetett háziállat állományok fenntartását. Ez részben társadalmi keretben, egyesületek, klubok alapítása révén (Egyesült Királyság) vagy pedig állami szervezésben (Magyarország, Franciaország) történt. Meg kell jegyezni, hogy hazánk az elsők között szervezte meg a génvédelmet, megelőzve a franciákat és angolokat is. Ezt a körülményt a külföldiek is ellsmerik (Bixby 1991).

3. A nemzetközi kiterebélyesedés korát, amikor már nemzetközi szervezetek foglalkoznak (Európában és Európán túl) a háziállatfajták fenntartásával, fontosabb tulajdonságaik kutatásával és adatbanki rögzítésével, a legfontosabb szabályainak kidolgozásával. Európában mind a tudomány, mind a gyakorlat elvállalta ezt a feladatot (Olliver és mtsai 1994). Különböző konferenciáknak képezi tárgyát a genetikai, biológiai diverzitás témája, munkacsoportok alakulnak és dolgoznak ezen a területen.

Az állattenyésztés és alkalmazott genetika izgalmas kérdéskörévé vált a kis létszámú populációk tenyésztésének formája. A FAO elkészítette a veszélyeztetett fajták listáját. Európában a Hannoveri Állatorvosi Főiskola vállalta, hogy számítógépes rendszert dolgoz ki a kis létszámra olvadt populációk és legfontosabb tulajdonságaik nyilvántartására. Ezt könyv formájában is megjelentették és az interneten keresztül is hozzáférhetővé tették. A különböző országokban összefoglaló munkák jelentek meg a témáról (Alderson 1989, Bodó 1991, Audiot 1995).

Ma már bátran mondhatjuk, hogy egy művelt és szervezett állattenyésztést folytató ország kötelessége megőrizni értékes háziállatfajtáit, és mindezt a nemzetközi integrációba is bekapcsolódva kell végeznie.

Az Európához történő csatlakozás hazánk számára aláhúzza ennek a kérdésnek a fontosságát-

39 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hangsúlyozza ezt az a tény, hogy a kipusztult a háziállatfajta örökre elveszett az emberiség számára.

Ennél fogva minden állam felelős az országban kitenyésztett és található háziállat-populációk génállományáért, amelyet más országból nem lehet pótolni. Igazolja ezt a tételt az a kísérlet, amelyet a Heck testvérek végeztek a két világháború közötti időben az őstulok „visszatenyésztésére" (Heck 1934).

Ennek a kudarca bizonyosság arra, hogy az állatok küllemét megközelítőleg lehet rekonstruálni, de az elveszett génkombinációt újra előállítani nem sikerül.

A genetikai sokféleség és a génmegőrzés A különböző állattenyésztő és természetvédő tudósok közötti nemzetközi együttműködésből eredően a tudomány két nagyon fontos fogalmat rögzített, ezek a conservation és preservation. A két definíció angol eredetije és magyar fordítása a következő: Conservation (a biológiai sokféleség védelme) The management of human use of the biosphere so that it may yield the greatest sustainable benefit to present generations while maintalning its potential to meet the needs and aspirations of future generations. Thus, conservation is positive, embracing preservation, maintenance, sustainable utilization, restoration and enhancement of the natural environment.

[A bioszféra hasznosítása az ember számára úgy, hogy az a jelen nemzedékeknek maximális, nem csökkenő hasznot hozzon, miközben maradjon, lehetőség a jövő generációk igényeinek kielégítésére is.

Tehát a géntartalékok védelme pozitív emberi tevékenység, amely magában foglalja a megőrzési, fenntartási, a nem csökkenő hozamú hasznosítást, valamint a természetes környezet helyreállítását és fejlesztését is.]

Ez a definíció – amit az IUCN dolgozott ki és elfogadta a FAO, az UNESCO és a WWP is – általános és nemcsak az állattenyésztésre vonatkozik.

A következő meghatározás viszont kizárólag a háziállatok sokféleségének megőrzésére utal: Preservation (Az állattenyésztési géntartalékok megörzése) That aspect of conservation by which a sample of an animal genetic resource population Is designated to an isolated process of maintenance, by provlding an environment íree of the human forces which míght bring about genetic change. The process may be in situ, where by the sample conslsts of live animals in a natural environment, or it may be ex situ, whereby the sample is placed, for example, in cryogenic storage.

[A géntartalék-védelem egyik módja, ha a megőrzésre méltó állatpopulációt elszigetelten, olyan környezetben tarjjuk, amely lehetőleg mentes a genetikai változáshoz vezető emberi beavatkozástól. In situ megőrzésről beszélünk, ha a minta természetes környezetben élő állatokból áll, és ex situ megőrzésről van szó, ha a mintát például mélyhűtötten tároljuk.

Ebből a két fogalomból tulajdonképpen két következtetés adódik a háziállatok tenyésztői számára: 1. Állandó figyelemmel kell követni az állattenyésztés keretében létező és létesülő kedvező, valamint világ-összehasonlításban is értékes génkombinációkat, és nem engedni azok kipusztulását. Ez, tekintettel az „ipari, gyártási" titkokra, nem mindig könnyű feladat.

2. A kis létszámra csökkent és különböző meggondolások alapján védelmet érdemlő állományokat állami felügyelettel védelem alá kell helyezni, és anyagilag is támogatni szükséges. Elmaradhatatlan az ellenőrzés, hogy az előírt módszerrel folyjék a tenyésztői munka.

A genetikai sokféleség megőrzésének módszerei A géntartalékok megőrzésének módszereit a következőképpen foglalhatjuk össze: A gyakorlati kivitelezés módja szerint in situ (eredeti környezetben) – nagy gazdaságokban, – kistenyésztők kezén, ex sítu. (eredeti, helyétől távol) – mélyhűtött szaporító anyag formájában – kísérleti farmokon, állatkertekben, farm parkokban stb.

A sejtek, illetve gének tárolása szerinti

40 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

diploidsejtekben – mélyhűtött embrioszomatikus sejtkultúrák, – élő állatok fajtatisztán vagy keresztezési rendszerben (gene pool), haploid sejtekben – sperma, – petesejt,

izolált gének formájában.

A felsorolt módszereknek vannak előnyei és hátrányai, nem lehet egyiket sem minden tekintetben az egyetlen jó megoldásnak tartani. Így az in situ módszerek előnyei: – a régi háziállatfajták tartását össze lehet kötni a természetvédelemmel, – az élő állományok szakmai értékelését folyamatosan el lehet végezni, – a szem előtt lévő állomány értékeit nem felejti el a szakmai gyakorlat, – a megőrzés költségeit az időnként divatbajövő termékek csökkenthetik, – a keresztezésekben anyai vonalként gazdaságosan felhasználhatók, – a genetikai terheltséggel rendelkező állatokat selejtezni lehet, – a megőrzött állományok szerepet kaphatnak az oktatásban, turizmusban, Hátrányai viszont a következők: – a drift, rokontenyésztés és szelekció elkerülhetetlen hatásai miatt az adott genetikai változatosság nem őrizhető meg tökéletesen, – állategészségügyi és/vagy természeti csapások tönkretehetik a megörzött állományt.

Az ex situ fenntartás előnyei: – változatlan formában több száz évre is tárolni tudjuk a géneket, – a géntárolás fejlett infrastruktúra mellett elfogadható költségű. Hátrányai: – a technikai feltételek nem állnak mindenütt rendelkezésre és állatfajonként nem egyforma kidolgozottságúak, – az állatok nem láthatók, és mind a szakma, mind a művészet elfelejtkezhet róluk, – fennáll a veszély, hogy a kórokozókkal szemben nem lesz majd évszázadok múlva ellenálló az átmentett fajta, – az élő állatokkal dolgozó ex situ módszerek – kis létszámaik miatt – csak kiegészítői lehetnek a többi megoldásnak. Ilyenek elsősorban a Nagy-Britanniában és Németországban kifejlődött farmparkok lehetnek, de ide sorolhatók az állatkertek is.

A megvédendő állatpopulációk kiválasztásának elvei Minden lehetséges állatpopuláció, háziállatfajta megvédésének, fenntartásának pénzügyi alapjai nincsenek meg, hiszen új és új fajták, értékes populációk kitenyésztéséről, majd divatja múlásáról bármikor lehet szó. Ennek megfelelően a populációk értékeit mérlegelni kell a prezerváció céljára.

A fajtákat, populációkat négy fő szempont alapján lehet rangsorolni.

1. A veszélyeztetettség foka Csak akkor kell pénzzel támogatni egy-egy populációt, ha kis létszáma miatt veszélyeztetve van, azaz a genetikai beszűkülés, majd a kipusztulás fenyegeti. A kis létszám óhatatlanul rokontenyésztéshez vezet, és annak káros hatásaitól félni kell. A rokontenyésztés témaköre tudományos vizsgálatot követel. Ennek klasszikus – a származáson alapuló – módszerei (Wright koefficiens) mellett egyre inkább terjednek az immunogenetikai és a vér biokémiai mutatószámain alapuló módszerek, illetve a DNS-frekvenciára alapozott megoldások.

2. A fajtához fűződő kultúrtörténeti, ökológiai érték Elsősorban azokat a fajtákat kell megőrizni, amelyek az illető országban alakultak ki. Értékesebbek a régen kialakult fajták, populációk. Idegenben kitenyésztett fajták akkor jelentenek különleges értéket, ha odahaza már kihallak, vagy közel állnak ehhez. Ebben a tekintetben a biológiai, történelmi, néprajzi és művészettörténeti meggondolások is mérvadók lehetnek. Napjainkban a falusi turizmus keretében nő ennek a témának a jelentősége is.

3. A fajtagenetikai értéke Ide tartoznak, a teljesítmény, az alkalmazkodóképesség, az ellenállóképesség, különleges morfológiai

41 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

tulajdonságok, a többi fajtától való elkülönültség, a más fajtákkal való kombinálódás, és a fajtában adott genetikai változatosság.

4. Más fajtáktól való fenotípusos és genetikai elkülönültség Az állatpopulációk közötti elkülönülés nagyon fontos kritérium. Az állattenyésztésben elsősorban a fajtákat tekintjük alapegységnek, a háziállat fajok nem forognak többnyire veszélyben. Fontos viszont, hogy a fajtákon belül elkülönülő alfajtákat, típusokat is fenntartsuk. A szokásos – morfológiai és termelésben meglévő – különbségeken túlmenően, a megőrzendő populációk szükségességét a genetikai különbözőséggel lehet mérni. Ezt a különböző biokémiai polimorf rendszerekben található faktorok gyakoriságával, majd újabban a DNS-vizsgálatok segítségével lehet megtenni (Achinann, 2001).

A támogatandó létszám kérdése Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból rendkívül fontos az a tenyésztésben tartott állatlétszám, amelyik egy-egy populáció fennmaradásához kell, anélkül, hogy jelentős génveszteségtől tartanunk kellene. Ezt különböző elméleti megfontolások alapján és sokféle gyakorlati példával lehet megközelíteni.

A populációgenetikai szakirodalom minimum 50 effektív (1:1 ivararányra átszámított) populációméretet követel meg ahhoz, hogy egy állományban ne következzék be jelentős génveszteség.

Ilyen állományméretnél már elkerülhető az érdemleges génsodródás és a rokontenyésztés is annyira távol tartható, hogy nem kell rettegni az általa okozott leromlásától. Genetikai becslések szerint 200-as effektív populáció méretnél egy állományt már szelektálni is lehet.

1. táblázat. A háziállat-populációk kategóriába sorolása a veszélyeztetettség szerint ÁUapot(l)

Nöivarú tenyészállat Átlagos effektív (2) populáció méret (3) Megjegyzés (5) 5: 1

10: 1

30: 1 50: 1 1000: 1

ivararány s z e r i n t (4) Nonnális (6) >10 000

6666< 3333< 1289< 7§4< 40<

Köztcnyész tesben[12)

SebezhetS [7)5-10 000

3333< 1818< 645< 392< aQ<

11

Bizonytalan (8) 1-5000

667<: 364<

Veszélyeztetett(9) 100-IOQÜ 67<

3e<

129< 78<

4<

"

1'3<

-

Irányított te

§<

nvészteyben(13) Kritikus (10) <100

67<

36<

13<

8<

-

Kisérleti gaz daságban(14)

KihaltÍll)

-

-

-

-

-

-

Be kel! valla ni [15)

Calegories of domestic animal populations according to the endangeredness.

(1) Category, (2) breeding females, (3) eftective populatíon, (4) sex ratio, (5) remarks, (6) normal, (7)

42 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

vulnerable, (8) uncertain, (9) endangerred, (10) critical, (11) extinct, (12) spread in the country, (13) controlled farms, (14) experimental farms, (15) must be declared.

Jelenleg a genetikai sokféleség megőrzésének nemzetközi gyakorlatában használatos a FAO kategória rendszere, amelynek pontosabb részletezését az 1. táblázat (Bodó 1991) adta.

Ennek lényege, hogy 100-nál kisebb nőivarú létszám normális körülmények között nem tartható fent tartósan, emiatt az ilyen populációk létszámát növelni kell. A szokásos ivararány mellett 100 és 1000 közötti nőivarú tenyészet aggodalom nélkül fenntartható, akkor, ha a géntartalék-védelem szabályait betartva folyik a tenyésztés. Elvi genetikai megfontolásokból ez minden állatfajra és fajtára igaz. Néhány elméleti és gyakorlati szempont figyelembevételével ezen a kategórián belül kell a védendő populáció létszámát megállapítani. Ezek a következők: – az állományban adott genetikai variancia, – a rokontenyésztettség foka, – az esetleg létező letális gének, – a fenntartható ivararány, – a gyakorlatban tartható csoport- (gulya-, ménes- stb.) nagyság, – az állomány homo-, vagy heterozigozitása, – a törzskönyvezés lehetőségei.

A biztonság fontos szempontja miatt az adott létszámok megkétszerezése és egynél több helyen tartása kívánatos. A fenntartás feltétele, hogy a tenyésztői munka, a prezerváció szabályai szerint folyjék, azaz – a létszámot a kritikus színvonal fölé kell emelni, – a megszokottnál szűkebb ivararányt kell alkalmazni, – a párosítás során a rokontenyésztés elkerülésére kell törekedni, – nem szabad szigorú egyirányú szelekciót végezni, – a létező többalakúságot minden tekintetben fent kell tartani (morfológiai bélyegek, vércsoportok, polimorf rendszerek, a populációgenetika lehetőségeinek kihasználása, DNS-vizsgálatok stb.), – a modern technika lehetőségeivel (pl. sperma, embrió és petesejt mélyhűtés) élni kell.

A háziállatok biológiai sokféleségének fenntartása Magyarországon A második világháború után indult meg a mezőgazdaságnak a fejlesztése abban az irányban, amely nagy veszélybe sodorta a régi háziállatfajtákat. Az ötvenes években néhány lelkes állattenyésztő nem hagyta a régi fajták utolsó egyedeit levágatni, és ezzel lehetővé tette a későbbiek során az állományok átmentését.

1961-ben kezdődött a régi fajták védelme Magyarországon. Elsőként az Állami Gazdaságok Országos Központja kijelölt (1961 késő őszén) kétszer száz olyan magyar szürke tehenet, amelyet a fajta fenntartására fajtatiszta tenyésztés keretében lehetett használni. Ennek a jelentősége nagy volt abban az időben, mert a fajta egyébként teljes egészében a kosztrómai szarvasmarha-fajtával való keresztezésnek volt alárendelve.

Néhány év múlva megkezdődött a hivatalos védelem is, aminek fedezetét az állami gazdaságok nyereségéből biztosították. Az Állattenyésztési Felügyelőség (majd jogutódai) vezetése és felügyelete mellett azóta folyamatos a szerény mértékű állami támogatás Magyarországon.

A géntartalékok védelme a mindenkori központi állattenyésztési irányítás (OTÁF, ÁTMI, MMI, OMMI) hatáskörébe tartozott. A tevékenység törvényességi hátterét adja az 1993-ban elfogadott állattenyésztési törvény. Ez a Földművelésügyi Minisztériumot és a Környezetvédelmi Minisztériumot bízta meg a kijelölt fajták védelem alá helyezésével és támogatásával, Mindenesetre az állami gazdaságok vezetőié és fizikai munkásaié az érdem, akik saját nyereségük és jövedelmük terhére vállalták ezt a feladatot, és ezzel lehetővé tették azt, hogy amikor megkezdődött a hivatalos védelem és támogatás, egyáltalán volt mit védeni.

A rendszerváltozást követően tenyésztő egyesületek alakultak és ezeknek a szerepe megerősödésükkel párhuzamosan egyre figyelemre méltóbb a régi háziállatfajták védelmében is.

43 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A védett fajták Magyarországon A magyar szürke szarvasmarha Egyetlen régi szarvasmarhafajtánk, amely több száz éve van Magyarországon. Eredetét három elmélet adja meg, amelyek közül egyiket sem sikerült eddig maradéktalanul bizonyítani.

– Sokáig általános volt a vélemény, hogy Árpád vezér magyarjai hozták a Kárpát medencébe ezt a fajtát (Hankó 1952). Az ásatások azonban nem bizonyítják ezt (Bökönyi 1961).

– Nem lehet kizárni, hogy a népvándorlás későbbi hullámai, avagy egy Dél-Európából történő import révén került ide később, a XIII–XIV. században.

– Nagyon érdekes elmélet, hogy a középkori magyar királyok idején itt helyben tenyésztették ki az őstulok domesztikációja révén.

Fontos megjegyezni, hogy ez a három elmélet nem zárja ki egymást, mindegyikben lehet igazság. Mai gondolkodásunk szerint azonban nagyon valószínű, hogy nem került ide sehonnan sem készen ez a fajta, hanem itt tenyésztették ki, tehát valóban hazánkban őshonos fajtáról van szó (Bodó, 2000), másrészt az is kétségtelen, hogy azok közé a fajták közé tartozik, amelyek legjobban emlékeztetnek a szarvasmarha egykor vadon élt ősére az őstulokra. Semmiképpen sem lehet kizárni az őstulokkal való keveredést addig, amíg létezett ez a vad állatfaj a Kárpát-medencében.

A XVIII–XIX. századig fontos exportcikk volt ez a fajta. Lábon hajtva eljutott egészen Nürnbergig is.

A német városokban olyan sokra értékelték, hogy nem volt szabad a mészárszékekben más húst kimérni, amikor a magyar gulyák megérkeztek.

A viszonyok alapvető megváltozása véget vetett ennek az aranykornak, ám e szívós és erőteljes marha nagyon jól megtalálta a helyét a gazdasági életben, mint nagy értékű ökröket előállító fajta. A második világháború után a gépesítés fejlődésével többé mar nem volt szükség ökörre, ezért a létszám nagymértékben csökkent, és az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a mélypontra süllyedt. Ekkor hazánkban a vegyes hasznosítású magyartarka fajtát tenyésztették. Gyengébb tejtermelése miatt a vegyes hasznosításban a magyar szürke már nem volt versenyképes. Egyike volt viszont az elsőknek ez a fajta, amely Magyarországon hivatalosan is védelem alá került.

Ma a tenyésztés irányításáért, az OMMI vezetése mellett, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete felelős. Az egyesületnek több mint százötven tagja van, és figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek a fajta értékeinek felderítésére és piaci elismertetése érdekében.

Nagyon értékes géntartalék, mert hazai kitenyésztésű, a hazai tájhoz kötődik és ehhez adaptálódott, száz évnél idősebb, kitenyésztett, nem keresztezett, fajtatiszta állomány, amely a más hasonló fajtáktól is kellően elkülönült. A tenyészcél a fajta változatlan fenntartása mellett egyre több tenyészetben valamilyen speciális termék előállítása, amelyre már több jó kezdeményezés van.

A lipicai ló Kitenyésztése 1580-ban kezdődött a ma Szlovéniához tartozó Lipicán. A napóleoni háborúk idején a ménest Mezőhegyesre menekítették, és itt is fajtává rendeződött egy lipicai állomány, amit először Fogarasra, majd Bábolnára és az ötvenes években Szilvásváradra helyeztek. Az állami ménesen kívül örvendetesen sok magántenyésztő is egyre inkább foglalkozik a fajtával, az ország egész területén.

Hazai létszáma alig haladja meg a veszélyeztetett kategóriát. Európa jelentős kulturális értéknek tekinti ezt a fajtát, amelyben a magyar lipicainak fontos szerepe van. A hazai tenyésztésű liplcai a fajtán belül értékes variáns, ugyanis a fogatsport legfontosabb képviselője. Egyik vonala (Incitato) magyar eredetű.

A lipicai ló a melegvérű lófajták között különleges értéket képvisel. Ma ugyanis a lófajták nemesítőjeként az egész világon az angol telivér szerepel, a lipicai viszont mentes ettől. A régi spanyol– nápolyi lótípus egyik képviselője. Mutatós, akciós mozgású lovak tartoznak ebbe a fajtába, amelyek különleges feladatok megoldására képesek. A bécsi magasiskola feladataiban kizárólag lipicai ló szerepel.

Nemcsak nyereg alatt használható a fajta, hanem alkalmas fogatfeladatok végrehajtására is. Ezt bizonyítják a magyar fogatok nagyszerű nemzetközi eredményei is.

44 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Tenyésztését egyesület irányítja. Az egyesület felelős a méneskönyv kiadásáért és a nemzetközi szervezettel való kapcsolat tartásáért. A tenyésztéssel megbízott egyesület feladata a hazai tenyésztési szabályok betartásán kívül a nemzetközi egyesület útmutatásaihoz való igazodás ís, illetve a nemzetközi tenyésztés szabályait a szakmai hozzáértés alapján befolyásolni. Ez jelenleg nem jelent nagy nehézséget, mivel a nemzetközi egyesületben a magyar szakemberek mindig fontos szerepet játszottak.

Legértékesebb állománya állami ménes kezében van. A magánkézben tartott létszám is szépen fejlődik.

Minden lovas szakember úgy tartja, hogy a lipicai nemcsak a szakemberek számára érték, hanem az európai kulturális örökség része is. Ebben az értelemben szokták barokk lónak nevezni.

A lipicai fajtán belül elkülönülő hazai állományunkat egyik legértékesebb alfajtának tekinthetjük, mert Európában másutt alig található típust képvisel. A fentiekre tekintettel mindenképpen I. osztályú géntartaléknak kell tekintenünk, amely feltétlenül megérdemli az állami támogatást.

A shagya (bábolnai) arab fajta Bábolnán az arab telivér mellett nem teljesen arab származású lovakat is tenyésztettek arab fajta néven.

Ezt a második világháború után (némi huzavonát és vitát követően) shagya arab néven ismerte el a WAHO (World Arabian Horse Organization). Nevét egy 1830-ban importált kitűnő arab telivér ménről Shagya Seniorról kapta a fajta. Sajnálatos módon a hatvanas években, amíg a bábolnai arab nem volt nemzetközileg elismert változat, nagy számban adtuk el az értékes tenyészanyagot nyugatra (főképpen Svájcból és Nyugat-Németországból jöttek a vevők) és a hazai állomány mind értékben, mind létszámban nagyon megfogyatkozott. Ezt csak a legutóbbi időben sikerült megfordítanunk.

A világon nagy számban tenyésztett arab telivértől abban különbözik a shagya, hogy a származási lapok ősi soraiban – nagyon távol, a tizedik-tizenkettedik, vagy távolabbi ősi sorban – van egy-egy nem arab ménesi kanca. Hála a bábolnai ménesben végzett szakszerű tenyésztésnek és szelekciónak ez a fajta küllemben előnyére különbözik az arab telivértől, mert korrektebb, valamivel nagyobb, tömegesebb és ezzel használatban jobb, mint a telivér. Értékét még különösen növeli az a tény, hogy a világon sokkal kevesebb shagya van, mint arab telivér.

Tenyésztését a magyar Arab Telivér Tenyésztők Országos Egyesület irányítja.

A nóniusz Az alapító Nonius senior 1816-tól fedezett Mezőhegyesen, és anglonormann jellege jól kombinálódott a hozzá párosított tömeges spanyol jellegű kancákkal. Ezt felismerve, a használatnak megfelelő – rokontenyésztést sem mellőző – céltudatos tenyésztést alkalmazva létrejött a nóniusz fajta.

Kifejezetten igásló, ezért napjainkban nem divatos, noha elegánsabb egyedei kocsiló célra kapósak lehetnek. Elkülönültsége nem tökéletes, mivel a múlt század közepén angol telivérrel keresztezték, így ez a fajta is angol félvérnek minősíthető. Megállapíthatjuk viszont, hogy a félvérek között mégis ez a fajta válik el legjobban a többitől. Az angol telivértől nemesebb külsőt és nagyobb teljesítőképességet nyert, minek következtében napjaink versenyfogat-lovával szemben támasztott követelményeknek megfelel.

Mai létszáma elegendő ahhoz, hogy a prezerváció követelményeit betartva – nagyobb génveszteség nélkül – fenntartható legyen a fajta. Veszélyeztetettnek kell tekintenünk, mert az igaerő iránti követelmény csekély volta miatt lényeges piaci fellendülést csak az újrahasznosításának megtalálása eredményezhet fajta számára.

Hazai fajtáról van szó, amely Mezőhegyeshez és Hortobágyhoz kötődik. Ezen a két helyen a fajtának helyi hagyománya van. Hortobágyon a nóniusz még a Debrecen városi hagyományokhoz kötődik.

Mezőhegyesen pedig még a szállodát is Nóniusz Szállónak nevezték el.

Jelentős a népies tenyésztése. A tenyésztői munkát a Nóniusz Lőtenyésztő Országos Egyesület irányítja.

A szomszédos országokban (elsősorban Romániában) is van nóniusz ménes (Őszény), azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy a magyarországi állomány a legjobban megfelel az egykori nóniusz típus 45 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

követelményeinek.

A gidrán A fajta ugyancsak Mezőhegyesről származik, alapítója egy sárga arab mén. Létszáma kritikus.

Nagyobb testű, tömeges, de elegáns fajta. Az 1960-évi nagy állami gazdasági lótenyésztési változások után a gidrán ménes magja először a Dalmandi Állami Gazdasághoz tartozó Sütvénybe, majd elég hányatott módon, Marócpusztára került. Törzsménese ma Marócpusztán található.

Többen úgy kezelik a gidránt, mint anglo–arab fajtát. Ebben van is némi igazság, hiszen arab telivér mén alapította és a múlt század elején ezt a fajtát is kereszteztek angol telivérrel. A mezőhegyesi rög hatására azonban lényegesen tömegesebbé vált, mint az elsősorban Franciaországban tenyészett anglo– arabok. Méretei megegyeznek a többi mezőhegyesi lófajta méreteivel.

Tenyésztését a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Közhasznú Egyesület irányítja.

A fajta érdekes jellegzetessége még az, hogy csak sárga színben tenyésztik, 20-25 generációra visszamenő kancacsaládjai vannak, s a mai kor támasztotta hátas formájú sportkövetelményeknek, fajtáink közül, a legjobban megfelel. A fajtában sok kiváló munkaló is akad, noha a gidrán inkább hátas, mint igás típus. Valaha jelentősége volt a nevezetes Tolna-tamási tájfajta kialakításában.

Mint hazai kitenyésztésű fajta (amelyet a nemzetközi szakirodalom is alátamaszt) okvetlenül védelmet érdemel.

A mezőhegyesi félvér A múlt század derekán Mezőhegyesen működött Furioso és North Star nevű angol telivér mének utódai képezik ezt a fajtát. Hazai kitenyésztésű kitűnő vegyes hasznosítású fajta.

Törzsménese sok kárt szenvedett az állami gazdasági átszervezések során. Mezőhegyesről a Nagykunsági Állami Gazdaságba helyezték (Ecsegfalva), és onnan került a Kiskunsági Állami Gazdaságba (Apajpuszta).

Az utóbbi években sok népies tenyésztésű ló került a fajtába ezzel a fajta küllemi egyöntetűsége romlott. Nevezetes furioso ménesek voltak Szlovákiában (Motesice) és Erdélyben (Bonchidán a Mezőhegyesről elzsákmányolt ménes) is. A tenyészanyag cseréje folyik ma már, azonban a tartási nehézségek miatt nehéz jó tenyészanyaghoz jutni csere, vagy vásárlás révén.

Jelenleg legfontosabb tenyészcél a fajta regenerálása mind a küllem, mind a méret és a használati tulajdonságok tekintetében.

Létszáma eléri a fajtamentéshez szükséges szintet, azonban a fajtajelleg helyreállítása szempontjából a létszám emelése mellett a minőségi szelekció a legfontosabb feladat.

Hazai kitenyésztésű fajta, ezért védelmet érdemel, nemzetközileg azonban ez Is egy a félvérek közül, tömegesebb alkata és vegyes hasznosítású jellege egyedülálló nevezéktana megkülönbözteti ugyan a többi félvértől. Igazi értékét azonban úgy lehetne bizonyítani, ha valamilyen értékmérő tulajdonságában is kiemelkedővé sikerülne tenni.

A tenyésztők összefogása és a tenyésztői munka irányítása a hazai Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület feladata. Ma már nemzetközi egyesülete is.

A kisbéri félvér A múlt század közepén Kisbéren kitenyésztett magas félvér. Létszáma biztosítja a fennmaradást, sportcélokra alkalmas fajta, ezért népszerű ma is.

A második világháború után Kisbérről a ménest áthelyezték a Dalmandi Állami Gazdasághoz tartozó Sütvénybe. Innen került a ménes mai helyére, a Pusztaberényi ménesbe. Jelenleg itt található az eredeti ménes maradványa, emellett néhány más értékes ménes és sok-sok magántenyésztő is foglalkozik a fajtával. Maga az állomány nagy génveszteséget szenvedett a régi vonalak kihalása és az alkalmazott német mének befolyása révén. Regenerálása során új vonalak kialakítására került sor. Ez nem idegen a fajta tenyésztésének hagyományosan alkalmazott rendszerétől, hiszen a Kisbéri ménesben is sor került időnként egy-egy új, jól megválasztott telivér bevitelére.

46 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A kisbéri félvér a hagyományos magyar fajták közül a modern sportló típusához áll a legközelebb. Ez az oka annak, hogy létszáma örvendetesen fejlődik. Tenyésztésében a gondosan szelektált telivér a sportirányú tenyészcél követését is könnyen lehetővé teszi.

Tenyésztését a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület irányítja.

Erre a fajtára fokozottabban érvényes, hogy akkor lehetne nemzetközileg is nagyra tartott géntartalék, ha pedigrisztikai elkülönülése mellett valamilyen használati tulajdonság tekintetében is meg lehetne különböztetni a nemzetközi sportlótól. Ez utóbbiban – szemben a kisbéri félvérrel – minden fajtát szabad felhasználni a teljesítmény növelése érdekében (szintetikus fajta).

A muraközi ló Egyetlen géntartalék értékű hidegvérű lófajtánk volt. A belga hidegvérűvel nem nemesített hazai hidegvérű lovat, tenyésztéskörzetére emlékeztetve, muraközinek nevezték. A második világháború után ugyanis a hazai hidegvérű lovak nemesítésére belga és ardenni méneket importáltak, és azok a mének, amelyeknek szárkörmérete nem érte el az előírtat, nem maradhattak tenyésztésben. Ezért a muraközi annyira kipusztult, hogy az ötvenes évek végétől az Állattenyésztési Kutatóintézet már csak a fajta megmentésére vállalkozhatott. Ennek keretében sikerült is az állományt annyira regenerálni, hogy 1972re hivatalos állami fajtaelismerésben részesült a muraközi ló. Azóta létszáma nagyon csökkent, szinte teljesen kipusztult. A fajta tulajdonképpen az Alpok területén, az egykori római tartomány, a Noricum keleti részen alakult ki. Közvetlen rokona ezért az osztrák nóri ló és a svájci freibergi. Értéke a gazdasági munkára való alkalmasság mellett az élénkebb vérmérséklet, kisebb testtömeg, jobb takarmányértékesítő képesség és elegánsabb küllem. Ennek jelentősége elsősorban a kisegítő gazdaságokban, a mezőgazdasági munkában lehetne. A gépesítés miatt a fajta iránt szerény az érdeklődés, és a hústermelés tekintetében is a nagyobb testű hidegvérű lovak vannak előnyben.

Létszáma kritikus. A fajta megmentése kétséges. Nemzetközi együttműködés is számításba jöhet. Erre történt is kezdeményezés szlovén, horvát és osztrák szakemberekkel. Egyelőre azonban nem történik semmi a fajta megmentése érdekében.

Tenyésztése a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület keretében történne, de ennek a fajtának a megmentése nem képezi az egyesület fő célját. Alapos a veszély, hogy teljesen eltűnik muraközi ló, amelynek fenntartásában a huszonötödik órában vagyunk.

A hucul ló Ez az őshonos fajta a Kárpát medence jellegzetes kistestű lova. Nevezik a Kárpátok pónijának is. A hegyvidékeken rendkívül hasznos szerepet tölt be a gazdasági munkában és szállításban. A háborúban a hegyi vadászoknál teljesített nélkülözhetetlen szolgálatot ez a fajta. Nagy értéke a jóakarat és megbízhatóság. Hazánkban közel 100 kanca található, de gyarapodó félben van. Az Aggteleki Nemzeti Parkban élő fő ménese mellett jó néhány magántenyésztő is foglalkozik ezzel a fajtával.

Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában nagyobb létszámú hucul állomány számottevő gazdasági munkát végez.

Ez a fajta nagy értéket képvisel, noha kis létszáma miatt nem tartható fent, csak a környező országokkal közösen. A hucul lovak tenyésztése hazánkban a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesületének kezében van.

A (hortobágyi) magyar racka juh A fajta eredete nem teljesen feltárt. Annyi bizonyos, hogy a Kárpát medencében élő több racka változat közül a hortobágyi racka teljesen elkülönült és különleges típust jelent. Durvagyapjas fajta, közepes tej- és hústermeléssel, amely nagyon jól alkalmazkodott a magyar Alföld klímaviszonyaihoz.

Egyedülálló morfológiai tulajdonsága a pödrött szarv. Ilyen szarvforma a magyar rackán kívül a világon csak az Altáj hegység tájékán létezik. Létszáma néhány ezer, tehát felfoghatjuk, hogy éppen megfelel a fenntartás céljának.

Termelése nem elégíti ki a modern piac követelményeit, noha különleges termék előállítására képes

47 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

(prém, trófea). A racka szarva sok antilopéval egyenlő szépségű és a bárányprém is van olyan szép, mint a perzsa, csak más és így piaci bevezetése nem könnyű feladat. A választott bárányok és anyák hosszú szőrű prémje nagyon jól megfelel pásztorbundák készítésére.

A fajta két színváltozatát egymással nem keresztezik, és más fajta befolyásától mentes, független génállományt képez. Az eddig említett tulajdonságai és hazai eredete, valamint népi és tájhagyományokhoz kötöttsége miatt értékes első osztályú géntartalék.

A fajta fenntartója (mint minden őshonos juhfajtáé) az OMMI. A Rackatenyésztő Egyesület székhelye Debrecenben van.

A cigája juh A fajta igazoltan a középkor óta létezik Magyarországon. Tulajdonképpen az összes környező országban is fellelhető racka hazai változatairól van szó. Hazánkban két típusát, a agyobb testű és jobb tejelő „zomborit”, valamint a primitívebb „csókai” változatot tenyésztik. Ebből az utóbbiból a hegyi (erdélyi, felvidéki) és az alföldi (bánáti) változat egyaránt megtalalható. A zombori cigája állomány termelése a többi, hazánkban előforduló, tejelő fajtával összehasonlítva is jónak mondható, tehát tartásuk, megfelelő technológia esetén nem ráfizetéses.

Létszáma megfelel a fenntartás követelményeinek, a veszélyeztetett kategóriában. A zombori változat tejelőképessége külön értéket jelent. A kömyező országokban sok cigája, vagy cigája jellegű juh található.

Ennél fogva a hazai állományunk külön értéket is képvisel.

Törzskönyvezését a Juhtenyesztő Szövetseg végzi a fajtafenntartó OMMI irányításával. Az állomány részben magánkézben, részben nemzeti parki kezelésben van.

A cikta juh Erről a fajtáról tudjuk, hogy a török idők után betelepülő svábok hozták magukkal és innen a fajta másik neve: tolna–baranyai sváb juh. Nagy értéke abban áll, hogy hazánkban sokkal nagyobb létszámban maradt meg, mint őshazájában. Kis létszámú bemutató állománytól eltekintve, egyetlen nyáj van ebből a fajtából, magántenyésztő kezén, tehát ennek veszélyeztetettsége nyilvánvaló.

A ciktát eredetileg kétszer nyírták és háziipari termékek készültek gyapjából. Az országos Állattenyésztési Felügyelőség érdeme, hogy nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket, majd a merinó hatást sikerült kiküszöbölni a fajtából. Ezzel egy nagy értékű állomány jött létre, amely azóta magánkézbe került.

A cigájához hasonlóan, a Magyar Juhtenyésztők Szövetsége az a társadalmi szerv, amely törzskönyvezi és az OMMI irányításával befolyással van a tenyésztésre.

A cikta az a harmadik juhfajtánk, amelyet mindenképpen fenn kell tartani, mivel a legnagyobb és legtisztább állomány Magyarországon található ebből a fajtából. Ezt ma már a németek is tudják.

A mangalica sertés Ez a fajta elismerten magyar eredetű, noha kitenyésztésében szerepet játszott a szerb sumadia disznó is. Nem tekinthetjük primitív fajtának, hanem kiváló, kitenyésztett zsírsertésnek. A XVIII. század vége, XIX. század eleje óta létezik a fajta. Annyira híres volt, hogy a múlt század végén a bécsi tőzsdén is jegyezték.

Létszáma a mélyponton 1973-ban volt, ekkor már csak 39 koca állt nyilvántartásban. Azóta géntartaléknak tekintjük, és védelme szervezetten folyik.

Szép példája ez a fajta annak is, hogy a piac igénye néha, történelmi léptékkel mérve rövid idő alatt, át tud alakulni. Néhány éve még rettegve félt mindenki a zsíros disznótól. Azóta kiderült, hogy bizonyos területeken igény van arra a termékre, amelyet ez a fajta is termelni tud (serranoi sonka).

Létszáma vörös- és fecskehasú színváltozatban kritikus, a legnépszerűbb szőke változat eléri a veszélyeztetett stádiumot. Ebben a génmegőrzési kategóriában kellő szakszerűség esetén fenntartható anélkül, hogy félni kellene az érdemleges genetikai leromlástól.

Tenyésztését az OMMI mellett, amely a fenntartásra ügyel, egyesület irányítja.

48 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Mint magyar eredetű és kis létszámban létező fajtát, feltétlenül állami támogatás keretében kell védeni.

A magyar baromfifajták A következő tyúkfajták tartoznak a védendő populációk közé: sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, erdélyi kopasznyakú.

Ezek értékét a többi fajtától való különállás adja meg, elsősorban az erdélyi kopasznyakú kapott legkevésbé nemesítő hatásokat, ezért mint géntartalékot, ezt tekinthetjük nemzetközi szempontból a legértékesebbnek.

Fontos ebben az esetben is a fajták értékeinek kutatása. Például a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet újabb vizsgálatai szerint a fehér magyar kakasokból lehet a leghatékonyabban kappant előállítani, mivel adott korban a herék mérete és hozzáférhetősége az ivartalanítás műveletét könnyebben teszi lehetővé, mint azt más fajták esetében tapasztalni lehet.

A lúdfajták közül különlegességet és értéket jelent a fodros tollú magyar lúd. Megkülönböztethető benne egy dunai (tarka) és egy tiszai (fehér) változatot.

Ezeknek védelme az OMMI irányításával a Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete összefogásával folyik, részben magántenyésztők, részben pedig állami intézmények (egyetemek) segítségével.

Meg kell itt említeni még a bronz és réz pulykát, valamint a fekete pulykát is, amelyek ugyan nem tekinthetők őshonosnak (hiszen a faj amerikai eredetű), azonban a világon nagyon csökkent létszámban tartják ezeket. Így ezek fajták is értéket jelentenek és védelmükről gondoskodni kell.

Egyéb fajok és fajták Néhány olyan állatfajt kell itt megemlíteni, amelyeknek a tenyésztését szervezett keretek nem végezzük, annyira nem, hogy szinte a fajták sincsenek még felmérve. Ilyen elsősorban a szamár és a kecske. Vegyes populációk vannak az országban a magántenyésztők néhány morfológiai tulajdonság alapján különböztetik meg az állatokat (hosszú fülű, gatyás kecske, kistestű szamár, szürke szamár stb.).

Van tiszteletreméltó próbálkozás a kecskék eredeti magyar változatainak felderítésére és a fajták rögzítésére, ez azonban még csak kezdeti stádiumban van, mindamellett mindkét fajban működik már tenyésztő egyesület is.

Más a helyzet a galambbal és a házi nyúllal, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy melyek azok a fajták, amelyek magyar eredetüknél fogva védelmet és támogatást érdemelnének. A magyar óriás nyúl már szerepel a támogatott fajták listáján.

Magyar kitenyésztésű galambfajták jegyzéke Alföldi buga, Bácskai keringő, Bajai keringő, Alföldi (Kőrösi) keringő, Budapesti magasröptű keringő, Budapesti rövidcsőrű keringő, Budapesti tollaslábú gólyás keringő, Budapesti tükrös, Ceglédi rövidcsőrű szívhátú keringő, Csepeli magasröptű hófehér keringő, Debreceni pergő, Egri kék keringő, Hódmezővásárhelyi ernyősszemű keringő, Kecskeméti keringő, Komáromi bukó, Magyar begyes, Magyar óriás, Magasröptű magyar deres, Magyar szarka keringő, Makói keringő, Monori keringő, Magyar csirkegalamb, Kiskunfélegyhází simafejű keringő, Kiskunfélegyházi fésüsfejű keringő, Szegedi magasszálló keringő, Szekesfehérvári bukó, Szolnoki bagdetta, Szolnoki keringő, Szováti kék.

Hasonló a kutyák helyzete. A legújabb törvénymódosítás szerint már ezek is szerepelnek a támogatott régi fajták névsorában. Ismeretes kilenc olyan kutyafajta, amelyet a FCI (Fedération Cynologique Internationale) hivatalosan magyar eredetűnek tart nyilván (komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, simaszőrű és szálkás szőrű magyar vizsla, magyar agár és az erdélyi kopó). Létszámuk, továbbá az évi szaporulatuk változó és erősen a divatnak alávetett. A külföldön tartott állományt is figyelernbe véve, főképpen az erdélyi kopó, a mudi és a magyar agár tekinthető veszélyeztetettnek. A MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) foglalkozik a kutyafajtákkal.

A bivalyt elsősorban bemutató céllal tartják két kis gulyában (Hortobágy, Kápolnáspuszta, FertőHanság). Nem régiben létesült tenyésztő egyesülete. Erre feltétlenül szükség van, hiszen a bivaly a történelem folyamán állandóan őseink háziállata volt. Valószínű, hogy a bivalyt hamarabb kezdték tejtermelésre használni, mint a szarvasmarhát. A fenntartást az erdélyi nagy létszámú bivalyállományra 49 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

támaszkodva lehet megoldani. A hazai bivalyállományunk kis létszáma ugyanis nem teszi lehetővé a genetikai veszteség nélküli fenntartást. Történt bika import Bulgáriából is, ezt azonban nem tarthatjuk helyes megoldásnak, mert annak a típusa nem egyezik a hazaival vagy az erdélyivel. Állami támogatást a bivaly nem kap, holott tartása nem tekinthető gazdaságosnak.

A biológiai sokféleség megőrzésének indoka A sokkolóan növekvő népesség, a biológiai szervezetek (termesztett növények és tenyésztett állatok) által elérhető hihetetlen hozamok kényszerítően és önmagukat is kínálva járultak hozzá a környezet kedvezőtlen irányú megváltozásához. A termelési eredmények, az ökonómiai hatékonyság, az alacsony élőmunkaerő-felhasználás, a genetikai előrehaladás elsősorban a tömegáru-termelés hajszolása következtében az ember a tradicionális érteket mellőző gazdálkodás rabjává vált, amelyik napjainkra az ember–állat–környezct harmonikus kapcsolatának összeomlását sejteti.

Legalább két évtizede látható, a globalizáció felgyorsulásával pedig kényszerítővé vált az ember egyensúlyt rontó, romboló tevékenységének átértékelése. Kezdetben ez lelkiismereti aggodalom formájában, a jövő generációinak érdekében jutott kifejezésre, míg mára erőteljesen körvonalazódik a szoros szakmai indokkal alátámasztott egyensúlykeresés fontossága.

A tenyészérték-becslést követő óriási mértékű szelekció, az ennek alapján végzett párosítások, a biotechnikai–biotechnológiai és nemesítési módszerek együttes alkalmazása a genetikai változatosság csökkenését okozza, mert pusztulni engedi azokat a genotípusokat, sőt fajtákat, amelyekre pillanatnyilag nincs szükség. E folyamat eredményeképpen a téteményképesség bár növekszik, a genetikai variabilitás annyira leszűkül, hogy elszegényedik az új fajták előállításához szükséges genetikai alap.

A világfajták rohamos térhódítása veszélyezteti az állati génkészlet változatosságát. Ez gátat szab az állattenyésztés távlati fejlesztésének és fejlődésének, korlátok közé szorítja a változó igényeknek és termelési feltételeknek megfelelő új fajták és típusok kialakulásának lehetőségét.

Az egyesülő és bizonyos vonatkozásban egysíkúvá váló világban egy szervezett állattenyésztést folytató országnak gondoskodnia kell a gének sokfcleségének megőrzéséről, hiszen a fenntartandó értéket elsősorban ezek és nem önmagában a fajtanév jelenti (Bodó, 2001).

A magyar fajták fenntartása mellett szólnak: – kultúrtörténeti érvek, – a táj- és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága, – az idegenforgalom lehetőségeinek kiaknázása, – élelmiszerbiztonsági és táplálkozás-élettani megfontolások, – hungarikum termék előállítása és más piaci érdekek, – génforrásként, keresztezési partnerkénti használat, – az életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések.

Kultúrtörténeti érvek Az állattenyésztésben – az élet más területeihez hasonlóan – folyik a régi és az új közötti harc. A termelékenyebb fajták, amelyeket a modern tenyésztéstechnika, a fajtapolitika, különösen a pénz jótékonyan segít, előretörnek és elterjednek a világ különböző tájain.

A nagy teljesítményű egyedek iránti igény egyrészt átalakította Európa fajtáit, másrészt az azonos tenyészcél, használati forma, az azonos tenyésztéstechnika és nemesítő partner a fajták közötti eredendően meglévő fenotípusos és genetikai különbözőségeket csaknem megszüntette, megjelenésében, származásában hasonlóvá tette. Ennek következtében egyre nagyobb értéket képviselnek azok a fajták, amelyek a ma egyeduralkodóvá váló világfajtáktól elkülönülnek.

A veszélyeztetett háziállatfajták megőrzése a műemlékvédelemmel és a természetvédelemmel azonos értékű és fontosságú tevékenység, hiszen ezek éppúgy emberi alkotások, mint a régi épületek, és éppúgy természeti értékek, mint a kipusztulófélben lévő, vadon élő növények és állatok.

A hagyományokkal, a múltjukkal törödő országok, kormányok elengedhetetlen feladata a kitenyésztett

50 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

háziállatfajták fenntartása, átadása az utódnemzedéknek.

A magyar háziállatfajták népünk élő kultúrkincsei, elevenségükben mutatják a magyar tenyésztéskultúrát, századokon át élt emberek egymásra épült tenyésztési ismereteit.

Ennek megőrzése és tényleges létezésének dokumentálása érdekében elengedhetetlen, hogy fajtafenntartó szerepünk ne legyen vitatható, hanem ellenkezőleg, másokkal is elfogadtassuk azt.

A genetikai változatosságot jelentő fajták fenntartása az emberiség jelenleg nem látható, de jövőbeni, feltételezhető igénye miatt is rendkívül fontos.

Csupán csak a speciális csúcsfeladatok elérésére koncentráló tenyésztéstechnika alkalmazása mellett ismernünk kell más értékeket is, úgymint a tágan értelmezett genetikai és a nemzedékek egymásra épülő munkáján kialakult kultúrtörténeti értéket.

Fajtáink 23-25 generációra visszamenően ismert származása közrejátszik abban, hogy egy részük elindult a világörökségek közé való felvételre.

Táj és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága Ritkán esik szó arról, hogy a magyarországi állatállomány nagysága és faji összetétele az ökológiai optimumtól távol esik, pedig a vidék kultúrtáj jellegének ápolása, és a biodiverzitás fenntartása érdekében erre nagy szükség lenne. A környezetszennyezési problémákat felvető intenzív állattartásban az ökológiai egyensúlybomlás érthető, mert a legelők alacsony és főképp ingadozó táplálóanyag szolgáltató képessége ennek kedvez.

A fenntartható gazdálkodás fontos alapeleme a tájhoz, a környezethez illeszkedő funkció és intenzitási fok megtalálása. A magyarországi ökológiai gazdálkodás természetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt nagyjelentőségű szegmense a legelőterületek hasznosítása. A gyepterületeink 70 százalékát kitevő, sérülékenységében igen változatos, alacsony termőképességű legelők ésszerűen csakis a magyarországi természetföldrajzi környezetben kialakult őshonos, vagy réghonosult háziállatfajtákkal hasznosíthatók racionálisan.

Veszély nélkül elégíthető ki tyúk- és pulykafajtáink (fegyelmezett gazdálkodással a lúdfajtáink kisebb csapatai) élettér igénye a rossz talajadottságú, gyenge termőképességű homoki legelőkön, amelyeket más állatfajokkal nagyfokú sérülékenységük miatt csak kockázatokkal lehet hasznosítani.

Degradált alföldi sztyeppéken elsősorban a juhlegeltetés jöhet számításba, ahol extenzív fajtáink – az alföld dísze – a racka vagy a cigája kerülhet előtérbe.

A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartása viszonylag erős legeltetést igényel. A területek növényállományának megfelelően, a rövid füvű biotópok főleg juhokkal a magasabb füvű területek mindenekelőtt szarvasmarhával hasznosíthatók. Az is közismert, hogy a „feltétlen gyepként" számon tartott szikes puszták egyetlen fenntartható hasznosítási módja az őshonos juh és szarvasmarha fajtákkal való legeltetés. Időszakos táplálóanyag szolgáltatásuk miatt az intenzív állattartásba – takarmányozásba – ezek a területek nem vonhatók be.

Magyar szürkével, racka és cigája juhokkal, sőt csikóneveléssel hasznosított legelők természetvédelmi jelentőségét hangsúlyozzák azok a megfigyelések is, amelyek szerint a széki lile, a széki csér és a sziki pacsirta, de akár a túzok eltűnése a pusztai legelőkről időben egybeesik a legelő állatok számának csökkenésével.

A vizes élőhelyek gondozása a természetvédelem egyik legnehezebb és legproblematikusabb feladata.

A kihasználatlanság miatt ugyanis szinte minden mocsaras élőhelyen a természetes szubcesszió fejlődése során a növényzet elburjánzik. Ezzel szemben a gyéren benőtt élőhelyek fenntartása, az ott élő fajok védelme természetes módon szinte lehetetlen, így a kezdetben gazdag flóra és fauna néhány év alatt fajokban elszegényedik. Ökológiailag és gazdaságilag egyaránt megfelelő alternatívának bizonyul e területeken a mangalica sertés tartása. Árterek mangalicafajtával történő legeltetése nem csak jelentősen hozzájárul a különböző vizes élőhelytípusok megőrzéséhez, hanem lehetővé teszi egy veszélyeztetett fajta eredeti környezetben történő fenntartását. A sertés szinte egész évben talál táplálékot a mocsaras 51 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

legelőterületeken. A természetes tartás, az állatok szabadon mozgása, edzett felnevelése, a speciális kórokozóktól mentes környezet, a zsúfolt elhelyezés megszűnése, a légzőszervi megbetegedés elmaradása, a sertés gyógyszermentes felnevelése a költségfelhasználásban jelentős megtakarítást eredményez, a piacra pedig keresett terméket ad (Szabó–Világossi, 1999).

Helyrehozhatatlan homoki gyeptársulások vagy homokpuszták, különösen tölgyes erdősávok a mangalicával, cornwallal vagy keresztezett sertésekkel még hasznosíthatók.

A vidék kultúrjellegének megőrzése érdekében fontosak a tradicionális magyar fajták. Ezek a kétségkívül szerényebb genetikai képességű genotípusok hasznosítani tudják a változó tápanyag-szolgáltató képességű legelőket. Megmarad az adott talajtípusra jellemző biotóp, sőt számos legeltetéses állattartási kísérletből ismert a fű faji összetételének értékesebbé válása. Magyar szürkével és a már említett racka, cigája juhfajtákkal történő legeltetés a legelők bokrosodását és gyomosodását is kizárja. Az ellenkezőjére is bőségesen találhatunk példát az Északi-Középhegységben, az Alföldön a Zselicben – sajnos szinte mindenütt –, ahol a legeltetéses állattartást elhanyagolják, és nem egészítik ki az alapvető legelőápolási munkálatokkal.

Az idegenforgalom lehetőségeinek kiaknázása A fellendülő falusi turizmus elengedhetetlen része a magyar táj jellegzetességének bemutatása, mert tájképi elszegényedés esetén megszűnik mint vonzerő, mint turisztikai látványosság, ezzel együtt mint piaci érték. A magyar táj jellegzetességeihez hozzátartoznak a tradicionális magyar állatfajták, amelyek közé sorolhatjuk a hazai területekre kerülve elterjedt „idegen” háziállatfajtáinkat (pl. cikta juh, cornwall sertés, gyimesi racka stb.) is. Az őshonos fajtáknak fontos szerepe van az önfenntartó fejlődésben, az egészség, a környezet védelmében, javításában, a környezet biológiai diverzitásának megőrzésében, a szellemi és lelki elsivárosodás elleni küzdelemben.

Az idegenforgalom és a mezőgazdaság szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyanis a szép, érintetlen táj a turizmus sikeres fejlődésének alapját képezi. Az érintetlen táj fogalomkörébe beletartoznak az évszázadok során létrejött állatfajták, amelyek csakis arra a régióra jellemzők, és máshol nem találhatók meg. Ez az érintetlen természet, beleértve az emberi kultúra elválaszthatatlan részét képező állatfajtákat, a fenntartható mezőgazdaság alaptőkéje is. Ennek egy továbbfejlesztett formája a háztól való termékértékesítés, amelyek speciális ízvilágukkal eladhatóvá teszik a magyar fajták termékeit, (juh, kecske tejtermékek. száraz, füstölt töltelékáruk, népművészeti tárgyak) és ezzel az őshonos állatfajtáinkat is népszerűsíthetik. Ez a helyzet a parasztság jelentős részét is aktivizálhatja egy olyan időszakban, amikor a tudatosan táplálkozó fogyasztó számara az élelmiszer nem csak táplálékforrás, hanem egyben élvezet is.

Az előretörő lovas turizmus igényli a tradicionális magyar lófajtákat, új távlatokat nyit azoknak, és emellett segítségül lehet a lóhasználat és lótenyésztés megbomlott egyensúlyának helyreállításában. A lovas idegenforgalom örvendetes fejlődésének tendenciáját kihasználva, különösen gazdag fogatkultúránkat ápolva, tájjellegű kocsiban és szerszámban fogatolt hagyományos fajtájú lovak bemutatói, a tenyésztés számára is hasznot hoznak.

A lovas turizmusban tartós, de egységnyi időre vetítve nem óriási teljesítményt várnak a lótól, ellentétben a lovassportok egyes szakágainak nemzetközi színtű szereplőitől. Ebben a használati formában előkerülhet a fajták legendás keménysége, szervezeti szilárdsága, amelyre nyilvánvalóan szüksége is van a naponkénti 6-8 órás használat során. A kedvező lovagolhatósági tulajdonságok is nyilvánvalóan megkövetelendők, de akkora elengedettséget, elasztikus mozgást, térölelő lépést nem igényel a fajtáktól, mint a nemzetközi szinten művelt lovassport-diszciplinák. Élelmiszerbiztonsági és táplálkozás-élettani megfontolások A tömegtartásból eredő minőséget a fizetőképes fogyasztó megkérdőjelezi. Előtérbe kerül az élelmiszerbiztonságra való törekvés. Átalakulóban van a klasszikus élelmiszerpiac. A reális táplálkozásélettani tényezők mind nagyobb szerepet kapnak. Terjed a fogyasztóorientált minőségfogalom.

52 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Jól ismert, hogy egy adott állatfajon belül a különböző genotípusokból nyert húsok összetétele eltérő lehet. Ezek az eltérések az emberi táplálkozás szempontjából nagy jelentőségűek. A modern táplálkozási ismeretek előnyben részesítik a telítetlen zsírsavakban gazdag húsféleségeket. Magyarázatként szolgál, hogy ezek lassítják a káros érrendszeri betegségek kialakulását, akadályozzák az acetát egységek zsírsavakba történő beépülését, csökkentik a lipogenezisben érdekelt enzimek koncentrációját.

A zsírsavak mellett a mikroelemek érdemelnek figyelmet, amelyek más elemekkel kölcsönhatásban részt vesznek a hús jó minőségének fenntartásában. A létfontosságú mikroelemek közül néhánynak a bevitele elégtelen, vagy határértéket mutat. Ismeretes az is, hogy számos civilizációs betegség okát a jórészt rossz arányú mikroelem-ellátottságban kell keresni.

Saját vizsgálataink sora bizonyítja a bronz- és rézpulyka gazdasági értékét, amelyek ugyan nem Magyarország természetföldrajzi környezetében alakultak ki, de tenyésztéstörténetüknek 400 éves hagyománya van a Kárpát-medencében. Helyük és szerepük, sőt gazdasági súlyuk is van az úgynevezett alternatív termelésben, mert különleges minőségük nemcsak szubjektív okokkal magyarázható, hanem a hús biokémiai paraméterei is megerősítik ezt. Ezt kellőképpen alátámasztják alá az alább következő különböző táblázatok.

2. táblázat. Intenzív és extenzív pulykatípusok mell- és combizomzatának rostvastagsága [] Mellizomzat(l)

xs

Cornbizomzat (2)

HIG-6

bronzpulyka (3) BIG-6

bronzpulyka

79 23

54 12

47 12

P>0,01

56 13P>Q.Ül

The fiber diameter of breast and thigh muscle of intensive turkey types (1) Breast, (2) Thigh, (3) Bronze turkey Az izomrostok átmérőjének vizsgálatából látható (2. táblázat), hogy a combizomzat rostátmérője éppúgy, mint a mellizomzaté, az intenzív pulykatípusban nagyobb, mint az extenzív bronzpulykáé. Ez a vizsgálat egyértelműen azt bizonyítja, hogy az extenzív pulykatípust finomabb rostszerkezet jellemzi. Ez a finomabb rostszerkezet értékesebb húsminőséget jelent.

A két genotípusban vizsgált néhány húsminőségi jellemző arra enged következtetni, hogy mindegyikben szignifikáns különbség van. Az izomrostok finomabb szerkezete, a bronzpulyka combizomzatának jobb víztartó, vízmegkötő képessége, a konzisztencia és porhanyóssági vizsgálatok kedvező eredményei sugallják annak kedvezőbb táplálkozási értékét.

Igen érdekes eredményt adott a mellizom és a combizom mikroelem koncentrációjára vonatkozó vizsgálat. Meglepőnek találjuk a combizomzat feltűnően gazdagabb mikroelem-tartalmát. A 40 egyedi minta adatából azt láthatjuk, hogy a bronzpulyka-izomzatok szárazanyag-tartalma szignifikánsan magasabb, mint a BIG-6 hibridé. A három fontos mikroelemben (Fe, Cu, Zn) minden esetben a bronzpulykánál kaptunk kedvezőbb eredményt (P > 0.01). ami alátámasztja ennek a húsféleségnek kedvezőbb, táplálkozásfiziológiai nézőpontból értékesebb voltát. Néhány statisztikai adatot a 3–4. táblázatok foglalnak össze.

Az élettani szempontból rendkívül fontos zsírok analízise során gyakorlatilag minden összehasonlítás a genotípus szignifikáns hatását bizonyította. Ezek közül feltétlenül jelentős, hogy a linolsav, linolénsav és arachidonsav tekintetében a bronz genotípus a fehérrel szemben többet tartalmaz. Ezek azok az esszenciális zsírsavak, amelyekből viszonylag kevés található a táplálékunkban, és az emberi szervezet nem képes őket előállítani.

53 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

3. táblázat. Combizom minták mikroelem koncentrációja (mg/kg eredeti anyag) Bronzpulyka (1) BIG-6 pulyka Sza. % (2) F'e{3)26,1+0.86 Cu(4} Zu(5) 17,9 ±2,01 1,6±0,18 24,7 ±36.6 1,00±3,69 10,7 ± 1,76 1,2 ±0,17 28,7

Microelement content of thigh muscle samples. (1) Bronze turkey, (2) Drymatter content, (3) Ferrum, (4) Copper, (5) Zinc 4. táblázat. Mellizom minták mikroelem koncentrációja (mg/kg eredeti anyag) Bronzpulyka(l) BIG-6 pulyka Sza. % (2) Fe(3) 26,2 ± 0,84 6,8 ±1,31 0,7 25,3 ±0.12±0.86 9,1± 5,4 1,57± 1.42 0,6 ±0,12 10,2 ± 1.71

Microelement content of breast muscle samples (1) Bronze turkey, (2) Drymatter content, (3) Ferrum. (4) Copper, (5) Zinc Különösen a linolénsav mutat érdekes képet, ahol az extenzív körülmények között tartott bronzpulyka nagy fölényben volt a BUT-val szemben. Intenzív körülmények között a különbség nem olyan jelentös (5-7. táblázatok).

5. táblázat. Különböző genotípusú pulykák zsírintáinak* linolénsav-tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

xs

Intenzíven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibridbronzpulyka végtermék

BIG-6 hibrid végtermék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

3,88 2,40 3,81 1,07 1,94 0,179 1.35 0,OS7 0,59 0,005 0,67 0,017 0,64 0,018 0,61 0,022

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The linoleic acid content of fatty acid of different turkey genotypes (1) Kept m free-range environment. (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male 6. táblázat. Különbözö genotípnsú pulykák zsírmintáinak* arachidonsav tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

x s

Intenzíven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibridbronzpulyka végteriTiék

BIG-6 híbrid vegtennék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

2,73 0,42 3.43 0.55 2,89 0,20 3,87 0,99 2,85 0.25 3,18 0,59 2,07 0,76 2,04 0,56

54 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The arachidon acid content or fatty acid of different turkey genolypes (1) Kept in free-range environment, (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male 7. táblázat. Különböző genotípusú pulykák zsírnintáinak* linolsav tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

xs

Intenziven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibrldbronzpulyka végtennék

BIG-6 hibrid végtermék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

21,81 4.75 23,01 2,65 22,07 3.87 21,39 5»01 23,25 24,08 2,12 18,49 2,56 20.13 0,67 1,15

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The linolacid content of fatty acid of different turkey genotypes (1) Kept in free-range environment, (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male A vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy a régi háziállatfajtáink közé sorolható bronzpulyka – genotípusából eredően – érettebb, ebből következtethetően gazdagabb ízanyagú, továbbfeldolgozásra alkalmasabb húst szolgáltat. A finomabb rostszerkezet, a gazdagabb mikroelem-tartalom és tekintélyes telítetlen zsírsavmennyiség táplálkozás-élettanilag kedvezőbb húsféleséget jelent. Ezek az eddig kevésbé ismert értékmérő tulajdonságok, kiegészülve a jól ismertekkel (állati fehérje nélkül is eredményesen nevelhetők, a környezet magas szintű technológia felszereltsége nélkül, természetszerűen tarthatók) a fajta újkori hasznosítását teszik lehetővé.

Gundel (2002) utal rá, hogy sok ember újra felfedezi a sertéshús izét, amelyet segít, hogy a sertészsír egészségtelenségéről szóló hipotézis megdőlni látszik. Növekszik az igényes vásárlók köre, akik keresik a jó ízeket. A piacokon megjelennek a funkcionális élelmiszerek, amelyek nem csak a húsrészeket, hanem a genotípusokat is elkülönítik. Ezen a piacon helye van a legkülönbözőbb fajtáknak, köztük a külföldön már „év fajtája" címet nyert magyar mangalicának is.

A húsok ízének javulása az intramusculáris zsír mennyiségének növekedésével áll összefüggésben. A zsírtartalom mellett, a táplálkozástudománnyal foglalkozók felhívják a figyelmet a zsírsav összetételének fontosságára is. A telitett zsírsavak táplálkozás-élettani szempontból kedvezőtlenebbek, az egy vagy több kettős kötést tartalmazó telítetlen zsírsavak fogyasztása viszont előnyösebb (Gundel–Hermánné, 2001., Scheeder és mtsai, 1998., Boross–Sajgó, 1993).

Szabó–Farkas (2002) tíz eltérő genotípusú sertés húsminőségi paramétereit vizsgáló kísérleteiből kiderült, hogy a mangalica zsírjának telitett zsírsav tartalma 36,9 százalék, a telítetleneké pedig 63,1 százalék, szignifikánsan nagyobb, mint más fajtáké. A sertészsírban gyakori három telített zsírsav, a mirisztin-, a palmitín- és a szterainsav aránya szignifikánsan kisebb a mangalica színváltozatokban, mint az összes többi kísérleti csoportokban. A linolsav a mangalica zsírjában a telítetlen zsírsavak közel 1/4-ét adja. A különböző sertésfajták szalonnájának zsírsav-összetételét mutatja az 1. ábra.

1. ábra. A különböző sertésfajták szalonnájának zsírsav-összetétele (n = 100) (Szabó és Farkas, 2002.)

55 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

The fatly acid content of the fat of different pig breeds (1) Large White, (2) Landrace, (3) Blonde Mangalica. (4) Red Mangalica, (5) Saturated fatty acid, (6) Unsaturated fatty acid Lugasi és mtsai. (2002) megerősítik, hogy az egyszeresen telített zsírsavak aránya (MUFA) 4,5–7,8 százalékkal szignifikánsan magasabb a mangalica fajtában, mint a keresztezett sertésekében. A fajtának megfelelő takarmányozáskor ez az értek 10–11 százalékkal is emelkedhet. A takarmány összetételétől függetlenül magasabb mikroelem-, B-vitamin- és tiamin-koncentrációt mutattak ki a mangalica combizomzatában, mint a nagyüzemi típussal jellemezhető sertésfajtáknál. Ezeket az értékeket mutatja be a 8. táblázat.

8, táblázat. Mangalica (MAN) és magyar nagy fehér x holland lapály (MNF x HL) sertések húsának Bvitamin és mikroelem tartalma '

MAN fajta

Komponensek (1)

Takarmánytípus (2) MANt

Tlamin((g/100g)

' MNF x HL fajta

MNFt

MANt

865 ± 349a 1063 ± 177a 501±166b

MNPt 498 ± 99b

Rboflavin((g/100g) 176±26a

195±34a

141 ±30b 154±22b

Vas ((g/g» (3)

988±l06a

1030+372a 753 ± 135b 785 ± 168b

Cink ((g/g) (4)

2937+319a 2610±689a 1917+324b 1988±300b

Réz ((g/g) (5)

75.6±6.8a 89.0± 12.Ob 68.8 ± 8.8c 68.9±8.2c

Mangán ((g/g) (6)

9.6±1.2a,b 10.4±1.3a

^.8 ± 1.4a,b 9.3 ± 1.3b

A táblázatban egy soron belül különböző betűkkel jelölt értékek szignifikánsan eltérnek egymástól p ± 0,05 valószínűségi szinten.

The microelements and B vitamin contents of the Mangalica (MAN) and Hungarian Large Whlte x Dutch Landrace (MNF x HL) muscle (1) Components, [2) Type of feed, (3) Ferrum, (4) Zink, (59 Copper, (6) Manga A bemutatott táblázatok mindenki számára hitelt érdemlővé tehetik, hogy az új termelési profilba jól beilleszthetők Magyarország természetföldrajzi környezetében kialakult fajták, mert a nagy hozamú genotípusok a korábban részletesen vázolt problémák forrásai.

Hungaricum termékek előállítása és más piaci érdekek 56 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A hungarikum olyan sajátos magyar termék, amelynek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg. Ezek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek.

A hungaricum termékeknek a jelentősége az országról alkotott kép szempontjából rendkívül jelentős és akkor teljes, ha az egész vertikum, az alapanyag-termelő fajtától a feldolgozáson át az értékesítésig minden részletében hazai és nagyon jó minőséget jelent.

Ebben a megfogalmazásban nem csak az arculat kialakításában van szerepe, hanem a turizmus bővítésében, kiemelten a vidéki és falusi turisztikai fejlesztésekben, az ország általános élelmiszerkínálatának jellegében is.

A szakmai szempontból kötelező fajtafenntartás egyre inkább kibővül a fajták termékeinek piaci elhelyezésével. Nagy lehetőség rejlik az olyan különleges állati termékek előállításában, amelyek megőriztek valamit az egyszerűbb, de tisztább, ízesebb világból. Ezek ízességükkel az élelmiszeripar legrangosabb árucikkel lehetnének, amit a már vázolt tudományos vizsgálatok is alátámasztanak. Nagy előny lehet az is, hogy ezeknek az élvezeti értékeket jelentő tulajdonságoknak a magyar gazdaság veheti hasznát. Az a tény, hogy ősi állatfajtáinkat mindig egységes technológiai körülmények és extenzív takarmányozás mellett tenyésztik, alkalmassá teszi azokat változatlan minőségű termékek előállítására.

Ezért kínálkozik jó lehetőség hungarikumnak mondható termékek kialakítására és eladására.

Magyar szürke esetében próbálkozások vannak a fajta termékeinek piaci elismertetése érdekében. Több kóstolópróba alkalmával sikeresnek bizonyult a házi kolbász mangalica hússal kombinálva, a tülökszalámi, a bébikonzerv, a rúdsonka, a gömböcszalámi, a sziki fartő.

Ugyancsak sikeresek a kecsketej- és tejtermékek, a kecske (kötözött comb, lapocka, sonka rolád, füstölt szárazkolbász), a pulyka (bronz-, rézpulyka egészben, darabolva) és a mangalica húskészítmények.

Hosszú századokon át a magyar juhtartás azonos volt a fejőjuhászattal. A háztól való értékesítések között elsőként került forgalomba a juhtejből készült túró és keménysajt. Történelmi hagyományok indokolják, hogy a juhtejből évszázadokon át készített termékeket – ha azok a hazai tenyésztésű cigájától, rackától, a réghonosult merinótól származnak – hungarikumként tekintsünk. A juhgomolya-, a -túró-, a sajtféleségek paraszti portáról való értékesítéssel az idegenforgalmat és a gazdasági célt egyidőben szolgálják.

Ezek a termékek beltartalomban, élvezeti értékben és a hozzájuk kapcsolódó természetes, egészséges környezet okozta többlet tekintetében eltérnek az átlagos termékektől és ezért nem számítanak tömegcikknek, hanem speciális fogyasztói réteget céloznak meg.

Nagy értékű piaci áru a hungarikum, amelyhez valóban csak a speciális fajtáinkat szabad felhasználni, és azt a vevőkört kell véle megcélozni, amelyik a jobb, speciális minőséget meg tudja és meg akarja fizetni. A jóléti társadalmakba egyre nagyobb mértékben alakul ki az igény ezek iránt, vagyis a piac biztosítottnak látszik.

A piac igényének megfelelően viszont a genetikailag megszabottnál lényegesen nagyobb állományokra van szükség. A piac és a termék mivoltától függ, hogy ez a létszám esetenként mennyi. Az ellenben tény, hogy a génmegőrzési támogatások nem elegendők a piac igényelte létszám eléréséhez, vagyis valakinek (a fajtafenntartó államnak?) vállalnia kell a kockázatot és áldozatot addig, amíg a hungarikum terméket sikerül kialakítani és hozzá a piacot megtalálni.

A magyar fajták akkor is szerepet kell kapjanak az egyesülő és egységesülő Európában, ha azok nem évszázados múltra tekintenek vissza, de versenyképességük elvitathatatlan. Kiváló képviselőjük a babati szürkelúd, amely 600-800 grammos májtermelő képességével, 40-45 darabos tojáshozamával élenjáró fajta Európában.

Az újabb tenyésztésű magyar állatfajtáink a régiekkel együtt ugyanúgy megérdemlik a tenyészállatárat, mint a külföldiek. El kell fogadtatni itthon, hogy a tenyészállat árát genetikai értéke (teljesítménye. alkalmazkodó képessége, ellenálló képessége. különleges morfológiai tulajdonságai, elkülönültsége más 57 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

fajtától, más fajtákkal való kombináló képessége, a fajtában adott genetikai variancia), és ne a származási ország határozza meg.

A magyar fajták fennmaradásának sikeréhez a fentieken túl még elengedhetetlen: – a hazai termékek (élelmiszerek, állatfajták) iránt elkötelezett vásárlói réteg, – a hazai termékeknek megnyerhető fogyasztó, – a táplálkozás-élettani szempontból különleges, egyedi igényekkel fellépő vevőkör.

Génforrásként, keresztezési partnerkénti használat Az azonos tenyészcél és használati forma a génkészletek szűkülését idézte elő a világ állattenyésztésében.

A holstein-fríz szarvasmarha fajta állományának 90 százaléka 8 bikára vezethető vissza. A baromfitenyésztésben egyre kevesebb tenyésztő cég van a világon. A génkészletek szűkülése jellemző a sertéstenyésztésre is.

A főleg episztatikus génhatásokon nyugvó, génkölcsönhatásokon létrejövő, óriási fenotípusos teljesítményekkel elkápráztató szintetikus populációk továbbszaporodva, egészen alacsony gyakorisággal képesek önmaguk megismétlésére.

A fajtatiszta tenyésztéssel fenntartott állományaink az átörökítés biztonságát adják. Anyai partnerként használva a keresztezésekben a citoplazmatikus öröklődés előnyeit is kiaknázhatjuk velük. Bár sok elméleti és gyakorlati tudományos munkára van még szükség, az máris látszik, hogy a nemesítés során elsősorban az alkalmazkodóképesség, az ivadékgondozás, az ellenálló képesség milyensége terén jelentenek génforrást. Közismert, de egyelőre tudományosan alá nem támasztott a magyar szürke szarvasmarha nagyfokú ellenálló képessége. Mai ismereteink szerint ennek valószínűleg az évszázadokon keresztül érvényesülő természetes kiválasztódás lehet az oka. Csak azok az egyedek maradtak meg, amelyek legjobban bírták a könyörtelen környezeti tényezőket. Természetes körülmények között változatlan maradt az anyagcsere, a belső elválasztású mirigyrendszer és az idegrendszer fajra jellemző működési rendje (Bertók, 2001).

A régi fajtákat egységes örökítésű, okvetlenül megőrzendő és fenntartandó nukleusz tenyészetekként kell felfogni, ahova lehet és érdemes visszanyúlni a nagyteljesítményű, szintetikus populációk reprodukálható előállítása érdekében. A hibridizáció nyelvére lefordítva: jól kombinálódó anyai vonalként kell tenyészteni.

Az anyai vonalon történő keresztezési programokba való beillesztés jó példája a magyar szürke és charolais sikeres keresztezése. Az F1 anyatehenek megőrizték ellenálló képességüket, a szaruanyag keménységét, ami által időszakosan nedves vagy vízállásos területeken is eredményesen tarthatók. Javult húsformájuk, sőt – a magyar szürkéhez viszonyítva – legelőkészségük is.

Az alternatív baromfitenyésztési programokra illeszthetőséget jól példázza a Hódmezővásárhelyen Sófalvy (2001) irányításával végzett kutatás. A fedett- és kopasz-nyakú kendermagos magyar tyúkok kitűnő anyai partnernek bizonyultak. A szegedi egyetemen Forgács (2002) által elvégzett húsminőségi vizsgálatok a táblázat szerinti eredményeket adták.

A magyar lófajták anyai partnerkénti használatára évtizedek óta sikeres példák vannak. A nóniusz fajta homogén örökítő kancacsaládjaiból kikerülő egyedek nemzetközi szintű eredményeket elérő sportlovakat adtak. Bordal a díjlovaglásban (Bontor telivér után), Futótűz, Fapipa, Farsang a díjugratásban ejtették ámulatba a szakembereket (francia, angol telivér után). Furioso fajtánk ugyanezt bizonyította Bálkirály, Bálványos, Borbála teljesítményével. Hogy a folyamat nem véletlen, jól példázza napjainkban a 635 Furioso XV. anyából The Barth telivér utáni mén. amelyik éppen a szeptember 7–8-i tenyészversenyen bizonyította állításunk helyességét.

A shagya arab mindenekelőtt akkor fejti ki áldásos hatását a modem sportlótenyésztés javára, ha a harmadik, negyedik generációban halmozódik. Ezt az állításunkat nem csak Ramzes példája igazolja, hanem a közelmúltan a Római Lovas Világjátékokon az élmezőnybe került Calvaro V. További érvekkel szolgál erre Gazal VII, Bajar, Bacchus. újabban Pamino. Baldini I, Baldini II (Hecker, 2001).

58 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az apai oldalon történő hasznosításra is találunk példát. A serranói sonka alapanyagát képező hízók előállításában szinte csak mangalica kanok vesznek részt.

Ezek az eredmények azonban nem jogosítanak fel senkit sem arra, hogy a szükséges, feltétlenül indokolt haszonállat-előállító keresztezésekben oldja fel a fajtát. Ha ezt tennénk, és nem ragaszkodnánk szigorúan a fajtatiszta tenyésztéshez is, ezeket az értékeinket belátható időn belül eltékozolnánk. Életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések Az állat az emberi pszichikum balzsama Nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt négy évtized világszerte legdinamikusabban fejlődő állattenyésztési ágazata a társállat tenyésztés. Ebből a tartósnak ígérkező fejlődésből és lehetőségből nem célszerű Magyarországnak sem kimaradnia. Az efféle tenyésztésből a tradicionális lófajták profitálhatnak a legtöbbet. A ló, amelyik a magyarság, de a világ legtöbb népének élete formálásában kiemelkedő szerepet játszott, a megváltozott értékrendben speciális helyet foglal el. A lótenyésztést szerte a világon a nem megélhetési célból tenyésztők tartják el, akiknek sem igénye, sem pénze, sem lovas tudása nincs ahhoz, hogy értékén felüli forgalmú sportlovakat megfizessék. A hobbilovas az a lovas, aki nem haszonszerzés és nem minőségi sport céllal tart vagy tenyészt lovat. A hobbilóval szembeni támasztott igény viszont a nagy genetikai érték, ami sok esetben 23-25 generációra visszavezethető fajtatiszta származást jelent. Mindegyik magyar lófajtánk eleget tud tenni ennek, kiemelkedően a shagya arab és a gidrán. Egy-egy elegáns pedigréjű ló ára akár sokszorosa is lehet a használati értékének. Nem véletlen, hogy külföldön szinte valamennyi hagyományos fajta szigorúan zárt törzskönyvi tenyésztés irányába halad. A hobbilóval szemben támasztott további igény a szépség, amelyik Európa összes lófajtája közül talán legtalálóbban a magyar fajtákról, mindenekelőtt a shagya arabról és a kisbéri félvérről mondható el.

Ez tulajdonítható a szinte megszakítatlan arab és angol telivér nemesítő keresztezésnek.

Az önmegvalósítás kérdésköréhez tartozik a minőségi sportokban való részvétel. A magyar lófajták kiugró egyedei a nemzetközi mércéjű, versenyszerű lovassportok mindegyikében megállhatják helyüket.

