33. mednarodna likovna kolonija Lendava (2005) by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

33.

Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony

Lendava - Lendva, 2005

Odlivanje v bron - Bronzöntés - Casting in Bronze

33. mednarodna likovna kolonija, Lendava 2005 Mednarodna likovna kolonija v Lendavi, ki je dočakala

lahko svoji domišljiji pustili povsem prosto pot.

Kristusova leta, sveta sicer ni sposobna odrešiti – pa tudi

Stvaritev Krisztine Kunos, ki prihaja iz Budaôrsa, nas

sicer so njeni cilji veliko skromnejši od tovrstne namere

asociira najprej na Sedečega bika, nekdanjega slavnega

– toda njena vitalnost in dosežki nas kljub temu osupnejo.

indijanskega poglavarja plemena Sjuji, ki je premagal ame-

Organizatorji kolonije se že vrsto let odločajo za težjo pot,

riško vojsko, in šele na drugem mestu se spomnimo lika iz

saj posvečajo posebno pozornost kiparstvu, ki je finančno

starodavne grške mitologije, in sicer Minotavra, človeškega

veliko zahtevnejša umetniška zvrst od dvodimenzionalne

bitja z bikovo glavo, pošasti, ki je žrla ljudi. V tretje nam

umetnosti. Prizadevajo si, da tudi v tej veji umetnosti zago-

pridejo na misel krilati biki, ki so varovali palače asirskih

toviti ustvarjalcem najugodnejše pogoje. O tem pričata tudi

kraljev, toda to misel zelo hitro preženemo iz glave, saj v

dejstvi, da so npr. prejšnja leta naročali material iz najbolj

tem primeru nimamo ne kril, ne pravega bika. Oziroma...

znanega rudnika marmorja na našem kontinentu, iz italijan-

Namišljeno bitje Kunoseve je v bistvu antropomorfni indi-

ske Carrare, iz katerega so umetniki izklesali ne-ponovljive

viduum na dveh nogah, ki ima človeške roke, glavo in

stvaritve, in da so letos postavili delavnico za vlivanje kipov

noge zanj pa si je sposodila pri biku. Njegov izgled se

v bron. Pomena tega koraka ni mogoče dovolj močno

popolnoma ujema s podobo Minotavra, ki jo poznamo iz

poudariti, saj najdemo v Evropi komajda kakšen ustvarjalni

pripovedk, legendarne totemske živali iz starodavne kretske

tabor, ki bi bil zmožen ponuditi kaj takšnega.

kulture, ki je živela v globini labirinta, in ki jo je celo junaku

Bron... Atlet, ki brani naslov svetovnega prvaka, in tabor

Tezeju uspelo dokončno premagati le s pomočjo Ariadnine

njegovih navijačev se verjetno nekoliko manj navdušujeta

niti. Kljub temu ne zbuja v nas, niti v najmanjši meri, občutka

nad to kovino nekoliko temnejšega odtenka in manj ple-

grozljive pošasti, saj sedi popolnoma na miru, ima prekriža-

menitega leska, za kiparje pa je zaradi dobrih možnosti

ne roke in zamišljeno zre predse. V njegovem pogledu se

obdelave, trdnosti (ali pa mehkosti, odvisno pač od primer-

zrcali človeški razum, njegove majhne roge pa je umetnica

jave), plemenite zelene patine in neminljivosti že tisočletja

poudarila z bleščečo površino. Njegova podoba je sime-

eden od najbolj priljubljenih materialov za ustvarjanje. Prve

trična, blokovsko sklenjena, popolnoma statična. Kot da bi

bronaste kipe zasledimo v antični Grčiji in od tistega časa

videli pred seboj udomačenega vaškega bika z izrazom,

je njihova priljubljenost upadla le v obdobjih, ko je tehnika

ki je značilen za človeka. Je prisrčen, neroden in vreden

vlivanja kipov v bron za kratek čas utonila v pozabo. Bron

ljubezni, toda hkrati globoko čuteč. Stvaritev lahko inter-

je prožen material, ki ponuja umetniku, ki ga obdeluje,

pretiramo predvsem kot portret, pri katerem nadomeščata

številne možnosti. Mednarodna likovna kolonija v Lendavi

poteze obraza pogled in gesta, del lastnosti upodoblje-

nam v letu 2005 predstavlja majhen šopek možnosti, toda

nega pa poudarjajo živalska znamenja, zaradi česar je

pripomniti velja, da to ni bil njen prvotni namen.

mogoče upodobljenega izjemno dobro okarakterizirati, ne

V ustvarjalni koloniji je tokrat sodelovalo šest umetnikov.

da bi povedali, za koga natančno gre.

Z izjemo Ferenca Királya, ustanovitelja in starešine kolonije,

Naslov stvaritve Ferenca Királya, ki zastopa genius

ter Metoda Frlica, so se je ostali udeležili tokrat prvič. Eden

loci, je Znamenje. Znamenje ženskosti. Zaobljene geome-

je prišel s Slovaške, trije z Madžarske, vsi pa so se pridružili

trijske oblike razkrivajo ženske boke. Izhajajoč iz apliciranja

domačima umetnikoma iz Slovenije. Le najmlajša med njimi

posplošene masivnosti, bi lahko stvaritev označili celo kot

je ženska, kar samo po sebi potrjuje uveljavljen stereotip,

kubistično, če tega pojma v Királyevi umetnosti, ki je v bistvu

na osnovi katerega je obdelovanje vroče in težke kovine

organskega značaja, ne bi imeli za popolnoma tujega.

predvsem moška zadeva. Organizatorji kiparjem, razen

Torzo je razvlečena, sploščena in na spodnji strani odreza-

ohranjanja tehnike vlivanja v bron, niso zastavili nobenega

na rezina kroga, katerega površina je tako gladka, da se je

posebnega cilja in niso uveljavljali ne tematskih, ne zvrstnih

želimo dotakniti, na njegovi sredini pa je med nogama oval-

ali kakšnih drugačnih omejitev, zato so udeleženci kolonije

ni izrez. Nad tem delom najdemo na eni strani dva loka,

ki nakazujeta ritnici, lok na drugi strani pa maternico. Nad

najpomembnejše zadnje, saj izhaja pomen obeh preostalih

njimi se nahaja odprtina v obliki kapljice, ki jo z notranje

razlag a priori iz tega dogajanja. Če je ta filozofski pristop

strani obdajajo temni bronasti tujki muhasto nepravilnih oblik,

ustrezen, tke umetnik Királyeve misli naprej oziroma polemi-

ki so iztekli in se strdili ob vlivanju v bron. Za interpretacijo te

zira z njimi. Ne moremo točno vedeti, kaj se dogaja v svetu,

kapljice potrebujemo le osnovno znanje iz anatomije. Večna

pravi Frlic. Ne moremo vedeti, kam vodijo vsi ti dogodki. Ne

ženska oziroma – pojmovana nekoliko antagonistično, pa

moremo vedeti, ali se temeljni procesi razvijajo v pravo ali

vendar ne povsem odmaknjeno od resnice – magna mater

napačno smer. Opazimo lahko le toliko, da je pod pregri-

je že desetletja osrednji motiv Királyeve kiparske umetnosti.

