Talmud Bavli II. József a héber könyvek ellenőrizhetősége és egységesítése érdekében úgy rendelkezett, hogy a magyarországi zsidó közösséget is a prágai héber nyomda lássa el könyvekkel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a korszak magyarországi zsidó szerzőinek könyvei (lásd. 22. tétel) Prágában, a Landau-nyomdában jelenhettek meg. A nyomda tulajdonosa, Mose Israel Landau a híres prágai Eliezer Landau rabbi unokája volt, maga is tudós, több lexikográfiai mű szerzője. Landau nagy jelentőséget tulajdonított a héber nyelvnek, és a héber szakrális szövegek lehető legjobb minőségű kiadásának. 1829 és 1831 között megjelentette a Misna, majd 1830 és 1835 között a Talmud valamennyi kötetét. 1833 és 1837 között ő adta ki Moses Mendelsohn modern német nyelvre fordított Bibliáját, a Biurt. Talmud kiadásának vörössel és feketével nyomott címlapján jellegzetes biedermeier díszítés is látható: kupolás-oszlopos pavilonban fügefa áll, alatta talmudidézet, mely a tóratanulást a fügéhez hasonlítja: „Mi jellemzi a fügét? Akárhol is érinti meg az ember, talál benne magokat. Ilyen a Tóra is: bárhol is tanulmányozzuk, mély értelmet találunk benne.” (TB Eruvin 44a) Mose Israel Landau gyönyörűen nyomtatott könyvei nagy hatással voltak a közép-európai zsidó közösségekre, ahová a zsidó felvilágosodás (haszkala) eszméit közvetítették. Prága, Landau kiadás 1834. Nyomtatvány, bőr kötésben 23 x 38 cm, 158 lap MZSL XXIII (71.34)
31
Hágádá 1779-ben Mária Terézia kizárólagos jogot adott az akkor még Nagyszombatban működő Egyetemi Nyomdának a keleti nyelvű könyvek kiadására. Megfelelő betűkészlet hiányában az első héber nyomtatvány csak évtizedekkel később (1814-ben), a nyomda Budára költözése után jelenhetett meg. Nyomtatványai elsősorban a modernizálódó zsidó közösség igényeit elégítették ki: itt jelent meg az első magyar fordítással ellátott Biblia (1840) és Rosenthal Móric Pirké Ávot fordítása is (1841), mely a Talmud első magyar nyelven olvasható részlete volt. Az 1834-ben nyomtatott „Hagoda” címlapján a rézmetszetes aratási jelenet mellett az Egyetemi Nyomda héber betűkészletének több változatát is láthatjuk: a héber szövegeket kvadrát betűkkel, míg a jiddis–németet úgynevezett Rási-betűkkel szedték. Különösen érdekes ez ott, ahol egy mondaton belül változik a kettő: a címlapon Rási-betűkkel írják, hogy a könyv megvásárolható Mordeháj Lévi könyvárusnál – a héber név azonban már a szakrális szöveg szedéséhez is használt betűkkel szerepel. A könyv címének szedése hibás: a „hágádá sel pészáh” helyett „ál pészáh” szerepel, ami a hasonló héber sin és ájin betűk felcserélése miatt történhetett. Buda, Egyetemi Nyomda, 1834 Papír, nyomtatás, papír kötésben 10,5 x 18,5 cm, 46 oldal Ismeretlen módon került a gyűjteménybe MZSL XXIII (64.653)
32