Nem valószínű, hogy tömegesen alkalmasak lennének erre a feladatra, de nem szabad elfelejteni, hogy a Bella nevű kisbéri félvér kanca három világbajnokságon vett részt a fogathajtó szakág képviseletében és versenyzése idején a világ legjobb maraton lovának számított. Párja, a pej Hadfí ivadék ugyancsak világbajnokságot nyert. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai fajta Európa- és világbajnok lovak sorával rendelkezik. A zárt pedigréjű gidrán fajtánk versenyre kél Európa híres sportlovaival is. Gidran XI., vagy Gidran XIX. legújabban egy Gidran XIII. ivadék jó példa erre, de a marócpusztai ménes gidrán kancái sorra minősülnek előttünk a fiatal lovak világbajnokságára. Gidran XI. Ima a 2002-es világbajnokságon hibátlanul küzdötte le a terepakadályokat (38 lóból mindössze 6) és a harmadik napi nyergelésnél is hibátlan pályával fejezte be a díjugratást.

A magyar ló genetikai értékének felvillantására tehát nem csak a múltból (1928-as, 1936-os Olimpiák.

1955. pardubicei akadályverseny) tudunk példákat felhozni.

Napjainkban Európában késhegyig menő küzdelem folyik a jelentősebb háziállatfajták tulajdonjogáért.

Az eredeti törzskönyv (originai stud book), vagy a fajta bölcsőjének (craddle of the breed) a tulajdonosa olyan, minden részletében ugyan ki nem dolgozott jogokkal rendelkezik, amelyek meghatározóak lehetnek egy-egy fajta jövőjére vonatkozóan. Ki vagyunk téve annak például, hogy egykori „országtársunk”, Ausztria a hazánk földjén kitenyésztett fajták birtokosává válik, valamilyen, kellően nem körvonalazható történelmi jogon, kihasználva az európai uniós tagságából származó lépéselőnyét.

A magyar fajták fenntartásának legfőbb indoka: ne vitathassa el senki tőlünk a fajták magyarországi kitenyésztésének tényét.

Irodalom Achmann. A., Dove, P., Bodó I., Habe F.. Marti, E.. Sölkner J., Brem, G. (2001): DNA microsatellite

59 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

analysis of genetic diversity and populalion structure in thc Lipizzan horse. 52nd Annual Meeting of the European Assocíation of Animal Production Budapest. Abstr. H6. 3. 352 p.

Alderson. G. L. H. (1989): The chance to survive. A. H. Jolly Lld. Yelvertoft Manor Northamptonshire 143 p.

Audiol. A. (1995): Races d'hier pour l'élevage de demain INRA ed. Paris 229 p.

Bartók L. (2000): A magyar lófajták genetikai értéke. (ín: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetem Kiadványa, Szerk. Mihók S. Bixby D. E., (1991): Rare Breeds International Meets in Hungary. AMBC NeWS. Vol. 8. No. ü. The American Minor Breeds Conservancy. 1–3. p.

Bodó I. (1991): A génltartalékok megőrzése az állatenyésztésben. Akadémiai doktori disszertáció.

Budapest. Kézirat. 184 p, Bodó I. (2000); Origin of the Hungarian grey and the populic cattle breeds. In A magyar szürke marha eredete. Vitaülés Bugacpuszta 2000. nov. 23–24. 3–5. p.

Bodó I.–Mihók S. (2002): A hungarikum előállításának alapjai az állattenyésztésben. XXIX. Óvári Tudományos Napok, Agrártermelés – Életminőség, előadás kézirat. Mosonmagyaróvár.

Bodó I. (1991): A géntartalékok védelme az állattenyésztésben. Akadémiai Doktori Értekezés. Budapest.

Bodó I. (1997): Fajták és génkészletek megőrzése a szarvasmarha-tenyésztésben. MTA Agrárosztályának tájékoztatója. Budapest, 1997.

Bodó I. (2000): Eleven örökség – Régi Magyar Háziállatok. Agroinform Kiadó. Budapest.

Bökönyi S. (1961): Die Haustiere in Ungarn in Míttelalterauf Grund der Knochenfunde. Viezucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest, Akadémiai Kiadó 215–226. p.

Demeter J. (2001): Régi háziállatfajtáink jogi és állami védelme. In Régebbi magyar háziállatfajtáinkból származó hungarikum jellegű állati termékek előállításának fejlesztése és értékesítési lehetőségeinek feltárása (tanulmány) Kézirat. MTA. 140–147. p.

Dohy J. (1999): Az állat- biotechnológia a termelés szolgálatában. Akadémiai közgyűlési előadások 205– 209. p.

Dohy J. (1999): Biotechnológia és állatnemesítés. Székfoglaló a Magyar Tudományos Akadémián (1999. március 4.)

Gundel J.–Hermán I.-né–Galántai M.–Szabó P. (2002); A genotípus és a takarmányozás hatása a sertések hízási, vágási és húsminőségi paramétereire. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás, Debrece. 183–197. p.

Gundel J., Hermán A., Szelényi M., Király A.. Régius Á., Bodó I. (2001): Effect of foods with various nutrient contents on growing-finishing Mangalica type pigs. 52nd Annual Meeting of the European Assotiation of Animal Production Budapest. Abstr. P 2. 10. 287 p.

Hankó B. (1934) Magyar házi szarvasmarhánk eredete. Annales Biologicae Universitatum Hungariae.

Budapest. 154 p.

Heck L. (1934) : Über die Neutüchtung des Úr oder Auerochs. Berichle Ins. Ges. Zur Erhaltung des Wiswnts Bd. 3. H. 4. 225–294. p.

Heilzman, R. J. (1996); Residues in meat. In: Taylor. S. A., Raimundo, A.. Severini, M. and Sinulders. F. J. M. (eds) Meat Quality and Meal Packaging. EGCEAMST, Utrecht. p. 155–167. p.

Honikel, K. P.–Klolzer, E. (1997): Composition of turkey cuts ready for the costumer. Fleischwirtschaft.

77. 8. 735–738. p.

Horn P. (1996): Az állattenyésztés, a takarmánygazdálkodás és az állategészsegügy a változások

60 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

kényszerében. MTA agrártudományok osztályának tájékoztatója. 183–187. p.

Horválh Á.–Lehola J. (1998): Az élelmiszerfogyasztási szokások változásának lélektan szociológiai vonatkozásai. AGRO–21 Füzetek, MTA kiadvány 22. sz.

Kauffmann. R. G.–Sybesma, W.–Eikelenboom, G. (1990): In search of quality. Canadian Institute of Food Science and Technology Journal 23. 160–164. p.

Kovács F. (1994): Toxikus anyagok a táplálékláncban. MTA agrártudományok osztályának tájékozlatója, 79–82. p.

Kovács J. (1999): Minőség a sertéstermelésben. AGRO-21 Füzetek, MTA Kiadvány 30. sz. 45–49. p.

Lakner Z.–Somogyi S.–Horváth Zs. (1998): Az élelmiszerminőség és a piac. AGRO-21 Füzetek. MTA Kiadvány 22. sz. 47–61. p.

Lugasi A.–Neszlényi K.–Gergely A.–Hóvári J.–Barna É.–Kontraszti M.–Hermán I.-né–Gundel J.–Bodó I. (2002): Különböző géntípusú sertések húsminősége. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás. Debrecen. 445–455. p.

Mihók S. (2000): A magyar lófajták identitása. (in: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetemi Kiadványa. Szerk. Mihók S. Mihók S.–Bodó I.–Komlósi I. (2001); Alternatív tartásra alkalmas baromfifajok, illetve genotípusok.

Baromfi ágazat. 2001. június. Különszám 18–27. p.

Mihók S. (2001): Régi magyar háziállatfajták hasznosításának lehetősége a megváltozott értékrendben (In: Régebbi magyar háziállatfajtákból származó hungarikum jellegű állati termékek előállításának fejlesztése és értékesítési lehetőségeinek feltárása, szerk. Bodó I.) MTA-tanulmány. Kézirat.

Mihók S.–Bodó I.–Komlósi I.–Sás Gy. (2002): A réghonosult bronzpulyka húsminőségének néhány jellemzője az érlékesebb táplálkozás gondolatkörében. XXIX. Óvári Tudományos Napok, Agrártermelés – Életminőség, előadás kézirat, Mosonmagyaróvár.

Mihók S. (2002): A magyar fajták fennmaradásának szükségessége és esélyei a nemzetközi integrációban. Állattenyésztés és Takarmányozás 5. szám 458–471. p.

Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program I. kötet. FVM agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötet.

Nexman, J. A.–Rahnefeld, G. W.–Tong, A. K. W.–Jones, S. D. M.–Fredenn, H. T.–Weiss, G. M.–Bailey, D. R. C. (1994): Slaughter and carcass trails of calves from first-cross and reciprocal back-cross beef cows. Canadia Journal of Animal Science. 74. (4) p. 621–632. 20. ref.

Ollivier. L.. Bodó I., Simon, D. (1994): Current development in the conservation of domestic animal diversity in Europe. Proc. 5th World Congress on Applied Genetics to Livestock Production. Guelf Vol. 21. 455–461. p.

Pataki B. (2000): A magyar lófajták piaci érlékének növelése. (In: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetem Kiadványa, Szerk. Mihók S. Salih, A. M.–Prire. J. F.–Smilh, D. M.–Dawson, L. E. (19891: Lipid degradation in turkey breast meat during cooking and slorage. Poultry Science. 68. 6. 754–761. p.

Sanudo, C.–Nule, G. R.–Campo, M. M.–Maria, G.–Baker, A.–Sierra, I.–Enser, M. E.–Wood, I. D. (1998): Assesment of commercial lanib quality by British and Spanish taste panels. Meat Science. 48. 91– 100. p.

Schmidt J. (1999): A takarmányok minőségét befolyásoló tényezők és hatásuk az állati termékek minőségére. AGRO-21 Füzetek. MTA-kiadvány 30. sz. 20–27. p.

Sófalvi F. (2001): A kendermagos magyar tyúk hústermelő képessége. Kézirat Szabó P.–Farkas T. (2001): A mangalica sertések zsiradéktartalma és összetétele. A Magyar Elhízástudományi Társaság II. kongresszusa és a Magyar Elhízásellenes Alapítvány XVI. országos konferenciája. Dobogókő, 17–18. p.

61 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Szabó P.–Farkas T. (2002): Különböző genotípusú sertésekből származó zsírok zsírsavösszelétele.

DATE, IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Serléstenyésztési Tanácskozás, Debrecen. 456–466. p.

Szabó P. (1999): „Régi új" lehetőségek a sertéstartásban. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 15.

Agroökológia–Gyep–Vidékfejlesztés. Debrecen, 183–186. p.

Szabó P. (2002): Az alternatív sertéstartás lehetőségei Magyarországon. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás, Debrecen. 332–339. p.

Világosi J.–Szabó P. (1999): Mocsaras területek mangalicával történő legeltelése. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 15. Agroökológia–Gyep–Vidékfejlesztés. Debrecen, 41–46. p.

Warris, P. D. (1996): Introduction: What is meal quality? in Taylor. S. A.–Raimundo, A.–Severini. M.– Smulders, F. J. M. Meal Qualily and Meal Packaging. ECCEAMST. Utrecht. 3–10. p.

Whittenmore, C. T. (1995): Response to the environmental and welfare imperatives by U. K. liveslock production industries and research services. Journal of Agricultural and Environmental. Edinburgh. 8:1 p.

65–84. p. 28. ref.

62 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A helyi rádiózás kertje Samu András emlékezete Babinecz Ibolya – Mi ugyan az elmúlt évtizedekben általában Főnöknek szólítottunk téged, pedig éppen nem volt rád jellemző ez a személytelen keménység. Nem mondhatnám, hogy uralkodtál vagy túlságos szigorral irányítottál volna bennünket, inkább segítettél. A hétfői értekezleteken alaposan és részletese megbeszélted velünk a helyi folyamatokat, a várható eseményeket, azok hátterét, aztán szét- és megosztottad a feladatokat, elmondtad a gondjaidat. Úgy nyúltál a mi híreinkhez, írásainkhoz, tudósításainkhoz, riportjainkhoz, hogy meghagytad az önálló munka örömét. És egyáltalán nem szerettél szerepelni. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ültél mikrofon elé. (Most sem volt könnyű idecsalogatni téged.) Viszont ha feszültség támadt, akkor inkább nyeltél vagy kimenekültél a rádió épülete körüli kert tennivalóihoz. Igyekeztél elsimítani a vitákat, a pillanatnyi veszekedések indulatain mindig felül tudtál emelkedni. Mindig ilyen jó természeted volt? Egyáltalán milyen gyerek voltál?

– Az bizony nagyon régen volt. Éppen hetven esztendeje, nagyon régen. Azt gondolom, hogy hétköznapi gyerek voltam, egy amolyan falusi kisfiú, aki a természetben élt, és a természetben mindig talált valami érdekeset. S ha már leltem valami figyelemre méltót, akkor azzal le is kötöttem magam. Inkább szemlélődő gyerek voltam. Azzal töltöttem az időmet, hogy ezt is megnéztem, azt is megnéztem. Itt fölröppent egy madár, amott fészkelt egy másik, a fűben egy rovar mozgott, máskor egy hangyabolyra akadtam, megbámultam. Érdekelt, hogy hogyan vannak a dolgok. Mi, miért történik. Így töltöttem a legkisebb gyerekkoromat, amíg a paraszti munka vagy az iskola nem szólított. Mert amikor serdültebb lettem, akkor már egyéb dolgokkal is foglalkoztam. Volt tennivaló a ház körül. A kérdésedben persze ott rejlik, hogy vásott voltam-e vagy szelídebb, szófogadóbb fajta. Nem tudnám hirtelen azt mondani, hogy én igazán rossz gyerek voltam... Talán pajkos voltam, ahogy a többiek. A szomszéd fiúkkal összecsődültünk, bandásodtunk, tíz-tizenkét éves korunkban már szabadok voltunk, elmentünk a közel lévő urasági kertbe, megdézsmáltuk a gyümölcsöt, jártuk a réteket, próbáltuk az erőnket, az ügyességünket, a bátorságunkat, olykor oktalan dolgokkal is. Így aztán előfordult, hogy nem voltam a legjobb gyerek.

– Hol nőttél fel? Melyik faluban töltötted a gyermekkorodat?

– Ha nagyon hivatalos akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy Észak-Szabolcsban, Kisvárda mellett, Dögén születtem, ott éltünk. És bár kétségtelenül meghatározta akkori és későbbi érdeklődésemet a természetszeretet, kertészmérnökként mégis keveset dolgoztam, hamar elcsábított az írás, az újságírás. De ne szaladjunk előre. Ahogy emlékszem a háború után, negyvenötben vagy negyvenhatban voltam olyan tizenöt-tizenhat éves. Kamasz voltam, már falusi legény és teljesen tanácstalan abban a tekintetben, hogy mi legyen velem, merre induljak, mit csináljak. Gazdálkodtunk, ahogy lehetett, segítettem apámnak, cefréztük az árpát, főztük a pálinkát, hogy legyen valami megélhetése a családnak.

– Nem volt ez akkor tiltott dolog? Mármint a pálinkafőzés...

– A háború alatt és után minden rend felbomlott, senki nem tudta, mihez tartsa magát, vagy inkább úgy mondom: mindent szabad volt, amit a hatóság nem tiltott. De nem is állt még akkor föl a közigazgatás a maga teljességében. Nem voltak fináncok, nem volt, aki járja a vidéket és ellenőrizze a dolgokat. Örült mindenki, hogy él, s hogy újrakezdheti a munkáját a háború után. Boldogult mindenki, ahogy tudott. Ez nem olyan pálinkafőzés volt, hogy a nagykereskedelem számot tartott volna rá. Arra volt jó, hogy a falubeliek igyanak a megfelelő 69 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

alkalmakkor, részben pedig a közvetlen környezetünkbe értékesítettünk a szeszből egy keveset. Vagy más árura cserélhettük azokban a zavarosabb időkben, amikor még a kereskedelem sem indult meg.

– Milyen esélyed volt, hogy kikerülj ebből a világból, hogy kiemelkedhess, hogy tanulhass?

– Hát nem sok. Bár már kilencszáznegyvenkettőben, tehát még a háború idején szóba került az, hogy engedjenek a szüleim városi iskolába. Ma is emlékszem rá, hogy Barcza József tiszteletes úr – merthogy református volt a falu – beszélt apámékkal, s mondta nekik, hogy ezt a Bandi gyereket én elvinném Kisvárdára, gimnáziumba. Megmutatnám az igazgatónak, aki régi ismerősöm, hogy ha ő is úgy ítéli meg, akkor ottan tanulhatna. A felemelkedésnek szegényebb vidéken akkor csak néhány jól kitaposott, megszokott útja lehetett: az ember gyereke vagy pap lett, vagy tanító, esetleg egyenruhát húzott magára. Nem tudok róla, hogy engem lelkésznek szántak volna, de hogyha így utólag összekombináljuk a dolgokat, volt ilyen indíttatás is, olyan szóbeszéd, hogy: no ebből a gyerekből tényleg pap lehetne, mert hát olyan csendeske legény. Ilyen voltam kamasz koromban is, nem voltam heje-huja fajta...

– Járta is annak idején a mondás az eszesebb gyerekekkel kapcsolatban, hogy pap lesz ebből a gyerekből. Isten is meglássa...

– Igen, persze. Családi, rokoni, baráti körben velem kapcsolatban is volt ilyen célzás, bár az én fejemben soha nem volt ilyen gondolat, hogy a papi hivatás felé tájékozódjak, de az a szándék, hogy úgymond értelmiségi pályára menjek, az nem hagyott nyugodni. A minta a faluban az volt, hogy értelmiségi a pap, a tanító és a jegyző. A kisvárdai iskoláról aztán mégis lecsúsztam. Mert kétségtelen, hogy bevitt a tiszteletes úr a gimnáziumba az igazgatóhoz, ám az igazgató azt mondta a tiszteletes úrnak, hogy Te Jóskám, lehet, hogy ennek a gyereknek van esze, lehet hogy nincs, de fogjuk rá, hogy van esze! Akkor is, ha minden sikerül neki, esetleg a negyedik gimnáziumi osztályig eljut, azt még elvégzi. De tovább nem fogja bírni.

Utána ki fog bukni. Aztán abba maradtak ők ketten, hogy akkor nekem befellegzett. Mehetek vissza parasztnak, négy gimnáziumi osztállyal folytathatom ott, ahol apámékkal abbahagytam. Ennek meg semmi értelme. Nincs esélyem, hogy bírjam a versenyt a jobb körülmények köze született gyermekekkel. Én, az akkor tizenkét éves fiú, mit tehettem, tudomásul vettem, hogy ez a sorsom. Aztán mégis, 1946-ban tanítóm. Peleskei Lajos, aki ugyan az iskolai záró években már nem is foglalkozott velünk, mégis mindig figyelt rám, fölkereste a szüleimet. Beszélt apámmal, hogy András, van-e kedve a fiadnak iskolába járni? Hát, mondta apám, hogy van, persze hogy van.

Aztán akkor kiokoskodták, hogy Nyíregyházán, kertészeti gimnázium fog indulni azon az őszön, és ha úgy gondoljak, akkor engem oda beiskoláznak. Így is történt, bár persze nem ennyire egyszerűen. Ősz felé hajlott az idő, az egész család lázban égett, hogy mit csináljunk, hogy csináljuk. A parasztszülők gyerekével 1946-ban még nem nagyon lehetett terveket szőni. A legnagyobb kérdés az volt, hogy miből fognak engem taníttatni? Arra emlékszem, hogy szeptember legelején már törtük a kukoricát. Letörtük, és a termést apám elszállította Kisvárdára, a kereskedőkhöz, és ebből a kukoricapénzből jutott nekem arra, hogy a nyíregyházi iskolába kerülhessek. Ez azért érdekes, mert vonaton például akkor ültem először, amikor anyámmal 1946 szeptemberében fölszálltunk a Kisvárda és Nyíregyháza között közlekedő vonatra, amikor behoztak engem Nyíregyházára a középiskolába tanulni.

– Akkor ugorjunk egy kicsit. A nyíregyházi gimnázium után azonnal az egyetem következett?

– Igen, majdhogynem természetes módon, mert egyrészt jól tanultam, másrészt nagy volt a lendítő erő. Abban az időben, a fényes szelek, a népi kollégiumi mozgalom korszakában az 70 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

arra érdemeseket, a tehetséges szegény sorsú parasztgyerekeket igyekeztek arra biztatni, hogy tanuljanak tovább. Nagy volt a mozgás, sokan indultunk ekkor. Így néhány iskolatársammal nekivágtunk, és be is kerültünk az egyetemre az őszi beiskolázás alkalmából. Akkor még talán nem is Kertészeti Egyetemnek hívták, de a későbbi átszervezések nyomán a mi diplománkban is átírták a nevét a mai formára, de akkor én már régen újságíró voltam. Ez természetesen megint a véletlennek, a vak véletlennek köszönhető. Az egyetem elvégzése után hazajöttem. Nagy hiány volt mezőgazdasági szakemberekből, én is tele voltam újító elképzelésekkel, tervekkel, jó szándékkal, munkakedvvel. Így kerültem 1955-ben a Kemecsei Állami Gazdaságba gyakornoknak. És ahogy az lenni szokott a lendületes, ifjú emberekkel, valami miatt összekülönböztem a gazdaság igazgatójával. Ennek az összekülönbözésnek az lett a vége, hogy elgondolkodtam, nem lenne-e jobb valamelyik másik gazdaságba átmenni, mert ezzel az igazgatóval én egyáltalán nem tudok együtt dolgozni. Éppen ebben az időben a megyei újság, a Szabolcs-Szatmár Népe szerkesztősége fiatal, magasabb iskolai végzettségű szakembereket keresett. Mivel 1953-tól egy kicsit frissebb szelek fújtak a közéletben is, 1956. január elsejével én már a Kelet-Magyarország elődjénél kezdtem dolgozni kezdő újságíróként. Észre sem vettem, és kerek tíz esztendőt töltöttem ott.

Szerettem a szakterületemet, kiépítettem az ismeretségi körömet, jártam a vidéket és írtam.

Jól éreztem ott magam.

– Akkor hogyan kerültél éppen te a nyíregyházi stúdióba?

– A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának volt már korábban is kapcsolata a lappal. Kevés volt a képzett újságíró, át-át kellett járni dolgozni egyszer-egyszer. Én úgy kerültem ide, hogy a Kelet-Magyarország szerkesztőségek vezetőit felbíztatták, hogy ugyan lenne-e olyan munkatársatok, aki elvállalhatná a nyíregyházi rádióban a stúdióvezetői munkát. Annyira nem voltak elégedettek az itteni vezetéssel, működéssel, hogy alkalmanként még a pesti rádióból is lehoztak egy-két embert, hogy a szakmai munkán lendítsenek valamit. De hát azok hamar visszakívánkoztak. Az illetékesek is érezték, hogy gazdátlan ez a kis rádiós kollektíva.

Komolyabb szervezésre irányításra, szakmai igényességre lenne szükség. Nem álltam könnyen kötélnek, mert tíz esztendő mégis csak szép idő volt. Sajnáltam otthagyni a lapot.

– Milyen volt az írott sajtóból a rádióhoz menni?

– Nagyon nehéz volt azért, mert én személyesen nem voltam közvetlen kapcsolatban a nyíregyházi rádióval. Írogattam szakcikkeket, de azokat általában valamelyik újságíró kolléga segítségével juttattam el a rádió stúdiójába, és valaki fölolvasta a bemondók vagy a munkatársak közül. Csak annyira ismertük egymást, hogy ritka alkalmi, szakmai összejöveteleken találkoztunk a rádiósokkal mi, az újságosok. Mégis ismertem őket, legalább hangról, néhányukat személyesen is, de mindenkit mégsem. Pedig a csapat akkor szerényebb létszámú volt. Mikor idekerültem, velem együtt heten voltunk. Az adásidő még csak hatvan perc volt. Más volt a műsorok ritmusa, a terjedelmesebb anyagok uralkodtak, sok felolvasás, más a zene. Több volt a nevelő szándék, az ideológiai üzenet, direktebbek az elvi szempontok. Igaz, egészen más volt az akkori igény is. Szívesebben fogadtak volna a hallgatók terjedelmesebb adást, bővebb műsorválasztékot, de a lehetőségeink csak ennyire futották. A várakozások nagyobbak voltak az erőnknél. Egy órába mindössze ennyi fért. Majd aztán később lett másfél órás az adás. Aztán rádiós pályafutásom vége felé, a nyugdíjazásom előtt néhány évvel talán már kétórás műsorok is voltak.

– Többféle szerkesztési elv is élt egymás mellett. Volt reggeli adás is, kétszer tíz perc, és az esti sportadások is félórában. Vasárnaponként pedig egyben két óra. Valahogy így...

– Igen, ez már a mostani „rádiós veteránok” idejében történt. A nyolcvanas években...

– Azalatt a 24 év alatt, amíg stúdióvezető voltál, kineveltél nem is egy generációt. Ezek

71 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

közül biztosan tudsz említeni egy párat, és szívesen beszélsz róluk. Kik voltak ők?

– Sokan voltak, sokakkal dolgoztam együtt. A fejemben őrzöm legalább félszáz ember nevét. Volt, aki újságíróként fordult meg a stúdióban, akadtak olyan gyakornokok, akik több esztendőn keresztül is tevékenykedtek nálunk, külsősök, közöttük is nem egy remekül dolgozó. megbízható szakember. Sportos, hírszerkesztő, zene iránt érdeklődő, helytörténész, mezőgazdász, erdész, tehát elég sokféle szakember.

– Friderikusz Sanyi meg gyerekként került ide, sokáig külsősként dolgozott a stúdióban...

– Olyan kevés volt, mint Friderikusz, de például Rózsavölgyi Erzsébet, Zsóka kis úttörőként került hozzánk, gyerekversekkel meg színes történetekkel, iskolai dolgokkal szórakoztatta az akkori hallgatóságot. Sanyi jóval később, de szintén általános iskolás korában jött a stúdióba. Bejelentkezett, hogy kezit csókolom, engem a budapesti rádióból küldtek ide, hogy keressem fel a nyíregyházi stúdiót, mert itt tanulhatom meg igazán a szakmát. A Sanyi gyerek, rövidnadrágosan, valami gyerekműsorba igyekezett volna Budapesten bekerülni, és ott adták neki a tanácsot, hogy forduljon hozzánk. Általános iskolás korában viszonylag ritkábban. de középiskolásként már gyakrabban dolgozott, majd amikor a középiskolát elvégezte, akkor rendszeres külsős munkatársa lett a nyíregyházi rádiónak. Nagyon jó érzéke volt a riporthoz, a tényfeltáráshoz, még a klasszikus Ipper-féle 168 órába is be tudta dolgozni magát. Megtanulta a szakmát, minden jel szerint megtanulta...

– A régiek közül kit tudnál még kiemelni? Akik aztán később jó, illetve neves újságírók lettek?

– Gyarmati Béla is nálunk kezdett, majd a miskolci rádiónál volt munkatárs. Onnan került a miskolci Nemzeti Színházhoz, mégpedig hosszú éveken keresztül igazgatója is volt a teátrumnak. Sokra becsültem Pallai Jánost, aki szintén itt dolgozott, majd a Magyar Rádiót tudósította Debrecenből évekig, később az alakuló debreceni rádiónak lett a főszerkesztője, első stúdióvezetője. Szilágyi Szabolcs varsói tudósítóként lett ismert, talán ma is ott él. De sokan kerültek a fővárosba is. Elég szép számmal vannak. Hát ha nem is rádiós, de a fővárosba került Bálint Attila, aki előbb a Krónikánál dolgozott, majd immár évek óta a szakszervezeteknél ügyködik, mint szóvivő.

– Podráczky Zsuzsa is itt kezdett...

– Igen, Podráczky Zsuzsa is valamikor a nyolcvanas évek elején ment Pestre. Akkori vezetőnk, Pásztor László, aki a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségét vezette, rábeszélte arra, hogy változtasson munkahelyet, dolgozzon vele. ő a vidéki rádiók felelős vezetője lett. De említhetném Tóth Károlyt, a hozzám képest fiatal generációból, aki Ágoston Pistával volt kortársi, baráti közelségben, s a mi ösztönzésünkre indult a Riporter kerestetik versenyen, ahol nagyon jól szerepelt, győzött, és a televíziónál maradt. Ágoston Pista viszont évekig volt a helyettesem itt, Nyíregyházán, majd utódom is.

Nem szeretnék igazságtalan lenni azzal, hogy valakit kifelejtek, de próbálkozzunk tovább.

A budapesti rádiósok közül Nyíregyházán indult Antall Pista, aki Ratkó Jóskával kezdeményezője és szerkesztője volt a Hangsúlynak, ennek az irodalmi hangos folyóiratnak.

Most a központi rádióban, az Irodalmi Osztályon tevékenykedik. Ott dolgozik Pálfi Balázs a Napközben szolgáltató rovatánál, aki nyírbátori fiú, a főiskola után került hozzánk.

– Említetted Antall Pistát. Én tizenhat éve dolgozom a rádiónál, jó pár évet lehúztunk együtt, és emlékszem rá, hogy a Hangsúly szerkesztése idején bizony Antall Pistával volt némi gond. Nem is egyszer. Éppen az irodalom vált kényes, nehezen kezelhető üggyé...

– Igen, valóban, jól emlékszel rá. Antall Pistával voltak vitáink, sőt összetűzéseink. Az ő nyugtalansága, kíváncsisága, társadalmi érzékenysége, együtt az irodalom szabadosságával,

72 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

néha többet megengedett neki a műsor összeállításánál, mint amennyit én magam. Én végigültem a Hangsúly közönség előtti felvételeit is a Művelődési Házban. S annak kétségtelen spontán, keresetlen, szókimondó, nagyon érdekes hangulata volt. Viszont egészen más volt az, amit elbírt az élőszó, mint amit kibírt a hangszalag, pontosabban az adás, vagy még inkább az a politikai figyelem, ami az adás felé fordult.

– Aztán egy-egy ilyen Hangsúly felvétele után neked nem egyszer kellett menned a párbizottságra. A szőnyeg szélére állítottak miatta...

– Igen, ez vele járt, úgyhogy néha előfordult az, hogy Antall Pistával majdnem szó szerint összerúgtuk a patkót. Egyik alkalommal – úgy hirtelen eszembe jut –, emlékszem rá, hogy valami vers miatt úgy begurult, hogy a vita vagy az indulat hevében odacsapott az asztalra, ahol éppen ott volt a teás csésze, ami összevissza vágta a kezét. Balesetet csinált saját magának, mehetett összevarratni a kézfejét a sebészetre. De hozzá kell tennem, hogy egyébként Antall Pistát én akkor is nagyon sokra becsültem. A munkáját, az elszántságát, a műsorait.

– Igen, nagyon jó újságíró...

– Magam is nagyon megbecsültem, és végső soron nem csalódtam benne. Országos hetilapnál, rádiónál, televíziónál is megállta a helyét. Amit csinál, az rendben van. Antall Pista egyike azoknak a újságíróknak, akik még most is tartják velem a kapcsolatot, pedig talán nem is olyan sok időt töltött nálunk, talán valami hat-nyolc évet. Igen, rendszeresen tartja velem a kapcsolatot, minden esztendőben egyszer-kétszer levelet váltunk, telefonon fölhív, beszélgetünk.

– Ha már így említettük az újságírást, a szakmát, mi a véleményed a mostani rádiós teljesítményekről, televíziós műsorokról, egyáltalán a szakmáról?

– Azt hiszem, ez a legrázósabb kérdés, és nekem erre ráadásul válaszolnom kellene. Ám valószínű, hogy mégsem tudok rá válaszolni. Nem akarom a szakmát minősíteni. Az újságírást magát és a mai módszereket, fogásokat, szerkesztési elveket sem szeretném megítélni. Nem tehetem meg azért sem, mert nyugdíjaztatásom után teljesen visszavonultam a közéletből. Ki akartam maradni minden szakmai dologból, közszereplésből. Újságot ugyan, természetesen, olvasok...

– Közben hallgatsz rádiót, nézel televíziót, ezért biztos, hogy van véleményed...

– Van, van, pillanatnyi hatások kiváltotta indulatból még néha káromkodom is egy-egy műsor hallatán, láttán elkap a harctéri idegesség, de úgy különösebben nem tudnám megítélni, hogy ebben az új tömegkommunikációs hajrában, ami manapság létezik, hogyan is lehetne egyáltalán tárgyilagosan eligazodni. És akkor még itt vannak a mai szereplők. Megint olyan nehéz kérdés, mint amilyen az előbbi volt. Sőt, még olyanabb! Mert a rendszerváltást követően, hirtelen annyi újságíró lett, mint égen a csillag. S ezek az újságírók úgy nőttek ki a hétköznapi életből, hogy sem szakmai végzettségük, sem általános műveltségük, tapasztalatuk nem volt, csak sok kapcsolatuk, talán pénzük a fizetős iskolákhoz... vagy mit tudom én, milyük volt, talán bátorságuk, hogy nekivágtak ennek a nagyon-nagyon megtépázott szakmának, amit jobb híján még mindig újságírásnak hívunk.

– Beszélgetésünk elején én próbáltam megrajzolni, milyen vezetőnek láttunk, most azonban megkérdezem: milyen főnöknek tartottad te magad? Szigorúnak vagy engedékenynek? Mert én emlékszem rá, az alatt a pár év alatt, amíg együtt dolgoztunk, mi bizony néha tartottunk tőled.

– Mindig annyira kell szigorúnak lenni, amennyire a szakmához, a mindennapi munkához feltétlen szükség van. Egy szemernyivel sem többet. A többit, ami munka közben adódik, mindig jobb barátsággal és megértéssel kezelni, odafigyeléssel pótolni. Voltak eseteink

73 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

hajdanában, mit tudom, én hány évtizeddel ezelőtt, amikor a munkatársak közül valaki, egyik kollégám teljesen maga alatt volt. Megtépázta az élet, szétment a házassága, elvitte egy kicsit az éjszaka, megrogyott valami miatt. Ilyenkor soha nem szidtam. Nem toltam le, nem piszkáltam, nem egrecíroztattam, hanem félrehívtam, elbeszélgettünk. Próbáltunk segíteni, hogy hogyan és miként lehet a dolgokat megoldani. Az ö személyes gondjait is.

– Az az igazság, hogy abban az időben még talán jutott idő erre. De a mai rohanó világban semmire nincs idő. Legalább is arra nincs, hogy a személyes, családi gondjait megbeszélje az ember a kollegájával vagy akár a főnökével.

– Igen, ez kétségtelenül igaz, mert a nyíregyházi Rádiónak a mostani napi műsorideje olyan terjedelmes, hogy én csak bámulom, hogy miképpen tudjátok megtölteni. Hogy a volt kollegáim és a legfiatalabb újságírók hogyan képesek megoldani azt, hogy megtöltsék tartalommal a műsoridőt. Amikor belátogatok a stúdióba csak bámulom őket, mert ez igenigen nagy teljesítmény. Igaz, hogy hajdanában az egy perces, mástél perces tudósításhoz, interjúhoz, riporthoz a negyedórás-félórás krónikában rengeteg idő kellett. Míg az a másfél perces interjú megszületett, összeállt, mondjuk egy 15-20 perces, laza szerkezetű anyagból, amit készítettek a kollégák. az sem volt kis dolog. Mégis más volt a szerkezete annak a bizonyos 60 perces, vagy 120 perces műsornak. Egészen más volt, mint a mostani újságírás.

Más volt a munkatempó, és hát valahogy a becsülete is más volt a szakmának. Azt hiszem – talán nem tévedek, és nem sértek meg senkit –, komolyabb volt, mélyebb volt, mint a mostani újságírás általában.

– Hol telnek a nyugdíjas évek? Én tudom azt, hogy neked van egy nagyon szép kerted, tavasztól őszig szinte nem is lehet megtalálni téged itthon, még telefonon sem, mert állandóan a kertedben töltöd az időt.

– Mint pótcselekvés, tökéletesen megfelel a kertben való munkálkodás. De ne tűnjek cinikusnak. Én tényleg szeretem a kertet. Persze, hogy szeretem. Szeretem azért, mert elfoglaltságot, mert kikapcsolódást biztosít, szeretem, mert azért a munkámnak valami eredményét mégiscsak látom. Bár egyre nehezebb a kerti munkálkodás. Mégis létkérdés, hogy mozogjak, mert a lábam rossz, nehezen mozog már, állandó fájdalommal küszködöm és egyéb gondjaim is vannak, úgyhogy én minden nap örülök, hogy reggel el tudok menni a kertbe, este pedig haza tudok jönni a kertből, mert az egész napi szöszmötölés után az ember elfárad. Mégis csinálni kell. Jól esik csinálni.

(A beszélgetést Samu András 70. születésnapján, 2000-ben, a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában rögzítettük. Ez a hangfelvétel szolgált az írás alapanyagaként.)

74 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Rácz István (1929–2002) Takács Péter

Néhány éve még ott állt a katedrán, és a gonddal megválasztott témáról a történész elődök által már feltárt részigazságokat bővítette, csiszolta, egészítette ki egy emberöltőnyi idő szorgalmával áttanulmányozott források szakszerű elemzésével. Rácz István ugyanis tudta, hogy a történelemben nincsenek megdönthetetlen axiómák. Tudta, hogy szakmája igazságainak hol húzódnak az ésszel és érzelemmel megválasztható és kiterjeszthető, logikailag is követhető határai. Tudta, hogy a históriában mind a részkutatásoknak, mind a szintézisek megalkotásának nemcsak emberi buktatói, hanem objektív korlátai is vannak, s ha egy-egy tanítványa, vagy tudóstársa a szükségesnél és a megengedettnél mesébe illőbben fantáziált a múltról, halk határozottsággal intette, hogy az elődök és a források másként beszélnek. Katedrán és az íróasztal mellett indulatairól és érzelmeiről csak annyit árult el, hogy nagy odaadással és szeretettel műveli szakmáját, amelyikben senkinek és soha nem adatott meg a jelenségek és folyamatok laboratóriumi megismételgetésének végső bizonyságot hordozó próbája. Ezért mindig csínján bánt a visszaszólni nem tudó történeti személyiségek értékelésével, az időtől és tértől elszakított nemzeti és nemzetközi összehasonlításokkal. Történelmet írt abban a korban, amikor többen értettek a történelem diktálásához, mint ahányan olvasták a történelmi munkákat. Szelíd szigorúsága és önmagával, tanítványaival szembeni igényessége tiszteletet parancsolt. Úgy tanított és művelte a szakmáját, mint a föld népének a legjava hajdan a szőlőskerteket és szántóföldeket. Tudta, hogy korai fagy, tavaszi áradás, nyári szárazság, jégverés, idejekorán jött dér, de gonosz szomszéd, karámból szabadult csorda, elkószáló konda, idegen had, országjáró csavargók, az égből lecsapó seregélyraj, a földön túlszaporodott rágcsálók mind-mind tönkretehetik a termést. Tudta azt is, hogy merész mesék éppúgy tönkreteszik a múltat és a jelent, mint a gondolati kalodák, a kipányvázott tilalmak, a kaptafára húzott elmélkedések, a laza esetlegességek szenzáció ízű kuriózumai, vagy a tértől, időtől és társadalmi állapotoktól független osztályharcos kizárólagosság erőltetése. De bárahányszor megeshetett a baj, mikor eljött az ideje a nyitásnak, metszésnek, szántásnak, kapálásnak, szénakaszálásnak, aratásnak és szüretnek, mint a vándormadaraknak ősszel menni, tavasszal jönni kellett, a föld népe sem maradhatott el a szőlőskertekből, szántóföldekről. Rácz István sem óhajtott soha megszabadulni a források bűvköréből. Utánuk ment megyei levéltárakba, parókiai, plébániai hivatalokba, kollégiumi könyvtárakba, intézményi levéltárakba, a sajtórengeteg betű- és cikkhalmazainak erdejébe.

De hagyjuk a példálózást, mert Krisztus születése után kettőezer-kettő október 11-én bezárultak Rácz István magántörténelmének a lapjai. A gyászkeretes jelentés – immár történeti forrás – „mély fájdalommal tudatja”, hogy a történettudomány doktora, Debrecen díszpolgára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora, dékán-helyettes, a KLTE Történelmi Intézetének egykori igazgatója, hajdani tanszékvezető, az Apáczai- és Csokonai díj etc... etc... birtokosa, ami porból és sárból volt belőle, azt visszaadta az anyaföldnek, ahonnan vétetett. Megismételhetetlenül és kizárólagosan egyedi lelke és szelleme pedig beköltözött az örökkévalóságba. A múlandó testet végső útjára bocsátó református püspök hite szerint, lelke valahol az Úr közelében tanulmányozza a világmindenségről és Isten minden bárányáról az örökkévalóság el nem évülő, soha meg nem rongálódó, hiánytalanul rendezett forrásait. Szelleme pedig immár kikezdhetetlenül belekristályosodott azokba a történeti munkákba – tanulmányokba, monográfiákba,

75 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

forráskiadványokba –, amelyeknek utolsó könyvét – az Egyház és társadalom címűt – a halála előtti napon adta a nyomdába. Ezzel jelképesen is lezárta, hiánytalanul kerekké formálta viszonylag korán elmúló életét Rácz István. Nem hagyott maga után csonka, befejezetlen művet, azonban rangos, még megírandó monográfiák forrásbázisától ragadta el a kaszás, bár az Úr neki ajándékozta időt sohasem pazarolta fölöslegesen. Nemes harcokkal, csodálnivaló küzdelemben töltötte el földi éveit Bűdszentmihályon, Hajdúnánáson és Debrecenben. A tér nem túl tágas. Nem fér bele se Boston, se London, se Manchester, se New-York, de még Prága, Varsó, Moszkva sem. Rácz István erényeit és érdemeit nem a repülőkkel bekalandozható tágasságban, inkább a létezés és a gondolkodás mélységeiben és magasságaiban kell keresnünk. Ha ilyen jellemzők után kutatnak a kollégák, tanítványok, történészek, a huszadik századi magyarság predestinációs létintervallumai közé rajzolt ívek tűnnek szemeik és elméik elé, bár éppen a huszadik század volt az, amelyikkel szakmailag a legkevesebbet foglalkozott.

Rácz István a hajdani Bűdszentmihályon (ma: Tiszavasvári) született 1929-ben. A Rácz családnév és a megvallott kálvinista hit sejteni engedi, hogy a hajdan Szentmihályon is, Tiszabűdön is megtelepített, de hamar magánföldesúri hatalom alá vettetett, jobbágy vagy zsellér, majd paraszti sorsra ítéltetett hajdúk leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Ősei szerethették a szabadságot, mert a hajdani mezőváros belső statútumokkal túlszabályozott kötelékeiből a település több ezer holdra kiterjeszkedő határában a több szabadsággal és kevesebb formasággal, főleg pedig kevesebb földesúri, gazdatiszti és intézői hatalommal keserített tanyára szálltak. 1929-ben az akkor már csak nagyközség Bűdszentmihály szétszórt, magányos tanyáin a viszonylagos szabadság mellett az ernyedetlen szorgalom táplálta a családok emelkedési vágyát.

Az említett szorgalom mellett a korán jelzést adó tehetség okán került Rácz István a hajdúnánási református gimnáziumba. Nincs most terünk a magyarság létértelmét megújítani képes népi tehetségek 1930-as 1940-es évtizedekben megindult rajzásáról elmélkedni. Itt meg kell elégednünk annyival, hogy Rácz Istvánt ez a lendület sodorta a hajdúnánási gimnáziumba, majd Debrecenbe, az egyetemre, ahol magyar-történelem szakos hallgatóként mestert talált Szabó Istvánban. Szabó István pedig a leghűségesebb, értelmiségi és tudós ideáival talán a leginkább harmonizáló tanítványt Rácz Istvánban. A történész professzor tanítványát a tehetsége és a mestere iránt nem múló hűsége ugyanolyan tanári és tudósi értékrend felvállalására sarkallta. Lehetőleg távol az aktuálpolitikától, távol az egyetlen párttól, majd a kiforratlanul felbuzgó pártoktól, szolgálni a tudományt és a föld népének emelkedését.

Ezt valósította meg a katedrán, a vizsgákon, a szemináriumokon méltányos szigorával, a követelmények szintjének teljesítése alól kivételt senkinek nem engedő következetességével.

Ha tudásról, tudományról, tehetségek felfedezéséről volt szó, sohasem volt se rest, se elnéző, se kivételező, se hajbókoló, se tiszteletlen. A szélhámosságot, a behízelgést, a teljesítménynélküliséget, a lustaságot, a felületességet nem tűrte maga körül. A látványos csillogás helyett inkább vonzotta a csendben munkálkodás, az értékteremtés. Azon – ma már rohamosan kevesbedő – tudósok és tanárok közé tartozott, aki nem vágyott felületes csillogásra, nem irigyelte másoktól a fényt, s messze elkerülte a harsogó divatot. Szívósan, szisztematikusan, mint régi építőcéhek a katedrálisokat – évezredeknek szánva a falakat, boltíveket –, úgy építette, tökéletesítette önmaga látásmódját és tudományos eredményeit: tanulmányait, monográfiáit.

Semmi divat után való kapkodás nem érhető tetten munkásságában. Szigorú belső logika vezérelte témaválasztásait is. Első írásai a reformkori radikalizmus tájaira kalauzolnak bennünket. Múltkutató munkájának kezdetén, az elvileg szükséges, de társadalmi támogatás nélkül hónapok alatt elsorvadt szatmári 12 pont keletkezési körülményeit, országos visszhangját és a radikális lendület megkopásának okait elemezte.1 Tanulmányának

76 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

megállapításai máig helytállóak, mint ahogyan Somogyi Antal reformkori vándorpatriótáról is ő rajzolt mindmáig legmaradandóbb portrét.2 Ezeknek a reformkori politikai fellángolásoknak az elvetélődései, kudarcai késztették arra, hogy szembenézzen a föld népével, annak társadalmi, politikai, ideológiai, eszmei törekvéseivel, s visszahátráljon időben is, addig a korig, ahol megbomlott a magyarság történelmi létének harmóniája. Ekkortól kezdve tanulmányainak, monográfiáinak, forráskiadványainak sora a 16. században összezavarodott, fényét, erejét és létének irányát vesztett magyarság múltjával nézett szembe. A magyar romlásnak történelmileg legizgalmasabb századát, a 17. századot kezdte vallatni. Nem az egymás ellen is vádaskodó, hetenként, hónaponként királyt, fejedelmet, urat cserélő grófokat, bárókat vizitálta, nem is a romantikával oly gyakran fűszerezett várharcok hősiességgel elegyes militarizmusát kutatta, hanem azt vizsgálta, hogy a három részre szakadt ország lakóira szabadított históriai káoszból milyen kiutakat keresett a föld népe. Így talált rá a hajdúkra és a reformációra, s ezek lokális szimbólumaira, a Hajdúságra és Debrecenre. E témákhoz élete végéig hű maradt.

1957-ben már megjelentetett egy könyvecskét a hajdúkról,3 s ezt követően olyan alapos elemzését végezte el e történeti, társadalmi kérdéskörnek, hogy az e témában 1969-ben kandidátusi értekezésként megvédett, s még abban az esztendőben publikált monográfiáját4 máig sem kerülheti meg egyetlen kutató sem, aki a hajdúkról és a 17. századi magyar társadalomról el akar mondani valamit. E monográfia megírásakor Rácz István már birtokában volt minden történetírói erénynek. Gondosan feltérképezte a hajdúkkal foglalkozó szakirodalom teljességét. Felkutatott minden e témába vágó forrást. Lehántotta a kérdéskörre évszázadok során rátapadt romantikát, mindenféle históriai mendemondát. Összehasonlította a magyar hajdúságot egyéb országok, királyságok katonanépeivel, s úgy találta, hogy a Magyar Királyságban funkciójuk, szabadságfokuk és történeti szerepük a hajdúknak a székelységhez állt legközelebb, s a határainkon túli világban a kozákokhoz hasonlíthatók a leginkább. Külön gondot fordított arra, hogy a fogalom mögé felsorakoztatható társadalmi elemeket finom jogi kategóriákkal árnyalja, és szerepkör szerint is elkülönítse őket egymástól. Bocskai megtelepített hajdúi mellett felhívta a figyelmet az erdélyi fejedelmek legkülönbözőbb időkben szabadságolt hajdúira, a magánföldesúri és szabad hajdúk sereglésére, hadi, gazdasági és társadalmi szerepük különbözőségeire. Rávillantott arra is, hogy a történelmi folyamatban az említett hajdúcsoportok más-más jövő vállalására kényszerültek. Nem hallgatta el azt sem, merről, honnan jöttek, időben meddig és milyen társadalmi rétegekig nyúlik vissza genezisük. Nem takarta be azokat a társadalmi, igazgatási és közbiztonsági anomáliákat sem, amelyek megjelenésüktől megtelepedésükig, sőt az követően még legalább egy félszázadig kísérték a sorsukat. A hajdú-kérdést mindmáig legmélyebben elemző monográfiájának megjelenése után sem hagyta nyugodni a téma. Számos tanulmány, könyvrészlet keretei között végzett „mélyfúrásokat”, a hajdúk sorsának alakulását vizsgálva.5 Rácz Istvánt ugyanis nemcsak egy-egy történelmi esemény, ezen belül nemcsak az ok, hanem az okozat és a következmény is foglalkoztatta. Folyamataiban, azon belül pedig komplexen vizsgálta a múltbeli történéseket, társadalmi fejleményeket. Azon kevés történészek közé tartozott, akik nem csapongtak korról korra, témáról témára. Sohasem törekedett évszázadokat, korokat, országokat átívelő, felületes szintézisek alkotására, annál inkább a történelmi jelenségek ok-okozati összefüggéseinek feltárására, a forrásokból kihámozható minden szempont megragadására. Mindig a történeti folyamatok mélyére nézett, s minden esetben a lehető legteljesebb forrásfeltárásra törekedett. Ezért volt viszonylag kevés témájú történész, de amelyik históriai tájat, jelenséget, eseményt, folyamatot, társadalmi képződményt végigpásztázta történetírói módszerével, ott kivirágzott a múlt, és teljes pompájában ragyogott. Ilyen eljárással közelített másik nagy témájához, a paraszti migrációhoz is.

Még javában dolgozott a hajdúság történetének szintetizáló művén, amikor 1962-ben

77 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

publikálta e kérdéskörben az első tanulmányát A kivándorlás és a magyar uralkodó osztály (1849–1914)6 címmel. A paraszti társadalom jellemzőinek, mozgalmainak a vizsgálata során jutott el történelmünk e nehezen tisztázódó témaköréhez. Végigtekintve a föld népének magyarországi történetén, tapasztalnia kellett, hogy az ország három részre szakadása hatalmas térségekben vetette ki a korabeli falvaiból, telkeiből a parasztságot, s egy korábban szórványosan jelentkező, alig-alig ismert rétegképződést indított el, amely folyamat igazán csak a Rákóczi-féle szabadságharc után jutott nyugvópontra azzal, hogy a hajdúk katonatömegét részben visszavetette jobbágysorba, másrészt a Hajdúságban kikristályosított a nagyszámú, a rendi jobbágyi függőségtől mentes szabadparaszti réteget. A 18. század viszonylag békés periódusa telítette lakosokkal a falvakat, aminek következtében új típusú feszültségek generálódtak, amelyeket olykor felülről is táplált az államhatalom.7 A magyarországi nemesség rövidlátó önzésének következtében két emberöltőnyi idő sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy az ország irányításáért felelős elit a társadalmi folyamatokat törvényes reformjaival normális mederbe terelje. Ennek következtében olyan mértékű elégedetlenség és annyi anomália halmozódott fel a paraszti világban, amin csak ideig-óráig segített az 1848-as jobbágyfelszabadítás. A megmerevedett birtokstruktúrák, a haszonorientáltság vad hajtásainak tobzódása, a 19. század második felének demográfiai jellemzői, társulva a mezőgazdaságban is lezajló technológiai eszközváltással, a paraszti munka termelékenységét közel megháromszorozta. Ennek következtében tömegével szorultak ki a hagyományos munkaszervezet folyamatából a falvak lakói. A tőkés réteg és a hagyományos történelmi földbirtokos osztály nem talált, igazán nem is keresett megoldást ennek a bonyolult társadalmi kérdésnek a kezelésére, megoldására. Kezébe vette hát a parasztság saját sorsának intézését, és a 17. századra jellemző mértékű, de ezúttal teljesen más irányú és eredményű migrációt indított el. 1849 és 1914 között több mint két és félmillió ember elhagyta az országot. A népi szociográfia művelői után a forrásokra épülő történeti tényfeltárás is megerősítette, hogy a dualizmus korának társadalmi visszásságai miatt ennyien szavaztak a lábukkal. Rácz István nemcsak a kivándorlók számát állapította meg hozzávetőleges pontossággal. Feltárta az okokat, a vándorlás irányait, lüktető ritmusát is.

Rávillantott a folyamat vámszedőire is. Megvilágította a vándorbotot ragadók reményeit, sikereit és csalódásait is. Ismertette az oda-vissza vezető utakat, szólt a hazatérőkről és a végleg kintmaradókról.

Korábban a népi írók szociográfiai műveiben, újabban a történetírásban is divat a kivándorlás minden hátrányáért a magyar birtokos arisztokráciára hárítani a felelősséget. Rácz István nem tette ezt. Nem bíróként ítélkezett, történészként mutatott be egy társadalmi jelenséget, folyamatot. Kimondatlanul is benne foglaltatik A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849–1914 című szintetizáló munkájában,8 hogy bonyolultabb, szerteágazóbb és általánosabb ez a folyamat, semhogy akárha egyeseket, akárha társadalmi rétegeket ennek kapcsán megítélhetnénk. Kimondatlanul is tudta Rácz István, hogy nemcsak a kastélyokat, kúriákat zárták el a társadalom alsóbb rétegei elől magas kerítésekkel, de a bankárok trezorjaihoz sem vezetett promenád, s hogy a gyárosok, tőkés vállalkozók, az új haszonelvű polgárság világa sokkal zártabb volt a leggőgösebb arisztokraták kastélyainál is.

Egyébként sem keresett bűnbakot Rácz István a történelmi folyamatok bemutatása, elemzése során. Történészként tudta, hogy a gazdasági-, társadalmi életben olyan nagy erejű tendenciák, mondhatnánk azt is, törvények működnek, amelyek magukkal cipelik az egyéni szándékokat, akaratokat, politikusi vágyakat, emberi közönyöket, olykor a bűnöket is, de egyéni, sőt társadalmi réteg-akarattal sem másíthatók meg, legfeljebb színezhetők, árnyalhatók. Rácz István munkásága során mindvégig a hazai történelem fontos terrénumaira irányította figyelmét, de a legnagyobb biztonsággal azért mozoghatott e területeken, mert a Kárpát-medencében zajló folyamatokat mindig összevetette azokkal az európai társadalmi, történelmi tendenciákkal, amelyeket az idő termelt ki magából. Miközben a magyarországi

78 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

kivándorlást elemezte, nem feledkezett meg annak a jelzéséről sem, hogy bár lényegesen másféle erők működtették az angol, francia, német és olasz társadalmakat, Észak-Amerika mégis megtelt angolokkal, Kanada franciákkal, és népességük arányában az olaszok, németek és lengyelek is több kivándorlót bocsátottak útra, mint a magyarok.

A magyarországi kivándorlást elemző munkájára a szakma és a közvélemény is érzékenyen reagált. Elemző méltatást közölt róla a Valóság,9 a Südostforschungen,10 az Agrártörténeti Szemle,11 a Társadalmi Szemle,12 és szakmai munkát illetően viszonylag sok napilap, ismeretterjesztő fórum hívta fel rá a figyelmet.13 A kellő számú mélyfúrás, előtanulmány14 és előadás után megjelent monográfia a közvélemény és a szakma feltűnő érdeklődése mellett meghozta Rácz Istvánnak az akadémiai doktori címet is. Ekkortól az ország legjelesebb történészei között tartották számon. Tegyük hozzá: megérdemelten.

A paraszti migrációt szintetizáló művének megjelenése után Rácz István szisztematikus forrásfeltárásba kezdett. Ez a szemrontó, fáradságos, időigényes és nagy precizitást igénylő munka Debrecenhez láncolta képzeletét, kutatói tevékenységét és szorgalmát. Hallatlanul finom történészi érzékkel ismerte fel, hogy az ország három részre szakadásától a 18. század végéig a magyar történelem és társadalom lehetőségeit, sajátosságait és jellemzőit – túl a militáris szférán – az ország legnagyobb városa, a Hortobágy és a Hajdúság közé ékelt Debrecen élete sűrítette leginkább magába. A paraszti lét, az agrárgazdaság úgy ötvöződött e város életében a kézműiparral, a kereskedelemmel, mint sehol másutt az országban.

Ugyanakkor századokon keresztül nemcsak jelképe, valós hordozója is volt ez a város a magyar szellemi-, egyházi- és hitélet legrangosabb törekvéseinek is. Lokális helyzeténél és szellemiségénél fogva mindvégig összekötő kapocs volt e város a Magyar Királyság és Erdély között, és őrt áll a török és az osztrák-német hatalmi, politikai és szellemi törekvésekkel szemben, védve a magyarságból mindazt, ami megvédhető volt. Jó érzékkel ismerte fel, hogy ez a város a viszonylag korán megépült kollégiuma homlokzatára illesztett Ora et Labora jelszóval magába sűrítette mindazon értékeket, amelyeket a 16. század derekától a 18. század végéig a hadászaton kívül jövőt építő szándékkal megteremtett a magyarság a Kárpátmedencében. Rácz István a történész szakma tudós művelője mellett volt annyira tanár, hogy ezt az értéket akarta megismerni minden mozzanatában, és nemcsak tanítványai, hanem a mai magyarság elé is tárni követendő példaként. Ezért nem sajnálta idejét, szorgalmát, hogy ennek az elévülhetetlen értéknek a forrásbázisát is feltárja. Nem deklarálni akarta, nem frázisokkal, politikai ízű szólamokkal akarta kifejezésre juttatni sejtéseit, hanem a hétköznapok világáról beszélő forrásokkal bizonyította e város szerepének a magyarság egészére gyakorolt hatását.

Ezért vállalta fel a forráskiadványok szerkesztését,15 s ezért gyűjtött össze, rendezett sajtó alá maga is több kötet forrást a város életéből.16 Miközben végezte ezt a hallatlan türelmet és roppant figyelmet kívánó munkát, valóságérzéke is figyelmeztette, a források is meggyőzték arról, hogy nemesek és parasztok, nemesek és városlakók viszonyát a hétköznapok világában képtelenség az osztályharc egyetlenül uralkodó szempontjára felfűzni. Bonyolultabb a társadalmi élet és a mindenkori gazdasági folyamat annál, semhogy egyetlen szempontú magyarázat visszaadná a történelmi lét végtelenül színes summáját. Néhány előtanulmány17 megírása után a kérdéskört mongrafikusan is feldolgozta.18 Az alföldi városlakó nemesek között elvétve akadtak arisztokraták is. Elsősorban olyanok, akiket valamilyen közszolgálati szerepkör kötött a közhatalmi intézményekhez az igazgatás vagy igazságszolgáltatás szférájában. Gyakrabban költöztek mezővárosokba vagy szabadalmazott városokba középnemesek, akik vagy anyagi helyzetük miatt, vagy belső indíttatástól vezérelve vállaltak közhivatalt, vagy éppen gyermekeik előmenetele, iskoláztatása szempontjából választották a mezővárosok, városok iskoláit, s ehhez kötötték lakóhelyüket. A városlakó nemesség zömét azonban az armalista, taksás, agilis, egyházi és egyéb, a nemesség alsó rétegéhez tartozók adták, akikhez csatlakoztak az ilyen-olyan okból megnemesedett polgárok. Ez a réteg szoros kapcsolatban

79 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

állt a köznapi termelőmunkával, s a mindennapok során rendre érintkezett a nem nemesi városlakókkal, polgárokkal, lakosokkal, zsellérekkel is. Nem volt általános, de nem is tekinthető kivételesnek, hogy ezek a rétegek baráti, munkafolyamatbeli, néha-néha házasság révén családi kapcsolatokat is teremtettek egymással. A rendiség korában mindenkor mindenki beleszületett egy hagyományrend fenntartotta, egymástól kontúrosan elhatárolódó társadalmi rendbe, s ez többnyire élete végéig meghatározta társadalmi presztízsét és státuszát. Ezek a korlátok csak nehezen voltak leküzdhetők, s olykor generációkig tartó gyanúsítgatásokat, elhatárolódásokat, leszólásokat kellett elviselni, hogy valaki kivergődjön születésekor örökölt rendi helyzetéből. Rácz István bizonyítja azonban, hogy nem volt annyira embertelen és zárt ez a világ, hogy a legszínesebb kapcsolatrendszer át ne szőtte volna.

Olykor a vagyon, a pénz, a várható örökség, a gazdagság is át- meg áttörte a rendi korlátokat, s áttörte az emberi érzelem is: a gyakran fellángoló, vagy ritkábban egy életet betöltő szerelem. Rácz István érdeme, hogy történelmi forrásokra támaszkodva bebizonyította: a városlakók között az ilyen rendi korlátokat áttörő kapcsolatok gyakrabban jöttek létre, mint a falvakban. Igaz, itt a társadalmi mobilitás is élénkebb volt, mint a falusi Magyarországon.

A már felvillantott dolgozatok és a több évtizedes tanári munka közös szellemi terméke az a szintézis, amelyik máig kuriozitásnak számít a magyar történetírásban, s alkalmat ad arra, hogy újragondoljuk azt a megközelítően másfél századot, amelyiket a török hódoltság korának nevez a magyar történetírás. A történeti szaktudományban is ritka körültekintéssel és bizonyító erővel vázolta fel Rácz István a török-magyar egymás mellett élés hétköznapokra gyakorolt hatását A török világ hagyatéka Magyarországon című szintézisében.19 Az élénk visszhangot kiváltó20 munka egyetlen gondolata sem szegül ellene azoknak a tudományos elemzéseknek és megállapításoknak, amelyeket immár két és fél, három évszázada tárt fel a tudomány. A dolgozat gondolatmenetét nem is arra az ahistorikus fonalra fűzi fel Rácz István, amelyik manapság a gondolati gengszterizmus divatőrületeként megtiltaná az Egri csillagok tanítását és a belőle készült film bemutatását, mert az néhány értéktagadó kozmopolita állítása szerint, brutalitást sugároz. Rácz István tudja, és könyvében sem tagadja, hogy a török– magyar konfliktus több százados valósága igencsak gazdag volt kegyetlenségekben. Tudja, ábrázolja azt is, hogy a Kárpát-medence területén két értékrend vívott egymással engesztelhetetlen és kibékíthetetlen küzdelmet. Tudja, bemutatja azt is, hogy a Szent István által választott keresztény értékrend az Európa szellemiségéhez tartozást jelentette. Tudja, bemutatja azt is, hogy a korabeli magyarság egyetemlegesen, és saját akaratából választotta ezt az értékrendet. Tudja, bemutatja, hogy itt naponként lehettek átjárások, hódolások, árulások, alkalmazkodások a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek hadinépe, közigazgatási fennhatósága között, de a törökké vedlett renegátokat nagyítóval kell keresni a magyar és török források között. Tudja és érzékelteti, hogy ennek a többszázados küzdelemnek olyan hősei voltak, mint Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Dobó István, Szondi György és felsorolhatatlan serege a keresztény értékrend védelmezőinek. Tudja, hogy az erdélyi fejedelmek Bocskaitól Apafi Mihályig, ha tárgyaltak is a törökkel, ha adóztak is neki, ha keresték is a szultán kegyét, azzal a szent bizonyossággal tették, hogy a magyarok megőrizhessék keresztény értékrendjüket. A leggyalázkodóbb posztmodern nihilista sem vádolhatná azzal Rácz Istvánt, hogy ebből az értékrendből egy jottányit is engedett volna a történetszemléletében. De Rácz István azon történészek közül való, aki választott témájához mindig a források teljességének feltárására törekedett. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak a palotákban, a várakban, a csatatereken, a Héttoronyba zárt foglyok börtöncelláiban van otthon, hanem a paraszti kunyhókban, a pásztorok szállásain, a karaván-szerájokban, a vásárokban, török mecsetekben, budai, pécsi, egri minaretekben, fürdőkben, az alföldi állattartó mezővárosok korcsmáiban, kertjeiben, városházaiban, bírói lakjaiban is. Belekóstol a pásztorok ételébe, a háziasszonyok konyhájában készült ebédekbe, megszemléli a kertek fáit, növényeit, a hódoltság népeinek öltözködését, csecsebecséit, díszeit, lakberendezkedését

80 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

etc... etc... Azt is tudja, hogy másfélszáz esztendő az egymás mellett élésben nem telhet el úgy, hogy hódító és hódított kölcsönösen ne hatna egymásra, hogy divatok, kelmék, áruk, szokások ne cserélődnének kölcsönösen, és hogy zsákmányolt fegyverek, ruhák, ékszerek, lovak, egyéb állatok gazdátlanul és használatlanul maradnának. Tudja azt is, hogy ha az élet végső értelmét adó keresztény és muzulmán értékrend nem is békíthető össze, ha Isten és Allah egyetlen percre sem trónoltatható egy paradicsomban, a köznapi élet elviselésében, szervezésében, a megélhetés előteremtésében, a ruházkodásban, a tisztálkodási szokásokban, az állatorvoslásban, a gyógyításban, az egymás gyilkolására szolgáló fegyverekben, a megtermelhető és elfogyasztható ételekben vannak bőven olyanok, amelyeket mindkét fél érdemesnek tarthat a maga kultúrájába beépíteni, annak ellenére, hogy a másik eszmei, szellemi értékrendjéhez nem idomul, és Isten hajléka vagy a templom helyett nem siet a mecsetekbe, dzsámikba létének értelmet adni. Erről szól Rácz István úttörő érdemű tanulmánya, amikor szerbe-számba veszi azokat a hagyatékokat, amelyekkel másfélszáz esztendő alatt gazdagította magát a lelki, eszmei és kulturális szuverenitását, mindenekelőtt pedig a hitét rendíthetetlenül megőrző magyarság.

Renegátsággal, netán nihilizmussal, a mohamedanizmusnak tett ahistortikus engedménnyel már csak azért sem vádolható meg Rácz István, mert a török világ hagyatékainak számbavételével párhuzamosan mélyült el a tudományos érdeklődése a történelem és a vallási hitvilág összefüggései, Debrecen és a kálvinizmus történelmi szerepe iránt. Az e témában megtartott kurzusok, speciálkollégiumok, szemeszterek, feltárt és publikált források, megírt tanulmányok és monográfiák nemcsak a kálvinista hitű professzornak otthont adó Debrecen iránti lokálpatrióta-hálából megszületett szellemi termékek. Sokkal inkább a magyarság 16– 19. századi történelmének talán legégetőbb problémáival szembenéző munkák ezek, ahol a társadalomszervező intézmények, az egyéni és történelmi létnek a vegetáción túl is értelmet és értékrendet adó jelenségek kerültek ezáltal történetírói munkásságának homlokterébe. Nem teológiai vizsgálatokat végzett, hanem szakmájának intim berkein belül maradva, azt vizsgálta, hogyan építette fel lelki szükségleteinek kielégítésére egy nép vallási intézményeit, miként finanszírozta meg annak működését, hogyan teremtette meg a társadalom mind szélesebb rétegei számára az alfabetizációs műveltség megszerzésének intézményi és szellemi kereteit, mennyit áldozott ezek működtetésére, hogyan viszonyult egymáshoz protestáns városokban, mezővárosokban, falvakban a világi és egyházi vezetés, s az „ora et labora” erkölcsi parancsát szigorúan követő, önkormányzatára féltékenyen vigyázó Debrecen időről időre milyen kereteket és lehetőségeket teremtett polgárai gazdagodására, lakóinak gyarapodására, a belső társadalmi mobilitás fokozására, s miként igyekezett egyházi és világi intézményein keresztül elhárítani a város önkormányzati jogának csorbítására irányuló kísérleteket.

Számos elő- és résztanulmány publikálását követően21 olyan szintézisek kerültek ki e témákban Rácz István műhelyéből, mint Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai,22 a Protestáns patronatus. Debrecen város kegyurasága23 vagy A debreceni cívisvagyon.24 Mind-mind jelentős monográfiák, amelyek messze túlmutatnak a helytörténetírás kérdéskörein. Nemcsak Debrecen, az Alföld és a magyarság 19. század elejéig legnagyobb városa emeli országos érvényűvé e témákat, s még csak nem is a reformáció magyar „Rómája” teszi érdekessé őket, hanem mindenekelőtt Rácz István történetírói módszere és a téma megközelítése. Közérthető stílusán túl ezekre a monográfiákra minden esetben az életszerűség a jellemző. Végiggondolójuk nemcsak a forrásokban tobzódik, nemcsak az elődök eredményeit fejleszti tovább, hanem minden esetben, akár vagyonról legyen szó, akár iskoláról, akár egyháztámogatókról, az intézmény és jelenség leírása, bemutatása mellett a funkcionalitást, a társadalomban betöltött szerepkört vizsgálja.

Fő szempontja, hogy az intézménnyel, hittel, vallási meggyőződéssel, vagyonnal együtt élő ember, városlakó, polgár, peregrinus, rektor, prédikátor, püspök mennyit használ vagy árt

81 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

adottságaival, tehetségével a társadalomnak, a város- és országlakóknak. Nem öncél hát, nem is a gondos szorgalommal kimunkált tehetség csillogtatása a cél. Az intézmény a társadalmi közegbe ágyazódik be. Azt szolgálja, azt alakítja, formája, emeli vagy rongálja, húzza lefelé.

A kálvinista reformáció egyházi, kulturális és közszolgálati intézményeit Magyarországon – legalábbis a 19. század közepéig – minden esetben a helyi és regionális társadalmak dajkálták életre, tartották fenn, és működését csak akkor finanszírozták meg, ha annak tevékenységében láttak, tapasztaltak annyi lelki vagy anyagi hasznot, hogy érdemesnek tartották anyagilag is áldozni fennmaradására. Rácz István témába vágó monográfiája bizonyítja, hogy az Alföld, a Felső-Tiszavidék magyarsága nemcsak alkalmasnak, elengedhetetlenül szükségesnek is tartotta ezeknek a – bár szigorú, olykor talán a kelleténél is konzervatívabban szabályozott – vasfegyelemmel életben tartott, ugyanakkor demokratikusan működtetett intézményeknek a fenntartására áldozni. A korban élt emberek lelki üdvözülésük remélt elnyerése mellett hétköznapi létüket is csak ezeknek az intézményeknek az országba, a mezővárosokba, a falvakba kisugárzott erkölcsi értékrendjétől vezéreltetve igazíthatták el élhető és élni érdemes módon. Termelési kultúrájukra éppúgy rányomták bélyegüket ezeknek az intézményeknek a lelki tartalmai, mint egymáshoz való viszonyukra, mint szórakozásaikra, párválasztási, gyermeknevelési szokásaikra, adakozó kedvükre, felebaráti kapcsolatrendszerükre, testi-, lelki higiéniájukra, életmódjukra. A Debreceni Református Kollégium teológiai fakultása és jogi akadémiája nevelte ki több száz település lelkészét, rektorát, segédtanítóját, a vármegyei és úriszéki intézmények esküdtjeit, bíráit, a közigazgatás választott és kinevezett vezetőit. Az Alföld és a Felső-Tiszavidék társadalmi elitjét, akik nemcsak a kezükre, lelkükre bízott embereknek adtak követendő példát, értékrendet, hanem jószerével irányításuk alatt zajlottak századokon át a magyar történelem hétköznapjai. Ennek megragadása, tudományos feldolgozása a Rácz István érdeme. Ezt sem a kelleténél korábban jött halál, sem az emberi gonoszság, de még a napjainkban oly látványosan terjedő közöny, cinizmus és nihilizmus sem vitathatja el tőle.

Rácz István a föld népéből érkezett Debrecenbe, s ott a föld népének krónikásaként hódította meg a tudomány csúcsait. Nem épített kőből, korróziótól kikezdhető vasbetonból, törékeny üvegből, korhadó fából palotákat magának, utódainak. De épített történelmi igazságokból, társadalmi értékrendből gondolati katedrálisokat. Olyanokat, amelyek századok múltán is megpezsdítik majd az őseiket a szegények, elesettek, hittel felvértezettek között keresőknek az elméjét. Legnagyobb történészi érdeme: tudósként maga is vallotta, és olvasóit is képes meggyőzni arról, hogy a mindenkori társadalmi és emberi lét gazdagabb ajándéka a sorsnak annál, semhogy pillanatnyi örömök és nihilista közönyök tobzódásában érdemes lenne elpazarolni.

1. Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. AUD. 1955. Tom. II. Szerk. Berényi Dénes, Bp. 1955. 101–123.

2. Uő.: A szabadelvűség vándor apostola (Somogyi Antal) AUD. Tom. III/1. Szerk.: Berényi Dénes, Bp. 1956. 173–189.

3. Uő.: A hajdúság története. h. n. [Bp.] 1957. 71. p.

4. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. A monográfia előzményei: Rácz István: Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII. században. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958–1959., Debrecen, 1960. 85–104.; Uő.: A magánföldesúri hajdútelepítések kérdéséhez. AUD. 1971. Tom VII/1. Bp. 1961. 149–207.; Uő.: A hajdúkérdés Bocskai Szabadságharca után (Nagy András hajdúgenerális). I–II. rész. AUD. Series Historica III. 1964. Szerk.: Varga Zoltán. Bp. 1964. 31–55. és uo. IV. 1965. 19–38.; Uő.: Hajdútelepítések és kiváltságolások. In: Béres András-Módy György szerk.: Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei. Debrecen, 1969. 47-68.

5. Rácz István: Jobbágyi alávetettség – hajdúvárosi szabadság. In: Rácz István szerk.:

82 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hajdúnánás története. Hajdúnánás, 1973. 249-290.; Úő.: A hajdúszabadság birtokában. In: Szendrey István szerk.: Hajdúböszörmény története. Debrecen, 1973. 62–120.; Uő.: Szoboszló hajdúváros 1606–1725. In: Dankó Imre szerk.: Hajdúszoboszló monográfiája.

Hajdúszoboszló, 1975. 167–186.; Uő.: A Hajdúkerület 1790. évi követutasítása. In: Dankó Imre szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969–70. Debrecen, 1971. 225–237.; Uő.: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban. Uo. 1972. 123–144.; Uő.: Hajdúszabadság a második jobbágyság rendszerében Magyarországon. In: Dankó Imre szerk.: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei XXVIII. Debrecen, 1975. 5–15. ; Uő.: II. Rákóczi Ferenc hajdúkatonáinak hajdúszabadságáról. In: Molnár Mátyás szerk.: Rákóczi kori tudományos ülésszak 1973. szept. 20–21. Vaja, 1975. 18–23.; Uő.: Über die Hajduckenfreiheit der Kurutzensoldaten von Ferenc Rákóczi II. AUD. Series Historica XX., Debrecen, 1975. 51–57.; Uő.: Haiduckenfreiheit im System der zweiten Leibengenschaft. In: Hrsg. von Gustav Hekenast: Aus der Geschichte der ostmitteleurpeischer Bauernbewegungen im 16–17. Jahrhundert. Bp. 1977. 131–136.; Uő.: A hajdúszabadság kérdése a szabadságharcban. In: Benda Kálmán szerk.: Európa és a Rákóczi szabadságharc. Bp. 1980.

163–166.; Uő.: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve. IX. Debrecen, 1982. 17–26.; Uő.: Thököly és a hajdúvárosok. In: Benczédi László szerk.: A Thököly-felkelés és kora. Bp. 1983. 83–86.; Uő.: Hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve XII. Debrecen, 1985. 135–156.

6. Varga Zoltán szerk.: A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének Évkönyve. I. 1962. Bp. 1962. 85–107.

7. Rácz István: Parasztzendítő röpiratok a Felső-Tisza vidékén 1790-ben. In. Szabó István szerk.: Agrártörténeti Tanulmányok. Bp. 1960. 209–270.

8. Agrártörténeti Tanulmányok 8. Bp. 1980.

9. Fejős Zoltán, Valóság, 1980. 239.

10. Monika Gletter, Südostforschungen XLI. 1982. 433–434.

11. Hársfalvi Péter, Agrártörténet Szemle, 1882. 1–2. sz. 240–242.

12. Takács Péter, Társadalmi Szemle, 1981. 8–9. sz. 172–174.

13. Fürj Zoltán, Propagandista, 1982. 5. sz. 116–121.; Szászi Ferenc, Hajdú-Bihari Napló, 1980. szept. 21.; Szőke Domonkos, Heves megyei Népújság, 1980. szept. 30.; Vikol Katalin, Magyar Nemzet, 1980. nov. 30.

14. Rácz István: A parasztok elvándorlása a faluból. In: Szabó István szerk.: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. II. k. Bp. 1965. 433–483.; Uő.: Kísérletek az Egyesült Államokba irányuló magyarországi kivándorlás korlátozására. In: AUD. Debrecen, 1971. 53–92.; Uő.: Emigration from Hungary to the USA. AUD. Serie Historica XXIV. Debrecen, 1977. 117–154.; Uő.: Auswanderung der Bauern aus Ungarn bis zum erste Weltkrieg. Fremdarbeiterpolitik des Imperialismus. Heft. 10. Rostock. 1981. 21–25.

15. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei. 1567/68., 1568/69., 1570., 1571., 1572., 1573., 1574., 1575., 1576/1586., 1587/1588. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai, 15–16., 18–19., 21–26. Szerk.: Rácz István, Debrecen, 1986–1990., 1992– 1996.

16. Debreceni végrendeletek 1595–1847. Debrecen, 1983.; Debreceni vagyonleltárak 1717–1848. Debrecen, 1984.; Debreceni deákok. Forrásgyűjtemény. Debrecen, 1997.

17. Rácz István: Nemesek az alföldi városok önkormányzatában (XVIII–XIX. század). In: Novák László–Selmeczi László szerk.: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Nagykőrös, 1986.

387–401.; Uő.: Városlakó nemesek az Alföldön 1541–1848 között. In: Szabad György szerk.: A polgárosodás útján. Bp. 1990. 19–23.

18. Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541–1848 között. Bp. 1988. 274. p.

19. Rácz István: A török világ hagyatéka Magyarországon. Debrecen, 1995. 261. p.

83 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

20. Barta János, Debreceni Szemle, 1996. 1. sz. 125–128.; Deák Ernő, Bécsi Napló, 1997.

5. sz.; Egyed Ákos, Helikon (Kolozsvár), 1996. 15. (201) sz. 2–3.; Kovács Ágnes, Hitel, 1996. 1. sz. 110–112.

21. Rácz István: Szempontok Debrecen önkormányzatának vizsgálatához. Várostörténeti konferencia, Debrecen, 1977. december 14–15. Debrecen, é. n. 63–74.; Uő.: Debrecen város hitelügyletei 1693–1848. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. VI. Debrecen, 1979. 171–189.; Uő.: A debreceni tanya a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. Etnographia, 1982. 1. sz. 1–32.; Uő.: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány. Dankó Imre szerk.: DDMÉ. 1980. Debrecen, 1982.

151–161.; Uő.: Uő.: A cívis fogalma. Gazda László szerk.: DDMÉ, 1985. Debrecen, 1986.

77–111.; Uő.: A debreceni polgárok szőlőföldjei a XVI–XIX. században. Kávássy Sándor szerk.: Agrárnépesség és agrártársadalom Magyarországon a Mária Terézia-kori úrbérrendezés és 1945 között. Nyíregyháza, 1987. 65–94.; Uő.: A mezőgazdasági munkaerő Debrecenben a rendi korszak végén. In: Gazdag István szerk.: A H-BMLÉ. XV. Debrecen, 1988. 111–124.; Uő.: Debreceni polgártok lakóházai a kései feudalizmus idején. In: Novák László–Selmeczi László szerk.: Építészet az Alföldön II. Nagykőrös, 1989. 61-70.; Uő.: Hatvani István vagyona és társadalmi előjogai. Agrártörténeti Szemle, 1992. 1–4. sz. 353– 277.; Uő.: A magyarországi protestáns peregrináció szükségessége és lehetősége. In.: Rácz István szerk.: Politikai gondolkodás – műveltségi áramlatok. Irinyi Károly professzor születésének 60. évfordulója tiszteletére. Debrecen, 1992. 133–142.; Uő.: A Debreceni Kollégium professzorai. Gazdag István szerk.: H-BMLÉ. XX. Debrecen, 1993. 23–42.; Uő.: A Debreceni Kollégium vonzáskörzete. In: L. Nagy Zsuzsa és Veres Géza szerk.: AUD. Series Historica XLVI. Történelmi tanulmányok II. Debrecen, 1993. 55–58.; Uő,: A Debreceni Kollégium erdélyi fejedelmektől és főuraktól nyert adományai. Protestáns Szemle, 1994. 3. sz. 201–206.

