gy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak...” Jókai Mór (Egy magyar nábob) Nem némultak el azok, kik falunk kultúráját óvták, és azt mind magasabb szintre igyekeztek emelni. Nem némultak el, állják a sarat. Mindig újraéledve tovább viszik azt az örökké égő fáklyát, amelyet elődeink szikrát csiholva meggyújtottak. „...Ha mi azt mondjuk, hogy AKARUNK élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mind azt megtartva, örökítve megőrizeni, ami azokban nemes, életrevaló és szép...” Jókai M. Vétek az, ha egy fát amely gyönyörködtet, buja hajtásait kiterjesztve hűvöst nyújt a pihenő embernek, hagyjuk elhervadni, a feledés homályába veszni. Gyönyörű terebélyesedő életet hagyni, hogy kóró vegye körül, amely megfojtja, a hozzáférhetetlenség homályával fedje be. Ápolni kell, hogy hirdesse a létét, hogy alatta meg tudjon pihenni. Hogy az az idő, az elmúlás, ne tudjon kárt tenni benne. Újat is kell ültetni, fennen hirdesse, hogy vagyunk. Kipusztíthatatlan liget, sőt erdő legyen. Ha valamely ágat letöri, a fát ki is dönti a vihar, fiatal, új, egészséges, lombos, árnyatadó, terebélyes, a viharral is dacoló új élet sarjadjon a régi, a múlt helyén. Hirdetve, hogy az új a már volt-ra épül, amire mindig büszkeséggel tekintünk vissza. „Adjon az isten sok irigyet, kevés szánást, és találkozást sok jó emberrel.” - A magyar irodalom története (Akadémia kiadó, 1965) alapján - 1848-49 után fél évszázad drámairodalma ellentmondásokkal terhes. Egyrészt eltünik a társadalmi kritika, másrészt a modern magyar dráma előzményeit mutatja fel, többek között Szigligeti Ede Csikós című műve. Egy ideig a népszínművek megőrzik a demokratikus tartalmát. - A palota és a kunyhó szembeállítását. - A reformkortól csak a formai elemeket tartja meg. A dalbetéteket, a víg és komoly elem vegyítését, az úri és paraszt személyek szerepeltetését tartja meg. „A nemzeti lét megőrzése lett a legfontosabb feladat az önkényuralommal szemben, a nemzeti egység elve került előtérbe.” Elfordul a népszínmű a valóságtól. Hamis paraszti világ elevenedik meg benne. Mintha a parasztnak egyéb gondja sem lenne, csak a bor, a szerelem, a lakodalom. A drámai csomót az úri szereplő oldja meg. Az igazi népdalokat a műnépdalok váltják fel. Szigligeti Ede és Salamon Ferenc között komoly vita merült fel a Cigány c. népszínmű kapcsán. Salamon szerint a drámai hősök elhatározásait és tetteit csupán belső, lelki motívumokra, jellembeli sajátosságokra vezeti vissza. Szigligeti szerint a helyzet a fontosabb. Nem a jellem alakítja a szituációt, hanem fordítva. A helyzet adott a társadalmi viszonyokkal, a környezet megszabja vagy gátolja a hősök képességeinek és hajlamainak kifejlődését. A nemzeti tudat ápolása az egyik cél, a vidámság, kellemes dalok, búfeledtető a másik. Az emberek mindennapos gondja a társadalmi helyzet, a
E
5