Igazolás Lichter Jona Aser igazolása fiának, Izrael Iszernek, hogy alkalmas a rituális metsző (sóhet) feladatának ellátására. A sóhet akkor végezheti munkáját, ha miután kitanulta a kóser vágás szabályait, erről három rabbi igazolást adott neki. Lichter Jona 1834-ben kelt igazolásáról 1940-ben készült hiteles fordítás, feltehetően a zsidótörvények miatt szükséges állampolgársági igazolások megszerzése érdekében. A dokumentum Osztern Lipót fordításában: „Isten segítségével! Bölcseink tanítása szerint az apa saját fiáról is tehet bizonyságot tudásáról, ezért ezen sorokkal igazolni kívánom, hogy szeretett fiam, Izrael Iszer több éven át szentelte magát a rituális vágás és húsvizsgálat tanulmányozására és gyakorlására. Ezen tanulmányainak eredménye felől a lovasberényi és a fehérvári hírneves rabbik képesítő oklevelet is adtak ki részére, igazolva, hogy teljes elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett az általa választott hivatás betöltéséhez. Ezért én is igazolom tudását és képességét e szent szolgálatra. Kelt itt Cecén, a világ teremtésétől számított 5594 év pészah ünnepe 5. napján. Lichter Jona Aser sk. a boldogemlékű Mózes rabbi fia, a cecei község főrabbija. (1834. április 28.)” Lichter Jona Aser Cece, 1834 Papír, tinta 25 x 19 cm, szövegtükör: 12,5 x 9,5 cm MZSL XXIV-M-17 (75.20)
33
Amulett (gyermekágyi tábla) A középkori zsidó legendák szerint Ádám első felesége Lilit volt, de elmenekült tőle, és az ördöggel adta össze magát. A történetekben Lilit démonokkal vonul és elrabolja a csecsemőket. Az ártó démon kivédésére szokássá vált a szülő nők szobájának falára Lilit ellenes táblákat, védő amuletteket akasztani. Az amuletteken rontáselhárítónak vélt szövegek és ábrák láthatóak, jellemzőek színeik, esetleg anyaguk is. A nagyméretű papír amulett szélét egyszerű piros és sárga virágokból álló minta keretezi, s ezen a kereten belül találhatóak a védő-óvó szövegek és kabalisztikus jelek. Legfeltűnőbb motívuma a piros és sárga színekkel is kiemelt menóra motívum, melynek ágaiban a 67. zsoltár szövege olvasható. A 67. zsoltár és a menóra kapcsolata a hetes számon alapul; a zsoltárnak hét verse van, s összesen negyvenkilenc szó található benne. A kép alsó és felső részén körökben és félkörökben Lilit ellen védő misztikus nevek és istennevek, a menóra mellett a bibliai ősatyák és ősanyák nevei láthatóak. A meghatározott formában írt szövegeket a Smá Iszráel ima (Deut. 6:4–9) egészíti ki. A gyermekágyi tábla alacsony régi leltári száma alapján 1914-ben került a gyűjteménybe, adományozója ma már nem kideríthető. Észak-Afrika, 19. század Papír, tinta, kézzel írt és rajzolt szövegek 37 x 49 cm Ismeretlen módon, 1914-ben került a gyűjteménybe. MZSL XXIV-M-3 (64.1274)
34
Amulett (gyermekágyi tábla) A négyszögletes lap felső negyedében szárnyas angyalok egyik kezükkel mázál tov (jó szerencsét) feliratú drapériát, másik kezében pajzsot tartanak, melyen a 20. zsoltár szövege olvasható. Kétoldalt az ősatyák és ősanyák nevei láthatóak, az angyalok alatt pedig Ádám és Éva, valamint Ábrahám neve olvasható. A Lilit távoltartására szolgáló amulett formulát: „Kint (legyen) Lilit, az első” – a három varázserejűnek tartott név: „Szinoj, Szinszinoj, Szmangaluf” követi. Ezután azt a midrástörténetet olvashatjuk, amelyben Illés próféta (Elijáhu) legyőzi Lilitet. Ezt követi nagyobb betűkkel Lilit neveinek felsorolása, hiszen a néphit szerint a nevek felsorolása távol tartja a démont. A gyermekágyi tábla szövegét a 