22. Debrecen, 1995. 305. p.

23. Debrecen, 1997. 211. p.

24. Agrártörténeti Tanulmányok 14. Bp. 1989. 404. p.

84 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre (1898–1953) Szatmári Gizella

A hazai művészettörténet-írás nagy mulasztása, hogy – sok más, jobb sorsra és nagyobb figyelemre méltó társával együtt – Barzó Endre is, kiváló képességei és jelentős művészi teljesítménye ellenére az elmúlt ötven év során méltánytalanul háttérbe szorult.

Míg a kiállításra készülve, anyagot gyűjtöttem, a szakirodalomban méltatást, jellemzést kerestem, sokan megkérdezték: ki ez a Barzó Endre? Hol, mikor élt, mit csinált? Még Nyíregyházán is, ahol pedig két évtizede megrendezték gyűjteményes kiállítását, ahol apja, Mihály építette a legtöbb jelentős, XIX. század végi középületet – és számos magánház is keze munkáját dicséri –, ahol művésztársaság is viseli a nevét, kevesen, keveset tudnak róla.

Valószínűleg természeténél fogva is szerény, csendes ember lehetett, ilyenforma magatartását talán édesapjának 1909-ben bekövetkezett halála is motiválta; a majdanu festőművész ekkor még gyermekkorú volt, alig tizenegy éves. Érdekes anekdoták, jóízű történetek nem maradtak fenn róla, nem szól a fáma vidám összejövetelekről sem. Szerzett betegsége, mely később korai halálához is vezetett, csak erősítette benne a visszavonulás iránti vágyát, félrehúzódását – a művészeti és a magánéletben egyaránt. Indulatait, fájdalmait „kifestette" magából, képeibe sűrítette a dinamikusan, sőt szenvedélyesen mozgó-kanyargó vonalak közé szorított, zsúfolt, szürke, barna, fekete színfoltok erről árulkodnak.

Késöbb, a 30-as évek végén, a 40-es évek elején szelídül ugyan ez a súlyos, mély szenvedély, még megbirkózik egyetlen közületi megbízásával is. 1936-ban festi meg Bencs Kálmán térdképét: a polgármesteri hivatalban ma is látható, az egykori elöljárók galériájában a jól sikerült, a többi, hasonló portré közül kiemelkedő mű. Reneszánsz főurak. tudósok, kedvelt testtartásában, kissé félrehúzott, vörös bársony függöny mellett, asztalra támaszkodva áll a hajdani polgármester, mögötte, a háttérben Nyíregyháza tornyai, épületei látszanak.

Lassan azonban fogy az erő, a hit, és fájdalmas látni, hogy szétfolyik, puha, színes foltokra esik szét a világ; a konkrét, kézzelfogható, talán segítő emberi környezet eltűnik, a napi, tárgyaisult élet szétfoszlik, légüres tér marad körülötte, nemcsak emberileg, művészileg is. Az 50-es évek elején erőltetett, központilag irányított és előírt „szocialista realizmus" nem az ő világa, még egészségesen sem tudta volna feltalálni magát benne, nemhogy betegen.

Pedig milyen szépen indult, egyenes vonalban tört felfelé pályája!

A főiskola befejezése után tanársegéd Benkhard Ágost mellett, a Miskolci Művészek Társaságának alapító tagja. Képeit látva, a KÉVE művészegyesület meghívja tagjai közé, támogatja, jutalmazza; majd az arra érdemes fiatalokat felkaroló Szinyei Társaság ösztöndíjával külföldre utazhat.

A korai, napos plein-air tájképeket – erre az inspirációt Nagybányán kaphatta – belső fényforrásoktól szikrázó kompozíciók folytatják. Itáliában megismeri az aktuális irányzat, a novecento művészetét, némileg „kacérkodik" is vele, ki is próbálja, mire lenne jó. de álomvilágába betör a kegyetlen realitás, életének súlyos eseményei a saját erőteljes, tragikus, szenvedélyes stílusának kialakulásához vezetnek. Általában nem használ szimbólumokat, mégis a kiszámíthatatlan, megismerhetetlen, démoni természetű fekete macska, amely a középkorban a boszorkányok segítő szellemének számított, már 1927-ben megjelenik képein. A fekete macska mint jelkép, általában negatív tartalmú, és a nőiességgel szemben érzett és tanúsított agresszivitással–ellenérzéssel függ 85 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

össze.

Néhányan – kevés ismerője közül – azt tartják, az 1944. március 19-én megnyitni tervezett, csoportos kiállítása körüli problémák vetették volna vissza nyíregyházi magányába. A háborús Magyarország a békeidők eseményeinek emlékébe kapaszkodott; igyekezett úgy tenni, mintha semmi nem változott volna. Ezért tervezték a gróf Almási–Teleki Éva művészeti intézetébe (az öngyilkossá lett Ernst Lajos múzeuma utódintézményénél) a márciusi tárlatot, amely a megnyitó körül bonyodalmak – a német „szövetségesek” aznap szállták meg az országot, és az illetékes hatóságok gyülekezési tilalmat rendeltek el – lecsendesedése után igen jó kritikát kapott. Barzó pasztelljeit – ekkortájt elsősorban ezt a technikát kedvelte – több lap külön is kiemelte, méltatta, elismerte. A kiállítás tehát végül is nem maradt visszhang nélkül, de a rendkívül érzékeny s már beteg művész ezt sem bírta elviselni.

A háború elvonulása után már nehezen talált magára. 1948-ban, a miskolci művésztelep megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett ünnepi kiállításra még beküld néhány képet a régiekből. Szépen ír róla ezidőtájt „a vidéki magyar irodalmi társaságoknak a közoktatásügyi minisztérium által támogatott értesítőjében”, a sajnálatosan rövid életű Vándortűzben, a kiadvány Nyíregyházát ismertető számában z. Sz. P., vagyis zalai Szalai Pál, finoman célozva Barzó elvonultságára, magányára: „Barzó Endre napsütéses Tusculánumában élő, de igen szorgalmasan dolgozó művész. Filozófus, festményein, rajzain szélsőséges emberi érzelmek, beethoveni muzsika motívumai tűnnek elő, kompozíciói megrázó erővel hatnak".

Ugyancsak 1948-ban a helybeli művészek kiállítanak a nyíregyházi városházán, talán még ezen is részt vett, de ereje fogytán volt. Ötvenöt évet élt.

A kiállításra készülve, aránylag sok szakirodalmi adatot sikerült összegyűjteni. Mégis, úgy látszik, szűkség volna Barzó Endre munkásságának szélesebb körű megismertetésére, a nagyobb publicitásra. Könyv vagy album foglalhatná össze méltó módon a ma még fellelhető műveinek reprodukcióját és adatait. Ez a művészettörténet-írás egyik igen fontos feladata lenne – nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy ilyen tehetséget a feledésbe süllyedni hagyjunk!

(Elhangzott Barzó Endre kiállításának megnyitóján, 2002. december 5-én a nyíregyházi Városi Galériában.)

Barzó Endre: Házak patakparton (Nagybánya), 1918. o. k. 29 x 35 cm (Jósa András Múzeum)

86 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Tihanyi táj, (1930-as évek) o. v. 70,5 x 70,5 cm (Jósa András Múzeum)

Barzó Endre: Nő fazékkal, 1927. o. v. 97 x 74 cm (magántulajdon)

87 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Holdvilágos éj, 1930. o. v. 900 x 100 cm (Jósa András Múzeum)

Barzó Endre: Múlt és jelen, 1931. o. v. 97 x 124 cm (Jósa András Múzeum)

88 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Falusi utca, 1928. o. v. 62 x 63 cm (magántulajdon)

Barzó Endre: Domboldalon, (1930-as évek) o. v. 45 x 51 cm (Jósa András Múzeum)

89 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

SZEMLE

Források Erdély történetéhez Az Erdély-történeti Alapítvány a nyíregyházi székhelyű volt KEMÉV (Kelet-Magyarországi Mélyépítő Vallalat) közreműködésével, anyagi támogatásával alakult 1994-ben. Ezt követően minden évben pályázatot hirdetett Erdély történetével, néprajzával, irodalom- és művelődéstörténetével kapcsolatosan. 1995-ben 17, a többi esztendőben több mint 30, legutóbb 57 dolgozat érkezett a kiírásra. Az alapítvány a díjnyertes pályamunkákat megjelenteti az Erdély-történeti Tanulmányok sorozatban. amelyben eddig olyan kötetek láttak napvilágot, mint például Előadások és tanulmányok Wesselényi Miklósról, A szabadság Debrecenbe költözött, Fejedelmek – forradalmak – vasutak, Nincs a víznek rakoncája, hogy egy kis ízelítőt nyújtsunk közülük. Egy másik sorozata az alapítványnak a Székely falvak, amelyben két kötet, Altorja és Papolc története jelent meg. A harmadik sorozat a Források Erdély történetéhez, amelyben 2000 és 2002 között öt kötetben láttak napvilágot Erdély székely közigazgatási egységeinek, székeinek az 1820-as úrbérrendezési kísérlet során keletkezett felmérései, forrásai: Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Csík-, Gyergyó-, Kászonszék és Aranyosszék parasztvallomásai. A sorozat és a kötetek szerkesztője Takács Péter.

A Mária Terézia által elrendelt és a Magyar Királyságban 1767-ben végrehajtott úrbérrendezés az erdélyi Nagyfejedelemségben soha nem ment végbe, aminek oka Erdély rendkívül sajátos, összetett társadalmi viszonyaiban keresendő. A rendiség a magyarországinál lényegesen fejletlenebb, ugyanakkor bonyolultabb is volt, hiszen három uralkodó rendből, a magyarból, a székelyből és a szászból állt, és mindhárom különféleképp rétegződött. Ehhez járult a magyarországinál ugyancsak sokkal bonyolultabb földesúr– jobbágy viszony.

A Források Erdély történetéhez sorozat első két kötetében Takács Péter megismerteti velünk a különféle úrbérrendezési kísérleteket, amelyek közül az első a magyarországi úrbérrendezéssel egy időben, 1767-ben kezdődött, amikor Mária Terézia elrendelte Erdély úrbéri viszonyainak is a feltérképezését. A megyékből, a székely és a szász székekből érkező jelentések rendkívül különböző viszonyokat tártak fel, egy közös jellemzőjük azonban volt: a rendkívül magas robotterhek, amivel bizonyára összefüggésben volt az erdélyi földművelés alacsony színvonala is. Ennek a felmérésnek az eredménye mindösszesen annyi lett, hogy 1769-ben rögzítették a robotszolgálat maximumát.

Mária Terézia újbóli megbízására 1775-re készült el egy újabb tervezet, amely fölött azonban olyannyira elhúzódott a vita, hogy a rendezés ismét elodázódott. Ezek után az 1784-ben kirobbanó Horea és Closca vezette parasztfelkelés késztette arra II. Józsefet, hogy ismét elrendelje az úrbérrendezési előmunkálatokat. Így 1785-ben cl is kezdődött a jobbágyok és zsellérek kilenc kérdőpontra adott feleleteinek összeíirása, a felmérés azonban csak felébenharmadában készült el, majd elfeküdt a kormányszékeknél.

Az 1790/91. évi országgyűlés is felállított egy úrbéri bizottságot, amelynek jelentését azonban az 1810/11. évi erdélyi országgyűlés nem vitatatta meg.

Az 1813. évi rendkívüli aszály mérhetetlen éhínséges éveket hozott maga után Erdélyben is. 1817, amikor I. Ferenc körutat tett a Nagyfejedelemségben, a nyomor legszörnyűbb éve volt. A lakosság nagy számban menekült az éhínség elöl Moldvába vagy a magyarországi határvidékekre. Ezek az események szülték meg azt a politikai kényszert, amelynek hatására újabb lendületet vettek a munkálatok. Nevezetesen 1819-ben az Államtanács végül is ötödik nekirugaszkodásként elrendelte az úrbérrendezési előmunkálatokat: a parasztok és szolgálónépek megvallatását és az urbáriumokhoz szükséges összeírásokat. A vallatások és összeírások gyorsan, még 1819–20-ban végbementek. A törvényhatóságuk felterjesztették

90 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

őket a guberniumhoz, mivel azonban maga a rendezés ekkor sem valósult meg, a hatalmas mennyiségű iratanyag ismét elintézetlenül hevert. A felmérés anyaga azonban alapul szolgált az 1848 utáni birtokrendezésekhez, a polgári, telekkönyvben nyilvántartott földtulajdon meghonosításához.

A fenti úrbérrendezési kísérleteket elemző, bevezető tanulmányt követően a szerkesztő mindegyik kötetben közli az urbárium-tervezet szövegét, amely egyedül a belső telek nagyságát határozta meg konkrétan 1600 négyszögölben, nem állapította azonban meg a szántók, rétek, legelők nagyságát, jelentősen korlátozta volna viszont a robot mértékét. Ezt követik az egyes kötetekben a rendezéshez szükséges nyomtatott segédletek, mint a kilenc kérdőpontot és a negyedik kérdéshez kapcsolódóan, a helység haszonvételeit és kártételeit tartalmazó újabb, részletesebb nyomtatványok. A kilenc kérdőpont majdnem teljesen megegyezik a korábbi magyarországi kérdésekkel, azzal a különbséggel, hogy mivel II. József eltörölte az örökös jobbágyságot, az erdélyi vallató pontok 1820-ban szolgáló emberekről, illetve colonusokról beszélnek, a felmérő biztosok az utolsó, kilencedik kérdésben pedig az erdőélésről és a telkek adásvételének szokásáról kérdeznek. Ezeket kivéve ugyanúgy, mint annak idején Magyarországon, kérdezik, hogy van-e valamilyen urbáriuma vagy szerződése már a helységnek, milyen úrbéri szolgálatok vannak szokásban, milyen haszonvételei és kártételei vannak a helységnek, az egész telkes colonus mennyi szántót, kaszálót bír, a szolgáló emberek hány nap robotra kötelesek, tizeddel, kilenceddel tartoznak-e, milyen adományokat kell adniuk a földesúrnak, milyen puszta lelkek vannak a helységben.

A felmérést az összeírók helységről-helységre haladva minden jobbágyháztartásról elvégezték. ebből következően e forrás révén teljes részletességében tárulnak fel előttünk Erdély székely székeinek korabeli társadalmi, gazdasági viszonyai. A vallomások rövid, összefoglaló elemzéséből kiemeljük a szerkesztő azon megállapítását, mely szerint Székelyföld falvaiban kevés a szántóföld, ebből következően a lakosság kénytelen a természet kínálta javakkal kiegészíteni gazdálkodását, hogy megélhetését biztosítsa. A parasztvallomások a vagyoni helyzet, a gazdálkodás, a határhasználat, a vásározás, piacozás stb. bemutatásán túl plasztikusan ábrázolják számunkra ezt az archaikus életmódot, a falusi hétköznapokat.

A forrásközlés módszeréről annyit jegyzünk meg, hogy mindegyik kötet a felvett településeket, az eredeti forrás szerint, járásonként, azokon belül abc-rendben tartalmazza. A helység korabeli neve után az 1913. évi helységnévtárban szereplő hivatalos, majd minden esetben a mai román elnevezés következik. A szövegben a tartalmi hűség szigorú megőrzése mellett a betűhűség rovására olyan változtatásokat tett, következetlenségeket küszöbölt ki, rövidítéseket oldott fel a szerkesztő, amely az értelmezést segíti számunkra.

A Források Erdély történetéhez sorozat első kötete, az Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból 125 település felmérését tartalmazza, a fent leírt rendszer szerint. Megjegyzendő, hogy itt néhány helységben az összeírók egyáltalán nem találtak sem szolgálónépet, sem colonialis telket. Nemcsak Udvarhelyre, hanem a többi székre és az egész Székelyföldre jellemző, hogy alacsony a colonusok, szolgálónépek aránya, inkább meghatározóak a zsellérek, napszámosok.

A sorozat következő két kötete a Székelyföld északi részén elhelyezkedő Marosszék 120 települését mutatja be a parasztvallomásokon keresztül. A bővebben termő Mezőség, a kelet felől égig érő havasok, a Maros, a Kis-Kiiküllő és a Nyárád vizei igen változatossá teszik ezt a tájat. Megemlítendő, hogy az egész Székelyföldön a marosszékiek említik 1820-han a legtöbb, nyolc-tíz vásározó helyet, ahol piacoznak. Mint Udvarhelyszék esetében, a szolgálónépek hiányát itt is megfigyelhetjük egyes községekben.

91 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A negyedik kötet Háromszék 97 helységének parasztvallomásait tartalmazza 1820-ból.

Háromszék a Székelyföld délkeleti részén helyezkedik el, igazgatási és gazdasági központjai Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és Kovászna. A Székelyföld legtermékenyebb vidékón vagyunk, ahol a földművelés és állattartás mellett általánosan elterjedt nemcsak a gyümölcsés zöldségtermelés, hanem a háziipar is. Háromszékben a legmagasabbak a termésátlagok, és majd minden faluban általános a háromnyomásos gazdálkodás Marosszék után a háromszékiek szólnak a legtöbb vásározó helyről is, hat-nyolc piacot neveznek meg.

Az ötödik kötet Csík-, Gyergyó és Kászonszék parasztvallomásait tartalmazza, amely szék a Székelyföld északkeleti részén helyezkedik el. Igazgatási és részben gazdasági központjai is Gyergyószentmiklós és Csíkszereda. 1820-ban 48 települést kerestek fel a biztosok, de Kászonaltíznek és Kászonfeltíznek elvesztek vallomásai, így e székből 46 forrást közölhetett a szerkesztő. Ezen falvak határát szinte mindenütt csak két nyomásban művelik. A szűkös és gyenge minőségű, alacsony terméshozamú szántóföldek mellett a lakosok a réteket, legelőket, és főképp a havasokat dicsérik, mint jövedelemforrást. A lakosság állattartással, intenzív erdőéléssel, zsákmányolással kénytelen kiegészíteni megélhetését, nem véletlen, hogy ebben a székben a legnagyobb mértékű egész Erdélyben a fafeldolgozás.

Ebben a kötetben vehetjük kezünkbe Aranyosszék 21 településének is parasztvallomásait.

Itt a lakosság kimondottan földművelésből és ehhez kapcsolódóan állattartásból él. Több faluban folytatnak szőlőművelést is. A szék fő folyója az Aranyos, amelyből ekkor még számos helyen mossák az aranyat.

Az erdélyi székely székek 1820. évi parasztvallomásai bátran állíthatjuk, hogy páratlan és egyedülálló forrást képviselnek, amelyhez fogható nem készült a Székelyföldről. A szerkesztőt idézve „a hétköznapok türelme és a társadalmi együttélés sokszínű kavalkádja tárul elénk minduntalan. Mint a tarkavirágú rét, olyan ez a valóság. Kár lenne akár ideológiai, akár politikai, akár történetírói eszközökkel és módszerekkel megfosztani színeitől, és szürkévé avagy éppen kétszínűvé silányítani. Reméljük, az öt székely szék forrásainak kiadását záró, majdani feldolgozó, elemző kötetben lesz módunk és erőnk ezt a sokszínűséget felvillantani." Kutatók és olvasók nagy érdeklődéssel várjuk e szintén hiánypótló munkát, amelyet nagy valószínűséggel ebben az esztendőben kezünkbe is vehetünk, az egyes községek összeíró tabelláival egyetemben. Mindehhez sok sikert kívánunk Takács Péternek.

Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2001. 422 p. (Források Erdély történetéhez 1.) Marosszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2001. 547 p. (Források Erdély történetéhez 2.) Háromszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2002. 332 p.

(Források Erdély történetéhez 3.) Csík, Gyergyó, Kászonszék és Aranyosszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2002. 273 p. (Források Erdély történetéhez 4.)

Erdélytörténeti Alapítvány. A forrásokat sajtó alá rendezte és kiadta Takács Péter.

Pók Judit

„Fények, árnyak játéka'" Az ember élete attól erős, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Bőrünk, ez a vékonyka hám- és irharéteg szigorúan elhatárolja, hogy meddig tart az egyik ember és hol kezdődik a másik, de a léleknek nincsenek ilyen határai. Egymás által és egymásban lélegzünk.

A mindennapi hangyaharcban alig van ideje az embernek az apró szépségek és

92 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

nagyszerűségek meglátására. De most ünnep van, karácsony, amikor fogékonyabbak vagyunk az élet szépségeire és vonzásaira. Számomra ünnep az ünnepben, hogy Udud István Aranyeső című, válogatott kötetét hozta el karácsonyi ajándékként a postás, baráti jókívánságokkal.

A címlapon illusztrációként (ifjú Bodnár István fehérgyarmati fényképész munkája) egy virágba borult aranyesőbokor. Gyönyörű. Mintha Pán, a természet antik istene jelenne meg ebben az égő, egyszerre földi és égi csodában. Az az isten, aki mindnyájunknak (Udud Istvánnak is) adott magából egy parányi lángot, hogy – ezt fellobbantva lelkünkben – néha magunk is megistenülhessünk. Az Aranyeső indító verse (Tüzet viszek) is mintha ezt szimbolizálná. „Nem akarok gyújtogatni, / sem gonoszra bujtogatni. / Az én tüzem csak zsarátnok, / veszedelmet nem hoz rátok. / Mellé lehet telepedni, / melegénél melegedni” – írja a költő.

Udud István versei apróbb-nagyobb szívdobogás-harangkongások. A hűség versei. A költő bemutatja velük a családfáját, a „törzset", szüleit (Anyám, Minden hiába, Gyászjelentés, Szüleim sírjára, Apám égi mezőben) és a „termő, vékonyka ágakat", két gyermekét és három unokáját. Szüleinek állít emléket, akiket „szorgalom és szeretet” vezérelt, akiknek példája, emléke elkíséri hét gyermeküket, köztük a költőt, életük végéig. A családi tűzhelyre, az otthon melegét adó édesanyjára emlékszik, aki „imák s szent énekek” között élte le életét, de akinek öt fia közül egyiket sem sikerült a papi pályára irányítania. Édesapját idézi meg, aki nemcsak a friss szántás rögein szórta szét a magot, hanem minden szava és tette is magvetés volt a költővé lett fiú számára. Nagy szeretettel szól gyermekeiről (Parádi képeslap, Csurika), a „Lobogj, lobogj még!” ciklus darabjaiban pedig a társ, a feleség iránt érzett hitvesi szeretet lángja ég, hogy aztán hatvanadik születésnapja családi ünnepére írt Túl a hatvanon című versében szívére ölelje valamennyiüket: szülőket, testvéreket, hitvest, gyermekeket és unokákat.

Hűséggel kötődik a költő a szülőföldhöz, az idő árja által itt-ott már elöntött s csak az emlékezetben élő „tündérsziget-gyermekkorhoz”, a Szamos-közhöz, Túr-parthoz, Tiszaháthoz (Jó napot!). Ódát ír a kis faluhoz, Jánkhoz, ahol gyermekkorát töltötte (Jánk, én falucskám), Cégénydányádhoz, ahol az általános iskola igazgatója volt (Életem dele), Fehérgyarmathoz, ahol tanári pályáját kezdte és befejezte, ahol huszonkét esztendeje él (Óda az öreg toronyhoz). Igazán csak az értheti meg a költőt, aki – mint én magam is – benne éltem és élek halálomig ebben a világban.

Udud Istvan viaskodva álmodja és álmodva viaskodja az életet. Ahogy egyik versében (Az ember) írja: „halálfélelem, szerelem / virágzik benne". Infarktus sebezte szíve, amely egyszer már döngve-dübögve verte az elmúlás mementójának ritmusát, mégis inkább bízó ütemre ver (Infarktus után, Álmatlanul).

Költőnk megkapó őszinteséggel vall magáról. Annak ajánlja verseit (Ajánlom magam), „aki a kártyait kiteríti”, „aki a szívét el nem keríti”, aki „csalódottan sem lesz csaló soha”.

Jellemző szerénységét meg nem cáfolva, emelt fővel mondhatja: „Valaki voltam e földön" (Valaki voltam).

93 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A nagy elődök többségéről (Vörösmarty, Petőfi, Ady, Babits, József Attila, Váci Mihály) úgy emlékezik meg, hogy szembesíti őket a jelen kor problémáival. Azokkal a gondokkal, melyekkel gyorsan változó világunkban maga is nap mint nap szembesül, de amelyeknek szerencsés végkifejletében bízik ,,Megrendülten is rendületlenül”. (A vén cigányhoz, Nemzeti baj, Kárhozott angyal, Babits, Cudar eszmék közt, Bodzák, akácok, jegenyék, Csüggedten remélve, Ez meg az, Mi, magyarok). Amikor politizál, verseiben a régiek szenvedélye ég, a támadás felsége, fölénye, a „hajrá rohama", az igazságtól való „kivezényeltetettség".

A kötet két utolsó, tizenkét-tizenkét verset tartalmazó ciklusában (Miatyánk- kérdőjelekkel, Dicsértessék) sajátos hangvételű istenes verseiből ad ízelítőt a költő, aki – mint a legtöbb magyar ember – pogányság és istenhit között hánykolódva – Ady szavaival szólva – hitetlenül is hisz istenben, s aki – bár bántja, hogy édesanyja vágyát, hogy valamelyik fia pappá legyen, nem teljesítette – mégis hirdeti az Igét. Ez a tiszta, pacsirtás lélek maga is káromkodásokból épít, ha nem is katedrálist, de fatornyos kis szatmári templomot, amelyből a „Tebenned bíztunk” szárnyas .szavai talán mégis eljutnak a Magasságoshoz.

Amikor az Aranyeső című kis kötetben lévő Udud István-verseket olvassuk, érezzük, mennyire igaza van Móricz Zsigmondnak, aki azt írja Ököritó című írásában, hogy sehol sem szebb a magyar fajta, s különösen sehol sem gazdagabb, romlatlanabb, értékesebb a nyelve, a szelleme, a humora, mint a Tisza-háton. „Egyszerű szavakkal él az ember. Színtelenül és anyagtalanul egyszerű szerszám a szó” írja másutt, Pakots József című tanulmányában.

Udud István szavainak a „képiség” nem az egyetlen sajátossága. Mindegyik versének megvan a maga „mikroritmusa”, a szöveg „hangszerelését” erősítő zenei oldala is. „Szavak, cserben ne hagyjatok...” „Segítsetek, hogy jó ízét / elnyerje a nyers gondolat.” „Segítsetek, hogy érthető / és hogy én mindig én legyek” – kéri támogatásukat a költő (Szavak, segítsetek!) És a szavak segítenek. Az „egyszerű szerszámok” az Aranyeső című kötet darabjaiban nemcsak hangzanak, de világolnak is meg illatuk és testhőmérsékletük is van. Nekik köszönhető, hogy a költő szülőföldről írott verseinek olyan édes illata van, mint a tavaszi, boldog szatmári rétnek, a csobogó, Gőgő-patakos, szénakaszálásos jánki mezőnek. Az ember szíve megrebben, mint mindig, amikor olyan tiszta-szép hangot hall, mint az Aranyeső virágai alkotójának hangja. ,,A naiv alkotó az igazi lángész... Ösztönös, nyugodt, biztos. A természet szavára hallgat” – mondja Goethe. Udud István, a szó goethei értelmében naiv költő, aki a természetet ritmusában, zeneiségében is érti és érzi, aki a szabolcs-szatmár-beregi magyar nyelv szép szonettjeit meg tudja szólaltatni lelkünkben. Költészete tiszta költészet. Érzelmesség csöppje csillog benne a jéghegy csúcsain is. Humora (amely még az olyan tragikusan komoly verseit is átragyogja, mint a Káin Istennel perel) aranyhíd, amely átsegíti őt és bennünket is – a nyomorúság szakadékai fölött. „Költő: élőbb életet élünk általa” - Adyról írja Móricz ezt a csodálatos lebegésű és zeneiségű mondatot, maga is költővé válva.

Udud Istvánnak nincs ,,a Himaláják jégcsúcsain” porzó és zörgő tüzes szekere, de a szatmári költő „gyalogjáró” szavaival is képes hirdetni, hogy a cselekvő emberi jóakarat ha sántikálva, ha botorkálva is, előbbre viszi a világot. Köszönöm neki, hogy legújabb kötetével 94 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

is boldog tüzeket gyújtott a lelkemben. Szeretettel ajánlom az Aranyesőt mindenki figyelmébe.

Udud István: Aranyeső. Fehérgyarmat Város Önkormányzata, 2002. 144 p.

Szilvási Csaba

Orosz vallásos népi énekhagyomány Szláv nyelvészeti, kultúr- és vallástörténeti tanulmányai után egy nép lelkületébe, világképének tanulmányozásába mélyedve, immár negyedik könyve jelent meg 2003 elején dr. Orosz Györgynek, a Nyíregyházi Főiskola tanárának.

Miközben egy nép ezer évvel ezelőtti múltját vallatja, figyelő szemmel, elemző elmével vonatkoztatja a Kijevi Rusz régmúlt történelmét a közelmúltban végbement eseményekre, megcsillantva a régmúlt tükrében a jelen történéseit. Az újban ugyanis benne van a régi, és a jelenben benne vannak a jövő csirái – vallja a kultúra fejlődésének folytonosságát.

Egy korábban vele készült interjúban „világképek kutatójának” nevezték Orosz Györgyöt.1 Kutatási területét meghatározni részletes felsorolással lehet, hiszen szövegfolklór, irodalomtörténet, kultúrtörténet és egyháztörténet képezi tárgyát. Középkori kultúrával foglalkozik, ennek síkjai a vallás, az irodalom és a tárgyi kultúra világa. Munkálkodása során egy olyan világot vallat, melynek embere a saját személyiségének meghatározását Istenből vezette le – a középkorban ugyanis a vallás mindent átfedett, Isten, mint causa prima első(dleges) forrás volt –, egyedüli alapot nyújtott a középkor kultúrtörténetéhez.

Kutatásának tárgyát egy gyerekkori élménye is meghatározta: ma is emlékszik a hatvanas években a máriapócsi zarándoklatokra, ahol a koldusokkal találkozott, s gyerekként azonosulhatott a szegénységgel, és feltámadt benne a segítés vágya, nem firtatva, hogy valódi vagy álkoldus a kéregető – hisz nem a mi feladatunk ezt eldönteni. Álkoldusok ugyanis mindig éltek. Azóta pedig a felnőtt kitágult prizmáján át látja, hogy életünk nem más, mint zarándoklat a gyermekkori tisztaságtól a már hittel és tudattal élő felnőtt állapotába. aki majdan lélekben ismét tiszta gyermekké lesz... Hitvalló görög katolikus keresztényként faggatja az orosz kultúra örökségét, mely átitatta egy világalakító hatalomnépeinek lelkületét, s amelynek ismerete nélkül eredménytelenül politizálunk, érdemi információcsere nélkül társalkodunk velük.

Ebbe a világba vezet be olvasmányosan, didaktikusan, hatalmas bibliográfiai háttér feldolgozásával és értelmezésével a szerző. Most megjelent műve, mint füzér szeme, negyedikként sorakozik azon a szálon, mely e szellemvilágból bomlott ki. Bő termés – megjelenési alakja négy könyvecske – a Bessenyei György Kiadó gondozásában.

A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében2 a címe az 1993-ban napvilágot látott első könyvnek, melyet a könyvet recenzáló Gunda Béla néprajztudós „akadémiai rangú tudományos teljesítménynek" nevezett.3 Orosz György a könyv Előszavában a meg friss magyarországi és kelet-európai rendszerváltást üdvözli, mely megengedte a hitgyakorlást és lehetővé tette a vallástalanok hitre-térését.

Gondolkodásbeli precizitás és szabatos nyelvi kifejezőkészség vezeti tollát. A forrásanyagát felelősen kutató és értelmező keresztény szerző őszinte szereplőjévé válik tárgyának. Tollát a hitében biztos-bizonyos keresztény szellemű megbocsátás-megbékélés vezeti, a jó pásztor szelleme, ki terel, de nem ütlegel. A szövegeivel megidézett ezer évvel ezelőtti események időszerűségére mutat rá, hiszen a „hajdanvolt Kijevi Rusz” lakóinak rendszerváltása, a 988. évi állami keresztelés, mintha csak mai forgatókönyv szerint zajlott volna.

Orosz György maga készítette el a szláv szövegek műfordítását is, amelveket a kötet

95 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

végén a Példatárban kínál olvasásra. ,,A tanulmány a Kijevi Ruszban végbement rendszer-, vallás- és kultúraváltást egyrészt az egyházi népénekek létrejöttének folyamatában tárja az olvasók elé, másrészt bemutatja az óorosz állam énekmondóit is [...]. A ma is aktualizálható következtetéseit a szerző a keresztény kultúra szélesebb, európai összefüggéseibe ágyazza be.”4 A szinkretizmus – azaz a különböző vallások, jelen esetben a keresztény és a pogány hitvilág elemeinek a keveredése –, valamint az írásbeliség hiánya vagy fogyatékossága a keresztény liturgiában a szakrális szövegek folklorizálódását eredményezte. Így keletkeztek a kánonon kívüli apokrif szövegek, amelyek lecsapódtak a vallásos népénekekben. A szerző az énekmondó koldusok szerepét is vizsgálja: azokét – a vak vagy más testi fogyatékos – az egyház által megtűrt emberek szerepét, akik valójában az „egyház ügynökei" voltak egykor.

Akik profán módon tanítottak Istenről, a vértanúkról, Isten szolgáiról, s tanításaik meggyökereztek az írástudatlan nép tudatában.5 Arról a népről tudósít, amelyet lehetetlen lett volna kereszténységre téríteni aszketikus, mindennapi gyakorlatában restriktív vallással (kézcsonkítással, füllevágással). Ennek a népnek lakomák kellettek, ajándékozások. Lelki szükségletét elégíthette ki azzal, hogy alamizsnát osztott a koldusoknak, hiszen a koldusok személyében Krisztussal cselekedhetett jót. A gyalog megtett zarándoklat, mint a vezeklés egyik formája, a kegyességi gyakorlat része volt. Az alamizsnálkodás és a szegénység pedig az üdvözülés lehetősége. Arról is olvashatunk, hogyan csapott át a kegyesség megélése világ örömök forrásába a háborúk, lakomák, áldozatok mágikus összefüggésében.

A második kötet, Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel,6 kétnyelvű kiadvány: az eredeti orosz és a szerző műfordításában magyarul megszólaltatott szövegek Példatára. A negyven zarándok és még egy zarándok vagy A tizenkét nagypéntekről szóló bilinák-énekek – a szláv néprajz olyan gyöngyszemei, melyekhez csak hitét gyakorló keresztény juthat hozzá.

Hiánypótló e példatár: célja, hogy az eredeti szövegeket is megismerjék az oroszul tudók. E kötet Előszavában is a tér és idő dimenziójába helyezve vizsgálja e művek létét.

Harmadik kötete, az Égi levelek, Isten és a pápák üzenete,7 nyitás a szomszédos, hasonló kultúrájú népek vallási-néprajzi hagyományára. A vallásos népköltészet archaikus imádságés népének-hagyományaival eddig Erdélyi Zsuzsanna foglalkozott. A szerző most orosz, görög, latin, német és olasz szövegek vizsgálatával a kultúrák közti összefüggésekre derít fényt. Például a Descoperirea celor 12 vineri, azaz a tizenkét péntekről szóló román szöveg a magyarországi görög keleti vallású románság szájhagyományában is fennmaradt. E kötetben Mária álmát és az Aranymiatyánkot értelmezi, ráolvasó, bájoló szerepét vizsgálja. Ezekben a szövegekben is megnyilvánul a kettős hit, a szinkretikus vallástudat: a kereszténységre térés előtt ugyanis a pogány istenek különféle bajelhárításokat végeztek – ezt a szerepüket a kereszténységben a szentek pótolták. Mária, az első szent minden bajtól megóv, megszabadít.

A negyedik, a most megjelent kötet elején orosz énekes vándor koldusokat, azaz „Krisztus legkisebb testvéreit” ábrázoló illusztráció látható. A kötet címe – a legenda szerint Krisztussal társalgó Keresztelő János mondása – „Aranyhegyet ne adj te nékik”. Mert a koldusok nem tudnak sáfárkodni a vagyonnal, elveszik tőlük a gazdagok, megölik őket érte. Csak a mindennapit adja nekik: ételt-italt, cipőt, ruhát. S amiért Krisztussal okosan váltott szót, Keresztelő Szent Jánost ettől fogva „aranyszájúként” tisztelik és gyakorta ünneplik.''

Aranyhegyet ne adj te nékik, Mézfolyót ne adj te nékik, Szőlőskertet ne adj te nékik, Mennyei mannát se adj te nékik: Azt a hegyet felosztani nem tudják, Azt a mézfolyót birtokolni nem tudják, Azt a szőlőt leszedni nem tudják,

96 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Azt a mannát befalni nem tudják; E hegyen még gyilkolás lesz, E folyón még vérontás lesz.

A fejedelmek, a bojárok ezt ha megtudják, Meg a hatalmas emberek, az erősek, Az aranyhegyet tőlük elveszik, [...]

Add te nékik a Krisztusi Igét: Koldulva járják majd a világot, Téged, Krisztus, dicsőítenek, Ételt-italt is kapnak, Cipőt, ruhát is kapnak, Lesz majd hol megmelegedniük ...''

A népének szabadon bánik a „Jánosok” személyével. Ugyanis Keresztelő Jánost nem nevezték Aranyszájúnak, ez utóbbi ugyanis egy három évszázaddal később élt személy volt.

Három külön szentről van szó: Keresztelő Jánosról, aki Jézus kortársa, és Aranyszájú Jánosról, azaz Johannes Chrysostomusról, konstantinápolyi pátriárkáról (347–407), aki nem beszélhetett soha Jézussal. A népénekben megjelenő János pedig valószínűsíthetően János evangélista. A népi tudatban e három személy összeolvadt, János hallatán általában Keresztelő Szent Jánosra asszociálunk.

A vallásos népénekek későbbi előadói, az énekes vándorkoldusok valóban Jézus nyomában jártak. Oroszországban az októberi forradalom (1917) előtt még mindenütt fellelhetők voltak.

De lássuk, hogyan fejtették ki tevékenységüket! „A kijevi korszak zarándok-koldusainak és a későbbi idők énekes vándorkoldusainak szakrális foglalkozásuk volt. Szegénységi fogadalmat tettek, ami vagy csak a zarándoklat időtartamára vagy mindörökre érvényes volt. Az Imitation Christi jegyében ők a földön lépteiket a Megváltó lába nyomába helyezték. Ezek a 'Krisztusikonok' keresztény testvéreiktől alamizsnáért könyörögtek. Ilyen módon a gazdagoknak – és hozzájuk képest minden ember gazdagnak számított- lehetőséget biztosítottak az üdvözüléshez. A zarándok-koldusok számára a foglalkozásuk egyáltalán nem volt megalázó.

Abban a tudatban éltek, hogy ők Krisztus által elhivatottak. A Megváltó választott koldusai felebaráti szeretetre buzdították az embereket és lehetővé tették az állandó lelkiismereti tisztulást az alamizsnálkodás révén.

A későbbi idők énekes vándorkoldusai az óorosz korszak kolduló zarándokainak tevékenységét folytatták. Közöttük azonban már nem voltak gazdagok, akik csak a zarándoklat idejére nyilvánították magukat szegénynek, és akik egyébként az államapparátusban vagy az egyházon belül magas hivatalt is betölthettek. Ebben az értelemben ők homogén összetételű csoportot alkottak: mindannyian nyomorult, s többnyire vak vagy nyomorék emberek voltak.”10 Dr. Orosz György tudományos munkája módszeres kutatómunka eredménye: külföldről beszerzett szakirodalomból, régi könyvekről készített mikrofilmekből egész szakkönyvtára gyűlt.

Könyvei beszerezhetők a Bessenyei György Kiadónál, könyvtárakban, de mint külföldi előadó, bemutathatta és elhelyezhette műveit a kolozsvári egyetemen is.

Dr. Orosz György könyvei: A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében. Nyíregyháza, 1993. 98 p. Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel. Nyíregyháza, 1996. 90 p.Égi levelek, Isten és a pápák üzenete.

Bessenyei György Kiadó, Nyíregyháza, 1997. 84 p. „Aranyhegyet ne adj te nékik”. Krisztus legkisebb testvérei a régi Oroszországban. Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2003. 61 p.

97 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Balázs Ildikó 1. Cselényi György: Világképek kutatja. A Kelet-Magyarország hétvégi melléklete. 1993. nov. 13.

2. Orosz, 1993.

3. Gazda Béla: Orosz György: A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései.

Ethnographia, 1994. 105. évf. 2. sz. 689–690.

4. Orosz, 1993. 5.

5. Orosz, 1993.

6. Orosz, 1996.

7. Orosz, 1997.

8. Orosz, 2003.

9. Jézus Krisztus mennybemeneteléről. Orosz, 1996. 6.

10. Orosz, 2003. 143–144.

98 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG IRODALMA Válogatott bibliográfia 2002. július 1–december 31. Összeállította a Móricz Zsigmond Könyvtár sajtófigyelő szolgálata ÖNÁLLÓ MŰVEK ÉS GYŰJTEMÉNYES MUNKÁK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó közleményei 587. ASZTALOS János: Karók közt : vallomások a gyermekkorról. – Levelek : Szerző, 2002.

– 201 p.

588. A Bessenyei Társaság kultúra-teremtő nagyjai : gyűjteményes kiadás. Szerk. Kovács Tibor. – Nyíregyháza : Bessenyei György Irodalmi és Művészeti Társaság, 2002. – 151 p.

589. CSUTKAI Csaba – PAPP Tibor, D.: Nyíregyháza köztéri szobrai és plasztikái. – Nyíregyháza : Megyei Jogu Város Önkormányzata, 2002. – 99 p.

590. Északkelet-Magyarország stratégiai helyen Európában. Szerk. Filepné Nagy Éva. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács, 2002. – 28 p 591. Kállósemjén. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., [2002]. – 215 p.

600. KEDVES Gyula: Szabolcs a hazáért : a 48. honvédzászlóalj története az 1848-49-es szabadságharcban. – Bp. : Heraldika K., 2002. – 301 p.

601. KOVÁCS Bertalan: Záhony a XXI. század küszöbén. – Bp. : Ceba, 2002. – 117 p.

602. KUNSZABÓ Ferenc: Vándorvasban : korrajz a huszadik századból. – [Érd] : MűhelyMunka Bt., 2002. – 580 p.

603. MARGÓCSY József: Utcák, terek, emléktáblák. 5. köt. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, 2002. – 260 p.

604. A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza. Szerk. Frisnyák Sándor. – Nyíregyháza : Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszéke, 2002. – 270 p.

605. RATKÓ József: Összes művei. 2. Drámák. Szerk., jegyz.: Babosi László. – Bp. : Kairosz K., 2002. – 237 p.

606. STEVANYIK András: Eleven kövek. Emléktáblák, emlékoszlopok, emlékművek Nyíregyházán. – Nyíregyháza : Möbiusz Print, 2002. – 186 p.

607. Szabolcs. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., [2002]. – 195 p.

608. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának harmadik négy éve (1998–2002).

Szerk. Kuknyó János. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlése, 2002.

– 234 p.

609. Szatmárcseke. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 180 p.

610. SZITHA Mária – SZITHA Sarolta: Egy család története. 5. köt. – Nyíregyháza : Örökségünk K., 2002. – 131 p.

611. SZITHA Mária: Egy család története. 6. köt. – Nyíregyháza : Örökségünk K., 2002. – 91, [19] p.

612. Tanévkönyv 2001–2002.- Szerk. Nagy Miklós. – Nyíregyháza : Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 2002. – 140 p.

100 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

613. Tarpa. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 180 p.

614. Thesaurus solemnis : barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva. – Nyíregyháza – Debrecen : Hajdú-Bihar-Megyei Levéltár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 2002.

615. TÓTH Nándor: Perszóna. – Nyíregyháza : Örökségünk K., (2002). – 95 p.

616. TÓTH Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban. – Nyíregyháza : Nyíri Honvéd Egyesület, 2002. – 378 p.

617. TÓTH Sándor: Rakovszky Sámuel 1848–49-es honvédezredes emlékezete. – Gávavencsellő : Nagyközségi Önkormányzat, 2002. – 78 p.

618. TÓTH Sándor katalógus. Megjelent Tóth Sándor életmű kiállítására. Tervezte Kállai Júlia. – Miskolc : Miskolci Galéria, 2000. – 47 p.

619. Tuzsér. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 182 p.

620. UDVARI István: Szöveggyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához. 1.

Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök cirill betűs körlevelei. – Nyíregyháza: Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2002. – 237 p.

621. Vaja. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza, [2002]. – 227 p.

622. VASS Lajosné: Mérlegen a Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány 10 éves tevékenysége.

– Nyíregyháza : A Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány Kuratóriuma, 2002. – 82, 46 p.

623. ZSOLDOS Jánosné: Az Országos Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny SzabolcsSzatmár-Bereg megyében. Feladatsorok és eredmények 1993–2002. – Nyíregyháza : Kölcsey Ferenc Gimnázium, 2002. – 112 p.

IDÔSZAKI KIADVÁNYOK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó közleményei Július

624. Politikai gátszakadás = Társadalomkutatás, 1–2. sz. p. 50–24.; árvíz; sajtó 625. OLÁH András: Gyakorlati tapasztalatok a Comenius 2000 minőségfejlesztési program I, intézményi mo Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 10–21.; Mátészalka; Képes Géza Általános Iskola 626. BUCZKÓ József: Újfehértó város múzeuma = Pedagógiai Műhely, 2, sz, p. 29–37.

627. BODNÁR Zsuzsanna: Kiállítás a régmúlt idők játékaiból = Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 38–39.; néprajz 628. PÁZMÁNDI Viktória: A család és az iskola közössége = Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 50–52.; szociológ 629. PAPP Mónika: Nyíregyháza műzenei emlékei a 19. századból. Szénfy Gusztáv és más „kismesterek" mű körzetében = Magyar Zene, 3. sz.p. 291–300.; Szénfy Gusztáv (1819–1875) 630. EGRI Mária: Ámos Imre megbízásai = Múlt és Jövő, 2–3. sz. p. 138–144.

631. GALAMBOS Sándor: Egy német város újságai 1848/1849-es szabadságharcunkról = Honismeret, 4, sz.

Iserlohn 632. BABOSI László: „Kedves lllyés Gyula Bácsi..." Ratkó József és Illyés Gyula levelezése = Hitel, 5. sz. p, 633. RÉNYI Ádám: Óz, a csudát és Óz, a kis varázsló = Zsöllye, 5. sz. p. 16–17.; Baum-Schwajda; Óz, a nagy varázsló; színikritika; Móricz Zsigmond Szinház 634. DOMONKOS János–FÖLDESI József: „... én szőlői városom" = A Mi Otthonunk, 6. sz. p. 40–43,; váro Nyíregyháza 635. PÁLFY G. István: Fábián Bálinték utolsó sóhaja = Reformátusok Lapja, 20- sz. p, 4,; irodalom; Balázs J 636. LAKATOS Márk: Magnóliagyűjtemény Fehérgyarmaton = Kertészet és Szőlészet, 31, sz. p. 11–13.; ker

101 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

637. FERKU Imre: Általános iskolai tanulmányi versenyek és a megyei pedagógiai intézetek = Köznevelés, 3 63'8, TÓTH'M. Ildikó: Régészek dolgoznak az ipari parkban = Népszabadság, 152. sz. p. mell. 23.; Nyíregyh 639. A szociális ellátás helyzete a megyeszékhelyen = Kelet-Magyarország, 154. sz. p. 7.; Szociális Gondozá 640. NYÉKI Zsolt: Milliárdos szövetkezet Baktalórántházán - Kelet-Magyarország, 155. sz. p, 5.; Baktalórán 641. NAGY István Attila: Nem ér véget a tanulás az érettségivel = Kelet-Magyarország, 156. sz. p. 9.; felnőtt Középiskola Felnőtt-oktatási Tagozata 642. MARIK Sándor: Még van előnye megyénknek a régióban = Kelet-Magyarország, 160. sz. p. 3.; területfe 643. NYÉKI Zsolt: Áll a munka a fatenger közepén (1–2.) = Kelet-Magyarország, 161–162. sz. p. 3,; foglalko Vásárosnamény; Interspan Kft. 644. LADÁNYI TÓTH Lajos: Balkányi körkep = Kelet-Magyarország, 161. sz. p. 7,; önkormányzat; általáno otthon 645. KOVÁCS Éva: Saját otthon és állami gondoskodás = Kelet-Magyarország, 162. sz. p. 9; Nyírbátor Váro 646. CSELÉNYI György: Nyíregyházi városvédők = Magyar Nemzct, 166. sz. p. 3.; Nyíregyházi Városvédő 647. MARIK Sándor: Mit ér a vonzerő, ha nem látják? = Kelet-Magyarország, 166. sz. p. 3.; falusi turizmus; 648. Nagycserkeszi körkép = Kelet-Magyarország, 167. sz. p. 7.; Cserkeszi Mezőgazdasági Termelő, Kereske Szövetkezet 649. TÓTH M. Ildikó: A négyszáz telkes Szabolcs komfortos lett = Népszabadság, 176. sz. p. 20.; településtö 650. NÁBRÁDi Lajos: Templomot építenek örökségünk őrei = Népszabadság, 176, sz. p. 21.; Komlódtótfalu Augusztus

651. DEÁK Ferenc–HEGEDŰS Gyula: Életcélok és erkölcsi értékek = Pedagógiai Műhely, 3. sz. p. 13–20.; s Iskolaszövetség 652. MINYA Károly: Ha Kisvárda, akkor színház = Pedagógiai Műhely, 3. sz, p. 27–39.; Haláron Túli Magya 653. TAKÁCS Péter: Kossuth és Szabolcs megye = Pedagógiai Miíhely, 3, sz, p. 46–55.

654. TÓTH Sándor: Kossuth Lajos emlékezete születésének 200. évfordulóján = Pedagógiai Műhely 3. sz Bereg megye 655. MOLDVAY Zsolt: A kisvárdai Szent László Szakközépiskola megalapításának története = Pedagógiai M 656. PITI Ferenc: I. Lajos király Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékre vonatkozó oklevelei a Vay család ber szatmár-beregi Szemle, 3. sz. p. 249–257.

657. BALOGH István: Egy néhai hajdúkapitány és támogatója. Kércsy István pere (1610–1614) = Szabolcs-s 258–268.; történelem 658. FUTAKY László: Vietórisz István (1879–1965) lírájáról = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 3. sz. p. 289 (1879–1965) 659. URBÁN Balázs: Krobot (ismét) visszatér = Zsöllye, 6–7. sz. p. 37.; Hrabal: Harlekin milliói, Nyíregyház 660. MADARÁSZ G. Imre: „Jelentősen bővítettük a képzési palettát", Balogh Árpád, a Nyíregyház Felsőoktatás, 8. sz. p. 14–15.

661. MÁTRAHÁZI Zsuzsanna: Móricz Zsigmond bibliotékája = Magyar Könyvgyűjtő, 8. sz. p. 4–5, 662. RESZLER Gábor: A Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének négy évtizede = Századok, 663. SZABÓ Sándorné: A falusi turizmus helyzete és perspektívái az észak-alföldi régióban = Területi Statisz 664. NAGY Gáspár: Három bekezdés (a 75 éves) Sánta Ferencről = Napút, 8. sz. p, 7–9.; Ratkó József (1936 665. BALOGH Géza: Bercel húzta, Karád vonta a kompot a Tiszán = Szabad Föld, 35. sz.; Tiszabercel; Tisz 666. KÁLMÁN: Zongoristák seregszemléje = Magyar Nemzet, 178. sz. p. 14.; Zongora ünnepe Keleten; Tisz 667. GYÖRKE László: Megtérülő beruházások előnyben. Timári körkép = Kelet-Magyarország, 179. sz. p, 7 668. M. MOLNÁR László: Nyíregyházára költözik a daloló nagyvilág. Negyedik alkalommal rendezték m Nemzetközi Kórusfeszti-vált = Kelet-Magyarország. 179. sz. p. 5, 669. BALOGH József: Kontroll a szabálysértések felett. Interjú Sipos László főügyészhelyettessel = Kelet-M 670. BALOGH József: Régió érdek vagy program szerint. Beszélgetés Vincze István terüfetfejlesztési osztály Magyarország, 184. sz. p. 3.; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 102 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

671. LADÁNYI TÓTH Lajos: Fórum, amely a „szertelenségre” törekszik = Kelet-Magyarország, 186, sz. p.3 szociológiai felmérés; Nyíregyháza 672. TÓTH M. Ildikó: Kész a nyíregyházi drogstratégia = Népszabadság, 188. sz. p. 20.; kábítószerfogyasztá 673. LEFLER György: Balsán immár teljessé vált az infrastruktúra. Balsai körkép = Kelet-Magyarország, 191 674. CSELÉNYI György: Bő szüretek Szabolcsban = Magyar Nemzet, 195. sz. p. 4.; meggytermesztés; Nyírm 675. KOVÁCS Éva: Spórolás kihelyezett képzéssel. A DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolája a tovább lett = Kelet-Magyarország, 195. sz. p. 3.

676. LEFLER György: Még tart a hitel nélküli fejlődés Nyírpazonyban, Nyírpazonyi körkép = Kelet-Magyaro településfejlesztés, szociográfia 677. GALAMBOS Béla: Harapófogóban az agrártermelők = Kelet-Magyarnrszág, 200, sz. p. 3,; Buj; KoteszSzeptember

678. KULCSÁR Attila: Nyíregyházi Városi Stadion „rekonstrukciója" = Magyar Épitőipar, 9–10, sz, p. 283– 679. BLASTIK Noémi: Ponyvadráma = Zsöllye, 9. sz. p. 22–23.; színikritika; Németh Ákos: Autótolvajok 680. HORVÁTH Csilla: Szaporodnak a jó példák = Kertészet és Szőlészet, 39, sz. p. 15–16.; almatermesztés 681. BALOOH Géza: Éjszakánként a fél falu együtt kavar = Szabad Föld, 39. sz. p. 8.; szilvatermesztés; népi 682. CS. NAGY Ibolya: Czine Mihály övéi közt, szoboralakban = Reformátusok Lapja, 40. sz. p. 9, 683. BOROS Betty: Sóstó szíve; a Krúdy = Üzleti Hét, 42. sz. p. 7.; Sóstó-Invest Kft. 684. KOVÁCS Éva: Művészházaspár Bátorból = Kelet-Magyarország, 203. sz, p. 9,; festőművész; portré; Kr 685. GALAMBOS Béla: Jól öltözött angolok Szabolcsból = Kelet-Magyarország, 20S. sz. p. 3.; ruhaipar; Ny Rt. 686. LADÁNYI TÓTH Lajos: Kótaji körkép = Kelet-Magyarország, 208. sz. p. 7.; általános iskola; önkormán 687. Átadták a kórházat Fehérgyarmaton = Kelet-Magyarország, 208. sz, p. 1–2.; Szatmár-Beregi Kórház 688. GYÖRKE László: Magyi körkép = Kelet-Magyarország, 214. sz. p. 7.; önkormányzat; általános iskola 689. MALAKUCZ1NÉ PÓKA Mária: Ismét emelkedett a házasodási kedv = Kelet-Magyarország, 217. sz. megye 690. LEFLER György: Vasmegyeri körkép = Kelet-Magyarország, 220. sz. p. 7.; önkormányzat; Aranyeső N 691. KOVÁCS Éva: A környezetvédelem uniós lecke is = Kelet-Magyarország, 225. sz. p. 3.; szennyvíztisztí 692. LADÁNYl Tóth Lajos: Besenyödi körkép = Kelet-Magyarország, 226. sz. p. 7.; önkormányzat; általáno 693. NAGY István Attila: Mindenki a halottat keresi = Kelet-Magyarország, 227. sz. p. 9.; színikritika; Alfon kedvesem; Móricz Zsigmond Színház 694. Tudósok is segítik megyénk fejlődését = Kelet-Magyarország, 228. sz. p, 1,, 5.; MTA Szabolcs-SzatmárTanácsa

Október

695. A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XLV. Fesztiválja díjai = Zsöllye, 6–7. sz. p. 27.

696. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Főügyészség épülete = Magyar Építőipar, 9–10. sz. p. 271–74.; Nyíre 697. GÉGÉNY Béla: Szent Erzsébet szellemében a Debrecen–nyíregyházi Egyházmegyében = Új Ember, 45 698. FUTAKY László: „Őrzők maradjatok a strázsán" = Polisz, 67. sz, p. 10–12,; Kiss Lajos múzeumigazgat 699. D. J. –F, J-: Változó igények, változó tervek = A Mi Otthonunk, 6. sz. p. 44–47.; építészet; városfejleszt 700. Polgármesterjelöltek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében = Kelet-Magyarország, 231. sz. p. 5.

701. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 231. sz. p. 7.; önkormányzat, választások; köztisztaság; időse 702. DUDAS Éva: Aranyforintok egy családi ház kertjében = Magyar Hírlap, 231. sz. p. 9.; régészeti lelet; Ú 703. M. MAGYAR László: Népfőiskola a tornácos parasztházban = Kelet-Magyarország, 235. sz. p. 7.; Kisté Természetvédelmi Ház

103 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

704. TÓTH M. Ildikó: Fecskeház épült fiataloknak =Népszabadság, 235. sz. p, 25.; Nyíregyháza 705. NYÉKI Zsolt: Házavató mintaprogrammal = Kelet-Magyarország, 236. sz. p. 1.; Nyírségi Civilház 706. PETHŐ József: Az ifjú Krúdy az öreg sóstói tölgyek alatt = Kelet-Magyarország, 238. sz. p. 15.

707. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 237. sz. p. 7.; polgármester-jelöltek; szociális munkások; álla Bcssenyei Társaság kultúra-teremtő nagyjai 708. LADÁNYI TÓTH Lajos: Nyírbogdányi körkép = Kelet-Magyarország, 238. sz. p. 7.; településfejleszté hagyományápolás 709. PAPP Istvánné: Emlékezetes évadnyitás Kocsis Zoltánnal = Kelet-Magyarország, 239. sz. p. 4.; hangver 710. Másfél ezer előadás, 74 könyv = Kelet-Magyarország, 240. sz. p. 3.; tudományos élet; évforduló; Nyíreg Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete 711. MOLNÁR Károly: Csúcsív ki, reneszánsz kőkeret fel! = Kelet-Magyarország, 242. sz. p. 4.; felújítás; V 712. LEFLER György: Ófehértói körkép = Kelet-Magyarország, 244. sz. p. 7.; önkormányzat; településfejles általános iskola 713. MARIK Sándor: Megalakultak az új helyi parlamentek = Kelet-Magyarország, 246. sz. p. 1., 3-4.; önkor polgármester; önkormányzati képviselő; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye; Nyíregyháza 714. Önkormányzati választás 2002 = Kelet-Magyarország, 247. sz. p. 7–8.; Szabolcs-Szalmár-Bereg megye 715. TÓTH M. Ildikó: Gyógyszálló épül Tiszavasváriban = Népszabadság, 247. sz. p. 28, 716. GAÁL Béla: Tarpa nevét ízlelgetik Párizsban = Kelet-Magyarország, 247. sz. p, 1.; biogazdálkodás; élel Hungaroteam Kft. 717. MOLNÁR Károly: Csűrt és kemencét avattak Túristvándiban a vízimalomnál = Kelet-Magyarország, 24 718. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 248, sz. p. 7.; városfejlesztés; toronyház; állatvédelem; általá 719. LADÁNYI TÓTH Lajos: Sényői körkép = Kelet-Magyarország, 249. sz, p, 7.; önkormányzati választáso településfejlesztés; településtörténet; szociális gondoskodás November

720. HELMECZY László: A megyei önkormányzat tevékenysége 1998–2002 = Szabolcs-szatmár-beregi Sze 721. FODOR László: Adalékok az 1702-ben megnemesített Sipos család történetéhez = Szabolcs-szatmár-ber 722. SIPOS László: Egy barokk kastély az Észak-Nyírségben = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 4. sz. p. 429 kastély 723. ILYÉS Gábor: Fiúk fel a fejjel = Szabolcs-szatmái-beregi Szemle, 4, sz. p.433-447.; cserkészet Nyíregyh 724. KISSNÉ SZABÓ Zsuzsanna: Az egészségügyi és szociális nonprofit szervezetek helyzete a megyében = Szemle, 4. sz. p, 442–57.

725. HUSZTI Eva; Helyzetkép a szabolcsi esőemberkékről = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 4. sz. p.

Esőemberekért Alapítvány 726. Kárpátok ökorégió program = Település- és Térségfejlesztés, 6. sz, p. 23–44.; ökológia; regionális együt 727. MARTON László: Évhatás elemzése a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérletben, 1. = Agrokémia és Ta 728. NÁNAY István: A végeken. Kisvárda tizennegyedszer = Színház, 11. sz. p. 23–28.; színházi találkozó; K 729. BOROS János: Az Észak-alföldi régió fejlesztésének lehetőségei = Magyar Tudomány, 11. sz. p. 1492–9 730. FELHŐS Szabolcs: Beregi unitárius szórvány = Unitárius Élet, 6. sz. p. 27.; unitárius egyház; Bereg 731. KUN István: A Kálvária stációi. Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje = Forrás, 10. sz. p. 85–97.; szociográ 732. STANDIESKY Éva: Földosztás Kocsordon = Rubicon, 11-l7. sz. p. 39–50.; 1956 733. FAHIDI Gergely: Különös házasságok = Heti Világgazdaság. 46. sz. p. 92–94.; dr. Helmeczy László; Sz Önkormányzat 734. BOROS Károly: Csizmadia Zoltán = Magyar Demokrata, 47. sz. p. 60–63.; portré; Mátészalka 735. V. KULCSÁR Ildikó: Egy boldog ember = Nők Lapja. 48. sz. p. 34–35.; dr, Béres József 736. Olimpiai bajnok kórusok Dél-Koreában = Heti Válasz, 11. sz. p. 44–45.; Cantemus Kórus; Pro Musica L 737. TÓTH M. Ildikó: Parádés önkormányzatok = Piac és Profit, okt. sz. p. 6–12.; városrendezés; Csabai Lász

104 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

738. VÉCSKY Antal: Hozzászólás a Tisztelgés a hősök előtt című cikkhez = Heti Válasz, 44. sz. p. 66, Nyíre Gimnázium és Kollégium 739. M. MAGYAR László: Nyírségi kórussiker a Távol-Keleten = Kelet-Magyarország, 255. sz. p. 1.; kóruso Musica Leánykar 740. TÓTH M. Ildikó: Folyamatos üzem a sóstói fürdőben = Népszabadság, 257. sz. p. 26.; Sóstó Gyógyfürd 741. TÓTH M. Ildikó: Kamerák őrzik Nyíregyháza rendjét = Népszabadság, 257. sz. p. 26.; rendőrség 742. BALOGH József: Nyíregyházi körséta szezon után = Kelet-Magyarország, 260. sz. p. 8.; városrendezés 743. GYÖRKE László: Szorgalmatosi körkép = Kelet-Magyarország. 260. sz. p. 7.; önkormányzat; óvoda; te 744. Száztíz éve épült a megyeháza = Kelet-Magyarország, 261. sz. p. 9.; építészet; településtörténet; Alpár I 745. Meghalt a király, született egy vállalat= Kelet-Magyarország, 263. sz. p. 8.; szeszipar; Kisvárda; Szabolc Szövetkezete; Várda Drink 746. MALAKUCZINÉ PÓKA Mária: Megélénkült a kereskedelmi forgalom = Kelet-Magyarország, 264. sz.

Szatmár-Bereg megye 747. NAGY István Attila: Téveszmék a valóság árnyékában = Kelet-Magyarország, 264. sz. p, 8.; színikritika Móricz Zsigmond Színház 748. KONCZ Nóra: Mátészalkai polgár = Kelet-Magyarország, 265. sz. p. 9.; kórház; településtörténet; Johan 749. LEFLER György: Nyírteleki körkép = Kelet-Magyarország, 266. sz. p. 7.; önkormányzat; általános isko 750. CSERVENYÁK Katalin: Sóstó még mindig egynapos program = Kelet-Magyarország, 270. sz. p. 3.; né 751. Felnőttképzés minőségi garanciával = Kelet-Magyarország, 271. sz. p. 4.; Nyíregyházi Regionális Munk Központ 752. LADÁNYI TÓTH Lajos: Tiszateleki körkép = Kelet-Magyarország, 272, sz. p. 7.; önkormányzat; belvíz Iskolaszövetség 753. NÉZŐ István: Emeltyűje műveltségnek ipara = Kelet-Magyarország, 273. sz. p. 9.; vasút; Kisvárda; Rétk 754. A megyeházán ünnepelték a megye diáksportját = Kelet-Magyarország, 275. sz. p. 11.; Diáksport Tanác 755. GALAMBOS Béla: Csak drukkolni érte már nem elég = Kelet-Magyarország, 275, sz. p. 3.; dohányterm 756. KISSNÉ MAJTÉNYI Mónika: Csökken a távbeszélö fővonalak száma = Kelet-Magyarország, 276. sz. p Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 757. DAJKA János: Kevesebb gabona termett = KeletMa-gyarország, 277. sz. p. 2.; statisztika; SzaboIcs-Sza 758. LADÁNYl TÓTH Lajos: Apagyi körkép = Kelet-Magyarország, 278. sz. p. 7.; önkormányzat; helytörtén Nyírtét; Balázs József December

759. Vastaps kísérte a játszva tanulást = Kelet-Magyarország, 28l. sz. p. 8.; Felnőtt Amatőr Színjátszó Csopo 760. Tiszadadai körkép = Kelet-Magyarország, 284. sz. p. 7.; könyvtár; szociálpolitika; erdei iskola 761. BALOGH József: Hosszútávon ötszörözhető a haszon = Kelet-Magyarország, 285. sz. p. 3.; turizmus 762. Aranypénzek Kisléta határából = Kelet-Magyarország, 285. sz. p. 9.; régészeti lelet 763. Ipari park a vállalkozások támogatására = Keret-Magyarország, 287. sz. p. 7.; Kemecse 764. Félmilliárd a közoktatás fejlesztésére = Kelet-Magyarország, 289. sz. p. 3.; Közoktatási Közalapítvány 765. GYÖRKE László: Székelyi körkép = Kelet-Magyarország, 290, sz. p. 7.; önkormányzat; általános iskola 766. PAPP D. Tibor: Egymás közelében hatnak a művészi élmények = Kelet-Magyarország, 290. sz. p. 11.; k Kerekes Elek; Nagy Lajos Imre 767. NAGY István Attila: Múltidéző jubileum egy kis tervezéssel = Kelet-Magyarország, 291. sz. p. 5.; Móric Könyvtár 768. Számtalan díj, több kilónyi oklevél. Mátészalkai polgár = Kelet-Magyarország, 295. sz. p. 9.; Képes Géz 769. GYÖRKE László: Kegyeleti szélmalomharc tizenkét éve = Kelet-Magyarország, 297. sz. p. 3.; Don-men Gondozása Alapítvány; Mártha Tibor 770. KOVÁCS Éva: Vállaljuk 228 település gondját. Kiss Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke terveiről = Ke 9.

105 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

771. NÉZŐ István: Kordokumentum egy kisvárdai svéd írónőtől. Fried Magda = Kelet-Magyarország, 297. sz 772. A festő életét az alkotás tölti ki = Kelet-Magyarország, 299. sz. p. 12.; Madarassy Oyörgy Tamás 773. GYÖRKE László: Hitelfelvételi kényszer kifizetéshez. A Kállay-kúria megújul = Kelet-Magyarország, 3 774. KOVÁCS Éva: Neves orvosok megörökítve = Kelet-Magyarország, 303. sz. p. 8.; szobrászművész; port 775. MARIK Sándor: Esélyt teremteni az unió kapujában. Újévi beszélgetés Gazda László országgyűlési képv Magyarország, 303. sz. p. 3.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye politikai, gazdasági és kulturális eseményei 2002. október 1–december 31.

Október 1. Nyíregyházán, a Jósavárosban, a Korányi Frigyes utca 23. szám alatt megnyílt a vállalkozásként üzemelő városi postamesterség.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara épületrekonstrukció című kiállításán átadták az Életműdíjat Dávid László építésznek, az Alpár Ignác hallgatói diplomadíjat Vágner Attilának.

2. Nagykálló-Ludastón felavatták a felújított mezőgazdasági szakközépiskolát.

A Bánki Donát Műszaki Szakközépiskola díszudvarában megnyílt Nagy Mihály szobrász kiállítása.

3. A spanyol király Napkoron vadászott.

4. A nyíregyházi tűzoltóknak átadták a Faun márkájú, negyven méter magaságra kihúzható darut.

5. Az I. Tiszavasvári Családi Nap keretében elhelyezték a kastély gyógyszálló alapkövét.

Bátorligeten átadták a Tuzsony János nevét viselő ökocentrumot. A létesítmény elsősorban a tudományt szolgálja majd.

6. A nyírgyulaji római katolikus templomban átadták Küzmös Enikő nyírbátori festőművész pannóját, mely Szent Ferencet mint az emberi környezet védőszentjét ábrázolja.

7. Megkezdődött a Nemzetiségi Kutatások Kelet-Magyarországon elnevezésű néprajzos szimpózium.

Az építészet világnapja alkalmából a belügyminiszter Pro Architectura-díjat adományozott Balázs Tibornak, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola tervezéséért.

8. Iskolát avattak Nyírtasson.

A Nagykállói Napok keretében Fodor János polgármester díszpolgári címert adott át dr.

Vonza András exminiszternek.

10. Baráz József grafikusművész alkotásaiból kiállítás nyílt a Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Átadták a Révész Logisztikai Központot Nyíregyháza-Zomboribokorban. Új konfekcióüzemet avattak Pátrohán.

11. Felavatták a vitkai születésű Balázs József író emlékére kialakított emlékszobát.

A nyíregyházi Guszev Általános iskolában első alkalommal tartották meg a megyei Roma Ének és Táncversenyt.

12. A mátészalkai Szatmár Múzeumban megnyílt Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművész és id. Gajzágó Sándor grafikusművész közös kiállítása.

A Nyírpláza Galériában megnyílt Zubcsik Viktória fotókiállítása.

Hatodik alkalommal rendezték meg a terelőkutyák országos bajnokságát Császárszálláson.

Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár emléktábláját leplezték le annak a budapesti háznak a falán, amelyben 1966-tól élt és dolgozott.

106 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

14. A Nyíregyházi Ipari Parkban átadták a Grand Logistic Kft. raktár és közvámraktár épületét.

15. Átadták rendeltetésének a nyírbátori mentőállomást. Összekötő utat avattak Nyírgelse és Nyírmihálydi között.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban bemutatták Nagy Imre saját kézzel írott önéletrajzi könyvét.

Forró László amatőr festő munkáiból kiállítás nyílt a nagykállói művelődési házban.

16. Nyíregyháza-Rozsrétszőlőn felavatták az oktatási intézmény vadonatúj iskolai épületét.

Ibrányban átadták a Hét vezér szoborcsoportot és az idősek otthonát. Átadták az emeletráépítéssel öt új tanteremmel bővült vajai Molnár Mátyás Általános Iskolát.

17. A finn Kajaanin Mieslaulajat nevű férfikórus két hangversenyt adott Nyíregyházán. Jouni Ruuskanen természetfényképész munkáiból kiállítás nyílt a művelődési központban.

A nyíregyházi Városi Galériában megnyílt B. Orosz István grafikusművész és Lukács Sándor festőművész kiállítása.

18. Nemzetközi elismerésben, Iiasa Shiba Díj-ban részesült a nyírpazonyi Szini Károly Általános Iskola. Átadták a nyírtelki Herman Ottó Általános Iskola emeletráépítéssel elkészült új tantermeit.

Nyírtét főparkjában felavatták Orr Lajos: Anya gyermekével című szobrát.

19. Felavatták a Kállayak emléktábláját a nagykállói római katolikus templomfalán.

A dél-koreai Busan városa adott otthont a kórusok olimpiájának. Az október 27-ig tartó rendezvényen 60 országból 400 énekkar 20 ezer kórustaggal vett részt, s szereplők között ott voltak Magyarország képviseletében a Cantemus gyermekórus és a Pro Musica leánykar tagjai is. Olimpiai győztes négy kategóriában a Cantemus és a Pro Musica. Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével a Cantemus gyermekkórus olimpiai bajnok lett a gyermekkari és az egyházi zene kategóriákban, a Pro Musica leánykar pedig az ifjúsági leánykarok és a kortárs zene kategóriákban előzte meg a többi rivális énekkart.

22. A Patrónus Egyesület Szent József Védőotthonának tőszomszédságában felavatták nyolc sérült fiatal új lakóotthonát.

Kodály emlékhangverseny a mátészalkai Városi Művelődési Központban.

23. Csürt és kemencét avattak Túristvándiban a vízimalomnál.

Stefáni Attila (nagykállói Speedway Club) nyerte meg a magyar salakmotoros bajnokságot.

24. Az 50 éves Szabolcsi Szimfonikus Zenekar jubileumi évadnyitó hangversenye Nyíregyházán.

Az óvodák közül elsőként vehette át az "Oktatás, Nevelés Eredményességéért" Oklevelet a nyíregyházi Kereszt utcai Gyermeke Háza Óvoda.

25. A határon túli és magyar zeneiskolák reprezentatív hangversenye a Nyíregyházi Zeneiskolában.

Nemzetközi Díszmadár-kiállítás és Magyar Bajnokság Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban.

Iiasa Shiba-díjban részesült Záhonyban a Port Igazgatóság.

26. A Móricz Zsigmond Színház társulata bemutatta a Mihasznák című zenés mesejátékot.

Országos CAC kutyakiállítás nemzetközi részvétellel Nyíregyházán.

27. Finn orgonaművész (Erkki Tyni) hangversenye a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban.

29. A magyar nyelvű kisközösségű televíziók Moholy-fesztiválján a legjobb alkotás díját a Barcika című munka kapta (szerző: Szitha Miklós), a szociálisan legérzékenyebb alkotás díja a Juliska néni története című filmet illette (szerző: Konyári László), ugyanebben a kategóriában pedig a Képesek című alkotás (szerző: Koncz András) különdíjban részesült. A díjnyertes alkotók a Váci Mihály Művelődési Központban működő Nyíri Amatőr Filmklub tagjai.

107 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

30. Az építők átadták a Nyíregyházi Főiskola új, szerkezetkész oktatási épületeit. Ötvenedik évfordulóját ünnepelte Nyíregyházán a rádióállomás.

31. A Reformáció Emléknapja alkalmából leleplezték azt az emléktáblát, amely a fehérgyarmati gyülekezet megválasztott és beiktatott 22 lelkipásztorának a nevét tartalmazza.

Egyidejűleg Református hitünk emlékei címmel kiállítás nyílt.

November 4. Megtartotta alakuló ülését a megyei közgyűlés. A képviselők elnöknek Gazda Lászlót, alelnöknek dr. Kiss Gábort választották, mindketten a szocialista frakció tagjai.

Megalakult Nyíregyháza Megyei Jogú Közgyűlése.

A képviselőtestület megválasztotta az alpolgármestereket - Tukacs István, Giba Tamás valamint döntött a bizottságokról, azok elnökeiről és tagjairól, illetve a tanácsnokok személyéről. Az MSZP a Függetlenek Egyesületével és az SZDSZ-szel lépett koalícióra, melyet 26 képviselő alkot. A FIDESZ-MPP 6, a Nyíregyházi Képviselők Egyesülete 2, és az MDF 1 képviselője ellenzékben marad. A harmadik alpolgármester Mikó Dániel (MSZP) társadalmi megbízatásként látja el feladatát.

6. Megnyílt a Gyermekkönyvhónap.

8. Beregi Népi Hagyományőrző Bemutató Vásárosnaményban.

9. A Móricz Zsigmond Színház társulata bemutatta Dosztojevszkij regényének adaptációját, az Ördögök című darabot.

Kállai Kettős címmel kórustalálkozó Kodály Zoltán nagykállói látogatásának emlékére a nagykállói II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban.

10. Nemzetközi egyházzenei kórustalálkozó Újfehértón.

11. "A régiók szerepe, versenyképessége az Európai Unióban" címmel megyei tudományos konferencia Nyíregyházán. A plenáris ülés előadásai után alapítványi díjak átadása következett. Az idei kitüntetettek: Láczay Magdolna, a Nyíregyházi Főiskola Kari főigazgatója és Lukácskó Zsolt, a Debreceni Egyetem nyíregyházi Egészségügyi Főiskola karának főigazgatója kapta. Galó Mikós Kárpátalja Tanácsának oklevelét és aranyérmet kapta.

Az újfehértói Mátyáskert Általános Iskola épületének falán felavatták Végh Antal emléktábláját.

13. Az egészségügyi miniszter Pro Caritate emlékérmet adományozott Kelemen Péternének, a tarpai ápológondozó otthon igazgatójának. "Családokért" emlékérmet kapott Kapin Mihályné nyírjákói nevelőszülő a szociális munka napja alkalmából.

A Móricz Zsigmond Színház harmincegy művésze felolvasódélután keretében teljes terjedelmében bemutatta Kertész Imre első irodalmi Nobel-díjasunk Sorstalanság című regényét a Nyíregyházi Főiskola kerengőjében.

15. Átadták a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő buji iskola új négytantermes szárnyát. Az iskola főépületének aulájában leleplezték a fejedelem domborművét.

Félévszázados fennállását ünnepelte a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Középiskolai Kollégium.

Huszonöt éves a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete; ez alkalomból tudományos tanácskozást tartottak.

16. Nyíregyházán, a Kodály Zoltán iskola hangversenytermében megyei gyűlést tartottak a nagyothallók, amelyen Vojnik Mária országgyűlési képviselő adott tájékoztatást az egészségmegőrzés és a szociális ellátás fejlesztéséről.

18. Csúcstechnológiás mérnöki alkotásért Tierney Clark díjat adományoztak a Nyírségvíz Rtnek.

Varjú Zoltán Mihály fotóriporter portréiból "Jeruzsálem gyermekei" címmel kiállítás nyílt a nyíregyházi művelődési központban.

108 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A Nyíregyházi Főiskolán megkezdődött a Nyírségi Földrajzi Napok előadássorozata.

20. Nyíregyházán a Bercsényi utca Kálvin tér sarkán, a Gold Haus falán cégért avattak.

Tervezője H. Németh Katalin grafikusművész.

A nyíregyházi Városi Galéria Pál Gyula termében megnyílt Kerekes Elek festőművész és Nagy Lajos Imre szobrászművész közös tárlata.

21. Köztársasági Elnöki Érdemkereszt kitüntetést adományozott az államfő Béres Józsefnek a Béres Csepp fennállásának 30. évfordulója alkalmából.

22. Kodály Zoltán születésének 120. és halálának 35. évfordulójára emlékhangverseny a mátészalkai művelődési központban.

23. Beszterecen megkezdődött az Őszikék Népzenei Fesztivál és verseny.

A Cantemus gyermekkórus és a Pro Musica leánykar 25. Japán hangversenye a Kodály Zoltán Általános Iskolában. A hangversenyen részt vett és köszöntőt mondott Japán magyarországi nagykövete Kazuo Matsumoto.

25. A nagykállói művelődési központban megnyílt Virányi Ferenc amatőr festő kiállítása.

29. Átadták Nyíregyházán a felújított vasútállomást ezer négyzetméteres utascsarnokkal.

A Jósa András Megyei Kórház főigazgatói épületében felavatták az intézmény névadójának szobrát.

Az igényes termékfejlesztés érdekében tett erőfeszítések és eredményei elismeréseként Innovációs Díjat kapott a Várda Drink Rt. 30. Nyíregyháza-Sóstóhegyen felavatták az Abigél Többcélú Intézmény és a Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola új épületét.

