KÁTÉ 2012. április

Kedves Olvasó!

Néhány hete hivatalosan is itt a tavasz, a földi békák is előbújtak, fagy már nem lesz.

De ennyit az egyetemi időjárásról.

A mostani számunkban ismét sok érdekességgel készültünk Nektek. Cikkek, interjúk és szellemes grafikák tömkelege várja, hogy elolvassátok, megcsodáljátok őket.

Ahogy szoktuk, színvonalasan ajánlunk, véleményezünk, ismeretet terjesztünk, híreket adunk és így tovább.

De ha mostani számunk nem elég (reméljük, hogy nem), úgy korábbi számainkat is megtekinthetitek a www.gpk.bme.hu jobb oldalon található menüjén keresztül, a Dékáni hivatal jóvoltából, interaktívan megjelenítve.

Ezen felül még plusz érdekes cikkekkel és nyereményjátékokkal találkozhatsz blogunkon, a www.kate. hu-n és Facebook oldalunkon is.

A következő számunkig is kívánunk jó időtöltést és októberig tartó napsütést!

Szabó Klára KÁTÉ Főszerkesztő

Tartalom GHK hírek ......................................................4 Interjú: Dr. Horváth Béla...................................5 ESZK – Szilárd Leó............................................7 Autós rovat – Subaru BRZ GT300........................11 Formavilág – Verner Panton..............................12 Dohányzás a 21. században ..............................13 A billentyűzet halála........................................15 Észrevétlenül...................................................16 Honnan jönnek a jó ötletek?..............................17 Zabagép – Marika néni kávézója.......................18 Tribute to the Legends - KISS..............................21 Szabadon szállni... mint a siklóernyős................22 A kézikamera reneszánsza................................24 Konyhagép......................................................26 Lucian Freud, avagy hogy fest aktot egy festő… .. 27 Vigyázat! Harapós kutya!..................................29 R-hely.............................................................30

A hirdetések tartalmáért és minőségéért felelősséget nem vállalunk.

Felelős kiadó: Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Főszerkesztő-helyettes: Tördelők:

Völgyesi Gábor Hoffer Dávid Szabó Klára Sipos Annamária Faragó Dénes Hadabás Gitta

Olvasószerkesztők:

Ébert Dávid Káldi Tamás Poller Gyöngyvér Sipos Annamária

Cikkírók:

Bőle Pál Fülöp Edina Hadzsi Ákos Hangyás Atanáz Hucskó Ádám Káldi Tamás Peidl Tamás Poller Gyöngyvér Pónya Petra Rovács Péter Wilde József Zángó Tamás

Vendég cikkíró: Grafikák: Címlap: Belső borító: R-hely: Layout:

Lengyel Vivien Kruppa Gergely Poller Gyöngyvér Sejbenné Rieth Ágnes Répásy Péter Földesi Bernát

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Önkormányzatának Lapja http://www.kate.hu Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával.

KÁTÉ-szerkesztőség 1111 Budapest Irinyi J. u. 9-11.

E-mail: katepress@gmail.com Honlap: www.kate.hu Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt.

GHK hírek Kollégiumi Kulturális és Szakmai hét beszámoló

M

4

árcius 5-8. között lezajlott a már több mint 10. alkalommal megrendezett Kollégiumi Kulturális és Szakmai Hét. A Gépészkari Hallgatói Képviselet tagjai igyekeztek a legszínesebb és szakmailag legtöbbet adó programokkal készülni az érdeklődők számára.

A négy napos rendezvényt Dr. Stépán Gábor előadása nyitotta, és ahogy azt megszokhattuk, ismét megtelt az aula. A dékán úr immár negyedik alkalommal tisztelte meg a kollégistákat és a forgalmi dugók kialakulása valamint Kármán Tódor élete munkássága után ezúttal a nagy sebességű megmunkálás rejtelmeiről tartott egy rendkívül érdekes előadást.

A keddi nap félhivatalos szponzora az Áramlástan Tanszék volt, ugyanis Gulyás Andrásnak, az Áramlástan Szakosztály oszlopos tagjának délutáni előadása után este már Dr. Vad János tanszékvezető úr zenekara, a Vadhús lépett a színpadra. A közel éjfélig tartó koncert alatt egy egészen új oldalát ismerhettük meg a tanár úrnak. A Vadhús rock and roll boogie-ja előtt pedig igazi pörgős ska dallamok töltötték be a kollégium auláját, amit a Pentele Ska Zenekar kétórás fellépésének köszönhettünk.

A rendezvény harmadik napján már kora délután megtelt a koli földszintje, mivel ez a nap a „körök” és az egészség napja volt. Több mint 15 kollégiumi öntevékeny kör költözött az aulába azzal a céllal, hogy bemutassa szervezetük munkásságát 2012/2 április

az érdeklődők számára. Néhány kör egészen különleges standdal készült, például az Áramlástan Szakosztály egy egész mérőkocsit, míg a Hegesztő Szakosztály számos hegesztési varratot és műszert hozott magával. Az öntevékeny körök lelkes tagjain kívül az egészséges életmód képviselői, valamint a Magyar Vöröskereszt tagjai is külön pultokkal várták a kíváncsi kollégistákat. Bárki részt vehetett az ingyenes szűrővizsgálatokon, melyek során a szem, illetve a vesék állapotát mérték fel.

Az egészségnapi véradás a korábbi alkalmakhoz hasonlóan ismét sok segíteni szándékozó hallgatót, illetve kollégiumi dolgozót vonzott. Az egészségnap változatos programjait a Kollégiumi Mentoroknak köszönhetjük.

Ezen kívül volt még foci valamint kosárlabda bajnokság is, ahol több mint 10 csapat küzdött meg az értékes és egészséges nyereményekért.

Akik kevesebbet szeretnek futni, azok pedig este a sakkverseny keretein belül mérhették össze tudásukat az aulában. Annak ellenére, hogy ilyen elsőként volt megszervezve a kollégiumban, a több mint 20 résztvevő egyértelmű jelzés arra, hogy sakkversenyre a jövőben is lesz igény.

Azért, hogy a szerdai nap se múljon el szakmai program nélkül, egy igazi különlegességgel készültünk számotokra. A Primogen FM (korábban Hérosz FM) egyik munkatársa körbevezette az érdeklődő hallgatókat a koli számunkra eddig ismeretlen helyiségei között. Ez alatt bemutatta a fontosabb épületgépészeti berendezéseket, valamint azt, hogy miként látják el ezek a gépek minden nap fűtéssel, vízzel és friss levegővel a KTK közel ezer lakóját.

A látogatás során a résztvevők az alagsortól egészen a tetőig jutottak, ahol eddig még nem látott panorámában lehetett részük.

Csütörtök délután az ősrégi hagyományokkal bíró Kármán Nap

került megrendezésre. A Gépészmérnöki Kar leghíresebb szakmai vetélkedőjén 7 csapat küzdött egész délutánon át a tanszékek által kitűzött, rendkívül izgalmas problémák megoldásán. Az előfeladatot a GT3 tanszék biztosította, a nagyfeladat pedig az MM tanszékről érkezett, ahol egy minél magasabb és erősebb tésztaépítményt kellett építeni.

Ezen kívül az ARA jóvoltából dugóhúzó nélkül kellett hozzájutni a borhoz, az Épületgépész tanszék közreműködésével pedig versenyre kellett a lehető legtöbb párát kilehelni, az EGR tanszékkel máglyát égettünk, a Gépgyártás tanszék pontjaiért esztergálni kellett, és a roncsolás mentes anyagvizsgálat sem maradhatott ki az ATT jóvoltából. Ezen kívül a Polimer, a HDS és a MOGI tanszék is érdekes feladatokkal látta el a versengő csapatokat. A verseny végén a Mechatronika Szakosztály csapata került ki győztesen, ezúttal is gratulálunk nekik!

A Kultúrhetet a Harmadoló est zárta, ahol a 2010-es évfolyam ünnepelhette közösen az eddig leküzdött egyetemi akadályokat. A kiadós vacsora után pedig megtelt az Old’s… de erről már inkább nem számolnánk be.

Köszönjük a rendezvény két főszponzorának, a Knorr-Bremse Kft.nek valamint a Kármán Kollégiumért Alapítványnak a támogatásokat, amelyek rendkívül sokat segítettek a Kultúrhét megszervezésében, valamint nektek, kedves Gépész Hallgatók, hogy részvételetekkel emeltétek a rendezvény színvonalát! Várunk Titeket jövőre is!

Amennyiben van ötletetek azzal kapcsolatban, hogy milyen fellépőt, előadót látnátok szívesen a jövőben, a kollégiumban, ne tartsátok magatokban, írjátok meg a hk@ktk.bme.hu e-mail címre és mi megpróbáljuk megszervezni!

Sporteszköz szertár

M

ár közel 6 hónapja működik a HÖK Tömb aljában a Gépészkari Hallgatói Képviselet 1.000.000 Ft értékű beruházásával létrehozott kollégiumi szertár és sportszerkölcsönző. A Kármán Diák Sport Kör (DSK) által üzemeltetett szertár célja, hogy ingyenesen biztosítson sporteszközöket a mozogni vágyó gépészhallgatók számára.

Az érdeklődők széles palettán válogathatnak a különböző sport-

Kölcsönzési időpontok: Hétfő 18:00-19:00 Csütörtök 19:00-20:00 szerek között. A téli sportok rajongói számára közel 40 pár korcsolya áll rendelkezésre, akik pedig a tavasz beköszöntével inkább a szabadba vágynak, azok számára biciklizéshez, teniszezéshez, túrázáshoz vagy akár baseballozáshoz is tudunk felszerelést biztosítani.

A kölcsönzéshez szükséges részleteket a GHK honlapján a Kollégiumi Körök fülnél a Kármán DSK bejegyzésénél találjátok meg. Fontos tudnivaló, hogy a kölcsönzés során kaució leadása kötelező, amit a megfelelően vis�szaszolgáltatott eszköz fejében teljes egészében visszakaptok.

Előfoglalásra is van lehetőségetek a karmanszertar@gmail.com e-mail címen!

GHK

Egy kis ízelítő a szertár kínálatából: Kötélhúzó kötél, ugráló kötél Tenisz felszerelések Terem és utcai focilabdák Squash- felszerelések Kézilabda, kosárlabda, strand és terem röplabdák Amerikai focilabdák Pumpa/kompresszor Kerékpárok (5 db MTB) Tornakarika Görkorcsolya, jégkorcsolya Asztali eredményjelző, sakk készletek Baseball felszerelés Tollas és pingpong készletek Sátrak (2 és 3 személyesek), túrahátizsákok

Interjú: Dr. Horváth Béla A Kármán Kollégiumért Alapítvány kuratóriumának elnökével, Dr. Horváth Bélával beszélgettünk. Béla bácsi - aki jelenleg is tanít a Differenciálegyenletek Tanszéken - meglepő frissességgel beszélt az alapítványról, melynek működtetésében már 17 éve részt vesz.

KáTé - Meséljen az alapítvány történetéről!

Dr. Horváth Béla - A Kollégium 25 éves volt ‘91-ben, és ennek az ünnepségnek kapcsán került kialakításra a Kármán-dombormű. Én pont akkor voltam kollégiumi igazgató és ilyen demokratikus gondolkodás alapján - hiszen az ugye pont a rendszerváltás és környéke volt - a diákság véleményét kikérve alakult ki a javaslat, hogy a kollégium kerüljön átnevezésre (korábbi neve: Dr. Münnich Ferenc Kollégium - a szerk.). Akkoriban a Kollégiumi Bizottság szervezte, segítette, végezte a kollégiumi ügyeket; szakmai, kulturális, és mindenféle egyéb tevékenységet.

Ennek a 10-11 fős társaságnak az ötlete volt, hogy a legnagyobb tudósokról, akik a Műegyetemen végeztek - Teller, Wigner, Kármán és még sorolhatnám - lehetne elnevezni a kollégiumot. Ekkor egy kollégiumi gyűlést hívtak össze 2012/2 április

a diákvezetők és a nagy hallban ös�szegyűlt két-háromszáz ember együtt találta ki, hogy mi legyen a kolesz új neve. A Kármán Tódor Kollégium elnevezésre esett a választás, gondolva arra, hogy itt műszaki és természettudományos képzés folyik, ami Kármán munkásságához szorosan kapcsolható.