njalom prisotno dinamično gibanje, da utripa življenje, bistvo

Zanj je zemeljska stvarnost nadaljevanje neprekinjene verige

dogajanja pa bi lahko spoznali šele ob odstrtju pregrinjala.

nastajanja in nadaljevanja življenja; z drugo platjo, z neiz-

Ne moremo biti torej prepričani o tem, da rojstvo vedno

ogibnim minevanjem se mu njegov nazor ne dovoli ukvarjati.

premaga minevanje, vrtinčenje pod pregrinjalom pa lahko

Njegova tokratna stvaritev je zaradi nazadnje omenjenega,

nakazuje (tudi) nenehen boj med njima.

konkretnega detajla bolj erotična od različice kipa, ki ga je

Stvaritev Jánosa Lestyána-Godeta iz Budimpešte

umetnik pred tem izklesal iz marmorja, toda bistvo je skrito

namiguje na neprikrit način, pa kljub temu brez žaljive

veliko globlje. Njegovo gesto je mogoče navkljub nepri-

neokusnosti – podobno kot Király v svoji stvaritvi – na spo-

merljivo višji ravni sodobne civilizacije istovetiti z debeloritim

lnost. Ena od obeh njegovih bronastih plamenic, ki sta obli-

idolom oziroma torzom, morda že kar z mojstrovino šaman-

kovani cevasto, zanju pa je značilno nepravilno valovanje,

skega kiparja iz neolitika. V svojih stvaritvah se ne odziva na

se lijakasto razširi in sprejme vase drugo plamenico, ki se

prevratne anarhične dogodke, sovraštvo, lakomnost, nasilje

zoži. Toda neprikrite razžalitve intimne sfere ne občutimo

in brezno trpljenja tretjega tisočletja. Dokler obstaja možnost

kot izzivalno vsiljivost ali že v osnovi za žalitev morale,

za posredovanje in nadaljevanje življenja, dokler ostajata

kot nekaj kar je izven umetnosti, saj skriva stvaritev Jánosa

ženska Ženska in moški Moški, se bo vedno znova rojevalo

Lestyána-Godeta v sebi celo vrsto plastičnih zanimivosti.

novo življenje in življenje bo premagalo smrt.

Prva od teh je luknjičasta struktura bronaste plamenice. Ta

Mala plastika, poljanskega umetnika, Metoda Frlica je

nam pomaga pri abstrahiranju surovosti tematike, saj poteka

veliko bolj enigmatična od stvaritev prvih dveh umetnikov.

na stvaritvi ob primerni osvetlitvi – zaradi njene mestoma

Gre za stelast blok iz brona z dinamično površino, ki je

prosojne strukture – zanimiva igra senc in svetlobe. Druga

z izrazitimi vdolbinami in izboklinami nepravilno členjen.

plastična zanimivost je valujoče gibanje, ki ga je mogoče

Čeprav ne skriva v sebi nikakršnega neposrednega figu-

zaslediti na celotni kompoziciji, njen rezultat pa je zanimiv

rativnega namiga, pa daje prosto pot številnim ugibanjem.

dinamizem, seveda, če ne upoštevamo naravne razlage nje-

Med njimi je najbolj izrazit motiv s pregrinjalom prekritih

gove prisotnosti. Surova, hladna kovina se s pomočjo tega

prepletenih teles, ki se rujejo ali pa objemajo. Če bi šlo za

dinamizma prelevi v živ organizem. Seveda bi lahko rekli,

prejšnja dva kipa, bi bržkone pomislili na zadnjo možnost.

da je vse to tudi sicer res, toda kipar – Moški – misli vedno

Pregrinjalo vedno prekriva neko skrivnost, česar se zaveda

na „tisto”. V luči obravnavane plastike te trditve ni mogoče

tudi Frlic, toda kljub temu nam ne ponuja ključa do rešitve,

zanikati, toda vprašanje lahko postavimo tudi z drugačnega

zato ga moramo poiskati kar sami. Priročna, toda zlagana

vidika. Zakaj, ali ženska ne? Razlika tiči le v tem – ne le

rešitev bi bila, če bi prisotnost pregrinjala razložili zgolj s

med moškim in žensko, ampak tudi med moškim in moškim

sramežljivostjo. Tega, kar se dogaja skrito pod pregrinja-

ter žensko in žensko – da počne to eden bolj odprto, drugi

lom oz. kar je prekrito, ni mogoče spoznati in razumeti

pa bolj sramežljivo. Postavljanje trenutka nastanka radosti in

vse dotlej, dokler pregrinjalo ni odstrto, podobno velja tudi

življenja na piedestal se je v umetnosti manifestiralo v nešte-

za dogodke iz stvarnosti, ki nas obdaja. Zastavlja se nam

tih oblikah, je njena večno živa tema, ki ne priča o ničemer

vprašanje ali je poudarek na dogajanju pod pregrinjalom,

drugem kot o pritrjevanju življenju.

na pregrinjalu samem ali pa na dejstvu, da se nekaj prikriva.

Sándor Györfi, ki prihaja iz mesta Karcag v pokrajini

Nagibamo se k temu, da bi verjeli, da je za Frlica v osnovi

Alföld, je upodobitev organske površine v materiji, ki ji je že

v osnovi tuja, stopnjeval do iluzionizma. Njegova plastika,

značilnosti obeh podob sta še tipalki, ki zgoraj svojeglavo

s pridevnikom mala bi v tem primeru pretiravali, upodablja

valovita, se prepletata, se občasno dotikata in razcepita na

kos bronastega drevesnega lubja, ki je odstranjeno z debla

več vej. Naše osnovne značajske oziroma vedenjske pote-

in je po dolžini razrezano na dvoje, oba dela, iz katerih

ze je mogoče prikazati s presenetljivo enostavnimi sredstvi,

se spodaj raztezajo korenine-veje, pa sta speta s čepi.

z nizkim številom oblik in potez v prostoru. Sabo si v tem

Površina stvaritve je natančen odraz strukture drevesnega

primeru ni prizadeval doseči ničesar drugega, ničesar več,

lubja. Gre za torzo drevesa, in sicer iz kovine, torej vseeno

kot le upodobitev dveh osnovnih potez naše človeške biti z

ni drevo, čeprav mu je do potankosti podobno vse dotlej,

do skrajnosti zreduciranimi sredstvi. Figuri bi lahko bili celo

dokler se ga ne dotaknemo. Njegova oblika nas spominja

sestavni del večje serije, ki bi ponujala celovitejše umetniko-

na piramidasto, kvišku rastoče deblo, ob tem pa se nam

vo pojmovanje človekove biti.