December 1. Egyházzenei est Nyíregyházán az evangélikus nagytemplomban. Laborczi Erzsébet orgonaművész részvételével.

4. A megyei közgyűlés rendkívüli ülésén személyi kérdésekben döntöttek. A közgyűlés alelnöke dr. Szilágyi Dénes, tanácsnokok: dr. Veres János, Birta Sándor, Szabados József (MSZP), Balogh Gyula, Kozma Péter (FIDESZ-MPP), Tullnerné Belinszky Margit, dr.

Helmeczy László (Osszefogás). Koalíciós megállapodást kötött az MSZP megyei Szövetsége és az Összefogás a megyei felemelkedéséért egyesület.

Nyírbátorban felavatták a Bátortrade Kft. biogáz valamint baromfi-feldolgozó üzemét.

5. Hornyák György grafikáiból bemutató tárlat nyílt Nyíregyházán a Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskolában.

A nyíregyházi Városi Galériában emlékkiállítást nyílt Barzó Endre festőművész munkáiból.

7. Leveleken átadták az általános iskola új épületét.

Negyven ötéves fennállása alkalmából gálaműsorral jelentkezett a Szabolcs Néptáncegyüttes.

8. Kálmánházán kiállítás nyílt Rákos Sándor költő életéről.

A Városi Stadionban található nyíregyházi Sportmúzeumban a családtagok jelenlétében avattak fel azt a vitrint, amely id. Szondy Györgyre, a megyeszékhely súlyemelő életének atyjára emlékezik.

9. Az országos súlyemelő bajnokságon Farkas Zoltán és Shrlich György (NYVSC) bajnoki címet szerzett.

10. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozata tanárainak hangversenye az iskola nagytermében.

Emlékülést és koszorúzást tartottak a Jósa András Megyei Kórházban abból az alkalomból, hogy 175. éve született Korányi Frigyes, akit 1861. Január 30-án Szabolcs vármegye főorvosává választották.

11. Nyíregyházán az Egészség hídja címmel tartott rendezvényen jelen volt Nancy Goodman Brinker, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete is.

109 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Takács Rita, a nyíregyházi Farm-Traktor Kick-Box SE versenyzője profi Európai bajnoki címert szerzett.

Kisvárdán megalakult a Rákóczi Szövetség helyi szervezete.

13. Az Építőipari Mesterdíj Alapítvány nívódíjat adományozott Tákos 2001-es árvíz utáni újjáépítéséért a nyíregyházi Épker Kft-nek.

16. Bensőséges hangulatú ünnepségen emlékeztek meg a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában arra, hogy 50 éve hangzott fel először a jól ismert szignál. Ezen a napon adták át a Samu András-díjat a rádió munkatársainak.

Laczik Mária, a Nyíregyházi Főiskola orosz tanszékének docense és Kujbusné dr. Mecsei Éva a megyei levéltár munkatársa kapta kézhez az idei megyei tudományos közalapítványi díjat.

Ketten dr. Láczay Magdolna és dr. Lukácskó Zsolt már a tudomány napján átvehette a tanúsítványt.

17. A Megyei Tűzoltószövetség újjászervezésének tízéves évfordulója alkalmából az országos szövetség elnöke díszsisakot adományozott Pernyák Sándor tűzoltó ezredesnek, a megyei szövetség elnökének, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóhelyettesének. Átadták a nyíregyházi Bárczi Gyula Általános Iskola tornacsarnokát.

18. A nyíregyházi Városi Galéria Pál Gyula Termében megnyílt Gádor Magda szobrászművész tárlata.

20. A nyíregyházi karácsonyi koncert után kitüntetéseket nyújtott ált a város képviselőtestülete nevében Csabai Lászlóné polgármester. A közgyűlés által most alapított Bencs László Arany Emlékérmet elsőként a Cantemus és a Pro Musica énekkar, továbbá a Jósa András Megyei Kórház Ortopédiai Osztálya kapta meg. Nyíregyháza Városért Emlékéremmel tüntették ki Móricz Istvánt a Nyírségvíz Rt. vezérigazgatóját, Géczi Ferencet, a Városi Művelődési Központ nyugalmazott igazgatóját, a Szabolcs Gabona Rt.-t. A Nyíregyháza Város Tudományos Életért kitüntetést dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola karigazgatója, a Nyíregyháza Művészeti Életéért kitüntetést H. Németh Katalin grafikusművész, a Nyíregyháza Sportjáért kitüntetést Vig István, a Nyírsuli sportszervezője.

Együtt-Egymásért kitüntetésben részesült Godja Györgyné, a polgármesteri hivatal gyámhivatalának vezetője és Balogh Zoltán, a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei vezérigazgatója. Nyíregyháza Város Diáksportjáért elismerést kaptak: Szekér Lászlóné, (Bem József Általános Iskola), Póka Imre (Kertvárosi Általános Iskola), Vinnai Péter, (Inczédy György Szakközépiskola), Korpai Ferenc (Wesselényi Miklós Szakközépiskola). Ölbey Irén költőnő nevét vette fel a Dögei Általános Iskola.

MOL benzinkutat adtak át Nyíregyházán, a Kállói út körforgalmi csomópontnál. Újfehértón átadták a Technológiai Inkubátorházat.

21. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar karácsonyi hangversenye Nyíregyházán a Kálvin téri református templomban.

A Móricz Zsigmond Színház bemutatója. A Hungária együttes nagy sikerű számaira nemzedékek ropták a táncot.

27. Soltész Péter ungvári festőművész képeiből kiállítás nyílt Timáron a Szabolcs Vezér Általános Iskolában.

Nyíregyházán háromnapos galamb- és díszbaromfi kiállítás vette kezdetét.

28. Nyíregyházán a régi helyén újra felállításra került a sóstóhegyi országzászló.

30. Nyíregyházán a Szakszervezetek Házában megnyílt Bíró Tamás festőművész kiállítása.

110 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

TARTALOM

VALÓSÁG

Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Északalföldi régióban Nemessányi Zsolt: Előszó 003 Lazányi János: Hagyományos magyar növényfajták jelene és jövője az Észak alföldi régióban 005 Holly László: Szántóföldi és zöldségnövény tájfajták gyűjtése, megőrzése és hasznosítása Magyarországon 009 Iszályné Tóth Judit: A szántóföldi növények nemesítése és génmegőrzés a Nyírségben 014 Mándi Lajosné: A burgonya és kertészeti növények genetikai bázisának biztosítása a Nyírségben Csontos Györgyi: Az Agrártudományi Centrum pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése Fazekas Miklós–Lazányi János–Chrappan György: Növénynemesítés és génmegőrzés a nagykunsági régióban Szabó Tibor: A tájfajták szerepe a gyümölcstermesztésben Pethő Ferenc: Őshonos gyümölcsfajok a régió gyümölcstermesztésében Tóth Béla: Őshonos fafajok telepítésének lehetőségei az Alföldön Csiha Imre: Genetikai alapok biztosítása az erdészeti ágazatban Bodó Imre–Mihók Sándor: A régi magyar háziállatfajták védelme, fenntartásának szükségessége és hasznosításának lehetősége

MEGEMLÉKEZÉS

Lenti István: Dr. Tuzson János nyomában Babinecz Ibolya: A helyi rádiózás kertje (Samu András) Takács Péter: Rácz István Szatmári Gizella: Barzó Endre

SZEMLE

Források Erdély történetéhez (Pók Judit) „Fények, árnyak játéka” (Szilvási Csaba) Orosz vallásos népi énekhagyomány (Balázs Ildikó)

014 019 023 027 031 035 039 044

063 069 075 085 090

KRÓNIKA Bibliográfia Eseménynaptár

100

borító III.

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREGI SZEMLE XXXVIII. évfolyam

2003. február

1. szám

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE ÖNKORMÁNYZATÁNAK FOLYÓIRATA NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS TÁMOGATÁSÁVAL

SZERKESZTŐSÉG: Németh Péter főszerkesztő Marik Sándor főszerkesztőhelyettes Fábián Gergely társadalom Karádi Zsolt művészet Nagy Ferenc tudomány Orosz Szilárd krónika Erdélyi Tamás tervező szerkesztő

E SZÁMUNK SZERZŐI: BABINECZ IBOLYA rádióriporter, Nyíregyháza BALÁZS ILDIKÓ főiskolai tanársegéd, Nyíregyháza BODÓ IMRE ny. egyetemi tanár, Debrecen CHRAPPAN GYÖRGY tudományos kutató, Debrecen CSIHA IMRE intézetigazgató, Püspökladány CSONTOS GYÖRGYI egyetemi docens, Debrecen FAZEKAS MIKLÓS intézetigazgató, Debrecen HOLLY LÁSZLÓ intézetigazgató, Debrecen ISZÁLYNÉ TÓTH JUDIT osztályvezető, Debrecen LAZÁNYl JÁNos egyetemi tanár, Debrecen LENTI ISTVÁN kandidátus, Nyíregyháza MÁNDI LAJOSNÉ osztályvezető, Debrecen MIHÓK SÁNDOR egyetemi tanár, Debrecen NEMESSÁNYI ZSOLT egyetemi tanár, Debrecen OROSZ SZILÁRD ny. tanár, Nyíregyháza PETHŐ FERENC ny. egyetemi tanár, Nyíregyháza PÓK JUDIT főlevéltáros, Nyíregyháza TAKÁCS PÉTER egyetemi docens, Debrecen TÓTH BÉLA kandidátus, Püspökladány SZABÓ TIBOR osztályvezető, Üjfehértó SZATMÁRI GIZELLA művészettörténész, Budapest SZILVÁSI CSABA tanár, Tatabánya

A SZEMLE KORÁBBI SZÁMAI 2003-TÓL AZ INTERNETEN: http://szemle.szszbmo.hu

2 p.

Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Észak-alföldi régióban Nemessányi Zsolt (Debreceni Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottsága)

Előszó A DAB Mezőgazdasági Szakbizottsága rendszeresen foglalkozik tudományterülete keretében a régió fejlesztésével. 2000. március 29-én Tudomány és gyakorlat az Észak-alföldi régió mezőgazdaságában címmel volt konferencia Debrecenben. 2001 júniusában Nyíregyházán tartott együttes tanácskozást a DAB Mezőgazdasági Szakbizottsága és az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Agrár- és Vidékfejlesztési Munkabizottsága. 2001. október 30án Az Észak-alföldi régió mezőgazdasága és vidékfejlesztése címmel került sor tudományos tanácskozásra és regionális konferenciára a DAB-székházban.

Ez a régió természeti kincsekben nem bővelkedik, éghajlata meglehetősen szélsőséges, talajadottságai változatosak, de itt találhatók az ország legkiválóbb talajai is. Területe az ország területének mintegy ötöde, 1,5 milliós, egyre fogyó lakosságában a foglalkoztatottak száma viszonylag alacsony, magas a munkanélküliség. Az Észak-alföldi régió gazdasága hátul kullog a régiók sorában. Viszonylag magas területi és népességi arányai ellenére a GDP-hez csak mintegy 10 százalékkal járul hozzá, a lakosság alacsony átlagkereset és jövedelme mellett. A régiók fejlettségének mérőszáma alapján Észak-Alföld az utolsó előtti, közel 200 elmaradott településsel.

A régió mezőgazdasága és tudományos potenciálja emelkedik ki elsősorban az országos összevetésében, Az ország szántóterületének 22 százaléka, a gyepek 23 százaléka, a gyümölcsösök 33 százaléka ebben a régióban helyezkedik el. A búza és a kukorica 20–21 százalékát itt termelik, a napraforgó, burgonya. cukorrépa 25–30 százaléka, a dohány több mint háromnegyede ebben a régióban kerül megtermelésre. Kiemelkedő a régió állattenyésztése is. A sertés és szarvasmarha 22–24 százaléka, a juhállomány 37 százaléka itt található.

2002-ben a szakbizottság számos rendezvénye között az egyik legjelentősebb a Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Észak-alföldí régióban című tudományos tanácskozás volt Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A téma ötlete dr. Mihók Sándor egyetemi tanártól, az állattenyésztési munkabizottság elnökétől származik. A téma jelentősége kiemelkedő, az európai uniós csatlakozás összefüggésében egyre fontosabb lesz.

Dr. Bodó Imre professzor szerint a magyar fajták fenntartásának legfőbb indoka: „Ne vitathassa el senki tőlünk a fajták magyarországi kitenyésztésének tényét". Ugyancsak ő foglalta össze a magyar fajták fenntartásának érveit: kultúrtörténeti érvek: a táj- és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága; az idegenforgalom lehetőségének kiaknázása: élelmiszerbiztonsági és táplálkozásélettani megfontolások; hungarikum termék előállítása és más piaci érdekek; génforrásként, keresztezési partnerkénti használat: az életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések.

A konferencia előzetes előkészítése dr. Lazanyi János professzornak, a növénynemesítési munkabizottság elnökének érdeme. A Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutatóintézete végezte a szervezés jelentős részét és adott helyet a tanácskozásnak 2002. november 28-án.

A tanácskozás több mint 120 résztvevője örömmel állapíthatta meg, hogy az előadók alaposan felkészültek, jól rendszereztek, részletesen ismertették és szemléltették

1 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Magyarország és a régió számára is fontos őshonos és hagyományos fajták közé tartozó legfontosabbakat. Nem lehet kétséges, hogy a magyar szürke szarvasmarha, a (hortobágyi) magyar rackajuh, a magyar lófajták, a mangalica sertés, a magyar tyúkfajták, a fodros tollú magyar lúd, a nagydobosi sütőtök. a milotai dió, a penyigei szilva, a bagaméri torma, a számos tájfajtákból kinemesített szántóföldi növény, zöldség és gyümölcsfajta olyan értéket képviselnek, amelyekre joggal tart számot az utókor is. Közülük nem kevés azoknak a száma, amelyek kifejezetten Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez kötődnek, és fennmaradásukért is az itt élő kutatók, tudósok fáradoznak.

Ezért is tartotta fontosnak a Debreceni Akadémiai Bizottság Mezőgazdasági Szakbizottsága, és annak megyei társelnöke, dr. Galó Miklós, a Nyíregyházi Főiskola általános rektorhelyettese, hogy a tudománytörténeti szemponthól is igen kiemelkedő értékű előadások mondanivalóit a legközvetlenebb érdeklődök körében is megismertesse. Ezeket szerkesztette egybe Lazányi és Mihók professzor a szemle olvasói számára, összegyűjtve a konferencia előadóinak anyagát.

Köszönet illeti az Agrártudomány a Tiszántúlért Alapítványt a tanácskozás anyagi támogatásáért, a házigazda Karcagi Kutatóintézet vezetőit a rendezvény lebonyolításáért és nem utolsó sorban a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlét, hogy helyet ad a tudományos tanácskozás anyagának megjelentetésére.

2 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hagyományos magyar növényfajták jelene és jövője az Észak-alföldi régióban Lazányi János (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum) A Biológiai Sokféleség Egyezménye, valamint a FAO által kidolgozott növény-genetikai források egyezménye felhívja a figyelmet a tájfajták, génforrások megőrzésének fontosságára. A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló törvényben ezért Magyarországon is rendezni kell a tájfajták és a fajtaoltalomból kikerülő szabad fajták forgalmazásának rendjét. A hatékony, költségtakarékos fajtaoltalom hosszabb távon segíti a hazai növénynemesítés és vetőmagtermesztés versenyképességének fenntartását, megerősítését.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás, a jogharmonizáció érdekében alkotta meg az Országgyűlés az 1996. évi CXXXI. törvényt A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról. A törvény alapjául a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségének és azok tagállamai között Brüsszelben 1991. december 16-án aláirt megállapodás szolgált. A CXXXI. tv. a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően módosította, szigorította, illetve részben egyszerűsítette a növényfajták állami elismerésének rendjét.

Az UPOV (Union Intcrnational pour la Protection des Optention Vegetales), Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szervezet, az Európai Unió tagországainak és az abban az időben létrehozott Európai Növényfajta Hivatal előírásaival összhangban állami elismerésben az a növényfajta részesíthető, amely megkülönböztethető, egynemű, állandó továbbá bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik. A CXXXI. tv. az UPOV 1978. évi előírásainak megfelelő fajtaoltalmi rendszer, de a jogszabályokban (88/1997. FM rendelet) meghatározott növényfajok fajtái esetén állami minősítésben csak az a fajta részesíthető, amelynek megfelelő gazdasági értéke van, és más növényfajtáktól megkülönböztethető, egynemű, állandó és bejegyezhető fajtanévvel rendelkezik. A fajta gazdasági értéke akkor megfelelő, ha meghatározó tulajdonságainak összesített eredménye jobb, mint a már állami elismerésben részesített fajtáké. Állami elismerésre fajtát a fajtatulajdonos, külföldi fajtatulajdonos esetén hazai képviselő jelenthet be. Az állami minősítéshez szükséges vizsgálatokról az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) gondoskodik. A Minősítő Intézet a DNS-vizsgálatokat az UPOV, a fajtaérték-vizsgálatokat az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács által jóváhagyott módszerekkel végzik. A növényfajták állami elismeréséről, annak meghosszabbításáról, törléséről az Országos Fajtaminősítő Tanács javaslata alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter dönt. A minősítő intézet közhitelű nyilvántartásaiban a növényfajta állami elismerésén kívül be kell vezetni a fajtajogosultat, a képviselőt és kérelmére a nemesítőt is.

Az állami minősítés időtartama szőlő, gyümölcs és erdészeti növényfajták esetén a minősítés megadásától számított 18 év, egyéb növényfajták esetén 15 év. A minősítő intézet az állami elismerésben részesített fajtákra nemzeti fajtajegyzéket vezet. A minősítő intézet a nemzeti fajtajegyzékben szereplő fajtákat tovább vizsgálja és az eredményekről leíró fajtajegyzéket készít, A fajta használatáért a fajtajogosultat a fajtahasználóval kötött fajtahasználati szerződésben meghatározott mértékű díjazás illeti meg. A fajtahasználatért fizetett díjból a fajta nemesítőjét, illetve annak örökösét, továbbá a fajta fenntartóját a fajtajogosulttal kötött külön megállapodás szerinti fajtajutalék illeti meg. A nemesítőt továbbá megilleti a jog, hogy a fajta nemesítőjeként feltüntessék, illetve nyilvánosan elismerjek.

Magyarországon a növényfajtákat 1969 óta lehet szabadalmi oltalomban részesíteni, de ez nem vonatkozik a tájfajtákra. A növényfajtákat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi 5 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

XXXIII. tv. alapján lehet szabadalmaztatni. A jelenlegi szabályozásnak megfelelően a szabadalmi oltalom a Magyar Szabványügyi Hivatal hatáskörébe tartozik, amely a szabadalmi oltalmat a minősítő intézet vizsgálatai alapján adja meg.

A növényfajták szabadalmi oltalmának feltételeit az UPOV (1978. évi) előírásainak megfelelően a megkülönböztethetőségben, egyneműségben és az állandóságban jelölik meg. További feltétel a lajstromozható fajtanévvel történő megjelölés és a fajtaújdonság értékének bizonyítása.

Megkülönböztethető a növényfajta, ha egy vagy több alaktani vagy egyéb mérhető tulajdonsága tekintetében határozottan eltér az elsőbbség napján közismert fajtáktól. Egynemű a növényfajta, ha egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak. Állandó a növényfajta, ha egymást követő szaporítások után vagy a szaporítási ciklusok végén a lényeges fajtajellemzők változatlanok. Új a növényfajta, ha a nemesítő vagy jogutódja hozzájárulásával eladásra még nem kínálták fel, vagy kereskedelmi forgalomba nem hozták belföldön az elsőbbségi napot megelőző egy évnél korábban, külföldön szőlő és fa esetén az elsőbbségi napot megelőző hat évnél, más növények esetén négy évnél korábban. A fajtanévnek az elsőbbség napján alkalmasnak kell lenni a fajta azonosítására, A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. 4. cikkely 3. §-a szerint a növényfajtára adott szabadalom alapján a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga arra terjed ki, hogy a növényfajta szaporító anyagát kereskedelmi forgalomba hozatal céljából előállítsa, eladásra felkínálja, vagy kereskedelmi forgalomba hozza. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. (v. 4. cikkely 3. §-a szerint a szabadalmas kizárólagos hasznosítási joga, hogy növényfajtára adott szabadalom alapján növényfajtát folyamatosan és ismételten felhasználja egy másik növényfajta kereskedelmi forgalomba hozatal céljára való előállításhoz, továbbá, hogy a nem szaporító anyagként forgalomba hozott dísznövényt kereskedelmi forgalomba hozatal céljára szaporító anyagként felhasználja. Szabadalmi oltalom alatt álló növényfajta szaporító anyagát csak a szabadalmas engedélyével szabad olyan országba szállítani, ahol a növényfajta nem áll oltalom alatt.

Szabadalmaztatott fajta csak állami minősítéssel vehető köztermesztésbe. A szabadalmas köteles a növényfajtát a szabadalmi oltalom fennállásának időtartama alatt fenntartani. Állami minősítésben és szabadalmi oltalomba részesített fajta esetén a nemesítőt – választásától függően – találmányi díj vagy a növényfajták állami minősítésére vonatkozó jogszabályok szerinti díjazás illeti meg.

Az 1995. április 27-én életbe lépett EC 2100/94. számú Közösségi növényfajta törvény, CPVR (Community Plant Variety Right) lehetőséget ad arra, hogy a nemesítő fajtaoltalmat kapjon az Európai Unió területére. A törvény elfogadása előtt a fajtaoltalmat minden egyes tagországban különkülön kellett megszerezni. A közösségi növényfajta törvénynek nem célja, hogy helyettesítse vagy harmonizálja a tagországokban meglévő fajtaoltalmi szabályozást, de azokkal párhuzamosan közösségi szabályozást nyújt. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy adott növényfajta esetén nem lehet a közösségi és a nemzeti fajtaoltalmat egyidejűleg megtartani. Minden nemzeti fajtaoltalom érvényét veszti a közösségi fajtaoltalom idejére. A közösségi növényfajta törvény alapján fajtaoltalom szőlő és fák esetén 30 évre, minden más növény esetén 25 évre szól.

Az Európai Növényfajta Hivatal (CPVO) 1995 nyarán kezdte meg tevékenységét és 2001 nyaráig több mint 500 növényfaj esetén, több mint 12 ezer kérelmet bírált el. A kérelmek 60 százaléka dísznövény volt. Az 500 faj közül több mint 400 faj szintén dísznövény, ugyanis a dísznövénynemesítők érdeklődése az új növényfajok irányába tolódott el, mert igy szabadalommal több tulajdonság védhető le, amelyből hosszabb távon új fajtákat állíthatnak elő. Tevékenysége során az Európai Növényfajta Hivatal minden olyan fajtát védelemben részesít, amely megkülönböztethető a széles körben ismert botanikai anyagoktól, egynemű és állandó. Az 1000 eurót meghaladó éves listán tartási költségek miatt az Európai Növényfajta Hivataltól szintén nem várható a hazai és külföldi tájfajták jogi védelme.

A fajtaoltalmi bejelentések számának csökkenése nem rontotta meg a viszonyt az Európai 6 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Növényfajta Hivatal és a tagországok szervezetei között, hiszen a közösségi hivatal a tagországok képviselőiből áll és a DUS vizsgálattal kapcsolatos fel-adatokat is a tagországok illetékes szervei végzik a CPVR 55. cikkely alapján, térítés ellenében. A közösségi és nemzeti fajtaoltalmi hivatalok együttműködnek olyan hivatkozásban is, hogy a CPVR 92. cikkelye értelmében, ha egy fajta közösségi védelemben részesült, nemzeti védelemben nem részesülhet. Ha a nemzeti fajtavédelmi jogot a közösségi előtt kapta meg, akkor annak hatályát az uniós védelem tartalmára fel kell függeszteni.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a 2100/94. számú közösségi növényfajta törvény az egyedüli és kizárólagos oltalmi formája a növényfajtáknak az Európai Unió területén. A törvény számos ponton megegyezik az Új növényfajták védelmére kötött 1991. évi nemzetközi megállapodással. Az UPOV 1991. évi konvenciója megállapítja, hogy a szerződő felek maguk határozzák meg a fajtaoltalomból eredő jogokat és a saját célra történő vetőmag-előállítás és felhasználás kereteit. Az Európai Bizottság által nyújtott szabályozás, amely nemzeti illetve regionális szintre helyezte a saját termelésű és felhasználású vetőmag után járó fajtaoltalmi díj fizetésének rendszerét, már eddig is jelentős különbségeket eredményezett a tagországok vonatkozásában.

Magyarországon, az Európai Unió országaihoz hasonlóan, nagyon kevés szó esik a Biológiai sokféleség egyezményben foglaltak alkalmazásáról. Az egyezmény célja biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata. a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőségét és a megfelelő pénzeszközök biztosítását a vonatkozó technológiák adaptálása érdekében. A biológiai sokféleség komponenseinek esetében egyezmény rendelkezései minden szerződő fél vonatkozásában érvényesek a nemzeti illetékesség határain belül és azon folyamatokra és tevékenységekre, amelyet fenntarthatóságuk vagy ellenőrzésük alatt nemzeti fenségterületükön vagy azon kívül végeznek. Minden szerződő fél szabályozza és kezeli azokat a biológiai erőforrásokat, amelyek a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükségesek. Integrálja a biológiai erőforrások fenn-tartható hasznosításával kapcsolatos szemléletet a nemzeti döntéshozásban.

A biológiai erőforrások hasznosítása területén a FAO szintén síkra szállt a farmerek jogaiért és nemzetközi egyezményt dolgozott ki a növényi génforrások hasznosítására. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a farmerek jogának biztosítása nemzeti keretek között történik. A helyi szükségletek figyelembe vételével védik a generációk során felhalmozott tudást és biztosítják a lehetőséget, hogy a termelők részesedjenek a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyökből, továbbá lehetőséget biztosítanak, hogy a termelők nemzeti szinten részt vegyenek a génforrások hasznosításáról szóló törvénykezésben.

Hazánk kiváló eredményeket ért el a növénynemesítés és a vetőmagtermelés területén, amelyhez hasznos segítséget jelentett a fajtaoltalmi rendszer és a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vegetatív szaporító anyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló törvény. A jelenlegi fajták az állami minősítésen túl szabadalmaztathatók is. A jogharmonizációt követően, a közösségi növényfajta törvény által nyújtott lehetőségekkel a nemesítők széles köre fog élni, hiszen egy eljárással az Európai Unió minden országában jogi oltalom biztosítható a fajtának.

A biológiai találmányokkal kapcsolatos irányelveknek megfelelően módosítani kell, és fenn kell tartani a szabadalmaztatás rendszerét. Országos érdek az is, hogy a közösségi növényfajta törvény által védett, továbbá a hazai oltalomra bejelentett fajtákat Magyarországon vizsgálják, államilag minősítsék és a Kárpát-medence ökológiai körülmények között termeszthető fajtákból ajánlati listát állítsanak össze.

A csatlakozás érdekében elő kell készíteni az Európai szabadalmi egyezmény hatályos és 7 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

felülvizsgált szövegét ratifikáló határozatot. Célszerűnek látszik a Biológiai sokféleség egyezményére, valamint a FAO által kidolgozott Növény-genetikai források egyezményére vonatkozó jogszabályokat is felülvizsgálni, illetve megalkotni, mert a Kárpát-medence genetikai bázisának védelme csak a FAO irányelvek szigorú alkalmazásával biztosítható. Tekintettel arra, hogy a Biológiai sokféleség egyezményének és a FAO által kidolgozott növénygenetikai források egyezményének jelentős környezetvédelmi kihatása van, a törvényjavaslatot a Magyar Tudományos Akadémia az érintett minisztériumok (FM, EÜM, KÖM és az OM) valamint a non-profit, nem állami szervek szakértőinek bevonásával kell elkészíteni és véleményeztetni.

A DAB Mezőgazdasági Bizottsága szervezésében a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának Karcagi Kutatóintézetében megtartott tanácskozás a biodiverzitás begyűjtésében, megőrzésében és széleskörű felhasználásának lehetőségére kívánta felhívni a figyelmet az ÉszakAlföldi régió fejlesztése, az itt élő emberek élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. A biodiverzitás megőrzésének és helyben történő felhasználásának jelentős a vidékfejlesztési vonatkozása, amelyet az elhangzott és a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlében, kivonatos formában megjelentetett előadások is igazolnak.

8 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Holly László (Agrobotanikai Intézet, Tápiószele)

Szántóföldi- és zöldségnövény tájfajták gyűjtése, megőrzése és hasznosítása Magyarországon Bevezetés A tájfajták a tudományos módszereket alkalmazó növénynemesítés kezdete óta fontos kiindulási alapanyagot és génforrást jelentenek. A kultúrnövények körében kialakult formagazdagság jelentős részben az eltérő ökológiai feltételekből, termesztői és felhasználói igényekből adódó hatásokkal magyarázható. A változó mértékű gén-áramlás és stabilizáló szelekció eredményeként nagyszámú helyi populáció alakult ki a növénytermesztés évtizedei, évszázadai alatt.

A helyileg fenntartott és termesztett fajták különböző kategóriákba sorolhatók. A történelmi tájfajták, illetve tájfajta alakkörök, mint például a Tisza-vidéki búza, Körös-vidéki lucerna, szabad elvirágzású kukoricák, nagydobosi sütőtök, tiborszállási kender, makói hagyma, hajdúsági és vecsési káposzta, szegedi, boldogi és kalocsai fűszerpaprika, cecei, bogyiszlói és hatvani paprika, fóti paradicsom, stb., egy-egy vidék tájtermesztésének jellegzetes fajtái voltak. Sok esetben ezek, illetve "javított" változataik jelenleg is köztermesztésben vannak. A történelmi tájfajta alakkörön belül, illetve tőlük függetlenül nagyszámú helyi populáció és változat alakult ki a termesztett növények körében. Az ilyen helyi populációk eredete sokszor visszavezethető a termesztésből már kiszorult, régi nemesített fajtákra, vagy évtizedekkel ezelőtt behozott külföldi populációkra. Értékes génforrásokat képviselnek a félkultúrterületek, például a különböző intenzitással hasznosított természetes gyepek, takarmányértékű és gyógynövény ökotípusai, illetve kultúrnövény rokonfajai.

Az Agrobotanikai Intézet hazai gyűjtései Az Agrobotanikai Intézet alapítása óta (1959) kiemelt figyelmet fordít a hazai helyi növényanyagok, tájfajták és ökotípusok gyűjtésére. Jelenleg 1114 gyűjtési helyről összesen 13 364 populáció magmintáit őrizzük hűtött magtárolókban. Ezek között szerepelnek a tradicionális tájfajta alakkörök helyi változatai, régi nemesített fajták tájfajtaszerűen fenntartott származékai, a helyi körülményekhez alkalmazkodott, más területekről származó populációk, naturalizálódott (kivadult) populációk és természetes vagy félkultúrterületeken előforduló haszonnövények.

A gyűjtések során, a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően, elsődleges szempont, hogy a gyűjtött anyagot legalább tíz generáción keresztül az adott termőhelyen tartották fenn. A tapasztalatok szerint megfelelő kiindulási genetikai változatosság esetén ennyi idő alatt a helyi adaptáció eredményeként jelentős genetikai differenciálódás következhet be. A gyűjtött tájfajtákat a származási hely ökológiai feltételeihez hasonló körülmények között egy kiskertes hálózatban szaporítjuk fel (Jánossy, 1974). Ezt a hálózatot Jánossy Andor akadémikus, az Intézet alapító igazgatója alakította ki a hatvanas évek elején a tájfajták izoklimatikus fenntartása és az idegen termékenyülő fajok tételeinek izolált felszaporítása céljából (HollyUnk, 1981).

A tájfajták vizsgálata, a gyűjtemények egyéb anyagaihoz hasonlóan, nemzetközileg egyeztetett leíró tulajdonságlisták alapján (IPGRI Descriptor lists) történik. A származási és a tételek jellemzésére szolgáló adatok számítógépes feldolgozás után a génbank adatbázisból érhetők el.

A tápiószelei Agrobotanikai Intézet látja el a hazai génforrás megőrző tevékenységek szakmai koordinációját is, és felelős a társintézetekben fenntartott tételek biztonsági tartalékként szolgáló magmintáinak hosszútavú megőrzéséért az Országos Bázisgyűjteményben.

9 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1. ábra. Gyűjtési helyek Magyarországon. Agrobotanikai Intézet (1959-2002) Az Alföldről származó tájfajta-gyűjteményeket fenntartó intézmények: Agrobotanikai Intézet, Tápiószele (szántóföldi és zöldségnövények); AGROTAB Kft., Debrecen (dohány); DEATC Kutató Központ, Nyíregyháza (burgonya, bab, lóbab, borsó, zab, bükköny, napraforgó, lucerna, köles); DE ATC Kutatóintézet, Karcag (cirok, lednek, köles, mohar, füvek); GK Kht., Szeged (vöröshagyma, fokhagyma, paprika, káposzta, karalábé, sárgadinnye); MKF Kht., Szarvas (lucerna, fehérhere, perzsa-here, alexandriai here, bíborhere, takarmányborsó); Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza (torma, paradicsompaprika).

A hasznosítás lehetőségei A nemesítő intézetekben fenntartott tájfajták általában fontos kiindulási anyagként szolgálnak a saját nemesítési programokban. Az Agrobotanikai Intézet gyűjteménye a nemzetközi egyezményekben (CBD, 1992: FAO, 2001) foglalt feltételek mellett szabadon hozzáférhető, valamennyi felhasználó részére. A hazai tájfajták elsősorban a következő nemesítési célok eléréséhez nyújtanak értékes alapanyagot: tájtermesztés, tájjellegű termékek előállítása; ökológiai gazdálkodás; beltartalmi értékek, minőség javítása; természetes élelmiszer adalékok előállítása: rezisztencianemesítés; a specifikus adaptáció javítása; tájhasznosítási és fajtatörténeti kutatások.

A tájfajták felhasználása előtérbe kerülhet a hazai Agrár-környezetvédelmi program (FVM, 1999) célkitűzéseinek teljesítése érdekében is. A környezetkímélő gazdálkodáshoz extenzív típusú, az adott környezeti feltételekhez alkalmazkodott, következésképpen ilyen körülmények között stabil realizálható termést biztosító fajtákra van szükség, 2. ábra. Fajok és tájfajták megoszlása három érzékeny természeti területen 2001-ben egy nemzetközi együttműködési programhoz kapcsolódva, az intézet munkatársai részletes szocioökonómiai felméréseket kezdtek három Érzékeny Természeti Területen (Örség-Vend-vidék, Dévaványa környéke és Szatmár-Bereg terület). A felméréshez kapcsolódva begyűjtöttük a mintaterületeken jelenleg is termesztett tájfajták mintáit. A korábbi évek gyűjtéseiből származó tételek, és ugyanazon a területen jelenleg is termesztett tájfajták összehasonlító vizsgálata értékes információval járulhat hozzá a tájfajták, tájfajta jellegű populációk eredményes felhasználásához az ökológiailag érzékeny területek növénytermesztésében (Holly et al., 2002).

Irodalom CBD (1992): Convention on Biodíversity. Rio de Janeiro, 1992.

FAO (2001): The International Treaty on Plant Genetic Resources for Food and Agriculture.

Róma. 2001.

FVM (1999): Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, I. kötet, Budapest. A KMNP "Dévaványa környéke" ÉTT mintaterületének programterve, Budapest, 2000.

Holly, L., Gyovai, Á., Már, I., M., Csizmadia, G., Horváth, L., Kollár, Zs. (2002): Az ökológiailag érzékeny területek lehetséges szerepe az agrobiodiverzitás megőrzésében.

Martonvásár, Acta Agronomica Jubileumi Tudományos ülés, 2002.

Holly, L., Unk. J., (1981): Preservation of Hungarian land-races as genetic resources.

Kultirpflanze, XXIX. 63-65.

Jánossy, A. (1974): Az Agrobotanikai Intézet génbank munkája. Agrobotanika XV: 5-9.

Iszályné Tóth Judit (Debrecení Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza) A szántóföldi növények nemesítése és génmegőrzés a Nyírségben Magyarország az elsők között kezdte meg a gyakorlati nemesítést. Ebben csak Anglia (1819), Németország (1849), Franciaország (1850), Oroszország (1861) és az Egyesült Államok előzték meg (KAPÁS, 1997). 1945-ben már 52 nemesítő telep volt az országban Az egyik közülük a kisvárdai, amelyet napjainkban nagy nemesítőjéről Teichmann Telepnek hívunk. A

10 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Nyírségben, Tornyospálcán már 1917-ben megkezdődött a nemesítés, ebbe a munkába kapcsolódott bele Teichmann Vilmos 1930-ban, és innen került át 1943-ban a Kisvárdai Növénynemesítő Telep élére. Munkásságát a még ma is köztermesztésben lévő fajtái is emlékezetessé teszik.

A Debreceni Egyetemi Kutató Központ fajtái, amelyek a tájfajták populációjából születtek kiemeléssel: Fajta és eredete KISVÁRDAI szöszösbükköny (1961) - Szabolcs-Sz.-B. megyei tájfajták KISVÁRDAI napraforgó (1954) - Szabolcsi, anarcsi tájfajta populáció NYÍRSÉGI KESERŰ csillagfürt (1984) - Nyírségben található keserű csillagfürt populáció KISVÁRDAI-22 lóbab (1984) - Tájfajta populáció KISVÁRDAI-25 lóbab (1985) - Hazai populáció KISVÁRDAI-29 lóbab (1984) - Tájfajta populáció ANKA lóbab (1986) - Dunántúli tájfajta poputáció KIRY fénymag (1988) - Tájfajták populációjából LOTA zab (1990) - Gyűjtött populáció HAJNALKA pohánka (1991) - Nyugat-Magyarországi populáció SZABOLCS-i szarvaskerep (1983) - Táj- és nemesített fajtákból GYÖNGYSZEM köles (1991) - Bolgár populációból BISERKA mohar (1998) - Szabadelvirágzású populáció (Yu) RUMENKA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció (Yu) SAROLTA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció PIROSKA mohar (1999) - Szabadelvirágzású populáció A Debreceni Egyetem ATC Kutató Központja nevet viselő intézet, több átszervezés után, jelenleg mind a három telepén végez nemesítési tevékenységet (Nyíregyháza, Nagykálló, Kisvárda). Részben folytatja a Teichmann által meghirdetett és a tájba illő növények nemesítését (rozs, szöszösbükköny, napraforgó, burgonya. lucerna), részben kiszélesítette a fajok körét (szárazborsó, lóbab, fénymag, köles stb.). Igazán nemesítési jelleget a Kutató Központ a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalathoz csatolás után (1975) kapott. Ma a Kutató Központ 11 szántóföldi növényfaj 39 fajtájával rendelkezik (nem számítva ide a burgonyát). A nemesítők összegyűjtötték és megőrizték azokat a természet által kialakított populációkat, amelyek a Kárpát-medence ökológiai adottságaihoz jól alkalmazkodtak.

A nemesítés részben tömegkiválasztás vagy egyedkiválasztás, illetve családtenyésztés módszerével történt. Jelentős volt a keresztezéses nemesítés. A nemesítők éltek a fajkeresztezés lehetőségével, és honosítási tevékenységet is folytattak. A következőkben bemutatjuk fajtáink eredetét, és szemléltetjük azt, hogyan használták nemesítőink a tájfajtákat, ökotípusokat stb. nemesítési munkájuk során.

Fajták, amelyek részben tájfajtákból, fajtákból való kiemeléssel, illetve keresztezésekkel jöttek létre: ROZS PIRNAI tájfajta PETKUS rozs (német: LOCHOW nemesítője, 1881), 1926-tól honos Szabolcs megyében KISVÁRDA-I rozs (1951) Teichmann egyedkiválasztással (törzs és családtenyésztéssel) KISVÁRDAI-1 (1975) rozs egyedkiválasztás KISVÁRDAI-101 (1989) KISVÁRDAI LEGELŐ (1988) KISVÁRDAI ALACSONY(1993) egyedkiválasztás egyedkiválasztás (Kv-1 x Kecskeméti törpe)

11 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

CSILLAGFÜRT GYULATANYAI fehér édes csillagfürt NYÍRSÉGI fehérvirágú édes (1976) (egyedkiválasztással) NELLY(1985) (egyedkiválasztással) – DETTY(1990) (344 törzs x Watt) Honosított fajták: JUNAK (1988) szlovák szárazborsó fajta HANKA (1990) szlovák szárazborsó fajta IRINA (1990) szlovák szárazborsó fajta Fajkeresztezéssel előállított fajták: KRISZTA (1998) évelőrozs (S.cereale x S.montanum) LUCERNA KISVÁRDAI LUCERNA (1963) Teichmann (Tuzsoni kékvirágú x Sarlós természetes kereszteződés) KISVÁRDAI-1 (1991) (Egyedkiválasztás) HUNOR-40 (1989) (Kv. x kékvirágú) JOZSÓ (1996) (Kv. x M. falcata x M. sativa) KLAUDIA (1996) (Kv-1 x M. sativa) A Kutató Központ igen jelentős génállománnyal rendelkezik. 14 növényfaj 1436 tételét tároljuk, illetve tartjuk fenn. Évente ennek 20-30 százalékát kitermesztjük, vetőmagtételeit felújítjuk, róluk részletes leírást készítünk. A megőrzött tételek 30-50 százaléka származik a Kárpát-medencéből. Génmegőrzési és nemesítési tevékenységünket a FVM igen jelentős támogatásban részesíti, az új magyar fajták fenntartásának megindításába is jelentős pénzügyi segítséget nyújtanak. Minden nemesítő valószínűleg egyetért abban, hogy a világ sokszínűségét, a diverzitást meg kell őrizni, hiszen a kapott értékeket tovább kell adni utódainknak. Nem tudhatjuk, ha nem számolunk el örökségünkkel, milyen kárt okozunk a teremtett világban.

Génmegőrzés a Kutató Központban A megőrzött, kitermesztett növényi tételek 2002-ben Megnevezés Megőrzött tételszám (faj/fajtaszám, ha) Kitermesztett tételszám (faj/fajtaszám. ha) Zab 239 47 Köles 57 11 Szárazborsó 236 47 Zöldborsó 190 38 Bab 46 9 Rozs 7 2 Csillagfürt 9 Szöszösbükköny 96 18 Tavaszi bükköny 59 12 Szarvaskerep 5 1 Lucerna 50 10

12 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Lóbab 104 20 Napraforgó 142 28 Burgonya 149 24 Burgonya in vitro 47 ÖSSZESEN 1436 267 A fenntartható mezőgazdasági termelés kialakítása és a vidékfejlesztés elképzeléseinek végig gondolása még inkább arra kell, hogy ösztönözzék a nemesítőket, hogy a fajták előállításakor hasznosítsák a kiváló helyi génforrásokat, hogy a hagyományos magyar fajtákat őrizzék meg, sőt számukat gyarapítsák, használják ki annak előnyeit, ami egyedi és megkülönböztetetten, hagyományosan magyar alföldi.

Irodalom Kapás S. (1997): Növényfajták és növénynemesítők. OMMI. Bp. l–4l2. p.

13 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A burgonya és kertészeti növények genetikai bázisának biztosítása a Nyírségben Mándi Lajosné (Debreceni Egyetem ATC Kutató Központ, Nyíregyháza) Magyarország, agroökológiai adottságainak megfelelően, hét termesztési földrajzi középtáj, és azokon belül 35 agroökológiai körzet különíthető el. Az agroökológiai adottságokat illetően, a területnagysághoz viszonyítva igen nagyok az eltérések. Nyilvánvaló, hogy ilyen széles komfortzónával egyetlen biológiai objektum sem rendelkezhet. Olyan fajtákra van tehát szükség, amelyek igényeit a termesztés helyének adottságai legnagyobb mértékben kielégítik. Ez megfogalmazható úgy is, hogy ilyen eltérő természeti adottságokat csak speciális nemesítésű tájfajtákkal lehet(ne) megfelelően hasznosítani.

Az integrált alkalmazkodó növénytermesztésnek olyan nemesített tájfajtákra van szüksége, amelyek meghatározott termelési körzet agroökológiai adottságaihoz a lehető legteljesebben alkalmazkodnak. A tájnemesítésre való törekvés csak akkor lehet eredményes, ha fajtanemesítési elveinket is képesek vagyunk felülvizsgálni. Ne csak az a fajta kapjon állami elismerést, amelyiknek jó az országos átlagtermése, nincsenek a termésében a különböző kísérleti helyek között jelentős eltérések, hanem az a fajta is, amely adott körzetben kimagasló eredményre képes, és nem baj, hogy az ettől jelentősen eltérő talaj- és klimatikus adottságú körzetben akár az utolsó helyre kerül. Foglalkozni kell a régi tájfajták (pl. Gülbaba, kisvárdai rózsa burgonyafajták és a Nemtudom szilva) állami újraminősítésének kérdésével is.

A nemzetközi trendek egyértelműen arra mutatnak, hogy a növénytermesztésben a biológiai alapok fejlesztése válik a versenyképesség megőrzésének meghatározó tényezőjévé. Következésképpen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő intézetünk fő feladata a biológiai alapok továbbfejlesztése, az eltérő intenzitású termesztési változatokhoz és ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó fajták és hibridek választékának bővítése. A Nyírség klasszikus növénye a burgonya. Termesztésének és nemesítésének évszázados múltja van. Irodalmi adatokból ismert, hogy hazánkban az 1800-as években a burgonyafajták, változatok száma meghaladta a félezret. Ebből a genetikai sokféleségből jöttek létre a különböző tájfajták: a rakamazi cseh kompli, az Apagyon termesztett magyar kolompér, a Kisvárda környékén termelt nyári rózsa stb, Teichmann Vilmos a tájfajták begyűjtésével, valamint német, cseh. lengyel fajták alkalmazkodóképességének vizsgálatával szűrte ki azt a genetikai bázist, melyre nemesítői munkáját alapozta, melynek eredményeként létrejött fajták (Gülbaba, Kisvárdai rózsa) az ország burgonyaellátásában 1970-ig meghatározó szerepet töltöttek be, Teichmann tudományos dolgozataiból ismert, hogy foglalkoztatta a vad Solanum fajok bevonása a nemesítési munkába, a kórokozókkal szembeni ellenállóság fokozására. A genetikai bázis szélesítésének ez a módja csak jóval később, az 1960-as években vált lehetségessé.

1. táblázat: Réka fajta gumótermése a hivatalos OMMI vizsgálatokban (t/ha) Év/fajta

Cleopatra

Cleopatra

Réka

Réka

Szap. fok

E

A

É

A

1986

22,4

15,9

2S,2

18,8

1987

28,6

16,2

16.1

23.3

14 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1988

24,3

13,0

25,2

21,1

1989

23,0

15,9

28,6

18,8

1990

28.6

1992

23,5

16,4

28.4

25.4

1993

25.4

17.2

27,6

25.9

1994

20.1

14.6

25,0

21,0

1995

25,4

15.4

26,2

21,1

26,1

Burgonyanemesítési programunkban a rezisztencia beépítésére több vad Solanum fajt használtunk, de a világon is egyedülálló, hogy a Solanum Chacocnse fajra alapoztuk a rezisztencianemesítést.

Sajátos módszert alkalmaztunk a vírusos levél-sodródással szembeni rezisztencia vizsgálatára. A koncepció helyessége, a sajátos módszerek alkalmazása és az ökológiai hatások összessége eredményeként, minősített fajtáink vírusellenállósága, termésstabilitása kiemelkedően jó. Minősített fajtáink termőképességét és termésstabilitását az 1-2. táblázat szemlélteti.

A tájban nemesített fajtáink klímatűrése és termésstabilitása 3-4 éves szántóföldi termesztést tesz lehetővé, míg az importból származó fajták két éves szaporítás után jelentősen leromlanak.

2. táblázat: A Réka kórtani adatai a hivatalos OMMI vizsgálatokban (1989) Kórtani adatok/fajta

Cleopatra Cleopatra Réka

Reka

Szap. fok

A

E

A

E

PLRV fertözött t& (%)

48,0

' 85,0

11.5

28,0

PVY és komponensei (%)

30,2

0,0

0,0

Töhiány %

Lombbetcgsógek (felűlet %) Lombfitóftora

48.5

47,8

45,4

46,7

Alteriiáriás levélfoltosság

10.0

7.5

21,7

15,0

2,5

:2,0

1,2

0,8

Gumórothadás Fuzáriumos (db%)

15 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Fitoí'tórás (db%)

1,0

1,0

2,0

1,3

Baktáriumos (db%)

7.0

4,0

8,0

1,0

Köldökrolhadás (db%)

3,3

2,4

0,9

1.9

Összes rothadás (db%)

13,8

94

12,1

5,0

Alternáriás (db%)

A hazai zöldségtermesztés az ezredforduló évtizedében mennyiségileg és a bruttó termelési értéket tekintve is meghatározó jelentőségű kertészeti ágazat marad. A piacgazdasági viszonyokhoz legrugalmasabban ez az ágazat tud alkalmazkodni, a gyorsabb fajtaváltással és az új termesztéstechnológíák bevezetésével. A zöldségtermesztés rendkívül elaprózott üzemi szerkezetében lassú koncentráció megy végbe a következő évtizedben, növekedni fog a tradicionális termesztési körzetekben a főfoglalkozású családi gazdaságok száma. Ugyanakkor, a zöldségtermesztésben az ezredforduló után is nagyarányú marad a részmunkaidős, illetve kiegészítő tevékenységként zöldségtermesztést végzők köre.

A szabadföldi zöldsegtermesztés 100 ezer hektár területen, 1,6–1,8 millió tonna termésmennyiséggel biztosítja a belföldi friss fogyasztói és a tartósítóipar, valamint az exportigények kielégítését. A friss zöldség hazai fogyasztása kb. 50 százalékkal, export 10 százalékkal, a feldolgozóipar 40 százalékkal részesedik az összes termésből. A zöldségtermelésben továbbra is a Békés, Csongrád, Bács-Kiskun, Heves, Hajdú-Bihar, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kialakult, hagyományos termesztési körzetek termelése lesz a meghatározó, ezért a térségfejlesztési és támogatási tervekben kiemelten szükséges szerepüket figyelembe venni.

A szabadföldi zöldségtermesztésben meghatározó jelentőségű növényfajok maradnak a következők: borsó, étkezési és fűszerpaprika, paradicsom, uborka, vöröshagyma, káposzta. Az ágazat biológiai alapjait meghatározó fajtahasználatban a külföldi fajták domináns szerepet játszanak, de a hungarikumnak minősített zöldségfajoknál – különösen az étkezési és fűszerpaprikánál, vöröshagymánál, káposztánál, tormánál biztosítani kell az ökológiai adottságokhoz jól alkalmazkodó hazai fajták előállítását.

Zöldborsó, zöld- és szárazbab újfajta előállító nemesízéséhez, a begyűjtött tájfajták és háromszáznál több, adaptációs képességre tesztelt génrezervből választjuk ki a keresztezési partnereket. A genetikailag egymástól távol eső, kontrasztos fajták, vonalak biztosítják a legjobb populációkat.

Nyolc állami minősítésű zöldborsófajtával rendelkezünk, melyek érési sort képeznek. Gazdasági tulajdonságaikat a 3. táblázatban foglaltuk össze.

3. táblázat: Rebeka gumótermése a hivatalos OMMI vizsgálatokban (t/ha) Év/Fajta

Rozara

Rozara

Rebeka

Rebeka

Szap. fok

E

Á

E

A

1991

37.8

33,5

43,2

1992

25,2

25,4

21,8

21 16

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

1993

24,8

17,5

25,1

25,1

1994

24,6

20,2

27,4

26,8

1995

24,8

21,2

26.5

25,8

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tájban a babtermesztésnek évszázados múltja van. Sok tájfajtát gyűjtöttünk be különböző típusokból. Géngyűjteményünket külföldi fajtákkal, típusokkal gazdagítottuk, és vizsgáltuk alkalmazkodóképességüket. Keresztezéses nemesítéssel és egyedkiválasztással előállított zöldbabfajtáink főbb értékmérő tulajdonságait a 4. táblázatban ismertetjük.

4. táblázat: Rebeka kórtani adatai a hivatalos OMMI vizsgálatokban (1989) Kórtani adatok/fajta

Rozara

Rozara

Rebeka

Rebeka

Szap. Fok

A

E

A

E

PLRV fertőzött to (%)

3,0

27,5

1.6

12.0

PVY és komponensei (%)

0,4

1,1

0,3

0,4

2,5

0,0

Tőhiány %

I-ombbetegségek (felulet %) Lombfitóftora

37,6

Alternáriás levélfoltosság.

Gumórothadás Fuzármmos (db%)

0.1

0,0

0,0

0,0

Fitoftórás [db%)

0,1

0,0

0,1

0,0

Köldökrothadás (db%)

2.0

6,5

1.0

1,2

Összes rothadás (db%)

2.2

6.5

1,1

1,2

Baktáriumos (db%) Alternáriás (db°/o)

A szárazbab-nemesítésünk eredményeként két gyöngybab fajta, két nagy magvú fehér fajta, és egy 17 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

pinto típusú színes babfajta került állami minősítésre. A Nyíregyházi Főiskola Kertészeti és Élelmezéstechnológia Tanszékével együttműködve, intézetünkben folyik a torma génrezerv fenntartása és újabb változatok kiemelése. 76 fajta vizsgálata folyik négy ismétléses kísérletben. A szárazságtűrő káposztafajták nemesítése a Pallagi, Debreceni tájfajtákra alapozódik. A lapos fejű, vékony levelű fajták előállítása a tartósítóipar számára fontos. Közös kutatási tevékenységünk eredményeként új fajtát jelentettünk be. A pritamin paprika fontos alapanyaga a feldolgozóiparnak. A „Nyírpiros" fajtajelölt bogyóméretben, színben és termőképességben versenyképes a külföldi fajtákkal. Fajtafenntartással és vetőmag-termesztési technológia kidolgozásával foglalkozunk.

Az EU-csatlakozáshoz kapcsolódóan fontos szemponttá vált olyan növényfajok megtalálása és termesztésbe való bevonása, amelyek várhatóan nem ütköznek kontingensi korlátokba, de nálunk gazdaságosan termeszthetők. Ilyen kultúra lehet a köles, pohánka, szántóföldi gyógynövények. Ezek a speciális termőhelyek hasznosításában, de közülük egyesek a biológiai védekezésben, [pl.: olajretek, facétía nemoticid hatása) vagy a talaj regenerálásában, termőképességének fenntartásában (pl. lucerna, csillagfürt, szöszösbükköny, somkóró homokon, herefélék stb.) jelentös szerepet játszanak, és a nem élelmiszer célú termelésnek az alapjai lehetnek. A tájtermesztésben rejlő lehetőségek jobb kihasználásával a természeti adottságokhoz alkalmazkodó költség- és energiatakarékos, egyben környezetkímélő eljárások alkalmazásával kívánjuk fokozni a régió mezőgazdaságának eredményességét.

18 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az Agrártudományi Centrum pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése Csontos Györgyi (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Kertészeti Tanszék) A zöldségfélek nemesítése a Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen az 1950-es évek elején kezdődött. A munka indításában Karmacsi Bertalan és Peczner Gábor vállaltak meghatározó szerepet, akiket Karácson István, Harmat Lászlóné és Géczi László követett. Az intézet elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy az ország keleti részében termelt, úgynevezett tájjellegű zöldségfajok szelekciós nemesítését megoldja, a tájon belül kedvező tulajdonságokkal rendelkező egyedeket kiemelje, elszaporítsa, és gondoskodjék a fajta fenntartásáról. A nemesítési cél meghatározásakor figyelembe kellett venni a térség kedvezőtlen körülményeit, azaz a gyenge tápanyag-ellátottságú, döntően homoktalajt, a táj csapadékszegény jellegét és az öntözési lehetőségek hiányát, ezért a meglévő populációból olyan egyedeket emeltek ki, amelyek ökológiai tűrőképessége, egyúttal termésbiztonsága a többi fajtáéhoz képest kedvező. Az itt előállított fajták legfőbb értékét ma is ez jelenti. Jelenleg 12 zöldségfaj 25 fajtájának fenntartó nemesítése folyik, biztosítva a vetőmag- és szaporítóanyag-igényeket. A Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen alapozódott meg a Canna generális dísznövény nemesítése is. A nemesítes Pohl Ferenc nevéhez fűződik, és az előállított 23 államilag minősített fajta szerepe közép-európai viszonylatban is meghatározó.

Borsó (Pisum sativum ssp. sativum) A Kismacsi Kísérletí Telepen Ács Antal indította el a zöldborsó-nemesítést Szabó Lajos közreműködésével. Később Dienes Mihályné és Csontos Györgyi kapcsolódott be a munkába. Az itt előállított Aurora, Debreceni világoszöld, Debreceni korai velő, Panni, Debreceni sötétzöld, Debreceni sötét gyöngy, Erika, Kismacsi-130 államilag elismert fajták. A Debra és az Unikorn szabadalmi oltalmat kapott. A fajták érési sort képeznek. A kerti termelés területének felét az igen korai tavaszi vetés és a tél alá vetés teszi ki. A korai piaci megjelenést a hidegtűrő, korábban vethető és hamarabb betakarítható, kifejtő típusba tartozó zöldborsófajtákkal (pl. Debreceni világoszöld, Debreceni sötétzöld) tudják a termelők megoldani. A folyamatos ellátást, nagyobb tömeget pedig főként korai és középkorai éréscsoportba tartozó velő típusú fajtákkal biztosítják. A saját ellátásra történő termesztésben növekszik a boogazdálkodás jelentősége. A kerti termesztésre jellemző technológiát (szélesebb sortáv, sok kézimunka) alkalmazzák. A fajtahasználatban a konzervativizmus, a régi, ismert, mar bevált, főként magyar nemesítésű fajták használata jellemző. A folyamatos érésű, nagy hüvelyű, nagyobb ezermagtömeggel rendelkező, könnyen fejthető fajták kedveltek, mint például a Debreceni korai velő és az Erika fajták.

Speciális irányt képvisel a zöldborsó-termesztésben az áttelelő borsó. A primőr áru megjelenésének időpontja és a termék ára közötti összefüggés ismeretében az ősziborsótermesztésnek fontos gazdasági jelentősége van. Az áttelelő borsó a kora tavaszi vetésű borsóknál is minimum egy héttel korábban kerülhet piacra. Sajnos az export az utóbbi években kissé visszaesett, azonban e termesztési mód létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. Az ország legdélebbi, szubmediterrán jellegű területeken sikeres a termesztése. Étkezési paprika (Capsicum annuum L.) A DATE Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepén az 1950-es években kezdődött meg a paradicsom alakú paprika nemesítése. A nemesítő, majd fajtafenntartó munkában Karmacsi Bertalan, Preczner Gábor, Géczy István, Harmat Lászlóné és Géczi László vett részt. A nemesítők a Debrecen környékén termesztett populációból emelték ki a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező

23 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

törzseket. Három fajta került állami elismerésre, melyek közül kettő fajtafenntartása napjainkban is folyik. A nemesítés fő célkitűzése az ökológiai tűrőképesség, a betegségellenállóság és a kedvező hússzín biztosítása volt. A paradicsomalakú Zöld Pallagi fajta íz- és festékanyagainak kiváló összetétele miatt friss fogyasztásra és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Nagyobb mértékben pritamint, marinált paprikát, szárítmányt és mélyhűtött termékeket készítenek belőle. A Láva fajta elsősorban a feldolgozóipar igényeit hivatott kielégíteni, de nyersáruként hazai és exportpiacra is alkalmas. A fajta jól szerepelt mind a gazdasági értékmérő vizsgálatokon, mind az érzékszervi bírálatokon. A Pallagi fajtákra jellemző intenzív, sötétvörös hússzínnel rendelkezik.

Fejeskáposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata provar. capitate Duch) Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a fejeskáposzta termesztésének évszázados hagyományai vannak. A Pallagi Kcrtészeti Kísérleti Telepen Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor az 1950-es évek elején kezdtek hozzá a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező tájfajták begyűjtéséhez. A nemesítési célkitűzés szárazságtűrő, középhosszú tenyészidejű, savanyításra kiválóan alkalmas egyedek kiválogatása volt. A Hajdúsági középhosszú tenyészidejű (120–130 nap), viszonylag rövid torzsájú, szétterülő, világos zöld lombozatú levelekkel. A fej lapított gömb, belső levelei fehérek, vékonyak és finom erezetűek. Főként savanyításra célszerű felhasználni.

Szárazságtűrő képessége miatt a termelésbiztonsága jó. Mélyebb fekvésű homoktalajokon sikeresen termeszthető. A Pallagi lapos a Hajdúhadház határában termesztett tájfajtából kiemelt változat. A pozitív szelekciós nemesítő munkát Preczner Gábor végezte. A fajta 1971-ben kapott állami minősítést. A nemesítési célkitűzés a hajdúsági fajtánál tömörebb fejfelépítésű, dekoratív megjelenésű és jobban tárolható fajta előállítása volt, megőrizve azt a szárazságtűrő képességet, amelyet a Hajdúsági genetikailag magában hordoz.

Görögdinnye (Citnillus lanatus MANSFELD) A szelekciós nemesítést, illetve fajtafenntartását az 1940-es évek végén Karmacsi Bertalan és Preczner Gábor kezdte meg a Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen. A Marsowszky igen régi tájfajta.

A múlt század közepén Marsowszky Ignác szelektálta a Szakállas község határában termesztett populációból. Jelentős előnye e fajtának a fuzárium-ellenállóképessége, ezért keresztezési partnerként is széles körben használják. A levél színe középzöld, dús fejlődésű, hosszú indájú. Termése kissé megnyúlt, gömb alakú, 8-15 kg átlagsúlyú. Felülete sima, jól felismerhető enyhe bordázattal. Héja vékony és kemény. színe sötétzöld. Húsa sötétrózsaszín, fehéres erezettel, kemény állományú, ízletes és édes. Magja apró, világos vöröses barna színű. A köztermesztésben levő fajtáink között a leghosszabb tenyészidejű. Nagy átlagsúlyú, termése hazai piacokon kedvelt, azonban a jobb gazdasági értékű és kis gyümölcsű fajták a termesztésből fokozatosan kiszorítják.

Sárgadinnye (Cucumis melo L) A jogelőd a Debrcceni Agrártudományi Főiskolán Ács Antal állította elő a Ma-yarkincs fajtát Jászkíncs elnevezésű tájfajtából egyedi kiválasztással. A fajta 1964-ben kapott állami elismerést.

Indái 1,6 m hosszúak, vékonyak, bordázottak, és serte szőrökkel borítottak. Mellékindái gyengék.

Levele középnagy, zöld színű, tenyeresen karéjos, felülete molyhos. Termése gömbölyű, felülete sima. Héja vékony, éretlen állapotban közép illetve sötétzöld színű, érés előtt cseres bevonatú. Húsa halványzöld színű, a magüregnél fehéres zöld. Állománya olvadékony, íze édes. Átlagsúlya 0,8–1,2 kg. Magürege kicsi, szabályos kerek. Tenyészideje középhosszú, viszonylag magas a korai első 2 héten leszedett terméshányad. Termőképessége jó. Vékony héja miatt a szállítást kevésbé tűri, húsa könnyen foltosodik.

Tökfélék (Cucurbita sp.)

Az intézményünkhöz kapcsolódó töknemesítés az 1940-es évek végén kezdődött el, az akkori Pallagpusztai Kertészeti Kísérleti Telepen Karmacsi Bertalan, Pohl Ferenc és Preczner Gábor kutatók irányításával. Jelenleg egyetemünkön a spárga-, a sütő- és a magtermesztési tök fajtafenntartása

24 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

folyik.

Az indátlan fehér hajdúsági és nyírségi tájfajták szelekciója alapján került előállításra. A szelekciós nemesítést Karmacsi Bertalan és Pohl Ferenc végezte. A nemesítési cél indátlan (gugon ülő), rövid tenyészidejű, öntözés nélkül is termeszthető fajta előállítása volt. Termése egyenletes, henger alakú, a fejlődés kezdetén bordás, később sima felületű, a kocsány felé kissé elkeskenyedő.

Kedvezőtlen körülmények között a termés elgörbül. A héj színe étkezésre alkalmas állapotban tejfölfehér, tompa fényű, éretten sárgásfehér. Húsa vastag, zöldesfehér vagy fehér, éretten világossárga. Magja fehér, apró, Termőképessége jó. Dinamikus érésű, betegségekre nem fogékony és sokáig szedhető. Friss fogyasztásra és a feldolgozóipar részére egyaránt alkalmas.

A Nagydobosi sütőtököt Preczner Gábor Nagydobos (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) környékén termesztett tájfajtából szelektálta. Állami minősítésére 1951-ben került sor. A fő nemesítési célkitűzés hússzín, nagy karotintartalom és a kedvező sütőérték elérése volt. Termése lapított, gömb alakú, enyhen bordázott. A kabak héja világosszürke színű, vastag. Íze kellemes édes. Sütés során arás lesz, és nem válik olvadékonnyá. Szárazanyag tartalma eléri a 25 százalékot, karotin tartalma 10 szazalék feletti. Bébiételek készítésére is kiválóan alkalmas, hosszú tenyészidejű fajta. Magja fehér, viszonylag nagy és olajtartalma eléri a 34–38 százalékot. Termése, megfelelő tárolás esetén, december–január hónapig is minden károsodás nélkül eltartható.

Az olajtök nemesítése 1980-ban indult meg, a Debrecen környékéről begyűjtött, valamint Olaszországból behozott magvak elvetésével, a célnak megfelelő tulajdonsággal rendelkező kabakok szelektálásával. A Daki 802 jelzésű fajta 1986-ban kapott állami elismerést. Kabakja kissé megnyúlt, gömb, érett állapotban az alapszíne sárga, a rekeszek közötti részen zöld sávozottsággal. A kabak 5– 6 kg tömegű. Magja mattfehér, 1000 mag tömege 280 g. A magbél 50–55 százalék olajat és 34–36 százalék nyers proteint tartalmaz. Főbb genetikai tulajdonságai: magas magtermő képesség (500–600 kg/hektár), kedvező mag-bél arány 70–73.

Retek (Raphanus satívus L.) A fajta neve jelzi, hogy a Mikepércsi vaj retek előállítása, termesztése szorosan kötődik egy településhez. Az 1940-es évek végétől az 1980-as évekig saját magfogás alapján termesztették a tájfajtát. Harmat Lászlóné, Nagy János és Megyeri Béla a legkedvezőbb gumóformájú, nem pudvasodó egyedeket emelték ki, és a homogenizálási munka befejezésekor jelentették be állami elismerésre. A gumó formáját, a termesztési módját tekintve egyedülálló a hazai termesztésben.

Gumója enyhén lapított, gömb alakú, fehér színű és a húsa finom, „vajszerű". Gumóátmérője meghaladja a 30 mm-t. Levélzete felálló, durva, enyhén szétterülő. Karógyökere vékony, nem ágazik el. Szabadföldi termesztésű fajta, március elejei helyrevetéssel és májusi értékesítéssel. Eredeti termőhelyén: gyorsan felmelegedő, kissé déli lejtésű területekre vetik. homokos vályogtalajokba. A piacon a hónaposretek-fajtákat követően jelenik meg, csomózott formában. A fogyasztók által igen kedvelt retekfajta.

Zeller (Apium graveolens) Hazánkban a gumós zeller fogyasztása elterjedt, más országok szokásaival szemben. ahol inkább kedvelik a halványított zellert. Monostorpályi és környéke a XIX. század elejétől nevezetes zellertermesztési körzetté alakult. A mélyebb fekvésű, gazdagabb homoktalajon termesztették, s közelben lévő nagyváros – Debrecen – lakosságának értékesítették, szinte az év minden szakában ezért olyan fajtát kellett termeszteni, amely egyszerű körülmények (prizma, verem, pince) között is jól tárolható. A javított Monostorpályi fajta 1975-ben kapott állami minősítést. Lombozata sötétzöld, aránylag kevés. Ma már a felálló lombozatú egyedek aránya a meghatározó. Gumója középnagy (15– 18 dkg) sima felületű, alakja kissé megnyúlt, gömb. Húsa fehér, tömött (nem üregesedő), rostossága közepes. és főzéskor barnulásra nem hajlamos. Előnyös tulajdonsága, hogy elsősorban talpgyökereket fejleszt. Szárazságtűrő képessége az átlagnál jobb, de öntözés nélkül csak mélyebb

25 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

fekvésű, humuszban gazdag talajokon termeszthető sikeresen.

Torina (Armoracia rusticana, Gaertner) Hazánkban összefüggő termelési körzet az 1930-as években alakult ki a Debrecen környéki homoktalajokon. Jelenleg 1000–1200 hektár területen termesztik: Újléta, Álmosd, Bagamér és még néhány településen. A termelt mennyiség nagyrész exportra kerül. Európa tormaellátásában a termelői körzet jelentős szerepet játszik. A torma a keresztesvirágúakhoz (Cruciferae) tartozó zöldség és egyben fűszernövény. Vad változatai a környező országok mindegyikében, szántóföldeken és réteken ma is előfordulnak. Gyógyhatása is régóta ismert. Csípős ízét a mustár glükozidok, az allil- és butil-izotionátok adják. Gazdag aminosavakban és vitaminokban. A főgyökeréért termesztjük. Talpés oldalgyökerei, dugványként, szaporításra szolgálnak. Fény- és vízigényes, hidegtűrő növény.

Hazai specialitás a magas bakhátakban történő termesztés. A szelekciós nemesítése 1990-ben indult meg. Nemesítési célok között a kiegyenlített állomány, kevésbé elágazó korona, egyenletesen vastagodó tormatest, kisebb mennyiségű oldalgyökér-képződéssel, kiváló termőképesség, jobb betegség-ellenállóság kedvező ökológiai alkalmazkodó képesség, rövidebb tenyészidő szerepelt. A Danvit (Fehér dánként is ismert) államilag minősített fajta. A rizóma hússzíne fehér, felülete közepesen szőrözött. Lombozata erős, széthajló, a levélnyél felett kiszélesedik, vastag, durva felépítésű, sima felületű. A levélszél fogazott, fűrészes, felső harmadában nem csavarodó. A főér világos, kifehéredő. A másodrendű levél alig szeldelt, páfrányosodó. Tőrózsája lilás színű. A Pózna fajta rizómájának hússzíne fehér, kevésbé „gyűrűs", a felülete közepesen szőrözött, vastag, tetszetős formájú. Lombozata erős, felfelé törő. Levele vékony, finom szerkezetű, lándzsa alakú, középen kiszélesedő, hegyesen végződő. A levél széle sima, felső egyharmadában nem csavarodó.

Sóska (Rumex acetosa L.) A Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepen az 1960-as években kezdődött a sóska nemesítésével kapcsolatos kísérleti munka. Begyűjtötték a tájban fellelhető változatokat, s az utódokból egyedi szelekcióval a legkedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező egyedeket emelték ki. A nagy levél, az intenzív növekedés és az „antociánmentes” levélér voltak a nemesítés főbb célkitűzései. A Pallagi nagylevelű 1971-ben kapott állami minősítést. A levél 20-22 cm hosszú és 8-10 cm széles, lándzsás vállú, világoszöld színű és finom erezetű. Erőteljesen fejlődő fajta. Levélzete gépi erővel is jól – minimális veszteséggel – aratható. Szárazanyag-tartalma nagyobb, mint a kerti fajtáé és beltartalmi értékei is jobbak. Mélyhűtésre és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas. Üzemi és házi kerti termesztésre egyaránt javasolható.

Irodalom Csontos Gy. (2002): Az Agrártudományi Centrum Pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése. In. Lazányi J. (ed.) A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kutató helyein nemesített és fenntartott fajták ismertetése.

26 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Növénynemesítés és génmegőrzés a nagykunsági régióban Fazekas Miklós, Lazányi János, Chrappan György (Debreceni Egyetem ATC Karcagi Kutatóintézet) A régiójára viszonylag kedvezőtlen ökológiai adottság, kedvezőtlen fizikai és kémiai adottságú talajok, szélsőséges hőmérséklet és csapadékelosztás a jellemző. A Kutatóintézet alkalmazott talajtani, agrokémiai, talajművelési talajjavítási, növénytermesztési, növénynemesítési, gyepgazdálkodási, juhtartási, ökonómiai és vidékfejlesztési kutatási-fejlesztési tevékenységet folytat, azon fáradozva, hogy a térség mezőgazdasággal foglalkozó lakossága megismerve az itt alkalmazható kutatási-fejlesztési eredményeket, technológiai eljárásokat, fajtákat, talajhasználati megoldásokat, a viszonylag mostoha körülmények között is elérhesse a megélhetéséhez szükséges bevételeket és olyan eljárásokat, módszereket alkalmazzon, amelyek a táj természeti adottságaival összeegyeztethetők. A Kutatóintézet eredményes tevékenységét jelzi az 50 éves múlt, az intézmény kialakult infrastruktúrája, az agrárkutatásfejlesztésben, szaktanácsadásban, az oktatásban, és mindenekelőtt a térség szellemi életében betöltött szerepe. A táj szélsőséges talaj- és éghajlati adottságaihoz alkalmazkodó, jó minőségi paraméterekkel rendelkező fajták előállítása. A környezet- és tájvédelem feltételeit kielégítő fajok nemesítésbe vonása.

Tajfajták megőrzése, génerózió megelőzése. A vetőmag előállításhoz kapcsolódó technikai, infrastrukturális háttér fejlesztése, nemesítővetőmag-előállító park kialakítása. Őszi búza (Triticum aestivum L.) Tájfajták szelektálásával hazánkban először Mokry Sámuel próbálkozott meg a Békés megyei Gerendáson. A búza nemesítésének új lendületet adott az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás megalakítása Óváron, melynek hatására országszerte gombamódra szaporodtak a növénynemesítő telepek. Említést érdemel Székács Elemér, Baross László, Fleischmann Rudolf, Udvaros Károly, Legány Ödön, Venény Lajos és Horn Miklós, akik az ország különböző területein értek el kiváló eredményeket.

A II. világháborút követően az első feladat a fajtafenntartás megszervezése volt. Az Alcsuti-21 őszí búzát Vezekényi Ernő Karcagon tartotta fenn, így megalakulását követően, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatűintézet közvetlenül bekapcsolódott a búzanemesítési kutatásokba. Hazai (Székács és Fleischmann) valamint külföldi fajták keresztezésével több, az Alföld kedvezőtlen ökológiai adottságú, aszályra hajló területein biztonságosan termeszthető búzafajtát állítottak elő, melyek közül a Karcagi-522 állami minősítést kapott. A fajta jó adaptációs és kiváló télállóképességével tűnt ki. Az átszervezések során Karcagra került Udvaros Károly nemesítési anyaga is, akinek a hazai fajták keresztezésével előállított U-2 és a durum búza keresztezésével előállított U-8 jelzésű fajtája állami minősítésben részesült, de az intenzív szovjet fajták nagyarányú vetőmagexportja miatt már nem került a köztermesztésbe.

A nemesítés kezdeti fázisában a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó üzemek fajtaválasztékát kívánták kielégíteni, ezért a legfontosabb szelekciós szempont a termőképesség volt, és az egységnyi területre jutó kalászszám, kalászonkénti szemszám, valamint az ezerszemtömeg figyelembevételével szelektáltak. A korábbi szemlélettel szakítva, 1982-ben elkezdték a sütőipari igényeknek megfelelő búzafajták előállítását. A nemesítési cél jelenleg is olyan fajták előállítása, melyeknek szára közepesen magas, jól bokrosodnak. Lápanyag- és vízreakciójuk kiváló. A gazdálkodás új igényeihez alkalmazkodó, kedvező agronómiai tulajdonságokkal rendelkező fajták és fajtajelöltek hamarosan nagyobb területen kerülnek köztermesztésbe. A Karcagi Kutató Intézetben előállított és fenntartott fajták közül említést érdemel a Kondor, amely ország egész területén biztonságosan termeszthető, kiemelkedően magas termést ad. Rendkívül jó alkalmazkodó képességénél fogva, jól tűri a kedvezőtlen talajadottságokat és a száraz klímájú területeken is magas hozamokra képes. A Hunor kiváló sikértartalma, valamint lisztminősége miatt elsősorban malomipari felhasználásra, kenyér- és pékáru előállítására ajánlott fajta. Kiváló télállóságának köszönhetően, a fagyzugos területeken biztonságosabban

23 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

termeszthető. A Róna középérésű, talaj- és a légköri aszályt jól tűrő, kiváló termőképességű fajta. Az Alex a minőségi paraméterek alapján szintén a javító kategóriába tartozó, malmi búzafajta. A KG Kunhalom közép-kései éréscsoportba tartozó, javító minőségű búza. Télállósága és fitotronos fagyteszt eredménye egyaránt kiváló. A KG Magor szemtermése szignifikánsan több mint a standard átlag. Korai érésű, kiváló télállósággal és állóképességgel rendelkező fajta. Ősz árpa (Hordeum vulgare L.) Az árpa az egyik legfontosabb abraktakarmány-növényünk. Termesztésének kezdete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Tudományos alapokon nyugvó nemesítését több mint száz évvel ezelőtt kezdték meg Angliában. A Karcagi Kutatóintézetben az őszi árpa nemesítésével Udvaros Károly foglalkozott, aki a Hortobágyon megkezdett nemesítési programját 1951-től Törökbálinton, majd 1963-tól Karcagon, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben folytatta tovább. A nemesítési munka eredményeként egy külföldi eredetű csupasz árpa, valamint a Mezőhegyesi-68 jelzésű fajta keresztezéséből sikerült előállítani az U-259, előzetesen elismert fajtát. A programos kutatások miatt az árpanemesítés támogatását 1970-ben a beszüntették. Újraindításában Nagy Béla és Lazányi János játszott fontos szerepet, és az általuk megkezdett munkát Fazekas Miklós folytatja tovább. A Kunsági 2 hatsoros árpa a búzák előtt betakarítható. Állóképessége, télállósága, termőképessége és termésbiztonsága kiváló. Jó alkalmazkodóképessége miatt az egész ország területén termeszthető. A KG Puszta nyersfehérje tartalma magasabb a standard átlagnál.

Angol perje (Lollum perenne L.), RÉTI PERJE (Poa pratensis L.) A magyar fűnemesítés története az I. világháború végéig nyúlik vissza, amikor is Günther Imre, a Hansági rétek növényvilágát feltárva, szelektálni kezdte azokat Eszterházán. A munkához csatlakozott Legány Ódön Hatvanban, Fleischmann Rudolf Kompolton és Kolbai Károly Keszthelyen. A II. világháborút követően, a fűnemesítés először Keszthelyen indult újra, Kolbai Károly vezetésével.

Hatékony nemesítés folyt Gruber Ferenc irányításával, aki munkáját előbb Martonvásáron, majd Szarvason végezte, Ebben az időben kezdett füvet nemesíteni Vezekényi Ernő Karcagon. A programos kutatás bevezetésével, 1970-bcn Karcagon megszűnt a fűnemesítés támogatása, és a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt, sokáig csak a Vezekényi Ernő által előállított Karcagi angol perje, valamint a Karcagi keskeny levelű réti perje fajtafenntartására korlátozódott. A Karcagi angol perje vegetatív típusú, zárt állományú fajta. A levele hosszú, feltűnően sötétzöld színű. Sok tőlevelet fejleszt. Szára vékony, középmagas, lassabban fejlődik. A karcagi keskenylevelű réti perje tőlevele keskeny, középzöld színű.

Szára finom, vékony, magas növésű. A természetes populációelemek felhasználásával előállított karcagi fűfajta igen fontos jellemzője a kiváló ökológiai alkalmazkodóképesség és a hosszú élettartam. A Zöldike angol perje gyökérzete jól fejlett, jól bokrosodik, sűrű gyeptakarót képez. Fűkeverékeinknek fontos alkotórésze. Gyors fejlődésének köszönhetően, rövid idő alatt egybefüggő zöld felületet alkot. A taposást és a szárazságot jól tűri, közepes vízigényű. Fagytűrése és sótűrő képessége kiváló.