Egy kollégiumban akkor működik az élet jól, ha szakmai, kulturális, Old’s-os rendezvények, sportrendezvények is működnek, tehát van közösségi tevékenység. A Kollégiumi Bizottság tagjai találták ki, hogy ennek segítésére a szabályoknak megfelelően alakuljon egy alapítvány. Ezt elneveztük - a diákvezetés javaslatára - Kármán Kollégiumért Alapítványnak. A Cégbíróság egyébként az elsők között jegyezte be, 1990. szept.

7-én: ötszáz környéki sorszámot kapott.

A célokat az alapítók - a diákvezetés - úgy határozták meg, hogy az alapítvány feladata a műszaki értelmiség

képzésének elősegítése, amely a közösségi, szakmai, kulturális és sporttevékenységek támogatásával valósulhat meg. Az alapító tagok: Balogh Sándor, Győrfi Jenő, Horváth Miklós, Kádár Botond, Dr. Kocsis István, Németh Zoltán, Oszlányi S. Iván, Schreck Gábor, Suri János, Szöllősi György, Török István és Zagyi László voltak.

Az alapítvány megalakulásakor egy ötfős kuratórium jött létre, akik azóta is koordinálják ennek munkáját.

KáTé - Kik a kuratórium tagjai?

Dr. H. B. - Jómagam a kuratórium elnökeként szervezem és irányítom a munkát. Két, egyetemhez kapcsolódó kollégánk Kutrovácz Lajos és Szabó Gábor.

Az alapítók között volt még Oszlányi Iván, aki jelenleg a T-Com-nál dolgozik, valamint egy vidéki iskolaigazgató, Szarka László is.

5

KáTé - Kik az alapítvány támogatói?

Dr. H. B. - Az alapítvány úgy működik, mint sok más alapítvány is az országban: szereztünk szponzorokat, akik segítettek, akik támogattak. A legelső - és egyben azt hiszem, a mindenkori legnagyobb - támogatónk a Paksi Atomerőmű. Nem véletlen, hiszen a látogató központnál sok tudós, mérnök és fizikus szobra ki van téve; többek között Kármán Tódoré is.

Ezután kialakult a hallgatóságban egy mag, akik mindig “szerezgettek” különböző cégektől támogatásokat, a célok elérése érdekében. A későbbiekben természetesen nagyon fontos volt az, hogy az adóhatóság lehetőséget adott a szokásos 1% felajánlásra. Ezekből a pénzekből tudta és tudja fenntartani magát jelen pillanatban is a Kármán Kollégiumért Alapítvány.

KÁTÉ - Kik és milyen támogatásra pályázhatnak?

Dr. H. B. - Az Alapítvány feladata elsősorban, hogy segítse a szakmai rendezvényeket, szakmai kirándulásokat, TDK-konferenciákon történő részvételt, külföldi és belföldi egyetemek

6

látogatását, a szakosztályok működését - a Kármánban a rendszerváltás előtt és után is sok szakosztály működött. Így ezeket igyekszik tehetségének és lehetőségének megfelelően támogatni.

A legtöbb alapítványi segítség eddig talán a hegesztőkhöz ment. Ők azok, akik a legtöbbet tesznek is ezért: rengeteg céghez elmennek, és rengeteg támogatást kérő levelet írnak. Az alapítvány közhasznú, ebből adódóan a cégek - a vonatkozó törvények szerint - tudnak az adójukból kedvezményeket kapni. Ilyen értelemben nem olyan nagy teher, ha egy adott összeggel az alapítványt támogatják. Úgy gondolom, hogy az alapítvány egy nagyon nemes célt szolgál és most is nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen - de elsősorban a koleszban lakók és családjuk - támogassa az alapítványt az adójuk 1%-ával, hiszen ezt a támogatást majd Ők élvezhetik. Sajnos az előző naptári évben rendelkezésre álló, illetve megküldött alapítványi 1%-os összegek - amelyet egy az egyben ráfordítja az adott és a következő évben a rendezvényekre, valamint a céloknak megfelelően, támogatások kapcsán odaadja hallgatóknak, hallgatói csoportoknak az alapítvány - csak háromszázezer forintos nagyságrendű volt, lényegesen kevesebb, mint a korábbi években. Nagyon jó lenne, ha ezt egy kicsit fel lehetne ezt pörgetni és esetleg a következő évben-években nagyobb összeg jutna el az alapítványhoz.

Ahogy mondottam az előbb: célunk, hogy a műszaki értelmiség képzésének segítéséhez próbáljunk hozzátenni; elérni, hogy a hallgató világot láthasson, nagy konferenciákon vehessen részt. A tavalyi évben volt, hogy diákok - egész pontosan a Hegesztési Szakosztály - eljutottak Bolognába, Genovába, valamint Olaszország egyik leghíresebb hegesztési intézetébe. Az előtte való években arra is volt lehetőség, hogy skandináv, illetve balti országokat, ottani egyetemeket, például a híres Tallini Egyetemet, vagy a Helsinki Műszaki Egyetemet látogassák meg gépész hallgatók.

További lehetőségek a Műegyetemen: Műegyetemi Hallgatókért Alapítvány A Műegyetemi Hallgatókért Alapítvány 1992 óta azzal a közérdekű céllal működik, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak szakmai, kulturális és egyéb közösségi tevékenységét támogassa. Fontos feladatuk továbbá a műegyetemi öregdiákok egyetemhez fűződő kapcsolatának kialakítását, megerősítését.

Bővebb információk: www.ehk.bme.hu - MűHAL 2012/2 április

KÁTÉ - Csak a kollégiumi körök tagjaként, vagy önállóan is pályázhatnak a hallgatók?

Dr. H. B. - Körök is, de önállóan is pályázhat bárki. Akár rendezvényre, konferenciára, gyárlátogatásra, nyelvtanulásra - természetesen egyénileg is.

Sport, kultúra, szakma - ezeket próbáljuk támogatni.

KÁTÉ - Csak kollégisták pályázhatnak?

Dr. H. B. - A Kármán Kollégiumért Alapítvány kuratóriuma úgy fogalmazta meg annak idején, hogy az a gépész hallgató, aki a körúton lakik valahol és bejön, dolgozik például a Kármán Stúdióban vagy valamelyik öntevékeny körben, vagy megoldanak két számtan példát a barátokkal a Kármánban, az is kollégista. Nem teszünk különbséget, szó sincs róla. Ez az egész a kollégium közösségéért, a mérnökképzésért, a mérnökképzés kultúrájának megteremtésért van. Továbbá ha valamelyik körben benne van például egy villanykaros hallgató, én úgy gondolom, hogy őt sem szabad kizárni az esetleges támogatásból.

KÁTÉ - Miben különbözik a Kármán Kollégiumért Alapítvány az egyetemünkön működő más, hasonló alapítványoktól (például: Gépészmérnök-képzésért Alapítvány)?

Dr. H. B. - A Gépészmérnök-képzésért Alapítvány a Gépészmérnöki Kar dékánjának és környezetének alapítványa. Egészen más az, amikor egy Széchenyi-díjas professzor, az egyetem rektorhelyettese, vagy dékánja megy el valamelyik céghez és kér; hiszen akár szerződést is tud kötni az oktatáshoz kapcsolódó kérdésekben. Ekkor a cég sokkal könnyebben ad pénzt a karnak, vagy az egyetemnek. A Kármán Kollégiumért Alapítvány fillérekből indult, hiszen az alapítói hallgatók voltak, csak az alapításhoz szükséges minimumot tudták előteremteni. Ez azonban egy alulról szerveződő szervezet, alapításakor is közelebb volt a hallgatókhoz.

KÁTÉ - Hol lehet elérni önöket?

Dr. H. B. - Facebookon és a Gépészkari Hallgatói Képviseleten keresztül.

P

ESZK – Szilárd Leó Az Energetikai Szakkollégium (www.eszk.org) 2012 tavaszi félévének első előadása alkalmával Szilárd Leóról, és az első atommáglya megalkotásához vezető útról hallhattak a téma iránt érdeklődők.

A 2012-es év a neutron felfedezésének 80., az első atommáglya megépítésének pedig 70. évfordulója. Mindkét felfedezésben, kutatásban nagy szerepet játszott Szilárd Leó, az Energetikai Szakkollégium 2011/2012-es tavaszi emlékfélévének névadója. A február 16-án megrendezésre került előadáson Dr. Sükösd Csaba, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense az ő életét és a nukleáris tudományok fejlődését követte nyomon, kiegészítve ezt Szilárd Leó erkölcsi alapelveivel is.

Szilárd Leó életének főbb állomásai Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten Spitz Leó néven.

Két éves korában a család a vezetéknevét Szilárdra változtatta zsidó származásuk miatt. 1916-ban a budapesti Reáliskolában végzett, majd beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre.

Vegyészmérnöknek tanult, ugyanis abban az időben a kémiának jósoltak nagy jövőt. A fizikáról úgy vélték, hogy „Az egén van még néhány felhő, amit el kell hessegetni”, de már szinte mindent felfedezettnek véltek. Egyetemista évei alatt 1917-ben behívták katonának és a frontra küldték. Valószínűleg betegsége mentette meg az életét, hiszen egy évvel később leszerelték és újra folytathatta tanulmányait a Műszaki Egyetemen. Lelkesedett a Tanácsköztársaságért, reformterveket készített, mozgalmakat szervezett.

1919-ben a Tanácsköztársaság bukása és az erősödő antiszemitizmus miatt, édesapja tanácsára elhagyta Magyarországot és Németországban folytatta egyetemi tanulmányait.

1920-tól Berlinben tanult, Einstein, Planck és von Laue óráit hallgatta. Két évvel később Einstein dicsérő szavakkal fogalmazott doktori dolgozatáról, melyet a fenomenologikus termodinamika témakörében írt.

Egy nap Szilárd Leó arról olvasott az egyik napilapban, hogy egy család gyermekeivel együtt álmában meghalt, mivel hűtőjükből szivárgott a 2012/2 április

mérgező hűtőanyag. Ezért elkezdte foglalkoztatni a dolog, hogy miként lehetne olyan, hűtőfolyadék áramoltatására alkalmas gépet létrehozni, mely nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így nem is tud elkopni, s a folyadék, vagy gáz sem tud távozni a rendszerből. 1927 és 1934 között Einsteinnel közösen megalkották és szabadalmaztatták az Einstein-Szilárd pumpát (elektromágneses szivattyút). A pumpa felhasználásával 1931-ben elkészült az Einstein-Szilárd hűtőgép, amely nem más, mint elektromosságot nem igénylő, mozgó alkatrész nélküli hűtőgép. Manapság ezen az elven hűtenek egyes folyékony, fémhűtésű gyorsreaktorokat is.

1928-ban a lineáris gyorsító, egy évvel később pedig a ciklotron-elv született meg. (A ciklotron szabadalma Ernest Laurence-é, és ő is építette meg, azonban az elvet Szilárd Leó dolgozta ki.) 1929-ben megjelent „Termodinamikai rendszer entrópiacsökkenése intelligens lény hatására” (On the Decrease of Entrophy in a Termodynamic System by the Intervention of Intelligent Beings) című cikke, melyben definiálta az egységnyi információ entrópiájának fogalmát, amely ma „bit” néven ismert.

Teller Ede szerint Szilárd Leónak nagy tehetsége volt abban, hogy megjósolja a jövőt. Szinte mindig tudta az elkövetkezendő eseményeket. Ez sokszor az életét mentette meg. 1933. március 31-én Londonba utazott, még éppen az utolsó vonattal, amin zsidókat is kiengedtek az országból. Április 1-jén elkezdődött a zsidóellenes bojkott Németországban.

A következő öt évet Londonban töltötte. Itt olvasta Ernest Rutherford – igen nagy tiszteletnek és elismerésnek örvendő tudós – cikkét a magreakcióról, mely 1933. szeptember 12-én jelent meg a The Times lapjain. Felkeltette a téma Szilárd Leó érdeklődését is, főként, amikor Rutherford kijelentette, hogy aki az atomban rejlő energia nagyméretű felszabadításán gon-

dolkodik, az holdkóros. Mérges lett a kijelentés hallatán, hiszen hogy lehet valamit lehetetlennek állítani, amely nem mond ellent semelyik természeti törvénynek sem.