zastavlja vprašanje, ali lahko raste kvišku nekaj, kar ni živo,

Dejali smo sicer, da mednarodne likovne kolonije v

ampak je le podobno živi snovi. Pa tudi sicer, četudi bi šlo v

Lendavi leta 2005 ni povezovala miselna vodilna nit,

resnici za drevesno lubje, je vprašljivo, ali bi ga bilo mogo-

toda po tem kratkem pregledu moramo stvari natančneje

če pojmovati kot živo materijo ali pa le kot neživ ovoj, ki je

opredeliti. Čeprav naslednje ugotovitve morda ni mogoče

že odstranjen z debla, nosilca življenja. Lubje je prerezano

imeti za konkretno vodilo, pa velja omeniti, da se prav vse

na dvoje, skozi razpoko je mogoče pogledati in videti, da

stvaritve ukvarjajo z različnimi vidiki življenja. Lahko bi sicer

je „znotraj votlo”. Hkrati je ta umetnina več kot le stvaritev,

kdo rekel, da gre pri vseh zgolj za golo naključje in da je

ki je nastala zaradi poudarjanja plastične napetosti, ki so jo

mogoče ta pojem na osnovi predstavljenih stvaritev, pojmo-

spodbudile površinske strukture, saj lahko na osnovi zaob-

vati zelo široko, mi pa kljub temu menimo, da je podobnost

ljene oblike (ki sicer ničesar ne obdaja), korenin, ki črpajo

predvsem posledica duhovne sorodnosti udeležencev ozi-

življenje, in stoječe plastike asociiramo na prisotnost celega

roma skupnosti, ki se je oblikovala v koloniji. Če to res drži,

drevesa. Hkrati pa kipar ne izkorišča možnosti, ki jih ponuja

lahko pogumno povemo, da se letos v koloniji ni uveljavila

upodobitev drevesnih vej, ki so prav tako nosilke plastične

le nova kiparska tehnika in se ni obogatila le galerijska zbir-

zanimivosti. Vprašanje se torej nedvoumno usmeri na odnos

ka, temveč se je z vzpostavitvijo notranje harmonije med

med živim in neživim, med dozdevnostjo in stvarnostjo.

ustvarjalci izoblikovalo tudi skupno ustvarjalno izhodišče,

Navidezni predmeti podobnega značaja so bili verjetno

torej nizanje podobnih problemov. Več kot to pa umetniška

najprej postavljeni v središče zanimanja dadaistov, ki jih

kolonija verjetno ne more doseči.

odnos med stvarnim in le navidez stvarnim zaposluje vse László Kostyál

do današnjih dni. Györfi uporablja pri svoji stvaritvi vlivanje v bron kot navidez enostavno tehniko za dokumentiranje, iskanje odgovorov na vprašanja, ki se porajajo v zvezi s to gesto, pa prepušča opazovalcu stvaritve, sam se zadovolji že s previdnim formuliranjem vprašanj. Ladislav Sabo prihaja iz Galante na Slovaškem, njegovi stvaritvi Figura I. in II. pa pričata o sugestivno individualističnem načinu videnja. Pri obeh stvaritvah gre za možno abstrahirana torza, do stvarnih figur pa pridemo, če jima sledimo predvsem po asociativni poti. Obe raztegnjeni stvaritvi, brez antropomorfnih oblikovnih detajlov, upodabljata značajske poteze, tj. samozavestno in domišljavo osebnost. Možno je, da se ena od potez v večji meri nanaša na moške, druga pa na ženske. Obe podobi ravno začenjata stopati, njuni nogi je mogoče razločiti, nosilki vedenjskih

33. Nemzetközi Művésztelep, Lendva 2005 Az immáron krisztusi kort elérô Lendvai Nemzetközi

Bikára asszociálunk, s csak másodjára az ókori görög

Měvésztelep a világot megváltani ugyan nem lehet képes,

mitológia bikafejě, emberzabáló szörnyére, Minotauruszra.

a maga elé tězött célok lényegesen szerényebbek is en-

Harmadikként az asszír királyi palotákat ôrzô szárnyas

nél, azonban vitalitása és teljesítménye így is lenyěgözô.

bikák is eszünkbe jutnak, azonban e gondolatot sürgôsen el

Szervezôi a nehezebb utat választják, és évek óta a

is hessegetjük magunktól, hiszen ezúttal se szárny, se igazi

síkměvészeteknél jóval költségigényesebb szobrászatra

bika. Azazhogy… Kunos képzeletbeli lénye alapvetôen an-

helyezik a hangsúlyt. E měvészeti ágon belül is a legpom-

tropomorf, kétlábú egyed, kezei az emberé, azonban fejét

pásabb feltételeket igyekeznek megteremteni az alkotók

és lábait a bikától kölcsönözte. Kinézete tökéletesen illik

számára, ennek jegyében az elmúlt években kontinensünk

a mondabeli Labirintus mélyén lakó, s véglegesen még a

legismertebb márványbányájából, az itáliai Carrarából

hôs Thézeusz által is csak Ariadné fonalának segítségével

hozattak matériájukban utánozhatatlan szobrokat ered-

legyôzött Minotauruszhoz, az egykori krétai kultúra le-

ményezô nyersanyagot, míg az idén bronzöntô měhelyt

gendás totemállatához. Ennek ellenére a legcsekélyebb

állítottak fel. E lépés jelentôségét nem lehet eléggé hang-

mértékben sem těnik rettenetes szörnynek, hisz nyugodtan,

súlyozni, hisz Európa-szerte alig měködik olyan alkotótábor,

keresztbe tett kezekkel, elgondolkozóan maga elé meredve

amely erre képes lenne.

üldögél. Tekintetében emberi értelem tükrözôdik, kicsiny

Bronz… Egy világcsúcstartó atléta és rajongótábora

szarvacskáit fényes felületükkel hangsúlyozta a měvész.

talán kevésbé rajong e sötétebb árnyalatú és kevésbé

Alakja szimmetrikus, tömbszerěen zárt, teljesen statikus.

nemesen csillogó fémért, a szobrászoknak azonban meg-

Mintha emberre vonatkoztatott kifejezéssel a falu meg-

munkálhatósága, keménysége (vagy viszonyítástól függôen

szelídített bikáját látnánk magunk elôtt. Kedves, esetlen és

puhasága), nemesen zöld patinája és maradandósága

szeretetre méltó, de mélyen is érzô. Leginkább olyan portré-

miatt évezredek óta az egyik legkedveltebb nyersanyaguk.

ként értelmezhetjük, amelynek esetében az arcvonásokat a

Az elsô bronzszobrokat az ókori Görögországból ismerjük,

tekintet és a gesztus helyettesíti, míg a tulajdonságok egy

és ettôl kezdve népszerěségük csak azokban a korokban

részét az állati jegyek hangsúlyozzák, s mindennek révén

csökkent, amikor a bronzöntés technikája idôlegesen

az ábrázolt a személyének kimondása nélkül is ragyogóan

feledésbe merült. A bronz engedelmes anyag, és számtalan

jellemezhetô.

lehetôséget kínál fel az ôt megmunkáló měvésznek. A 2005.