Cirok (Sorghum vulgare Pers) A cirok őshazájaként a legtöbb szerző Afrikát jelöli meg, bár széles körben elterjedt Nyugat-Indiában és Kínában. Az utóbbi időben termesztésével kiterjedten foglalkoznak az Amerikai Egyesült Államokban, Örményországban, Üzbegisztánban és Ukrajna déli területein. Magyarországi termesztéséről először Csapó (1775) számolt be. A múlt század végén a seprőcirok mellett a cukorcirkot és fenyércirkot is kiterjedten termesztették. A cirok termesztésének új lendületet Surányi munkássága adott, aki hazánkban meghonosította a Sumac cukorcirok és a Feterita szemescirok, valamint az édes szudánifű termesztését. A hibrid szudánifű nemesítését a Karcagi Kutatóintézetében Bács Barna kezdeményezte a Martonvásárról magával hozott nemesítési anyag felhasználásával, majd 1977-ben Lazányi János folytatta, akinek munkatársaival sikerült több szudánifű hibridet előállítani. A takarmánycirok nemesítését 1990-től Chrappan György irányítja. Az előállított fajták és hibridek közül említést érdemel a Bianca (Albita) hibrid szemescirok, Zádor szemes cirok, Berény középérésű silócirok hibrid, Hybar Mv 301 hibrid szudánifű, Bovital hibrid szudánifű, Avangard hibrid szudánifű, KST-1011 24 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

szabadelvirágzású fajta, Zefír hibrid szudánifű, Ágnes hibrid szudánifű.

A takarmánycirok közül a hibrid szudánifű termesztése bír nagyobb jelentőséggel. Szárazságtűrő képessége miatt még aszályos években is nagy mennyiségű és jó minőségű takarmányt biztosít. Zölden, silózva, vagy szénaként egyaránt hasznosítható. A Karcagon előállított hibrid szudánifüvek szárazságtűrése kiváló, még a legszárazabb júliusi, augusztusi hónapokban is folyamatos zöldtakarmányozást tesznek lehetővé, növelve ezáltal egy adott terület állateltartó képességét.

Szárazságtűrésük jól fejlett gyökérrendszerüknek és szerény, viaszos levélfelületüknek köszönhető, amely hatékonyan képes a párologtatást csökkenteni. Nagy vízfelvevő képességük miatt a talaj vízkészletét a kukoricánál hatékonyabban képesek hasznosítani.

Szegletes lednek (Lathyrus sativus L.) A szegletes lednek termesztése a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Ásatások során magját hazánkban is több helyen megtalálták a kőkorszakból származó leletek között. Vad alakja nem ismert, és megoszlik a kutatók véleménye a szegletes lednek őshazáját illetően is. Termesztéséről adatok alig állnak rendelkezésre, bár nevét a görög és római mezőgazdasági tárgyú művekben megtalálhatjuk. A szegletes lednek kiváló szárazságtűrő képességére Gyárfás hívta fel a figyelmet. Termőképességére vonatkozóan hazánkban elsőként Surányi közölt kísérleti adatokat. A II. világháborút követően Magyarországon a szegletes lednek termesztése Vezekényi Ernő munkássága nyomán lendült fel. 1951-ben állami minősítést kapott az első fehérmagszínű fajta, amely csökkent lathyrin-tartalma miatt élelmezési célokra is biztonságosan felhasználható. A teljes növény zöldtrágyának, tiszta vagy kevert vetésben zöldtakarmánynak, esetleg széna készítésére használható fel, virágzáskor kiváló méhlegelő. Ipari feldolgozási lehetőségek közül az enyv- és malátakészítés érdemel említést. A Karcagi Kutatóintézet jelenleg 2 államilag minősített fajtával rendelkezik.

Fénymag (Phalaris canariensis L.) Hazánkban madáreleségnek termesztik a XIX. század közepe óta. Termesztését Surányi karolta fel külföldről származó fajták honosításával. Nemesítését Magyarországon Vágó Mihály indította el Kisvárdán, ahol a Kisvárdai és a Kiry jelzésü fajtákat állították elő. Hazai és külföldi fajták szabad levirágzásából nyert populációjából kiindulva. Karcagon is sikerült nagy termőképességű fajtákat előállítani. Az Abád szára rövid, 90-105 cm, enyhén viaszos, 3-4 mm vastagságú. A levelek hosszúsága 12-18 cm. A buga tömött, felálló, kúp alakú, 4—5 cm hosszú, színe virágzáskor zöld, betakarításkor szalmasárga. A szemtermés világosbarna, 3-4 mm hosszúságú, ezerszemtömege 7–7,5 g. Az Alföld aszályos vidékein is biztonságosan termeszthető, jó szárazságtűrő és bokrosodó fajta. A Lizard szára enyhen viaszos, leveleinek hossza 15-20 cm. Bugája felálló, elvékonyodó gúla alakú, kevésbé tömött, 3-5 cm hosszú. Színe virágzáskor zöld, érett állapotban sárga. Aszályos területeken és alacsony humusztartalmú talajokon is biztonságosan termeszthető, jó állóképességű fajta. A korai vetés mind a magtermést, mind a gyomelnyomó képességet növeli. Termőképessége 2,5-3,0 t/hektár.

Köles (Pannicum míliaceum L.) Korábban kásaként fogyasztották, az utóbbi időben elsősorban takarmányozásra használják. A madáreleségek fontos alkotórésze, ezért külföldön jól eladható áru, Termesztése a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Nemesítésével hazánkban először Horn Miklós foglalkozott Lovászpatonán, és állította elő a Lovászpatonai pirosmagvú kölest, amelyet 1941-ben minősítettek, és jelenleg is köztermesztésben álló fajta. A II. világháborút követően Fertődön Beke Ferenc nemesített kölest, és Till Károlynéval együttműködve állították elő a Fertődi-2 jelzesű fajtát. A DK Karcagi Kutatóintézete kölesnemesítéssel 1981 óta foglalkozik, és végzi Lovászpato-nai pirosmagvú és a Maxi fehérmagvú köles fenntartását. Ez utóbbi 1991-ben kapott állami minősítést.

Mohar (Setaria italica L.) A mohar nemesítése hazánkban viszonylag korán, még a XX. század elején megindult. és nemzetközi elismerést vívott ki magának. A munkát 1951-ben Székács Elemér kezdte el Árpádhalmán, és a kereskedelmi forgalomban fellelhető vetőmag szelekciójával szétválogatta a sárga, barna és fekete

25 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

szemszínű egyedeket. Az így előállított törzseket tesztelve megállapította, hogy mind a zöld-, mind pedig a szénatermés tekintetében a legkedvezőbbnek a sárga szemszínű egyedek bizonyultak. A mohamemesítés tenyészanyaga a 30-as évek elején Mezőhegyesre került, ahol előbb Székács Elemér, később Szüllő Ferenc végezte a további szelekciót, és állította elő a Mezőhegyesi sárgamagvú mohart, amely 1956-ban előzetesen, majd 1963-ban állami minősítést kapott.

A mezőhegyesi telep megszűnte után, a nemesítési anyag először a Gabonatermesztési Kutatóintézet Kiszombori Telepére, majd 1970-ben a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatóintézetbe került, ahol fenntartó nemesítés jelenleg is folyik. A Mezőhegyesi sárgamagvú mohar a világon egyedülállóan kiegyenlített, tömör bugájú fajta, amelyet Franciaországtól az Amerikai Egyesült Államokig mint magyar mohart ismerik és termesztik. A fajtafenntartó nemesítésen túl, a DATE Kutatóintézete 1982-ben Karcagon mohamemesítési programot indított, melynek eredménye csumiz Fürtözön és Friderika fajták előállítása volt.

Pannonbükköny (Victa pannonica Grantz) A pannonbükköny a Kárpát-medencében őshonos, egyéves, áttelelő növény, melynek virága fehér. A mediterrán területeken elterjedt piros virágú alfajta hazánkban nem termeszthető. Nemesítését még az 1920-as években Legány Ödön kezdte meg Nagytelekpusztán, és állította elő a Hatvani fajtát, amely azonban nem terjedt el a köztermesztésben. A II. világháborút követően hazai és külföldi típusok szelekciójával nemesítése újraindult, és Sedlmayer Kurt valamint Sitkovics Antal irányításával Sopronhorpácson előállították a Béta pannonbükköny fajtát, amely 1967-ben kapott állami minősítést. A fajta fenntartását 1970 óta a Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatóintézet, valamint jogutódja, a DATE Kutatóintézete végzi. Őszi takarmányborsó (Pisum sativum L.. ssp. arvense var. hibernum) Az őszi borsó nemesítéséről kevés adat áll rendelkezésünkre. Télálló és nagy takarmánytömeget adó változatai Nyugat-Európából terjedtek el. Fagy- és szárazságtűrő formák találhatók Ukrajnában, Törökországban és Anatóliában is. A szálastakarmánynak termesztett borsófajtánál a területegységre eső, jelentős vetőmagmennyiség miatt az alacsony ezerszemtömegű változatokat helyezi előtérbe. Hazánkban államilag minősített őszi borsó fajtával 1992-ig nem rendelkeztünk, ekkor kapott elismerést az NS Pionir újvidéki fajta.

26 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A tájfajták szerepe a gyümölcstermesztésben Szabó Tibor (Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht.) A természetes termőtájakon vagy mesterségesen kialakított termőhelyeken az idők folyamán részben rügymutáció, részben spontán kereszteződés hatására, illetve a népi nemesítés tudatos közreműködésével jelentős számú morfológiai és élettani változat jön létre. Az így kialakult változatokat a termesztők és a nemesítők folyamatosan összegyűjtik és közülük az értékeseket vagy közvetlenül átadják a termesztésnek, vagy nemesítési alapanyagként használják fel.

Az egyes gyümölcsfajok őshazájuktól elkerülve, az eltérő éghajlati és talajtani viszonyok hatására új, formagazdag tájfajtává alakultak át. Állományuk nem egységes, hanem eltérő fajtatulajdonságok keveréke. Egyes egyedeknek mindig vannak olyan tulajdonságaik, melyek alkalmazkodóvá teszik a táj szélsőséges ökológiai tényezőihez. Más egyedek a teljesítőképességük, a termésbiztonság tekintetében múlják felül társaikat. Ezért töltenek be fontos szerepet az új fajták előállításában, a termesztett fajták minőségének javításában. Számtalan, ma is termesztett gyümölcsfajtánk keletkezett így. Közülük néhányat szeretnék megemlíteni.

Alma. A termesztett alma nem botanikai faj, hanem kultúrfaj. Fajtái eltérő vadfajokra és ezek kereszteződéseire vezethetők vissza (Bödecs L.-né és Tomcsányi 1979). Ősidők óta termesztik.

Keresztezéses nemesítése nehéz, ezért a fajták nagy része rügymutációval vagy véletlen magoncként jött létre.

A Ceglédi piros fajta származása ismeretlen. Cegléd környékén, a XIX. század végén, a XX. század elején a szőlőkben és a szórvány gyümölcsösökben közel száz almafajtát termesztettek (Szabó és Novák 2001). Az egyik legjobban elterjedt régi tájfajtából szelektálta Nyujtó Ferenc. A július közepétől augusztus elejéig fogyasztható lédús, enyhén savanykás, édes ízű alma kedveltté vált a fogyasztók körében. Laza húsállománya miatt rosszul szállítható, ezért termesztése az utóbbi időben visszamaradt.

Eger környéke évszázadok óta híres volt gyümölcstermesztéséről. Az itt termesztett almafaállományból szelektálta Kovács Sándor az Egri piros tájfajtát. A tetszetős, kellemesen fűszeres, enyhén savas ízű gyümölcse és augusztus elejei érési ideje miatt értékes nyári almafajta. Lombja edzett, betegségeknek ellenáll, Kovács Sándor almanemesítő a lisztharmattal szembeni toleranciája miatt használta fel nemesítői munkája során. Az Egri piros egyik szülője a Jonager, a Nyári zamatos, a Kovauguszt, a Kovelit és a nem régen elismert Kovsztár almafajtáknak.

A spontán kereszteződésből létrejött fajtáknak egyik példája az Éva almafajta. A Jonathan szabadbeporzású magoncai közül szelektálta 1949-ben Dániel Lajos. A június második felében érő, rendkívül ízletes, édes-savas, fűszeres ízű alma az elmúlt évtizedekben az üzemi ültetvények fó' nyári almafajtája volt. A gyümölcs színe és íze a Jonathanéra emlékeztet. Jelenleg választékbővítő fajta.

Lajosmizse környékén jött létre a Mizsel almafajta, mely 2000-ben kapott állami elismerést. Papp László találta, ismeretlen eredetű, feltehetően spontán kereszteződésből származó véletlen magonc.

A Pirtóspur Delicious almafajtát Pirtó községben találták, valószínűleg a Starking fajta rügymutációjából jött létre. Jelenleg egyedülálló változat a világon. A rügymutáció a fa méretében okozott változást, a gyümölcse megmaradt a Starkingéhoz hasonlónak (Starkrimson méretű fa. Starking gyümölccsel).

A Jonathan fajtakör egyes termőtájakban kialakult változatai teszik lehetővé a fajta megújulását, fennmaradását. A Jonathan Csány 1, Jonathan M 41, Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan változatok színeződése korábban következik be, mint a szedési érettsége, így optimális időben szüretelhetők. Eltérő érési idejük közel egy hónapon keresztül folyamatos szüretet tesz lehetővé.

27 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Meggy. A meggy volt Magyarország első gyümölcse, melynek termesztéséről már a XVI. és a XVII. században találtunk leírást (Kállay T.-né 2000). A Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származó gyümölcsfaj igénytelenebb, mint a cseresznye, ezért az északi félteke majdnem minden országában termesztik. A Cigánymeggy valószínűleg magyar eredetű fajtakör. Több, egymástól is könnyen megkülönböztethető változata alakult ki. A fajtakör magában foglalja a Kárpát-medencében spontán kialakult magonc és klónpopulácíót (Apostol 1998). A fajtakör szelekciójából származnak a jelenleg is termesztett Cigánymeggy 7. 59, C. 404 típusok.

A Pándy meggy a Kárpát-medencében termesztett őshonos meggyek között spontán létrejött fajta, melyet kezdetben gyökérsarjakkal szaporítottak, majd a hibrid populáció eredményeként számtalan változata jött létre (Apostol 1998). Hasonlóan a Cigánymeggyhez, jelenleg csak szelektált változatai szaporíthatók (Pándy 48, 279, Bb 119). Ez a két fajtakör alkotta nagyon sokáig a termeszthető fajták körét.

A magyar meggy világhírét a hibrid Érdi bőtermő fajta mellett az egyes termőtájakon szelektált változatok alapozták meg. Jelenleg 20 meggyfajta szaporítható hazánkban, de közülük a szaporítás kb. 60 százalékát a Debreceni bőtermő, az Újfehértói fürtös és a Kántorjánosi meggy adja (1. táblázat).

Az Érdi bőtermő szaporítási aránya 30-40 százalék között mozog, míg a maradék 16 fajta szaporítási aranya 9-13 százalék. Meg kell még említeni a Csengődi meggyet, mely a „bosnyák” meggytípusok közül szelektált változat. Gyümölcsének beltartalmi értékei mellett nagy előnye, hogy a blumeriellás levélfoltosodás, a moníliás és citospórás ágelhalás betegségekkel szemben ellenálló, ezért integrált, illetve biotermesztésre alkalmas (Apostol és Brózik 2000). A rezisztens nemesítés kiváló alapanyaga.

Köszméte. Hazánkban a köszméte termesztése a tőlünk nyugatra fekvő országokból származó fajták elterjedésével kezdődött (Harmat 1998). Jelentősebb termőfelület Szentendre és Gyöngyös környékén alakult ki. Az 1900-as évek elején már gyakorlatilag minden elérhető köszmétefajta megtalálható volt az országban. Ezekből alakultak ki a tájfajtáink, illetve a tájfajták egyedei közül kiemelt, jelenleg termesztett fő köszmétefajtáink; Pallagi óriás, Szentendrei fehér, Zöld győztes, Piros ízletes.

Szilva. A mérsékelt égöv országaiban jelentős gyümölcsfajnak számít, mert egyszerűen termeszthető, sokféle készítmény előállítására alkalmas és a génanyaga rendkívül gazdag (Surányi 1998). Ha szilváról beszélünk, akkor a legtöbb embernek a Besztercei fajta jut az eszébe, mely az 1970-es évekig az árugyümölcs-termesztés fő fajtája volt (Kállay T.-né 2000).

A fajtakör valószínűleg több száz évvel ezelőtt alakult ki a Kárpát-medencében, és innen terjedt el.

Feltehetően szíriai eredetű, de nálunk vált híressé termesztése (Szabó és Páll 2001). A hosszú ideig történő termesztése során sok változata alakult ki. (Korai Besztercei, Besztercei muskotály, valamint a szelektált klónjai (Bb 298, Bt 2, Nm 122, Nm 150). Vásárosnamény–Tiszabecs környékén főleg az ártéri vagy ún. dzsungel gyümölcsösökben található a Penyigei szilva. Számtalan más néven is ismerik. Belőle készül az igazi Szatmári szilvapálinka és a jó ízű szilvalekvár. Kár, hogy hazánkban hivatalosan nem szaporítható, így az idősebb állomány kipusztulásával veszélybe kerülhet a külföldön is keresett, igazi hungarikumnak számító két termék.

A tájfajták, illetve változataik begyűjtése az 1970-es évektől kezdve folyamatosan történik. A begyűjtött állomány ún. géntároló ültetvényekben kap elhelyezést. Újfehértón őrzik az alma, körte, birs és naspolya génállományát (2. táblázat). A tájfajták szerepe az elkövetkező időben egyre nagyobb lesz, köszönhető az ember és a környezetvédelem előtérbe kerülésének, valamint a külföldi turizmus fellendülésének.

1. táblázat: Almatermésű gyümölcsök génvagyonmegőrzése Gyiunölcsfáj Génbank Egyéb faj tagyüjteÖsszesen mény Alma

668

204

872

28 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hibrid

-

181

181

Körte

475

-

475

Birs

56

26

82

7 72 61

33 72 -"——

551

1776

Naspolya 26 Meggy Köszméte Összesen:

1225

2. táblázat: Meggyfajták szaporítási aránya Magyarországon Fajta 1998 1999 2000 2001 Debreceni böterrnö

17

19

20

22

Kántorjánosi

9

8

12

14

Újfehértói fürtös

26

21

22

25

3 fajta összesen

52

48

54

60

Érdi böl.crmö

36

39

35

31

Egyéb fajták (16)

12

13

11

9

Mindösszesen db

776 167

777111

1 064 770 1 379 000

Forrás: OMMI Irodalom Apostol J. (1998): Meggy. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 288–291.

Apostol J., Brózik S. (2000): Csengődi. In: Brózik S. Kállay T.-né (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták.

Mezőgazda Kiadó. Budapest, 51.

Bödecs L.-né, Tomcsányi P. (1979): Alma. In: Tomcsányi P. (ed.): Gyümölcsfajtáink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 36–83.

Harmat L. (1998): Köszméte. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 385–389.

Kállay T.-né (2000). Meggy. In: Brózik S., Kállay T.-ne (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 47.

Kállay T.-né (2000); Szilva. In: Brózik S., Kállay T.-né (ed.): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 159–160.

Surányi D. (1998): Szilva. In: Soltész M. (ed.): Gyümölcsfajta-ismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 258–287.

Szabó T., Novák L. (2001); Ceglédi alma. In: Hagyományok-Ízek-Régiók gyűjtemény II. kötet. Kesztler Marketing Kft. Budapest, 163.

Szabó T., Páll J. (2001): Besztercei szilva. In: Hagyományok-Ízek-Régiók gyűjtemény I. kötet. Kesztler Marketing Kft. Budapest, 307.

29 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

30 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Őshonos gyümölcsfajok a régió gyümölcstermesztésében Pethő Ferenc (Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht.) A mérsékelt égövben őshonos gyümölcstermő növények közül a Kárpát-medence, ezen belül Magyarország területén az emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcstermő növények közül több mint húsz fásszárú és egy lágyszárú növényt termesztünk. A gyümölcséért termesztett fajták kialakulásában (természetes és mesterséges kereszteződés) a nemzetségen belül számos faj szerepel génforrásként. A nemzetségekbe tartozó fajok származási területe – areája – Európa, Ázsia, Kína és Észak-Arnerika egyes tájegységeiben található. A származási helyek, génforrások ökológiai adottságai meghatározzák a fajok ökológiai igényét, tűrőképességét, betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességet. Érdekesen fogalmazott Rapaics Rajmund (1940) A magyar gyümölcs című munkájának első fejezetében. „Legtöbb ember csak a kirakatokból és az asztalról ismeri a gyümölcsöt, mert a fogyasztók közé tartozik. A gyümölcstermesztők ismerik a fákat, évelőket és egyéveseket, amelyek a gyümölcsöt termik. Ha még tovább akarjuk nyomozni a kérdést, el kell látogatni a gyümölcsnemesítőkhöz. Tőlük azonban már nem sokat tudhatunk meg. Ez érthető, a nemesítő féltékenyen őrzi titkát. És ha még tovább nyomozunk, ha el akarunk jutni az ősforráshoz, a természethez, teljesen a tudományra kell bízzuk magunkat.” Rapaics a felvetődött sok kérdés közül hármat fogalmaz meg konkrétan. „A kérdések között a három első így hangzik: mi a gyümölcs? milyen növények termik gyümölcseinket? hol van a gyümölcstermő növények hazája?”

Ezekben a kérdésekben ma már a növénytan, a növényélettan, a növényföldrajz tudományterületek eredményei alapján, részletes ismeretekkel rendelkezünk, amelynek egyik bizonyítéka a rendszeresen megjelenő új fajták „sokasága", egyes gyümölcsfajoknál a gyors ütemű fajtaváltás.

1. táblázat: A gyümölcsfák száma és megoszlása (1895) Gyümölcsfaj

Magyarország

Fiume

Horvátország-Szlavonía A magyar birodalomban

Almafa

14,43

10,79

, 10,80

13,82

Körtefa

7,23

6,56

5,12

6,88

Cseresznyefa

3,67

20.50

1,96

3,56

Meggyfa

6,94

1,23

2,21

6,16

Öszibarackfa S 4,63

6,18

3,74

4,48

Kaj szibaraGkfa 2.34

14,38

0.76

2,08

Szílvafa

48,70

14,99

65,28

51,44

Diófa

4,13

2,49

3,81

4,08

Mandulafa

0,31

2.52

0,24

0,30

Gesztenyefa

0,40

6.30

1,52

0,59

31 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Eperfa

7,02

13,97

4,56

6,61

Összesen (db)

65036652

13446

12'937 077

77987175

Összesen (db) eperfa ©0474213 nélkül

11567

12 346 744

72 832 524

2. táblázat. Gyümölcsfaállomány (1895) Gyümölcsfaj /vánnegye

Bereg

Szatmár

Szabolcs

Pest

Almafa

12,6

11,3

17,8

13.0

Körtefa

5,7

4,7

6,6

8.0

Cseresznyefa

2,7

1,5

2,5

4.8

Meggyfa

1,5

3,7

15,9

14.9

Öszibarackfa

1,1

3,0

6,2

6,6

Kaj szíbarackfa

0,6

0,9

2,8

7,7

Szilvafa

67.2

66,0

33,8

29,8

Diófa

6,3

5,2

4,4

3,5

Mandulafa

0,05

0,1

0,1

0,9

Gesztenyefa

0,1

0,6

0,1

0,2

Eperfa

2,15

3,0

9.8:

10,6

Osszesen

100.0

100,0

100,0

100,0

Össz. eperfa nélkül, (db) 983 581 1 939 499

534 297

2 806 533

Magyarország 100%

3,21

0,88

4.64

1 före esö gyümölcsfa (db)4.84 eperfa nélkül 5.46

2,06

6,52

1,66

A Kárpát-medencén belül Magyarország legnagyobb tájegysége a Nagy-Alföld, Európa kontinentális éghajlatú területe, amely nem minden Európában őshonos gyümölcsfaj optimális termesztő területe.

Az őshonosságot, a fajok alakgazdagságát a termesztésen keresztül szemlélve érdekes képet kapunk, ha Magyarország gyümölcsfa-állományának alakulását az 1895-ös és az 1959-es statisztikai számok tükrében vizsgáljuk.

Ismerve az ország természeti földrajzi tájegységeinek természeti adottságait és a gyümölcsfajok élettani sajátosságait, érthető a szilvafák kiemelkedő százalékos aránya, valamint egyes gyümölcsfajok

32 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

adott földrajzi tájegységben történő koncentráltsága. Pl. Szatmár-Beregi síkság: szilva, dió, alma; Nyírség: alma, meggy; Zalai dombság: szilva, alma, dió, gesztenye; Duna–Tisza-közi hátság: meggy, kajszi, szilva; Kőszegi-hegység: gesztenye. Abaúji Hegyalja (Gönc): kajszi, szilva; Visegrádi Dunakanyar: cseresznye, ribiszke, köszméte.

Tudjuk, hogy a természeti adottságok mellett a gazdasági, a piaci viszonyok is alakítják a termelés tájankénti nagyságrendjét, az adott tájegységben meglévő gyümölcsfák számát. Mindkét tényezőnek köszönhető, hogy a kiemelt tájegységekben található a fajták alakgazdagsága, a tájban lévő természetes populációk szelekciójának lehetősége. Az értékes gazdasági tulajdonságokkal rendelkező egyedek kiválasztása, fajtaként történő elismertetése hosszú, sokszor egy-két évtized nemesítői munkát igényel.

Ezen nemesítői tevékenységből született a „tájfajta" fogalma. Mi helyesebbnek tartanánk a „tájban szelektált fajta” fogalmának használatát, mert az elismerés után fajtává váló egyed rendszerint más tájegységekben, más földrészeken is alkalmas termesztésre.

Az észak-alföldi tájegységben szelektált és a Fajtaminősítő Tanács által elismert fajták ma Magyarország és több gyümölcsöt termesztő ország, földrész értékes gyümölcsfajtái lettek.

A Kárpát-medence magyarországi területének legnagyobb kiterjedésű természeti földrajzi területe az Alföld. Pécsi (1990) Magyarország kistájainak katasztere című munka (Marosi és Somogyi 1990) előszavában rögzíti, hogy Magyarország területén a tájalkotó természeti tényezők térbeli jellege, kapcsolódása és egymásra hatása révén hat nagytáj különíthető el. A nagytájakon belül homogénebb tájpotenciállal rendelkező területi egységek a földrajzi kistájak. A természeti tájak rendszertani felosztása Magyarország Nemzeti Atlaszában (1989) található. Ezek szerint az ország területén 6 nagytáj, 33 középtáj és 230 kistáj került elkülönítésre.

A gyümölcstermesztésünk biológiai alapját képező fajták nagyságrendjében a földrajzi kistájakban szelektált és fajtaelismerést kapott fajták száma nem sok, de a tájegységekben meglévő gyümölcsfajok populációja tudományos és gazdasági jelentőséggel bír.

Az észak-alföldi régióban lévő kistájak közül kiemelkedik a közép-nyírségi, az észak-nyírségi meggypopuláció, amelynek genetikai értéke az öntermékenyülési képesség, párosulva kemény húsállománnyal, kellemes ízanyagokkal. Komoly értéket képvisel továbbá a Szatmári-sík és Beregi-sík dió-, szilvapopulációja, és mind a Nyírség, mind a Felső-Tisza-vidék almafaállománya.

A természetes úton keletkezett pozitív egyedek szelekciója ídőigényes nemesítői tevékenység, de költség- és időigénye jóval kevesebb, mint a keresztezéses nemesítésé. Folytatni kell ezt a munkát, mert tájegységeinkben a természet sok értéket rejteget. Az eddigi, tájban végzett szelekciós munka eredményeként elismert fajták gyümölcsfajonként: Dió: Milotai 10, Tiszacsécsei 83; Meggy: Újfehértói fürtös, Kántorjánosi 3, Debreceni bötennő; Szilva: Besztercei muskotály (Lövöpetri); Alma: Jonathan M. 40, Jonathan M. 41. Naményi Jonathan, Szatmárcsekei Jonathan; Köszméte: Pallagi óriás, Zöld győztes, Piros izletes.

A dió szelekciós nemesítése Szentiványi Péter; a meggy szelekciója Pethő Ferenc, Szabó Tibor, Harmath László; az alma szelekciója Éles Zoltán, Kiss István, Tomcsányi Pál, Pethő Ferenc és Szabó Tibor; a köszméte szelekciója Harmath László; a szilva szelekciója Szőke Ferenc nevéhez fűződik.

3. táblázat: Gyümölcsfák száma és megoszlása (1959) Gyümölcsfaj

Összesen db %

ÁrLigyümölcsö sben db %

Alma

13814 15.7

3 733 27,5

Körte

5198 5,9

470 9,0

33 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Birs

1907 2,2

96 5.0

Cseresznye

3916 4,5

169 4.3

Meggy

8 104 9,2

203 2,5

Szilva

30847 35,3

1323 4,3

Kajszibarack

5 942 6,8

925 15,6

Öszibarack

10 73.5 12.2

857 8,0

Mandula

901 1,0

140 15,©

Dió

6175 7,0

175 2,8

Gesztenye

198 0,2

-

Összesen:

87 737 100,0

8151 9,3

Irodalom Rapaics R, (1940): A magyar gyümölcs. Budapest.

G. Tólh Magdolna. (1997): Gyümölcsészet. Nyíregyháza.

Marosi S., Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. Budapest.

Pethő F. (1980): Szabolcs-Szazmár gyümölcstermesztésének története. Szabolcs-szatmári Szemle.

34 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Őshonos fafajok telepítésének lehetőségei az Alföldön Tóth Béla (Erdészeti Tudományos Intézet) Az emberi környezet egyik legősibb és leglényegesebb eleme az erdő. Az emberi lét feltételeit nyújtó közvetlen anyagi haszon mellett erősítette ezt az érzelmi és érdek-kapcsolatot az is, hogy a hosszú életű fák az állandóság. a környezet biztonságának érzetét is kelthette. Manapság is gyakran hallható vélemény, hogy az emberiség életben maradásának a feltétele az erdő. Igazolja ezt a vélekedést, a történelmi időkben véghez vitt mértéktelen erdőpusztításokkal is kapcsolatba hozhatóan, egyes egykori nagy emberi kultúrák pusztulása (pl. a Földközi-tenger mellékén, Kis-Ázsiában, Mezopotámiában, Közép-Amerikában stb.). A történelmi időkben 2000-4000 évre visszamenően követhető az egykor oly gazdag európai erdők irtása, Egyik magyar erdész szakírónk a XIX. század második felében így ír erről: „Egyiptom, Szíria, Elő-India, Görögország, Olaszország a föld szépségei voltak, míg erdőik fennállottak. Ma megvannak változva, kiélve: a föld ékességét elvesztette.” Maid ugyanez a magyar erdész szakíró így folytatja: .A műveletlenség és barbárság legalsó fokát mutatja, erdőit kiirtja, mezőit zöld mezétől, bársony takarójától megfosztja, forrásaitól a táplálékot, légkörétől a nedvet elvonja. Bűne kettős, mert amit elrabolt a földtől, nem tudja többé visszaadni egyéb, mint évtizedek vagy századok takarekossága; a föld elveszti termőerejét, a nép életfeltételei leghatalmasabbikát."

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk, milyenek az erdőirtások hatásai, időben és térben egyaránt közelebbi példák is vannak. Példaként említhető, hogy a Duna–Tisza-közi homokterületek egykori erdőségeinek csaknem teljes megsemmisülése miatt mozgásnak indult a homok, a szélverések, homokfúvások, homokmozgások miatt csökkent a termőterület. Az erdő nélkülivé vált területeken egyre inkább szűkültek az emberi lét lehetőségei.

Amíg az ember az erdőkkel tarkított környezetében, erdős életterében végbemenő természeti folyamatokat nem zavarta meg érezhetően, természetes módon kialakulhatott és hosszú ideig fennmaradhatott az összhang a környezet egyes alkotóinak a dinamikájában, különösen pedig a növényi életközösség elemeinek kölcsönhatása által befolyásolt stabilitásában, illetve természetes fejlődésében. Így teremtődtek meg a feltételei az őshonosság fogalmának. Ebben a fogalmi-tartalmi hátterében, magától értetődően, nemcsak egyes növényfajok (pl. fásszárú növények) őshonosságát említhetjük, hanem az adott körülményeknek megfelelő, azok által meghatározott életközösségek, ökoszisztémák őshonossága is értelmezhető. Az erdei ökoszisztémák tartósságát – a környezeti feltételek esetleges változásaitól, esetenkénti emberi hatásoktól, beavatkozásoktól függően – mindenekelőtt a viszonylag hosszú élettartamú őshonos fa- és cserjealkotó elemek biztosítják.

Egy-egy fafaj őshonosságát területi, időbeli és termőhelyi korlátok közé helyezve ítélhetjük meg. A területi (térbeli) korlátot adott fafaj természetes elterjedési területe (ún. areája) jelenti. Ebben a természetföldrajzi térben a talaj létfeltételeit alapvetően meghatározó makroklíma jellemzői tartósan közel állandóak. Időkorlátnak azt az időszakot tekintjük, amióta a fafaj az adott természetföldrajzi régióban (esetünkben pl. a Karpát-medencében) természetes módon (természetes felújulási lehetőséggel) folyamatosan előfordul. Ennek időhatárát a Bükk I. vegetációtörténeti kor végére, az időszámításunk előtti 800-1000 év körül állapítják meg. Ezen időhatáron belül tekinthetők a makroklimatikus jellemzők a természetföldrajzi régiónkban közel állandóaknak.

Az őshonosság megítélésénél, konkrét tájakat, tájrészleteket illetően, az előbbieken kívül figyelemben kell venni a termőhelyi korlátot is. Adott területen belül – még ha azt teljes mértékben be is fedi a vizsgált fafaj természetes elterjedése – csak akkor van értelme egy fafaj őshonosságáról beszélni, ha ennek állományai a nekik megfelelő (fafaj-specifikus) termőhelyen találhatók, ahol a faj fennmaradása természetes módon, emberi beavatkozás nélkül is lehetséges. Ha egy fafaj az elterjedési területén belül 35 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

csak mesterséges, emberi beavatkozások segítségével tartható fenn, vagyis a természetes újulásának nincsenek meg a lehetőségei, a faj lehet ugyan őshonos, a konkrét állományai mégis termőhelyidegeneknek tekintendők. A termőhelyi korlátok hatása különösen jelentős lehet egy adott fafajra vonatkozó, ún. „határ-termőhelyeken". Ilyen pl. az erdős-sztyepp klímájú magyarországi NagyAlföld. A kifejezés értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a magyarországi – általánosan elfogadott és használt – erdészeti termőhely-értékelésben és -rendszerezésben a klímaviszonyokat közvetett módon a jellemző fafajokkal, illetve erdőtársulásokkal határozzuk meg. Ennek megfelelően, a rendszerezésünkben bükkös klímát, gyertyános-tölgyes klímát, kocsánytalan tölgyes-cseres klímát és erdős-sztyepp klímát különítünk el. A Nagy-Alföld jeIlemzően erdős-sztyepp klímájú. Jellegzetessége, hogy a tenyészidőszak magas hőmérséklete nagymértékű vízfelhasználással jár, amit a kevés csapadék, különösen a száraz, aszályos éghajlati periódusokban nem pótol. Ezért összefüggő, zárt, hosszú életű erdők fennmaradása csak ott lehetséges, ahol egy-egy területrész valamiképpen többletvízhez jut, azaz helyileg kedvezőbb hidrológiai viszonyok alakulnak ki. Ilyen helyzetek adódhatnak a folyók árterein, a felszínhez közcl (a fák gyökerei által elérhető mélységben) elhelyezkedő talajvíz, vagy időszakosan összefutó felszíni vizek (belvizes területek) esetén. Itt a természetföldrajzi régió egészen, a makroklíma által meghatározottan őshonos fafajok nagy része is, ma már általában csak emberi, mesterséges beavatkozásokkal tartható fenn; amiért is ezek faállományait, az őshonosság oldaláról nézve, termőhelyidegen társulásokként foghatjuk fel. Ez az állapot a történelmi események kapcsán, évszázadokon át folyó erdőpusztítások, valamint egyes környezeti tényezők (pl. a hidrológiai viszonyok) drasztikus megváltoztatása nyomán alakult ki.

Az elmondottaknak megfelelően, őshonosaknak azokat a fa- és cserjefajokat tekinthetjük, amelyek az utolsó jelentősebb klímaváltozás óta (Bükk I. kor, kb. i. e. 800 körül) a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában, illetve annak egy adott tájegységében természetes módon – vagyis nem behurcolás vagy betelepítés révén – előfordulnak, fennmaradnak, és a rájuk jellemző (igényeiknek megfelelő) termőhelyeken, társulásokban találhatók meg.

A köztudatban régiónk, a Nagy-Alföld úgy él, mint őshonos fa- és cserjefajokban szegény országrész.

Bár a tipikusan erdős jellegű tájainkhoz képest valóban jóval szegényesebb az őshonos alföldi fa- és cserjefajok listája, mégis a termőhelyi korlátok szabta lehetőségeken belül 13 általánosan elterjedt, 16 szórványosan található őshonos fafajt; 20 általánosan elterjedt, 21 szórványosan található őshonos cserjefajt számlálhatunk. Elmondható, hogy a mai alföldi erdeink nagyobb részét még mindig ezek az őshonos fafajok alkotják. Erdőállományokat meghatározó főfafajokként a legfontosabb közülük a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a folyók ártereihez és más vizes élőhelyekhez kötötten pedig a fehérnyár, a fűzfajok és az éger. Elegy fafajokként számottevő gyakorisággal vagy csak szórványosan (helyileg) jelen vannak a vénic szil, mezei szil (sajnálatosképpen vészesen pusztulófélben), a mezeijuhar, a tatárjuhar, a nyírek. a kislevelű- és az ezüsthárs, valamint több vadgyümölcs faj (madárcseresznye, vadkörte, vadalma).

Az őshonos fafajok elsődleges szerepét a jövőben is törvényes előírások igyekeznek fenntartani. Így a természetvédelmi törvény a természetvédelmi területeken csakis őshonos fa- és cserjefajok telepítését, fenntartását tűri meg. Az erdőtörvényünk előnyben részesíti és ösztönzi az őshonos fafajok telepítését mindenütt, ahol ennek a termőhelyi feltételei fennállnak.

Mindamellett az őshonos fafajaink jövőbcli fennmaradását, térfoglalását nem elsősorban ezek a törvényi intézkedések biztosítják. Már említettük, hogy lokálisan, konkrét területen egy-egy fafaj tényleges életfeltételeit a helyileg érvényesülő termőhelyi adottságok határozzák meg. Ha ezek nem felelnek meg egy adott fafaj igényeinek, ott e fafaj fennmaradása, termesztése akkor sem lehetséges vagy legalább is bizonytalan, még ha ez a terület bele is esik a természetes elterjedési területébe (areájába). Alföldünk számottevő része az őshonosság oldaláról nézve számottevő részben ilyen termőhely- (táj-) idegen faállományok létrehozását teszi lehetővé. Akár véletlen egybeesésnek is tekinthető, hogy Alföldünk kötött talajaira mesterséges úton is elsősorban a kocsányos tölgy és elegy-fafajai telepíthetők és tarthatók fenn.

Ilyenképpen ezek a tölgyes termőhelyidegen faállományok is az őshonosság képét, látszatát mutatják.

36 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A biológiai sokféleség (biodiverzitás) azokban az erdőkben válik teljessé, vagy közelíti meg a teljességet, amelyek az őshonosságnak már előbb említett mindhárom feltételét kielégítik (tehát a térbeli, időbeli és a termőhelyi korlátokon belül helyezkednek el). A mesterséges úton telepített erdőkben a biodiverzitás erősen beszűkített. Kétségtelen, hogy szakszerű, ún. természetközeli kezeléssel a biológiai sokféleség az ilyen, termőhelyidegen erdőállományokban is folyamatosan bővül; éppen a többnyire hosszú élettartamnak köszönhetően akár meg is közelítheti az őshonos faállományokban elérhető teljesértékűséget.

Az őshonosság említett feltételei közül Alföldünkön a termőhelyi korlátok szűkültek a legnagyobb mértékben az utóbbi 2-3 évszázadban végrehajtott emberi beavatkozások, mindenekelőtt a vízrendezések révén. Ez olyan mértékben megváltoztatta, szűkítette az őshonosság termőhelyi korlátait, kényszerítette ki nem őshonos fafajú, tájidegen erdőállományok jelentős arányú telepítését (pl. akác) az Alföldünkön, hogy több felől is felmerült a gondolat: az Alföldre vonatkoztatva előbb-utóbb felül kell vizsgálni az őshonosság fogalmi-tartalrni meghatározását.

Egyes vélemények szerint Magyarország erdősültsége a mai országhatárokon belül elérhette egykor a 80 százalékos területarányt. Ez, nem kis mértékben a vízrendezések hatására. a vizes termőhelyek visszaszorítása következtében a XIX. század végére 11 százalék körülire esett vissza: ezen belül a NagyAlföld erdősültsége csupán 4,2 százalék volt. A különféle kényszerítő gazdasági körülmények hatására a XX. században végrehajtott nagyarányú erdőtelepítések eredményeként az Alföld erdősültsége mára már elérte a 12 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az országnak csaknem 1,8 millió hektárnyi erdejéből mintegy 30 százalék a Nagy-Alföldön terül el. A termőhelyi korlátok szűkülését jelzi, hogy az alföldi erdeinknek csupán mintegy 30 százaléka minősül az őshonos fafajok által jellemzett természetközeli faállománytípusnak (tölgyes, cseres, őshonos – fehér és fekete – nyáras, egyéb kemény, illetve lágy lombos faállományok). Az alföldi erdőállományok 70 százalékát az ún. táj- vagy termőhelyidegen, honosított fafajokkal jellemzett „kultúr"-faállornánytípusok (akácos, nemesnyáras, fenyves) alkotják. Az őshonos, illetve „termőhelyidegen" faállományok aránya ilyenképpen jelentősen eltér az Alföldön az országos átlagtól, ami annak következménye, hogy a XX. századbeli új erdőtelepítések elsősorban a NagyAlföldön mentek végbe. Érdekes egyébként, hogy az erdőtelepítések nyomán sem változott lényegesen abszolút számokban az őshonos fafajú faállományok (kocsányos tölgyesek, fehér- és feketenyárasok) területe. Ez szintén azt mutatja, hogy az alföldi új erdőtelepítésekben döntő volt a nem őshonos, tájidegen, honosított fafajú faállományok aránya.

Hozzá kell ehhez fűzni, hogy a fák, az erdők őshonosságának termőhelyi korlátai a vízrendezések óta is tovább szűkülnek. Éppen e miatt nem kerülhető meg a külföldről honosított tájidegen fafajok telepítésének, ezek erdőállományainak a kérdése, jóllehet az előadás tárgya az őshonos fafajok telepítése.

A tájidegen fafajok (kiemelkedően az akácosok, a nemesnyárasok, az alföldi fenyvesek) termesztésbe vonása nagyobbrészt gazdasági megfontolásokból és kényszerűségből (a nemzetgazdaság folyton növekvő faigényének kielégítése mindenekelőtt gyorsan növő fafajok termesztésével: a gazdálkodók jövedelmezőségi igényei érdekében) történt, de meghatározó szerepet játszottak/játszanak az erdősítésre bocsátott területek konkrét termőhelyi adottságai, valamint különféle védelmi indokok is (pl. szélerózió elleni talajvédelem). Ezek a közvetett vagy közvetlen érdekek annyira élők és erősek, hogy érvényesítésük nagyarányú visszaszorítása mindenkor szükségszerűen csupán merő ábránd maradhat.

Másfelől a természetvédelemnek alapvető érdeke és feladata az őshonos fafajok, erdőállományok, ezzel együtt az őshonos ökoszisztémák, valamint a biológiai változatosság megőrzése. Kétségtelen, hogy a tájidegen (honosított) fafajok telepítése több biológiai vonatkozású problémát idéz elő. Ilyenek az erdei életközösségek belső rendjének, faji struktúrájának, dinamikájának a megváltozása, a termőhely átalakítása (pl. akácosokban, alföldi fenyvesekben), egyes őshonos fafajok génkészletének, génváltozatosságának a veszélyeztetése (pl. a tiszta, a spontán hibridizációtól mentes feketenyár fennmaradása, illetve visszaszorulása).

37 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A tájidegen fafajok telepítésével kapcsolatos gazdasági érdekek, illetve másfelől a természetvédelmi érdekek kompromisszumos egyeztetése elkerülhetetlen és fontos feladat. A napjainkban e téren tapasztalható, nem ritkán csupán egyes dilettáns résztvevők által ellenségeskedésig is szított szakmai ütközések egyáltalán nem végzetszerűek. Elkerülésükhöz – kölcsönös szakmai megalkuvás nélkül is – bőséges területi lehetőséget adhatnak majd azok az erdőtelepítések, amelyek a mezőgazdasági földhasznosításnak remélhetően végre bekövetkező racionalizálása kapcsán valósulnak meg. Ezek az erdőtelepítések nagyobbrészt az alföldi tájainkon történnek. A homoki tájakon ugyan a sajátos termőhelyi adottságok folytán elkerülhetetlen lesz az akác további térhódítása, a kötött talajú tájakon azonban – úgyszintén az itt adódó termőhelyi adottságok által meghatározottan – a kocsányos tölgy lesz az erdőtelepítések fő fafaja. Ezek a tölgyesek a szakmailag is kívánatos és előírásos természetközeli faállomány-kezeléssel a hosszú, 80-100 éves termesztési időtartamuk alatt mindenkeppen a természetesőshonos erdei ökoszisztéma felé irányuló szukcessziós fejlődésen mennek át.

A tájidegen fafajoknak gazdaságilag fontos csoportját képezik a nemesnyárak. Ezek várható területaránya – a termőhelyi adottságok figyelembevételével – a jövőbeli erdőtelepítésekben legfeljebb 10 százalék körülire tehető. Ha egybevetjük a jövőbeli erdőtelepítésekben a főbb faállománytípusok arányát, a tölgyesekét kb. 60 százalékra, az akácosokét mintegy 30 százalékra, a nemesnyárasokét mintegy 10 százalékra tehetjük. Ezt az arányt alapvetően az alföldi termőhelyi adottságok indokolják; kifejezetten gazdasági (nemzetgazdasági vagy gazdálkodói) érdekek inkább csak a nemesnyárasok létesítéséhez fűződnek. Ezt viszont nagyon szigorú termőhelyi igények, illetve azok teljesítése korlátozzák. A gyorsan növő fafajok állományainak elfogadását a talajvédelem és más helyi érdekek (pl. a mezoklíma javítása, menedékhely, ökológiai folyosók az élővilág bizonyos elemei számára) mellett az is indokolja, hogy a fatest számottevő szenet köt le, ezzel enyhíti a légkör széndioxid-terhelését.

Az elmondottakból kiviláglik, hogy az erdőtelepítésekkel, a fafajok megválasztásával kapcsolatos gazdálkodói, illetve természetvédelmi érdekellentétek egyáltalán nem antagoniszlikusak. Feloldásuk kellő az alapvető érdekek feladását nem kívánó kompromisszumkészséggel lehetséges. Ezt az erdőgazdálkodás és a természetvédelem hivatott művelőinek vállalniuk kell a hatékony természeti környezetfejlesztés, tájvédelem, tájépítés érdekében!

38 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Genetikai alapok biztosítása az erdészeti ágazatban Csiha Imre (Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása) Napjainkban az erdőgazdasági ágazat helyét a nemzetgazdaságban csak némi bizonytalansággal határozhatjuk meg. Az elmúlt évtizedekben mint termelő ágazatot határoztuk volna meg helyünket az agrár termelő szektoron belül. Termelési eredményeink mellett mindenkor hangsúlyozva azonban az erdőnek egyéb funkcióit is, mint például a természetvédelmi, rekreációs szerepét. Az erdő által nyújtott két haszonvételi irány közül ebben az időben általában az anyagi értékek domináltak.

Korunkra folyamatos – néha talán robbanásszerű – változás jellemző, a társadalmi elvárások fokozatosan áthangsúlyozódnak, és egyre nagyobb jelentőséget kap az erdőnek nem anyagi érték teremtő képessége.

A tisztánlátást nehezíti a tulajdonszerkezet-váltás, mely során megjelent a kö-el 50 százalékos magántulajdon az erdőgazdaságban. A magánszektorban ugyanis – mint nyugati példák is bizonyítják – a jövőben is meghatarozó lesz az anyagi érdek, a befektetett tőke, munka megtérülése.

E kettős értékrend természetesen kihat az ágazatunk minden részterületére így a termelési tevékenységünk alapját képező genetikai alapok megőrzésére, fejlesztésére is. A genetikai alapok feltárása, megőrzése, fejlesztése ugyanis az anyagi és nem anyagi értéktermelő tevékenységünknek mind két szektorában meghatározó. A magyar erdőgazdaság genetikai alapjainak megőrzése, fejlesztésének természetvédelmi jelentősége.

Területi, erdőtársulási, élőhelyi rezervációk Természetvédelmi megközelítésből a genetikai alapok feltárása, megőrzése elsősorban a Kárpátmedencében kialakult erdei életközösségek megismerését, azok megmentését, az esrtek jelentős részében konzerválását jelenti. Erdészeti szempontból ezen életközösségek meghatározó elemét ez erdőtársulást szoktuk érteni, bízva abban, hogy a társulás kísérő elemei – lágyszárú növények, gombák, növényi és állati életközösségek –, kapcsolódva a vázalkotó erdőhöz, egységesen fennmaradhatnak. Érdemes megemlítenünk, hogy a hazai természetvédelmi tevékenység alapjainak megteremtésénél az erdésztársadalom tevékenyen jelen volt – említsük meg Kaán Károly munkásságát, vagy hazánk első védett területét, mely a debreceni Nagyerdőn található. E témakörben az országos erdőrezervátum programot érdemes kiemelnünk. E munka keretein belül – együttműködve a környezetvédelmi szervekkel, nemzeti parkokkal – országosan több mint hatvan erdőrezervátum területet jelöltek ki. A kijelölés célja olyan jellemző erdőtársulások kiválasztása volt, melyek lehetőséget adnak arra, hogy figyelemmel kísérhessük a természeti folyamatok érvényesülését abban az esetben, ha az emberi beavatkozást minimalizáljuk.

A kijelölések során olyan természetszerű társulásokat kerestünk, melyek termőhelyükön képesek emberi beavatkozás nélkül is fennmaradni. Két részre bontottuk ezeket a rezervátumokat. Az ún. magterületen az emberi beavatkozást teljesen minimalizáltuk. Még kutatási céllal is csak megszorításokkal zavarhatók ezek a területek. Az ún. védőzónában, lehetőség szerint, természetes – természetközeli – erdőgazdálkodás folyhat. Ezeken a területeken célunk a természeti folyamatok nyomon követése, azzal az elsődleges céllal, hogy e folyamatokat megismerve, erdőgazdasági tevékenységünk során hasznosíthassuk azokat. A területek mérete esetenként 100 hektár nagyságrendű, kijelölésüknél kutatóintézeti, egyetemi, erdőgazdasági, természetvédelmi szakemberek egyaránt részt vettek. A területek határai az ott folytatható gazdálkodási módszerek rendeletekben rögzítettek. Az elmúlt években beindított kutatási program az erdészeti génrezervációs program. Ennek alapja az őshonos állományaink génkészletének megőrzése. E területek kijelölése napjainkban is folyik.

Hazai tölgyeink. Tölgyeink genetikai értékei megőrzésének elsődleges feltétele ezen értékek 39 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

megismerése, feltérképezése. E munkában úttörő szerepet töltött be dr. Mátyás Vilmos. Napjainkban dr.

Borovics Attila, intézetünk sárvári állomásán dolgozó kutató dolgozik a témán. Munkája során levélmorfológiai mérésekre alapozott számítógépes programot dolgozott ki az egyes alfajok elkülönítésére. Az elmúlt években a morfológiai elkülönítés biztonságának növelésének érdekében izoenzim-vizsgálatokra alapozott módszert fejlesztett ki. Természetvédelmi szempontból tölgy alfajaink elkülönítése az állományok ökológiai igényeinek megismerése ezek figyelembe vételével ökológiailag stabil állományok létrehozása érdekében jelentős eredménynek számít. Őshonos nyárak megőrzése. E program keretében – igazodva az európai uniós fejlesztési programokhoz – a kilencvenes évek elejétől megkezdtük a hazai nyárak értékes egyedeinek feltérképezését, helyszíni és gyűjteményi megőrzését, szaporítóanyagának termelését. Napjainkra legnagyobb eredményt a feketenyárak géntartalékainak megmentésében értük el. A megtalált egyedek helyszíni megőrzése, gyűjteményi elhelyezése folyamatos. Problémát okoz, hogy nyáraink igen hajlamosak a hibridizációra, így nehezen eldönthető tisztavérűségük. A kérdés eldöntésére folyamatban van genetikai tesztek fejlesztése. Értékes fehérnyáraink megmentése párhuzamosan folyik. E fafajnál kiemelt jelentőségű a szárazságtűrő populációk, egyedek feltérképezése, megmentése. E két témakörben jelentős eredményeket ért el az ERTI Sárvári és Püspökladányi kutatóállomása, a Nyugat-Magyarországi Egyetem, és a munka összehangolását végző Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet.

Hazai füzek. Füzeink – hazai nyárainkkal együtt – ártéri területeinken jelentek kimagasló természetvédelmi értéket. Ezek a pionír fajok hódítják meg a nyers öntéstalajokat, hasznosítják a szélsőséges, többlet vízhatás alatt álló ártéri területeinket. Jelentőségük a természetvédelmi értékek előretörésével várhatóan fokozódik, Értékes elegyfajok megmentésének programja E program keretében a természetvédelmi szempontból fontos – az erdőállományok stabilitását növelő – elegyfajok genetikai állományának feltérképezése folyik. Munkánk során szil, kőris, juhar, cseresznye és vadgyümölcsök fajcsoportban folyik értékmentő munka. Ezen fafajok jelentősége állományainkban mint elegyfa, mint értékes faanyag, egyes esetekben a termésnek mint vadtakarmánynak értéke révén jelenik meg.

A magyar erdőgazdaság genetikai alapjai megőrzésének, fejlesztésének fatermesztési, nemesítési jelentősége: Erdőgazdasági tevékenységünk értéke napjainkban is elsősorban a megtermelt faanyag értékében mérhető. Ebből a szempontból is érdemes elgondolkozni hazai erdeink genetikai értekeinek megmentése és továbbfejlesztése kérdéseiről. E témakörben legjelentősebb eredményeket a gyorsan növő fafajoknál – akác, nyár, fűz – tudunk felmutatni.

Akác. Akáctermesztés tekintetében több mint kétszáz éves termesztési tapasztalattal rendelkezünk. Az erdőrendezési szolgálat adatai szerint az akác hazánk erdőterületének több mint 21 százalékát foglalja el, mély közel 327 ezer hektárt jelent 37,6 millió köbméter faanyaggal. Évi fakitermelés mennyisége tekintetében 1140 ezer bruttó köbmétert adnak akácállományaink, ezzel a kitermelt faanyag 18 százalékát adják.

Figyelembe kell venni, hogy az akác elsősorban a viszonylag alacsony erdősültségű alföldi területeinken terjedt el, meghódítva ezzel az őshonos fajok által nem borított területeket, megkötve a vándorló homokot. Az akáctermesztésünk alapja a megfelelő minőségű szaporítóanyag. A szaporítóanyag 99 százalékát a magtermő állományok alatt gyűjtött az EOCD/EU szabvány szerint „kiválasztott" kategóriájú mag adja. A fennmaradó 1 százalékot a nemesített fajták vegetatív szaporítóanyaga szolgáltatja. A vegetatív szaporítás gyökérdugványról történik. A viszonylag drága eljárás azonban egyelőre nem versenyképes a generatív módszerekkel.

Hazánkban két magtermesztési körzetet különítünk el: 40 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

– Duna–Tisza közén, a Pusztavacsi körzetben 249 hektár; – Nyírségben, a baktalórántházi és guthi körzetben 330 hektár. Az akác tömegesen a hatodik évtől virágzik. Virágzási erélye termőhelytől, egyedi tulajdonságoktól és a megelőző évi, valamint a virágzás alatti időjárástól függően erősen változik. Csíraképességét a talajbon 50-60 évig megtartja, a begyűjtött mag csíraképessége a 6-8 év után rohamosan csökken. A megfelelően előkészített mag átlagos használati értéke 81 százalék. A ma használt maggyűjtési módszerekkel, kortól függően, hektáronként 20-50 kg mag gyűjthető be.

A törzsfakiválasztásra alapozott akácnemesítés eredményei A törzsfakiválasztás célja génmegőrzés, klónozás, magtermő ültetvények létesítése, keresztezéses nemesítés, indukált mutáció vagy géntechnikai beavatkozás lehet. Kiválasztási szempont a különösen nagy fatömeg produkció, jó alaki tulajdonság, fagytűrő képesség esetleg korai, kései vagy nagy tömegű virágzás lehet. A klónokat a helyszínen és nemesítési gyűjteményekben egyaránt megőrizzük. 1973 óta 10 fajta kapott elismerést két fajtajelölt pedig bejelentés alatt van.

Napjaink kiemelt nemesítési feladata a száraz termőhelyeken szelektált egyedek elszaporítása. Ennek során elsősorban a Duna—Tisza-közén folytatunk kutatásokat. Ez az 1996-ban beindított szelekciós program eredményeként 2000-ben 6 klónnal megkezdtük két klónkísérletben és egy magtermő plantázsban a kiválasztott szárazságtűrő klónok vizsgálatát. 1999—2002 között Guthon kijelölt 9, kimagasló alaki tulajdonságokkal és fatömeg produkcióval rendelkező törzsfák szaporítását kezdtük meg.

A nyárfatermesztés-fejlesztés lehetőségei, eddigi eredményei Napjaink nyárfatermesztésének színvonalát az elmúlt évtizedek kutató és erre épülő fejlesztő munkája határozza meg. Az erdőterületek intenzív növelésének időszakában, a nemzetgazdaság fokozódó faanyagigényének kielégítése érdekében az alábbi eszközöket alkalmaztuk.

Erdészeti nemesítői munkánkban az elmúlt évtizedekben elsősorban a fenotípus alapján történő szelekciót alkalmaztuk. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szurkosodásmentes fehér nyár előállításának. Szárazságtűrésük révén a fehér nyárak az érdeklődés középpontjába kerültek. A szelekciós nemesítöi munkánk mennyiségi, minőségi paraméterek valamint rezisztencia fokozása érdekében végezzük. Kiemelt cél volt a nyárak termőhelytűrésének szélesítése, az ún. határtermőhelyek meghódítása Már a fejlesztési munka korai szakaszában megkezdődött a külföldi klónok hazai termesztésbe vonásának kísérleti munkája is. Az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatok révén közel 800 ma már klasszikusnak tekinthető nyár klón került az országba. Ezek közül állami minősítést nyert 14 klón. ('Robusta', 'Marilandica', 'I 214', AgatheP'. (OP229-B),'! 154'.'BL',-Blanc du Poitou. I 45/5 !,'I 273', Triplo (I 37/ 61). Aprólevelű' (Paivifol. TPC-3). Durvakérgű (S-611-c), Sudár(B-132-b) VillaTranca' (I 58/57). Ideiglenes szaporításra engedélyeztek 7 klónt (Adonis' (S-299-3), S-298-8, 'Meggylevelű' (P275), 'Komik21', 'Beaupre', 'Unal', 'Raspalje'). A nyártermesztésbe vont klónok mellett számos külföldi ígéretes klón vár még további elbírálásra, valamint mesterséges keresztezések céljára.

A Püspökladányi Kísérleti Állomás működési területén – kiemelten a szatmári és beregi termesztési tájban – elsősorban ezen ígéretes klónok honosítási, technológiai kísérletei folynak közel 500 hektár területen. Véletlen blokk elrendezésű kísérleteinkben vizsgáljuk a klónok mennyiségi és minőségi teljesítményét, kórokozókkal szembeni ellenálló képességét, termőhelyigényüket. Kísérleteink egyben bemutató területek is, ahol a gyakorlati szakemberekkel megismertetjük eredményeinket.

Keresztezéses nemesítéssel 1952-től a sárvári kutatóhelyen jelentős próbálkozások folytak a genetikai sokrétűség bővítésére, új kombinációk, új klónok előállítására. Hamarosan nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a rendelkezésre álló, meglehetősen gyengc termőhelyeinkre az intenzív külföldi fajták mellett (mint pl. a 'Robusta'. 'I 214'), nagyobb termőképességű, betegségekkel szemben ellenállóbb fajtákra is szükség van.

41 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az eltelt időszakban Sárváron mintegy nyolcvanezer magoncot állítottunk elő, ennek 50 százaléka Aigeiros, 15 százaléka Leuce, 35 százaléka a Tacamahaca szekcióba tartozó faj-, illetve fajtahibrid.

A hazai klónok közül fajtaelismerésre került a 'Pannónia'. 'Kopecky' és 'KoItay' nyár, melyek ma a köztermesztésben élenjárnak. Nagy előnyük az ökológiai stabilitás, betegségekkel szembeni ellenállóság. Ugyancsak állami elismerésben részesült a Leuce szekcióba tartozó 'Favorit' nyár, melyet díszértéke miatt főként zöldövezeti fásítási célokra javasolunk. Az 1972-től létesített érett korú (8-10 éves) utódvizsgálati kísérletekben 200 plusz fát szelektáltunk, amelyek mint új fajtajelöltek jöhetnek számításba. Az 1976 évi keresztezések két utódnemzedékét több klónú szintetikus hibridfajta (Sárvár 1, Sárvár 2) létrehozására is alkalmasnak tartjuk, melyek nyártermesztésünket a genetikai elszegényedés veszélyétől is mentesíthetik. Tekintettel arra, hogy a hímivarú szülő mindkét esetben hazai fekete nyár (Populus nigra Lébény 211), tehát 50 százalékban hazai nyárgéneket tartalmaz, alkalmasnak tartjuk természetvédelmi területeken történő értékesebb faanyagot szolgáltató ültetvények létesítésére.

A 90-es években megkezdtük Sárváron az inter-amerikai hibridek előállítását P. deltoides és P. trichocarpa szülök felhasználásával. Az utódvizsgálatokban szelektált klónok bírálata a következő évek feladata. KIóngyűjteményünkben jelenleg 379 sárvári nemesítésű hibrid klón található.

Származási kísérletek: Nyárgénkészletünk bővítésében jelentős szerepet játszottak az 1972–74-ben a JUFRO Genetikai és Nyárfa Munkabizottsága által beindított P. trichocarpa és P. deltoides származásvizsgálatok. P. trichocarpából az Oregon, illetve Washington államból érkezett 32 magküldeményből 21 ezer-, míg P. deltoides-ből Mississippi, Missouri, Ohió, Iowa és Illinois államokból érkezett 35 származásból 31 ezer magoncot sikerült felnevelnünk. A ma már érett korú származási kísérletekben plusz fákat szelektáltunk, P. trichocarpából 30, P. deltoidesből 621 plusz fa áll rendelkezésünkre, melyek alkalmasak klón kiválasztásra, illetve mesterséges keresztezések során szülő partnerként történő felhasználásra.

Klónvizsgálatok: Klónvizsgálatok céljára bajti klóngyűjteményünkben jelenleg mintegy ezer, a püspökladány–derecskei kísérleti rendszerben közel 300 klón áll rendelkezésre. A 4-6 ismétléses klónkísérletekben standard fajtaként az 1214-et alkalmazzuk. A fajtajelöltnek valamely fontos tulajdonság (faanyagprodukció, betegségellenállóság, szaporíthatóság. faanatómiai tulajdonság stb.) meg kell haladni a standard fajtát. A fajtajelöltnek a fontosabb nyár termőhelyeken kisparcellás, félüzemi és üzemi kísérletekben kell bizonyítani a nyártermesztés számara való alkalmasságát.

Tekintettel az új klónok nagy számára, kísérlcti hálózatunkat folyamatosan bővíteni, negújítani szükséges, figyelembe véve a megváltozott körülményeket (magán erdőgazdálkodók belépése, mezőgazdaságtól átadott területek, új telepítési technológiák, a fapiac változó igényei stb.).

A nyártermesztés-fejlesztés jövőbeli irányai A megváltozott gazdasági feltételek valamint a piaci igényeinek folyamatos változása a magyarországi nyárfatermesztés folyamatos fejlesztését követelik meg. Napjainkban egyre kisebb igény mutatkozik a vékony faanyag iránt, állandó, esetenként növekvő tendenciát mutat viszont a jó minőségű méretes anyag iránti kereslet. Éppen ezért fokozatosan át kell térnünk a béghasználati növőtérbe való telepítésre, mely a hazai termőhelyeken általában 30-40 négyzetméter a termőhely vízellátottságától, valamint a felhasznált klónok tulajdonságaitól függően.

Folyamatosan bővítenünk kell a nemzeti fajtajegyzékbc felvett – és előzőleg kísérletekben bizonyító – fajták számát. Csak így kerülhetjük el ugyanis egy esetlegesen fellépő kártevő katasztrófaszerű pusztítását. Törekednünk kell arra, hogy a felhasználók az engedélyezett fajok közül minél többet használjanak fel mindenütt a termőhely tulajdonságainak figyelembe vételével. A napjainkban kialakult helyzet – hogy 1-2 klón adja a felhasznált fajták zömét – erdővédelmileg potenciális veszélyt jelent.

A társadalomnak a természeti értékek iránti folyamatosan növekvő igényei miatt bizonyos területeken fel kell hagynunk az ültetvényes nyárfatermesztéssel. Ezeken a területeken őshonos hazai nyarainkat kell előtérbe engedni. Ennek érdekében egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a 42 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

génmegőrzésre. Az őshonos nyárak (Populus alba, P. nigra. P. tremula) természetes populációinak megmentése egyaránt fontos nemesítési és természetvédelmi szempontból.

A fehér nyár populációkban kijelölt törzsfák szolgáltatják a leendő magtermelő ültetvények klónjait.

A fekete nyár törzsfák fontos keresztezési partnereknek bizonyultak. Természetvédelmi területeken az újabb rendelkezések szerint kizárólag a hazai nyárak termeszthetők. A szelektált és nyilvántartott törzsfák száma 200 db. A kijelölt gén-rezervátumok területe mintegy 100 hektár. A faalakú és anyatelepi formában fenntartott „ex situ” gyűjteményeinkben 187 fekete és 111 fehér nyár klón található. A Nemzeti Génbank Tanács irányításával folyamatban van a veszélyeztetett fafajok, így a fehér és fekete nyár megmentése, a megőrzési stratégiák kidolgozása és végrehajtása országos szinten.

Intézetünk az országos „ex situ" gyüjtemény kialakításával Bajtiban (Nyugat-Magyarország) ebben tevékeny részt vállal.

Meg kell említenünk fenyőtermesztésben elért eredményeinket is.

Fontos tevékenységnek tartjuk a honosítói munkát, melynek talán legismertebb eredménye a püspökladányi honosítású, Kínából származó pusztaszil, mely szárazságtűrésével, valamint szilfavésszel szemben mutatott rezisztenciájával napjaink alföldi erdőgazdálkodásában az egyik legkiemelkedőbb elegyfajává válhat.

Fontosnak tartjuk a további honosítási munkát, melynek elsődleges irányát a szárazságtűrésben látjuk. Érdemes lenne száraz termőhelyekről behozott szaporítóanyaggal kísérleteket beállítani.

Hazai állományalkotó fafajaink génmegőrzése szempontjából meg kell említeni a magaskőris, szil, juharok és egyéb elegy fajokkal folyó nemesítői munkát, melynek alapja a megfelelő értékes tulajdonságot mutató származásokból egyedekbőI álló magtermesztő ültetvények létrehozása. E munkát nagyban segíteni fogja, hogy a jövő évben Püspökladányban beindul egy erdészeti mikroszaporító laboratórium.

43 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A régi magyar háziállatfajták védelme, fenntartásának szükségessége és hasznosításának lehetősége Bodó Imre, Mihók Sándor (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Állattenyésztés- és Takarmányozástani Tanszék)

Az emberiség átformálja a körülötte lévő természetet, beleértve a maga nemesítette háziállatokat és termesztett növényvilágot is. Azokat az élőlényeket részesíti előnyben, amelyek céljának megfelelnek.

Emiatt a fölöslegesnek tűnő növény- és állatfajok, illetve –fajták kipusztulnak, vagyis szegényedik az Élővilág. Nem tudhatjuk azonban, hogy néhány száz év múlva melyik lenne hasznos az elpusztultak közül, ezért fontos feladatunk, hogy védjük a körülöttünk lévő élővilág sokféleségét, tekintettel szépségére és esetleges hasznára.

A háziállatokban megtestesülő genetikai sokféleség védelmével, megmentésével viszonylag későn kezdett foglalkozni az emberiség, hiszen a vadon élő állatok és növények védelme megelőzte azt.

Márpedig ezeket is a biomassza részének kell tekinteni, géntartalékok formájában meg kell mindegyiket őrizni, hiszen élőlényekről van szó. Géntartalékokon olyan állat- (vagy növény-) populációkat értünk, amelyek nem tarthatók gazdaságosan, de a biodiverzitás fenntartása érdekében az emberiségnek áldoznia kell rá.

Az állattenyésztési géntartalékok védelmében három korszakot lehet megkülönböztetni: 1. Az ösztönös védelem korát, amikor a hagyományhoz ragaszkodó állattenyésztők a pénzügyi, gazdaságossági meggondolásokkal és divatáramlatokkal szemben is ragaszkodtak őseik fajtájához. Ennek klasszikus példája a Tankerville család, amely 1230 óta - viszonylag kis létszámban – fenntartotta a chillinghain marhát Nagy-Britanniában (Alderson, 1989) 2. A társadalmi felismerés korát, amikor többen méltatták és megbecsülték a régi hagyományos fajták kulturális és szakmai értékeit. Belátták, hogy a háziállatok sokféleségének fenntartása nem elsősorban a tenyésztők érdeke, hanem az egész társadalomé. Ezért néhány országban védelem alá helyezték ezeket a fajtákat és megakadályozták eltűnésüket. Ennek érdekében anyagilag is kezdték támogatni a kipusztulástól fenyegetett háziállat állományok fenntartását. Ez részben társadalmi keretben, egyesületek, klubok alapítása révén (Egyesült Királyság) vagy pedig állami szervezésben (Magyarország, Franciaország) történt. Meg kell jegyezni, hogy hazánk az elsők között szervezte meg a génvédelmet, megelőzve a franciákat és angolokat is. Ezt a körülményt a külföldiek is ellsmerik (Bixby 1991).

3. A nemzetközi kiterebélyesedés korát, amikor már nemzetközi szervezetek foglalkoznak (Európában és Európán túl) a háziállatfajták fenntartásával, fontosabb tulajdonságaik kutatásával és adatbanki rögzítésével, a legfontosabb szabályainak kidolgozásával. Európában mind a tudomány, mind a gyakorlat elvállalta ezt a feladatot (Olliver és mtsai 1994). Különböző konferenciáknak képezi tárgyát a genetikai, biológiai diverzitás témája, munkacsoportok alakulnak és dolgoznak ezen a területen.

Az állattenyésztés és alkalmazott genetika izgalmas kérdéskörévé vált a kis létszámú populációk tenyésztésének formája. A FAO elkészítette a veszélyeztetett fajták listáját. Európában a Hannoveri Állatorvosi Főiskola vállalta, hogy számítógépes rendszert dolgoz ki a kis létszámra olvadt populációk és legfontosabb tulajdonságaik nyilvántartására. Ezt könyv formájában is megjelentették és az interneten keresztül is hozzáférhetővé tették. A különböző országokban összefoglaló munkák jelentek meg a témáról (Alderson 1989, Bodó 1991, Audiot 1995).

Ma már bátran mondhatjuk, hogy egy művelt és szervezett állattenyésztést folytató ország kötelessége megőrizni értékes háziállatfajtáit, és mindezt a nemzetközi integrációba is bekapcsolódva kell végeznie.

Az Európához történő csatlakozás hazánk számára aláhúzza ennek a kérdésnek a fontosságát-

39 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hangsúlyozza ezt az a tény, hogy a kipusztult a háziállatfajta örökre elveszett az emberiség számára.

Ennél fogva minden állam felelős az országban kitenyésztett és található háziállat-populációk génállományáért, amelyet más országból nem lehet pótolni. Igazolja ezt a tételt az a kísérlet, amelyet a Heck testvérek végeztek a két világháború közötti időben az őstulok „visszatenyésztésére" (Heck 1934).

Ennek a kudarca bizonyosság arra, hogy az állatok küllemét megközelítőleg lehet rekonstruálni, de az elveszett génkombinációt újra előállítani nem sikerül.

A genetikai sokféleség és a génmegőrzés A különböző állattenyésztő és természetvédő tudósok közötti nemzetközi együttműködésből eredően a tudomány két nagyon fontos fogalmat rögzített, ezek a conservation és preservation. A két definíció angol eredetije és magyar fordítása a következő: Conservation (a biológiai sokféleség védelme) The management of human use of the biosphere so that it may yield the greatest sustainable benefit to present generations while maintalning its potential to meet the needs and aspirations of future generations. Thus, conservation is positive, embracing preservation, maintenance, sustainable utilization, restoration and enhancement of the natural environment.

[A bioszféra hasznosítása az ember számára úgy, hogy az a jelen nemzedékeknek maximális, nem csökkenő hasznot hozzon, miközben maradjon, lehetőség a jövő generációk igényeinek kielégítésére is.

Tehát a géntartalékok védelme pozitív emberi tevékenység, amely magában foglalja a megőrzési, fenntartási, a nem csökkenő hozamú hasznosítást, valamint a természetes környezet helyreállítását és fejlesztését is.]

Ez a definíció – amit az IUCN dolgozott ki és elfogadta a FAO, az UNESCO és a WWP is – általános és nemcsak az állattenyésztésre vonatkozik.

A következő meghatározás viszont kizárólag a háziállatok sokféleségének megőrzésére utal: Preservation (Az állattenyésztési géntartalékok megörzése) That aspect of conservation by which a sample of an animal genetic resource population Is designated to an isolated process of maintenance, by provlding an environment íree of the human forces which míght bring about genetic change. The process may be in situ, where by the sample conslsts of live animals in a natural environment, or it may be ex situ, whereby the sample is placed, for example, in cryogenic storage.

[A géntartalék-védelem egyik módja, ha a megőrzésre méltó állatpopulációt elszigetelten, olyan környezetben tarjjuk, amely lehetőleg mentes a genetikai változáshoz vezető emberi beavatkozástól. In situ megőrzésről beszélünk, ha a minta természetes környezetben élő állatokból áll, és ex situ megőrzésről van szó, ha a mintát például mélyhűtötten tároljuk.

Ebből a két fogalomból tulajdonképpen két következtetés adódik a háziállatok tenyésztői számára: 1. Állandó figyelemmel kell követni az állattenyésztés keretében létező és létesülő kedvező, valamint világ-összehasonlításban is értékes génkombinációkat, és nem engedni azok kipusztulását. Ez, tekintettel az „ipari, gyártási" titkokra, nem mindig könnyű feladat.

2. A kis létszámra csökkent és különböző meggondolások alapján védelmet érdemlő állományokat állami felügyelettel védelem alá kell helyezni, és anyagilag is támogatni szükséges. Elmaradhatatlan az ellenőrzés, hogy az előírt módszerrel folyjék a tenyésztői munka.

A genetikai sokféleség megőrzésének módszerei A géntartalékok megőrzésének módszereit a következőképpen foglalhatjuk össze: A gyakorlati kivitelezés módja szerint in situ (eredeti környezetben) – nagy gazdaságokban, – kistenyésztők kezén, ex sítu. (eredeti, helyétől távol) – mélyhűtött szaporító anyag formájában – kísérleti farmokon, állatkertekben, farm parkokban stb.

A sejtek, illetve gének tárolása szerinti

40 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

diploidsejtekben – mélyhűtött embrioszomatikus sejtkultúrák, – élő állatok fajtatisztán vagy keresztezési rendszerben (gene pool), haploid sejtekben – sperma, – petesejt,

izolált gének formájában.

A felsorolt módszereknek vannak előnyei és hátrányai, nem lehet egyiket sem minden tekintetben az egyetlen jó megoldásnak tartani. Így az in situ módszerek előnyei: – a régi háziállatfajták tartását össze lehet kötni a természetvédelemmel, – az élő állományok szakmai értékelését folyamatosan el lehet végezni, – a szem előtt lévő állomány értékeit nem felejti el a szakmai gyakorlat, – a megőrzés költségeit az időnként divatbajövő termékek csökkenthetik, – a keresztezésekben anyai vonalként gazdaságosan felhasználhatók, – a genetikai terheltséggel rendelkező állatokat selejtezni lehet, – a megőrzött állományok szerepet kaphatnak az oktatásban, turizmusban, Hátrányai viszont a következők: – a drift, rokontenyésztés és szelekció elkerülhetetlen hatásai miatt az adott genetikai változatosság nem őrizhető meg tökéletesen, – állategészségügyi és/vagy természeti csapások tönkretehetik a megörzött állományt.

Az ex situ fenntartás előnyei: – változatlan formában több száz évre is tárolni tudjuk a géneket, – a géntárolás fejlett infrastruktúra mellett elfogadható költségű. Hátrányai: – a technikai feltételek nem állnak mindenütt rendelkezésre és állatfajonként nem egyforma kidolgozottságúak, – az állatok nem láthatók, és mind a szakma, mind a művészet elfelejtkezhet róluk, – fennáll a veszély, hogy a kórokozókkal szemben nem lesz majd évszázadok múlva ellenálló az átmentett fajta, – az élő állatokkal dolgozó ex situ módszerek – kis létszámaik miatt – csak kiegészítői lehetnek a többi megoldásnak. Ilyenek elsősorban a Nagy-Britanniában és Németországban kifejlődött farmparkok lehetnek, de ide sorolhatók az állatkertek is.

A megvédendő állatpopulációk kiválasztásának elvei Minden lehetséges állatpopuláció, háziállatfajta megvédésének, fenntartásának pénzügyi alapjai nincsenek meg, hiszen új és új fajták, értékes populációk kitenyésztéséről, majd divatja múlásáról bármikor lehet szó. Ennek megfelelően a populációk értékeit mérlegelni kell a prezerváció céljára.

A fajtákat, populációkat négy fő szempont alapján lehet rangsorolni.

1. A veszélyeztetettség foka Csak akkor kell pénzzel támogatni egy-egy populációt, ha kis létszáma miatt veszélyeztetve van, azaz a genetikai beszűkülés, majd a kipusztulás fenyegeti. A kis létszám óhatatlanul rokontenyésztéshez vezet, és annak káros hatásaitól félni kell. A rokontenyésztés témaköre tudományos vizsgálatot követel. Ennek klasszikus – a származáson alapuló – módszerei (Wright koefficiens) mellett egyre inkább terjednek az immunogenetikai és a vér biokémiai mutatószámain alapuló módszerek, illetve a DNS-frekvenciára alapozott megoldások.

2. A fajtához fűződő kultúrtörténeti, ökológiai érték Elsősorban azokat a fajtákat kell megőrizni, amelyek az illető országban alakultak ki. Értékesebbek a régen kialakult fajták, populációk. Idegenben kitenyésztett fajták akkor jelentenek különleges értéket, ha odahaza már kihallak, vagy közel állnak ehhez. Ebben a tekintetben a biológiai, történelmi, néprajzi és művészettörténeti meggondolások is mérvadók lehetnek. Napjainkban a falusi turizmus keretében nő ennek a témának a jelentősége is.

3. A fajtagenetikai értéke Ide tartoznak, a teljesítmény, az alkalmazkodóképesség, az ellenállóképesség, különleges morfológiai

41 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

tulajdonságok, a többi fajtától való elkülönültség, a más fajtákkal való kombinálódás, és a fajtában adott genetikai változatosság.