1934 márciusában beadta első szabadalmi kérvényét a neutronos láncreakcióra. Rutherfordtól kért lehetőséget, hogy a Cavendish Laboratóriumban végezhesse kísérleteit, azonban Rutherford őrültnek tekintette és kidobta. Végül a St. Bartholomew’s Hospitalban kezdett el kutatni és kereste a megfelelő elemet a láncreakció létrehozásához. Eleinte úgy vélte, a berillium, vagy az indium lenne erre a legalkalmasabb. 1936-ban beadta újabb szabadalmát a láncreakció létrehozására, de egyben kérte is a Brit Admiralitást, hogy titkosítsák azt.

Próbálta meggyőzni Enrico Fermit és Niels Bohrt, hogy a láncreakció megvalósítható, de csupán évekkel később hittek neki.

1937-ben James Tuckkal elektrongyorsítót (betatront) tervezett. (A betatron nagy energiájú elektronok előállítására alkalmas részecskegyorsító.)

1938-ban elhagyta Angliát és Amerikába költözött. (Előrelátása miatt ismét megmenekült, hisz Hitler a következő évben háborút indított.)

1939-ban Niels Bohr vitte a hírt Amerikába, hogy felfedezték a maghasadást. Szilárd azonnal átlátta, hogy ez utat nyithat a láncreakciónak. Walter Henry Zinn-nel közösen folytatott kutatásai során felfedezték a hasadások révén felszabaduló neutronokat. Az atommag és a neutronok között nincs taszítóerő, így könnyebben behatolnak az atommagba, magátalakulást okozva. Szilárd Leó látta, hogy a nukleáris fegyverek elkészítéséhez már szinte minden ismeret rendelkezésre állt, s csak idő kérdése volt, hogy ki fejleszti ki. Épp ezért azt javasolta, hogy titkosítsák az összes ilyen irányú kutatási eredményt, nehogy a németeknek bármely anyag segítséget nyújtson egy nukleáris fegyver elkészítésében. Levelet küldött Európába

7

8

Paul Diracnak és Fréderic Joliot Curienek. Az angolok megértették Szilárd kérését, azonban Joliot-Curie a kérést elutasította, mondván, hogy a tudós feladata, hogy felfedezzen, kutasson és publikáljon, s az, hogy az emberiség mire használja fel ezt a tudást, már nem az ő felelőssége.

„wigneritisz”-nek (más néven Wignereffektusnak) keresztelt jelenséget: neutronok a grafit kristályrácsából kiüthetnek atomokat, így azok magasabb energiaszintű állapotba kerülnek. Bizonyos hőmérséklet felett az atomok visszaugranak eredeti helyükre, ami felszabadítja az elnyelt energiát, hőt

Így elindult a fegyverkezési verseny szerte a világban. Szovjetunióban Kurcsatov kutatott, Németország tudósai is lázasan dolgoztak, viszont Amerikában hosszú ideig nem történt semmi e téren. 1939 augusztusában Einstein aláírásával Szilárd levelet írt Roosevelt elnöknek arról, hogy létfontosságú Amerika számára az, hogy az atombombát a németek előtt fejlesszék ki. Az ő hatásukra indult be a Manhattan-terv.

1940-ben Fermivel együtt bebizonyították, hogy urán-grafit rendszerben megvalósítható a fenntartható láncreakció, és 1942. december 2-án működésbe hozták az első önfenntartó nukleáris láncreakciót Chicagoban.

Mivel a Manhattan projektbe Szilárd Leót nem engedték be régi tanácsköztársasági tevékenysége miatt, reaktor tanácsadóként dolgozott. Tőle származik a még ma is használatos „breeder” kifejezés, amely olyan reaktort jelent, mely több hasadóanyagot termel, mint amennyit elhasznál. 1943-ban megjósolta a később

fejlesztve. Kedvezőtlen esetben ez a grafit öngyulladásához vezethet (1957-ben az angliai Windscale-nél található plutónium termelő reaktorban ez a jelenség okozott balesetet).

Tartott attól, hogy az atombombát bevetik a háborúban, így számos próbálkozást tett annak megakadályozására. A Roosevelttel kialakított jó viszonyban bízva újabb leveleket küldtek Einstein aláírásával az elnöknek, azonban Roosevelt váratlan halála folytán Truman került a kormány élére. Mivel az atomenergiával és az atombombával kapcsolatos ügyeket annyira szigorúan intézték, hogy ő is csak az elnöki eskü letétele után ismerhette meg a kutatási eredményeket és a bevetést ellenző tudósok helyett a katonai vezetésre hallgatott, így tehát a II. világháború az atombomba ledobásával zárult.

1946-tól Szilárd Leó „az emberiség lelkiismerete” lett: a Pugwash (Tudósok a békéért és a nukleáris leszerelésért) mozgalom aktivistájaként leveleket írt Sztálinnak, személyesen találkozott

2012/2 április

Hruscsovval és Kennedy-vel. A hidegháború csúcsán az ő javaslata alapján alakították ki az úgy nevezett „forró drótot”az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amely lehetővé tette a gyors, közvetlen kommunikációt a két hatalom között. 1950-től nyilvánosan ellenezte a H-bomba fejlesztését.

A háború után biofizikával kezdett el foglalkozni, egészen haláláig.

1959-ben hólyagrákot diagnosztizáltak nála, saját sugárkezelését ő maga tervezte meg. Teljesen meggyógyult, ezt igazolták halála után a boncolási eredmények is.

Biológiai témájú cikkei közül kiemeljük: „Az idősödés biológiája” és „A memória molekuláris alapjai”. 1964. május 30-án, álmában érte a halál.

A nukleáris kutatások hőskora és az első atommáglyához vezető út A XIX. század végére a tudomány két állítást vélt biztosnak: az energiamegmaradás törvényét és az elemek állandóságára vonatkozó feltevést. Amikor 1896-ban Henri Becquerel felfedezte a radioaktivitást, mindkét állítás érvényét veszteni látszott, s ez megrázta az egész tudományos világot: az urán folyamatosan energiát ad le, miközben nem vesz fel sehonnan, és bomlásakor más atomok keletkeznek. A kérdések tisztázása sok évet vett igénybe.

Az atommagot Ernest Rutherford fedezte fel 1911-ben, és nyolc évvel később az ő nevéhez fűződik az első mesterséges magreakció ködkamrában történő megfigyelése is.

Szilárd Leó alapgondolata szerint akkor lehet láncreakciót létrehozni, ha létezik egy olyan X atom, amelyet ha egy neutronnal bombázunk, akkor egy (vagy több) új, Y atom és legalább két neutron keletkezik, miközben energia szabadul fel.

A maghasadás felfedezése után kiderült, hogy erre a reakcióra a 235-ös tömegszámú urán a legalkalmasabb. Azonban ez az anyag a természetben fellelhető uránmennyiség mindössze 0,71%-a, a többi 238-as tömegszámú. A 238-as jó neutronnyelő, így fékezi a láncreakció kialakulását. Ennek ellensúlyozására kell dúsítani az uránt, növelve a 235-ös tömegszámú urán arányát.

A láncreakció folyamata A hasadás során a felszabaduló neutronok egy része kiszökik a reaktorból, más része elnyelődik és a fennmaradó mennyiség okoz maghasadást. Adott i pillanatban a rendszerben legyen Ni db neutron, i+1 időpillanatban Ni+1. Az i+1. és az i. pillanatok közötti időtartam a generációs idő. Két, egymást követő generációban lévő neutronszámok aránya a sokszorozódási tényező.

Ha ez kisebb, mint 1, a láncreakció csökkenő (szubkritikus), ha 1-gyel egyenlő, stacionárius (kritikus), és ha nagyobb, mint egy, szuperkritikus.

Egy reaktor akkor indítható biztonságosan, ha a sokszorozási tényező 1 és 1,006 közé esik, ugyanis ekkor még szabályozható a folyamat. Ez a késő neutronoknak köszönhető, amik a hasadás után nem közvetlenül keletkeznek, ezért úgy kell tervezni a rendszert, hogy ezek nélkül még szubkritikus legyen a reaktor.

A neutronok lassítására moderátort használnak, amely szabályozza a láncreakciót. Ezek kis tömegszámú atomok, mellyel a neutronok úgy ütköznek, hogy közben nem nyelődnek el. Moderátorként könnyűvizet, nehézvizet, vagy grafitot használnak. Atomfegyverek esetében pedig nincs szükség moderátorra, mert ott a 235U izotópot 90% fölé dúsítják.

A chicagói atommáglya A chicagói atommáglyát 1942. december 2-án helyezték üzembe. Üzemanyagként természetes urángömböket, moderátorként grafitot használtak, Szilárd ötletét felhasználva. A szabályozó elemek kadmium lemezek voltak. Kis termikus teljesítménye (kezdetben 0,5 W, később 2 W) miatt hűtőközegre nem volt szükség. A chicagói stadion lelátója alatt a kísérleti helyszín a Metallurgiai Laboratórium nevet kapta.

A reaktor padozatára egy kis neutronforrást helyeztek el. Ezt körbevették 315 tonna grafittömbbel, amikbe összesen 6 tonna urán volt beágyazva. A máglya szabályozására automatikusan betolható kadmiumrudakat használtak, melyek jó neutronnyelő tulajdonsággal 2012/2 április

rendelkeznek. Arra az esetre, ha a neutronok elszaporodtak volna, rendelkezésre állt még egy rúd, ami egy tartókötéllel volt a reaktor felett felfüggesztve. Az atommáglya tetején készenlétben állt egy ember fejszével (SCRAM - Safety Control Axed Man), aki veszély esetén azonnal elvágta a kötelet és így a tartalék kadmiumrudakat a reaktorba juttatva megállíthatta a láncreakciót. Az ő emlékére a reaktorok biztonsági leállító rendszerét még ma is így hívják.

Amikor megbizonyosodtak az atommáglya sikeres működéséről, a Fehér Házba 7. Ne hazudj, ha nem föltétlerejtjelezett táviratot küldtek: „Az nül szükséges. olasz kormányos szerencsésen meg8. Tiszteld a gyermeket. Tiszteérkezett az Új Világba. A bennszü- lettel figyeld szavaikat és végtelen löttek barátságosak.” szeretettel szólj hozzájuk.

9. Hat esztendőn át munkálSzilárd Leó Tízparancsolata kodjál. A hetedik esztendőben vonulj Szilárd Leó megfogalmazott né- el magányba vagy idegenek közé, hány alapelvet a saját életére vo- hogy barátaid véleménye ne tartnatkozóan, mely mások számára is son vissza attól, hogy az légy, amivé példaértékű lehet: váltál.

1. Ismerd föl a dolgok össze10. Gyengéd kézzel vezesd mafüggéseit és az emberek cselekede- gad az életen át és bármikor légy teinek törvényeit, hogy mindig tudd: készen eltávozni belőle, amikor a mit is csinálsz. hívó szó elhangzik.

2. Tetteidet egy méltó cél vezéSzilárd Leó élete és munkássága relje, de ne azt kérdezd szüntelenül, minden ember számára példaértékű hogy elérhető-e ez a cél. Céljaid lehet. A kezdetben vegyészből fizimodellek és mintaképek legyenek, kus, majd később biológus lett. Akárnem pedig cselekedeteid mentségei. melyik területen dolgozott is, mindig 3. Úgy szólj az emberekhez, hozzátett valamit a tudományokhoz. ahogy temagadhoz szólnál. Ne sza- Új utakat nyitott meg, olyan összevaid várható hatásával törődj, de függéseket vett észre, amit mások embertársaidat se zárd ki saját vi- nem. Ugyanakkor nemcsak tudós lágodból. Mert ha elszigetelődsz, volt, hanem felelősséggel gondolelsiklik szemed elől az élet igazi kodó, a világ sorsáért aggódó, és értelme és elvesztheted a teremtés annak javításáért mindent elkövető, tökéletességébe vetett hitedet. aktívan és fáradhatatlanul közremű4. Ne rombold le, amit magad ködő Ember is. nem tudnál megalkotni.

5. Ne érintsd meg az ételt, Lengyel Vivien hogyha nem vagy éhes.

Az ESZK tagja 6. Ne kívánd, amit úgysem tudsz megkapni.