A genius loci-t képviselô, alsólendvai Király Ferenc

évi lendvai měvésztelep ezek közül – bár nem ez volt az

alkotásának címe: Jel. A nôiség jele. Ívelôen geometrikus

elsôdleges cél – be is mutat egy kis csokorra valót.

formákba fogalmazott nôi csípô. A sommázó tömbszerěség

Az alkotótáborban ezúttal hat měvész vett részt, a telep-

alkalmazásából kifolyólag akár kubisztikusnak is nevezhet-

alapító és doyen Király Ferenc, valamint Metod Frlic kivéte-

nénk, ha Király alapvetôen organikus jellegě měvészetétôl

lével valamennyien elsô ízben. Egy szobrász Szlovákiából,

nem éreznénk teljességgel idegennek e fogalmat. A torzó

három Magyarországról érkezett, s csatlakozott a két helyi,

hát érinteni valóan sima felületô, nyújtott, lapított, alul

szlovéniai alkotóhoz. Csupán a legfiatalabbjuk nô, aminek

lemetszett gömbszelet, középen ovaloid formával kimet-

révén be is igazolódik az a sztereotípiánk, mely szerint a

szve a lábak köze, e fölött egyik oldalán két ív a tomport,

forró és nehéz fémmel való foglalatosság alapvetôen férfi-

a másikon egy ív a méhet jelzi. Ezek fölött egy, az öntés

dolog. A szervezôk nem těztek a měvészek elé egyéb célt,

során kifolyt és megszilárdult, sötét, szeszélyesen sza-

mint a bronzöntés technikájának měvelését, sem tematikai,

bálytalan formájú bronzzárványok által keretezett, csepp

sem měfaji, sem egyéb megkötöttség nem érvényesült, így a

formájú nyílás, amelynek értelmezéséhez csupán minimális

résztvevôk teljesen szabadjára engedhették fantáziájukat.

anatómiai ismeretekre van szükség. Az örök Nô, vagy ki-

A budaörsi Kunos Krisztina alkotásáról elôször a

csit antagonisztikusan, de mégsem egészen az igazságtól

sziú indiánok egykori híres törzsfônökére, a jenkiverô Ülô

elrugaszkodóan fogalmazva: a Magna Mater évtizedek

óta központi motívuma Király szobrászatának. Számára a

alatti kavargás azonban a kettô szakadatlan küzdelmére

földi valóság - az élet továbbadásának és keletkezésének

(is) utalhat.

szakadatlan láncolata – a másik oldallal, a szükségszerě

A Budapestrôl érkezett Lestyán-Goda János alko-

elmúlással habitusa nem engedi foglalkozni. Mostani alko-

tása Királyéhoz hasonlóan leplezetlenül, mégsem bántóan

tása a korábbi, márványból készült változatánál utóbb

ízléstelenül a nemiségre utal. Két szabálytalanul hullámzó,

említett, konkrétabb részlete miatt erotikusabb, a lényeg

csôszerě formára alakított bronzszövétneke közül az egyik

azonban ennél sokkal mélyebben rejlik. Gesztusa a civi-

tölcséresen kitágulva magába fogadja az összeszěkülô

lizáció összehasonlíthatatlanul magasabb szintje dacára

másikat. Nem érezzük azonban az intim szféra e tagad-

megegyezik a neolitikum zsírfarú idol-torzót remeklô sámán-

hatatlan megsértését kihívóan tolakodónak, vagy a jó

szobrászával. Alkotásain nem vesz tudomást a harmadik

erkölcsöt alapvetôen sértô módon a měvészeten kívülinek,

évezred kavargóan anarchikus történéseirôl, gyělöletrôl,

Lestyán-Goda munkája ugyanis sok plasztikai érdekességet

kapzsiságról, erôszakról, a szenvedés bugyrairól. Amíg az

rejt magában. Az elsô mindjárt maga a bronz-szövétnek

élet továbbadására van mód, amíg a Nô nô (és a Férfi

lukacsos szerkezete. Ez elôsegíti az elvonatkoztatást a

férfi) marad, addig mindenkor fog új élet születni, és az élet

téma nyersességétôl, hisz áttetszô szerkezetet, s megfelelô

le fogja gyôzni a halált.

megvilágításban érdekes fény-árnyék játékot kölcsönöz

Az elôbbieknél talányosabb a poljanei Metod Frlic

a měnek. A másik a kompozíció egészén végigvonuló

kisplasztikája. Sztélészerě, erôteljes bemélyedésekkel és

hullámzó mozgás, ami természetes magyarázatát figyel-

kiemelkedésekkel szabálytalanul tagolt, mozgalmas felületě

men kívül hagyva, érdekes dinamizmust eredményez. A

bronztömb. Bár semmilyen közvetlen figuratív utalást nem

nyers, hideg fém ennek révén alakul át élô organizmussá.

rejt, azonban több ilyen sejtést is megenged. Ezek közül

Mondhatnók persze, hogy mindez igaz, de azért a szo-

a legkarakteresebb a lepellel takart, kavargó – egymással

brász – a Férfi – mindig „arra” gondol. E plasztika fényében

gyürkôzô vagy ölelkezô – testek motívuma. Az elôzô két

ez nem cáfolható, de azért visszakérdezhetünk: miért, a Nô

szobor viszonylatában inkább az utóbbira gondolnánk.

nem? A különbség csak annyi – nem csak férfi és nô, de

A lepel mindig titkot rejt, s ezt tudja Frlic is, de nem adja

férfi és férfi, nô és nô között is –, hogy az egyik nyíltabban,

meg a kulcsot a megfejtéshez, így azt saját magunknak kell

a másik szemérmesebben. A gyönyör és az élet keletkezése

megkeresnünk. Kézenfekvô, de hamis megoldás lenne a

pillanatának piedesztálra emelése a měvészet számtalan

leplet csupán szemérmességgel magyarázni. Ami a lepel

formában manifesztálódott, örökzöld témája, amely nem

alatt – leplezetten – zajlik, azt ugyanúgy nem lehet meg-

másról, mint az élet igenlésérôl tanúskodik.