4. Más fajtáktól való fenotípusos és genetikai elkülönültség Az állatpopulációk közötti elkülönülés nagyon fontos kritérium. Az állattenyésztésben elsősorban a fajtákat tekintjük alapegységnek, a háziállat fajok nem forognak többnyire veszélyben. Fontos viszont, hogy a fajtákon belül elkülönülő alfajtákat, típusokat is fenntartsuk. A szokásos – morfológiai és termelésben meglévő – különbségeken túlmenően, a megőrzendő populációk szükségességét a genetikai különbözőséggel lehet mérni. Ezt a különböző biokémiai polimorf rendszerekben található faktorok gyakoriságával, majd újabban a DNS-vizsgálatok segítségével lehet megtenni (Achinann, 2001).

A támogatandó létszám kérdése Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból rendkívül fontos az a tenyésztésben tartott állatlétszám, amelyik egy-egy populáció fennmaradásához kell, anélkül, hogy jelentős génveszteségtől tartanunk kellene. Ezt különböző elméleti megfontolások alapján és sokféle gyakorlati példával lehet megközelíteni.

A populációgenetikai szakirodalom minimum 50 effektív (1:1 ivararányra átszámított) populációméretet követel meg ahhoz, hogy egy állományban ne következzék be jelentős génveszteség.

Ilyen állományméretnél már elkerülhető az érdemleges génsodródás és a rokontenyésztés is annyira távol tartható, hogy nem kell rettegni az általa okozott leromlásától. Genetikai becslések szerint 200-as effektív populáció méretnél egy állományt már szelektálni is lehet.

1. táblázat. A háziállat-populációk kategóriába sorolása a veszélyeztetettség szerint ÁUapot(l)

Nöivarú tenyészállat Átlagos effektív (2) populáció méret (3) Megjegyzés (5) 5: 1

10: 1

30: 1 50: 1 1000: 1

ivararány s z e r i n t (4) Nonnális (6) >10 000

6666< 3333< 1289< 7§4< 40<

Köztcnyész tesben[12)

SebezhetS [7)5-10 000

3333< 1818< 645< 392< aQ<

11

Bizonytalan (8) 1-5000

667<: 364<

Veszélyeztetett(9) 100-IOQÜ 67<

3e<

129< 78<

4<

"

1'3<

-

Irányított te

§<

nvészteyben(13) Kritikus (10) <100

67<

36<

13<

8<

-

Kisérleti gaz daságban(14)

KihaltÍll)

-

-

-

-

-

-

Be kel! valla ni [15)

Calegories of domestic animal populations according to the endangeredness.

(1) Category, (2) breeding females, (3) eftective populatíon, (4) sex ratio, (5) remarks, (6) normal, (7)

42 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

vulnerable, (8) uncertain, (9) endangerred, (10) critical, (11) extinct, (12) spread in the country, (13) controlled farms, (14) experimental farms, (15) must be declared.

Jelenleg a genetikai sokféleség megőrzésének nemzetközi gyakorlatában használatos a FAO kategória rendszere, amelynek pontosabb részletezését az 1. táblázat (Bodó 1991) adta.

Ennek lényege, hogy 100-nál kisebb nőivarú létszám normális körülmények között nem tartható fent tartósan, emiatt az ilyen populációk létszámát növelni kell. A szokásos ivararány mellett 100 és 1000 közötti nőivarú tenyészet aggodalom nélkül fenntartható, akkor, ha a géntartalék-védelem szabályait betartva folyik a tenyésztés. Elvi genetikai megfontolásokból ez minden állatfajra és fajtára igaz. Néhány elméleti és gyakorlati szempont figyelembevételével ezen a kategórián belül kell a védendő populáció létszámát megállapítani. Ezek a következők: – az állományban adott genetikai variancia, – a rokontenyésztettség foka, – az esetleg létező letális gének, – a fenntartható ivararány, – a gyakorlatban tartható csoport- (gulya-, ménes- stb.) nagyság, – az állomány homo-, vagy heterozigozitása, – a törzskönyvezés lehetőségei.

A biztonság fontos szempontja miatt az adott létszámok megkétszerezése és egynél több helyen tartása kívánatos. A fenntartás feltétele, hogy a tenyésztői munka, a prezerváció szabályai szerint folyjék, azaz – a létszámot a kritikus színvonal fölé kell emelni, – a megszokottnál szűkebb ivararányt kell alkalmazni, – a párosítás során a rokontenyésztés elkerülésére kell törekedni, – nem szabad szigorú egyirányú szelekciót végezni, – a létező többalakúságot minden tekintetben fent kell tartani (morfológiai bélyegek, vércsoportok, polimorf rendszerek, a populációgenetika lehetőségeinek kihasználása, DNS-vizsgálatok stb.), – a modern technika lehetőségeivel (pl. sperma, embrió és petesejt mélyhűtés) élni kell.

A háziállatok biológiai sokféleségének fenntartása Magyarországon A második világháború után indult meg a mezőgazdaságnak a fejlesztése abban az irányban, amely nagy veszélybe sodorta a régi háziállatfajtákat. Az ötvenes években néhány lelkes állattenyésztő nem hagyta a régi fajták utolsó egyedeit levágatni, és ezzel lehetővé tette a későbbiek során az állományok átmentését.

1961-ben kezdődött a régi fajták védelme Magyarországon. Elsőként az Állami Gazdaságok Országos Központja kijelölt (1961 késő őszén) kétszer száz olyan magyar szürke tehenet, amelyet a fajta fenntartására fajtatiszta tenyésztés keretében lehetett használni. Ennek a jelentősége nagy volt abban az időben, mert a fajta egyébként teljes egészében a kosztrómai szarvasmarha-fajtával való keresztezésnek volt alárendelve.

Néhány év múlva megkezdődött a hivatalos védelem is, aminek fedezetét az állami gazdaságok nyereségéből biztosították. Az Állattenyésztési Felügyelőség (majd jogutódai) vezetése és felügyelete mellett azóta folyamatos a szerény mértékű állami támogatás Magyarországon.

A géntartalékok védelme a mindenkori központi állattenyésztési irányítás (OTÁF, ÁTMI, MMI, OMMI) hatáskörébe tartozott. A tevékenység törvényességi hátterét adja az 1993-ban elfogadott állattenyésztési törvény. Ez a Földművelésügyi Minisztériumot és a Környezetvédelmi Minisztériumot bízta meg a kijelölt fajták védelem alá helyezésével és támogatásával, Mindenesetre az állami gazdaságok vezetőié és fizikai munkásaié az érdem, akik saját nyereségük és jövedelmük terhére vállalták ezt a feladatot, és ezzel lehetővé tették azt, hogy amikor megkezdődött a hivatalos védelem és támogatás, egyáltalán volt mit védeni.

A rendszerváltozást követően tenyésztő egyesületek alakultak és ezeknek a szerepe megerősödésükkel párhuzamosan egyre figyelemre méltóbb a régi háziállatfajták védelmében is.

43 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A védett fajták Magyarországon A magyar szürke szarvasmarha Egyetlen régi szarvasmarhafajtánk, amely több száz éve van Magyarországon. Eredetét három elmélet adja meg, amelyek közül egyiket sem sikerült eddig maradéktalanul bizonyítani.

– Sokáig általános volt a vélemény, hogy Árpád vezér magyarjai hozták a Kárpát medencébe ezt a fajtát (Hankó 1952). Az ásatások azonban nem bizonyítják ezt (Bökönyi 1961).

– Nem lehet kizárni, hogy a népvándorlás későbbi hullámai, avagy egy Dél-Európából történő import révén került ide később, a XIII–XIV. században.

– Nagyon érdekes elmélet, hogy a középkori magyar királyok idején itt helyben tenyésztették ki az őstulok domesztikációja révén.

Fontos megjegyezni, hogy ez a három elmélet nem zárja ki egymást, mindegyikben lehet igazság. Mai gondolkodásunk szerint azonban nagyon valószínű, hogy nem került ide sehonnan sem készen ez a fajta, hanem itt tenyésztették ki, tehát valóban hazánkban őshonos fajtáról van szó (Bodó, 2000), másrészt az is kétségtelen, hogy azok közé a fajták közé tartozik, amelyek legjobban emlékeztetnek a szarvasmarha egykor vadon élt ősére az őstulokra. Semmiképpen sem lehet kizárni az őstulokkal való keveredést addig, amíg létezett ez a vad állatfaj a Kárpát-medencében.

A XVIII–XIX. századig fontos exportcikk volt ez a fajta. Lábon hajtva eljutott egészen Nürnbergig is.

A német városokban olyan sokra értékelték, hogy nem volt szabad a mészárszékekben más húst kimérni, amikor a magyar gulyák megérkeztek.

A viszonyok alapvető megváltozása véget vetett ennek az aranykornak, ám e szívós és erőteljes marha nagyon jól megtalálta a helyét a gazdasági életben, mint nagy értékű ökröket előállító fajta. A második világháború után a gépesítés fejlődésével többé mar nem volt szükség ökörre, ezért a létszám nagymértékben csökkent, és az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a mélypontra süllyedt. Ekkor hazánkban a vegyes hasznosítású magyartarka fajtát tenyésztették. Gyengébb tejtermelése miatt a vegyes hasznosításban a magyar szürke már nem volt versenyképes. Egyike volt viszont az elsőknek ez a fajta, amely Magyarországon hivatalosan is védelem alá került.

Ma a tenyésztés irányításáért, az OMMI vezetése mellett, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete felelős. Az egyesületnek több mint százötven tagja van, és figyelemre méltó erőfeszítéseket tesznek a fajta értékeinek felderítésére és piaci elismertetése érdekében.

Nagyon értékes géntartalék, mert hazai kitenyésztésű, a hazai tájhoz kötődik és ehhez adaptálódott, száz évnél idősebb, kitenyésztett, nem keresztezett, fajtatiszta állomány, amely a más hasonló fajtáktól is kellően elkülönült. A tenyészcél a fajta változatlan fenntartása mellett egyre több tenyészetben valamilyen speciális termék előállítása, amelyre már több jó kezdeményezés van.

A lipicai ló Kitenyésztése 1580-ban kezdődött a ma Szlovéniához tartozó Lipicán. A napóleoni háborúk idején a ménest Mezőhegyesre menekítették, és itt is fajtává rendeződött egy lipicai állomány, amit először Fogarasra, majd Bábolnára és az ötvenes években Szilvásváradra helyeztek. Az állami ménesen kívül örvendetesen sok magántenyésztő is egyre inkább foglalkozik a fajtával, az ország egész területén.

Hazai létszáma alig haladja meg a veszélyeztetett kategóriát. Európa jelentős kulturális értéknek tekinti ezt a fajtát, amelyben a magyar lipicainak fontos szerepe van. A hazai tenyésztésű liplcai a fajtán belül értékes variáns, ugyanis a fogatsport legfontosabb képviselője. Egyik vonala (Incitato) magyar eredetű.

A lipicai ló a melegvérű lófajták között különleges értéket képvisel. Ma ugyanis a lófajták nemesítőjeként az egész világon az angol telivér szerepel, a lipicai viszont mentes ettől. A régi spanyol– nápolyi lótípus egyik képviselője. Mutatós, akciós mozgású lovak tartoznak ebbe a fajtába, amelyek különleges feladatok megoldására képesek. A bécsi magasiskola feladataiban kizárólag lipicai ló szerepel.

Nemcsak nyereg alatt használható a fajta, hanem alkalmas fogatfeladatok végrehajtására is. Ezt bizonyítják a magyar fogatok nagyszerű nemzetközi eredményei is.

44 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Tenyésztését egyesület irányítja. Az egyesület felelős a méneskönyv kiadásáért és a nemzetközi szervezettel való kapcsolat tartásáért. A tenyésztéssel megbízott egyesület feladata a hazai tenyésztési szabályok betartásán kívül a nemzetközi egyesület útmutatásaihoz való igazodás ís, illetve a nemzetközi tenyésztés szabályait a szakmai hozzáértés alapján befolyásolni. Ez jelenleg nem jelent nagy nehézséget, mivel a nemzetközi egyesületben a magyar szakemberek mindig fontos szerepet játszottak.

Legértékesebb állománya állami ménes kezében van. A magánkézben tartott létszám is szépen fejlődik.

Minden lovas szakember úgy tartja, hogy a lipicai nemcsak a szakemberek számára érték, hanem az európai kulturális örökség része is. Ebben az értelemben szokták barokk lónak nevezni.

A lipicai fajtán belül elkülönülő hazai állományunkat egyik legértékesebb alfajtának tekinthetjük, mert Európában másutt alig található típust képvisel. A fentiekre tekintettel mindenképpen I. osztályú géntartaléknak kell tekintenünk, amely feltétlenül megérdemli az állami támogatást.

A shagya (bábolnai) arab fajta Bábolnán az arab telivér mellett nem teljesen arab származású lovakat is tenyésztettek arab fajta néven.

Ezt a második világháború után (némi huzavonát és vitát követően) shagya arab néven ismerte el a WAHO (World Arabian Horse Organization). Nevét egy 1830-ban importált kitűnő arab telivér ménről Shagya Seniorról kapta a fajta. Sajnálatos módon a hatvanas években, amíg a bábolnai arab nem volt nemzetközileg elismert változat, nagy számban adtuk el az értékes tenyészanyagot nyugatra (főképpen Svájcból és Nyugat-Németországból jöttek a vevők) és a hazai állomány mind értékben, mind létszámban nagyon megfogyatkozott. Ezt csak a legutóbbi időben sikerült megfordítanunk.

A világon nagy számban tenyésztett arab telivértől abban különbözik a shagya, hogy a származási lapok ősi soraiban – nagyon távol, a tizedik-tizenkettedik, vagy távolabbi ősi sorban – van egy-egy nem arab ménesi kanca. Hála a bábolnai ménesben végzett szakszerű tenyésztésnek és szelekciónak ez a fajta küllemben előnyére különbözik az arab telivértől, mert korrektebb, valamivel nagyobb, tömegesebb és ezzel használatban jobb, mint a telivér. Értékét még különösen növeli az a tény, hogy a világon sokkal kevesebb shagya van, mint arab telivér.

Tenyésztését a magyar Arab Telivér Tenyésztők Országos Egyesület irányítja.

A nóniusz Az alapító Nonius senior 1816-tól fedezett Mezőhegyesen, és anglonormann jellege jól kombinálódott a hozzá párosított tömeges spanyol jellegű kancákkal. Ezt felismerve, a használatnak megfelelő – rokontenyésztést sem mellőző – céltudatos tenyésztést alkalmazva létrejött a nóniusz fajta.

Kifejezetten igásló, ezért napjainkban nem divatos, noha elegánsabb egyedei kocsiló célra kapósak lehetnek. Elkülönültsége nem tökéletes, mivel a múlt század közepén angol telivérrel keresztezték, így ez a fajta is angol félvérnek minősíthető. Megállapíthatjuk viszont, hogy a félvérek között mégis ez a fajta válik el legjobban a többitől. Az angol telivértől nemesebb külsőt és nagyobb teljesítőképességet nyert, minek következtében napjaink versenyfogat-lovával szemben támasztott követelményeknek megfelel.

Mai létszáma elegendő ahhoz, hogy a prezerváció követelményeit betartva – nagyobb génveszteség nélkül – fenntartható legyen a fajta. Veszélyeztetettnek kell tekintenünk, mert az igaerő iránti követelmény csekély volta miatt lényeges piaci fellendülést csak az újrahasznosításának megtalálása eredményezhet fajta számára.

Hazai fajtáról van szó, amely Mezőhegyeshez és Hortobágyhoz kötődik. Ezen a két helyen a fajtának helyi hagyománya van. Hortobágyon a nóniusz még a Debrecen városi hagyományokhoz kötődik.

Mezőhegyesen pedig még a szállodát is Nóniusz Szállónak nevezték el.

Jelentős a népies tenyésztése. A tenyésztői munkát a Nóniusz Lőtenyésztő Országos Egyesület irányítja.

A szomszédos országokban (elsősorban Romániában) is van nóniusz ménes (Őszény), azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy a magyarországi állomány a legjobban megfelel az egykori nóniusz típus 45 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

követelményeinek.

A gidrán A fajta ugyancsak Mezőhegyesről származik, alapítója egy sárga arab mén. Létszáma kritikus.

Nagyobb testű, tömeges, de elegáns fajta. Az 1960-évi nagy állami gazdasági lótenyésztési változások után a gidrán ménes magja először a Dalmandi Állami Gazdasághoz tartozó Sütvénybe, majd elég hányatott módon, Marócpusztára került. Törzsménese ma Marócpusztán található.

Többen úgy kezelik a gidránt, mint anglo–arab fajtát. Ebben van is némi igazság, hiszen arab telivér mén alapította és a múlt század elején ezt a fajtát is kereszteztek angol telivérrel. A mezőhegyesi rög hatására azonban lényegesen tömegesebbé vált, mint az elsősorban Franciaországban tenyészett anglo– arabok. Méretei megegyeznek a többi mezőhegyesi lófajta méreteivel.

Tenyésztését a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Közhasznú Egyesület irányítja.

A fajta érdekes jellegzetessége még az, hogy csak sárga színben tenyésztik, 20-25 generációra visszamenő kancacsaládjai vannak, s a mai kor támasztotta hátas formájú sportkövetelményeknek, fajtáink közül, a legjobban megfelel. A fajtában sok kiváló munkaló is akad, noha a gidrán inkább hátas, mint igás típus. Valaha jelentősége volt a nevezetes Tolna-tamási tájfajta kialakításában.

Mint hazai kitenyésztésű fajta (amelyet a nemzetközi szakirodalom is alátamaszt) okvetlenül védelmet érdemel.

A mezőhegyesi félvér A múlt század derekán Mezőhegyesen működött Furioso és North Star nevű angol telivér mének utódai képezik ezt a fajtát. Hazai kitenyésztésű kitűnő vegyes hasznosítású fajta.

Törzsménese sok kárt szenvedett az állami gazdasági átszervezések során. Mezőhegyesről a Nagykunsági Állami Gazdaságba helyezték (Ecsegfalva), és onnan került a Kiskunsági Állami Gazdaságba (Apajpuszta).

Az utóbbi években sok népies tenyésztésű ló került a fajtába ezzel a fajta küllemi egyöntetűsége romlott. Nevezetes furioso ménesek voltak Szlovákiában (Motesice) és Erdélyben (Bonchidán a Mezőhegyesről elzsákmányolt ménes) is. A tenyészanyag cseréje folyik ma már, azonban a tartási nehézségek miatt nehéz jó tenyészanyaghoz jutni csere, vagy vásárlás révén.

Jelenleg legfontosabb tenyészcél a fajta regenerálása mind a küllem, mind a méret és a használati tulajdonságok tekintetében.

Létszáma eléri a fajtamentéshez szükséges szintet, azonban a fajtajelleg helyreállítása szempontjából a létszám emelése mellett a minőségi szelekció a legfontosabb feladat.

Hazai kitenyésztésű fajta, ezért védelmet érdemel, nemzetközileg azonban ez Is egy a félvérek közül, tömegesebb alkata és vegyes hasznosítású jellege egyedülálló nevezéktana megkülönbözteti ugyan a többi félvértől. Igazi értékét azonban úgy lehetne bizonyítani, ha valamilyen értékmérő tulajdonságában is kiemelkedővé sikerülne tenni.

A tenyésztők összefogása és a tenyésztői munka irányítása a hazai Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület feladata. Ma már nemzetközi egyesülete is.

A kisbéri félvér A múlt század közepén Kisbéren kitenyésztett magas félvér. Létszáma biztosítja a fennmaradást, sportcélokra alkalmas fajta, ezért népszerű ma is.

A második világháború után Kisbérről a ménest áthelyezték a Dalmandi Állami Gazdasághoz tartozó Sütvénybe. Innen került a ménes mai helyére, a Pusztaberényi ménesbe. Jelenleg itt található az eredeti ménes maradványa, emellett néhány más értékes ménes és sok-sok magántenyésztő is foglalkozik a fajtával. Maga az állomány nagy génveszteséget szenvedett a régi vonalak kihalása és az alkalmazott német mének befolyása révén. Regenerálása során új vonalak kialakítására került sor. Ez nem idegen a fajta tenyésztésének hagyományosan alkalmazott rendszerétől, hiszen a Kisbéri ménesben is sor került időnként egy-egy új, jól megválasztott telivér bevitelére.

46 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A kisbéri félvér a hagyományos magyar fajták közül a modern sportló típusához áll a legközelebb. Ez az oka annak, hogy létszáma örvendetesen fejlődik. Tenyésztésében a gondosan szelektált telivér a sportirányú tenyészcél követését is könnyen lehetővé teszi.

Tenyésztését a Kisbéri Félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület irányítja.

Erre a fajtára fokozottabban érvényes, hogy akkor lehetne nemzetközileg is nagyra tartott géntartalék, ha pedigrisztikai elkülönülése mellett valamilyen használati tulajdonság tekintetében is meg lehetne különböztetni a nemzetközi sportlótól. Ez utóbbiban – szemben a kisbéri félvérrel – minden fajtát szabad felhasználni a teljesítmény növelése érdekében (szintetikus fajta).

A muraközi ló Egyetlen géntartalék értékű hidegvérű lófajtánk volt. A belga hidegvérűvel nem nemesített hazai hidegvérű lovat, tenyésztéskörzetére emlékeztetve, muraközinek nevezték. A második világháború után ugyanis a hazai hidegvérű lovak nemesítésére belga és ardenni méneket importáltak, és azok a mének, amelyeknek szárkörmérete nem érte el az előírtat, nem maradhattak tenyésztésben. Ezért a muraközi annyira kipusztult, hogy az ötvenes évek végétől az Állattenyésztési Kutatóintézet már csak a fajta megmentésére vállalkozhatott. Ennek keretében sikerült is az állományt annyira regenerálni, hogy 1972re hivatalos állami fajtaelismerésben részesült a muraközi ló. Azóta létszáma nagyon csökkent, szinte teljesen kipusztult. A fajta tulajdonképpen az Alpok területén, az egykori római tartomány, a Noricum keleti részen alakult ki. Közvetlen rokona ezért az osztrák nóri ló és a svájci freibergi. Értéke a gazdasági munkára való alkalmasság mellett az élénkebb vérmérséklet, kisebb testtömeg, jobb takarmányértékesítő képesség és elegánsabb küllem. Ennek jelentősége elsősorban a kisegítő gazdaságokban, a mezőgazdasági munkában lehetne. A gépesítés miatt a fajta iránt szerény az érdeklődés, és a hústermelés tekintetében is a nagyobb testű hidegvérű lovak vannak előnyben.

Létszáma kritikus. A fajta megmentése kétséges. Nemzetközi együttműködés is számításba jöhet. Erre történt is kezdeményezés szlovén, horvát és osztrák szakemberekkel. Egyelőre azonban nem történik semmi a fajta megmentése érdekében.

Tenyésztése a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület keretében történne, de ennek a fajtának a megmentése nem képezi az egyesület fő célját. Alapos a veszély, hogy teljesen eltűnik muraközi ló, amelynek fenntartásában a huszonötödik órában vagyunk.

A hucul ló Ez az őshonos fajta a Kárpát medence jellegzetes kistestű lova. Nevezik a Kárpátok pónijának is. A hegyvidékeken rendkívül hasznos szerepet tölt be a gazdasági munkában és szállításban. A háborúban a hegyi vadászoknál teljesített nélkülözhetetlen szolgálatot ez a fajta. Nagy értéke a jóakarat és megbízhatóság. Hazánkban közel 100 kanca található, de gyarapodó félben van. Az Aggteleki Nemzeti Parkban élő fő ménese mellett jó néhány magántenyésztő is foglalkozik ezzel a fajtával.

Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában nagyobb létszámú hucul állomány számottevő gazdasági munkát végez.

Ez a fajta nagy értéket képvisel, noha kis létszáma miatt nem tartható fent, csak a környező országokkal közösen. A hucul lovak tenyésztése hazánkban a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesületének kezében van.

A (hortobágyi) magyar racka juh A fajta eredete nem teljesen feltárt. Annyi bizonyos, hogy a Kárpát medencében élő több racka változat közül a hortobágyi racka teljesen elkülönült és különleges típust jelent. Durvagyapjas fajta, közepes tej- és hústermeléssel, amely nagyon jól alkalmazkodott a magyar Alföld klímaviszonyaihoz.

Egyedülálló morfológiai tulajdonsága a pödrött szarv. Ilyen szarvforma a magyar rackán kívül a világon csak az Altáj hegység tájékán létezik. Létszáma néhány ezer, tehát felfoghatjuk, hogy éppen megfelel a fenntartás céljának.

Termelése nem elégíti ki a modern piac követelményeit, noha különleges termék előállítására képes

47 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

(prém, trófea). A racka szarva sok antilopéval egyenlő szépségű és a bárányprém is van olyan szép, mint a perzsa, csak más és így piaci bevezetése nem könnyű feladat. A választott bárányok és anyák hosszú szőrű prémje nagyon jól megfelel pásztorbundák készítésére.

A fajta két színváltozatát egymással nem keresztezik, és más fajta befolyásától mentes, független génállományt képez. Az eddig említett tulajdonságai és hazai eredete, valamint népi és tájhagyományokhoz kötöttsége miatt értékes első osztályú géntartalék.

A fajta fenntartója (mint minden őshonos juhfajtáé) az OMMI. A Rackatenyésztő Egyesület székhelye Debrecenben van.

A cigája juh A fajta igazoltan a középkor óta létezik Magyarországon. Tulajdonképpen az összes környező országban is fellelhető racka hazai változatairól van szó. Hazánkban két típusát, a agyobb testű és jobb tejelő „zomborit”, valamint a primitívebb „csókai” változatot tenyésztik. Ebből az utóbbiból a hegyi (erdélyi, felvidéki) és az alföldi (bánáti) változat egyaránt megtalalható. A zombori cigája állomány termelése a többi, hazánkban előforduló, tejelő fajtával összehasonlítva is jónak mondható, tehát tartásuk, megfelelő technológia esetén nem ráfizetéses.

Létszáma megfelel a fenntartás követelményeinek, a veszélyeztetett kategóriában. A zombori változat tejelőképessége külön értéket jelent. A kömyező országokban sok cigája, vagy cigája jellegű juh található.

Ennél fogva a hazai állományunk külön értéket is képvisel.

Törzskönyvezését a Juhtenyesztő Szövetseg végzi a fajtafenntartó OMMI irányításával. Az állomány részben magánkézben, részben nemzeti parki kezelésben van.

A cikta juh Erről a fajtáról tudjuk, hogy a török idők után betelepülő svábok hozták magukkal és innen a fajta másik neve: tolna–baranyai sváb juh. Nagy értéke abban áll, hogy hazánkban sokkal nagyobb létszámban maradt meg, mint őshazájában. Kis létszámú bemutató állománytól eltekintve, egyetlen nyáj van ebből a fajtából, magántenyésztő kezén, tehát ennek veszélyeztetettsége nyilvánvaló.

A ciktát eredetileg kétszer nyírták és háziipari termékek készültek gyapjából. Az országos Állattenyésztési Felügyelőség érdeme, hogy nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket, majd a merinó hatást sikerült kiküszöbölni a fajtából. Ezzel egy nagy értékű állomány jött létre, amely azóta magánkézbe került.

A cigájához hasonlóan, a Magyar Juhtenyésztők Szövetsége az a társadalmi szerv, amely törzskönyvezi és az OMMI irányításával befolyással van a tenyésztésre.

A cikta az a harmadik juhfajtánk, amelyet mindenképpen fenn kell tartani, mivel a legnagyobb és legtisztább állomány Magyarországon található ebből a fajtából. Ezt ma már a németek is tudják.

A mangalica sertés Ez a fajta elismerten magyar eredetű, noha kitenyésztésében szerepet játszott a szerb sumadia disznó is. Nem tekinthetjük primitív fajtának, hanem kiváló, kitenyésztett zsírsertésnek. A XVIII. század vége, XIX. század eleje óta létezik a fajta. Annyira híres volt, hogy a múlt század végén a bécsi tőzsdén is jegyezték.

Létszáma a mélyponton 1973-ban volt, ekkor már csak 39 koca állt nyilvántartásban. Azóta géntartaléknak tekintjük, és védelme szervezetten folyik.

Szép példája ez a fajta annak is, hogy a piac igénye néha, történelmi léptékkel mérve rövid idő alatt, át tud alakulni. Néhány éve még rettegve félt mindenki a zsíros disznótól. Azóta kiderült, hogy bizonyos területeken igény van arra a termékre, amelyet ez a fajta is termelni tud (serranoi sonka).

Létszáma vörös- és fecskehasú színváltozatban kritikus, a legnépszerűbb szőke változat eléri a veszélyeztetett stádiumot. Ebben a génmegőrzési kategóriában kellő szakszerűség esetén fenntartható anélkül, hogy félni kellene az érdemleges genetikai leromlástól.

Tenyésztését az OMMI mellett, amely a fenntartásra ügyel, egyesület irányítja.

48 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Mint magyar eredetű és kis létszámban létező fajtát, feltétlenül állami támogatás keretében kell védeni.

A magyar baromfifajták A következő tyúkfajták tartoznak a védendő populációk közé: sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, erdélyi kopasznyakú.

Ezek értékét a többi fajtától való különállás adja meg, elsősorban az erdélyi kopasznyakú kapott legkevésbé nemesítő hatásokat, ezért mint géntartalékot, ezt tekinthetjük nemzetközi szempontból a legértékesebbnek.

Fontos ebben az esetben is a fajták értékeinek kutatása. Például a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet újabb vizsgálatai szerint a fehér magyar kakasokból lehet a leghatékonyabban kappant előállítani, mivel adott korban a herék mérete és hozzáférhetősége az ivartalanítás műveletét könnyebben teszi lehetővé, mint azt más fajták esetében tapasztalni lehet.

A lúdfajták közül különlegességet és értéket jelent a fodros tollú magyar lúd. Megkülönböztethető benne egy dunai (tarka) és egy tiszai (fehér) változatot.

Ezeknek védelme az OMMI irányításával a Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete összefogásával folyik, részben magántenyésztők, részben pedig állami intézmények (egyetemek) segítségével.

Meg kell itt említeni még a bronz és réz pulykát, valamint a fekete pulykát is, amelyek ugyan nem tekinthetők őshonosnak (hiszen a faj amerikai eredetű), azonban a világon nagyon csökkent létszámban tartják ezeket. Így ezek fajták is értéket jelentenek és védelmükről gondoskodni kell.

Egyéb fajok és fajták Néhány olyan állatfajt kell itt megemlíteni, amelyeknek a tenyésztését szervezett keretek nem végezzük, annyira nem, hogy szinte a fajták sincsenek még felmérve. Ilyen elsősorban a szamár és a kecske. Vegyes populációk vannak az országban a magántenyésztők néhány morfológiai tulajdonság alapján különböztetik meg az állatokat (hosszú fülű, gatyás kecske, kistestű szamár, szürke szamár stb.).

Van tiszteletreméltó próbálkozás a kecskék eredeti magyar változatainak felderítésére és a fajták rögzítésére, ez azonban még csak kezdeti stádiumban van, mindamellett mindkét fajban működik már tenyésztő egyesület is.

Más a helyzet a galambbal és a házi nyúllal, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy melyek azok a fajták, amelyek magyar eredetüknél fogva védelmet és támogatást érdemelnének. A magyar óriás nyúl már szerepel a támogatott fajták listáján.

Magyar kitenyésztésű galambfajták jegyzéke Alföldi buga, Bácskai keringő, Bajai keringő, Alföldi (Kőrösi) keringő, Budapesti magasröptű keringő, Budapesti rövidcsőrű keringő, Budapesti tollaslábú gólyás keringő, Budapesti tükrös, Ceglédi rövidcsőrű szívhátú keringő, Csepeli magasröptű hófehér keringő, Debreceni pergő, Egri kék keringő, Hódmezővásárhelyi ernyősszemű keringő, Kecskeméti keringő, Komáromi bukó, Magyar begyes, Magyar óriás, Magasröptű magyar deres, Magyar szarka keringő, Makói keringő, Monori keringő, Magyar csirkegalamb, Kiskunfélegyhází simafejű keringő, Kiskunfélegyházi fésüsfejű keringő, Szegedi magasszálló keringő, Szekesfehérvári bukó, Szolnoki bagdetta, Szolnoki keringő, Szováti kék.

Hasonló a kutyák helyzete. A legújabb törvénymódosítás szerint már ezek is szerepelnek a támogatott régi fajták névsorában. Ismeretes kilenc olyan kutyafajta, amelyet a FCI (Fedération Cynologique Internationale) hivatalosan magyar eredetűnek tart nyilván (komondor, kuvasz, puli, pumi, mudi, simaszőrű és szálkás szőrű magyar vizsla, magyar agár és az erdélyi kopó). Létszámuk, továbbá az évi szaporulatuk változó és erősen a divatnak alávetett. A külföldön tartott állományt is figyelernbe véve, főképpen az erdélyi kopó, a mudi és a magyar agár tekinthető veszélyeztetettnek. A MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) foglalkozik a kutyafajtákkal.

A bivalyt elsősorban bemutató céllal tartják két kis gulyában (Hortobágy, Kápolnáspuszta, FertőHanság). Nem régiben létesült tenyésztő egyesülete. Erre feltétlenül szükség van, hiszen a bivaly a történelem folyamán állandóan őseink háziállata volt. Valószínű, hogy a bivalyt hamarabb kezdték tejtermelésre használni, mint a szarvasmarhát. A fenntartást az erdélyi nagy létszámú bivalyállományra 49 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

támaszkodva lehet megoldani. A hazai bivalyállományunk kis létszáma ugyanis nem teszi lehetővé a genetikai veszteség nélküli fenntartást. Történt bika import Bulgáriából is, ezt azonban nem tarthatjuk helyes megoldásnak, mert annak a típusa nem egyezik a hazaival vagy az erdélyivel. Állami támogatást a bivaly nem kap, holott tartása nem tekinthető gazdaságosnak.

A biológiai sokféleség megőrzésének indoka A sokkolóan növekvő népesség, a biológiai szervezetek (termesztett növények és tenyésztett állatok) által elérhető hihetetlen hozamok kényszerítően és önmagukat is kínálva járultak hozzá a környezet kedvezőtlen irányú megváltozásához. A termelési eredmények, az ökonómiai hatékonyság, az alacsony élőmunkaerő-felhasználás, a genetikai előrehaladás elsősorban a tömegáru-termelés hajszolása következtében az ember a tradicionális érteket mellőző gazdálkodás rabjává vált, amelyik napjainkra az ember–állat–környezct harmonikus kapcsolatának összeomlását sejteti.

Legalább két évtizede látható, a globalizáció felgyorsulásával pedig kényszerítővé vált az ember egyensúlyt rontó, romboló tevékenységének átértékelése. Kezdetben ez lelkiismereti aggodalom formájában, a jövő generációinak érdekében jutott kifejezésre, míg mára erőteljesen körvonalazódik a szoros szakmai indokkal alátámasztott egyensúlykeresés fontossága.

A tenyészérték-becslést követő óriási mértékű szelekció, az ennek alapján végzett párosítások, a biotechnikai–biotechnológiai és nemesítési módszerek együttes alkalmazása a genetikai változatosság csökkenését okozza, mert pusztulni engedi azokat a genotípusokat, sőt fajtákat, amelyekre pillanatnyilag nincs szükség. E folyamat eredményeképpen a téteményképesség bár növekszik, a genetikai variabilitás annyira leszűkül, hogy elszegényedik az új fajták előállításához szükséges genetikai alap.

A világfajták rohamos térhódítása veszélyezteti az állati génkészlet változatosságát. Ez gátat szab az állattenyésztés távlati fejlesztésének és fejlődésének, korlátok közé szorítja a változó igényeknek és termelési feltételeknek megfelelő új fajták és típusok kialakulásának lehetőségét.

Az egyesülő és bizonyos vonatkozásban egysíkúvá váló világban egy szervezett állattenyésztést folytató országnak gondoskodnia kell a gének sokfcleségének megőrzéséről, hiszen a fenntartandó értéket elsősorban ezek és nem önmagában a fajtanév jelenti (Bodó, 2001).

A magyar fajták fenntartása mellett szólnak: – kultúrtörténeti érvek, – a táj- és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága, – az idegenforgalom lehetőségeinek kiaknázása, – élelmiszerbiztonsági és táplálkozás-élettani megfontolások, – hungarikum termék előállítása és más piaci érdekek, – génforrásként, keresztezési partnerkénti használat, – az életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések.

Kultúrtörténeti érvek Az állattenyésztésben – az élet más területeihez hasonlóan – folyik a régi és az új közötti harc. A termelékenyebb fajták, amelyeket a modern tenyésztéstechnika, a fajtapolitika, különösen a pénz jótékonyan segít, előretörnek és elterjednek a világ különböző tájain.

A nagy teljesítményű egyedek iránti igény egyrészt átalakította Európa fajtáit, másrészt az azonos tenyészcél, használati forma, az azonos tenyésztéstechnika és nemesítő partner a fajták közötti eredendően meglévő fenotípusos és genetikai különbözőségeket csaknem megszüntette, megjelenésében, származásában hasonlóvá tette. Ennek következtében egyre nagyobb értéket képviselnek azok a fajták, amelyek a ma egyeduralkodóvá váló világfajtáktól elkülönülnek.

A veszélyeztetett háziállatfajták megőrzése a műemlékvédelemmel és a természetvédelemmel azonos értékű és fontosságú tevékenység, hiszen ezek éppúgy emberi alkotások, mint a régi épületek, és éppúgy természeti értékek, mint a kipusztulófélben lévő, vadon élő növények és állatok.

A hagyományokkal, a múltjukkal törödő országok, kormányok elengedhetetlen feladata a kitenyésztett

50 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

háziállatfajták fenntartása, átadása az utódnemzedéknek.

A magyar háziállatfajták népünk élő kultúrkincsei, elevenségükben mutatják a magyar tenyésztéskultúrát, századokon át élt emberek egymásra épült tenyésztési ismereteit.

Ennek megőrzése és tényleges létezésének dokumentálása érdekében elengedhetetlen, hogy fajtafenntartó szerepünk ne legyen vitatható, hanem ellenkezőleg, másokkal is elfogadtassuk azt.

A genetikai változatosságot jelentő fajták fenntartása az emberiség jelenleg nem látható, de jövőbeni, feltételezhető igénye miatt is rendkívül fontos.

Csupán csak a speciális csúcsfeladatok elérésére koncentráló tenyésztéstechnika alkalmazása mellett ismernünk kell más értékeket is, úgymint a tágan értelmezett genetikai és a nemzedékek egymásra épülő munkáján kialakult kultúrtörténeti értéket.

Fajtáink 23-25 generációra visszamenően ismert származása közrejátszik abban, hogy egy részük elindult a világörökségek közé való felvételre.

Táj és természetvédelem, a marginális területek hasznosításának fontossága Ritkán esik szó arról, hogy a magyarországi állatállomány nagysága és faji összetétele az ökológiai optimumtól távol esik, pedig a vidék kultúrtáj jellegének ápolása, és a biodiverzitás fenntartása érdekében erre nagy szükség lenne. A környezetszennyezési problémákat felvető intenzív állattartásban az ökológiai egyensúlybomlás érthető, mert a legelők alacsony és főképp ingadozó táplálóanyag szolgáltató képessége ennek kedvez.

A fenntartható gazdálkodás fontos alapeleme a tájhoz, a környezethez illeszkedő funkció és intenzitási fok megtalálása. A magyarországi ökológiai gazdálkodás természetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt nagyjelentőségű szegmense a legelőterületek hasznosítása. A gyepterületeink 70 százalékát kitevő, sérülékenységében igen változatos, alacsony termőképességű legelők ésszerűen csakis a magyarországi természetföldrajzi környezetben kialakult őshonos, vagy réghonosult háziállatfajtákkal hasznosíthatók racionálisan.

Veszély nélkül elégíthető ki tyúk- és pulykafajtáink (fegyelmezett gazdálkodással a lúdfajtáink kisebb csapatai) élettér igénye a rossz talajadottságú, gyenge termőképességű homoki legelőkön, amelyeket más állatfajokkal nagyfokú sérülékenységük miatt csak kockázatokkal lehet hasznosítani.

Degradált alföldi sztyeppéken elsősorban a juhlegeltetés jöhet számításba, ahol extenzív fajtáink – az alföld dísze – a racka vagy a cigája kerülhet előtérbe.

A szikes puszták megfelelő állapotának és biológiai sokféleségének fenntartása viszonylag erős legeltetést igényel. A területek növényállományának megfelelően, a rövid füvű biotópok főleg juhokkal a magasabb füvű területek mindenekelőtt szarvasmarhával hasznosíthatók. Az is közismert, hogy a „feltétlen gyepként" számon tartott szikes puszták egyetlen fenntartható hasznosítási módja az őshonos juh és szarvasmarha fajtákkal való legeltetés. Időszakos táplálóanyag szolgáltatásuk miatt az intenzív állattartásba – takarmányozásba – ezek a területek nem vonhatók be.

Magyar szürkével, racka és cigája juhokkal, sőt csikóneveléssel hasznosított legelők természetvédelmi jelentőségét hangsúlyozzák azok a megfigyelések is, amelyek szerint a széki lile, a széki csér és a sziki pacsirta, de akár a túzok eltűnése a pusztai legelőkről időben egybeesik a legelő állatok számának csökkenésével.

A vizes élőhelyek gondozása a természetvédelem egyik legnehezebb és legproblematikusabb feladata.

A kihasználatlanság miatt ugyanis szinte minden mocsaras élőhelyen a természetes szubcesszió fejlődése során a növényzet elburjánzik. Ezzel szemben a gyéren benőtt élőhelyek fenntartása, az ott élő fajok védelme természetes módon szinte lehetetlen, így a kezdetben gazdag flóra és fauna néhány év alatt fajokban elszegényedik. Ökológiailag és gazdaságilag egyaránt megfelelő alternatívának bizonyul e területeken a mangalica sertés tartása. Árterek mangalicafajtával történő legeltetése nem csak jelentősen hozzájárul a különböző vizes élőhelytípusok megőrzéséhez, hanem lehetővé teszi egy veszélyeztetett fajta eredeti környezetben történő fenntartását. A sertés szinte egész évben talál táplálékot a mocsaras 51 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

legelőterületeken. A természetes tartás, az állatok szabadon mozgása, edzett felnevelése, a speciális kórokozóktól mentes környezet, a zsúfolt elhelyezés megszűnése, a légzőszervi megbetegedés elmaradása, a sertés gyógyszermentes felnevelése a költségfelhasználásban jelentős megtakarítást eredményez, a piacra pedig keresett terméket ad (Szabó–Világossi, 1999).

Helyrehozhatatlan homoki gyeptársulások vagy homokpuszták, különösen tölgyes erdősávok a mangalicával, cornwallal vagy keresztezett sertésekkel még hasznosíthatók.

A vidék kultúrjellegének megőrzése érdekében fontosak a tradicionális magyar fajták. Ezek a kétségkívül szerényebb genetikai képességű genotípusok hasznosítani tudják a változó tápanyag-szolgáltató képességű legelőket. Megmarad az adott talajtípusra jellemző biotóp, sőt számos legeltetéses állattartási kísérletből ismert a fű faji összetételének értékesebbé válása. Magyar szürkével és a már említett racka, cigája juhfajtákkal történő legeltetés a legelők bokrosodását és gyomosodását is kizárja. Az ellenkezőjére is bőségesen találhatunk példát az Északi-Középhegységben, az Alföldön a Zselicben – sajnos szinte mindenütt –, ahol a legeltetéses állattartást elhanyagolják, és nem egészítik ki az alapvető legelőápolási munkálatokkal.

Az idegenforgalom lehetőségeinek kiaknázása A fellendülő falusi turizmus elengedhetetlen része a magyar táj jellegzetességének bemutatása, mert tájképi elszegényedés esetén megszűnik mint vonzerő, mint turisztikai látványosság, ezzel együtt mint piaci érték. A magyar táj jellegzetességeihez hozzátartoznak a tradicionális magyar állatfajták, amelyek közé sorolhatjuk a hazai területekre kerülve elterjedt „idegen” háziállatfajtáinkat (pl. cikta juh, cornwall sertés, gyimesi racka stb.) is. Az őshonos fajtáknak fontos szerepe van az önfenntartó fejlődésben, az egészség, a környezet védelmében, javításában, a környezet biológiai diverzitásának megőrzésében, a szellemi és lelki elsivárosodás elleni küzdelemben.

Az idegenforgalom és a mezőgazdaság szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyanis a szép, érintetlen táj a turizmus sikeres fejlődésének alapját képezi. Az érintetlen táj fogalomkörébe beletartoznak az évszázadok során létrejött állatfajták, amelyek csakis arra a régióra jellemzők, és máshol nem találhatók meg. Ez az érintetlen természet, beleértve az emberi kultúra elválaszthatatlan részét képező állatfajtákat, a fenntartható mezőgazdaság alaptőkéje is. Ennek egy továbbfejlesztett formája a háztól való termékértékesítés, amelyek speciális ízvilágukkal eladhatóvá teszik a magyar fajták termékeit, (juh, kecske tejtermékek. száraz, füstölt töltelékáruk, népművészeti tárgyak) és ezzel az őshonos állatfajtáinkat is népszerűsíthetik. Ez a helyzet a parasztság jelentős részét is aktivizálhatja egy olyan időszakban, amikor a tudatosan táplálkozó fogyasztó számara az élelmiszer nem csak táplálékforrás, hanem egyben élvezet is.

Az előretörő lovas turizmus igényli a tradicionális magyar lófajtákat, új távlatokat nyit azoknak, és emellett segítségül lehet a lóhasználat és lótenyésztés megbomlott egyensúlyának helyreállításában. A lovas idegenforgalom örvendetes fejlődésének tendenciáját kihasználva, különösen gazdag fogatkultúránkat ápolva, tájjellegű kocsiban és szerszámban fogatolt hagyományos fajtájú lovak bemutatói, a tenyésztés számára is hasznot hoznak.

A lovas turizmusban tartós, de egységnyi időre vetítve nem óriási teljesítményt várnak a lótól, ellentétben a lovassportok egyes szakágainak nemzetközi színtű szereplőitől. Ebben a használati formában előkerülhet a fajták legendás keménysége, szervezeti szilárdsága, amelyre nyilvánvalóan szüksége is van a naponkénti 6-8 órás használat során. A kedvező lovagolhatósági tulajdonságok is nyilvánvalóan megkövetelendők, de akkora elengedettséget, elasztikus mozgást, térölelő lépést nem igényel a fajtáktól, mint a nemzetközi szinten művelt lovassport-diszciplinák. Élelmiszerbiztonsági és táplálkozás-élettani megfontolások A tömegtartásból eredő minőséget a fizetőképes fogyasztó megkérdőjelezi. Előtérbe kerül az élelmiszerbiztonságra való törekvés. Átalakulóban van a klasszikus élelmiszerpiac. A reális táplálkozásélettani tényezők mind nagyobb szerepet kapnak. Terjed a fogyasztóorientált minőségfogalom.

52 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Jól ismert, hogy egy adott állatfajon belül a különböző genotípusokból nyert húsok összetétele eltérő lehet. Ezek az eltérések az emberi táplálkozás szempontjából nagy jelentőségűek. A modern táplálkozási ismeretek előnyben részesítik a telítetlen zsírsavakban gazdag húsféleségeket. Magyarázatként szolgál, hogy ezek lassítják a káros érrendszeri betegségek kialakulását, akadályozzák az acetát egységek zsírsavakba történő beépülését, csökkentik a lipogenezisben érdekelt enzimek koncentrációját.

A zsírsavak mellett a mikroelemek érdemelnek figyelmet, amelyek más elemekkel kölcsönhatásban részt vesznek a hús jó minőségének fenntartásában. A létfontosságú mikroelemek közül néhánynak a bevitele elégtelen, vagy határértéket mutat. Ismeretes az is, hogy számos civilizációs betegség okát a jórészt rossz arányú mikroelem-ellátottságban kell keresni.

Saját vizsgálataink sora bizonyítja a bronz- és rézpulyka gazdasági értékét, amelyek ugyan nem Magyarország természetföldrajzi környezetében alakultak ki, de tenyésztéstörténetüknek 400 éves hagyománya van a Kárpát-medencében. Helyük és szerepük, sőt gazdasági súlyuk is van az úgynevezett alternatív termelésben, mert különleges minőségük nemcsak szubjektív okokkal magyarázható, hanem a hús biokémiai paraméterei is megerősítik ezt. Ezt kellőképpen alátámasztják alá az alább következő különböző táblázatok.

2. táblázat. Intenzív és extenzív pulykatípusok mell- és combizomzatának rostvastagsága [] Mellizomzat(l)

xs

Cornbizomzat (2)

HIG-6

bronzpulyka (3) BIG-6

bronzpulyka

79 23

54 12

47 12

P>0,01

56 13P>Q.Ül

The fiber diameter of breast and thigh muscle of intensive turkey types (1) Breast, (2) Thigh, (3) Bronze turkey Az izomrostok átmérőjének vizsgálatából látható (2. táblázat), hogy a combizomzat rostátmérője éppúgy, mint a mellizomzaté, az intenzív pulykatípusban nagyobb, mint az extenzív bronzpulykáé. Ez a vizsgálat egyértelműen azt bizonyítja, hogy az extenzív pulykatípust finomabb rostszerkezet jellemzi. Ez a finomabb rostszerkezet értékesebb húsminőséget jelent.

A két genotípusban vizsgált néhány húsminőségi jellemző arra enged következtetni, hogy mindegyikben szignifikáns különbség van. Az izomrostok finomabb szerkezete, a bronzpulyka combizomzatának jobb víztartó, vízmegkötő képessége, a konzisztencia és porhanyóssági vizsgálatok kedvező eredményei sugallják annak kedvezőbb táplálkozási értékét.

Igen érdekes eredményt adott a mellizom és a combizom mikroelem koncentrációjára vonatkozó vizsgálat. Meglepőnek találjuk a combizomzat feltűnően gazdagabb mikroelem-tartalmát. A 40 egyedi minta adatából azt láthatjuk, hogy a bronzpulyka-izomzatok szárazanyag-tartalma szignifikánsan magasabb, mint a BIG-6 hibridé. A három fontos mikroelemben (Fe, Cu, Zn) minden esetben a bronzpulykánál kaptunk kedvezőbb eredményt (P > 0.01). ami alátámasztja ennek a húsféleségnek kedvezőbb, táplálkozásfiziológiai nézőpontból értékesebb voltát. Néhány statisztikai adatot a 3–4. táblázatok foglalnak össze.

Az élettani szempontból rendkívül fontos zsírok analízise során gyakorlatilag minden összehasonlítás a genotípus szignifikáns hatását bizonyította. Ezek közül feltétlenül jelentős, hogy a linolsav, linolénsav és arachidonsav tekintetében a bronz genotípus a fehérrel szemben többet tartalmaz. Ezek azok az esszenciális zsírsavak, amelyekből viszonylag kevés található a táplálékunkban, és az emberi szervezet nem képes őket előállítani.

53 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

3. táblázat. Combizom minták mikroelem koncentrációja (mg/kg eredeti anyag) Bronzpulyka (1) BIG-6 pulyka Sza. % (2) F'e{3)26,1+0.86 Cu(4} Zu(5) 17,9 ±2,01 1,6±0,18 24,7 ±36.6 1,00±3,69 10,7 ± 1,76 1,2 ±0,17 28,7

Microelement content of thigh muscle samples. (1) Bronze turkey, (2) Drymatter content, (3) Ferrum, (4) Copper, (5) Zinc 4. táblázat. Mellizom minták mikroelem koncentrációja (mg/kg eredeti anyag) Bronzpulyka(l) BIG-6 pulyka Sza. % (2) Fe(3) 26,2 ± 0,84 6,8 ±1,31 0,7 25,3 ±0.12±0.86 9,1± 5,4 1,57± 1.42 0,6 ±0,12 10,2 ± 1.71

Microelement content of breast muscle samples (1) Bronze turkey, (2) Drymatter content, (3) Ferrum. (4) Copper, (5) Zinc Különösen a linolénsav mutat érdekes képet, ahol az extenzív körülmények között tartott bronzpulyka nagy fölényben volt a BUT-val szemben. Intenzív körülmények között a különbség nem olyan jelentös (5-7. táblázatok).

5. táblázat. Különböző genotípusú pulykák zsírintáinak* linolénsav-tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

xs

Intenzíven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibridbronzpulyka végtermék

BIG-6 hibrid végtermék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

3,88 2,40 3,81 1,07 1,94 0,179 1.35 0,OS7 0,59 0,005 0,67 0,017 0,64 0,018 0,61 0,022

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The linoleic acid content of fatty acid of different turkey genotypes (1) Kept m free-range environment. (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male 6. táblázat. Különbözö genotípnsú pulykák zsírmintáinak* arachidonsav tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

x s

Intenzíven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibridbronzpulyka végteriTiék

BIG-6 híbrid vegtennék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

2,73 0,42 3.43 0.55 2,89 0,20 3,87 0,99 2,85 0.25 3,18 0,59 2,07 0,76 2,04 0,56

54 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The arachidon acid content or fatty acid of different turkey genolypes (1) Kept in free-range environment, (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male 7. táblázat. Különböző genotípusú pulykák zsírnintáinak* linolsav tartalma (%) (n = 4 x 20) Para-méterek Extenzíven tartott (1)

xs

Intenziven tartott (2)

bronzpulyka (3)BIG-6 hibrldbronzpulyka végtennék

BIG-6 hibrid végtermék

tojó (4)bak (5) tojó

tojó

bak

tojó

bak

bak

21,81 4.75 23,01 2,65 22,07 3.87 21,39 5»01 23,25 24,08 2,12 18,49 2,56 20.13 0,67 1,15

* a combot, illetve a mellet borító bőrből The linolacid content of fatty acid of different turkey genotypes (1) Kept in free-range environment, (2) Kept in intensive environment, (3) Bronze turkey, (4) female, (5) male A vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy a régi háziállatfajtáink közé sorolható bronzpulyka – genotípusából eredően – érettebb, ebből következtethetően gazdagabb ízanyagú, továbbfeldolgozásra alkalmasabb húst szolgáltat. A finomabb rostszerkezet, a gazdagabb mikroelem-tartalom és tekintélyes telítetlen zsírsavmennyiség táplálkozás-élettanilag kedvezőbb húsféleséget jelent. Ezek az eddig kevésbé ismert értékmérő tulajdonságok, kiegészülve a jól ismertekkel (állati fehérje nélkül is eredményesen nevelhetők, a környezet magas szintű technológia felszereltsége nélkül, természetszerűen tarthatók) a fajta újkori hasznosítását teszik lehetővé.

Gundel (2002) utal rá, hogy sok ember újra felfedezi a sertéshús izét, amelyet segít, hogy a sertészsír egészségtelenségéről szóló hipotézis megdőlni látszik. Növekszik az igényes vásárlók köre, akik keresik a jó ízeket. A piacokon megjelennek a funkcionális élelmiszerek, amelyek nem csak a húsrészeket, hanem a genotípusokat is elkülönítik. Ezen a piacon helye van a legkülönbözőbb fajtáknak, köztük a külföldön már „év fajtája" címet nyert magyar mangalicának is.

A húsok ízének javulása az intramusculáris zsír mennyiségének növekedésével áll összefüggésben. A zsírtartalom mellett, a táplálkozástudománnyal foglalkozók felhívják a figyelmet a zsírsav összetételének fontosságára is. A telitett zsírsavak táplálkozás-élettani szempontból kedvezőtlenebbek, az egy vagy több kettős kötést tartalmazó telítetlen zsírsavak fogyasztása viszont előnyösebb (Gundel–Hermánné, 2001., Scheeder és mtsai, 1998., Boross–Sajgó, 1993).

Szabó–Farkas (2002) tíz eltérő genotípusú sertés húsminőségi paramétereit vizsgáló kísérleteiből kiderült, hogy a mangalica zsírjának telitett zsírsav tartalma 36,9 százalék, a telítetleneké pedig 63,1 százalék, szignifikánsan nagyobb, mint más fajtáké. A sertészsírban gyakori három telített zsírsav, a mirisztin-, a palmitín- és a szterainsav aránya szignifikánsan kisebb a mangalica színváltozatokban, mint az összes többi kísérleti csoportokban. A linolsav a mangalica zsírjában a telítetlen zsírsavak közel 1/4-ét adja. A különböző sertésfajták szalonnájának zsírsav-összetételét mutatja az 1. ábra.

1. ábra. A különböző sertésfajták szalonnájának zsírsav-összetétele (n = 100) (Szabó és Farkas, 2002.)

55 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

The fatly acid content of the fat of different pig breeds (1) Large White, (2) Landrace, (3) Blonde Mangalica. (4) Red Mangalica, (5) Saturated fatty acid, (6) Unsaturated fatty acid Lugasi és mtsai. (2002) megerősítik, hogy az egyszeresen telített zsírsavak aránya (MUFA) 4,5–7,8 százalékkal szignifikánsan magasabb a mangalica fajtában, mint a keresztezett sertésekében. A fajtának megfelelő takarmányozáskor ez az értek 10–11 százalékkal is emelkedhet. A takarmány összetételétől függetlenül magasabb mikroelem-, B-vitamin- és tiamin-koncentrációt mutattak ki a mangalica combizomzatában, mint a nagyüzemi típussal jellemezhető sertésfajtáknál. Ezeket az értékeket mutatja be a 8. táblázat.

8, táblázat. Mangalica (MAN) és magyar nagy fehér x holland lapály (MNF x HL) sertések húsának Bvitamin és mikroelem tartalma '

MAN fajta

Komponensek (1)

Takarmánytípus (2) MANt

Tlamin((g/100g)

' MNF x HL fajta

MNFt

MANt

865 ± 349a 1063 ± 177a 501±166b

MNPt 498 ± 99b

Rboflavin((g/100g) 176±26a

195±34a

141 ±30b 154±22b

Vas ((g/g» (3)

988±l06a

1030+372a 753 ± 135b 785 ± 168b

Cink ((g/g) (4)

2937+319a 2610±689a 1917+324b 1988±300b

Réz ((g/g) (5)

75.6±6.8a 89.0± 12.Ob 68.8 ± 8.8c 68.9±8.2c

Mangán ((g/g) (6)

9.6±1.2a,b 10.4±1.3a

^.8 ± 1.4a,b 9.3 ± 1.3b

A táblázatban egy soron belül különböző betűkkel jelölt értékek szignifikánsan eltérnek egymástól p ± 0,05 valószínűségi szinten.

The microelements and B vitamin contents of the Mangalica (MAN) and Hungarian Large Whlte x Dutch Landrace (MNF x HL) muscle (1) Components, [2) Type of feed, (3) Ferrum, (4) Zink, (59 Copper, (6) Manga A bemutatott táblázatok mindenki számára hitelt érdemlővé tehetik, hogy az új termelési profilba jól beilleszthetők Magyarország természetföldrajzi környezetében kialakult fajták, mert a nagy hozamú genotípusok a korábban részletesen vázolt problémák forrásai.

Hungaricum termékek előállítása és más piaci érdekek 56 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A hungarikum olyan sajátos magyar termék, amelynek tulajdonságai között lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg. Ezek természeti adottságainkkal, őshonos fajtáinkkal termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar ismérvekkel rendelkeznek.

A hungaricum termékeknek a jelentősége az országról alkotott kép szempontjából rendkívül jelentős és akkor teljes, ha az egész vertikum, az alapanyag-termelő fajtától a feldolgozáson át az értékesítésig minden részletében hazai és nagyon jó minőséget jelent.

Ebben a megfogalmazásban nem csak az arculat kialakításában van szerepe, hanem a turizmus bővítésében, kiemelten a vidéki és falusi turisztikai fejlesztésekben, az ország általános élelmiszerkínálatának jellegében is.

A szakmai szempontból kötelező fajtafenntartás egyre inkább kibővül a fajták termékeinek piaci elhelyezésével. Nagy lehetőség rejlik az olyan különleges állati termékek előállításában, amelyek megőriztek valamit az egyszerűbb, de tisztább, ízesebb világból. Ezek ízességükkel az élelmiszeripar legrangosabb árucikkel lehetnének, amit a már vázolt tudományos vizsgálatok is alátámasztanak. Nagy előny lehet az is, hogy ezeknek az élvezeti értékeket jelentő tulajdonságoknak a magyar gazdaság veheti hasznát. Az a tény, hogy ősi állatfajtáinkat mindig egységes technológiai körülmények és extenzív takarmányozás mellett tenyésztik, alkalmassá teszi azokat változatlan minőségű termékek előállítására.

Ezért kínálkozik jó lehetőség hungarikumnak mondható termékek kialakítására és eladására.

Magyar szürke esetében próbálkozások vannak a fajta termékeinek piaci elismertetése érdekében. Több kóstolópróba alkalmával sikeresnek bizonyult a házi kolbász mangalica hússal kombinálva, a tülökszalámi, a bébikonzerv, a rúdsonka, a gömböcszalámi, a sziki fartő.

Ugyancsak sikeresek a kecsketej- és tejtermékek, a kecske (kötözött comb, lapocka, sonka rolád, füstölt szárazkolbász), a pulyka (bronz-, rézpulyka egészben, darabolva) és a mangalica húskészítmények.

Hosszú századokon át a magyar juhtartás azonos volt a fejőjuhászattal. A háztól való értékesítések között elsőként került forgalomba a juhtejből készült túró és keménysajt. Történelmi hagyományok indokolják, hogy a juhtejből évszázadokon át készített termékeket – ha azok a hazai tenyésztésű cigájától, rackától, a réghonosult merinótól származnak – hungarikumként tekintsünk. A juhgomolya-, a -túró-, a sajtféleségek paraszti portáról való értékesítéssel az idegenforgalmat és a gazdasági célt egyidőben szolgálják.

Ezek a termékek beltartalomban, élvezeti értékben és a hozzájuk kapcsolódó természetes, egészséges környezet okozta többlet tekintetében eltérnek az átlagos termékektől és ezért nem számítanak tömegcikknek, hanem speciális fogyasztói réteget céloznak meg.

Nagy értékű piaci áru a hungarikum, amelyhez valóban csak a speciális fajtáinkat szabad felhasználni, és azt a vevőkört kell véle megcélozni, amelyik a jobb, speciális minőséget meg tudja és meg akarja fizetni. A jóléti társadalmakba egyre nagyobb mértékben alakul ki az igény ezek iránt, vagyis a piac biztosítottnak látszik.

A piac igényének megfelelően viszont a genetikailag megszabottnál lényegesen nagyobb állományokra van szükség. A piac és a termék mivoltától függ, hogy ez a létszám esetenként mennyi. Az ellenben tény, hogy a génmegőrzési támogatások nem elegendők a piac igényelte létszám eléréséhez, vagyis valakinek (a fajtafenntartó államnak?) vállalnia kell a kockázatot és áldozatot addig, amíg a hungarikum terméket sikerül kialakítani és hozzá a piacot megtalálni.

A magyar fajták akkor is szerepet kell kapjanak az egyesülő és egységesülő Európában, ha azok nem évszázados múltra tekintenek vissza, de versenyképességük elvitathatatlan. Kiváló képviselőjük a babati szürkelúd, amely 600-800 grammos májtermelő képességével, 40-45 darabos tojáshozamával élenjáró fajta Európában.

Az újabb tenyésztésű magyar állatfajtáink a régiekkel együtt ugyanúgy megérdemlik a tenyészállatárat, mint a külföldiek. El kell fogadtatni itthon, hogy a tenyészállat árát genetikai értéke (teljesítménye. alkalmazkodó képessége, ellenálló képessége. különleges morfológiai tulajdonságai, elkülönültsége más 57 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

fajtától, más fajtákkal való kombináló képessége, a fajtában adott genetikai variancia), és ne a származási ország határozza meg.

A magyar fajták fennmaradásának sikeréhez a fentieken túl még elengedhetetlen: – a hazai termékek (élelmiszerek, állatfajták) iránt elkötelezett vásárlói réteg, – a hazai termékeknek megnyerhető fogyasztó, – a táplálkozás-élettani szempontból különleges, egyedi igényekkel fellépő vevőkör.

Génforrásként, keresztezési partnerkénti használat Az azonos tenyészcél és használati forma a génkészletek szűkülését idézte elő a világ állattenyésztésében.

A holstein-fríz szarvasmarha fajta állományának 90 százaléka 8 bikára vezethető vissza. A baromfitenyésztésben egyre kevesebb tenyésztő cég van a világon. A génkészletek szűkülése jellemző a sertéstenyésztésre is.

A főleg episztatikus génhatásokon nyugvó, génkölcsönhatásokon létrejövő, óriási fenotípusos teljesítményekkel elkápráztató szintetikus populációk továbbszaporodva, egészen alacsony gyakorisággal képesek önmaguk megismétlésére.

A fajtatiszta tenyésztéssel fenntartott állományaink az átörökítés biztonságát adják. Anyai partnerként használva a keresztezésekben a citoplazmatikus öröklődés előnyeit is kiaknázhatjuk velük. Bár sok elméleti és gyakorlati tudományos munkára van még szükség, az máris látszik, hogy a nemesítés során elsősorban az alkalmazkodóképesség, az ivadékgondozás, az ellenálló képesség milyensége terén jelentenek génforrást. Közismert, de egyelőre tudományosan alá nem támasztott a magyar szürke szarvasmarha nagyfokú ellenálló képessége. Mai ismereteink szerint ennek valószínűleg az évszázadokon keresztül érvényesülő természetes kiválasztódás lehet az oka. Csak azok az egyedek maradtak meg, amelyek legjobban bírták a könyörtelen környezeti tényezőket. Természetes körülmények között változatlan maradt az anyagcsere, a belső elválasztású mirigyrendszer és az idegrendszer fajra jellemző működési rendje (Bertók, 2001).

A régi fajtákat egységes örökítésű, okvetlenül megőrzendő és fenntartandó nukleusz tenyészetekként kell felfogni, ahova lehet és érdemes visszanyúlni a nagyteljesítményű, szintetikus populációk reprodukálható előállítása érdekében. A hibridizáció nyelvére lefordítva: jól kombinálódó anyai vonalként kell tenyészteni.

Az anyai vonalon történő keresztezési programokba való beillesztés jó példája a magyar szürke és charolais sikeres keresztezése. Az F1 anyatehenek megőrizték ellenálló képességüket, a szaruanyag keménységét, ami által időszakosan nedves vagy vízállásos területeken is eredményesen tarthatók. Javult húsformájuk, sőt – a magyar szürkéhez viszonyítva – legelőkészségük is.

Az alternatív baromfitenyésztési programokra illeszthetőséget jól példázza a Hódmezővásárhelyen Sófalvy (2001) irányításával végzett kutatás. A fedett- és kopasz-nyakú kendermagos magyar tyúkok kitűnő anyai partnernek bizonyultak. A szegedi egyetemen Forgács (2002) által elvégzett húsminőségi vizsgálatok a táblázat szerinti eredményeket adták.

A magyar lófajták anyai partnerkénti használatára évtizedek óta sikeres példák vannak. A nóniusz fajta homogén örökítő kancacsaládjaiból kikerülő egyedek nemzetközi szintű eredményeket elérő sportlovakat adtak. Bordal a díjlovaglásban (Bontor telivér után), Futótűz, Fapipa, Farsang a díjugratásban ejtették ámulatba a szakembereket (francia, angol telivér után). Furioso fajtánk ugyanezt bizonyította Bálkirály, Bálványos, Borbála teljesítményével. Hogy a folyamat nem véletlen, jól példázza napjainkban a 635 Furioso XV. anyából The Barth telivér utáni mén. amelyik éppen a szeptember 7–8-i tenyészversenyen bizonyította állításunk helyességét.

A shagya arab mindenekelőtt akkor fejti ki áldásos hatását a modem sportlótenyésztés javára, ha a harmadik, negyedik generációban halmozódik. Ezt az állításunkat nem csak Ramzes példája igazolja, hanem a közelmúltan a Római Lovas Világjátékokon az élmezőnybe került Calvaro V. További érvekkel szolgál erre Gazal VII, Bajar, Bacchus. újabban Pamino. Baldini I, Baldini II (Hecker, 2001).

58 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Az apai oldalon történő hasznosításra is találunk példát. A serranói sonka alapanyagát képező hízók előállításában szinte csak mangalica kanok vesznek részt.

Ezek az eredmények azonban nem jogosítanak fel senkit sem arra, hogy a szükséges, feltétlenül indokolt haszonállat-előállító keresztezésekben oldja fel a fajtát. Ha ezt tennénk, és nem ragaszkodnánk szigorúan a fajtatiszta tenyésztéshez is, ezeket az értékeinket belátható időn belül eltékozolnánk. Életminőség javítására, az önmegvalósításra irányuló törekvések Az állat az emberi pszichikum balzsama Nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt négy évtized világszerte legdinamikusabban fejlődő állattenyésztési ágazata a társállat tenyésztés. Ebből a tartósnak ígérkező fejlődésből és lehetőségből nem célszerű Magyarországnak sem kimaradnia. Az efféle tenyésztésből a tradicionális lófajták profitálhatnak a legtöbbet. A ló, amelyik a magyarság, de a világ legtöbb népének élete formálásában kiemelkedő szerepet játszott, a megváltozott értékrendben speciális helyet foglal el. A lótenyésztést szerte a világon a nem megélhetési célból tenyésztők tartják el, akiknek sem igénye, sem pénze, sem lovas tudása nincs ahhoz, hogy értékén felüli forgalmú sportlovakat megfizessék. A hobbilovas az a lovas, aki nem haszonszerzés és nem minőségi sport céllal tart vagy tenyészt lovat. A hobbilóval szembeni támasztott igény viszont a nagy genetikai érték, ami sok esetben 23-25 generációra visszavezethető fajtatiszta származást jelent. Mindegyik magyar lófajtánk eleget tud tenni ennek, kiemelkedően a shagya arab és a gidrán. Egy-egy elegáns pedigréjű ló ára akár sokszorosa is lehet a használati értékének. Nem véletlen, hogy külföldön szinte valamennyi hagyományos fajta szigorúan zárt törzskönyvi tenyésztés irányába halad. A hobbilóval szemben támasztott további igény a szépség, amelyik Európa összes lófajtája közül talán legtalálóbban a magyar fajtákról, mindenekelőtt a shagya arabról és a kisbéri félvérről mondható el.

Ez tulajdonítható a szinte megszakítatlan arab és angol telivér nemesítő keresztezésnek.

Az önmegvalósítás kérdésköréhez tartozik a minőségi sportokban való részvétel. A magyar lófajták kiugró egyedei a nemzetközi mércéjű, versenyszerű lovassportok mindegyikében megállhatják helyüket.

Nem valószínű, hogy tömegesen alkalmasak lennének erre a feladatra, de nem szabad elfelejteni, hogy a Bella nevű kisbéri félvér kanca három világbajnokságon vett részt a fogathajtó szakág képviseletében és versenyzése idején a világ legjobb maraton lovának számított. Párja, a pej Hadfí ivadék ugyancsak világbajnokságot nyert. A Szilvásváradon tenyésztett lipicai fajta Európa- és világbajnok lovak sorával rendelkezik. A zárt pedigréjű gidrán fajtánk versenyre kél Európa híres sportlovaival is. Gidran XI., vagy Gidran XIX. legújabban egy Gidran XIII. ivadék jó példa erre, de a marócpusztai ménes gidrán kancái sorra minősülnek előttünk a fiatal lovak világbajnokságára. Gidran XI. Ima a 2002-es világbajnokságon hibátlanul küzdötte le a terepakadályokat (38 lóból mindössze 6) és a harmadik napi nyergelésnél is hibátlan pályával fejezte be a díjugratást.

A magyar ló genetikai értékének felvillantására tehát nem csak a múltból (1928-as, 1936-os Olimpiák.

1955. pardubicei akadályverseny) tudunk példákat felhozni.

Napjainkban Európában késhegyig menő küzdelem folyik a jelentősebb háziállatfajták tulajdonjogáért.

Az eredeti törzskönyv (originai stud book), vagy a fajta bölcsőjének (craddle of the breed) a tulajdonosa olyan, minden részletében ugyan ki nem dolgozott jogokkal rendelkezik, amelyek meghatározóak lehetnek egy-egy fajta jövőjére vonatkozóan. Ki vagyunk téve annak például, hogy egykori „országtársunk”, Ausztria a hazánk földjén kitenyésztett fajták birtokosává válik, valamilyen, kellően nem körvonalazható történelmi jogon, kihasználva az európai uniós tagságából származó lépéselőnyét.

A magyar fajták fenntartásának legfőbb indoka: ne vitathassa el senki tőlünk a fajták magyarországi kitenyésztésének tényét.

Irodalom Achmann. A., Dove, P., Bodó I., Habe F.. Marti, E.. Sölkner J., Brem, G. (2001): DNA microsatellite

59 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

analysis of genetic diversity and populalion structure in thc Lipizzan horse. 52nd Annual Meeting of the European Assocíation of Animal Production Budapest. Abstr. H6. 3. 352 p.

Alderson. G. L. H. (1989): The chance to survive. A. H. Jolly Lld. Yelvertoft Manor Northamptonshire 143 p.

Audiol. A. (1995): Races d'hier pour l'élevage de demain INRA ed. Paris 229 p.

Bartók L. (2000): A magyar lófajták genetikai értéke. (ín: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetem Kiadványa, Szerk. Mihók S. Bixby D. E., (1991): Rare Breeds International Meets in Hungary. AMBC NeWS. Vol. 8. No. ü. The American Minor Breeds Conservancy. 1–3. p.

Bodó I. (1991): A génltartalékok megőrzése az állatenyésztésben. Akadémiai doktori disszertáció.

Budapest. Kézirat. 184 p, Bodó I. (2000); Origin of the Hungarian grey and the populic cattle breeds. In A magyar szürke marha eredete. Vitaülés Bugacpuszta 2000. nov. 23–24. 3–5. p.

Bodó I.–Mihók S. (2002): A hungarikum előállításának alapjai az állattenyésztésben. XXIX. Óvári Tudományos Napok, Agrártermelés – Életminőség, előadás kézirat. Mosonmagyaróvár.

Bodó I. (1991): A géntartalékok védelme az állattenyésztésben. Akadémiai Doktori Értekezés. Budapest.

Bodó I. (1997): Fajták és génkészletek megőrzése a szarvasmarha-tenyésztésben. MTA Agrárosztályának tájékoztatója. Budapest, 1997.

Bodó I. (2000): Eleven örökség – Régi Magyar Háziállatok. Agroinform Kiadó. Budapest.

Bökönyi S. (1961): Die Haustiere in Ungarn in Míttelalterauf Grund der Knochenfunde. Viezucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Budapest, Akadémiai Kiadó 215–226. p.

Demeter J. (2001): Régi háziállatfajtáink jogi és állami védelme. In Régebbi magyar háziállatfajtáinkból származó hungarikum jellegű állati termékek előállításának fejlesztése és értékesítési lehetőségeinek feltárása (tanulmány) Kézirat. MTA. 140–147. p.

Dohy J. (1999): Az állat- biotechnológia a termelés szolgálatában. Akadémiai közgyűlési előadások 205– 209. p.

Dohy J. (1999): Biotechnológia és állatnemesítés. Székfoglaló a Magyar Tudományos Akadémián (1999. március 4.)

Gundel J.–Hermán I.-né–Galántai M.–Szabó P. (2002); A genotípus és a takarmányozás hatása a sertések hízási, vágási és húsminőségi paramétereire. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás, Debrece. 183–197. p.

Gundel J., Hermán A., Szelényi M., Király A.. Régius Á., Bodó I. (2001): Effect of foods with various nutrient contents on growing-finishing Mangalica type pigs. 52nd Annual Meeting of the European Assotiation of Animal Production Budapest. Abstr. P 2. 10. 287 p.

Hankó B. (1934) Magyar házi szarvasmarhánk eredete. Annales Biologicae Universitatum Hungariae.

Budapest. 154 p.

Heck L. (1934) : Über die Neutüchtung des Úr oder Auerochs. Berichle Ins. Ges. Zur Erhaltung des Wiswnts Bd. 3. H. 4. 225–294. p.

Heilzman, R. J. (1996); Residues in meat. In: Taylor. S. A., Raimundo, A.. Severini, M. and Sinulders. F. J. M. (eds) Meat Quality and Meal Packaging. EGCEAMST, Utrecht. p. 155–167. p.

Honikel, K. P.–Klolzer, E. (1997): Composition of turkey cuts ready for the costumer. Fleischwirtschaft.

77. 8. 735–738. p.

Horn P. (1996): Az állattenyésztés, a takarmánygazdálkodás és az állategészsegügy a változások

60 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

kényszerében. MTA agrártudományok osztályának tájékoztatója. 183–187. p.

Horválh Á.–Lehola J. (1998): Az élelmiszerfogyasztási szokások változásának lélektan szociológiai vonatkozásai. AGRO–21 Füzetek, MTA kiadvány 22. sz.

Kauffmann. R. G.–Sybesma, W.–Eikelenboom, G. (1990): In search of quality. Canadian Institute of Food Science and Technology Journal 23. 160–164. p.

Kovács F. (1994): Toxikus anyagok a táplálékláncban. MTA agrártudományok osztályának tájékozlatója, 79–82. p.

Kovács J. (1999): Minőség a sertéstermelésben. AGRO-21 Füzetek, MTA Kiadvány 30. sz. 45–49. p.

Lakner Z.–Somogyi S.–Horváth Zs. (1998): Az élelmiszerminőség és a piac. AGRO-21 Füzetek. MTA Kiadvány 22. sz. 47–61. p.

Lugasi A.–Neszlényi K.–Gergely A.–Hóvári J.–Barna É.–Kontraszti M.–Hermán I.-né–Gundel J.–Bodó I. (2002): Különböző géntípusú sertések húsminősége. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás. Debrecen. 445–455. p.

Mihók S. (2000): A magyar lófajták identitása. (in: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetemi Kiadványa. Szerk. Mihók S. Mihók S.–Bodó I.–Komlósi I. (2001); Alternatív tartásra alkalmas baromfifajok, illetve genotípusok.

Baromfi ágazat. 2001. június. Különszám 18–27. p.

Mihók S. (2001): Régi magyar háziállatfajták hasznosításának lehetősége a megváltozott értékrendben (In: Régebbi magyar háziállatfajtákból származó hungarikum jellegű állati termékek előállításának fejlesztése és értékesítési lehetőségeinek feltárása, szerk. Bodó I.) MTA-tanulmány. Kézirat.

Mihók S.–Bodó I.–Komlósi I.–Sás Gy. (2002): A réghonosult bronzpulyka húsminőségének néhány jellemzője az érlékesebb táplálkozás gondolatkörében. XXIX. Óvári Tudományos Napok, Agrártermelés – Életminőség, előadás kézirat, Mosonmagyaróvár.

Mihók S. (2002): A magyar fajták fennmaradásának szükségessége és esélyei a nemzetközi integrációban. Állattenyésztés és Takarmányozás 5. szám 458–471. p.

Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program I. kötet. FVM agrár-környezetgazdálkodási tanulmánykötet.

Nexman, J. A.–Rahnefeld, G. W.–Tong, A. K. W.–Jones, S. D. M.–Fredenn, H. T.–Weiss, G. M.–Bailey, D. R. C. (1994): Slaughter and carcass trails of calves from first-cross and reciprocal back-cross beef cows. Canadia Journal of Animal Science. 74. (4) p. 621–632. 20. ref.

Ollivier. L.. Bodó I., Simon, D. (1994): Current development in the conservation of domestic animal diversity in Europe. Proc. 5th World Congress on Applied Genetics to Livestock Production. Guelf Vol. 21. 455–461. p.

Pataki B. (2000): A magyar lófajták piaci érlékének növelése. (In: Kincsünk a magyar ló) Debreceni Egyetem Kiadványa, Szerk. Mihók S. Salih, A. M.–Prire. J. F.–Smilh, D. M.–Dawson, L. E. (19891: Lipid degradation in turkey breast meat during cooking and slorage. Poultry Science. 68. 6. 754–761. p.

Sanudo, C.–Nule, G. R.–Campo, M. M.–Maria, G.–Baker, A.–Sierra, I.–Enser, M. E.–Wood, I. D. (1998): Assesment of commercial lanib quality by British and Spanish taste panels. Meat Science. 48. 91– 100. p.