9

10 2012/2 รกprilis

Autós rovat – Subaru BRZ GT300 Michelangelo jegyezte meg egyszer: „A zsenialitás nem más, mint végtelen türelem.” Ha ezt készpénznek vesszük, az autórajongók agyi térfogata már-már Einsteinével vetekszik, na ilyen várakozás övezte a Subaru BRZ-t. De most itt van teljes harci díszben.

Az elődje a Legacy B4 is jól szerepelt a bajnokságon, így a kupé változathoz is nagy reményeket fűzhetünk.

Ami egyébként a karosszériát leszámítva nem nagyon hasonlít az utcai verzióra.

Eddig nem igazán esett szó a Káté hasábjain a Super GT sorozatról, pedig Japánban az egyik legnépszerűbb versenysorozat, és mint hazai gyártónak ez nem kis motivációt jelent a Subarunak. Ezt nem mint kuriózum említem, mivel az összes hazai gyártó gyári csapattal indul a versenyen. Szabályaiban leginkább a Nascar vagy DTM versenyekhez hasonlíthatjuk. Itt is csak távolról hasonlítanak már az autók a szériamodellre, főként a tetőt és a hajtásláncot öröklik meg, ez utóbbit nyilván komoly módosításokkal. Itt érdemes talán megemlíteni a Toyota idei zászlóshajóját a szériában, ez a Prius GT

300.

Jelenleg ez az egyetlen hibrid (benzin és elektromos) hajtású gép a versenyen, bár úgy néz ki a Honda is valami hasonlót forralt ki a boszorkánykonyháján a CR-Z idei változatával. A Prius indítása azért is meglepetés, mert mindenki a GT86 versenyváltozatára számított. Ami gyakorlatilag a Subaru BRZ testvérmodellje, csak a BRZ, nem titkoltan, izmosabb. Egy szó, mint száz a Corolla Axiot majd a Prius fogja váltani. Annyi biztos sok munkájuk lesz benne a mérnököknek mire elérik a 300 lóerős határt.

A Subaru BRZ pontos adatai jelenleg még nem ismertek. Amit biztosan állíthatunk, hogy a kétliteres boxer motor itt jóval erősebb, mint bármelyik utcai Subaruban. Mivel GT300as kategóriáról beszélünk, így valószínűsíthetjük, hogy eléri majd a motor a 300LE-s teljesítmény határt.

Ahogy az a képeken is jól látszik, igen komoly változtatásokkal ruházta fel a karosszériát a házon belüli tunning műhelyük az STI.

Speciálisan széles karosszéria-kiegészítéseket kapott a BRZ GT300as: nagyméretű karbon-szálas első lökhárítót, megnövelt első légbeömlőket, új légszűrőt a motorháztetőn, új diffúzort, plexi ablakokat, egy szett 18”-os könnyűfém felnit Yokohama gumikkal. Visszakapta a tanulmányból ismert fix hátsó spoilert, ami méretét tekintve egy nagy könyvespolcra emlékeztet. A kipufogógázok a hátsó kerék előtt kivezetett csövön át távoznak, és a futómű sem maradt érintetlen. A tömegcsökkentés jegyében a teljes belső teret kikukázták, Recaro versenyülések és bukócsövezés került a helyére. A kate.hu-n találhatjátok a csapat idei promó videóját, ahol igazán kimutatják a gépsárkány foga fehérjét. Már csak a motorindító gomb lenyomásával keletkező hangorkán miatt is érdemes megnézni a videót.

A tavalyi bajnokságot BMW Z4 GT3-mal nyerték, nem lennénk meglepődve, ha idén a Subaru jócskán megszorongatná őket. Mire kézhez kapjátok lapunkat éppen aktuális lesz az első verseny hétvége, amit Okoyamában tartanak márc.31 és ápr.01 között. Remélem sikerült kedvet csinálni hozzá.

Forrás: BBC, Totalcar

khraal 2012/2 április

11

Formavilág – Verner Panton Rovatunk mostani részében egy dán formatervezőt mutatok be. Verner Panton neve megtévesztő, és mielőtt bárki is összefüggésbe hozná a Pantone színskálával, jobb, ha tisztázzuk: nem ő fejlesztette ki azt.

V

erner Panton dán designer és építész a huszadik század egyik legkiemelkedőbb alakja. Dánia egyik legmeghatározóbb tervezőjeként tartják számon. Korával szembeszállva nem fából, hanem egy darabban fröccsönthető műanyagból tervezett bútorokat, melyek élénk színekben pompáztak.

1926-ban született Gamtofte-ben.

Odense-ben, műszaki iskolában tanult, majd Koppenhágába került a Királyi Akadémiára. 1947-1951-ig építészetet tanult, 1950-ben elvette Poul Henningsen építész mostohalányát. A házasság sajnos alig egy évig tartott, és közös gyermekük hamar elhunyt.

Csak a barátság maradt meg közte és Poul Henningsen között 1967-ig, Henningsen haláláig.

1950-től ’52-ig Arne Jacobsen mellett dolgozott két évet. Már ekkor is foglalkozott bútorok tervezésével, az Antn széket Jacobsonnal együtt tervezte meg. Ő maga így nyilatkozott erről az időszakról: „Minél idősebb leszek, annál inkább növekszik a tiszteletem Arne Jacobsen iránt, habár sok mindenben különböznek a nézeteink. Ha valaki szemügyre veszi azt, amit Jacobsen számos területen elért, nincs olyan, amit fel tudna hozni ellene. (…) Senkitől nem tanultam annyit, mint tőle.” A pletykák azonban mást mondtak róla akkoriban: az egyik legrosszabb munkásnak tartották, mert mindig csak a saját terveivel és elképzeléseivel foglalkozott.

12 2012/2 április

1952 után európai körútra indult egy furgonnal, melyet mozgó irodává alakított át. Három éven keresztül járta vele Európát, hogy ötleteket gyűjtsön.

Vele tartott egy régebbi tanítványa, Hans Ove Barfoed. Sokrétű benyomásait közvetlenül vetette papírra ebben az időszakban. Ekkor kezdett interakcióba más tervezőkkel és ismerte meg a nemzetközi designpalettát.

1955-ben megalapította saját tervezőirodáját.

1958-ban állt elő a „Kúp” és a „Szív” elnevezésű székekkel. Ezek kárpitozott és hajlított acéllemezből készültek és nagyban különböztek az eddig megszokott székektől. Sokan bírálták Pantont azért, mert a székeinek nem volt elkülönített háttámlája vagy lába, és éppen ezért inkább „ülőkéknek” hívták őket, némi kritikus felhanggal.

Nem is csoda, hiszen teljesen új oldalról közelített ahhoz a kérdéshez, hogy egy széknek hogyan kell kinéznie és kényelembe helyeznie valakit.

Szinte minden anyaggal kísérletezett és a közben robbanásszerűen fejlődő technológia is támogatta. Ezzel a gondolkodásmóddal olyan munkákat hozott létre, amelyek lenyűgözőek az eleganciájuk miatt és jelentősek sokféleségük miatt.

1960-ban tervezte meg az első felfújható ülőkéit. Az ilyen bútorok gondolata már 1954-ben felvetődött a fejében. Átlátszó műanyagból is tervezett székeket, hogy bele lehetessen látni a belsejükbe. Később az átlátszósággal való játék vált Panton egyik védjegyévé.

Ha néhány jellemzőbb tulajdonságait kell említenünk, kiemelhető az

erős hite és határtalan kombinációi az anyagok és lehetőségek terén.

A nemzetközi ismertséget az 1960as Panton-szék hozta meg számára.

Ez egyetlen darab fröccsöntött műanyagból áll és konzolos szerkezetű.

Több változatban is elkészítették, például furnérból vagy kárpitozva. Érdekes ennek a világhírű széknek a története. Skandináviában a gyártók egyértelműen Panton tudtára adták, hogy nem lehetséges a gyártása. Ennek ellenére nem dobta el az ötletet. Az évek teltek-múltak, közben a technika is fejlődött, és végül 1967ben kezdték el tömegesen gyártani Herman Miller irányítása alatt. 1968ban díjjal is kitüntették ezen alkotása miatt.

1968-69-ben alkotta meg a „Living Tower” elnevezésű bútor-szobrot. Ez a tárgy szintén nagyon ötletes és egy jelentős mérföldkő a bútortervezésben.

Két részből áll össze, és négy ember tud benne helyet foglalni. Napjainkban a párizsi Pompidou Központban van kiállítva.

1970-ben a Bayer kortárs tervezőket kért fel, hogy berendezzék a Drahlon hajót. Panton javaslatára a hajót Vision 0-ra keresztelték át.

A ’70-es években Panton a színek pszichológiája és az avantgárd tervezés felé fordult. Ezt mondta a színekről egy alkalommal: „A színek képesek vidám vagy szomorú hangulatot létrehozni körülöttünk. Sok ember

számára a szín fontosabb, mint a forma, ha ránéz egy tárgyra vagy megtapasztal valamit. (…) Az lenne az ideális, ha az ember meg tudná változtatni a környezetét, aszerint, hogy milyen napszak, évszak, vagy hangulata van.” Minden színről és hatásáról tanulmányt írt. A kedvence a piros volt.

Sohasem korlátozta magát egyetlen tárgyra, mindig kontextusban tervezte meg az alkotásait.

Szenvedélye a színek és a geometrikus formák iránt meghatározta textiltervezői munkásságát is. Ebben lendületet adott számára a nyomtatás fejlődése is, ami ekkortájt nagy előrelépéseket tett.

1962-ben Tenerifén egy nyaralás alkalmával megismerkedett Marianne Person-Oertenheimmel, aki később a felesége lett. Úgy tűnt, ők egymásnak vannak teremtve. Két évvel később lányuk született. 1963-ban Baselbe költöztek. Így Panton is irányítani és követni tudta gyártásba kerülő bútorainak sorsát.

A tervezőt több díjjal is kitüntették.

1979-ben a Mobelpreise-t kapta meg Dániában. 1981 és 1986 között öt alkalommal nyerte el a német Deutsche Auswahl díjat.

Az 1990-es években az ergonómiai fejlődés hatott a műveire. 1993 és 1998 között azon dolgozott, hogy a székeit ebből a szempontból tökéletesítse.

Pályája csúcsán a Dannebrog Rend Tiszteletbeli Keresztjét vehette át Margrethe dán királynőtől. Ugyanekkor, 1998-ban éppen a „Fény és szín” kiállítás részleteit tervezte.

Szeptember 17-re tervezték a megnyitót. Szeptember 5-én azonban a sors közbeszólt és már nem vehetett részt ezen az utolsó kiállításán, 72 évesen elhunyt.

Verner Panton egyszer azt mondta: „Az emberek savanyúnak érzik, ha valaki szereti a színeket. Ugyanígy viszonyulnak ahhoz, akinek van képzelőereje. Leginkább arra vágynak, amihez hozzászoktak. Ez az, amiért túloznom

kell, hogy a mondanivalómat átadjam.” Még szerencse, hogy a tervei iránt mutatott nagy érdeklődés az ellenkezőjét bizonyítja az emberekkel kapcsolatban. Munkájának fő vonala a huszadik század egyik legprogres�szívebb és legsikeresebb életművének mondható.

Források: http://blog.verner-panton.de/en/ biographie/ http://www.r20thcentury.com/ biography_detail.cfm?designer_ id=88

Gyömbér

Dohányzás a 21. században Az elektromos cigaretta

Bár a dohányzástilalom a kocsmákban egyelőre nem igazán érezteti hatását – néhol még erősödött is a füst –, mire ezt az újságot a kezedben tartod, már komoly pénzbüntetésnek néz elébe az, aki zárt vendéglátóhelyen rágyújt. Van-e kiút a dohányosok számára?

A

jó hír: most már van. Számos forgalmazó jelent meg a piacon, aki dohányterméknek (eddig) nem minősülő e-cigarettát árul, ergo ezeknek a készülékeknek a használatára nem vonatkozik a tilalom. A rossz hír: itthon gyakorlatilag semmilyen jogi szabályozás nincs rá, és az igényes darabok jelentős kezdőtőkét igényelnek.