ismerni és megérteni, mint a környezô valóság eseményeit,

Az alföldi Karcag városából érkezett Györfi Sándor

mindaddig, amíg azok le nem leplezôdnek. Kérdés, hogy a

az organikus felület tôle alapvetôen idegen matéria

hangsúly a lepel alatti történésekre, a lepelre magára, vagy

által történô megjelenítését az illuzionizmusig fokozza.

pedig a leplezettség tényére esik. Hajlamosak vagyunk azt

Plasztikája – a „kis” jelzô itt túlzás lenne – egy, a fa

hinni, hogy Frlic az utóbbit tartja alapvetôen fontosnak, hisz

törzsérôl leválasztott és hosszában kettévágott, csapokkal

a másik kettô fontossága a priori ebbôl következik. Ha e

összeerôsített bronz-fakéreg darab, melybôl alul gyökér-

filozofikus megközelítés helytálló, a měvész továbbszövi

ágak nyúlnak ki. Felszíne a fakéreg faktúrájának pontos

Király gondolatait, illetve polemizál vele. Nem tudhatjuk

leképezését adja. Fatorzó, de fémbôl, tehát mégsem fa,

pontosan – így Frlic –, hogy mi zajlik a világban. Nem

bár megszólalásig, pontosabban megtapintásig hasonlít rá.

tudhatjuk, hogy mindezek a történések hová vezetnek. Nem

Formája piramis alakúan felfelé törô, bár kérdés, hogy ami

tudhatjuk, hogy a folyamatok alapvetôen jó vagy rossz

csak olyan, mint az élô anyag, de nem az, törhet-e felfelé.

irányba mutatnak. Csak annyit láthatunk, hogy a lepel alatt

Egyáltalán, ha valóban fakéreg lenne, értelmezhetô lenne-

dinamikus mozgás van, lüktet az élet, a lényeget azonban

e élô anyagként, vagy csupán az életet hordozó törzsrôl

csak annak leleplezôdésekor ismerhetjük meg. Nem biztos

már leválasztott, önmagában élettelen „burkolatként”?

hát, hogy a születés mindig legyěri az elmúlást, a lepel

Ketté van hasítva, a hasadáson át lehet nézni, látszik,

hogy „belül üres”. Ugyanakkor e mě több, mint csupán

a magunk részérôl úgy véljük, hogy mindez inkább a

egy, a felszíni struktúrák keltette plasztikai izgalom hang-

měvésztelepen létrejött szellemi közösség megnyilvánulása.

súlyozása céljából készült alkotás, hisz az ívelô (bár

Ha valóban így van, bátran elmondhatjuk, hogy ebben az

semmit nem ölelô) formában, az életet szívó gyökerekben,

évben nem csupán egy új szobrászati technika honosodott

az álló helyzetben az egész fa jelenlétére asszociálunk.

meg és a gyějtemény gazdagodott tovább, hanem az alko-

Ugyanakkor a szobrász nem él a fa ágainak ábrázolása

tók belsô egymásra hangolódása révén egy közös alkotói

által kínált, ugyancsak plasztikai érdekességeket hordozó

kiindulópont, hasonló problémafelvetés is kialakult. Ennél

lehetôség kiaknázásával. A kérdés tehát egyértelměen

többet egy měvésztelep aligha érhet el.

az élô és az élettelen, a látszat és a valóság viszonyára László Kostyál

irányul. A hasonló jellegě kvázitárgyak elôször talán a dadaistáknál kerültek a měvészek érdeklôdésének homlokterébe, s az igazi és a csak látszatra valóságos közötti viszony mindmáig foglalkoztatja ôket. Györfi alkotásán a bronzöntést látszólag egyszerě, dokumentatív technikaként használja, s az e gesztus által felvetett kérdések megválaszolását már a szemlélôre bízza, ô maga beéri a kérdések óvatos megfogalmazásával. Ladislav Sabo a szlovákiai Galántáról érkezett, alkotásai (Figura I. és II.) szuggesztíven egyéni látásmódról tanúskodnak. Mindkettô erôsen absztrahált torzó, amelyek nyomán valódi figurákhoz inkább csak asszociatív úton juthatunk el. A két nyújtott, antropomorf részformákat nem mutató alkotás karaktereket jelenít meg: a magabiztost és a pipiskedôt. Lehetséges, hogy az egyiknek inkább feminin, a másiknak maszkulin vonatkozása is van. Mindketten éppen lépnek (a két láb elkülöníthetô), a lépés mellett felül két szeszélyesen hullámzó-kavargó, össze-összeérô, több ágra szakadó csáp hordozza a habitus jellegzetességeit. Jellembeli, viselkedési alapvonásaink meglepôen egyszerě eszközökkel, néhány térbeli formával és vonallal megjeleníthetôek. Sabo itt nem is törekedett másra, többre, mint emberi voltunk két alapvetô vonásának a végsôkig redukált eszközökkel történô megjelenítésére. A két figura akár egy nagyobb sorozat része is lehetne, amely teljesebb képet nyújthatna a szobrásznak az ember–lét lényegérôl alkotott felfogásáról. Azt mondtuk ugyan, hogy a 2005. évi alsólendvai měvésztelepnek nincsen gondolati vezérfonala, e rövid áttekintést követôen pontosítanunk kell. Bár nem bizonyul konkrét vezérfonálnak, valamennyi alkotás az élet különbözô aspektusaival foglalkozik. Mondhatni erre ugyan, hogy mindez csupán véletlen egybeesés, s e fogalom az alkotások alapján túlságosan is tágan értelmezhetô,

The 33. International Fine Arts Colony, Lendava 2005 In this time of our Lord, it is beyond the reach of

At first glance, the work of the Budaôrs artist, Krisztina

Lendava’s International Fine Arts Colony to save the world,

Kunos, brings to mind the once-famous Sioux Indian chief,

but while it pledges itself to aims more modest in design,

the Yankee-thrashing Sitting Bull; only secondly do we

we are nonetheless staggered by its vitality and attainments.

remember the ancient Greek mythological bull-headed,

The Colony’s organizers have decided upon a more difficult

man-eating monster, the Minotaur. The third time we see

path in the last few years and are paying special attention to

an Assyrian winged bull, guardian of the king’s palace;

sculpturing, which is a far more demanding order of creativ-

however, our thoughts are quickly driven away, for here

ity financially than two-dimensional art. The organizers have

are neither wings nor a proper bull. Specifically... Kunos’s

also striven to provide the artists with the most suitable condi-

imagined creature is, fundamentally, a two-legged anthro-

tions for that branch of the arts. Witness the fact, for example,

pomorphic being with human arms and a bull’s head and

that last year’s statuary marble, Italian Carrara, from which

legs. Its appearance is in complete accordance with the

the artists chiseled inimitable creations, was acquired from

Minotaur we know from fables, the legendary totem animal

the best-known quarry on our continent, and this year they

in ancient Cretan cultures that lived within the depths of a

set up a workshop for casting sculptures in bronze. The sig-

labyrinth, and which the heroic Theseus finally succeeded

nificance of that step can not be emphasized too strongly for

in defeating only with the help of Ariadne’s thread. In spite

it would be hard to find such an industrious colony anywhere

of that, it does not arouse in us the slightest apprehension

else in Europe where something similar might be offered.