Schmidt J. (1999): A takarmányok minőségét befolyásoló tényezők és hatásuk az állati termékek minőségére. AGRO-21 Füzetek. MTA-kiadvány 30. sz. 20–27. p.

Sófalvi F. (2001): A kendermagos magyar tyúk hústermelő képessége. Kézirat Szabó P.–Farkas T. (2001): A mangalica sertések zsiradéktartalma és összetétele. A Magyar Elhízástudományi Társaság II. kongresszusa és a Magyar Elhízásellenes Alapítvány XVI. országos konferenciája. Dobogókő, 17–18. p.

61 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Szabó P.–Farkas T. (2002): Különböző genotípusú sertésekből származó zsírok zsírsavösszelétele.

DATE, IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Serléstenyésztési Tanácskozás, Debrecen. 456–466. p.

Szabó P. (1999): „Régi új" lehetőségek a sertéstartásban. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 15.

Agroökológia–Gyep–Vidékfejlesztés. Debrecen, 183–186. p.

Szabó P. (2002): Az alternatív sertéstartás lehetőségei Magyarországon. DATE IX. Állattenyésztési Napok, II. Nemzetközi Sertéstenyésztési Tanácskozás, Debrecen. 332–339. p.

Világosi J.–Szabó P. (1999): Mocsaras területek mangalicával történő legeltelése. Debreceni Gyepgazdálkodási Napok 15. Agroökológia–Gyep–Vidékfejlesztés. Debrecen, 41–46. p.

Warris, P. D. (1996): Introduction: What is meal quality? in Taylor. S. A.–Raimundo, A.–Severini. M.– Smulders, F. J. M. Meal Qualily and Meal Packaging. ECCEAMST. Utrecht. 3–10. p.

Whittenmore, C. T. (1995): Response to the environmental and welfare imperatives by U. K. liveslock production industries and research services. Journal of Agricultural and Environmental. Edinburgh. 8:1 p.

65–84. p. 28. ref.

62 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A helyi rádiózás kertje Samu András emlékezete Babinecz Ibolya – Mi ugyan az elmúlt évtizedekben általában Főnöknek szólítottunk téged, pedig éppen nem volt rád jellemző ez a személytelen keménység. Nem mondhatnám, hogy uralkodtál vagy túlságos szigorral irányítottál volna bennünket, inkább segítettél. A hétfői értekezleteken alaposan és részletese megbeszélted velünk a helyi folyamatokat, a várható eseményeket, azok hátterét, aztán szét- és megosztottad a feladatokat, elmondtad a gondjaidat. Úgy nyúltál a mi híreinkhez, írásainkhoz, tudósításainkhoz, riportjainkhoz, hogy meghagytad az önálló munka örömét. És egyáltalán nem szerettél szerepelni. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ültél mikrofon elé. (Most sem volt könnyű idecsalogatni téged.) Viszont ha feszültség támadt, akkor inkább nyeltél vagy kimenekültél a rádió épülete körüli kert tennivalóihoz. Igyekeztél elsimítani a vitákat, a pillanatnyi veszekedések indulatain mindig felül tudtál emelkedni. Mindig ilyen jó természeted volt? Egyáltalán milyen gyerek voltál?

– Az bizony nagyon régen volt. Éppen hetven esztendeje, nagyon régen. Azt gondolom, hogy hétköznapi gyerek voltam, egy amolyan falusi kisfiú, aki a természetben élt, és a természetben mindig talált valami érdekeset. S ha már leltem valami figyelemre méltót, akkor azzal le is kötöttem magam. Inkább szemlélődő gyerek voltam. Azzal töltöttem az időmet, hogy ezt is megnéztem, azt is megnéztem. Itt fölröppent egy madár, amott fészkelt egy másik, a fűben egy rovar mozgott, máskor egy hangyabolyra akadtam, megbámultam. Érdekelt, hogy hogyan vannak a dolgok. Mi, miért történik. Így töltöttem a legkisebb gyerekkoromat, amíg a paraszti munka vagy az iskola nem szólított. Mert amikor serdültebb lettem, akkor már egyéb dolgokkal is foglalkoztam. Volt tennivaló a ház körül. A kérdésedben persze ott rejlik, hogy vásott voltam-e vagy szelídebb, szófogadóbb fajta. Nem tudnám hirtelen azt mondani, hogy én igazán rossz gyerek voltam... Talán pajkos voltam, ahogy a többiek. A szomszéd fiúkkal összecsődültünk, bandásodtunk, tíz-tizenkét éves korunkban már szabadok voltunk, elmentünk a közel lévő urasági kertbe, megdézsmáltuk a gyümölcsöt, jártuk a réteket, próbáltuk az erőnket, az ügyességünket, a bátorságunkat, olykor oktalan dolgokkal is. Így aztán előfordult, hogy nem voltam a legjobb gyerek.

– Hol nőttél fel? Melyik faluban töltötted a gyermekkorodat?

– Ha nagyon hivatalos akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy Észak-Szabolcsban, Kisvárda mellett, Dögén születtem, ott éltünk. És bár kétségtelenül meghatározta akkori és későbbi érdeklődésemet a természetszeretet, kertészmérnökként mégis keveset dolgoztam, hamar elcsábított az írás, az újságírás. De ne szaladjunk előre. Ahogy emlékszem a háború után, negyvenötben vagy negyvenhatban voltam olyan tizenöt-tizenhat éves. Kamasz voltam, már falusi legény és teljesen tanácstalan abban a tekintetben, hogy mi legyen velem, merre induljak, mit csináljak. Gazdálkodtunk, ahogy lehetett, segítettem apámnak, cefréztük az árpát, főztük a pálinkát, hogy legyen valami megélhetése a családnak.

– Nem volt ez akkor tiltott dolog? Mármint a pálinkafőzés...

– A háború alatt és után minden rend felbomlott, senki nem tudta, mihez tartsa magát, vagy inkább úgy mondom: mindent szabad volt, amit a hatóság nem tiltott. De nem is állt még akkor föl a közigazgatás a maga teljességében. Nem voltak fináncok, nem volt, aki járja a vidéket és ellenőrizze a dolgokat. Örült mindenki, hogy él, s hogy újrakezdheti a munkáját a háború után. Boldogult mindenki, ahogy tudott. Ez nem olyan pálinkafőzés volt, hogy a nagykereskedelem számot tartott volna rá. Arra volt jó, hogy a falubeliek igyanak a megfelelő 69 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

alkalmakkor, részben pedig a közvetlen környezetünkbe értékesítettünk a szeszből egy keveset. Vagy más árura cserélhettük azokban a zavarosabb időkben, amikor még a kereskedelem sem indult meg.

– Milyen esélyed volt, hogy kikerülj ebből a világból, hogy kiemelkedhess, hogy tanulhass?

– Hát nem sok. Bár már kilencszáznegyvenkettőben, tehát még a háború idején szóba került az, hogy engedjenek a szüleim városi iskolába. Ma is emlékszem rá, hogy Barcza József tiszteletes úr – merthogy református volt a falu – beszélt apámékkal, s mondta nekik, hogy ezt a Bandi gyereket én elvinném Kisvárdára, gimnáziumba. Megmutatnám az igazgatónak, aki régi ismerősöm, hogy ha ő is úgy ítéli meg, akkor ottan tanulhatna. A felemelkedésnek szegényebb vidéken akkor csak néhány jól kitaposott, megszokott útja lehetett: az ember gyereke vagy pap lett, vagy tanító, esetleg egyenruhát húzott magára. Nem tudok róla, hogy engem lelkésznek szántak volna, de hogyha így utólag összekombináljuk a dolgokat, volt ilyen indíttatás is, olyan szóbeszéd, hogy: no ebből a gyerekből tényleg pap lehetne, mert hát olyan csendeske legény. Ilyen voltam kamasz koromban is, nem voltam heje-huja fajta...

– Járta is annak idején a mondás az eszesebb gyerekekkel kapcsolatban, hogy pap lesz ebből a gyerekből. Isten is meglássa...

– Igen, persze. Családi, rokoni, baráti körben velem kapcsolatban is volt ilyen célzás, bár az én fejemben soha nem volt ilyen gondolat, hogy a papi hivatás felé tájékozódjak, de az a szándék, hogy úgymond értelmiségi pályára menjek, az nem hagyott nyugodni. A minta a faluban az volt, hogy értelmiségi a pap, a tanító és a jegyző. A kisvárdai iskoláról aztán mégis lecsúsztam. Mert kétségtelen, hogy bevitt a tiszteletes úr a gimnáziumba az igazgatóhoz, ám az igazgató azt mondta a tiszteletes úrnak, hogy Te Jóskám, lehet, hogy ennek a gyereknek van esze, lehet hogy nincs, de fogjuk rá, hogy van esze! Akkor is, ha minden sikerül neki, esetleg a negyedik gimnáziumi osztályig eljut, azt még elvégzi. De tovább nem fogja bírni.

Utána ki fog bukni. Aztán abba maradtak ők ketten, hogy akkor nekem befellegzett. Mehetek vissza parasztnak, négy gimnáziumi osztállyal folytathatom ott, ahol apámékkal abbahagytam. Ennek meg semmi értelme. Nincs esélyem, hogy bírjam a versenyt a jobb körülmények köze született gyermekekkel. Én, az akkor tizenkét éves fiú, mit tehettem, tudomásul vettem, hogy ez a sorsom. Aztán mégis, 1946-ban tanítóm. Peleskei Lajos, aki ugyan az iskolai záró években már nem is foglalkozott velünk, mégis mindig figyelt rám, fölkereste a szüleimet. Beszélt apámmal, hogy András, van-e kedve a fiadnak iskolába járni? Hát, mondta apám, hogy van, persze hogy van.

Aztán akkor kiokoskodták, hogy Nyíregyházán, kertészeti gimnázium fog indulni azon az őszön, és ha úgy gondoljak, akkor engem oda beiskoláznak. Így is történt, bár persze nem ennyire egyszerűen. Ősz felé hajlott az idő, az egész család lázban égett, hogy mit csináljunk, hogy csináljuk. A parasztszülők gyerekével 1946-ban még nem nagyon lehetett terveket szőni. A legnagyobb kérdés az volt, hogy miből fognak engem taníttatni? Arra emlékszem, hogy szeptember legelején már törtük a kukoricát. Letörtük, és a termést apám elszállította Kisvárdára, a kereskedőkhöz, és ebből a kukoricapénzből jutott nekem arra, hogy a nyíregyházi iskolába kerülhessek. Ez azért érdekes, mert vonaton például akkor ültem először, amikor anyámmal 1946 szeptemberében fölszálltunk a Kisvárda és Nyíregyháza között közlekedő vonatra, amikor behoztak engem Nyíregyházára a középiskolába tanulni.

– Akkor ugorjunk egy kicsit. A nyíregyházi gimnázium után azonnal az egyetem következett?

– Igen, majdhogynem természetes módon, mert egyrészt jól tanultam, másrészt nagy volt a lendítő erő. Abban az időben, a fényes szelek, a népi kollégiumi mozgalom korszakában az 70 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

arra érdemeseket, a tehetséges szegény sorsú parasztgyerekeket igyekeztek arra biztatni, hogy tanuljanak tovább. Nagy volt a mozgás, sokan indultunk ekkor. Így néhány iskolatársammal nekivágtunk, és be is kerültünk az egyetemre az őszi beiskolázás alkalmából. Akkor még talán nem is Kertészeti Egyetemnek hívták, de a későbbi átszervezések nyomán a mi diplománkban is átírták a nevét a mai formára, de akkor én már régen újságíró voltam. Ez természetesen megint a véletlennek, a vak véletlennek köszönhető. Az egyetem elvégzése után hazajöttem. Nagy hiány volt mezőgazdasági szakemberekből, én is tele voltam újító elképzelésekkel, tervekkel, jó szándékkal, munkakedvvel. Így kerültem 1955-ben a Kemecsei Állami Gazdaságba gyakornoknak. És ahogy az lenni szokott a lendületes, ifjú emberekkel, valami miatt összekülönböztem a gazdaság igazgatójával. Ennek az összekülönbözésnek az lett a vége, hogy elgondolkodtam, nem lenne-e jobb valamelyik másik gazdaságba átmenni, mert ezzel az igazgatóval én egyáltalán nem tudok együtt dolgozni. Éppen ebben az időben a megyei újság, a Szabolcs-Szatmár Népe szerkesztősége fiatal, magasabb iskolai végzettségű szakembereket keresett. Mivel 1953-tól egy kicsit frissebb szelek fújtak a közéletben is, 1956. január elsejével én már a Kelet-Magyarország elődjénél kezdtem dolgozni kezdő újságíróként. Észre sem vettem, és kerek tíz esztendőt töltöttem ott.

Szerettem a szakterületemet, kiépítettem az ismeretségi körömet, jártam a vidéket és írtam.

Jól éreztem ott magam.

– Akkor hogyan kerültél éppen te a nyíregyházi stúdióba?

– A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának volt már korábban is kapcsolata a lappal. Kevés volt a képzett újságíró, át-át kellett járni dolgozni egyszer-egyszer. Én úgy kerültem ide, hogy a Kelet-Magyarország szerkesztőségek vezetőit felbíztatták, hogy ugyan lenne-e olyan munkatársatok, aki elvállalhatná a nyíregyházi rádióban a stúdióvezetői munkát. Annyira nem voltak elégedettek az itteni vezetéssel, működéssel, hogy alkalmanként még a pesti rádióból is lehoztak egy-két embert, hogy a szakmai munkán lendítsenek valamit. De hát azok hamar visszakívánkoztak. Az illetékesek is érezték, hogy gazdátlan ez a kis rádiós kollektíva.

Komolyabb szervezésre irányításra, szakmai igényességre lenne szükség. Nem álltam könnyen kötélnek, mert tíz esztendő mégis csak szép idő volt. Sajnáltam otthagyni a lapot.

– Milyen volt az írott sajtóból a rádióhoz menni?

– Nagyon nehéz volt azért, mert én személyesen nem voltam közvetlen kapcsolatban a nyíregyházi rádióval. Írogattam szakcikkeket, de azokat általában valamelyik újságíró kolléga segítségével juttattam el a rádió stúdiójába, és valaki fölolvasta a bemondók vagy a munkatársak közül. Csak annyira ismertük egymást, hogy ritka alkalmi, szakmai összejöveteleken találkoztunk a rádiósokkal mi, az újságosok. Mégis ismertem őket, legalább hangról, néhányukat személyesen is, de mindenkit mégsem. Pedig a csapat akkor szerényebb létszámú volt. Mikor idekerültem, velem együtt heten voltunk. Az adásidő még csak hatvan perc volt. Más volt a műsorok ritmusa, a terjedelmesebb anyagok uralkodtak, sok felolvasás, más a zene. Több volt a nevelő szándék, az ideológiai üzenet, direktebbek az elvi szempontok. Igaz, egészen más volt az akkori igény is. Szívesebben fogadtak volna a hallgatók terjedelmesebb adást, bővebb műsorválasztékot, de a lehetőségeink csak ennyire futották. A várakozások nagyobbak voltak az erőnknél. Egy órába mindössze ennyi fért. Majd aztán később lett másfél órás az adás. Aztán rádiós pályafutásom vége felé, a nyugdíjazásom előtt néhány évvel talán már kétórás műsorok is voltak.

– Többféle szerkesztési elv is élt egymás mellett. Volt reggeli adás is, kétszer tíz perc, és az esti sportadások is félórában. Vasárnaponként pedig egyben két óra. Valahogy így...

– Igen, ez már a mostani „rádiós veteránok” idejében történt. A nyolcvanas években...

– Azalatt a 24 év alatt, amíg stúdióvezető voltál, kineveltél nem is egy generációt. Ezek

71 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

közül biztosan tudsz említeni egy párat, és szívesen beszélsz róluk. Kik voltak ők?

– Sokan voltak, sokakkal dolgoztam együtt. A fejemben őrzöm legalább félszáz ember nevét. Volt, aki újságíróként fordult meg a stúdióban, akadtak olyan gyakornokok, akik több esztendőn keresztül is tevékenykedtek nálunk, külsősök, közöttük is nem egy remekül dolgozó. megbízható szakember. Sportos, hírszerkesztő, zene iránt érdeklődő, helytörténész, mezőgazdász, erdész, tehát elég sokféle szakember.

– Friderikusz Sanyi meg gyerekként került ide, sokáig külsősként dolgozott a stúdióban...

– Olyan kevés volt, mint Friderikusz, de például Rózsavölgyi Erzsébet, Zsóka kis úttörőként került hozzánk, gyerekversekkel meg színes történetekkel, iskolai dolgokkal szórakoztatta az akkori hallgatóságot. Sanyi jóval később, de szintén általános iskolás korában jött a stúdióba. Bejelentkezett, hogy kezit csókolom, engem a budapesti rádióból küldtek ide, hogy keressem fel a nyíregyházi stúdiót, mert itt tanulhatom meg igazán a szakmát. A Sanyi gyerek, rövidnadrágosan, valami gyerekműsorba igyekezett volna Budapesten bekerülni, és ott adták neki a tanácsot, hogy forduljon hozzánk. Általános iskolás korában viszonylag ritkábban. de középiskolásként már gyakrabban dolgozott, majd amikor a középiskolát elvégezte, akkor rendszeres külsős munkatársa lett a nyíregyházi rádiónak. Nagyon jó érzéke volt a riporthoz, a tényfeltáráshoz, még a klasszikus Ipper-féle 168 órába is be tudta dolgozni magát. Megtanulta a szakmát, minden jel szerint megtanulta...

– A régiek közül kit tudnál még kiemelni? Akik aztán később jó, illetve neves újságírók lettek?

– Gyarmati Béla is nálunk kezdett, majd a miskolci rádiónál volt munkatárs. Onnan került a miskolci Nemzeti Színházhoz, mégpedig hosszú éveken keresztül igazgatója is volt a teátrumnak. Sokra becsültem Pallai Jánost, aki szintén itt dolgozott, majd a Magyar Rádiót tudósította Debrecenből évekig, később az alakuló debreceni rádiónak lett a főszerkesztője, első stúdióvezetője. Szilágyi Szabolcs varsói tudósítóként lett ismert, talán ma is ott él. De sokan kerültek a fővárosba is. Elég szép számmal vannak. Hát ha nem is rádiós, de a fővárosba került Bálint Attila, aki előbb a Krónikánál dolgozott, majd immár évek óta a szakszervezeteknél ügyködik, mint szóvivő.

– Podráczky Zsuzsa is itt kezdett...

– Igen, Podráczky Zsuzsa is valamikor a nyolcvanas évek elején ment Pestre. Akkori vezetőnk, Pásztor László, aki a Körzeti és Nemzetiségi Adások Főszerkesztőségét vezette, rábeszélte arra, hogy változtasson munkahelyet, dolgozzon vele. ő a vidéki rádiók felelős vezetője lett. De említhetném Tóth Károlyt, a hozzám képest fiatal generációból, aki Ágoston Pistával volt kortársi, baráti közelségben, s a mi ösztönzésünkre indult a Riporter kerestetik versenyen, ahol nagyon jól szerepelt, győzött, és a televíziónál maradt. Ágoston Pista viszont évekig volt a helyettesem itt, Nyíregyházán, majd utódom is.

Nem szeretnék igazságtalan lenni azzal, hogy valakit kifelejtek, de próbálkozzunk tovább.

A budapesti rádiósok közül Nyíregyházán indult Antall Pista, aki Ratkó Jóskával kezdeményezője és szerkesztője volt a Hangsúlynak, ennek az irodalmi hangos folyóiratnak.

Most a központi rádióban, az Irodalmi Osztályon tevékenykedik. Ott dolgozik Pálfi Balázs a Napközben szolgáltató rovatánál, aki nyírbátori fiú, a főiskola után került hozzánk.

– Említetted Antall Pistát. Én tizenhat éve dolgozom a rádiónál, jó pár évet lehúztunk együtt, és emlékszem rá, hogy a Hangsúly szerkesztése idején bizony Antall Pistával volt némi gond. Nem is egyszer. Éppen az irodalom vált kényes, nehezen kezelhető üggyé...

– Igen, valóban, jól emlékszel rá. Antall Pistával voltak vitáink, sőt összetűzéseink. Az ő nyugtalansága, kíváncsisága, társadalmi érzékenysége, együtt az irodalom szabadosságával,

72 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

néha többet megengedett neki a műsor összeállításánál, mint amennyit én magam. Én végigültem a Hangsúly közönség előtti felvételeit is a Művelődési Házban. S annak kétségtelen spontán, keresetlen, szókimondó, nagyon érdekes hangulata volt. Viszont egészen más volt az, amit elbírt az élőszó, mint amit kibírt a hangszalag, pontosabban az adás, vagy még inkább az a politikai figyelem, ami az adás felé fordult.

– Aztán egy-egy ilyen Hangsúly felvétele után neked nem egyszer kellett menned a párbizottságra. A szőnyeg szélére állítottak miatta...

– Igen, ez vele járt, úgyhogy néha előfordult az, hogy Antall Pistával majdnem szó szerint összerúgtuk a patkót. Egyik alkalommal – úgy hirtelen eszembe jut –, emlékszem rá, hogy valami vers miatt úgy begurult, hogy a vita vagy az indulat hevében odacsapott az asztalra, ahol éppen ott volt a teás csésze, ami összevissza vágta a kezét. Balesetet csinált saját magának, mehetett összevarratni a kézfejét a sebészetre. De hozzá kell tennem, hogy egyébként Antall Pistát én akkor is nagyon sokra becsültem. A munkáját, az elszántságát, a műsorait.

– Igen, nagyon jó újságíró...

– Magam is nagyon megbecsültem, és végső soron nem csalódtam benne. Országos hetilapnál, rádiónál, televíziónál is megállta a helyét. Amit csinál, az rendben van. Antall Pista egyike azoknak a újságíróknak, akik még most is tartják velem a kapcsolatot, pedig talán nem is olyan sok időt töltött nálunk, talán valami hat-nyolc évet. Igen, rendszeresen tartja velem a kapcsolatot, minden esztendőben egyszer-kétszer levelet váltunk, telefonon fölhív, beszélgetünk.

– Ha már így említettük az újságírást, a szakmát, mi a véleményed a mostani rádiós teljesítményekről, televíziós műsorokról, egyáltalán a szakmáról?

– Azt hiszem, ez a legrázósabb kérdés, és nekem erre ráadásul válaszolnom kellene. Ám valószínű, hogy mégsem tudok rá válaszolni. Nem akarom a szakmát minősíteni. Az újságírást magát és a mai módszereket, fogásokat, szerkesztési elveket sem szeretném megítélni. Nem tehetem meg azért sem, mert nyugdíjaztatásom után teljesen visszavonultam a közéletből. Ki akartam maradni minden szakmai dologból, közszereplésből. Újságot ugyan, természetesen, olvasok...

– Közben hallgatsz rádiót, nézel televíziót, ezért biztos, hogy van véleményed...

– Van, van, pillanatnyi hatások kiváltotta indulatból még néha káromkodom is egy-egy műsor hallatán, láttán elkap a harctéri idegesség, de úgy különösebben nem tudnám megítélni, hogy ebben az új tömegkommunikációs hajrában, ami manapság létezik, hogyan is lehetne egyáltalán tárgyilagosan eligazodni. És akkor még itt vannak a mai szereplők. Megint olyan nehéz kérdés, mint amilyen az előbbi volt. Sőt, még olyanabb! Mert a rendszerváltást követően, hirtelen annyi újságíró lett, mint égen a csillag. S ezek az újságírók úgy nőttek ki a hétköznapi életből, hogy sem szakmai végzettségük, sem általános műveltségük, tapasztalatuk nem volt, csak sok kapcsolatuk, talán pénzük a fizetős iskolákhoz... vagy mit tudom én, milyük volt, talán bátorságuk, hogy nekivágtak ennek a nagyon-nagyon megtépázott szakmának, amit jobb híján még mindig újságírásnak hívunk.

– Beszélgetésünk elején én próbáltam megrajzolni, milyen vezetőnek láttunk, most azonban megkérdezem: milyen főnöknek tartottad te magad? Szigorúnak vagy engedékenynek? Mert én emlékszem rá, az alatt a pár év alatt, amíg együtt dolgoztunk, mi bizony néha tartottunk tőled.

– Mindig annyira kell szigorúnak lenni, amennyire a szakmához, a mindennapi munkához feltétlen szükség van. Egy szemernyivel sem többet. A többit, ami munka közben adódik, mindig jobb barátsággal és megértéssel kezelni, odafigyeléssel pótolni. Voltak eseteink

73 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

hajdanában, mit tudom, én hány évtizeddel ezelőtt, amikor a munkatársak közül valaki, egyik kollégám teljesen maga alatt volt. Megtépázta az élet, szétment a házassága, elvitte egy kicsit az éjszaka, megrogyott valami miatt. Ilyenkor soha nem szidtam. Nem toltam le, nem piszkáltam, nem egrecíroztattam, hanem félrehívtam, elbeszélgettünk. Próbáltunk segíteni, hogy hogyan és miként lehet a dolgokat megoldani. Az ö személyes gondjait is.

– Az az igazság, hogy abban az időben még talán jutott idő erre. De a mai rohanó világban semmire nincs idő. Legalább is arra nincs, hogy a személyes, családi gondjait megbeszélje az ember a kollegájával vagy akár a főnökével.

– Igen, ez kétségtelenül igaz, mert a nyíregyházi Rádiónak a mostani napi műsorideje olyan terjedelmes, hogy én csak bámulom, hogy miképpen tudjátok megtölteni. Hogy a volt kollegáim és a legfiatalabb újságírók hogyan képesek megoldani azt, hogy megtöltsék tartalommal a műsoridőt. Amikor belátogatok a stúdióba csak bámulom őket, mert ez igenigen nagy teljesítmény. Igaz, hogy hajdanában az egy perces, mástél perces tudósításhoz, interjúhoz, riporthoz a negyedórás-félórás krónikában rengeteg idő kellett. Míg az a másfél perces interjú megszületett, összeállt, mondjuk egy 15-20 perces, laza szerkezetű anyagból, amit készítettek a kollégák. az sem volt kis dolog. Mégis más volt a szerkezete annak a bizonyos 60 perces, vagy 120 perces műsornak. Egészen más volt, mint a mostani újságírás.

Más volt a munkatempó, és hát valahogy a becsülete is más volt a szakmának. Azt hiszem – talán nem tévedek, és nem sértek meg senkit –, komolyabb volt, mélyebb volt, mint a mostani újságírás általában.

– Hol telnek a nyugdíjas évek? Én tudom azt, hogy neked van egy nagyon szép kerted, tavasztól őszig szinte nem is lehet megtalálni téged itthon, még telefonon sem, mert állandóan a kertedben töltöd az időt.

– Mint pótcselekvés, tökéletesen megfelel a kertben való munkálkodás. De ne tűnjek cinikusnak. Én tényleg szeretem a kertet. Persze, hogy szeretem. Szeretem azért, mert elfoglaltságot, mert kikapcsolódást biztosít, szeretem, mert azért a munkámnak valami eredményét mégiscsak látom. Bár egyre nehezebb a kerti munkálkodás. Mégis létkérdés, hogy mozogjak, mert a lábam rossz, nehezen mozog már, állandó fájdalommal küszködöm és egyéb gondjaim is vannak, úgyhogy én minden nap örülök, hogy reggel el tudok menni a kertbe, este pedig haza tudok jönni a kertből, mert az egész napi szöszmötölés után az ember elfárad. Mégis csinálni kell. Jól esik csinálni.

(A beszélgetést Samu András 70. születésnapján, 2000-ben, a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában rögzítettük. Ez a hangfelvétel szolgált az írás alapanyagaként.)

74 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Rácz István (1929–2002) Takács Péter

Néhány éve még ott állt a katedrán, és a gonddal megválasztott témáról a történész elődök által már feltárt részigazságokat bővítette, csiszolta, egészítette ki egy emberöltőnyi idő szorgalmával áttanulmányozott források szakszerű elemzésével. Rácz István ugyanis tudta, hogy a történelemben nincsenek megdönthetetlen axiómák. Tudta, hogy szakmája igazságainak hol húzódnak az ésszel és érzelemmel megválasztható és kiterjeszthető, logikailag is követhető határai. Tudta, hogy a históriában mind a részkutatásoknak, mind a szintézisek megalkotásának nemcsak emberi buktatói, hanem objektív korlátai is vannak, s ha egy-egy tanítványa, vagy tudóstársa a szükségesnél és a megengedettnél mesébe illőbben fantáziált a múltról, halk határozottsággal intette, hogy az elődök és a források másként beszélnek. Katedrán és az íróasztal mellett indulatairól és érzelmeiről csak annyit árult el, hogy nagy odaadással és szeretettel műveli szakmáját, amelyikben senkinek és soha nem adatott meg a jelenségek és folyamatok laboratóriumi megismételgetésének végső bizonyságot hordozó próbája. Ezért mindig csínján bánt a visszaszólni nem tudó történeti személyiségek értékelésével, az időtől és tértől elszakított nemzeti és nemzetközi összehasonlításokkal. Történelmet írt abban a korban, amikor többen értettek a történelem diktálásához, mint ahányan olvasták a történelmi munkákat. Szelíd szigorúsága és önmagával, tanítványaival szembeni igényessége tiszteletet parancsolt. Úgy tanított és művelte a szakmáját, mint a föld népének a legjava hajdan a szőlőskerteket és szántóföldeket. Tudta, hogy korai fagy, tavaszi áradás, nyári szárazság, jégverés, idejekorán jött dér, de gonosz szomszéd, karámból szabadult csorda, elkószáló konda, idegen had, országjáró csavargók, az égből lecsapó seregélyraj, a földön túlszaporodott rágcsálók mind-mind tönkretehetik a termést. Tudta azt is, hogy merész mesék éppúgy tönkreteszik a múltat és a jelent, mint a gondolati kalodák, a kipányvázott tilalmak, a kaptafára húzott elmélkedések, a laza esetlegességek szenzáció ízű kuriózumai, vagy a tértől, időtől és társadalmi állapotoktól független osztályharcos kizárólagosság erőltetése. De bárahányszor megeshetett a baj, mikor eljött az ideje a nyitásnak, metszésnek, szántásnak, kapálásnak, szénakaszálásnak, aratásnak és szüretnek, mint a vándormadaraknak ősszel menni, tavasszal jönni kellett, a föld népe sem maradhatott el a szőlőskertekből, szántóföldekről. Rácz István sem óhajtott soha megszabadulni a források bűvköréből. Utánuk ment megyei levéltárakba, parókiai, plébániai hivatalokba, kollégiumi könyvtárakba, intézményi levéltárakba, a sajtórengeteg betű- és cikkhalmazainak erdejébe.

De hagyjuk a példálózást, mert Krisztus születése után kettőezer-kettő október 11-én bezárultak Rácz István magántörténelmének a lapjai. A gyászkeretes jelentés – immár történeti forrás – „mély fájdalommal tudatja”, hogy a történettudomány doktora, Debrecen díszpolgára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora, dékán-helyettes, a KLTE Történelmi Intézetének egykori igazgatója, hajdani tanszékvezető, az Apáczai- és Csokonai díj etc... etc... birtokosa, ami porból és sárból volt belőle, azt visszaadta az anyaföldnek, ahonnan vétetett. Megismételhetetlenül és kizárólagosan egyedi lelke és szelleme pedig beköltözött az örökkévalóságba. A múlandó testet végső útjára bocsátó református püspök hite szerint, lelke valahol az Úr közelében tanulmányozza a világmindenségről és Isten minden bárányáról az örökkévalóság el nem évülő, soha meg nem rongálódó, hiánytalanul rendezett forrásait. Szelleme pedig immár kikezdhetetlenül belekristályosodott azokba a történeti munkákba – tanulmányokba, monográfiákba,

75 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

forráskiadványokba –, amelyeknek utolsó könyvét – az Egyház és társadalom címűt – a halála előtti napon adta a nyomdába. Ezzel jelképesen is lezárta, hiánytalanul kerekké formálta viszonylag korán elmúló életét Rácz István. Nem hagyott maga után csonka, befejezetlen művet, azonban rangos, még megírandó monográfiák forrásbázisától ragadta el a kaszás, bár az Úr neki ajándékozta időt sohasem pazarolta fölöslegesen. Nemes harcokkal, csodálnivaló küzdelemben töltötte el földi éveit Bűdszentmihályon, Hajdúnánáson és Debrecenben. A tér nem túl tágas. Nem fér bele se Boston, se London, se Manchester, se New-York, de még Prága, Varsó, Moszkva sem. Rácz István erényeit és érdemeit nem a repülőkkel bekalandozható tágasságban, inkább a létezés és a gondolkodás mélységeiben és magasságaiban kell keresnünk. Ha ilyen jellemzők után kutatnak a kollégák, tanítványok, történészek, a huszadik századi magyarság predestinációs létintervallumai közé rajzolt ívek tűnnek szemeik és elméik elé, bár éppen a huszadik század volt az, amelyikkel szakmailag a legkevesebbet foglalkozott.

Rácz István a hajdani Bűdszentmihályon (ma: Tiszavasvári) született 1929-ben. A Rácz családnév és a megvallott kálvinista hit sejteni engedi, hogy a hajdan Szentmihályon is, Tiszabűdön is megtelepített, de hamar magánföldesúri hatalom alá vettetett, jobbágy vagy zsellér, majd paraszti sorsra ítéltetett hajdúk leszármazottjaként látta meg a napvilágot. Ősei szerethették a szabadságot, mert a hajdani mezőváros belső statútumokkal túlszabályozott kötelékeiből a település több ezer holdra kiterjeszkedő határában a több szabadsággal és kevesebb formasággal, főleg pedig kevesebb földesúri, gazdatiszti és intézői hatalommal keserített tanyára szálltak. 1929-ben az akkor már csak nagyközség Bűdszentmihály szétszórt, magányos tanyáin a viszonylagos szabadság mellett az ernyedetlen szorgalom táplálta a családok emelkedési vágyát.

Az említett szorgalom mellett a korán jelzést adó tehetség okán került Rácz István a hajdúnánási református gimnáziumba. Nincs most terünk a magyarság létértelmét megújítani képes népi tehetségek 1930-as 1940-es évtizedekben megindult rajzásáról elmélkedni. Itt meg kell elégednünk annyival, hogy Rácz Istvánt ez a lendület sodorta a hajdúnánási gimnáziumba, majd Debrecenbe, az egyetemre, ahol magyar-történelem szakos hallgatóként mestert talált Szabó Istvánban. Szabó István pedig a leghűségesebb, értelmiségi és tudós ideáival talán a leginkább harmonizáló tanítványt Rácz Istvánban. A történész professzor tanítványát a tehetsége és a mestere iránt nem múló hűsége ugyanolyan tanári és tudósi értékrend felvállalására sarkallta. Lehetőleg távol az aktuálpolitikától, távol az egyetlen párttól, majd a kiforratlanul felbuzgó pártoktól, szolgálni a tudományt és a föld népének emelkedését.

Ezt valósította meg a katedrán, a vizsgákon, a szemináriumokon méltányos szigorával, a követelmények szintjének teljesítése alól kivételt senkinek nem engedő következetességével.

Ha tudásról, tudományról, tehetségek felfedezéséről volt szó, sohasem volt se rest, se elnéző, se kivételező, se hajbókoló, se tiszteletlen. A szélhámosságot, a behízelgést, a teljesítménynélküliséget, a lustaságot, a felületességet nem tűrte maga körül. A látványos csillogás helyett inkább vonzotta a csendben munkálkodás, az értékteremtés. Azon – ma már rohamosan kevesbedő – tudósok és tanárok közé tartozott, aki nem vágyott felületes csillogásra, nem irigyelte másoktól a fényt, s messze elkerülte a harsogó divatot. Szívósan, szisztematikusan, mint régi építőcéhek a katedrálisokat – évezredeknek szánva a falakat, boltíveket –, úgy építette, tökéletesítette önmaga látásmódját és tudományos eredményeit: tanulmányait, monográfiáit.

Semmi divat után való kapkodás nem érhető tetten munkásságában. Szigorú belső logika vezérelte témaválasztásait is. Első írásai a reformkori radikalizmus tájaira kalauzolnak bennünket. Múltkutató munkájának kezdetén, az elvileg szükséges, de társadalmi támogatás nélkül hónapok alatt elsorvadt szatmári 12 pont keletkezési körülményeit, országos visszhangját és a radikális lendület megkopásának okait elemezte.1 Tanulmányának

76 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

megállapításai máig helytállóak, mint ahogyan Somogyi Antal reformkori vándorpatriótáról is ő rajzolt mindmáig legmaradandóbb portrét.2 Ezeknek a reformkori politikai fellángolásoknak az elvetélődései, kudarcai késztették arra, hogy szembenézzen a föld népével, annak társadalmi, politikai, ideológiai, eszmei törekvéseivel, s visszahátráljon időben is, addig a korig, ahol megbomlott a magyarság történelmi létének harmóniája. Ekkortól kezdve tanulmányainak, monográfiáinak, forráskiadványainak sora a 16. században összezavarodott, fényét, erejét és létének irányát vesztett magyarság múltjával nézett szembe. A magyar romlásnak történelmileg legizgalmasabb századát, a 17. századot kezdte vallatni. Nem az egymás ellen is vádaskodó, hetenként, hónaponként királyt, fejedelmet, urat cserélő grófokat, bárókat vizitálta, nem is a romantikával oly gyakran fűszerezett várharcok hősiességgel elegyes militarizmusát kutatta, hanem azt vizsgálta, hogy a három részre szakadt ország lakóira szabadított históriai káoszból milyen kiutakat keresett a föld népe. Így talált rá a hajdúkra és a reformációra, s ezek lokális szimbólumaira, a Hajdúságra és Debrecenre. E témákhoz élete végéig hű maradt.

1957-ben már megjelentetett egy könyvecskét a hajdúkról,3 s ezt követően olyan alapos elemzését végezte el e történeti, társadalmi kérdéskörnek, hogy az e témában 1969-ben kandidátusi értekezésként megvédett, s még abban az esztendőben publikált monográfiáját4 máig sem kerülheti meg egyetlen kutató sem, aki a hajdúkról és a 17. századi magyar társadalomról el akar mondani valamit. E monográfia megírásakor Rácz István már birtokában volt minden történetírói erénynek. Gondosan feltérképezte a hajdúkkal foglalkozó szakirodalom teljességét. Felkutatott minden e témába vágó forrást. Lehántotta a kérdéskörre évszázadok során rátapadt romantikát, mindenféle históriai mendemondát. Összehasonlította a magyar hajdúságot egyéb országok, királyságok katonanépeivel, s úgy találta, hogy a Magyar Királyságban funkciójuk, szabadságfokuk és történeti szerepük a hajdúknak a székelységhez állt legközelebb, s a határainkon túli világban a kozákokhoz hasonlíthatók a leginkább. Külön gondot fordított arra, hogy a fogalom mögé felsorakoztatható társadalmi elemeket finom jogi kategóriákkal árnyalja, és szerepkör szerint is elkülönítse őket egymástól. Bocskai megtelepített hajdúi mellett felhívta a figyelmet az erdélyi fejedelmek legkülönbözőbb időkben szabadságolt hajdúira, a magánföldesúri és szabad hajdúk sereglésére, hadi, gazdasági és társadalmi szerepük különbözőségeire. Rávillantott arra is, hogy a történelmi folyamatban az említett hajdúcsoportok más-más jövő vállalására kényszerültek. Nem hallgatta el azt sem, merről, honnan jöttek, időben meddig és milyen társadalmi rétegekig nyúlik vissza genezisük. Nem takarta be azokat a társadalmi, igazgatási és közbiztonsági anomáliákat sem, amelyek megjelenésüktől megtelepedésükig, sőt az követően még legalább egy félszázadig kísérték a sorsukat. A hajdú-kérdést mindmáig legmélyebben elemző monográfiájának megjelenése után sem hagyta nyugodni a téma. Számos tanulmány, könyvrészlet keretei között végzett „mélyfúrásokat”, a hajdúk sorsának alakulását vizsgálva.5 Rácz Istvánt ugyanis nemcsak egy-egy történelmi esemény, ezen belül nemcsak az ok, hanem az okozat és a következmény is foglalkoztatta. Folyamataiban, azon belül pedig komplexen vizsgálta a múltbeli történéseket, társadalmi fejleményeket. Azon kevés történészek közé tartozott, akik nem csapongtak korról korra, témáról témára. Sohasem törekedett évszázadokat, korokat, országokat átívelő, felületes szintézisek alkotására, annál inkább a történelmi jelenségek ok-okozati összefüggéseinek feltárására, a forrásokból kihámozható minden szempont megragadására. Mindig a történeti folyamatok mélyére nézett, s minden esetben a lehető legteljesebb forrásfeltárásra törekedett. Ezért volt viszonylag kevés témájú történész, de amelyik históriai tájat, jelenséget, eseményt, folyamatot, társadalmi képződményt végigpásztázta történetírói módszerével, ott kivirágzott a múlt, és teljes pompájában ragyogott. Ilyen eljárással közelített másik nagy témájához, a paraszti migrációhoz is.

Még javában dolgozott a hajdúság történetének szintetizáló művén, amikor 1962-ben

77 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

publikálta e kérdéskörben az első tanulmányát A kivándorlás és a magyar uralkodó osztály (1849–1914)6 címmel. A paraszti társadalom jellemzőinek, mozgalmainak a vizsgálata során jutott el történelmünk e nehezen tisztázódó témaköréhez. Végigtekintve a föld népének magyarországi történetén, tapasztalnia kellett, hogy az ország három részre szakadása hatalmas térségekben vetette ki a korabeli falvaiból, telkeiből a parasztságot, s egy korábban szórványosan jelentkező, alig-alig ismert rétegképződést indított el, amely folyamat igazán csak a Rákóczi-féle szabadságharc után jutott nyugvópontra azzal, hogy a hajdúk katonatömegét részben visszavetette jobbágysorba, másrészt a Hajdúságban kikristályosított a nagyszámú, a rendi jobbágyi függőségtől mentes szabadparaszti réteget. A 18. század viszonylag békés periódusa telítette lakosokkal a falvakat, aminek következtében új típusú feszültségek generálódtak, amelyeket olykor felülről is táplált az államhatalom.7 A magyarországi nemesség rövidlátó önzésének következtében két emberöltőnyi idő sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy az ország irányításáért felelős elit a társadalmi folyamatokat törvényes reformjaival normális mederbe terelje. Ennek következtében olyan mértékű elégedetlenség és annyi anomália halmozódott fel a paraszti világban, amin csak ideig-óráig segített az 1848-as jobbágyfelszabadítás. A megmerevedett birtokstruktúrák, a haszonorientáltság vad hajtásainak tobzódása, a 19. század második felének demográfiai jellemzői, társulva a mezőgazdaságban is lezajló technológiai eszközváltással, a paraszti munka termelékenységét közel megháromszorozta. Ennek következtében tömegével szorultak ki a hagyományos munkaszervezet folyamatából a falvak lakói. A tőkés réteg és a hagyományos történelmi földbirtokos osztály nem talált, igazán nem is keresett megoldást ennek a bonyolult társadalmi kérdésnek a kezelésére, megoldására. Kezébe vette hát a parasztság saját sorsának intézését, és a 17. századra jellemző mértékű, de ezúttal teljesen más irányú és eredményű migrációt indított el. 1849 és 1914 között több mint két és félmillió ember elhagyta az országot. A népi szociográfia művelői után a forrásokra épülő történeti tényfeltárás is megerősítette, hogy a dualizmus korának társadalmi visszásságai miatt ennyien szavaztak a lábukkal. Rácz István nemcsak a kivándorlók számát állapította meg hozzávetőleges pontossággal. Feltárta az okokat, a vándorlás irányait, lüktető ritmusát is.

Rávillantott a folyamat vámszedőire is. Megvilágította a vándorbotot ragadók reményeit, sikereit és csalódásait is. Ismertette az oda-vissza vezető utakat, szólt a hazatérőkről és a végleg kintmaradókról.

Korábban a népi írók szociográfiai műveiben, újabban a történetírásban is divat a kivándorlás minden hátrányáért a magyar birtokos arisztokráciára hárítani a felelősséget. Rácz István nem tette ezt. Nem bíróként ítélkezett, történészként mutatott be egy társadalmi jelenséget, folyamatot. Kimondatlanul is benne foglaltatik A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849–1914 című szintetizáló munkájában,8 hogy bonyolultabb, szerteágazóbb és általánosabb ez a folyamat, semhogy akárha egyeseket, akárha társadalmi rétegeket ennek kapcsán megítélhetnénk. Kimondatlanul is tudta Rácz István, hogy nemcsak a kastélyokat, kúriákat zárták el a társadalom alsóbb rétegei elől magas kerítésekkel, de a bankárok trezorjaihoz sem vezetett promenád, s hogy a gyárosok, tőkés vállalkozók, az új haszonelvű polgárság világa sokkal zártabb volt a leggőgösebb arisztokraták kastélyainál is.

Egyébként sem keresett bűnbakot Rácz István a történelmi folyamatok bemutatása, elemzése során. Történészként tudta, hogy a gazdasági-, társadalmi életben olyan nagy erejű tendenciák, mondhatnánk azt is, törvények működnek, amelyek magukkal cipelik az egyéni szándékokat, akaratokat, politikusi vágyakat, emberi közönyöket, olykor a bűnöket is, de egyéni, sőt társadalmi réteg-akarattal sem másíthatók meg, legfeljebb színezhetők, árnyalhatók. Rácz István munkásága során mindvégig a hazai történelem fontos terrénumaira irányította figyelmét, de a legnagyobb biztonsággal azért mozoghatott e területeken, mert a Kárpát-medencében zajló folyamatokat mindig összevetette azokkal az európai társadalmi, történelmi tendenciákkal, amelyeket az idő termelt ki magából. Miközben a magyarországi

78 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

kivándorlást elemezte, nem feledkezett meg annak a jelzéséről sem, hogy bár lényegesen másféle erők működtették az angol, francia, német és olasz társadalmakat, Észak-Amerika mégis megtelt angolokkal, Kanada franciákkal, és népességük arányában az olaszok, németek és lengyelek is több kivándorlót bocsátottak útra, mint a magyarok.

A magyarországi kivándorlást elemző munkájára a szakma és a közvélemény is érzékenyen reagált. Elemző méltatást közölt róla a Valóság,9 a Südostforschungen,10 az Agrártörténeti Szemle,11 a Társadalmi Szemle,12 és szakmai munkát illetően viszonylag sok napilap, ismeretterjesztő fórum hívta fel rá a figyelmet.13 A kellő számú mélyfúrás, előtanulmány14 és előadás után megjelent monográfia a közvélemény és a szakma feltűnő érdeklődése mellett meghozta Rácz Istvánnak az akadémiai doktori címet is. Ekkortól az ország legjelesebb történészei között tartották számon. Tegyük hozzá: megérdemelten.

A paraszti migrációt szintetizáló művének megjelenése után Rácz István szisztematikus forrásfeltárásba kezdett. Ez a szemrontó, fáradságos, időigényes és nagy precizitást igénylő munka Debrecenhez láncolta képzeletét, kutatói tevékenységét és szorgalmát. Hallatlanul finom történészi érzékkel ismerte fel, hogy az ország három részre szakadásától a 18. század végéig a magyar történelem és társadalom lehetőségeit, sajátosságait és jellemzőit – túl a militáris szférán – az ország legnagyobb városa, a Hortobágy és a Hajdúság közé ékelt Debrecen élete sűrítette leginkább magába. A paraszti lét, az agrárgazdaság úgy ötvöződött e város életében a kézműiparral, a kereskedelemmel, mint sehol másutt az országban.

Ugyanakkor századokon keresztül nemcsak jelképe, valós hordozója is volt ez a város a magyar szellemi-, egyházi- és hitélet legrangosabb törekvéseinek is. Lokális helyzeténél és szellemiségénél fogva mindvégig összekötő kapocs volt e város a Magyar Királyság és Erdély között, és őrt áll a török és az osztrák-német hatalmi, politikai és szellemi törekvésekkel szemben, védve a magyarságból mindazt, ami megvédhető volt. Jó érzékkel ismerte fel, hogy ez a város a viszonylag korán megépült kollégiuma homlokzatára illesztett Ora et Labora jelszóval magába sűrítette mindazon értékeket, amelyeket a 16. század derekától a 18. század végéig a hadászaton kívül jövőt építő szándékkal megteremtett a magyarság a Kárpátmedencében. Rácz István a történész szakma tudós művelője mellett volt annyira tanár, hogy ezt az értéket akarta megismerni minden mozzanatában, és nemcsak tanítványai, hanem a mai magyarság elé is tárni követendő példaként. Ezért nem sajnálta idejét, szorgalmát, hogy ennek az elévülhetetlen értéknek a forrásbázisát is feltárja. Nem deklarálni akarta, nem frázisokkal, politikai ízű szólamokkal akarta kifejezésre juttatni sejtéseit, hanem a hétköznapok világáról beszélő forrásokkal bizonyította e város szerepének a magyarság egészére gyakorolt hatását.

Ezért vállalta fel a forráskiadványok szerkesztését,15 s ezért gyűjtött össze, rendezett sajtó alá maga is több kötet forrást a város életéből.16 Miközben végezte ezt a hallatlan türelmet és roppant figyelmet kívánó munkát, valóságérzéke is figyelmeztette, a források is meggyőzték arról, hogy nemesek és parasztok, nemesek és városlakók viszonyát a hétköznapok világában képtelenség az osztályharc egyetlenül uralkodó szempontjára felfűzni. Bonyolultabb a társadalmi élet és a mindenkori gazdasági folyamat annál, semhogy egyetlen szempontú magyarázat visszaadná a történelmi lét végtelenül színes summáját. Néhány előtanulmány17 megírása után a kérdéskört mongrafikusan is feldolgozta.18 Az alföldi városlakó nemesek között elvétve akadtak arisztokraták is. Elsősorban olyanok, akiket valamilyen közszolgálati szerepkör kötött a közhatalmi intézményekhez az igazgatás vagy igazságszolgáltatás szférájában. Gyakrabban költöztek mezővárosokba vagy szabadalmazott városokba középnemesek, akik vagy anyagi helyzetük miatt, vagy belső indíttatástól vezérelve vállaltak közhivatalt, vagy éppen gyermekeik előmenetele, iskoláztatása szempontjából választották a mezővárosok, városok iskoláit, s ehhez kötötték lakóhelyüket. A városlakó nemesség zömét azonban az armalista, taksás, agilis, egyházi és egyéb, a nemesség alsó rétegéhez tartozók adták, akikhez csatlakoztak az ilyen-olyan okból megnemesedett polgárok. Ez a réteg szoros kapcsolatban

79 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

állt a köznapi termelőmunkával, s a mindennapok során rendre érintkezett a nem nemesi városlakókkal, polgárokkal, lakosokkal, zsellérekkel is. Nem volt általános, de nem is tekinthető kivételesnek, hogy ezek a rétegek baráti, munkafolyamatbeli, néha-néha házasság révén családi kapcsolatokat is teremtettek egymással. A rendiség korában mindenkor mindenki beleszületett egy hagyományrend fenntartotta, egymástól kontúrosan elhatárolódó társadalmi rendbe, s ez többnyire élete végéig meghatározta társadalmi presztízsét és státuszát. Ezek a korlátok csak nehezen voltak leküzdhetők, s olykor generációkig tartó gyanúsítgatásokat, elhatárolódásokat, leszólásokat kellett elviselni, hogy valaki kivergődjön születésekor örökölt rendi helyzetéből. Rácz István bizonyítja azonban, hogy nem volt annyira embertelen és zárt ez a világ, hogy a legszínesebb kapcsolatrendszer át ne szőtte volna.

Olykor a vagyon, a pénz, a várható örökség, a gazdagság is át- meg áttörte a rendi korlátokat, s áttörte az emberi érzelem is: a gyakran fellángoló, vagy ritkábban egy életet betöltő szerelem. Rácz István érdeme, hogy történelmi forrásokra támaszkodva bebizonyította: a városlakók között az ilyen rendi korlátokat áttörő kapcsolatok gyakrabban jöttek létre, mint a falvakban. Igaz, itt a társadalmi mobilitás is élénkebb volt, mint a falusi Magyarországon.

A már felvillantott dolgozatok és a több évtizedes tanári munka közös szellemi terméke az a szintézis, amelyik máig kuriozitásnak számít a magyar történetírásban, s alkalmat ad arra, hogy újragondoljuk azt a megközelítően másfél századot, amelyiket a török hódoltság korának nevez a magyar történetírás. A történeti szaktudományban is ritka körültekintéssel és bizonyító erővel vázolta fel Rácz István a török-magyar egymás mellett élés hétköznapokra gyakorolt hatását A török világ hagyatéka Magyarországon című szintézisében.19 Az élénk visszhangot kiváltó20 munka egyetlen gondolata sem szegül ellene azoknak a tudományos elemzéseknek és megállapításoknak, amelyeket immár két és fél, három évszázada tárt fel a tudomány. A dolgozat gondolatmenetét nem is arra az ahistorikus fonalra fűzi fel Rácz István, amelyik manapság a gondolati gengszterizmus divatőrületeként megtiltaná az Egri csillagok tanítását és a belőle készült film bemutatását, mert az néhány értéktagadó kozmopolita állítása szerint, brutalitást sugároz. Rácz István tudja, és könyvében sem tagadja, hogy a török– magyar konfliktus több százados valósága igencsak gazdag volt kegyetlenségekben. Tudja, ábrázolja azt is, hogy a Kárpát-medence területén két értékrend vívott egymással engesztelhetetlen és kibékíthetetlen küzdelmet. Tudja, bemutatja azt is, hogy a Szent István által választott keresztény értékrend az Európa szellemiségéhez tartozást jelentette. Tudja, bemutatja azt is, hogy a korabeli magyarság egyetemlegesen, és saját akaratából választotta ezt az értékrendet. Tudja, bemutatja, hogy itt naponként lehettek átjárások, hódolások, árulások, alkalmazkodások a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek hadinépe, közigazgatási fennhatósága között, de a törökké vedlett renegátokat nagyítóval kell keresni a magyar és török források között. Tudja és érzékelteti, hogy ennek a többszázados küzdelemnek olyan hősei voltak, mint Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Dobó István, Szondi György és felsorolhatatlan serege a keresztény értékrend védelmezőinek. Tudja, hogy az erdélyi fejedelmek Bocskaitól Apafi Mihályig, ha tárgyaltak is a törökkel, ha adóztak is neki, ha keresték is a szultán kegyét, azzal a szent bizonyossággal tették, hogy a magyarok megőrizhessék keresztény értékrendjüket. A leggyalázkodóbb posztmodern nihilista sem vádolhatná azzal Rácz Istvánt, hogy ebből az értékrendből egy jottányit is engedett volna a történetszemléletében. De Rácz István azon történészek közül való, aki választott témájához mindig a források teljességének feltárására törekedett. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak a palotákban, a várakban, a csatatereken, a Héttoronyba zárt foglyok börtöncelláiban van otthon, hanem a paraszti kunyhókban, a pásztorok szállásain, a karaván-szerájokban, a vásárokban, török mecsetekben, budai, pécsi, egri minaretekben, fürdőkben, az alföldi állattartó mezővárosok korcsmáiban, kertjeiben, városházaiban, bírói lakjaiban is. Belekóstol a pásztorok ételébe, a háziasszonyok konyhájában készült ebédekbe, megszemléli a kertek fáit, növényeit, a hódoltság népeinek öltözködését, csecsebecséit, díszeit, lakberendezkedését

80 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

etc... etc... Azt is tudja, hogy másfélszáz esztendő az egymás mellett élésben nem telhet el úgy, hogy hódító és hódított kölcsönösen ne hatna egymásra, hogy divatok, kelmék, áruk, szokások ne cserélődnének kölcsönösen, és hogy zsákmányolt fegyverek, ruhák, ékszerek, lovak, egyéb állatok gazdátlanul és használatlanul maradnának. Tudja azt is, hogy ha az élet végső értelmét adó keresztény és muzulmán értékrend nem is békíthető össze, ha Isten és Allah egyetlen percre sem trónoltatható egy paradicsomban, a köznapi élet elviselésében, szervezésében, a megélhetés előteremtésében, a ruházkodásban, a tisztálkodási szokásokban, az állatorvoslásban, a gyógyításban, az egymás gyilkolására szolgáló fegyverekben, a megtermelhető és elfogyasztható ételekben vannak bőven olyanok, amelyeket mindkét fél érdemesnek tarthat a maga kultúrájába beépíteni, annak ellenére, hogy a másik eszmei, szellemi értékrendjéhez nem idomul, és Isten hajléka vagy a templom helyett nem siet a mecsetekbe, dzsámikba létének értelmet adni. Erről szól Rácz István úttörő érdemű tanulmánya, amikor szerbe-számba veszi azokat a hagyatékokat, amelyekkel másfélszáz esztendő alatt gazdagította magát a lelki, eszmei és kulturális szuverenitását, mindenekelőtt pedig a hitét rendíthetetlenül megőrző magyarság.

Renegátsággal, netán nihilizmussal, a mohamedanizmusnak tett ahistortikus engedménnyel már csak azért sem vádolható meg Rácz István, mert a török világ hagyatékainak számbavételével párhuzamosan mélyült el a tudományos érdeklődése a történelem és a vallási hitvilág összefüggései, Debrecen és a kálvinizmus történelmi szerepe iránt. Az e témában megtartott kurzusok, speciálkollégiumok, szemeszterek, feltárt és publikált források, megírt tanulmányok és monográfiák nemcsak a kálvinista hitű professzornak otthont adó Debrecen iránti lokálpatrióta-hálából megszületett szellemi termékek. Sokkal inkább a magyarság 16– 19. századi történelmének talán legégetőbb problémáival szembenéző munkák ezek, ahol a társadalomszervező intézmények, az egyéni és történelmi létnek a vegetáción túl is értelmet és értékrendet adó jelenségek kerültek ezáltal történetírói munkásságának homlokterébe. Nem teológiai vizsgálatokat végzett, hanem szakmájának intim berkein belül maradva, azt vizsgálta, hogyan építette fel lelki szükségleteinek kielégítésére egy nép vallási intézményeit, miként finanszírozta meg annak működését, hogyan teremtette meg a társadalom mind szélesebb rétegei számára az alfabetizációs műveltség megszerzésének intézményi és szellemi kereteit, mennyit áldozott ezek működtetésére, hogyan viszonyult egymáshoz protestáns városokban, mezővárosokban, falvakban a világi és egyházi vezetés, s az „ora et labora” erkölcsi parancsát szigorúan követő, önkormányzatára féltékenyen vigyázó Debrecen időről időre milyen kereteket és lehetőségeket teremtett polgárai gazdagodására, lakóinak gyarapodására, a belső társadalmi mobilitás fokozására, s miként igyekezett egyházi és világi intézményein keresztül elhárítani a város önkormányzati jogának csorbítására irányuló kísérleteket.

Számos elő- és résztanulmány publikálását követően21 olyan szintézisek kerültek ki e témákban Rácz István műhelyéből, mint Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai,22 a Protestáns patronatus. Debrecen város kegyurasága23 vagy A debreceni cívisvagyon.24 Mind-mind jelentős monográfiák, amelyek messze túlmutatnak a helytörténetírás kérdéskörein. Nemcsak Debrecen, az Alföld és a magyarság 19. század elejéig legnagyobb városa emeli országos érvényűvé e témákat, s még csak nem is a reformáció magyar „Rómája” teszi érdekessé őket, hanem mindenekelőtt Rácz István történetírói módszere és a téma megközelítése. Közérthető stílusán túl ezekre a monográfiákra minden esetben az életszerűség a jellemző. Végiggondolójuk nemcsak a forrásokban tobzódik, nemcsak az elődök eredményeit fejleszti tovább, hanem minden esetben, akár vagyonról legyen szó, akár iskoláról, akár egyháztámogatókról, az intézmény és jelenség leírása, bemutatása mellett a funkcionalitást, a társadalomban betöltött szerepkört vizsgálja.

Fő szempontja, hogy az intézménnyel, hittel, vallási meggyőződéssel, vagyonnal együtt élő ember, városlakó, polgár, peregrinus, rektor, prédikátor, püspök mennyit használ vagy árt

81 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

adottságaival, tehetségével a társadalomnak, a város- és országlakóknak. Nem öncél hát, nem is a gondos szorgalommal kimunkált tehetség csillogtatása a cél. Az intézmény a társadalmi közegbe ágyazódik be. Azt szolgálja, azt alakítja, formája, emeli vagy rongálja, húzza lefelé.

A kálvinista reformáció egyházi, kulturális és közszolgálati intézményeit Magyarországon – legalábbis a 19. század közepéig – minden esetben a helyi és regionális társadalmak dajkálták életre, tartották fenn, és működését csak akkor finanszírozták meg, ha annak tevékenységében láttak, tapasztaltak annyi lelki vagy anyagi hasznot, hogy érdemesnek tartották anyagilag is áldozni fennmaradására. Rácz István témába vágó monográfiája bizonyítja, hogy az Alföld, a Felső-Tiszavidék magyarsága nemcsak alkalmasnak, elengedhetetlenül szükségesnek is tartotta ezeknek a – bár szigorú, olykor talán a kelleténél is konzervatívabban szabályozott – vasfegyelemmel életben tartott, ugyanakkor demokratikusan működtetett intézményeknek a fenntartására áldozni. A korban élt emberek lelki üdvözülésük remélt elnyerése mellett hétköznapi létüket is csak ezeknek az intézményeknek az országba, a mezővárosokba, a falvakba kisugárzott erkölcsi értékrendjétől vezéreltetve igazíthatták el élhető és élni érdemes módon. Termelési kultúrájukra éppúgy rányomták bélyegüket ezeknek az intézményeknek a lelki tartalmai, mint egymáshoz való viszonyukra, mint szórakozásaikra, párválasztási, gyermeknevelési szokásaikra, adakozó kedvükre, felebaráti kapcsolatrendszerükre, testi-, lelki higiéniájukra, életmódjukra. A Debreceni Református Kollégium teológiai fakultása és jogi akadémiája nevelte ki több száz település lelkészét, rektorát, segédtanítóját, a vármegyei és úriszéki intézmények esküdtjeit, bíráit, a közigazgatás választott és kinevezett vezetőit. Az Alföld és a Felső-Tiszavidék társadalmi elitjét, akik nemcsak a kezükre, lelkükre bízott embereknek adtak követendő példát, értékrendet, hanem jószerével irányításuk alatt zajlottak századokon át a magyar történelem hétköznapjai. Ennek megragadása, tudományos feldolgozása a Rácz István érdeme. Ezt sem a kelleténél korábban jött halál, sem az emberi gonoszság, de még a napjainkban oly látványosan terjedő közöny, cinizmus és nihilizmus sem vitathatja el tőle.

Rácz István a föld népéből érkezett Debrecenbe, s ott a föld népének krónikásaként hódította meg a tudomány csúcsait. Nem épített kőből, korróziótól kikezdhető vasbetonból, törékeny üvegből, korhadó fából palotákat magának, utódainak. De épített történelmi igazságokból, társadalmi értékrendből gondolati katedrálisokat. Olyanokat, amelyek századok múltán is megpezsdítik majd az őseiket a szegények, elesettek, hittel felvértezettek között keresőknek az elméjét. Legnagyobb történészi érdeme: tudósként maga is vallotta, és olvasóit is képes meggyőzni arról, hogy a mindenkori társadalmi és emberi lét gazdagabb ajándéka a sorsnak annál, semhogy pillanatnyi örömök és nihilista közönyök tobzódásában érdemes lenne elpazarolni.

1. Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. AUD. 1955. Tom. II. Szerk. Berényi Dénes, Bp. 1955. 101–123.

2. Uő.: A szabadelvűség vándor apostola (Somogyi Antal) AUD. Tom. III/1. Szerk.: Berényi Dénes, Bp. 1956. 173–189.

3. Uő.: A hajdúság története. h. n. [Bp.] 1957. 71. p.

4. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. A monográfia előzményei: Rácz István: Hajdúszoboszló önkormányzata a XVII. században. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958–1959., Debrecen, 1960. 85–104.; Uő.: A magánföldesúri hajdútelepítések kérdéséhez. AUD. 1971. Tom VII/1. Bp. 1961. 149–207.; Uő.: A hajdúkérdés Bocskai Szabadságharca után (Nagy András hajdúgenerális). I–II. rész. AUD. Series Historica III. 1964. Szerk.: Varga Zoltán. Bp. 1964. 31–55. és uo. IV. 1965. 19–38.; Uő.: Hajdútelepítések és kiváltságolások. In: Béres András-Módy György szerk.: Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei. Debrecen, 1969. 47-68.

5. Rácz István: Jobbágyi alávetettség – hajdúvárosi szabadság. In: Rácz István szerk.:

82 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Hajdúnánás története. Hajdúnánás, 1973. 249-290.; Úő.: A hajdúszabadság birtokában. In: Szendrey István szerk.: Hajdúböszörmény története. Debrecen, 1973. 62–120.; Uő.: Szoboszló hajdúváros 1606–1725. In: Dankó Imre szerk.: Hajdúszoboszló monográfiája.

Hajdúszoboszló, 1975. 167–186.; Uő.: A Hajdúkerület 1790. évi követutasítása. In: Dankó Imre szerk.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969–70. Debrecen, 1971. 225–237.; Uő.: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban. Uo. 1972. 123–144.; Uő.: Hajdúszabadság a második jobbágyság rendszerében Magyarországon. In: Dankó Imre szerk.: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei XXVIII. Debrecen, 1975. 5–15. ; Uő.: II. Rákóczi Ferenc hajdúkatonáinak hajdúszabadságáról. In: Molnár Mátyás szerk.: Rákóczi kori tudományos ülésszak 1973. szept. 20–21. Vaja, 1975. 18–23.; Uő.: Über die Hajduckenfreiheit der Kurutzensoldaten von Ferenc Rákóczi II. AUD. Series Historica XX., Debrecen, 1975. 51–57.; Uő.: Haiduckenfreiheit im System der zweiten Leibengenschaft. In: Hrsg. von Gustav Hekenast: Aus der Geschichte der ostmitteleurpeischer Bauernbewegungen im 16–17. Jahrhundert. Bp. 1977. 131–136.; Uő.: A hajdúszabadság kérdése a szabadságharcban. In: Benda Kálmán szerk.: Európa és a Rákóczi szabadságharc. Bp. 1980.

163–166.; Uő.: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve. IX. Debrecen, 1982. 17–26.; Uő.: Thököly és a hajdúvárosok. In: Benczédi László szerk.: A Thököly-felkelés és kora. Bp. 1983. 83–86.; Uő.: Hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve XII. Debrecen, 1985. 135–156.

6. Varga Zoltán szerk.: A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézetének Évkönyve. I. 1962. Bp. 1962. 85–107.

7. Rácz István: Parasztzendítő röpiratok a Felső-Tisza vidékén 1790-ben. In. Szabó István szerk.: Agrártörténeti Tanulmányok. Bp. 1960. 209–270.

8. Agrártörténeti Tanulmányok 8. Bp. 1980.

9. Fejős Zoltán, Valóság, 1980. 239.

10. Monika Gletter, Südostforschungen XLI. 1982. 433–434.

11. Hársfalvi Péter, Agrártörténet Szemle, 1882. 1–2. sz. 240–242.

12. Takács Péter, Társadalmi Szemle, 1981. 8–9. sz. 172–174.

13. Fürj Zoltán, Propagandista, 1982. 5. sz. 116–121.; Szászi Ferenc, Hajdú-Bihari Napló, 1980. szept. 21.; Szőke Domonkos, Heves megyei Népújság, 1980. szept. 30.; Vikol Katalin, Magyar Nemzet, 1980. nov. 30.

14. Rácz István: A parasztok elvándorlása a faluból. In: Szabó István szerk.: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. II. k. Bp. 1965. 433–483.; Uő.: Kísérletek az Egyesült Államokba irányuló magyarországi kivándorlás korlátozására. In: AUD. Debrecen, 1971. 53–92.; Uő.: Emigration from Hungary to the USA. AUD. Serie Historica XXIV. Debrecen, 1977. 117–154.; Uő.: Auswanderung der Bauern aus Ungarn bis zum erste Weltkrieg. Fremdarbeiterpolitik des Imperialismus. Heft. 10. Rostock. 1981. 21–25.

15. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei. 1567/68., 1568/69., 1570., 1571., 1572., 1573., 1574., 1575., 1576/1586., 1587/1588. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai, 15–16., 18–19., 21–26. Szerk.: Rácz István, Debrecen, 1986–1990., 1992– 1996.

16. Debreceni végrendeletek 1595–1847. Debrecen, 1983.; Debreceni vagyonleltárak 1717–1848. Debrecen, 1984.; Debreceni deákok. Forrásgyűjtemény. Debrecen, 1997.

17. Rácz István: Nemesek az alföldi városok önkormányzatában (XVIII–XIX. század). In: Novák László–Selmeczi László szerk.: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Nagykőrös, 1986.

387–401.; Uő.: Városlakó nemesek az Alföldön 1541–1848 között. In: Szabad György szerk.: A polgárosodás útján. Bp. 1990. 19–23.

18. Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541–1848 között. Bp. 1988. 274. p.

19. Rácz István: A török világ hagyatéka Magyarországon. Debrecen, 1995. 261. p.

83 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

20. Barta János, Debreceni Szemle, 1996. 1. sz. 125–128.; Deák Ernő, Bécsi Napló, 1997.

5. sz.; Egyed Ákos, Helikon (Kolozsvár), 1996. 15. (201) sz. 2–3.; Kovács Ágnes, Hitel, 1996. 1. sz. 110–112.

21. Rácz István: Szempontok Debrecen önkormányzatának vizsgálatához. Várostörténeti konferencia, Debrecen, 1977. december 14–15. Debrecen, é. n. 63–74.; Uő.: Debrecen város hitelügyletei 1693–1848. In: Gazdag István szerk.: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve. VI. Debrecen, 1979. 171–189.; Uő.: A debreceni tanya a XVIII. század végén és a XIX. század első felében. Etnographia, 1982. 1. sz. 1–32.; Uő.: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány. Dankó Imre szerk.: DDMÉ. 1980. Debrecen, 1982.

151–161.; Uő.: Uő.: A cívis fogalma. Gazda László szerk.: DDMÉ, 1985. Debrecen, 1986.

77–111.; Uő.: A debreceni polgárok szőlőföldjei a XVI–XIX. században. Kávássy Sándor szerk.: Agrárnépesség és agrártársadalom Magyarországon a Mária Terézia-kori úrbérrendezés és 1945 között. Nyíregyháza, 1987. 65–94.; Uő.: A mezőgazdasági munkaerő Debrecenben a rendi korszak végén. In: Gazdag István szerk.: A H-BMLÉ. XV. Debrecen, 1988. 111–124.; Uő.: Debreceni polgártok lakóházai a kései feudalizmus idején. In: Novák László–Selmeczi László szerk.: Építészet az Alföldön II. Nagykőrös, 1989. 61-70.; Uő.: Hatvani István vagyona és társadalmi előjogai. Agrártörténeti Szemle, 1992. 1–4. sz. 353– 277.; Uő.: A magyarországi protestáns peregrináció szükségessége és lehetősége. In.: Rácz István szerk.: Politikai gondolkodás – műveltségi áramlatok. Irinyi Károly professzor születésének 60. évfordulója tiszteletére. Debrecen, 1992. 133–142.; Uő.: A Debreceni Kollégium professzorai. Gazdag István szerk.: H-BMLÉ. XX. Debrecen, 1993. 23–42.; Uő.: A Debreceni Kollégium vonzáskörzete. In: L. Nagy Zsuzsa és Veres Géza szerk.: AUD. Series Historica XLVI. Történelmi tanulmányok II. Debrecen, 1993. 55–58.; Uő,: A Debreceni Kollégium erdélyi fejedelmektől és főuraktól nyert adományai. Protestáns Szemle, 1994. 3. sz. 201–206.

22. Debrecen, 1995. 305. p.

23. Debrecen, 1997. 211. p.

24. Agrártörténeti Tanulmányok 14. Bp. 1989. 404. p.

84 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre (1898–1953) Szatmári Gizella

A hazai művészettörténet-írás nagy mulasztása, hogy – sok más, jobb sorsra és nagyobb figyelemre méltó társával együtt – Barzó Endre is, kiváló képességei és jelentős művészi teljesítménye ellenére az elmúlt ötven év során méltánytalanul háttérbe szorult.

Míg a kiállításra készülve, anyagot gyűjtöttem, a szakirodalomban méltatást, jellemzést kerestem, sokan megkérdezték: ki ez a Barzó Endre? Hol, mikor élt, mit csinált? Még Nyíregyházán is, ahol pedig két évtizede megrendezték gyűjteményes kiállítását, ahol apja, Mihály építette a legtöbb jelentős, XIX. század végi középületet – és számos magánház is keze munkáját dicséri –, ahol művésztársaság is viseli a nevét, kevesen, keveset tudnak róla.

Valószínűleg természeténél fogva is szerény, csendes ember lehetett, ilyenforma magatartását talán édesapjának 1909-ben bekövetkezett halála is motiválta; a majdanu festőművész ekkor még gyermekkorú volt, alig tizenegy éves. Érdekes anekdoták, jóízű történetek nem maradtak fenn róla, nem szól a fáma vidám összejövetelekről sem. Szerzett betegsége, mely később korai halálához is vezetett, csak erősítette benne a visszavonulás iránti vágyát, félrehúzódását – a művészeti és a magánéletben egyaránt. Indulatait, fájdalmait „kifestette" magából, képeibe sűrítette a dinamikusan, sőt szenvedélyesen mozgó-kanyargó vonalak közé szorított, zsúfolt, szürke, barna, fekete színfoltok erről árulkodnak.

Késöbb, a 30-as évek végén, a 40-es évek elején szelídül ugyan ez a súlyos, mély szenvedély, még megbirkózik egyetlen közületi megbízásával is. 1936-ban festi meg Bencs Kálmán térdképét: a polgármesteri hivatalban ma is látható, az egykori elöljárók galériájában a jól sikerült, a többi, hasonló portré közül kiemelkedő mű. Reneszánsz főurak. tudósok, kedvelt testtartásában, kissé félrehúzott, vörös bársony függöny mellett, asztalra támaszkodva áll a hajdani polgármester, mögötte, a háttérben Nyíregyháza tornyai, épületei látszanak.

Lassan azonban fogy az erő, a hit, és fájdalmas látni, hogy szétfolyik, puha, színes foltokra esik szét a világ; a konkrét, kézzelfogható, talán segítő emberi környezet eltűnik, a napi, tárgyaisult élet szétfoszlik, légüres tér marad körülötte, nemcsak emberileg, művészileg is. Az 50-es évek elején erőltetett, központilag irányított és előírt „szocialista realizmus" nem az ő világa, még egészségesen sem tudta volna feltalálni magát benne, nemhogy betegen.

Pedig milyen szépen indult, egyenes vonalban tört felfelé pályája!

A főiskola befejezése után tanársegéd Benkhard Ágost mellett, a Miskolci Művészek Társaságának alapító tagja. Képeit látva, a KÉVE művészegyesület meghívja tagjai közé, támogatja, jutalmazza; majd az arra érdemes fiatalokat felkaroló Szinyei Társaság ösztöndíjával külföldre utazhat.

A korai, napos plein-air tájképeket – erre az inspirációt Nagybányán kaphatta – belső fényforrásoktól szikrázó kompozíciók folytatják. Itáliában megismeri az aktuális irányzat, a novecento művészetét, némileg „kacérkodik" is vele, ki is próbálja, mire lenne jó. de álomvilágába betör a kegyetlen realitás, életének súlyos eseményei a saját erőteljes, tragikus, szenvedélyes stílusának kialakulásához vezetnek. Általában nem használ szimbólumokat, mégis a kiszámíthatatlan, megismerhetetlen, démoni természetű fekete macska, amely a középkorban a boszorkányok segítő szellemének számított, már 1927-ben megjelenik képein. A fekete macska mint jelkép, általában negatív tartalmú, és a nőiességgel szemben érzett és tanúsított agresszivitással–ellenérzéssel függ 85 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

össze.

Néhányan – kevés ismerője közül – azt tartják, az 1944. március 19-én megnyitni tervezett, csoportos kiállítása körüli problémák vetették volna vissza nyíregyházi magányába. A háborús Magyarország a békeidők eseményeinek emlékébe kapaszkodott; igyekezett úgy tenni, mintha semmi nem változott volna. Ezért tervezték a gróf Almási–Teleki Éva művészeti intézetébe (az öngyilkossá lett Ernst Lajos múzeuma utódintézményénél) a márciusi tárlatot, amely a megnyitó körül bonyodalmak – a német „szövetségesek” aznap szállták meg az országot, és az illetékes hatóságok gyülekezési tilalmat rendeltek el – lecsendesedése után igen jó kritikát kapott. Barzó pasztelljeit – ekkortájt elsősorban ezt a technikát kedvelte – több lap külön is kiemelte, méltatta, elismerte. A kiállítás tehát végül is nem maradt visszhang nélkül, de a rendkívül érzékeny s már beteg művész ezt sem bírta elviselni.

A háború elvonulása után már nehezen talált magára. 1948-ban, a miskolci művésztelep megalakulásának negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett ünnepi kiállításra még beküld néhány képet a régiekből. Szépen ír róla ezidőtájt „a vidéki magyar irodalmi társaságoknak a közoktatásügyi minisztérium által támogatott értesítőjében”, a sajnálatosan rövid életű Vándortűzben, a kiadvány Nyíregyházát ismertető számában z. Sz. P., vagyis zalai Szalai Pál, finoman célozva Barzó elvonultságára, magányára: „Barzó Endre napsütéses Tusculánumában élő, de igen szorgalmasan dolgozó művész. Filozófus, festményein, rajzain szélsőséges emberi érzelmek, beethoveni muzsika motívumai tűnnek elő, kompozíciói megrázó erővel hatnak".

Ugyancsak 1948-ban a helybeli művészek kiállítanak a nyíregyházi városházán, talán még ezen is részt vett, de ereje fogytán volt. Ötvenöt évet élt.

A kiállításra készülve, aránylag sok szakirodalmi adatot sikerült összegyűjteni. Mégis, úgy látszik, szűkség volna Barzó Endre munkásságának szélesebb körű megismertetésére, a nagyobb publicitásra. Könyv vagy album foglalhatná össze méltó módon a ma még fellelhető műveinek reprodukcióját és adatait. Ez a művészettörténet-írás egyik igen fontos feladata lenne – nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy ilyen tehetséget a feledésbe süllyedni hagyjunk!

(Elhangzott Barzó Endre kiállításának megnyitóján, 2002. december 5-én a nyíregyházi Városi Galériában.)

Barzó Endre: Házak patakparton (Nagybánya), 1918. o. k. 29 x 35 cm (Jósa András Múzeum)

86 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Tihanyi táj, (1930-as évek) o. v. 70,5 x 70,5 cm (Jósa András Múzeum)

Barzó Endre: Nő fazékkal, 1927. o. v. 97 x 74 cm (magántulajdon)

87 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Holdvilágos éj, 1930. o. v. 900 x 100 cm (Jósa András Múzeum)

Barzó Endre: Múlt és jelen, 1931. o. v. 97 x 124 cm (Jósa András Múzeum)

88 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Barzó Endre: Falusi utca, 1928. o. v. 62 x 63 cm (magántulajdon)

Barzó Endre: Domboldalon, (1930-as évek) o. v. 45 x 51 cm (Jósa András Múzeum)

89 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

SZEMLE

Források Erdély történetéhez Az Erdély-történeti Alapítvány a nyíregyházi székhelyű volt KEMÉV (Kelet-Magyarországi Mélyépítő Vallalat) közreműködésével, anyagi támogatásával alakult 1994-ben. Ezt követően minden évben pályázatot hirdetett Erdély történetével, néprajzával, irodalom- és művelődéstörténetével kapcsolatosan. 1995-ben 17, a többi esztendőben több mint 30, legutóbb 57 dolgozat érkezett a kiírásra. Az alapítvány a díjnyertes pályamunkákat megjelenteti az Erdély-történeti Tanulmányok sorozatban. amelyben eddig olyan kötetek láttak napvilágot, mint például Előadások és tanulmányok Wesselényi Miklósról, A szabadság Debrecenbe költözött, Fejedelmek – forradalmak – vasutak, Nincs a víznek rakoncája, hogy egy kis ízelítőt nyújtsunk közülük. Egy másik sorozata az alapítványnak a Székely falvak, amelyben két kötet, Altorja és Papolc története jelent meg. A harmadik sorozat a Források Erdély történetéhez, amelyben 2000 és 2002 között öt kötetben láttak napvilágot Erdély székely közigazgatási egységeinek, székeinek az 1820-as úrbérrendezési kísérlet során keletkezett felmérései, forrásai: Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Csík-, Gyergyó-, Kászonszék és Aranyosszék parasztvallomásai. A sorozat és a kötetek szerkesztője Takács Péter.

