8
Csallóköz
Tudósítás
Mindenkiért szól! Új harang került az ellopott helyére töviskoszorúval körbe fonva –, továbbá a magyar címer kicsinyített mása, valamint a következő felirat: »Isten dicsőségére, elődeink emlékére öntetett engem Felsőpatony lakossága 2010–2011«” – tudtuk meg Sidó Tivadar polgármestertől. Lelkes Vince
FELSŐPATONY – Július 1-jén, pénteken kora este felszentelték a benke- és csécsénypatonyi közös temető új harangját. Sidó Tivadar polgármester ünnepi beszéde után Nagy Pál, a patonyföldiek római katolikus plébánosa, illetve Vámos Béla, a felsőpatonyi református egyházközség lelkésze vezették az ökumenikus szertartást. Közreműködött a helyi egyházi énekkar. Az új harang a magyarországi Őrbottyánban élő Gombos Miklós harangöntőmester munkája. Huszonkét százalékos ón-vörösréz ötvözetből készült. Súlya 60 kilo-
Sidó Tivadar polgármester mondott ünnepi beszédet
gramm. Villamosítását Kapui Gyula végezte. „Egy évvel ezelőt megdöbbentő és arcátlan dolog történt községünkben, egy júniusi éjszakán a benke- és csécsénypatonyi közös temetőben, a haranglábról, máig ismeretlen tettesek eltulajdonították a 60 kilogrammos harangot. A pótlásához szükséges anyagi eszközöket a települési önkormányzat nyilvános gyűjtés útján biztosította. A befolyt 3600 eurónyi összegből egy új harangot készíttettünk és szereltettünk fel, sőt a lőgérpatonyi temetőben lévőt is villamosíttattuk. Köpenyét egy ökumenikus kereszt díszíti – azaz kereszt
A szertartás résztvevői
Hely-történet
A szerző felvételei
Helyén az új harang
Lelkes Vince rovata
Déryné lucskos pástétoma
„Kevésszer csalódott úgy, mint itt, Komáromban” – írja Dérynéről Baranyay József A komáromi magyar színészet története 1811–1941 című könyvében. Melyben idézi a színművésznő naplójának vonatkozó részeit. „Mikor Komáromba megérkeztem, játéknap lévén, minjárt kezdődött az előadás: »Lázár a pásztor«-t adták. Nem is mutattam magamat, beszálltam a fogadóba, szobát nyittattam, elhelyeztem podgyászomat s nem keresve az igazgatót, gondolván, most nagyon el lesz foglalva, nem zavarom. Elmentem a színházba, jegyet kértem, de valahogy megismert, tán valahol a régibb korból, s nem fogadta el a cassir a zárthely árát. Beültem a helyemre. Bizony könnyen belehelyezhettem ma-
gamat: parányi szálában még parányibb színház. Jaj, de megijedtem, a nézők, gyéren!” – írja Déryné. Néhány nappal később így folytatja: „Nagy baj van, éppen itt, a színház mellett épített egy német egy roppant nagy bódét, s ott bűvészkedik. »Tíz krajcár a belépő díj, uraságoknak tetszés szerint.« Ráncigálja, táncoltatja a dróthalait. Midőn a színházba kellene jönni, itt megy el előttünk a közönség, s nem a színházba, hanem a bódéba tolong. Tömve van a bódéja mindennap. Kívülről a bódéja tele van festett képekkel raggatva, tele borzalmas kifejezésű képekkel, hogy miképpen győzi le a sárkány az ördögöt stb. Ez nem jó ízlést árul el a közönség részéről. A játékok jól mennek, de a
nézők csak a bódéba sietnek. A butkás még mindig ott koketiroz a kalitka kis színházzal szemben, és még mindíg nagy közönséggel. A gyűrűim már ismét filozófiát tanulni beültek egy zálogosnéhoz.” Mindez az 1830-as években történt, Déryné akkor szerepelt utoljára a Duna menti városban. A helyi publikum ugyan szívesen emlékezett előző nagy sikereire, de mégis üres nézőtér előtt hagyta őt játszani. Szegény volt a társulat, Déryné pedig elzálogosított ékszereiről is végleg lemondhatott (a zálogosné állítólagos halála miatt). A feljegyzések szerint gyakran eszébe jutottak korábbi komáromi vendégeskedései, amikor minden vasárnap a kedvenc ételére, lucs-
kos pástétomra volt hivatalos Asztalos fiskálishoz és családjához, kinek özvegy édesanyjánál nyert elszállasolást. A krónikás fent idézett munkájában arra is kitér: a művésznőt csak az vigasztalta, hogy „egy régi, kedves ismerőse is volt a társulatnál, Egressy Béni, aki éppen akkortájban nősült Komáromból”. A komáromi színjátszás iránt érdeklődő közönség bővebb információkhoz jut e tárgyban, ha föllapozza Baranyay József Nagyobb munkái című kötetét. Megjelent 2002-ben a Kalligram Kiadó gondozásában, a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban, Mácza Mihály előszavával. Sajtó alá rendezte s a könyvet szerkesztette: Koncsol László.