121. zsoltár szövege zárja, mely egy bibliai mondatból (Genezis 48:16) formált Dávid-csillagot vesz körül. A csillag közepén nagyobb betűkkel Isten egyik nevét, a Sádáj-t (Mindenható) látjuk. A keret alsó részének közepén ovális mezőben az író, rézmetsző, Mordeháj, tóra, tfilin és mezuza író neve, valamint a dátum: Nyitra, 5592 (1832). Ezt két oldalon a „ne legyen a boszorkány” ismételt formulája keretezi. A tábla eredeti réz nyomólemeze a Krakkói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. Mordeháj Szófer Nyitra, 1835 Papír, rézlemezről készített nyomtatvány 12,5 x 18,3 cm 1915–ben ismeretlen módon került a múzeumba MZSL XXIV-M-8 (64.1235)
35
Könyv cenzorengedéllyel Menase Kadishzohn pjotrkovi rabbi tóramagyarázata 1902-ben jelent meg Varsóban. A levéltár állományában lévő példány címlapján lévő feljegyzések és pecsétek alapján feltételezhető, hogy 1944-ben magyarországi kiadását is tervezték, amihez a háborús helyzet miatt nyomtatási engedélyre volt szükség. „Ezen héber szentírás magyarázatot tartalmazó művet átvizsgáltam. Kinyomtatása ellen semmiféle kifogást nem emelek.” írta a címlap tetejére Puskás Béla kapucinus szerzetes 1944. január 10-én. Másnap, január 11-én a Magyar Királyi Ügyészség átvette az ügyet, majd a könyv sokszorosítását engedélyezték. A bejegyzésekre a háborús helyzetben mindenféle nyomtatott termék előállítása során alkalmazott szigorú cenzúra miatt volt szükség. A héber szövegek ellenőrzését a korábbi korszakok gyakorlatához hasonlóan keresztény egyházi személyekre bízták. A könyv 1944-es magyar kiadásának nincs nyoma, feltételezhetően nem maradt rá idő, hiszen az engedélyezés után nem sokkal a magyar hatóságok minden addiginál súlyosabb zsidóellenes intézkedéseivel gettóba zárták majd deportálták a magyar zsidóságot. Menase Kadishzon, Mikraot Gdolot, Bamidbar Varsó, 1902, cenzor engedélye: 1944 15 x 22,5 cm, 978 oldal Radó István ajándéka, 1960 MZSL XXIII (71.125)
76
Héber nyelvkönyv A héber abc és a nyelv alapszókincsét oktató könyv az 1920-as években jelent meg először, és számos kiadást ért meg. Gyermekeknek, elemi iskolai használatra készült, minden oldalán igényes rajzokkal, szépen formált nagy betűkkel. Az 1944-es kiadáshoz héber nyelvi lottót is csatoltak, ami tulajdonképpen egy 6 x 6 mezőre bontott táblázat, melyre egy megfelelő helyeken átlyukasztott lapot illesztve képek és leírt szavak párosíthatók egymással. A szerzők előszóban megfogalmazott reménye szerint ezzel az eszközzel élvezetesebbé, és így hatékonyabbá tehető a nyelvtanulás. A könyv második felében a példamondatok mellett áldások, imák és ünnepi dalok szövegei is megjelennek. A könyv utolsó oldalán a széderesték végén elhangzó „Jövőre Jeruzsálemben” mondat olvasható. A levéltár gyűjteményében az 1944-es kiadás mellett egy 1946-os is megtalálható, ez utóbbi már az európai zsidóság holokauszt utáni talpra állításában óriási részt vállaló American Jewish Joint Distribution Committee támogatásával jelent meg, s került Magyarországra. Haim Mandelbaum Kalonimosz Rothschild rajzaival Bazel, 1944 18,8 x 22,8 cm, 46 oldal A VIII. kerületi Talmud Tóra könyvtárából MZSL XXIII.