De mi is ez az e-cigi? Egy olyan elektromos eszköz, ami a 60-70 fokos, nikotintartalmú füst előállítását elektromosan oldja meg – azzal a nagy különbséggel, hogy ez a füst vízpáraszerű, és a nikotinon kívül semmilyen más mérgező anyagot nem tartalmaz: nincs kátrány, szénmonoxid és szén-dioxid, vagyis nincs rákkeltés. A kifújt „füst” a környezet számára körülbelül azt az érzetet 2012/2 április

kelti, mintha vízipipáznál, csak sokkal kisebb dózisban – főleg, hogy ízesített patronokat is kapni széles választékban. A legtöbb nemdohányzó számára a vízipipa már önmagában teljesen rendben van, tehát az emberi környezetet is megkíméled vele. A további előnyöket még hosszan lehetne sorolni: nincs hamu és bagószagú ruhák, nem termel csikk-szemetet, nem kell hozzá tűz (nem tűzveszélyes), nem fognak letarhálni vele, bármikor félbeszakítható vele a tevékenység, és saját, díszes készüléked lehet (bár ezek drágábbak), amibe csak a patront kell gyakrabban cserélni.

Ha már felmerült a cserélhető patron, akkor itt az ideje szólni pár szót a felépítésről. A hagyományos változat három szerkezeti részből áll (plusz a működést jelző és az égést

imitáló piros LED-ből): az akkumulátorból, a porlasztóból és a kb. 10szer újratölthető patronból. A három rész összeállítva teljesen ugyanúgy néz ki, mint a hagyományos papíros cigaretta: a hosszú fehér csőben van az akkumulátor, a narancsszínű szűrőt utánzó tokban pedig a feltölthető-cserélhető patron kap helyet; a kettő közé ékelődik a porlasztó. A drágább integrált patronos e-cigi a

13

porlasztót és az újratölthető patront összevonja egy eldobható alkatrés�szé, ráadásul egy szenzor-mikroprocesszor kettős irányítja a műveletet, így a füstelőállítás jóval hatékonyabb és megbízhatóbb.

Az e-cigi lítium-ion akkumulátora lemerülésénél az elején lévő LED elkezd villogni – ezt követően tölthető számítógépről, konnektorról és autós töltőt is lehet kapni. A patronba propilén-glikol és glicerin alapú, folyékony e-liquidet kell tölteni, ami az említett aromákon kívül különböző mennyiségű nikotint is tartalmazhat: van 18, 11 és 6 mg-os verzió, sőt, akinek csak a póttevékenység kell, annak van nikotinmentes folyadék is. A porlasztó felel az e-liquid felmelegítéséért és füstköddé való mikroporlasztásáért, ami a szívás hatására történik (külön nem kell bekapcsolni). Sajnos ez is kiég egy idő után, szóval nem csak a patronokat kell eldobni egy bizonyos újratöltés után, hanem a porlasztó és az akkumulátor is véges élettartamú (a forgalmazók legalább 300 töltésre saccolják az akksi élettartamát, egy töltés pedig kb. 200 beszívásra elég), úgyhogy nagyon drága berendezésbe azért nem éri meg beruházni.

Egyébként minden szetthez két akkumulátort adnak, hogy ha az egyik

14

esetleg lemerülne, akkor se kelljen hagyományos cigihez nyúlni.

Az egyetlen egészségügyi hátrány az, hogy használatnál nincs korlátozva a belégzések száma. Éppen ezért a forgalmazók nem ajánlanak 12-15 szívásnál többet egyszerre (elvileg egy hagyományos szál nagyjából eddig tart). Az e-liquidből kb.

1 ml felel meg egy doboz ciginek (250-300 belégzés), 10 ml-es utántöltőt pedig 1000 forint körül már találhatsz, így átszámítva 100 forintból kijön egy doboz elszívása – tehát a borsos kezdő ár után már tízezreket spórolhatunk havonta (lásd keretes szöveg). A patronok utántöltése típusonként eltérő, de kapsz útmutatót a szettel együtt, vagy ha mégsem, akkor is könnyedén találhatsz a neten.

Bár orvosilag nem igazolt, az eszköz tökéletesen használható leszokáshoz is, hiszen fokozatosan csökkenthető a nikotin-mennyiség, a végén pedig már csak magát a tevékenységet végzed.

Az eszközt a kínai Hon Lik nevű patikus fejlesztette ki 2003-ban, a koncepció viszont már negyven évvel korábban feltalálta Herbert A. Gilbert. Viszonylag régi megjelenése ellenére az e-cigi jogi és egészségügyi státusza még mindig bizonytalan, papíralapú társához viszonyított

Üzemeltetési költségek Kezdő szettet – két akksi, töltő, (esetleg több) porlasztó, 5-6 patron – néhány ezer forintért már kapni, de az igényesebb darabok 8000-nél kezdődnek, a legvadabb extravagáns darabok pedig 20000 fölé is mehetnek. Ezen felül jelentkeznek még az üzemeltetési költségek, ami az akksi töltésétől eltekintve a cserélendő alkatrészek és a folyadék beszerzése. Az árakat néhány forgalmazó honlapjáról (e-liquid.hu, elektronikuscigaretta. hu, edohanyzas.hu) szedtem össze: E-liquid utántöltő (10 ml): 1000-1500.

Patron (5 db) – hagyományoshoz: 1-2000.

Patron (5 db) – integrált patronoshoz: 2-3000.

Porlasztó (hagyományoshoz): 2-3000.

Akkumulátor: 4-7000.-

hatásairól az egész világon folyik a vita. Bár lehet sejteni, hogy a nagy dohánygyárak nem nézik jó szemmel az új módszert, és ezért próbálják elkaszálni a dolgot, de meglepő módon még az Egészségügyi Világszervezet, a WHO sem tudja, hányadán áll az e-cigi által előállított füstköddel, úgyhogy nem ajánlja a terméket.

Magyarországon se a fogyasztóvédelem, se az ÁNTSZ nem sorolta még be, úgyhogy hivatalosan egyelőre sem gyógyhatású készítménynek nem minősül (mint a gyógyszertárban kapható nikotin-pótlékok), sem pedig dohányárunak – a minisztériumi szabályozás pedig egyelőre még a láthatáron sincs. Ez a hazai forgalmazók dolgát meglehetősen megkönnyíti, hiszen árulásához semmilyen engedély nem szükséges, szabadon reklámozható, sőt még az sem világos, hogy 18 év alattiaknak eladható-e az eszköz. Éppen ezért nagyon körültekintően kell vásárolni, és a kaotikus viszonyok között nem szabad meglepődni, ha mégiscsak elrakatják velünk egy helyen.

Sztadi 2012/2 április

A billentyűzet halála Manapság egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a különböző érintőképernyős berendezések, egyre inkább kiszorítva a klasszikus egér-billentyűzet perifériákat használó gépeket mindennapjainkból, illetve a bonyolultabb kapcsolós-potenciométeres gépeket az iparból.

De vajon mi a technológiai alapjuk és milyen alternatíváik léteznek?

Az érintőképernyő két legfontosabb tulajdonsága, hogy engedi, hogy az ember közvetlenül érintkezzen azzal, ami a képernyőn van, ahelyett hogy oda kellene húznia az egérpointert és kattintania kellene, illetve, hogy nincsen szüksége más beviteli eszközre, amit külön a berendezés mellé kellene tenni.

Szeretjük azt gondolni, hogy az érintőképernyő egy nagyon modern találmány, holott már az 1960as években feltalálták a kapacitív típust az Egyesült Királyság Royal Radar Establishment-jében. Manapság két formája terjedt el, ezek pedig: a rezisztív és a kapacitív érintőképernyők.

A rezisztív érintőképernyők lényege, hogy a képernyő fölött több vékony átlátszó réteg van, amelyek

közül a legfontosabb kettő még a többihez képest is vékony elektromos ellenállással rendelkező réteg közt kicsiny rés van. Amikor a külső réteget valamilyen nyomás éri a két réteg ös�szeér, a gép először az egyik réteg két oldalára majd az aljára és a tetejére kapcsol feszültséget, így behatárolja az érintés helyét és továbbküldi azt a processzornak. Ezeket a képernyőket főleg az iparban használják köszönhetően a cseppállóságuknak és 2012/2 április

az alacsony áruknak. Viszont vigyázni kell rájuk, mivel mechanikai behatásnak (szúrásnak pl) nem nagyon tudnak ellenállni.

A kapacitív képernyő lényege hogy egy üveglapot átlátszó vezetővel vonunk be, és mivel az emberi test is vezeti az áramot ezért mikor hozzáérünk a képernyőhöz, az üveglap körüli elektrosztatikus tér megváltozik, amelyet különböző módszerek segítségével a gép feldolgoz, meghatározza belőle az érintés helyét és elküldi azt a processzornak. A technológiának több nagy hátránya van, például nedvesség hatására használhatatlanná válik (lecsapódott pára vagy vizes kéz használata) illetve nem használható kesztyűben, vagy például egy tollal nyomkodva, csak kézzel, speciális kesztyűvel, vagy kapacitív stylusszal. Ennek köszönhetően inkább terjedt el a mindennapi használatban (onnan kiszorítva a rezisztív képernyőket), mint az iparban, ahol még mindig az előbbiek az uralkodók.

Ezekben a technológiákban közös, hogy szükségünk van a készüléken egy olyan felületre, amelyen az adatbevitelt megvalósíthatjuk. De mi lenne, ha találnánk egy alternatívát?

Erre a kérdésre keresték a választ a pittsburghi Carnegie Mellon University, Human-Computer Interaction Institute munkatársai is, amikor a Microsofttal közösen megalkották a Skinput nevű új beviteli módszert.

Gondolkodjunk el egy kicsit, milyen felületekkel találkozunk nap, mint nap.

Asztalok, föld, falak, stb. egyiket sem visszük magunkkal, így nem igazán alkalmasak beviteli eszköznek, de milyen felületeket cipelünk magunkkal?

A bőrünket. Egész nap velünk van és mindig kéznél. De hogyan használjuk adatbevitelre? Erre jöttek rá a kutatók, miközben a test rezgéseket közvetítő tulajdonságait vizsgálták. A testünk úgy közvetíti a rezgéseket, hogy abból jól megállapítható a rezgés kiindulásának helye. Egy felkarra csatlakoztatott berendezéssel például képeket vetíthetünk a tenyerünkbe vagy az alkarunkra, és rájuk „kattintva” rezgéseket indíthatunk meg a karunkban, amelyet ugyanez a berendezés érzékel, feldolgoz és továbbít egy processzorba. A technológia előnye hogy szó szerint mindig kéznél van, nem kell hozzá külön beviteli felület, nem kell félnünk a nedvességtől (mint a kapacitív képernyőknél), vagy a mechanikai behatásoktól (mint a rezisztív képernyőknél), hogy a berendezések sokkal kisebb helyen elférnek, illetve hogy nem kell odafigyelnünk hova nyúlunk, nem üthetünk félre (a propriocepció miatt, amely segít tudnunk melyik testrészünk éppen hol van a térben). Én nem lennék meglepődve, ha néhány éven belül, hacsak kuriózumként is, de találkoznánk Skinput technológiát alkalmazó okostelefonokkal, vagy akár teljesen új egzotikus beviteli módszerekkel is.

A.z.

15

Észrevétlenül Gondolom mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor azt kívántuk, inkább ott se lennénk, nyelne el minket a föld, tűnnénk el az emberek szeme elől. Jó példát statuált erre nekünk Zsákos Bilbó, amikor a nagy közönség színe előtt hirtelen köddé vált, biztosra veszem, szívesen kipróbáltuk volna, nagyobb szenzáció lett volna, mint a dobozfejű ember a Party Rock Himnuszból. Kamaszkorunk elejétől kezdve pedig szívesen besunnyogtunk volna a szomszéd öltözőbe láthatatlanul…

Jó ideje kísérleteznek már külföldi tudósok egy olyan ruha kifejlesztésével, ami képes az embert környezete számára átlátszóvá tenni. Először egy orosz tudós évtizedekkel ezelőtt kezdett foglalkozni a kérdéssel, amikor is az anyag két alapvető tulajdonságát, az elektromos áteresztő képességet, és a mágneses áteresztő képességet vizsgálta, melyek pozitív és negatív értéket is felvehetnek, ámde nincs olyan természetben előforduló anyag, aminél mindkettő negatív lenne. Orosz kollegánk rájött, hogy lehetséges ilyen anyagot létrehozni, mi több, az elektromágneses jelenségek teljesen máshogy játszódnak le benne, így például negatív a törésmutatója. A fény a közeghatáron nem hatol be az anyagba, hanem megkerüli, eredeti irányába halad tovább, és így az anyag láthatatlan. Váo. Hú de lennék néha az az anyag… Később komolyabban elkezdtek foglalkozni ezekkel az anyagokkal, nevet is adtak nekik, mi legyen, mi legyen, legyen

mondjuk metaanyag. Különleges tulajdonságuk, hogy a paramétereik frekvenciafüggőek. Parányi kis ismétlődő részecskékből áll, melyek hurokszerűen néznek ki, ezeket szabályos rendben helyezik el, kívülről az egész úgy fest, mint egy farakás, a részek alig néhány nanométer nagyságúak, kisebb résközzel, mint a fény frekvenciája, így az nem érzékeli a lukat, és nem lép be az anyagba. Úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy a hegyi patak kikerüli a medrében levő sziklát.