A Mária Terézia által elrendelt és a Magyar Királyságban 1767-ben végrehajtott úrbérrendezés az erdélyi Nagyfejedelemségben soha nem ment végbe, aminek oka Erdély rendkívül sajátos, összetett társadalmi viszonyaiban keresendő. A rendiség a magyarországinál lényegesen fejletlenebb, ugyanakkor bonyolultabb is volt, hiszen három uralkodó rendből, a magyarból, a székelyből és a szászból állt, és mindhárom különféleképp rétegződött. Ehhez járult a magyarországinál ugyancsak sokkal bonyolultabb földesúr– jobbágy viszony.

A Források Erdély történetéhez sorozat első két kötetében Takács Péter megismerteti velünk a különféle úrbérrendezési kísérleteket, amelyek közül az első a magyarországi úrbérrendezéssel egy időben, 1767-ben kezdődött, amikor Mária Terézia elrendelte Erdély úrbéri viszonyainak is a feltérképezését. A megyékből, a székely és a szász székekből érkező jelentések rendkívül különböző viszonyokat tártak fel, egy közös jellemzőjük azonban volt: a rendkívül magas robotterhek, amivel bizonyára összefüggésben volt az erdélyi földművelés alacsony színvonala is. Ennek a felmérésnek az eredménye mindösszesen annyi lett, hogy 1769-ben rögzítették a robotszolgálat maximumát.

Mária Terézia újbóli megbízására 1775-re készült el egy újabb tervezet, amely fölött azonban olyannyira elhúzódott a vita, hogy a rendezés ismét elodázódott. Ezek után az 1784-ben kirobbanó Horea és Closca vezette parasztfelkelés késztette arra II. Józsefet, hogy ismét elrendelje az úrbérrendezési előmunkálatokat. Így 1785-ben cl is kezdődött a jobbágyok és zsellérek kilenc kérdőpontra adott feleleteinek összeíirása, a felmérés azonban csak felébenharmadában készült el, majd elfeküdt a kormányszékeknél.

Az 1790/91. évi országgyűlés is felállított egy úrbéri bizottságot, amelynek jelentését azonban az 1810/11. évi erdélyi országgyűlés nem vitatatta meg.

Az 1813. évi rendkívüli aszály mérhetetlen éhínséges éveket hozott maga után Erdélyben is. 1817, amikor I. Ferenc körutat tett a Nagyfejedelemségben, a nyomor legszörnyűbb éve volt. A lakosság nagy számban menekült az éhínség elöl Moldvába vagy a magyarországi határvidékekre. Ezek az események szülték meg azt a politikai kényszert, amelynek hatására újabb lendületet vettek a munkálatok. Nevezetesen 1819-ben az Államtanács végül is ötödik nekirugaszkodásként elrendelte az úrbérrendezési előmunkálatokat: a parasztok és szolgálónépek megvallatását és az urbáriumokhoz szükséges összeírásokat. A vallatások és összeírások gyorsan, még 1819–20-ban végbementek. A törvényhatóságuk felterjesztették

90 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

őket a guberniumhoz, mivel azonban maga a rendezés ekkor sem valósult meg, a hatalmas mennyiségű iratanyag ismét elintézetlenül hevert. A felmérés anyaga azonban alapul szolgált az 1848 utáni birtokrendezésekhez, a polgári, telekkönyvben nyilvántartott földtulajdon meghonosításához.

A fenti úrbérrendezési kísérleteket elemző, bevezető tanulmányt követően a szerkesztő mindegyik kötetben közli az urbárium-tervezet szövegét, amely egyedül a belső telek nagyságát határozta meg konkrétan 1600 négyszögölben, nem állapította azonban meg a szántók, rétek, legelők nagyságát, jelentősen korlátozta volna viszont a robot mértékét. Ezt követik az egyes kötetekben a rendezéshez szükséges nyomtatott segédletek, mint a kilenc kérdőpontot és a negyedik kérdéshez kapcsolódóan, a helység haszonvételeit és kártételeit tartalmazó újabb, részletesebb nyomtatványok. A kilenc kérdőpont majdnem teljesen megegyezik a korábbi magyarországi kérdésekkel, azzal a különbséggel, hogy mivel II. József eltörölte az örökös jobbágyságot, az erdélyi vallató pontok 1820-ban szolgáló emberekről, illetve colonusokról beszélnek, a felmérő biztosok az utolsó, kilencedik kérdésben pedig az erdőélésről és a telkek adásvételének szokásáról kérdeznek. Ezeket kivéve ugyanúgy, mint annak idején Magyarországon, kérdezik, hogy van-e valamilyen urbáriuma vagy szerződése már a helységnek, milyen úrbéri szolgálatok vannak szokásban, milyen haszonvételei és kártételei vannak a helységnek, az egész telkes colonus mennyi szántót, kaszálót bír, a szolgáló emberek hány nap robotra kötelesek, tizeddel, kilenceddel tartoznak-e, milyen adományokat kell adniuk a földesúrnak, milyen puszta lelkek vannak a helységben.

A felmérést az összeírók helységről-helységre haladva minden jobbágyháztartásról elvégezték. ebből következően e forrás révén teljes részletességében tárulnak fel előttünk Erdély székely székeinek korabeli társadalmi, gazdasági viszonyai. A vallomások rövid, összefoglaló elemzéséből kiemeljük a szerkesztő azon megállapítását, mely szerint Székelyföld falvaiban kevés a szántóföld, ebből következően a lakosság kénytelen a természet kínálta javakkal kiegészíteni gazdálkodását, hogy megélhetését biztosítsa. A parasztvallomások a vagyoni helyzet, a gazdálkodás, a határhasználat, a vásározás, piacozás stb. bemutatásán túl plasztikusan ábrázolják számunkra ezt az archaikus életmódot, a falusi hétköznapokat.

A forrásközlés módszeréről annyit jegyzünk meg, hogy mindegyik kötet a felvett településeket, az eredeti forrás szerint, járásonként, azokon belül abc-rendben tartalmazza. A helység korabeli neve után az 1913. évi helységnévtárban szereplő hivatalos, majd minden esetben a mai román elnevezés következik. A szövegben a tartalmi hűség szigorú megőrzése mellett a betűhűség rovására olyan változtatásokat tett, következetlenségeket küszöbölt ki, rövidítéseket oldott fel a szerkesztő, amely az értelmezést segíti számunkra.

A Források Erdély történetéhez sorozat első kötete, az Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból 125 település felmérését tartalmazza, a fent leírt rendszer szerint. Megjegyzendő, hogy itt néhány helységben az összeírók egyáltalán nem találtak sem szolgálónépet, sem colonialis telket. Nemcsak Udvarhelyre, hanem a többi székre és az egész Székelyföldre jellemző, hogy alacsony a colonusok, szolgálónépek aránya, inkább meghatározóak a zsellérek, napszámosok.

A sorozat következő két kötete a Székelyföld északi részén elhelyezkedő Marosszék 120 települését mutatja be a parasztvallomásokon keresztül. A bővebben termő Mezőség, a kelet felől égig érő havasok, a Maros, a Kis-Kiiküllő és a Nyárád vizei igen változatossá teszik ezt a tájat. Megemlítendő, hogy az egész Székelyföldön a marosszékiek említik 1820-han a legtöbb, nyolc-tíz vásározó helyet, ahol piacoznak. Mint Udvarhelyszék esetében, a szolgálónépek hiányát itt is megfigyelhetjük egyes községekben.

91 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A negyedik kötet Háromszék 97 helységének parasztvallomásait tartalmazza 1820-ból.

Háromszék a Székelyföld délkeleti részén helyezkedik el, igazgatási és gazdasági központjai Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy és Kovászna. A Székelyföld legtermékenyebb vidékón vagyunk, ahol a földművelés és állattartás mellett általánosan elterjedt nemcsak a gyümölcsés zöldségtermelés, hanem a háziipar is. Háromszékben a legmagasabbak a termésátlagok, és majd minden faluban általános a háromnyomásos gazdálkodás Marosszék után a háromszékiek szólnak a legtöbb vásározó helyről is, hat-nyolc piacot neveznek meg.

Az ötödik kötet Csík-, Gyergyó és Kászonszék parasztvallomásait tartalmazza, amely szék a Székelyföld északkeleti részén helyezkedik el. Igazgatási és részben gazdasági központjai is Gyergyószentmiklós és Csíkszereda. 1820-ban 48 települést kerestek fel a biztosok, de Kászonaltíznek és Kászonfeltíznek elvesztek vallomásai, így e székből 46 forrást közölhetett a szerkesztő. Ezen falvak határát szinte mindenütt csak két nyomásban művelik. A szűkös és gyenge minőségű, alacsony terméshozamú szántóföldek mellett a lakosok a réteket, legelőket, és főképp a havasokat dicsérik, mint jövedelemforrást. A lakosság állattartással, intenzív erdőéléssel, zsákmányolással kénytelen kiegészíteni megélhetését, nem véletlen, hogy ebben a székben a legnagyobb mértékű egész Erdélyben a fafeldolgozás.

Ebben a kötetben vehetjük kezünkbe Aranyosszék 21 településének is parasztvallomásait.

Itt a lakosság kimondottan földművelésből és ehhez kapcsolódóan állattartásból él. Több faluban folytatnak szőlőművelést is. A szék fő folyója az Aranyos, amelyből ekkor még számos helyen mossák az aranyat.

Az erdélyi székely székek 1820. évi parasztvallomásai bátran állíthatjuk, hogy páratlan és egyedülálló forrást képviselnek, amelyhez fogható nem készült a Székelyföldről. A szerkesztőt idézve „a hétköznapok türelme és a társadalmi együttélés sokszínű kavalkádja tárul elénk minduntalan. Mint a tarkavirágú rét, olyan ez a valóság. Kár lenne akár ideológiai, akár politikai, akár történetírói eszközökkel és módszerekkel megfosztani színeitől, és szürkévé avagy éppen kétszínűvé silányítani. Reméljük, az öt székely szék forrásainak kiadását záró, majdani feldolgozó, elemző kötetben lesz módunk és erőnk ezt a sokszínűséget felvillantani." Kutatók és olvasók nagy érdeklődéssel várjuk e szintén hiánypótló munkát, amelyet nagy valószínűséggel ebben az esztendőben kezünkbe is vehetünk, az egyes községek összeíró tabelláival egyetemben. Mindehhez sok sikert kívánunk Takács Péternek.

Udvarhelyszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2001. 422 p. (Források Erdély történetéhez 1.) Marosszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2001. 547 p. (Források Erdély történetéhez 2.) Háromszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2002. 332 p.

(Források Erdély történetéhez 3.) Csík, Gyergyó, Kászonszék és Aranyosszék parasztvallomásai 1820-ból. Debrecen, 2002. 273 p. (Források Erdély történetéhez 4.)

Erdélytörténeti Alapítvány. A forrásokat sajtó alá rendezte és kiadta Takács Péter.

Pók Judit

„Fények, árnyak játéka'" Az ember élete attól erős, hogy más emberéletek vannak beleszőve. Bőrünk, ez a vékonyka hám- és irharéteg szigorúan elhatárolja, hogy meddig tart az egyik ember és hol kezdődik a másik, de a léleknek nincsenek ilyen határai. Egymás által és egymásban lélegzünk.

A mindennapi hangyaharcban alig van ideje az embernek az apró szépségek és

92 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

nagyszerűségek meglátására. De most ünnep van, karácsony, amikor fogékonyabbak vagyunk az élet szépségeire és vonzásaira. Számomra ünnep az ünnepben, hogy Udud István Aranyeső című, válogatott kötetét hozta el karácsonyi ajándékként a postás, baráti jókívánságokkal.

A címlapon illusztrációként (ifjú Bodnár István fehérgyarmati fényképész munkája) egy virágba borult aranyesőbokor. Gyönyörű. Mintha Pán, a természet antik istene jelenne meg ebben az égő, egyszerre földi és égi csodában. Az az isten, aki mindnyájunknak (Udud Istvánnak is) adott magából egy parányi lángot, hogy – ezt fellobbantva lelkünkben – néha magunk is megistenülhessünk. Az Aranyeső indító verse (Tüzet viszek) is mintha ezt szimbolizálná. „Nem akarok gyújtogatni, / sem gonoszra bujtogatni. / Az én tüzem csak zsarátnok, / veszedelmet nem hoz rátok. / Mellé lehet telepedni, / melegénél melegedni” – írja a költő.

Udud István versei apróbb-nagyobb szívdobogás-harangkongások. A hűség versei. A költő bemutatja velük a családfáját, a „törzset", szüleit (Anyám, Minden hiába, Gyászjelentés, Szüleim sírjára, Apám égi mezőben) és a „termő, vékonyka ágakat", két gyermekét és három unokáját. Szüleinek állít emléket, akiket „szorgalom és szeretet” vezérelt, akiknek példája, emléke elkíséri hét gyermeküket, köztük a költőt, életük végéig. A családi tűzhelyre, az otthon melegét adó édesanyjára emlékszik, aki „imák s szent énekek” között élte le életét, de akinek öt fia közül egyiket sem sikerült a papi pályára irányítania. Édesapját idézi meg, aki nemcsak a friss szántás rögein szórta szét a magot, hanem minden szava és tette is magvetés volt a költővé lett fiú számára. Nagy szeretettel szól gyermekeiről (Parádi képeslap, Csurika), a „Lobogj, lobogj még!” ciklus darabjaiban pedig a társ, a feleség iránt érzett hitvesi szeretet lángja ég, hogy aztán hatvanadik születésnapja családi ünnepére írt Túl a hatvanon című versében szívére ölelje valamennyiüket: szülőket, testvéreket, hitvest, gyermekeket és unokákat.

Hűséggel kötődik a költő a szülőföldhöz, az idő árja által itt-ott már elöntött s csak az emlékezetben élő „tündérsziget-gyermekkorhoz”, a Szamos-közhöz, Túr-parthoz, Tiszaháthoz (Jó napot!). Ódát ír a kis faluhoz, Jánkhoz, ahol gyermekkorát töltötte (Jánk, én falucskám), Cégénydányádhoz, ahol az általános iskola igazgatója volt (Életem dele), Fehérgyarmathoz, ahol tanári pályáját kezdte és befejezte, ahol huszonkét esztendeje él (Óda az öreg toronyhoz). Igazán csak az értheti meg a költőt, aki – mint én magam is – benne éltem és élek halálomig ebben a világban.

Udud Istvan viaskodva álmodja és álmodva viaskodja az életet. Ahogy egyik versében (Az ember) írja: „halálfélelem, szerelem / virágzik benne". Infarktus sebezte szíve, amely egyszer már döngve-dübögve verte az elmúlás mementójának ritmusát, mégis inkább bízó ütemre ver (Infarktus után, Álmatlanul).

Költőnk megkapó őszinteséggel vall magáról. Annak ajánlja verseit (Ajánlom magam), „aki a kártyait kiteríti”, „aki a szívét el nem keríti”, aki „csalódottan sem lesz csaló soha”.

Jellemző szerénységét meg nem cáfolva, emelt fővel mondhatja: „Valaki voltam e földön" (Valaki voltam).

93 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A nagy elődök többségéről (Vörösmarty, Petőfi, Ady, Babits, József Attila, Váci Mihály) úgy emlékezik meg, hogy szembesíti őket a jelen kor problémáival. Azokkal a gondokkal, melyekkel gyorsan változó világunkban maga is nap mint nap szembesül, de amelyeknek szerencsés végkifejletében bízik ,,Megrendülten is rendületlenül”. (A vén cigányhoz, Nemzeti baj, Kárhozott angyal, Babits, Cudar eszmék közt, Bodzák, akácok, jegenyék, Csüggedten remélve, Ez meg az, Mi, magyarok). Amikor politizál, verseiben a régiek szenvedélye ég, a támadás felsége, fölénye, a „hajrá rohama", az igazságtól való „kivezényeltetettség".

A kötet két utolsó, tizenkét-tizenkét verset tartalmazó ciklusában (Miatyánk- kérdőjelekkel, Dicsértessék) sajátos hangvételű istenes verseiből ad ízelítőt a költő, aki – mint a legtöbb magyar ember – pogányság és istenhit között hánykolódva – Ady szavaival szólva – hitetlenül is hisz istenben, s aki – bár bántja, hogy édesanyja vágyát, hogy valamelyik fia pappá legyen, nem teljesítette – mégis hirdeti az Igét. Ez a tiszta, pacsirtás lélek maga is káromkodásokból épít, ha nem is katedrálist, de fatornyos kis szatmári templomot, amelyből a „Tebenned bíztunk” szárnyas .szavai talán mégis eljutnak a Magasságoshoz.

Amikor az Aranyeső című kis kötetben lévő Udud István-verseket olvassuk, érezzük, mennyire igaza van Móricz Zsigmondnak, aki azt írja Ököritó című írásában, hogy sehol sem szebb a magyar fajta, s különösen sehol sem gazdagabb, romlatlanabb, értékesebb a nyelve, a szelleme, a humora, mint a Tisza-háton. „Egyszerű szavakkal él az ember. Színtelenül és anyagtalanul egyszerű szerszám a szó” írja másutt, Pakots József című tanulmányában.

Udud István szavainak a „képiség” nem az egyetlen sajátossága. Mindegyik versének megvan a maga „mikroritmusa”, a szöveg „hangszerelését” erősítő zenei oldala is. „Szavak, cserben ne hagyjatok...” „Segítsetek, hogy jó ízét / elnyerje a nyers gondolat.” „Segítsetek, hogy érthető / és hogy én mindig én legyek” – kéri támogatásukat a költő (Szavak, segítsetek!) És a szavak segítenek. Az „egyszerű szerszámok” az Aranyeső című kötet darabjaiban nemcsak hangzanak, de világolnak is meg illatuk és testhőmérsékletük is van. Nekik köszönhető, hogy a költő szülőföldről írott verseinek olyan édes illata van, mint a tavaszi, boldog szatmári rétnek, a csobogó, Gőgő-patakos, szénakaszálásos jánki mezőnek. Az ember szíve megrebben, mint mindig, amikor olyan tiszta-szép hangot hall, mint az Aranyeső virágai alkotójának hangja. ,,A naiv alkotó az igazi lángész... Ösztönös, nyugodt, biztos. A természet szavára hallgat” – mondja Goethe. Udud István, a szó goethei értelmében naiv költő, aki a természetet ritmusában, zeneiségében is érti és érzi, aki a szabolcs-szatmár-beregi magyar nyelv szép szonettjeit meg tudja szólaltatni lelkünkben. Költészete tiszta költészet. Érzelmesség csöppje csillog benne a jéghegy csúcsain is. Humora (amely még az olyan tragikusan komoly verseit is átragyogja, mint a Káin Istennel perel) aranyhíd, amely átsegíti őt és bennünket is – a nyomorúság szakadékai fölött. „Költő: élőbb életet élünk általa” - Adyról írja Móricz ezt a csodálatos lebegésű és zeneiségű mondatot, maga is költővé válva.

Udud Istvánnak nincs ,,a Himaláják jégcsúcsain” porzó és zörgő tüzes szekere, de a szatmári költő „gyalogjáró” szavaival is képes hirdetni, hogy a cselekvő emberi jóakarat ha sántikálva, ha botorkálva is, előbbre viszi a világot. Köszönöm neki, hogy legújabb kötetével 94 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

is boldog tüzeket gyújtott a lelkemben. Szeretettel ajánlom az Aranyesőt mindenki figyelmébe.

Udud István: Aranyeső. Fehérgyarmat Város Önkormányzata, 2002. 144 p.

Szilvási Csaba

Orosz vallásos népi énekhagyomány Szláv nyelvészeti, kultúr- és vallástörténeti tanulmányai után egy nép lelkületébe, világképének tanulmányozásába mélyedve, immár negyedik könyve jelent meg 2003 elején dr. Orosz Györgynek, a Nyíregyházi Főiskola tanárának.

Miközben egy nép ezer évvel ezelőtti múltját vallatja, figyelő szemmel, elemző elmével vonatkoztatja a Kijevi Rusz régmúlt történelmét a közelmúltban végbement eseményekre, megcsillantva a régmúlt tükrében a jelen történéseit. Az újban ugyanis benne van a régi, és a jelenben benne vannak a jövő csirái – vallja a kultúra fejlődésének folytonosságát.

Egy korábban vele készült interjúban „világképek kutatójának” nevezték Orosz Györgyöt.1 Kutatási területét meghatározni részletes felsorolással lehet, hiszen szövegfolklór, irodalomtörténet, kultúrtörténet és egyháztörténet képezi tárgyát. Középkori kultúrával foglalkozik, ennek síkjai a vallás, az irodalom és a tárgyi kultúra világa. Munkálkodása során egy olyan világot vallat, melynek embere a saját személyiségének meghatározását Istenből vezette le – a középkorban ugyanis a vallás mindent átfedett, Isten, mint causa prima első(dleges) forrás volt –, egyedüli alapot nyújtott a középkor kultúrtörténetéhez.

Kutatásának tárgyát egy gyerekkori élménye is meghatározta: ma is emlékszik a hatvanas években a máriapócsi zarándoklatokra, ahol a koldusokkal találkozott, s gyerekként azonosulhatott a szegénységgel, és feltámadt benne a segítés vágya, nem firtatva, hogy valódi vagy álkoldus a kéregető – hisz nem a mi feladatunk ezt eldönteni. Álkoldusok ugyanis mindig éltek. Azóta pedig a felnőtt kitágult prizmáján át látja, hogy életünk nem más, mint zarándoklat a gyermekkori tisztaságtól a már hittel és tudattal élő felnőtt állapotába. aki majdan lélekben ismét tiszta gyermekké lesz... Hitvalló görög katolikus keresztényként faggatja az orosz kultúra örökségét, mely átitatta egy világalakító hatalomnépeinek lelkületét, s amelynek ismerete nélkül eredménytelenül politizálunk, érdemi információcsere nélkül társalkodunk velük.

Ebbe a világba vezet be olvasmányosan, didaktikusan, hatalmas bibliográfiai háttér feldolgozásával és értelmezésével a szerző. Most megjelent műve, mint füzér szeme, negyedikként sorakozik azon a szálon, mely e szellemvilágból bomlott ki. Bő termés – megjelenési alakja négy könyvecske – a Bessenyei György Kiadó gondozásában.

A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében2 a címe az 1993-ban napvilágot látott első könyvnek, melyet a könyvet recenzáló Gunda Béla néprajztudós „akadémiai rangú tudományos teljesítménynek" nevezett.3 Orosz György a könyv Előszavában a meg friss magyarországi és kelet-európai rendszerváltást üdvözli, mely megengedte a hitgyakorlást és lehetővé tette a vallástalanok hitre-térését.

Gondolkodásbeli precizitás és szabatos nyelvi kifejezőkészség vezeti tollát. A forrásanyagát felelősen kutató és értelmező keresztény szerző őszinte szereplőjévé válik tárgyának. Tollát a hitében biztos-bizonyos keresztény szellemű megbocsátás-megbékélés vezeti, a jó pásztor szelleme, ki terel, de nem ütlegel. A szövegeivel megidézett ezer évvel ezelőtti események időszerűségére mutat rá, hiszen a „hajdanvolt Kijevi Rusz” lakóinak rendszerváltása, a 988. évi állami keresztelés, mintha csak mai forgatókönyv szerint zajlott volna.

Orosz György maga készítette el a szláv szövegek műfordítását is, amelveket a kötet

95 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

végén a Példatárban kínál olvasásra. ,,A tanulmány a Kijevi Ruszban végbement rendszer-, vallás- és kultúraváltást egyrészt az egyházi népénekek létrejöttének folyamatában tárja az olvasók elé, másrészt bemutatja az óorosz állam énekmondóit is [...]. A ma is aktualizálható következtetéseit a szerző a keresztény kultúra szélesebb, európai összefüggéseibe ágyazza be.”4 A szinkretizmus – azaz a különböző vallások, jelen esetben a keresztény és a pogány hitvilág elemeinek a keveredése –, valamint az írásbeliség hiánya vagy fogyatékossága a keresztény liturgiában a szakrális szövegek folklorizálódását eredményezte. Így keletkeztek a kánonon kívüli apokrif szövegek, amelyek lecsapódtak a vallásos népénekekben. A szerző az énekmondó koldusok szerepét is vizsgálja: azokét – a vak vagy más testi fogyatékos – az egyház által megtűrt emberek szerepét, akik valójában az „egyház ügynökei" voltak egykor.

Akik profán módon tanítottak Istenről, a vértanúkról, Isten szolgáiról, s tanításaik meggyökereztek az írástudatlan nép tudatában.5 Arról a népről tudósít, amelyet lehetetlen lett volna kereszténységre téríteni aszketikus, mindennapi gyakorlatában restriktív vallással (kézcsonkítással, füllevágással). Ennek a népnek lakomák kellettek, ajándékozások. Lelki szükségletét elégíthette ki azzal, hogy alamizsnát osztott a koldusoknak, hiszen a koldusok személyében Krisztussal cselekedhetett jót. A gyalog megtett zarándoklat, mint a vezeklés egyik formája, a kegyességi gyakorlat része volt. Az alamizsnálkodás és a szegénység pedig az üdvözülés lehetősége. Arról is olvashatunk, hogyan csapott át a kegyesség megélése világ örömök forrásába a háborúk, lakomák, áldozatok mágikus összefüggésében.

A második kötet, Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel,6 kétnyelvű kiadvány: az eredeti orosz és a szerző műfordításában magyarul megszólaltatott szövegek Példatára. A negyven zarándok és még egy zarándok vagy A tizenkét nagypéntekről szóló bilinák-énekek – a szláv néprajz olyan gyöngyszemei, melyekhez csak hitét gyakorló keresztény juthat hozzá.

Hiánypótló e példatár: célja, hogy az eredeti szövegeket is megismerjék az oroszul tudók. E kötet Előszavában is a tér és idő dimenziójába helyezve vizsgálja e művek létét.

Harmadik kötete, az Égi levelek, Isten és a pápák üzenete,7 nyitás a szomszédos, hasonló kultúrájú népek vallási-néprajzi hagyományára. A vallásos népköltészet archaikus imádságés népének-hagyományaival eddig Erdélyi Zsuzsanna foglalkozott. A szerző most orosz, görög, latin, német és olasz szövegek vizsgálatával a kultúrák közti összefüggésekre derít fényt. Például a Descoperirea celor 12 vineri, azaz a tizenkét péntekről szóló román szöveg a magyarországi görög keleti vallású románság szájhagyományában is fennmaradt. E kötetben Mária álmát és az Aranymiatyánkot értelmezi, ráolvasó, bájoló szerepét vizsgálja. Ezekben a szövegekben is megnyilvánul a kettős hit, a szinkretikus vallástudat: a kereszténységre térés előtt ugyanis a pogány istenek különféle bajelhárításokat végeztek – ezt a szerepüket a kereszténységben a szentek pótolták. Mária, az első szent minden bajtól megóv, megszabadít.

A negyedik, a most megjelent kötet elején orosz énekes vándor koldusokat, azaz „Krisztus legkisebb testvéreit” ábrázoló illusztráció látható. A kötet címe – a legenda szerint Krisztussal társalgó Keresztelő János mondása – „Aranyhegyet ne adj te nékik”. Mert a koldusok nem tudnak sáfárkodni a vagyonnal, elveszik tőlük a gazdagok, megölik őket érte. Csak a mindennapit adja nekik: ételt-italt, cipőt, ruhát. S amiért Krisztussal okosan váltott szót, Keresztelő Szent Jánost ettől fogva „aranyszájúként” tisztelik és gyakorta ünneplik.''

Aranyhegyet ne adj te nékik, Mézfolyót ne adj te nékik, Szőlőskertet ne adj te nékik, Mennyei mannát se adj te nékik: Azt a hegyet felosztani nem tudják, Azt a mézfolyót birtokolni nem tudják, Azt a szőlőt leszedni nem tudják,

96 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Azt a mannát befalni nem tudják; E hegyen még gyilkolás lesz, E folyón még vérontás lesz.

A fejedelmek, a bojárok ezt ha megtudják, Meg a hatalmas emberek, az erősek, Az aranyhegyet tőlük elveszik, [...]

Add te nékik a Krisztusi Igét: Koldulva járják majd a világot, Téged, Krisztus, dicsőítenek, Ételt-italt is kapnak, Cipőt, ruhát is kapnak, Lesz majd hol megmelegedniük ...''

A népének szabadon bánik a „Jánosok” személyével. Ugyanis Keresztelő Jánost nem nevezték Aranyszájúnak, ez utóbbi ugyanis egy három évszázaddal később élt személy volt.

Három külön szentről van szó: Keresztelő Jánosról, aki Jézus kortársa, és Aranyszájú Jánosról, azaz Johannes Chrysostomusról, konstantinápolyi pátriárkáról (347–407), aki nem beszélhetett soha Jézussal. A népénekben megjelenő János pedig valószínűsíthetően János evangélista. A népi tudatban e három személy összeolvadt, János hallatán általában Keresztelő Szent Jánosra asszociálunk.

A vallásos népénekek későbbi előadói, az énekes vándorkoldusok valóban Jézus nyomában jártak. Oroszországban az októberi forradalom (1917) előtt még mindenütt fellelhetők voltak.

De lássuk, hogyan fejtették ki tevékenységüket! „A kijevi korszak zarándok-koldusainak és a későbbi idők énekes vándorkoldusainak szakrális foglalkozásuk volt. Szegénységi fogadalmat tettek, ami vagy csak a zarándoklat időtartamára vagy mindörökre érvényes volt. Az Imitation Christi jegyében ők a földön lépteiket a Megváltó lába nyomába helyezték. Ezek a 'Krisztusikonok' keresztény testvéreiktől alamizsnáért könyörögtek. Ilyen módon a gazdagoknak – és hozzájuk képest minden ember gazdagnak számított- lehetőséget biztosítottak az üdvözüléshez. A zarándok-koldusok számára a foglalkozásuk egyáltalán nem volt megalázó.

Abban a tudatban éltek, hogy ők Krisztus által elhivatottak. A Megváltó választott koldusai felebaráti szeretetre buzdították az embereket és lehetővé tették az állandó lelkiismereti tisztulást az alamizsnálkodás révén.

A későbbi idők énekes vándorkoldusai az óorosz korszak kolduló zarándokainak tevékenységét folytatták. Közöttük azonban már nem voltak gazdagok, akik csak a zarándoklat idejére nyilvánították magukat szegénynek, és akik egyébként az államapparátusban vagy az egyházon belül magas hivatalt is betölthettek. Ebben az értelemben ők homogén összetételű csoportot alkottak: mindannyian nyomorult, s többnyire vak vagy nyomorék emberek voltak.”10 Dr. Orosz György tudományos munkája módszeres kutatómunka eredménye: külföldről beszerzett szakirodalomból, régi könyvekről készített mikrofilmekből egész szakkönyvtára gyűlt.

Könyvei beszerezhetők a Bessenyei György Kiadónál, könyvtárakban, de mint külföldi előadó, bemutathatta és elhelyezhette műveit a kolozsvári egyetemen is.

Dr. Orosz György könyvei: A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései a nagyorosz egyházi népénekek tükrében. Nyíregyháza, 1993. 98 p. Nézzetek rám szemetekkel, hallgassatok fületekkel. Nyíregyháza, 1996. 90 p.Égi levelek, Isten és a pápák üzenete.

Bessenyei György Kiadó, Nyíregyháza, 1997. 84 p. „Aranyhegyet ne adj te nékik”. Krisztus legkisebb testvérei a régi Oroszországban. Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2003. 61 p.

97 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Balázs Ildikó 1. Cselényi György: Világképek kutatja. A Kelet-Magyarország hétvégi melléklete. 1993. nov. 13.

2. Orosz, 1993.

3. Gazda Béla: Orosz György: A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdései.

Ethnographia, 1994. 105. évf. 2. sz. 689–690.

4. Orosz, 1993. 5.

5. Orosz, 1993.

6. Orosz, 1996.

7. Orosz, 1997.

8. Orosz, 2003.

9. Jézus Krisztus mennybemeneteléről. Orosz, 1996. 6.

10. Orosz, 2003. 143–144.

98 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG IRODALMA Válogatott bibliográfia 2002. július 1–december 31. Összeállította a Móricz Zsigmond Könyvtár sajtófigyelő szolgálata ÖNÁLLÓ MŰVEK ÉS GYŰJTEMÉNYES MUNKÁK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó közleményei 587. ASZTALOS János: Karók közt : vallomások a gyermekkorról. – Levelek : Szerző, 2002.

– 201 p.

588. A Bessenyei Társaság kultúra-teremtő nagyjai : gyűjteményes kiadás. Szerk. Kovács Tibor. – Nyíregyháza : Bessenyei György Irodalmi és Művészeti Társaság, 2002. – 151 p.

589. CSUTKAI Csaba – PAPP Tibor, D.: Nyíregyháza köztéri szobrai és plasztikái. – Nyíregyháza : Megyei Jogu Város Önkormányzata, 2002. – 99 p.

590. Északkelet-Magyarország stratégiai helyen Európában. Szerk. Filepné Nagy Éva. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács, 2002. – 28 p 591. Kállósemjén. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., [2002]. – 215 p.

600. KEDVES Gyula: Szabolcs a hazáért : a 48. honvédzászlóalj története az 1848-49-es szabadságharcban. – Bp. : Heraldika K., 2002. – 301 p.

601. KOVÁCS Bertalan: Záhony a XXI. század küszöbén. – Bp. : Ceba, 2002. – 117 p.

602. KUNSZABÓ Ferenc: Vándorvasban : korrajz a huszadik századból. – [Érd] : MűhelyMunka Bt., 2002. – 580 p.

603. MARGÓCSY József: Utcák, terek, emléktáblák. 5. köt. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, 2002. – 260 p.

604. A Nyírség és a Felső-Tisza-vidék történeti földrajza. Szerk. Frisnyák Sándor. – Nyíregyháza : Nyíregyházi Főiskola Földrajz Tanszéke, 2002. – 270 p.

605. RATKÓ József: Összes művei. 2. Drámák. Szerk., jegyz.: Babosi László. – Bp. : Kairosz K., 2002. – 237 p.

606. STEVANYIK András: Eleven kövek. Emléktáblák, emlékoszlopok, emlékművek Nyíregyházán. – Nyíregyháza : Möbiusz Print, 2002. – 186 p.

607. Szabolcs. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., [2002]. – 195 p.

608. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának harmadik négy éve (1998–2002).

Szerk. Kuknyó János. – Nyíregyháza : Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlése, 2002.

– 234 p.

609. Szatmárcseke. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 180 p.

610. SZITHA Mária – SZITHA Sarolta: Egy család története. 5. köt. – Nyíregyháza : Örökségünk K., 2002. – 131 p.

611. SZITHA Mária: Egy család története. 6. köt. – Nyíregyháza : Örökségünk K., 2002. – 91, [19] p.

612. Tanévkönyv 2001–2002.- Szerk. Nagy Miklós. – Nyíregyháza : Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 2002. – 140 p.

100 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

613. Tarpa. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 180 p.

614. Thesaurus solemnis : barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva. – Nyíregyháza – Debrecen : Hajdú-Bihar-Megyei Levéltár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 2002.

615. TÓTH Nándor: Perszóna. – Nyíregyháza : Örökségünk K., (2002). – 95 p.

616. TÓTH Sándor: Kossuth-emlékek Szabolcsban. – Nyíregyháza : Nyíri Honvéd Egyesület, 2002. – 378 p.

617. TÓTH Sándor: Rakovszky Sámuel 1848–49-es honvédezredes emlékezete. – Gávavencsellő : Nagyközségi Önkormányzat, 2002. – 78 p.

618. TÓTH Sándor katalógus. Megjelent Tóth Sándor életmű kiállítására. Tervezte Kállai Júlia. – Miskolc : Miskolci Galéria, 2000. – 47 p.

619. Tuzsér. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002. – 182 p.

620. UDVARI István: Szöveggyűjtemény a ruszin írásbeliség tanulmányozásához. 1.

Bacsinszky András munkácsi megyéspüspök cirill betűs körlevelei. – Nyíregyháza: Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéke, 2002. – 237 p.

621. Vaja. Szerk. Németh Péter. – Bp. : Száz magyar falu könyvesháza, [2002]. – 227 p.

622. VASS Lajosné: Mérlegen a Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány 10 éves tevékenysége.

– Nyíregyháza : A Stúdium Nyelvoktatási Közalapítvány Kuratóriuma, 2002. – 82, 46 p.

623. ZSOLDOS Jánosné: Az Országos Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny SzabolcsSzatmár-Bereg megyében. Feladatsorok és eredmények 1993–2002. – Nyíregyháza : Kölcsey Ferenc Gimnázium, 2002. – 112 p.

IDÔSZAKI KIADVÁNYOK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó közleményei Július

624. Politikai gátszakadás = Társadalomkutatás, 1–2. sz. p. 50–24.; árvíz; sajtó 625. OLÁH András: Gyakorlati tapasztalatok a Comenius 2000 minőségfejlesztési program I, intézményi mo Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 10–21.; Mátészalka; Képes Géza Általános Iskola 626. BUCZKÓ József: Újfehértó város múzeuma = Pedagógiai Műhely, 2, sz, p. 29–37.

627. BODNÁR Zsuzsanna: Kiállítás a régmúlt idők játékaiból = Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 38–39.; néprajz 628. PÁZMÁNDI Viktória: A család és az iskola közössége = Pedagógiai Műhely, 2. sz. p. 50–52.; szociológ 629. PAPP Mónika: Nyíregyháza műzenei emlékei a 19. századból. Szénfy Gusztáv és más „kismesterek" mű körzetében = Magyar Zene, 3. sz.p. 291–300.; Szénfy Gusztáv (1819–1875) 630. EGRI Mária: Ámos Imre megbízásai = Múlt és Jövő, 2–3. sz. p. 138–144.

631. GALAMBOS Sándor: Egy német város újságai 1848/1849-es szabadságharcunkról = Honismeret, 4, sz.

Iserlohn 632. BABOSI László: „Kedves lllyés Gyula Bácsi..." Ratkó József és Illyés Gyula levelezése = Hitel, 5. sz. p, 633. RÉNYI Ádám: Óz, a csudát és Óz, a kis varázsló = Zsöllye, 5. sz. p. 16–17.; Baum-Schwajda; Óz, a nagy varázsló; színikritika; Móricz Zsigmond Szinház 634. DOMONKOS János–FÖLDESI József: „... én szőlői városom" = A Mi Otthonunk, 6. sz. p. 40–43,; váro Nyíregyháza 635. PÁLFY G. István: Fábián Bálinték utolsó sóhaja = Reformátusok Lapja, 20- sz. p, 4,; irodalom; Balázs J 636. LAKATOS Márk: Magnóliagyűjtemény Fehérgyarmaton = Kertészet és Szőlészet, 31, sz. p. 11–13.; ker

101 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

637. FERKU Imre: Általános iskolai tanulmányi versenyek és a megyei pedagógiai intézetek = Köznevelés, 3 63'8, TÓTH'M. Ildikó: Régészek dolgoznak az ipari parkban = Népszabadság, 152. sz. p. mell. 23.; Nyíregyh 639. A szociális ellátás helyzete a megyeszékhelyen = Kelet-Magyarország, 154. sz. p. 7.; Szociális Gondozá 640. NYÉKI Zsolt: Milliárdos szövetkezet Baktalórántházán - Kelet-Magyarország, 155. sz. p, 5.; Baktalórán 641. NAGY István Attila: Nem ér véget a tanulás az érettségivel = Kelet-Magyarország, 156. sz. p. 9.; felnőtt Középiskola Felnőtt-oktatási Tagozata 642. MARIK Sándor: Még van előnye megyénknek a régióban = Kelet-Magyarország, 160. sz. p. 3.; területfe 643. NYÉKI Zsolt: Áll a munka a fatenger közepén (1–2.) = Kelet-Magyarország, 161–162. sz. p. 3,; foglalko Vásárosnamény; Interspan Kft. 644. LADÁNYI TÓTH Lajos: Balkányi körkep = Kelet-Magyarország, 161. sz. p. 7,; önkormányzat; általáno otthon 645. KOVÁCS Éva: Saját otthon és állami gondoskodás = Kelet-Magyarország, 162. sz. p. 9; Nyírbátor Váro 646. CSELÉNYI György: Nyíregyházi városvédők = Magyar Nemzct, 166. sz. p. 3.; Nyíregyházi Városvédő 647. MARIK Sándor: Mit ér a vonzerő, ha nem látják? = Kelet-Magyarország, 166. sz. p. 3.; falusi turizmus; 648. Nagycserkeszi körkép = Kelet-Magyarország, 167. sz. p. 7.; Cserkeszi Mezőgazdasági Termelő, Kereske Szövetkezet 649. TÓTH M. Ildikó: A négyszáz telkes Szabolcs komfortos lett = Népszabadság, 176. sz. p. 20.; településtö 650. NÁBRÁDi Lajos: Templomot építenek örökségünk őrei = Népszabadság, 176, sz. p. 21.; Komlódtótfalu Augusztus

651. DEÁK Ferenc–HEGEDŰS Gyula: Életcélok és erkölcsi értékek = Pedagógiai Műhely, 3. sz. p. 13–20.; s Iskolaszövetség 652. MINYA Károly: Ha Kisvárda, akkor színház = Pedagógiai Műhely, 3. sz, p. 27–39.; Haláron Túli Magya 653. TAKÁCS Péter: Kossuth és Szabolcs megye = Pedagógiai Miíhely, 3, sz, p. 46–55.

654. TÓTH Sándor: Kossuth Lajos emlékezete születésének 200. évfordulóján = Pedagógiai Műhely 3. sz Bereg megye 655. MOLDVAY Zsolt: A kisvárdai Szent László Szakközépiskola megalapításának története = Pedagógiai M 656. PITI Ferenc: I. Lajos király Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékre vonatkozó oklevelei a Vay család ber szatmár-beregi Szemle, 3. sz. p. 249–257.

657. BALOGH István: Egy néhai hajdúkapitány és támogatója. Kércsy István pere (1610–1614) = Szabolcs-s 258–268.; történelem 658. FUTAKY László: Vietórisz István (1879–1965) lírájáról = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 3. sz. p. 289 (1879–1965) 659. URBÁN Balázs: Krobot (ismét) visszatér = Zsöllye, 6–7. sz. p. 37.; Hrabal: Harlekin milliói, Nyíregyház 660. MADARÁSZ G. Imre: „Jelentősen bővítettük a képzési palettát", Balogh Árpád, a Nyíregyház Felsőoktatás, 8. sz. p. 14–15.

661. MÁTRAHÁZI Zsuzsanna: Móricz Zsigmond bibliotékája = Magyar Könyvgyűjtő, 8. sz. p. 4–5, 662. RESZLER Gábor: A Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszékének négy évtizede = Századok, 663. SZABÓ Sándorné: A falusi turizmus helyzete és perspektívái az észak-alföldi régióban = Területi Statisz 664. NAGY Gáspár: Három bekezdés (a 75 éves) Sánta Ferencről = Napút, 8. sz. p, 7–9.; Ratkó József (1936 665. BALOGH Géza: Bercel húzta, Karád vonta a kompot a Tiszán = Szabad Föld, 35. sz.; Tiszabercel; Tisz 666. KÁLMÁN: Zongoristák seregszemléje = Magyar Nemzet, 178. sz. p. 14.; Zongora ünnepe Keleten; Tisz 667. GYÖRKE László: Megtérülő beruházások előnyben. Timári körkép = Kelet-Magyarország, 179. sz. p, 7 668. M. MOLNÁR László: Nyíregyházára költözik a daloló nagyvilág. Negyedik alkalommal rendezték m Nemzetközi Kórusfeszti-vált = Kelet-Magyarország. 179. sz. p. 5, 669. BALOGH József: Kontroll a szabálysértések felett. Interjú Sipos László főügyészhelyettessel = Kelet-M 670. BALOGH József: Régió érdek vagy program szerint. Beszélgetés Vincze István terüfetfejlesztési osztály Magyarország, 184. sz. p. 3.; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 102 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

671. LADÁNYI TÓTH Lajos: Fórum, amely a „szertelenségre” törekszik = Kelet-Magyarország, 186, sz. p.3 szociológiai felmérés; Nyíregyháza 672. TÓTH M. Ildikó: Kész a nyíregyházi drogstratégia = Népszabadság, 188. sz. p. 20.; kábítószerfogyasztá 673. LEFLER György: Balsán immár teljessé vált az infrastruktúra. Balsai körkép = Kelet-Magyarország, 191 674. CSELÉNYI György: Bő szüretek Szabolcsban = Magyar Nemzet, 195. sz. p. 4.; meggytermesztés; Nyírm 675. KOVÁCS Éva: Spórolás kihelyezett képzéssel. A DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolája a tovább lett = Kelet-Magyarország, 195. sz. p. 3.

676. LEFLER György: Még tart a hitel nélküli fejlődés Nyírpazonyban, Nyírpazonyi körkép = Kelet-Magyaro településfejlesztés, szociográfia 677. GALAMBOS Béla: Harapófogóban az agrártermelők = Kelet-Magyarnrszág, 200, sz. p. 3,; Buj; KoteszSzeptember

678. KULCSÁR Attila: Nyíregyházi Városi Stadion „rekonstrukciója" = Magyar Épitőipar, 9–10, sz, p. 283– 679. BLASTIK Noémi: Ponyvadráma = Zsöllye, 9. sz. p. 22–23.; színikritika; Németh Ákos: Autótolvajok 680. HORVÁTH Csilla: Szaporodnak a jó példák = Kertészet és Szőlészet, 39, sz. p. 15–16.; almatermesztés 681. BALOOH Géza: Éjszakánként a fél falu együtt kavar = Szabad Föld, 39. sz. p. 8.; szilvatermesztés; népi 682. CS. NAGY Ibolya: Czine Mihály övéi közt, szoboralakban = Reformátusok Lapja, 40. sz. p. 9, 683. BOROS Betty: Sóstó szíve; a Krúdy = Üzleti Hét, 42. sz. p. 7.; Sóstó-Invest Kft. 684. KOVÁCS Éva: Művészházaspár Bátorból = Kelet-Magyarország, 203. sz, p. 9,; festőművész; portré; Kr 685. GALAMBOS Béla: Jól öltözött angolok Szabolcsból = Kelet-Magyarország, 20S. sz. p. 3.; ruhaipar; Ny Rt. 686. LADÁNYI TÓTH Lajos: Kótaji körkép = Kelet-Magyarország, 208. sz. p. 7.; általános iskola; önkormán 687. Átadták a kórházat Fehérgyarmaton = Kelet-Magyarország, 208. sz, p. 1–2.; Szatmár-Beregi Kórház 688. GYÖRKE László: Magyi körkép = Kelet-Magyarország, 214. sz. p. 7.; önkormányzat; általános iskola 689. MALAKUCZ1NÉ PÓKA Mária: Ismét emelkedett a házasodási kedv = Kelet-Magyarország, 217. sz. megye 690. LEFLER György: Vasmegyeri körkép = Kelet-Magyarország, 220. sz. p. 7.; önkormányzat; Aranyeső N 691. KOVÁCS Éva: A környezetvédelem uniós lecke is = Kelet-Magyarország, 225. sz. p. 3.; szennyvíztisztí 692. LADÁNYl Tóth Lajos: Besenyödi körkép = Kelet-Magyarország, 226. sz. p. 7.; önkormányzat; általáno 693. NAGY István Attila: Mindenki a halottat keresi = Kelet-Magyarország, 227. sz. p. 9.; színikritika; Alfon kedvesem; Móricz Zsigmond Színház 694. Tudósok is segítik megyénk fejlődését = Kelet-Magyarország, 228. sz. p, 1,, 5.; MTA Szabolcs-SzatmárTanácsa

Október

695. A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XLV. Fesztiválja díjai = Zsöllye, 6–7. sz. p. 27.

696. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Főügyészség épülete = Magyar Építőipar, 9–10. sz. p. 271–74.; Nyíre 697. GÉGÉNY Béla: Szent Erzsébet szellemében a Debrecen–nyíregyházi Egyházmegyében = Új Ember, 45 698. FUTAKY László: „Őrzők maradjatok a strázsán" = Polisz, 67. sz, p. 10–12,; Kiss Lajos múzeumigazgat 699. D. J. –F, J-: Változó igények, változó tervek = A Mi Otthonunk, 6. sz. p. 44–47.; építészet; városfejleszt 700. Polgármesterjelöltek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében = Kelet-Magyarország, 231. sz. p. 5.

701. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 231. sz. p. 7.; önkormányzat, választások; köztisztaság; időse 702. DUDAS Éva: Aranyforintok egy családi ház kertjében = Magyar Hírlap, 231. sz. p. 9.; régészeti lelet; Ú 703. M. MAGYAR László: Népfőiskola a tornácos parasztházban = Kelet-Magyarország, 235. sz. p. 7.; Kisté Természetvédelmi Ház

103 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

704. TÓTH M. Ildikó: Fecskeház épült fiataloknak =Népszabadság, 235. sz. p, 25.; Nyíregyháza 705. NYÉKI Zsolt: Házavató mintaprogrammal = Kelet-Magyarország, 236. sz. p. 1.; Nyírségi Civilház 706. PETHŐ József: Az ifjú Krúdy az öreg sóstói tölgyek alatt = Kelet-Magyarország, 238. sz. p. 15.

707. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 237. sz. p. 7.; polgármester-jelöltek; szociális munkások; álla Bcssenyei Társaság kultúra-teremtő nagyjai 708. LADÁNYI TÓTH Lajos: Nyírbogdányi körkép = Kelet-Magyarország, 238. sz. p. 7.; településfejleszté hagyományápolás 709. PAPP Istvánné: Emlékezetes évadnyitás Kocsis Zoltánnal = Kelet-Magyarország, 239. sz. p. 4.; hangver 710. Másfél ezer előadás, 74 könyv = Kelet-Magyarország, 240. sz. p. 3.; tudományos élet; évforduló; Nyíreg Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete 711. MOLNÁR Károly: Csúcsív ki, reneszánsz kőkeret fel! = Kelet-Magyarország, 242. sz. p. 4.; felújítás; V 712. LEFLER György: Ófehértói körkép = Kelet-Magyarország, 244. sz. p. 7.; önkormányzat; településfejles általános iskola 713. MARIK Sándor: Megalakultak az új helyi parlamentek = Kelet-Magyarország, 246. sz. p. 1., 3-4.; önkor polgármester; önkormányzati képviselő; Szabolcs-Szatmár-Bereg megye; Nyíregyháza 714. Önkormányzati választás 2002 = Kelet-Magyarország, 247. sz. p. 7–8.; Szabolcs-Szalmár-Bereg megye 715. TÓTH M. Ildikó: Gyógyszálló épül Tiszavasváriban = Népszabadság, 247. sz. p. 28, 716. GAÁL Béla: Tarpa nevét ízlelgetik Párizsban = Kelet-Magyarország, 247. sz. p, 1.; biogazdálkodás; élel Hungaroteam Kft. 717. MOLNÁR Károly: Csűrt és kemencét avattak Túristvándiban a vízimalomnál = Kelet-Magyarország, 24 718. Nyíregyházi polgár = Kelet-Magyarország, 248, sz. p. 7.; városfejlesztés; toronyház; állatvédelem; általá 719. LADÁNYI TÓTH Lajos: Sényői körkép = Kelet-Magyarország, 249. sz, p, 7.; önkormányzati választáso településfejlesztés; településtörténet; szociális gondoskodás November

720. HELMECZY László: A megyei önkormányzat tevékenysége 1998–2002 = Szabolcs-szatmár-beregi Sze 721. FODOR László: Adalékok az 1702-ben megnemesített Sipos család történetéhez = Szabolcs-szatmár-ber 722. SIPOS László: Egy barokk kastély az Észak-Nyírségben = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 4. sz. p. 429 kastély 723. ILYÉS Gábor: Fiúk fel a fejjel = Szabolcs-szatmái-beregi Szemle, 4, sz. p.433-447.; cserkészet Nyíregyh 724. KISSNÉ SZABÓ Zsuzsanna: Az egészségügyi és szociális nonprofit szervezetek helyzete a megyében = Szemle, 4. sz. p, 442–57.

725. HUSZTI Eva; Helyzetkép a szabolcsi esőemberkékről = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 4. sz. p.

Esőemberekért Alapítvány 726. Kárpátok ökorégió program = Település- és Térségfejlesztés, 6. sz, p. 23–44.; ökológia; regionális együt 727. MARTON László: Évhatás elemzése a nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérletben, 1. = Agrokémia és Ta 728. NÁNAY István: A végeken. Kisvárda tizennegyedszer = Színház, 11. sz. p. 23–28.; színházi találkozó; K 729. BOROS János: Az Észak-alföldi régió fejlesztésének lehetőségei = Magyar Tudomány, 11. sz. p. 1492–9 730. FELHŐS Szabolcs: Beregi unitárius szórvány = Unitárius Élet, 6. sz. p. 27.; unitárius egyház; Bereg 731. KUN István: A Kálvária stációi. Szabolcs-Szatmár-Bereg keresztje = Forrás, 10. sz. p. 85–97.; szociográ 732. STANDIESKY Éva: Földosztás Kocsordon = Rubicon, 11-l7. sz. p. 39–50.; 1956 733. FAHIDI Gergely: Különös házasságok = Heti Világgazdaság. 46. sz. p. 92–94.; dr. Helmeczy László; Sz Önkormányzat 734. BOROS Károly: Csizmadia Zoltán = Magyar Demokrata, 47. sz. p. 60–63.; portré; Mátészalka 735. V. KULCSÁR Ildikó: Egy boldog ember = Nők Lapja. 48. sz. p. 34–35.; dr, Béres József 736. Olimpiai bajnok kórusok Dél-Koreában = Heti Válasz, 11. sz. p. 44–45.; Cantemus Kórus; Pro Musica L 737. TÓTH M. Ildikó: Parádés önkormányzatok = Piac és Profit, okt. sz. p. 6–12.; városrendezés; Csabai Lász

104 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

738. VÉCSKY Antal: Hozzászólás a Tisztelgés a hősök előtt című cikkhez = Heti Válasz, 44. sz. p. 66, Nyíre Gimnázium és Kollégium 739. M. MAGYAR László: Nyírségi kórussiker a Távol-Keleten = Kelet-Magyarország, 255. sz. p. 1.; kóruso Musica Leánykar 740. TÓTH M. Ildikó: Folyamatos üzem a sóstói fürdőben = Népszabadság, 257. sz. p. 26.; Sóstó Gyógyfürd 741. TÓTH M. Ildikó: Kamerák őrzik Nyíregyháza rendjét = Népszabadság, 257. sz. p. 26.; rendőrség 742. BALOGH József: Nyíregyházi körséta szezon után = Kelet-Magyarország, 260. sz. p. 8.; városrendezés 743. GYÖRKE László: Szorgalmatosi körkép = Kelet-Magyarország. 260. sz. p. 7.; önkormányzat; óvoda; te 744. Száztíz éve épült a megyeháza = Kelet-Magyarország, 261. sz. p. 9.; építészet; településtörténet; Alpár I 745. Meghalt a király, született egy vállalat= Kelet-Magyarország, 263. sz. p. 8.; szeszipar; Kisvárda; Szabolc Szövetkezete; Várda Drink 746. MALAKUCZINÉ PÓKA Mária: Megélénkült a kereskedelmi forgalom = Kelet-Magyarország, 264. sz.

Szatmár-Bereg megye 747. NAGY István Attila: Téveszmék a valóság árnyékában = Kelet-Magyarország, 264. sz. p, 8.; színikritika Móricz Zsigmond Színház 748. KONCZ Nóra: Mátészalkai polgár = Kelet-Magyarország, 265. sz. p. 9.; kórház; településtörténet; Johan 749. LEFLER György: Nyírteleki körkép = Kelet-Magyarország, 266. sz. p. 7.; önkormányzat; általános isko 750. CSERVENYÁK Katalin: Sóstó még mindig egynapos program = Kelet-Magyarország, 270. sz. p. 3.; né 751. Felnőttképzés minőségi garanciával = Kelet-Magyarország, 271. sz. p. 4.; Nyíregyházi Regionális Munk Központ 752. LADÁNYI TÓTH Lajos: Tiszateleki körkép = Kelet-Magyarország, 272, sz. p. 7.; önkormányzat; belvíz Iskolaszövetség 753. NÉZŐ István: Emeltyűje műveltségnek ipara = Kelet-Magyarország, 273. sz. p. 9.; vasút; Kisvárda; Rétk 754. A megyeházán ünnepelték a megye diáksportját = Kelet-Magyarország, 275. sz. p. 11.; Diáksport Tanác 755. GALAMBOS Béla: Csak drukkolni érte már nem elég = Kelet-Magyarország, 275, sz. p. 3.; dohányterm 756. KISSNÉ MAJTÉNYI Mónika: Csökken a távbeszélö fővonalak száma = Kelet-Magyarország, 276. sz. p Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 757. DAJKA János: Kevesebb gabona termett = KeletMa-gyarország, 277. sz. p. 2.; statisztika; SzaboIcs-Sza 758. LADÁNYl TÓTH Lajos: Apagyi körkép = Kelet-Magyarország, 278. sz. p. 7.; önkormányzat; helytörtén Nyírtét; Balázs József December

759. Vastaps kísérte a játszva tanulást = Kelet-Magyarország, 28l. sz. p. 8.; Felnőtt Amatőr Színjátszó Csopo 760. Tiszadadai körkép = Kelet-Magyarország, 284. sz. p. 7.; könyvtár; szociálpolitika; erdei iskola 761. BALOGH József: Hosszútávon ötszörözhető a haszon = Kelet-Magyarország, 285. sz. p. 3.; turizmus 762. Aranypénzek Kisléta határából = Kelet-Magyarország, 285. sz. p. 9.; régészeti lelet 763. Ipari park a vállalkozások támogatására = Keret-Magyarország, 287. sz. p. 7.; Kemecse 764. Félmilliárd a közoktatás fejlesztésére = Kelet-Magyarország, 289. sz. p. 3.; Közoktatási Közalapítvány 765. GYÖRKE László: Székelyi körkép = Kelet-Magyarország, 290, sz. p. 7.; önkormányzat; általános iskola 766. PAPP D. Tibor: Egymás közelében hatnak a művészi élmények = Kelet-Magyarország, 290. sz. p. 11.; k Kerekes Elek; Nagy Lajos Imre 767. NAGY István Attila: Múltidéző jubileum egy kis tervezéssel = Kelet-Magyarország, 291. sz. p. 5.; Móric Könyvtár 768. Számtalan díj, több kilónyi oklevél. Mátészalkai polgár = Kelet-Magyarország, 295. sz. p. 9.; Képes Géz 769. GYÖRKE László: Kegyeleti szélmalomharc tizenkét éve = Kelet-Magyarország, 297. sz. p. 3.; Don-men Gondozása Alapítvány; Mártha Tibor 770. KOVÁCS Éva: Vállaljuk 228 település gondját. Kiss Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke terveiről = Ke 9.

105 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

771. NÉZŐ István: Kordokumentum egy kisvárdai svéd írónőtől. Fried Magda = Kelet-Magyarország, 297. sz 772. A festő életét az alkotás tölti ki = Kelet-Magyarország, 299. sz. p. 12.; Madarassy Oyörgy Tamás 773. GYÖRKE László: Hitelfelvételi kényszer kifizetéshez. A Kállay-kúria megújul = Kelet-Magyarország, 3 774. KOVÁCS Éva: Neves orvosok megörökítve = Kelet-Magyarország, 303. sz. p. 8.; szobrászművész; port 775. MARIK Sándor: Esélyt teremteni az unió kapujában. Újévi beszélgetés Gazda László országgyűlési képv Magyarország, 303. sz. p. 3.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye politikai, gazdasági és kulturális eseményei 2002. október 1–december 31.

Október 1. Nyíregyházán, a Jósavárosban, a Korányi Frigyes utca 23. szám alatt megnyílt a vállalkozásként üzemelő városi postamesterség.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara épületrekonstrukció című kiállításán átadták az Életműdíjat Dávid László építésznek, az Alpár Ignác hallgatói diplomadíjat Vágner Attilának.

2. Nagykálló-Ludastón felavatták a felújított mezőgazdasági szakközépiskolát.

A Bánki Donát Műszaki Szakközépiskola díszudvarában megnyílt Nagy Mihály szobrász kiállítása.

3. A spanyol király Napkoron vadászott.

4. A nyíregyházi tűzoltóknak átadták a Faun márkájú, negyven méter magaságra kihúzható darut.

5. Az I. Tiszavasvári Családi Nap keretében elhelyezték a kastély gyógyszálló alapkövét.

Bátorligeten átadták a Tuzsony János nevét viselő ökocentrumot. A létesítmény elsősorban a tudományt szolgálja majd.

6. A nyírgyulaji római katolikus templomban átadták Küzmös Enikő nyírbátori festőművész pannóját, mely Szent Ferencet mint az emberi környezet védőszentjét ábrázolja.

7. Megkezdődött a Nemzetiségi Kutatások Kelet-Magyarországon elnevezésű néprajzos szimpózium.

Az építészet világnapja alkalmából a belügyminiszter Pro Architectura-díjat adományozott Balázs Tibornak, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola tervezéséért.

8. Iskolát avattak Nyírtasson.

A Nagykállói Napok keretében Fodor János polgármester díszpolgári címert adott át dr.

Vonza András exminiszternek.

10. Baráz József grafikusművész alkotásaiból kiállítás nyílt a Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Átadták a Révész Logisztikai Központot Nyíregyháza-Zomboribokorban. Új konfekcióüzemet avattak Pátrohán.

11. Felavatták a vitkai születésű Balázs József író emlékére kialakított emlékszobát.

A nyíregyházi Guszev Általános iskolában első alkalommal tartották meg a megyei Roma Ének és Táncversenyt.

12. A mátészalkai Szatmár Múzeumban megnyílt Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművész és id. Gajzágó Sándor grafikusművész közös kiállítása.

A Nyírpláza Galériában megnyílt Zubcsik Viktória fotókiállítása.

Hatodik alkalommal rendezték meg a terelőkutyák országos bajnokságát Császárszálláson.

Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár emléktábláját leplezték le annak a budapesti háznak a falán, amelyben 1966-tól élt és dolgozott.

106 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

14. A Nyíregyházi Ipari Parkban átadták a Grand Logistic Kft. raktár és közvámraktár épületét.

15. Átadták rendeltetésének a nyírbátori mentőállomást. Összekötő utat avattak Nyírgelse és Nyírmihálydi között.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban bemutatták Nagy Imre saját kézzel írott önéletrajzi könyvét.

Forró László amatőr festő munkáiból kiállítás nyílt a nagykállói művelődési házban.

16. Nyíregyháza-Rozsrétszőlőn felavatták az oktatási intézmény vadonatúj iskolai épületét.

Ibrányban átadták a Hét vezér szoborcsoportot és az idősek otthonát. Átadták az emeletráépítéssel öt új tanteremmel bővült vajai Molnár Mátyás Általános Iskolát.

17. A finn Kajaanin Mieslaulajat nevű férfikórus két hangversenyt adott Nyíregyházán. Jouni Ruuskanen természetfényképész munkáiból kiállítás nyílt a művelődési központban.

A nyíregyházi Városi Galériában megnyílt B. Orosz István grafikusművész és Lukács Sándor festőművész kiállítása.

18. Nemzetközi elismerésben, Iiasa Shiba Díj-ban részesült a nyírpazonyi Szini Károly Általános Iskola. Átadták a nyírtelki Herman Ottó Általános Iskola emeletráépítéssel elkészült új tantermeit.

Nyírtét főparkjában felavatták Orr Lajos: Anya gyermekével című szobrát.

19. Felavatták a Kállayak emléktábláját a nagykállói római katolikus templomfalán.

A dél-koreai Busan városa adott otthont a kórusok olimpiájának. Az október 27-ig tartó rendezvényen 60 országból 400 énekkar 20 ezer kórustaggal vett részt, s szereplők között ott voltak Magyarország képviseletében a Cantemus gyermekórus és a Pro Musica leánykar tagjai is. Olimpiai győztes négy kategóriában a Cantemus és a Pro Musica. Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével a Cantemus gyermekkórus olimpiai bajnok lett a gyermekkari és az egyházi zene kategóriákban, a Pro Musica leánykar pedig az ifjúsági leánykarok és a kortárs zene kategóriákban előzte meg a többi rivális énekkart.

22. A Patrónus Egyesület Szent József Védőotthonának tőszomszédságában felavatták nyolc sérült fiatal új lakóotthonát.

Kodály emlékhangverseny a mátészalkai Városi Művelődési Központban.

23. Csürt és kemencét avattak Túristvándiban a vízimalomnál.

Stefáni Attila (nagykállói Speedway Club) nyerte meg a magyar salakmotoros bajnokságot.

24. Az 50 éves Szabolcsi Szimfonikus Zenekar jubileumi évadnyitó hangversenye Nyíregyházán.

Az óvodák közül elsőként vehette át az "Oktatás, Nevelés Eredményességéért" Oklevelet a nyíregyházi Kereszt utcai Gyermeke Háza Óvoda.

25. A határon túli és magyar zeneiskolák reprezentatív hangversenye a Nyíregyházi Zeneiskolában.

Nemzetközi Díszmadár-kiállítás és Magyar Bajnokság Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban.

Iiasa Shiba-díjban részesült Záhonyban a Port Igazgatóság.

26. A Móricz Zsigmond Színház társulata bemutatta a Mihasznák című zenés mesejátékot.

Országos CAC kutyakiállítás nemzetközi részvétellel Nyíregyházán.

27. Finn orgonaművész (Erkki Tyni) hangversenye a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban.

29. A magyar nyelvű kisközösségű televíziók Moholy-fesztiválján a legjobb alkotás díját a Barcika című munka kapta (szerző: Szitha Miklós), a szociálisan legérzékenyebb alkotás díja a Juliska néni története című filmet illette (szerző: Konyári László), ugyanebben a kategóriában pedig a Képesek című alkotás (szerző: Koncz András) különdíjban részesült. A díjnyertes alkotók a Váci Mihály Művelődési Központban működő Nyíri Amatőr Filmklub tagjai.

107 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

30. Az építők átadták a Nyíregyházi Főiskola új, szerkezetkész oktatási épületeit. Ötvenedik évfordulóját ünnepelte Nyíregyházán a rádióállomás.

31. A Reformáció Emléknapja alkalmából leleplezték azt az emléktáblát, amely a fehérgyarmati gyülekezet megválasztott és beiktatott 22 lelkipásztorának a nevét tartalmazza.

Egyidejűleg Református hitünk emlékei címmel kiállítás nyílt.

November 4. Megtartotta alakuló ülését a megyei közgyűlés. A képviselők elnöknek Gazda Lászlót, alelnöknek dr. Kiss Gábort választották, mindketten a szocialista frakció tagjai.

Megalakult Nyíregyháza Megyei Jogú Közgyűlése.

A képviselőtestület megválasztotta az alpolgármestereket - Tukacs István, Giba Tamás valamint döntött a bizottságokról, azok elnökeiről és tagjairól, illetve a tanácsnokok személyéről. Az MSZP a Függetlenek Egyesületével és az SZDSZ-szel lépett koalícióra, melyet 26 képviselő alkot. A FIDESZ-MPP 6, a Nyíregyházi Képviselők Egyesülete 2, és az MDF 1 képviselője ellenzékben marad. A harmadik alpolgármester Mikó Dániel (MSZP) társadalmi megbízatásként látja el feladatát.

6. Megnyílt a Gyermekkönyvhónap.

8. Beregi Népi Hagyományőrző Bemutató Vásárosnaményban.

9. A Móricz Zsigmond Színház társulata bemutatta Dosztojevszkij regényének adaptációját, az Ördögök című darabot.

Kállai Kettős címmel kórustalálkozó Kodály Zoltán nagykállói látogatásának emlékére a nagykállói II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központban.

10. Nemzetközi egyházzenei kórustalálkozó Újfehértón.

11. "A régiók szerepe, versenyképessége az Európai Unióban" címmel megyei tudományos konferencia Nyíregyházán. A plenáris ülés előadásai után alapítványi díjak átadása következett. Az idei kitüntetettek: Láczay Magdolna, a Nyíregyházi Főiskola Kari főigazgatója és Lukácskó Zsolt, a Debreceni Egyetem nyíregyházi Egészségügyi Főiskola karának főigazgatója kapta. Galó Mikós Kárpátalja Tanácsának oklevelét és aranyérmet kapta.

Az újfehértói Mátyáskert Általános Iskola épületének falán felavatták Végh Antal emléktábláját.

13. Az egészségügyi miniszter Pro Caritate emlékérmet adományozott Kelemen Péternének, a tarpai ápológondozó otthon igazgatójának. "Családokért" emlékérmet kapott Kapin Mihályné nyírjákói nevelőszülő a szociális munka napja alkalmából.

A Móricz Zsigmond Színház harmincegy művésze felolvasódélután keretében teljes terjedelmében bemutatta Kertész Imre első irodalmi Nobel-díjasunk Sorstalanság című regényét a Nyíregyházi Főiskola kerengőjében.

15. Átadták a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő buji iskola új négytantermes szárnyát. Az iskola főépületének aulájában leleplezték a fejedelem domborművét.

Félévszázados fennállását ünnepelte a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Középiskolai Kollégium.

Huszonöt éves a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság megyei szervezete; ez alkalomból tudományos tanácskozást tartottak.

16. Nyíregyházán, a Kodály Zoltán iskola hangversenytermében megyei gyűlést tartottak a nagyothallók, amelyen Vojnik Mária országgyűlési képviselő adott tájékoztatást az egészségmegőrzés és a szociális ellátás fejlesztéséről.

18. Csúcstechnológiás mérnöki alkotásért Tierney Clark díjat adományoztak a Nyírségvíz Rtnek.

Varjú Zoltán Mihály fotóriporter portréiból "Jeruzsálem gyermekei" címmel kiállítás nyílt a nyíregyházi művelődési központban.

108 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

A Nyíregyházi Főiskolán megkezdődött a Nyírségi Földrajzi Napok előadássorozata.

20. Nyíregyházán a Bercsényi utca Kálvin tér sarkán, a Gold Haus falán cégért avattak.

Tervezője H. Németh Katalin grafikusművész.

A nyíregyházi Városi Galéria Pál Gyula termében megnyílt Kerekes Elek festőművész és Nagy Lajos Imre szobrászművész közös tárlata.

21. Köztársasági Elnöki Érdemkereszt kitüntetést adományozott az államfő Béres Józsefnek a Béres Csepp fennállásának 30. évfordulója alkalmából.

22. Kodály Zoltán születésének 120. és halálának 35. évfordulójára emlékhangverseny a mátészalkai művelődési központban.

23. Beszterecen megkezdődött az Őszikék Népzenei Fesztivál és verseny.

A Cantemus gyermekkórus és a Pro Musica leánykar 25. Japán hangversenye a Kodály Zoltán Általános Iskolában. A hangversenyen részt vett és köszöntőt mondott Japán magyarországi nagykövete Kazuo Matsumoto.

25. A nagykállói művelődési központban megnyílt Virányi Ferenc amatőr festő kiállítása.

29. Átadták Nyíregyházán a felújított vasútállomást ezer négyzetméteres utascsarnokkal.

A Jósa András Megyei Kórház főigazgatói épületében felavatták az intézmény névadójának szobrát.

Az igényes termékfejlesztés érdekében tett erőfeszítések és eredményei elismeréseként Innovációs Díjat kapott a Várda Drink Rt. 30. Nyíregyháza-Sóstóhegyen felavatták az Abigél Többcélú Intézmény és a Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola új épületét.

December 1. Egyházzenei est Nyíregyházán az evangélikus nagytemplomban. Laborczi Erzsébet orgonaművész részvételével.

4. A megyei közgyűlés rendkívüli ülésén személyi kérdésekben döntöttek. A közgyűlés alelnöke dr. Szilágyi Dénes, tanácsnokok: dr. Veres János, Birta Sándor, Szabados József (MSZP), Balogh Gyula, Kozma Péter (FIDESZ-MPP), Tullnerné Belinszky Margit, dr.

Helmeczy László (Osszefogás). Koalíciós megállapodást kötött az MSZP megyei Szövetsége és az Összefogás a megyei felemelkedéséért egyesület.

Nyírbátorban felavatták a Bátortrade Kft. biogáz valamint baromfi-feldolgozó üzemét.

5. Hornyák György grafikáiból bemutató tárlat nyílt Nyíregyházán a Lippai János Mezőgazdasági Szakközépiskolában.

A nyíregyházi Városi Galériában emlékkiállítást nyílt Barzó Endre festőművész munkáiból.

7. Leveleken átadták az általános iskola új épületét.

Negyven ötéves fennállása alkalmából gálaműsorral jelentkezett a Szabolcs Néptáncegyüttes.

8. Kálmánházán kiállítás nyílt Rákos Sándor költő életéről.

A Városi Stadionban található nyíregyházi Sportmúzeumban a családtagok jelenlétében avattak fel azt a vitrint, amely id. Szondy Györgyre, a megyeszékhely súlyemelő életének atyjára emlékezik.

9. Az országos súlyemelő bajnokságon Farkas Zoltán és Shrlich György (NYVSC) bajnoki címet szerzett.

10. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola zenei tagozata tanárainak hangversenye az iskola nagytermében.

Emlékülést és koszorúzást tartottak a Jósa András Megyei Kórházban abból az alkalomból, hogy 175. éve született Korányi Frigyes, akit 1861. Január 30-án Szabolcs vármegye főorvosává választották.

11. Nyíregyházán az Egészség hídja címmel tartott rendezvényen jelen volt Nancy Goodman Brinker, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete is.

109 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

Takács Rita, a nyíregyházi Farm-Traktor Kick-Box SE versenyzője profi Európai bajnoki címert szerzett.

Kisvárdán megalakult a Rákóczi Szövetség helyi szervezete.

13. Az Építőipari Mesterdíj Alapítvány nívódíjat adományozott Tákos 2001-es árvíz utáni újjáépítéséért a nyíregyházi Épker Kft-nek.

16. Bensőséges hangulatú ünnepségen emlékeztek meg a Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójában arra, hogy 50 éve hangzott fel először a jól ismert szignál. Ezen a napon adták át a Samu András-díjat a rádió munkatársainak.

Laczik Mária, a Nyíregyházi Főiskola orosz tanszékének docense és Kujbusné dr. Mecsei Éva a megyei levéltár munkatársa kapta kézhez az idei megyei tudományos közalapítványi díjat.

Ketten dr. Láczay Magdolna és dr. Lukácskó Zsolt már a tudomány napján átvehette a tanúsítványt.

17. A Megyei Tűzoltószövetség újjászervezésének tízéves évfordulója alkalmából az országos szövetség elnöke díszsisakot adományozott Pernyák Sándor tűzoltó ezredesnek, a megyei szövetség elnökének, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóhelyettesének. Átadták a nyíregyházi Bárczi Gyula Általános Iskola tornacsarnokát.

18. A nyíregyházi Városi Galéria Pál Gyula Termében megnyílt Gádor Magda szobrászművész tárlata.

20. A nyíregyházi karácsonyi koncert után kitüntetéseket nyújtott ált a város képviselőtestülete nevében Csabai Lászlóné polgármester. A közgyűlés által most alapított Bencs László Arany Emlékérmet elsőként a Cantemus és a Pro Musica énekkar, továbbá a Jósa András Megyei Kórház Ortopédiai Osztálya kapta meg. Nyíregyháza Városért Emlékéremmel tüntették ki Móricz Istvánt a Nyírségvíz Rt. vezérigazgatóját, Géczi Ferencet, a Városi Művelődési Központ nyugalmazott igazgatóját, a Szabolcs Gabona Rt.-t. A Nyíregyháza Város Tudományos Életért kitüntetést dr. Jánosi Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola karigazgatója, a Nyíregyháza Művészeti Életéért kitüntetést H. Németh Katalin grafikusművész, a Nyíregyháza Sportjáért kitüntetést Vig István, a Nyírsuli sportszervezője.

Együtt-Egymásért kitüntetésben részesült Godja Györgyné, a polgármesteri hivatal gyámhivatalának vezetője és Balogh Zoltán, a Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei vezérigazgatója. Nyíregyháza Város Diáksportjáért elismerést kaptak: Szekér Lászlóné, (Bem József Általános Iskola), Póka Imre (Kertvárosi Általános Iskola), Vinnai Péter, (Inczédy György Szakközépiskola), Korpai Ferenc (Wesselényi Miklós Szakközépiskola). Ölbey Irén költőnő nevét vette fel a Dögei Általános Iskola.

MOL benzinkutat adtak át Nyíregyházán, a Kállói út körforgalmi csomópontnál. Újfehértón átadták a Technológiai Inkubátorházat.

21. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar karácsonyi hangversenye Nyíregyházán a Kálvin téri református templomban.

A Móricz Zsigmond Színház bemutatója. A Hungária együttes nagy sikerű számaira nemzedékek ropták a táncot.

27. Soltész Péter ungvári festőművész képeiből kiállítás nyílt Timáron a Szabolcs Vezér Általános Iskolában.

Nyíregyházán háromnapos galamb- és díszbaromfi kiállítás vette kezdetét.

28. Nyíregyházán a régi helyén újra felállításra került a sóstóhegyi országzászló.

30. Nyíregyházán a Szakszervezetek Házában megnyílt Bíró Tamás festőművész kiállítása.

110 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

TARTALOM

VALÓSÁG

Hagyományos magyar növény- és állatfajták jelene és jövője az Északalföldi régióban Nemessányi Zsolt: Előszó 003 Lazányi János: Hagyományos magyar növényfajták jelene és jövője az Észak alföldi régióban 005 Holly László: Szántóföldi és zöldségnövény tájfajták gyűjtése, megőrzése és hasznosítása Magyarországon 009 Iszályné Tóth Judit: A szántóföldi növények nemesítése és génmegőrzés a Nyírségben 014 Mándi Lajosné: A burgonya és kertészeti növények genetikai bázisának biztosítása a Nyírségben Csontos Györgyi: Az Agrártudományi Centrum pallagi telepén nemesített és fenntartott növényfajták ismertetése Fazekas Miklós–Lazányi János–Chrappan György: Növénynemesítés és génmegőrzés a nagykunsági régióban Szabó Tibor: A tájfajták szerepe a gyümölcstermesztésben Pethő Ferenc: Őshonos gyümölcsfajok a régió gyümölcstermesztésében Tóth Béla: Őshonos fafajok telepítésének lehetőségei az Alföldön Csiha Imre: Genetikai alapok biztosítása az erdészeti ágazatban Bodó Imre–Mihók Sándor: A régi magyar háziállatfajták védelme, fenntartásának szükségessége és hasznosításának lehetősége

MEGEMLÉKEZÉS

Lenti István: Dr. Tuzson János nyomában Babinecz Ibolya: A helyi rádiózás kertje (Samu András) Takács Péter: Rácz István Szatmári Gizella: Barzó Endre

SZEMLE

Források Erdély történetéhez (Pók Judit) „Fények, árnyak játéka” (Szilvási Csaba) Orosz vallásos népi énekhagyomány (Balázs Ildikó)

014 019 023 027 031 035 039 044

063 069 075 085 090

KRÓNIKA Bibliográfia Eseménynaptár

100

borító III.