77
Memorbuch, Bonyhád Bonyhádon már a 18. században tekintélyes hitközség működött, melynek emléke a levéltár állományában lévő több kötetnyi 18–19. századi bonyhádi jegyzőkönyv. A közösség jelentős részének kiirtását követően a hazatértek 1949-re újraalapították a korábbi neológ és az ortodox hitközséget is. A visszatértek a neológ közösség elpusztult tagjainak nevét – a memorbuchok középkori gyakorlatát követve – emlékkönyvben rögzítették. A kötet borítása és papírja alapján egy 19. század közepéről üresen megmaradt jegyzőkönyvet használtak fel erre a célra. A munkaszolgálatban elhunytak névsorát bevezető lapon a héber szöveg negyedik sorában héber betűkkel, de magyarul írják a munkaszolgálat szót, mert nem találtak megfelelő kifejezést a héber nyelvben. A szöveg alatti kép arra utal, hogy a jegyzőkönyvet készítő ismerte a koncentrációs táborok és munkaszolgálatos tömegsírok feltárása során a készített fényképeket. Bonyhád, 1945 után Papír, tinta, fémrátétes bőrkötés 39 x 24 cm MZSL X-2-1-1
78
Ajándékkísérő cédula Az 1914-ben alapított American Jewish Joint Distribution Committee (Joint) a holokauszt után a Magyarországra visszatértek mintegy kétharmadát segélyezte. Népkonyhákat tartott fönn, támogatta a zsidó intézmények rendbehozatalát és fenntartását, hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönöket biztosított a hazatérteknek az élet újrakezdéséhez, segítette a templomok és iskolák újjáépítését. A Joint és vezetői ellen 1953-ban koncepciós pert indítottak a magyar hatóságok, majd az iroda bezárására és magyarországi tevékenysége felfüggesztésére kényszerítették. Az élelmiszercsomag kísérőjeként érkezett cédulán héber és jiddis szöveg tudatja, hogy a csomag tartalma a Joint közvetítésével az amerikai zsidóktól érkezett ajándék. Érdekes, hogy az alsó két sorban a Joint teljes angol neve olvasható, kiejtés szerint átírva héber betűkkel. Latin betűs átírásban: A matana fun amerikaner jiden durkh di ameriken dzhuish dzhoint distribushon komite. Amerikai Egyesült Államok, 1945 után Sötétkék és piros betűkkel nyomtatott papír 12 x 12 cm MZSL XXIV-L-2
79
Héber verdejeles pénzek Az Árpád-kori Magyarországon a királyság pénzügyeiben jelentős szerepet kaptak a zsidó kamaraispánok, ami miatt az egyház több alkalommal is nemtetszésének adott hangot. Teka, Henuk, Altmann, Fredmanus zsidó kamaraispánok feladatai közé tartozott a pénzverde felügyelete, aminek emléke, hogy az általuk kibocsátott pénzérmeken héber verdejelek, feltehetően a nevük kezdőbetűi szerepelnek. Az 1930-as évek zsidóellenes légkörében felértékelődött az Árpád-kori kedvező helyzet, ezért a múzeumban hangsúlyosan szerepeltették a héber verdejeles pénzérméket. Több adományozótól több sorozat pénzérme is szerepelt a gyűjteményben, melyek mára már nem fellelhetőek. A múzeum fennállásának negyvenedik évfordulóján megjelent albumban az érmék egy fényképen szerepelnek. Az érmék balról jobbra: I. Béla király dénárjának előlapja. A veret közepén a héber pé betű, körülötte „Belae rex” felirat. V. István király obulusának hátlapja. Két egymásra visszanéző madár között a héber alef betű. IV. Béla dénárjának előlapja. Háromlevelű virágokból szerkesztett körben héber mem betű. Budapest, 1956 Fekete-fehér fénykép 18 x 13 cm MZSL XXII IV/12
80