2000-es évek elején már össze is dobtak egy ilyen síkot, ami képes volt „kiszűrni” a mikrohullámokat.

Hiába csűrték-csavarták, aligha sikerült nagyobb tartományban kiszűrni az elektromágneses hullámokat. 2006 táján egy amerikai kutatócsoport aztán bejelentette, hogy sikerült létrehozniuk egy olyan prototípust, ami már szélesebb hullámtartományban alkalmazható. Létrehoztak egy láthatatlanná tevő „köpenyt”, ami kb. fél méter magas és 20 cm széles kis doboz

volt, kezdetnek nem rossz. Még ekkortájt egy szintén amerikai tudós bejelentette, hogy meglesz a ruha, bár ő inkább pajzsnak hívná, olyan vastag. Azóta is várunk rá. Közben rájöttek, hogy a kutatások eredményeit fel lehetne használni más területen is, például tökéletes lencséket, fénytároló eszközöket és egyéb optikai felszereléseket lehetne előállítani, de spéci akusztikus és egyéb hullámokat felfogó vagy kibocsájtó berendezéseket is, például a földrengés hullámát el tudnák fojtani.

Tovább bogozgatták a szálakat, és hogy ne legyen egyszerű a dolog, kitalálták, hogy mivel a fény nagyobb utat tesz meg ugyanannyi idő alatt a test körül, ezért fel kell gyorsulnia, átlépnie a fénysebességet. Nem adták fel, az elmúlt években egy magyar srác, Perczel János, aki angliában tanul, bebizonyította, hogy lehetséges, hogy ez az elmélet így történjen, és mi több, még így is lehet köpenyünk. Hurrá. Egy bökkenő még mindig van, hogy így magától csak egyfajta színt képes kiszűrni, vagyis meg sem szabad moccannunk miután a gúnyát magunkra öltöttük, különben a nagyközönség észrevesz, ami a vietnámi csatatér közepén kellemetlen lehet.

János azt mondja, ha sikerül lelassítanunk a fényt egy gömbbel, akkor az összes színtartományban működhet a móka.

Mára már ott tartunk, hogy az Európai Bizottság finanszíroz egy vagy több ilyen kutatást nem kis összeggel, olyan embereknek, akik azt állítják, nekik ez simán menni fog. Epekedve várjuk az eredményt! Csak majd teljen rá a diákhitel 2.0-ból…

Forrás: kitekinto.hu

16

Jazzy 2012/2 április

Honnan jönnek a jó ötletek?

Angliában a felvilágosodás kezdeti időszaka egybeesett a kávéházak elterjedésésvel. Ez nem véletlen, ugyanis mielőtt a kávé és tea népszerűvé vált volna, mindenki –az elit és a tömegek egyaránt- egész nap alkoholt ivott. Reggelire egy kis sört, ebédre bort vagy gint, vacsorára ismét sört vagy bort. Ez volt az egészséges választás, mivel vizet inni nem volt biztonságos. Ennek következtében mindenki egész nap részeg volt. Így mikor a britek áttértek a tompító hatású alkoholról az élénkítő hatású italokra, elméjük kitisztult, jobb ötleteik lettek, elkezdődhetett a nagy újítások korszaka. Másrészről pedig a kávéházak afféle közösségi olvasztótégelyként működtek, ahol az ötletek megterméknyítették egymást.

Az emberek gyakran tulajdonítják ötleteiket valamiféle „heuréka!” pillanatnak. Steven Johnson ezzel szemben megmutatja, hogy a történelem másképp tudja. Az író arra szeretett volna rájönni, hogy mi az a környezet, mely különösen kedvez a kreativitásnak, az újításoknak. Ennek kapcsán tanulmányozta az első nagyvárosok történetét, sőt még a nagyon intenzív megújulást mutató esőerdőket és korallzátonyokat is megvizsgálta, hogy felfedezzen valamilyen közös mintát, a viselkedésnek olyan nyomát, mely újra és újra felbukkan ezekben a környezetekben. A kérdés, melyre szerette volna megkapni a választ: Vajon vannak-e olyan ismétlődő minták, amikből tanulhatunk, melyeket elleshetünk és alkalmazhatunk saját életünkben, hogy kreatívabbak, újítóbbak legyünk?

Steven Johnson úgy hiszi, megtalálta ezeket a mintákat. Azonban, hogy megkaphassuk a választ, le kell számolnunk magunkban néhány mélyen gyökeredző előítélettel. Legtöbbünk az ötletek létrejöttét valamilyen egyedi dolognak tekinti, ami „csak úgy” kipattant a fejünkből az ihlet hatására. Holott az ötlet elemi szinten nem más, mint egy hálózat. Egymással szinkronba kerülő idegsejtek hálózata az agyunkban.

Egy olyan új konfiguráció, mely még soha nem jött létre ezelőtt. De vajon, hogyan juttathatjuk agyunkat olyan környezetbe, ahol ez az új hálózat nagy valószínűséggel létrejön?

Néhány évvel ezelőtt Kevin Dunbar pszichológus, aki ugyanezt a területet 2012/2 április

kutatta, elhatározta, hogy a végére jár a dolognak, és kideríti, honnan jönnek a jó ötletek. Végigjárta a világ számos kutatóintézetét, és videóra vette az embereket, amint a munkájukat végezték, amikor a mikroszkóp előtt ültek, vagy amikor a kollégákkal beszélgettek a vízadagolónál...

A felvételekből pedig megpróbálta kideríteni, melyek voltak azok a pillanatok, amikor a legfontosabb ötletek

születtek. És itt jött a meglepetés, a fontos gondolatok soha nem a labor vagy az iroda magányában, hanem a munkatársakkal történő értekezletek, kerekasztal beszélgetések során keletkeztek, amikor mindenki jelen volt és megosztották egymással a legújabb adataikat, eredményeiket, vagy amikor elmondták egymásnak tévedéseiket. Johnson ezeket a helyzeteket, ahol a sok különféle ötlet találkozik,

elnevezte „liquid network”-nek, azaz folyékony hálózatnak.

Itt jönnek képbe a kávéházak, melyek tökéletes terepet jelentettek az ilyen folyékony hálózatok létrejöttéhez. Különböző műveltségű és érdeklődésű emberek megvitatják egymással a problémákat, beszélgetnek, az agyakban pedig elkezd valami átalakulni, új gondolatok ébrednek. Ötleteink általában össze vannak tákolva azokból a szedett-vedett „alkatrészekből”, melyek épp a kezünk ügyébe akadtak. Vesszük más emberek ötleteit, azokét akikkel együtt dolgozunk, vagy akikkel találkozunk a kávéházban, és összeférceljük új formában, létrehozva ezzel valami egészen újat. Valójában így születnek a jó gondolatok.

Az emberek hajlamosak arra, hogy mikor felfedezéseikről beszélnek, belesűrítsék azt valamilyen rövid időkeretbe, ezzel „Heuréka!” pillanatnak beállítva azt. A valóságban azonban a legtöbb fontos gondolatnak nagyon hosszú „lappangási ideje” van, akár több évtizedig is érlelődhet az ember agyának egy eldugott zugában a dolog, mielőtt megérik és kipattan. Jó példa erre Charles Darwin esete. A tudós így írja le önéletrajzában, hogyan támadt benne a gondolat a természetes kiválasztódásról: ülök a dolgozószobámban, 1838 októberében, és Malthust-t olvasom a népességről, s ekkor hirtelen beugrik a természetes kiválasztódás alaplogaritmusa. Azonban Darwin jegyzeteit áttanulmányozva, melyekben min-

17

den apró gondolatát gondosan följegyezte, rájöhetünk, hogy felfedezése már hónapokkal a „megvilágosodása” előtt megszületett. Részleteiben az elmélet minden eleme megvolt a feljegyzéseiben, de még nem volt képes teljesen végiggondolni azt.

A nagy kihívás ma az, hogyan lehet olyan környezetet teremteni, ami megfelelő az ötletek hosszan lappangó életének? Néhány cégnél, mint például a Google, van újításokra fordítható idő, –olyan 20 százaléknyi- ez nagyon fontos dolog. A másik pedig, hogy a megérzéseinket össze lehessen kapcsolni más emberek megérzéseivel.

Gyakran történik, hogy van egy fél ötletünk, valaki másnál pedig megvan a másik fele, és egy megfelelő környezetben ezek képesek összekapcsolód-

Megjegyzés: a cikket teljes egészében, Steven Johnson TED konferencián tartott előadásának alapján írtam. A videó végén, melynek elérhetőségét az alábbi webcím mutatja, meghallgathattok egy érdekes történetet arról, hogy milyen ötletek és motivációk sorozata vezetett a Szputnyik műhold fellövésétől az atom-tengeralattjárók ni, s így többet érnek, mint külön-külön. rakétáinak pontos célzóképességén át Gyakran beszélünk szellemi ter- a GPS feltalálásáig. mékeink védelméről; titkos laboratóriumokban kísérletezzük ki, levédetjük Forrás: őket, így ötleteink értékesek maradhttp://www.ted.com/talks/lang/ nak. Legalább olyan fontos azonban, en/steven _ johnson _where_good_ hogy megfelelő teret adjunk a gon- ideas_come_from.html dolatok összekapcsolásának, egymásra hatásának is, hiszen így születnek a találmányok.

Petra

Zabagép – Marika néni kávézója Nagy bátorság kellett, hogy elkezdjem ezt az értékelőt. Nem azért, mert nehéz lenne írnom erről, hanem mert nem szívesen mondok negatívat sok ember kedvenc helyéről, és Marika néni munkáját sem jó érzés rossz szavakkal illetni. Már ott tartottam, hogy a mostani Zabagép inkább kimarad, de végül meggyőztek, hogy leírjam a véleményem.

A

18

nagyhírű – és még nagyobb, államformákon átívelő múltra vis�szatekintő – hamburgerező egyike volt a modern magyar gyorsbüfézés úttörőinek. Ezt már az is mutatja, hogy a nem kis tiszteletet parancsoló www. hamburger.hu webcímen fut a kis büfé honlapja, ami kezdőlapján 2000 nyara óta méri a látogatók számát.

Egyetemisták körében igazi legenda: finomságáról, jó árairól és nagy méreteiről egyaránt ódákat zengenek az évfolyamtársak és az egyetemista fórumok. Így hát nem is hagyhattam ki, és célba vettem áprilisi tesztalanynak – sőt, annyira nekibátorodtam, hogy (látatlanba ajánlva) másodmagammal indultam neki a felfedezésnek.

A fénytáblával jelzett kis kávézó a Mester utca közelében lévő, szűk Angyal utcában bújik meg. Google-be még be sem írtuk a teljes nevet, de már jön a cím és az ajánlók, úgyhogy eltéveszteni biztos senki nem fogja. A hely maga elég szűkös, ami erősen korlátozza a csúcsidőben a helyben fogyasztást, de szerencsére mi pont 2012/2 április

estefelé érkeztünk, amikor éppen felszabadult egy asztal. Belépve nagyon kellemes érzés fogott el: a berendezést a fa barátságos anyaga dominálja, takaros kis asztalok és székek formájában. A nagy pult mögött egy kis néni bújik meg, akinek mindenkihez van egy jó szava, közben tesz-vesz a pult mögötti – nem is olyan kicsi – konyában. Ő a legendás Marika néni, akivel még egy rövid interjút is megtekinthetünk youtube-on.