of a horrible monster; after all, it lounges peacefully, arms

Bronze... A world-record-holding athlete and his en-

crossed, lost in thought, gazing straight ahead. Human un-

thusiasts are probably not so passionate over that metal’s

derstanding is reflected in its gaze; the artist used a shiny

darkish tints and reduced luster; however, its workability,

surface to emphasize its tiny horns. Its shape is symmetrical,

hardness (or, comparatively, its softness), and its splendid

a compact mass, completely static. It is like confronting a

green patina and durability throughout centuries have made

domestic, village bull whose expression is characteristically

it one of the most appreciated raw materials for sculptors.

human. Endearing, awkward, and worthy of love, but also

Early bronze statues can be traced back to Greek antiquity;

deeply sensitive. For the most part, we can interpret the work

from then on its popularity declined only in periods when

as a portrait whose facial features are substituted by looks

the technical casting of sculptures in bronze fell briefly into

and gestures, whilst a part of its attributes stress animal signs

obscurity. Bronze is a flexible material and offered abundant

through which, without saying who it is, the character of the

possibilities to the participating artists. The 2005 Lendava

person can be splendidly described. Lendava’s representative of the genius loci, Ferenc

Fine Arts Colony displays - albeit not as its first objective - a

Király, calls his work: Sign. A feminine sign. Female hips are

small cluster of those possibilities. This time six artists took part in the art colony. Except

shaped in arching, geometrical forms. Owing to its treatment

for its founder and doyen, Ferenc Király, and the sculptor,

of mass, it could even be called cubistic, if that concept

Metod Frlic, the others attended it for the first time. One

were not so foreign to Király’s art, which is in all respects of

sculptor from Slovakia and three from Hungary joined forces

an organic nature. To be sure, though the torso is smooth to

with the two Slovene artists. Only the youngest among them

the touch, it is uneven, stretched and flattened, its lower part

is female, which validates the standing stereotype according

a chopped off sphere segment; in the middle, between the

to which working in hot and heavy metals is essentially a

legs, an oval form is modeled; above this, on the one side,

man’s business. Except for keeping to the technique of cast-

a curve for the buttocks is indicated, on the other, a curve

ing in bronze, the organizers set no special goals for the

for the womb. Above these is a droplet-like opening whose

artists, no themes, no genres or any other constraints, so they

inner edges are hedged with dark, wayward, irregular forms

were allowed the freedom to express their fantasies.

from the bronze that had leaked out and solidified during

the casting, and whose interpretation needs only a minimal

all its happenings are leading. We can not know whether

knowledge of human anatomy. The Eternal Woman, or a

basic processes are running on a good or bad course. We

bit more antagonistically, but still not so far from the truth,

can merely see that there are dynamic movements under the

the Magna Mater (the Great Mother), has been the central

cover, the throbbing of life; its essence, however, can be

motif of Király’s sculptures. His earthly reality proceeds in

known only through its gradual exposure. Therefore, it does

the uninterrupted chain of life’s origins and transmissions;

not necessarily follow that birth always overcomes death;

conversely, his predisposition does not allow him to be con-

wreathing under the cover can still indicate the two (also) in

cerned with the inevitability of cessation. In view of all that,

unending strife.

when compared to his previously-chiseled marble piece, his

The works of János Lestyán-Goda, from Budapest, like

present creation is more erotic in concrete details; however,

those of Király, unreservedly, but not distastefully, allude to

in essence it conceals something much deeper. His gesture,

sexuality. Of his two randomly-undulating, tubularly-modeled

in spite of the incomparably higher level of contemporary

bronze torches, the one expands outward, funneling the nar-

civilization, is in accordance with those fleshy-rumped

rowing other one into itself. Nevertheless, here we do not

idol-torsos of the masterful Neolithic shaman sculptors. In

perceive the undeniably affrontive, intimate sphere in a pro-

his works, Király takes no notice of the third millennium of

vokingly indiscreet or essentially outrageous, moral manner,

tumultuous, anarchical events, hostilities, greed, violence, the

like something outside the arts; in any case, Lestyán-Goda’s

chasm of suffering. As long as the means exist for the trans-

artworks harbor many plastic points of interest. First, there is

mission of life, as long as woman remains woman (and man,

the perforated structure of a bronze torch. That contributes

man), new life will always arise. Life will triumph over death.

to an abstraction of the theme’s rawness, for in a suitable

More enigmatic than the former two works is that of

illumination, its shifting structures lend an interesting play of

the Poljana artist, Metod Frlic: a vigorously-rugged bronze

light and shadow to the piece. Second is the wavy move-

block, stele-like, with powerful, irregularly-proportioned

ment running through the entire composition, which, if we do

grooves and protrusions. Although it conceals no immediate

not consider a natural explanation for its presence, results

figurative references, it still offers many such conjectures. The

in an interesting dynamism. Through it, the raw, cold metal

motif closest in character would be interwoven bodies veiled

assumes the form of a living organism. Of course, we could

in a wrap - grabbing at each other or embracing. With re-

say all of that is really true; however, the sculptor - a Man -,

gard to the other two sculptures, we would probably prefer

always thinks of „it”. In the light of the plastic under consid-

the second possibility. A wrap always covers something se-

eration, we can not refute that statement, however, we can

cretive, as Frlic is well aware, but in spite of that, he offers no

reconstruct the question: Why not a Woman? The difference

key of explanation, so we must look for it ourselves. Clearly,

is that - not just between man and woman, but also man and

it would be a spurious solution to interpret the presence of

man, woman and woman - some do it more openly, others

a wrap as prudishness. Just like the surrounding occurrences

more coyly. Hoisting the beginning moments of pleasure and

of reality, that which takes place under a cover - disguised

life onto a pedestal has manifested in the arts in innumerable

- can not be recognized and understood until it is stripped

forms, it is an evergreen theme which bears witness to noth-

away. The question is whether the emphasis hangs upon

ing other than the affirmation of life.