Fénykép A második világháború és a gettó időszaka után a Magyar Zsidó Múzeum 1947ben újra megnyitotta kapuit a korábbi kiállítás szinte változatlan újrarendezésével. A boltíves átjáró bal oldalán egymás fölött két, szinte teljesen egyforma siviti tábla lóg: az alsó ép példány fölött ugyanannak sérült, csonka változata is látható. A siviti táblákra Mordeháj ben Eliézer megyeri kántor a Zsoltárok, valamint az öt tekercs: Énekek Éneke, Rúth könyve, Siralmak könyve, Prédikátor könyve, Eszter könyve teljes szövegét írta fel apró betűkkel. A második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseit sokféle módon próbálták áthidalni a zsidó művészet képviselői. Legjellemzőbbek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva formákba rendezi az írnok. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből alakult önálló műfajjá, és a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszként. A siviti táblát a Múlt és Jövő című zsidó irodalmi és kulturális folyóirat gyöngyösi születésű alapító főszerkesztője, Patai József közvetítésével a gyöngyösi hitközség jutatta el a múzeumba 1914-ben. Seidner Zoltán felvétele Képeslap Budapest, 1957
Mordeháj Ben Eliézer Megyer, 1828 Festett papír 53,5 x 67 cm A gyöngyösi hitközség ajándéka MZSM 64.240
81
Fénykép a zsidó óvodából A felszabadulás után lassan újrainduló zsidó kulturális életnek a kommunista párt politikája vetett véget. A szovjet típusú rendszer eleve gyanakvással kezelt mindenféle kisebbséget, de Izrael Állam 1948-as megalakulását követően különösen ellenségesen szemlélte a zsidó nemzeti ideológiát, a cionizmust. Ebben a helyzetben érzékeny kérdéssé vált a héber nyelv tanulása, mely a vallásban betöltött hagyományos szerepe mellett Izrael Állam hivatalos nyelve is lett, így felkeltette az államvédelmi hatóságok gyanúját. 1953-ban anticionista koncepciós pert készítettek elő, és letartóztatták a magyar zsidó ifjúsági mozgalmak vezetőit. Vizsgálati fogságba helyezték Fischer Piroska óvónőt is, akinek az volt a bűne, hogy a zsidó gyerekeknek héber írás-olvasást, valamint bibliai történeteket tanított. Az 1980-as évekre e téren is puhult a rendszer, a magyar holokauszt negyvenedik évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat részeként már propaganda célú fényképalbumot készítettek a magyar zsidók életéről. Az egyik képen az ortodox zsidó óvodában Piroska néni tanítja a gyerekeknek a héber betűket. Előttük az asztalon a Tel Aviv-ban, a Sinai kiadónál megjelent Kol Jehuda héber abc és olvasókönyv fekszik. Budapest, 1984 Fekete-fehér fénykép 18 x 13 cm A MIOK iratai között fennmaradt album. MZSL XXII-IV/51-14
82
Digitális katalóguslap A modern, elsősorban antropológiai muzeológiai gondolkodásban a kortárs tárgyak, dokumentumok is helyet kapnak. A napjainkat dokumentáló MaDok program 2011-ben, ifjúsági fesztiválokon, lakókocsiban bemutatott kiállítása az utazással, migrációval kapcsolatos tárgyakat állított ki. Egy héber betűs izraeli kávésdoboz, és a hozzá tartozó narratíva is része lett a kiállításnak. A kiállításvezető nyomtatvány elkészítése során a héber szövegirány a tördelőprogramban megfordult, de ezt a megnyitóig még sikerült korrigálni. „A rendszerváltást követő határnyitás pozitív következménye volt, hogy legálisan lehetett Izraelbe látogatni. (…) Az Elit kávé fogalom volt az Izraelbe látogató fiatalok körében, és nem véletlenül. Íze a gyerekkori Maci kávénkra emlékeztet, Izraelben is felidézve az iskolai menzák és a csillebérci nyaralások emlékét. Magyarországon viszont a doboza értékelődött fel: héber betűivel, kóserságát tanúsító pecsétjével nagyon is izraeli és zsidó, s így amellett, hogy roppant praktikus kis fémdoboz, birtoklása identitáskellékké vált.” Budapest, 2011 Kiállítási tárgyleírás Pdf file MZSL XXIV-F-2-1
83