A mi asztalunk épp felszabadul, de a többi szinte tömve van, és néhányan épp egy frissen kapott, hatalmas hamburgert lakomáznak. Leülve az asztalhoz, az étlapot (ami megtalálható a hamburger.hu-n) felnyitva rögtön szembetűnik két dolog: az egyik az óriási választék majdnem 40 burgerrel, a másik pedig, hogy az árak nem is annyira kedvezőek, mint ahogyan azt híresztelik. Körbenézve viszont meglátok egy táblát, ami azt hirdeti: „Ha nem ízlett a hamburger, nem kell kifizetni!”. Egy pillanatig átfut az agyamban a végtelen mennyi-

ségű hamburger képe, mindössze csak olyat kell kérni, ami nem ízlik – de hát, ugye, ki csinál ilyet. Mindenesetre elbizonytalanító egy ilyen tábla látványa. Ennyire fel vannak készülve erre a lehetőségre?

Elhessegetem a negatív gondolatokat, és tovább tanulmányozom az étlapot. 6 féle méretű hamburgerpuffancs van, ebből a normális méretű az első három (kb. kicsi-közepes-nagy megfeleltethetőséggel), a többi már aligha nevezhető hamburgernek; már a négyes is inkább egy jól megtermett cipó, a hatoshoz pedig némely országokban már építési engedély kéne.

Jó pont viszont, hogy a méretekről a bejárat mellett kitett puffancsok tanúskodnak, így zsákbamacskát biztos nem kapunk.

Jobban elmélyedve a leírásokban a változatosság is igen megtévesztő: a legtöbb hamburgerben egy vagy maximum két, szinte jelentéktelen dolog különbözik a többitől, például hogy dupla adag valami vagy másfajta öntet van benne, amit a leg-

több hamburgerezőben egyébként ugyanúgy opcionálisan választhatunk.

Egyszerűbb lenne rendelésnél egy papírfecnin kiikszelni, hogy hányas méretű hamburgert és miket kér bele az ember, milyen öntettel, és az egész sokkal átláthatóbb lenne (egyébként a MOB Pizzériában így csinálják). Így az ember csak összezavarodik, hogy mit kérjen, rengeteg idő elmegy a bogarászással, és semmi reményt nem érezhet arra, hogy az összeset kipróbálva egyszer megtalálja a neki tetsző legjobbat. Bár marketing szempontból nem egy rossz ötlet az embereket folyamatos próbálgatásra sarkallni, a legjobb szó az étlapra mégis túlzás.

Ahogy a hamburgerekre is. A leghíresebb, mindenki által ajánlott burger a „béke” jelszavas hamburger volt, így négyes mérete ellenére ezt kértem – ha finom, hát nem baj, ha marad otthonra is. Társam már nem volt ennyire bátor, ő az 1-es méretű „aprócskának” szaladt inkább neki.

1-es méretű puffancs épp nem volt, úgyhogy egy megegyező nagyságú ciabattába kerültek a hozzávalók.

Ez eddig teljesen rendben van; csak hogy ez az aprócska azonnal elkészítésre került (úgy tűnik, a prioritás méret alapján megy), majd amikor az én „békémre” került volna a sor, Marika néni visszatért az előttünk levőkhöz – ami teljesen rendben van, csak így gyakorlatilag szegény barátnőmmel eleinte vágyakozva, majd egyre ingerültebben néztük 10 percig a kis aprócskát. Végül nem bírtuk tovább, és vadállatok módjára széttéptük, aki kapja marja. Persze már elég jóban vagyunk ahhoz, hogy osztozzunk a kaján, de kevés emberrel játszanám el, hogy „majd te is kapsz az enyémből”.

Akkor pedig kemény negyed óráig kellett volna kopogó szemmel nézni egymásra és az aprócskára, ugyanis ennyi ideig tartott, mire elkészült a béke hamburger.

Jó, hát nem gyorsétterem, negyed órát várni kell még este is, ez van.

Akkor ennyivel finomabb is lesz. De először is az történt, ami anno kisgyerekkoromban rendszeresen: amikor éhes voltam, bátran kértem egy felnőtt adagot, de ahogy elém került a bődületes mennyiségű étel, már nem 2012/2 április

is kívántam annyira. A következő csalódás az volt, hogy nyilvánvalóvá vált: evőeszköz nélkül ez nem fog menni, márpedig egy hamburgert késsel-villával enni mégsem egy rendes dolog.

Hogy erősebben fogalmazzak, a lényegét veszti el az egész.

Belevágva eme ehető lakóhajóba, a keresztmetszetből megállapítható, hogy a túlnyomó része egy ormótlan nagy puffancs, amit ráadásul mikróban melegítettek, mert persze nincs az a serpenyő vagy tűzhely, amin ezt gazdaságosan meg lehetne pirítani. Persze ez egyszerű matek: az átmérővel köbösen nő a térfogat, a töltelékek pedig lapos mivoltuk miatt csak a négyzeteshez közelítenek. Ráadásul a szabványos méretű mirelithúsokkal és zöldségekkel csak a darabszám növelésével lehet követni a puffancs növekedésének tempóját, ami körkörös mivoltuk miatt csak nehézkesen sikerül. Próbáljatok csak meg kör alakú söralátétekkel lefedni egy kör alakú asztalt, úgy, hogy a söralátét kilója több ezer forint. Na ugye. Ebből kifolyólag nem lesz intenzív ízélmény, ami persze lehet nem feltétlenül nagy baj, mert a mirelithúsok nem egyedi készítésűek (a puffanccsal és egyes más hozzávalókkal, például a fűszeres csirkekockákkal ellentétben), így ízük se sok van. A végeredmény tehát egy ijesztően és feleslegesen nagy burger, ami hiába akart nagyot, a mennyiségen kívül nem sikerült túlszárnyalnia egy átlagos büfé színvonalát.

Az ár szempontjából pedig csak an�nyit mondhatok: ugyanezért a pénzért és választékért akár egy pizzázóba is elmehetsz, mert 1000-1500 forint bizony nem kevés egy hamburgerért, ha mégoly nagy is, sőt, a normál 2-es méretű hamburgerek is ebbe az árkategóriába esnek. Nem lenne fair viszont, ha nem említeném meg a másik fél hamburgerét, ha már kénytelen voltam abba is beleenni. Ésszerű mére-

tekben azért már többet lehet érezni Marika néni szeretetéből, és nem kell evőeszközhöz sem folyamodni.

A burger felével sikerült végeznem, igaz, nem voltam annyira éhes. A rituális pusztítás után méltán éreztem magam zabagépnek, ebben a hitemben erősített meg az előttem fekvő félbevágott Budapest Sportcsarnok is. A becsomagolás – amit ingyen elvégzett Marika néni – közben pedig elmerengve néztem, hogy a hátrahagyott maradék még mindig kitenne egy emberes vacsorát, ahogy ki is tett másnap.

Ahhoz persze, hogy idáig eljussak, innom is kellett: Marika néni speciális teáját választottam. A pontos recept titkos, de tisztán kiérződik belőle a fahéj, amivel leginkább a Nestea karácsonyi teakeverékére hasonlít. Ám amikor az utóíze elérte az idegrendszeremet, majdnem leestem a székről: egy az egyben a kevert likőr ízért éreztem a számban, csak alkohol nélkül. Engem nem különösebben zavar ez az íz, sőt, még szeretem is, de hogy másnaposan nem ezt a teát kéne inni, az is biztos.

Jóllakottan, ám csalódottan jöttem ki Marika néni kávézójából, csuklómon a következő napi vacsorámmal. Minden bizalmamat belefektettem a dologba, többször visszatértem, de sajnos nem sikerült maradandót alkotnia a szakácsnak. Nem kifejezetten rossz, de nem is jó – talán a teljesen ésszerűtlenül eltúlzott méretek és választék helyett a hozzávalókra és a specialitásokra kellene koncentrálni, hogy elfoglalja múltjához és honlapjához méltó helyét a város hamburgeresei közt. De persze ez csak az én véleményem – Marika néni törzsközönsége vitathatatlanul hatalmas, ami azért csak jelenthet valamit. Mindenki próbálja ki magának!

Sztadi

19

20 2012/2 รกprilis

Tribute to the Legends - KISS Ki miért szereti az együtteseket? Egyesek a szövegek, a zenei igényesség, esetleg egyes zenekari tagok karizmája miatt. Viszont ha valakinek az élő koncertek hangulata a mérvadó, érdemes megismernie a Kisst, amely a Hit Parader 100 legjobb koncertzenekari listáján első helyen van rangsorolva, valamint a legtöbb (24) aranylemezt adták el az amerikai együttesek közül.

A Kiss New Yorkban alakult 1973. januárjában. A kezdeti tagok Paul Stanley (ének, ritmusgitár), Gene Simmons (basszusgitár, ének), Ace Frehley (szólógitár) és Peter Criss (dobok) voltak. Koncertjeiken kifestve játszottak, minden tagnak megvolt a maga kitalált karaktere.

Stanley lett „Starchild”, Ace „Space Ace”, Criss „Catman” és Simmons a „Demon”. A Kiss első három albuma nem hozta meg a megérdemelt sikert, azonban 1975-ben piacra dobták Alive! című lemezüket, amely az addigi lemezek számainak koncertfelvétele. Rövid időn belül a Billboard lista 9. helyére kúszott fel az album és 110 hétig volt listaszereplő. Ebből az albumból legalább háromszor annyi fogyott, mint az első háromból összesen.

Számaikban a Beatles mintájára mind a négyen kivették részüket a dalszerzésből és az éneklésből is, így több számot Ace és Criss adott elő. A zene mellett a színpadi látványra is igen nagy hangsúlyt fektetett a Kiss. Az élő showkon nem volt ritka a folyamatos lángok és tűzijátékok mellett, hogy egy szóló után rakéták lövelltek a gitárból, Demon tüzet hányt, Catman több méterrel a színpad felé emelkedett dobszerelésével, Stanley pedig folyamatos, dinamikus mozgása mellett néhány szám erejére berepült a közönség soraiba. Koncertjeiket a kimaszkírozott közönség, folyamatos telt házak és fergeteges ováció jelle-

mezte. Japánban, a Budokan Arénában megdöntötték a Beatles rekordját, miszerint öt egymást követő este léptek fel teltház előtt ( a „gombafejűek” erre csak négyszer voltak képesek).

Több képregényt is kiadtak, melyben a tagok voltak a főhősök. Hatalmas

Kiss-lázban égett az Egyesült Államok, szinte mindenkinek volt a kedvenc Beatles-tagja mellett egy kedvenc Kiss-karaktere. 1978-ban a Pink Floydhoz hasonlóan 4 szólólemezzel jöttek ki, mely az egyes tagok legjobb számait tartalmazták. Sajnos folyamatos drog- és alkoholproblémái miatt Ace és Peter kiváltak a zenekarból, helyettesítésükre több embert is elfogyasztott a banda.

1979 után a diszkó és a „new wave” előretörése következtében a népszerűségük csökkent, így elkezdtek nyitni a diszkó stílus felé, ám a hard rock elemeket is megtartotSzámok, amiket érdemes meghallgatni: ták. A dalok szerkezete Shout It Out Loud alaposan le lett egyszeGod Gave Rock and Roll to You II. rűsítve, az énektémák Black Diamond általában egyetlen veCalling Dr. Love zérdallamra lettek felLove Gun építve, míg a gitár- és I Love It Loud ritmustémák csak annyi2012/2 április

ra voltak az előtérben, hogy a dalok „táncolható egyszerűsége” ne vesszen el. Ekkor született az együttes talán legismertebb szerzeménye, az „I Was Made for Lovin’ You”, mely a diszkóklubokban és a rádiókban is hatalmas sikert aratott. Ebben a korszakukban nem is hordtak maszkot, legközelebb 1996-ban öltötték fel, amikor az eredeti felállással koncerteztek a régi slágerekkel, ám Criss és Frehley pár év után ismét kiszálltak, így megszületett a ma is játszó felállás: Paul Stanley, Gene Simmons, Tommy Thayer, Eric Singer.

