TÖRTÉNET
12
kutyás közösség. Mégis Arnoldot mintha a föld nyelte volna el, semmi hír nem érkezett, vagy ha igen, általában egy másik, hasonló (rendszerint berni pásztor) kutyához hívták a gazdákat. Tizenegy heti sikertelenség után egy napon Arnold újra feltűnt eltűnésének helyszínétől nem messze. Azt, hogy mi történhetett a feltűnést megelőző időben senki nem tudja, csak találgatni lehet: talán befogta valaki Arnit és megszökött onnan? Vagy elengedte az illető, látva szomorúságát és azt, mennyire szeretne újra a gazdáival lenni? Nem tudni, minden esetre egy arra lakó kutyás felismerni vélte Arnoldot. Hívta, nevén szólította, de a kutyus nem mert közelíteni. Hazament és azonnal írt Évának egy üzenetet: szerinte Arnold ismét a környéken van. Mivel a gazdák éppen vidéken voltak, Tamást, Éva öccsét kérték meg, hogy men-
jen és nézze meg, hátha most tényleg Arnold az, akit láttak. Ő egy kicsit szkeptikus volt érthető módon, hiszen ez volt szám szerint az 56. „riasztás”, már annyiszor ment feleslegesen, de érezte, a lelkiismerete nem engedi meg, hogy ne menjem el. Amint megpillantotta a kutyust, tudta, hogy semmi kétség, ezúttal tényleg Arnoldot találták meg. Hívta, futott utána, próbálta utolérni, de Arnold addigra már annyira félt az emberektől, hogy nem mert odamenni hozzá, pedig korábban sokat játszottak együtt. Amikor Éváék megtudták a jó hírt, fejvesztve utaztak haza, közben rokonokat, barátokat hívtak, segítsenek megtalálni őt. Ekkor még úgy gondolták, több szem többet lát. A kutya kétségbeesése csak nőtt a tömeg láttán, elmenekült, elbújt, így a keresés ezúttal is sikertelenül zárult. A történetet hallotta egy kutyaiskola kiképzője is, László, aki felhívta
Évát azzal, hogy ő talán tud segíteni. Elmondta, hogy a kutya valószínűleg sokkos állapotban van, ezért ez a fajta keresés várhatóan nem vezet eredményre - a kutya menekülni fog. Kérte, hadd nézze meg a helyszínt, így fel tudja mérni, milyen stratégia vezethet eredményre. Miután Évával megnézte a terepet azt kérte, Éva egy héten keresztül járja körbe a hegyet, ahol Arnold bujkál, és etesse egy fix helyen őt. A kutya lassan keresni kezdte, ki az, aki a számára valahonnan oly ismerős piskótákat helyezi el időről időre, de sosem találkozott a gazdájával, csak idegen emberekkel. Éva sokszor közel volt ahhoz, hogy feladja, de László bíztatta mindvégig, higgye el, hogy a kitartást siker fogja koronázni, Éva pedig hallgatott rá. Újabb és újabb trükköket vetettek be, és nézték, hogy Arnold viselkedése miként változik meg, hogyan reagál az új helyzetekben. Egy idő után Arnold elkezdett egy helyen enni, mindig ugyanott. Eleinte megvárta, amíg az emberek elmentek, de egy idő után már úgy is elő merészkedett, ha Éva és Laci, a férje közelben volt. Ám az ösztönös menekülés és a sokk még mindig erősebb volt, mint az emlékek. Ahogy teltek a napok Arnold egyre jobban reagált, már volt, hogy a gazdáit tisztes távolságból követte, ha azok odébb mentek. László javaslatára egyelőre nem próbálták meg a sokkos kutyát erőszakkal hazacipelni, nehogy újra megszökjön, vagy esetleg valami más baj történjen. Az időjárás nem kedvezett a türelemjátéknak, egyre többször és gyakrabban volt vihar az erdőben. Néhány nappal később László elérkezettnek látta az időt arra, hogy megpróbálják hazavinni Arnit. Reakciói és mozgása kiszámítható lett, már közelített Éva felé, érezhetően nem rettegett olyan mértékben, mint korábban. László tanácsára altatóorvost kerestek, aki vadállatok altatásában szerzett nagy tapasztalatot, ő elvállalta, hogy a kutyát néhány méterről egy altató lövedékkel elkábítja. Arnold a szokott helyen eszegette a piskótáit, közben nézegette Évát. Ám ahogy megpillantotta az orvost, aki felemelte a fegyvert, a kutya ismét megijedt és elfutott. Éva, Laci és Tamás visszament a helyszínre