what is happening under the cover, on the cover itself, or

Sándor Györfi, who comes from the town of Karcag

the fact that something is covered. We are inclined toward

in Hungary’s Alföld region, has raised his depiction of an

believing that to Frilic the latter was basically the most im-

organic surface to illusionism in a material to which it is

portant, since the other two essentials a priori follow from

basically foreign. His sculpture - whose attribute, „small”, is

it. If that philosophical approach proves reliable, the artist

in excess here - represents a piece of bronze bark, a tree

continues to weave Király’s thoughts, or rather, polemicizes

fragment detatched from its trunk, severed and split length-

with them. We can not know exactly - according to Frlic

wise, fastened together with rods; strands of roots protrude

- what is going on in the world. We can not know to where

from underneath. His handling of the surface corresponds

exactly to the structure of tree bark. A tree-torso, but of metal,

medium to the utmost. The figures might easily be part of a

therefore not a real tree, although its spitting image, or to be

larger series that would present a more complete view of the

more precise, it is similar to the touch. The upturned cracks in

artist’s perception of the essence of humankind.

its pyramidal form raises the question whether something not

We said that Lendava’s 2005 Fine Arts Colony had

alive, but approximating living matter, can still grow upward.

no speculative guiding principle; however, after this short

If, indeed, we were concerned with real tree bark, could it be

review, we need to define that more accurately. Although

described as life-like matter, or just a lifeless torso-wrapper

this will not turn out to be a concrete guide, every one of

removed from the tree trunk, a lifeless „shroud”? The bark is

the artworks have to do with distinct aspects of life. It could

slit in two; looking into the rift, one sees it is „hollowed out”.

be said that all this occurred merely coincidentally, and the

At the same time, this artwork is more than merely a sculp-

above notion, based on the creations, is an exaggerated

ture spurred by the plastic tension of its surface structure, for

and broad interpretation; but all the same, we would sooner

we associate its arched form (although it does not enclose

consider it all to be the results of the collective spiritual

anything), its life-sucking roots and its upright position with

manifestation of the Colony’s participants. If that is true, we

the presence of a whole tree. Incidentally, the sculptor did

can boldly state that this year not only was a new sculptural

not exploit the possibilities offered by the tree’s branches,

technique introduced and the Gallery’s collection further en-

which, likewise, bear potentialities of interest. Thus, the ques-

riched, but also, the establishment of inner harmony among

tion is unequivocally aimed at the relations between the liv-

the artists and the posing of similar problems worked out

ing and the non-living, illusion and reality. Characteristically

a collective, creative point of departure. A fine arts colony

similar quasi themes were probably first arrived at in the

could hardly achieve more than that.

artistically-interesting forefront of Dadaism, and the relations László Kostyál

between reality and the merely illusionary are still employed today. In the bronze casting of his sculpture, Györfi uses a seemingly simple documentary technique, and through this gesture, commits his answer to the poised question to the trust of the viewer; he, himself, reaches the question through careful compositions. Ladislav Sabo comes from Galante in Slovakia. His works (Figures I. and II.) suggest an individual manner of affirmation. Authentic traces of figures in either of his two strongly-abstracted torsos may be reached more readily through associative means. The two elongated works with no anthropomorphically-formed details represent the traits: self-confidence and cockiness. There is a possibility that one of those traits pertains to the feminine, the other to the masculine. Both images are just about to take a step (the two feet are disjoined); the carriers of the behavioral characteristics of each figure are the feelers that whimsically interlock, whirly-twirly, occasionally touching and splitting into numerous branches. As concerns our basic distinguishing behavioral traits, these can be conjured through surprisingly simple measures, with several spacial forms and lines. Here Sabo attempted nothing other, nothing more, than to sculpt two basic traits of our human character, reducing the

Sándor Györfi 5300 Karcag, Petôfi Sándor u. 10/A., Magyarország

1951 - Karcag, Magyarország

Rojen - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

1978 - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest

Izbrane samostojne razstave

1982 - Kölcsey Ferenc Művelôdési Központ, Debrecen

Jelentősebb egyéni kiállításai

1997 - Mol Galéria, Szolnok 1998 - Gyôrffy István Nagykun Múzeum, Karcag

Selected individual exhibitions

2000 - Damjanich Múzeum, Szolnok 2005 - Műterem Galéria, Debrecen

1990 - Debreceni Tárlat, Debrecen

Izbrane skupinske razstave

1996 - Szobrászati Kiállítás, Műcsarnok, Budapest

Jelentősebb csoportos kiállításai

2003 - Érembiennálé, Sopron

Selected group exhibitions

2004 - Szegedi Nyáritárlat, Szeged 2005 - Kisplasztikai Biennálé, Pécs

1979-1981 - Hatvani Portrébiennálé Bronz-Ezűst Diploma

Nagrade in priznanja

1986 - Munkácsy Mihály-díj

Díjak és kitüntetések

1990 - Művelôdési Minisztérium Nívódíja

Awards and recognition

1994 - Karcag Város Díszpolgára 1998 - Mednyánszky László-díj 2001 - Magyar Művészetért-díj 2001 - Nyíregyháza Pro-Arte Aranyérme 2003 - Szervátiusz Jenô-díj

Babilon (bron, 206x118x115,5 cm) Babilon (bronz, 206x118x115,5 cm) Babylon (bronze, 206x118x115,5 cm)

Metod Frlic Malenski vrh 14, 4223 Poljane nad Škofjo Loko, Slovenija

1965 - Suša v Poljanski dolini, Slovenija

Rojen - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

1988 - Akademija za likovno umetnost, Ljubljana 1991 - ALU, Ljubljana - Postdiplomski študij (smer kiparstvo)

Izbrane samostojne razstave

1992 - Gravitacija 0, Galerija Equrna, Ljubljana

Jelentősebb egyéni kiállításai

1997 - Svetloba kože, Galerija Equrna, Ljubljana 2000 - The Skin, Temporary Space, Sapooro

Selected individual exhibitions

2001 - Odrezi, Galerija Lipa, Szentgotthárd 2003 - Vizija časa, Galerija ZDSLU, Ljubljana

1994 - U3, Moderna galerija, Ljubljana

Izbrane skupinske razstave

1999 - Štirje slovenski umetniki, Sir Herman Black Gallery, Sydney

Jelentősebb csoportos kiállításai

2001 - Likovna zbirka Faktor banke, Moderna galerija, Ljubljana

Selected group exhibitions

2001 - 8th International Cairo Biennale, Kairo 2005 - Materika, Gorizia

1993 - Nagrada Majskega salona, Ljubljana

Nagrade in priznanja

1997 - GRAND PRIX na 3. bienalu mesta Kranj

Díjak és kitüntetések

2002 - 1. nagrada za postavitev kipa v TR3, Trzin

Awards and recognition

Brez naslova (bron, 58x24,5x22 cm) Cím nélkül (bronz, 58x24,5x22 cm) Untitled (bronze, 58x24,5x22 cm)

Ferenc Király Kolodvorska 20, 9220 Lendava, Slovenija

1936 - Dolnji Lakoš, Slovenija

Rojen - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

1964 - Akademija likovnih umjetnosti, Zagreb

Izbrane samostojne razstave

1992 - Galerija-Muzej Lendava, Lendava

Jelentősebb egyéni kiállításai

1993 - Pokrajinski muzej, Murska Sobota 1995 - Képtár, Szombathely

Selected individual exhibitions

1995 - Balatoni Múzeum, Keszthely 1999 - Galerija TR/3, Ljubljana

1967 - Panonska pokrajina-panonski človek, Galerija Murska Sobota

Izbrane skupinske razstave

1975 - Jugoslavenska sitna plastika, Muzej savremene umetnosti,

Jelentősebb csoportos kiállításai

Beograd

Selected group exhibitions

1994 - Zalai regionális kisplasztikai tárlat, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 1998 - Majski salon 1998, Galerija Riharda Jakopiča, Ljubljana

1958 - Plečnikova nagrada na šoli za oblikovanje v Ljubljani

Nagrade in priznanja

1989 - Odkupna nagrada na 9. Jugoslovanskem bienalu male plastike

Díjak és kitüntetések

1990 - Odkupna nagrada za osnutek fontane za Hotel Ajda

Awards and recognition

1994 - A Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja: Regionális kisplasztikai tárlat, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 2005 - Munkácsy Mihály-díj, Nemzeti Kulturális Örökség Miniszteriuma, Budapest

Znamenje (bron, 53x46x18 cm) Jel (bronz, 53x46x18 cm) Sign (bronze, 53x46x18 cm)

Krisztina Kunos 2040 Budaörs, Semmelweis u. 30., Magyarország

1977 - Budapest, Magyarország

Rojena - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

2005 - Magyar Képzôművészeti Egyetem

Izbrane samostojne razstave

2001 - Limo Café, Budapest

Jelentősebb egyéni kiállításai

2001 - Művelôdési ház, Dunakomlód

Selected individual exhibitions

Izbrane skupinske razstave

2000 - Országos Szobrászrajz Biennálé

Jelentősebb csoportos kiállításai

2003 - Országos Érembiennálé, Sopron 2003 - Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

Selected group exhibitions

2004 - Országos Portrébiennálé, Hatvan 2005 - Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

Minotaver (bron, 48x27,5x36,5 cm) Minotaurusz (bronz, 48x27,5x36,5 cm) Minotaur (bronze, 48x27,5x36,5 cm)

János Lestyán-Goda 1193 Budapest, Klapka 67, Magyarország

1972 - Szarvas, Magyarország

Rojen - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

1997 - Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest

Izbrane samostojne razstave

2000 - Óbudai Művelôdési Ház

Jelentősebb egyéni kiállításai

2000 - Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas 2001 - Műterem Galéria, Debrecen

Selected individual exhibitions

2004 - Millenáris Galéria, Budapest

1999 - Kisplasztikai Biennálé, Pécs

Izbrane skupinske razstave

1999 - Alföldi Tárlat, Békéscsaba

Jelentősebb csoportos kiállításai

2003 - Zalaszentgrót

Selected group exhibitions

2005 - Artory, Budapest

Prehod (bron, 40x120x50 cm) ﾃ》jﾃ｡rﾃｳ (bronz, 40x120x50 cm) Passage (bronze, 40x120x50 cm)

Ladislav Sabo ul. Matičná 22, 92400 Galanta, Slovakia

1954 - Galanta, Slovakia

Rojen - Született - Born

Študij - Tanulmányok - Study

1987 - Vysoká škola výtvarných umení, Bratislava

Izbrane samostojne razstave

1992 - Mestská galéria, Galanta

Jelentősebb egyéni kiállításai

1999 - Galéria Gerulata, Bratislava 2000 - NBS múzeum mincí a medailí, Kremnica

Selected individual exhibitions

2004 - Archeologické múzeum, Košice 2005 - Galéria ART-MA, Dunajská Streda

1994 - In Spite of Distance..., Hatton Gallery, Newcastle upon Tyne

Izbrane skupinske razstave

1995 - Interstone. 3. Medzinárodná výstava kameňopriemyslu, Trenčín

Jelentősebb csoportos kiállításai

1995 - GERULATA 95, Galéria Gerulata, Bratislava

Selected group exhibitions

1996 - Bez hraníc, Heidelberg 1999 - BRONZ 98, Galéria Michalský dvor, Bratislava

Nagrade in priznanja

1988 - 1. Cena Medzinárodné sympózium Rusé

Díjak és kitüntetések

1990 - Ocenenie - Socha piešťanských parkov 1991 - Ocenenie - Sochárske sympózium v bronze, Nyíregyháza

Awards and recognition

2000 - Cena sympózia - Sochárske sympózium v bronze, Nyíregyháza

Figura I. (bron, 127,5x42x64 cm) Figura I. (bronz, 127,5x42x64 cm) Figure I. (bronze, 127,5x42x64 cm)

Izdajatelj

Galerija-Muzej Lendava

Kiadó Publisher

Za izdajatelja

Franc Gerič

A kiadásért felel For the Publisher

Tekst

Kostyál László

Kísérôszöveg Text

Prevod v slovenščino

Helena Zver

Szlovénre fordította Slovenian translation

Prevod v angleščino

Suzanne Király-Moss

Angolra fordította English translation

Lektura Lektorálták Language editors

Fotografija

Ivanka Bratkovič Gabriella Utroša Bence Suzanne Király-Moss

Dubravko Baumgartner

Fotó Photography

Oblikovanje

Dubravko Baumgartner

Katalógusterv Design

Barvni izvlečki

Atelje za črko in sliko, Murska Sobota

Színbontás Color separations

Tisk

GRAF d.o.o., Murska Sobota

Nyomda Printed by

Naklada

500

Példányszám Edition

Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija (SI) • Telefon: +386 (0)2 578 9260 • Fax: +386 (0)2 578 9261 • e-mail: galerija.muzejlendava@siol.net

Projekt so sofinancirali: A projektet társpénzelték: Project was co-financed by:

Družina Franca Geriča, Lendava

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 75(4)”20”(064) MEDNARODNA likovna kolonija (33 ; 2005 ; Lendava) [Triintrideseta] 33. mednarodna likovna kolonija, Lendava 2005 = [33.] nemzetközi měvésztelep, Lendva [2005] = [33rd] International Fine Arts Colony,[Lendava 2005] / [tekst Kostyál László ; prevod v slovenščino Helena Zver, prevod v angleščino Suzanne KirályMoss ; fotografije Dubravko Baumgartner]. - Lendava : Galerija - Muzej, 2005 223098112

2005