2009 őszén, (11 év kihagyás után) jelent meg a Kiss legutóbbi nagylemeze, a Sonic Boom, melyet egy európai koncertsorozaton mutattak be. Szerencsénkre 2010. május 28-án Budapesten is felléptek, ahol nagyszerű showt csináltak. A csapat „legfiatalabb titánja” ekkor az 50 éves Thayer volt, ám ez a látványon mit sem változtatott, úgy mozogták, ugrálták végig a koncertet, fújták a tüzet, repkedtek, mint ahogy azt a 70-es években tették.

Az együttes rendelkezik egy remek magyar tribute zenekarral, akik élethű arcfestéssel, pirotechnikával és jelmezzel adják vissza a Kiss koncertek hangulatát. Hazánkban sajnos csak évente két-háromszor lépnek fel, mert állandóan úton vannak, 23 országban léptek már fel. Legutóbb részt vettek egy Kiss-tribute versenyen, ahol bejutottak a világ legjobb 15 Kiss-emlékzenekarába (európaiként másodmagával egy olasz csapattal). Akinek felkeltette az érdeklődését eme cikk, mindenképpen látogasson el egyszer egy Kiss Forever Band-koncertre.

Forrás: www.wikipedia.org

Hucsi

21

Szabadon szállni... mint a siklóernyős Szinte madárként, szabadon repülni... Felülről csodálni a tájat; a magasból, mégis közelről figyelni a természetet... Ki ne álmodott volna hasonlókat?

A

z ember régi vágya a repülés; elég, ha csak Ikarosz legendájára gondolunk, de ott van az újkor számtalan, többé-kevésbé repülő szerkezete is. Bár napjainkra a polgári légi közlekedés mindennapossá vált, vannak, akik közelebbről szeretnék átélni a repülést, és kezükbe venni az irányítást.

A lehetőség sokkal könnyebben elérhető, mint azt a legtöbben gondolják; szinte bárkinek lehet saját szárnya. Erre a célra igen jó például egy siklóernyő.

De először had tisztázzak néhány gyakori félreértést.

A siklóernyő nem ejtőernyő, és nem is paplanernyő – azok más eszközök, más felépítéssel, más célra. A siklóernyősök nem ugranak – legfeljebb ugrálnak, de csak pont úgy, mint a normális emberek. Így tehát nem ugrunk ki repülőgépből, nem ugrunk le sziklaoromról sem, és nem ugrunk bele szakadékba. Repülni szoktunk; ahhoz, hogy a talajról elemelkedjünk, startolunk. De erről ejtsünk szót később.

A siklóernyő egy nem merev szárnyú repülő. Három fő része van: a kupola, a zsinórzat és a heveder (beülő).

A siklóernyő egy viszonylag új, fiatal eszköz, létrejöttét a műszaki polimerek fejlődése tette lehetővé. A kupola anyagával szemben sok, egymásnak ellentmondó követelményt támasztanak: legyen erős és könnyű, de gáztömör és tartós, UV- és vízálló. A jelenlegi anyagok tömege négyzetméterenként körülbelül negyven gramm - ez fele a szokásos géppapírnak.

A kupola gyakorlatilag egy zsák: az elején – az úgynevezett belépő élen – néhány nyílás van, amelyeken keresztül feltöltődik levegővel; a kupola vége – a kilépő él – zárt. Úgy van

22 2012/2 április

megvarrva, hogy levegővel feltöltve felvegye egy szárny alakját, s így pontosan ugyanúgy keletkezik rajta felhajtóerő, mint az összes többi repülőnél.

A kupolát menet közben az tartja végig feszesen, hogy az előbb említett merevített nyílások a szárnyprofil torlópontjának közelében vannak elhelyezve, s így a szárny egészében az ott uralkodó nyomás mérhető. A szárny – a repülésben nem szokatlan módon – cellákra van osztva; a cellafalak gondoskodnak az alak megtartásáról.

A zsinórzat anyaga általában aramid, amit egy védő szövetburok vesz körbe. A zsinórok többszörösen túl vannak méretezve: a legvékonyabból is elég lenne kettő, hogy egy ember súlyát megtartsa. Azért van szükség sok zsinórra, hogy azok a terhelést a kupolán egyenletesen eloszlassák; a kupolának önmagában nincs tartása.

Mivel gyakorlatilag semmilyen merev elem nincs a szerkezeten, az egész szárny könnyen, kis méretűre összehajtható, így könnyen tárolható, szállítható; az egész felszerelés elfér egy hátizsákban, ami húsz kilónál ritkán nehezebb. Így szinte bárkinek lehet egy saját repülő eszköze, ami relatív könnyen hordozható, felvihető a BKV-ra, akár több is betehető egy csomagtartóba, ráadásul elfér még a koleszban is.

Említettem már, hogy szükség van egy beülőre is. Ez is egy fontos elem: a pilóta jó esetben órákig ül benne, így fontos, hogy kényelmes legyen. A beülők alja egy protektorral van ellátva, amely start vagy leszállás közben, kis magasságban bekövetkező balesetek esetén hivatott megvédeni a pilótát. A beülőben helyezkedik el a mentőernyő is: ez egy kicsi, általában körkupolás ejtőernyő – csak a biztonság kedvéért. Emellett tárolórészeket is kialakítanak a beülőn, amibe belefér az összes szükséges zsák, víz és ruhák, és még sok minden más is.

A siklóernyősök repülése mindig előző este kezdődik, különböző meteorológiai előrejelzések tanulmányozásával és szervezkedéssel; ez nem igazán magányos sport, a jó klubokon belül általában erős összetartás van. Ha minden körülmény megfelelő, kimegyünk valamelyik starthelyre. Ezek hegyek tetején vagy a hegyoldalban lévő apró tisztások; legtöbbjüket sárkányrepülők vágták, még jó harmincnegyven éve.

Bár országunk hegyekből nincs elereszt-

ve, azért akad körülbelül egy tucat starthely.

Fontos, hogy legyen egy biztonságos leszálló, és legyen legalább száz, de inkább két-háromszáz méter szintkülönbség a kettő között, valamint az is számít, hogy ne essen természetvédelmi területre. Fontos szempont az is, hogy szabad legyen a légtér; jelenleg, Ferihegy bővítése után, jóval több koordinált légteret kell kerülgetnünk.

Ha már a légterek szóba kerültek: mi úgynevezett vitorlázó (L, G) légterekben repülhetünk. Ezek nem koordináltak, nincs központi irányítás, és így csak nappal, látvarepülve (VFR) használhatók. Így nem kell nagy utasszállító gépek között szlalomoznunk, hiszen ők itt nem is repülhetnek. Ez azért is fontos, mert – lévén a kupola maga gyakorlatilag csak levegő – igen kicsi a pilóta radarkeresztmetszete: a műszeres repülés számára mi észrevétlenek vagyunk.

Amikor időnk engedi, és a számos körülmény mindegyike is megfelelőnek tűnik, kimegyünk valamelyik starthelyre. A hegyre vezető úton a hátunkon lévő húszkilós hátizsák mindig emlékeztet arra, hogy a helyzeti energia bizony értékes dolog...

Megesik, hogy minden előzetes várakozás ellenére nem egészen olyan az idő, mint ahogy azt – esetleg két órája – ígérték; például sokkal nagyobb a szél. Vagy épp az ellenkező irányból fúj, mint amit az előrejelzés alapján vártunk. Vagy épp csak nem olyanok a felhők, mint amilyet szeretünk. Ekkor szoktuk néha akár órákon át is várni a körülmények javulását – személyes véleményem alapján ez szerves részét képezi ennek a sportnak. Ezek a várakozások általában jó hangulatban, beszélgetéssel, és közben az időjárás folyamatos megfigyelésével, valamint vissza-vissza térő megvitatásával telnek. Jó levegő, szép kilátás, jó társaság – ez már önmagában is megérné...

Ha végre minden a tervek szerint alakul, a hátizsákból kipakoltuk a felszerelést, majd a hátizsák bekerült a beülőbe, mi pedig külső szemlélő számára irreálisan sok ruhát vettünk magunkra, végre ténylegesen a start közelébe jutunk.

A felszállás lényege az, hogy a szárnyat repülési sebességre kell gyorsítani, így az elegendő felhajtóerőt hoz létre ahhoz, hogy a pilótát elemelje a talajtól. Azaz: futni kell.

Persze a történet nem ilyen egyszerű, van egy technikája a dolognak, amit a tanfolya-

mon már alaposan begyakoroltunk. A szél – azaz ha széllel szemben startolunk – segít nekünk; a szárny a levegőhöz képest repül, mi pedig a földhöz képest futunk.

A start azért mindig egy izgalmasabb dolog, de szerencsére általában csak kellemesen izgalmas. Földközelben egyébként nem szerencsés repülni; a levegőben nem igazán tudja beütni az ember semmijét, az egyetlen veszélyes dolog odalent van, és talajnak hívják - az a jó tehát, ha az minél messzebb van.

A siklóernyők elég lassú repülő eszközök: a minimális sebességük kb. 25 km/h, a maximális pedig ennek duplája. Ennek oka, hogy a szárny felülete igen nagy: csupán 10 ernyő elég lenne egy utasszállító repülőgép szárnyainak teljes lefedéséhez. A nagy szárnyfelületre pedig épp az alacsony repülési sebesség elérése miatt van szükség. A kis sebesség tehát természetesen nem véletlen: lábról indulunk és lábra érkezünk, ez pedig maximálja a szárny minimumsebességét – azt a sebességet, aminél lassabban a szárny már nem repül.

A nagyobb sebesség azért is problémás lenne, mert a zsinórzatnak sajnos jelentős légellenállása van, s így a megnövelt sebesség nagyon rontaná az ernyő siklószámát.

Apropó, siklószám: ez egy repülőgép vízszintes és függőleges sebességének hányadosa. Szemléletesebben: egységnyi magasságból hány egységnyi távolságra jutunk el. Ennek értéke vitorlázórepülőknél negyven-hatvan, utasszállítóknál húsz körüli, míg kisebb, motoros gépeknél és siklóernyőknél inkább nyolc körül mozog.

A levegőben repülve – a többi vitorlázó repülőhöz hasonlóan – természetesen folyamatosan süllyedünk, veszítjük magasságunkat, másodpercenként kb. egy-másfél métert. Így, ha tovább szeretnénk fenn maradni, jól tesszük, ha hamar nekiállunk valamilyen feláramlást keresni.

Hegyek mellett, jó szél esetén viszonylag könnyű dolgunk van: a szelet a hegy felemelkedésre kényszeríti, ezzel a széllel pedig mi is emelkedhetünk.

Hegy vagy szél hiányában a termikekre lehet hagyatkozni. Termiknek nevezzük ugyan2012/2 április

is a talajközeli levegő felmelegedése és annak földtől való elszakadása miatt kialakuló feláramlásokat. Ezek tetején jó esetben szép, karfiolszerű, számunkra igen kedves gomolyfelhők ülnek, mögöttük pedig a tiszta kék égbolt...

Mivel a felhők egyértelműen jelzik a termikeket, a pilóták dolgát jelentősen meg tudják kön�nyíteni, hiszen felhőről felhőre repülhetünk – ha a légtér szabad, egészen a felhők aljáig emelkedhetünk. A felhőalap tengerszint feletti magassága évszaktól és időjárástól függően Magyarországon általában 1500 és 3000 méter között alakul.

A szárny kilépő (hátsó) éle mindkét oldalon a megfelelő zsinórzat segítségével egy-egy fékfogantyúhoz van kötve. Az irányítás ezzel a két fékkel történik, ezeket a pilóta folyamatosan a kezében tartja.

A szárny két oldala külön-külön van a pilóta két oldalához futó hevederre rögzítve. Így pusztán azzal, hogy egyik vagy másik oldalra helyezünk több testsúlyt, mindkét szárnyfél terhelését változtatjuk. A felületi terhelés változása hatással van a szárnyprofil körüli áramlási sebességre, így az a szárny elfordulását okozza.

Ez önmagában is elegendő finomabb irányváltásokhoz, s mivel a testsúly-áthelyezés a mindennapi életben is automatikus, szinte olyan az egész, mintha a siklóernyőt gondolatvezérléssel lehetne irányítani. És hogy mennyit lehet repülni? Ügyes pilóták akár a felszállóhelytől 100 kilométerrel arrébb teszik le ismét lábukat a földre. Onnan már csak az a cseppet sem elhanyagolható feladat marad hátra, hogy haza kell jutni valahogy – ha nem akarsz egy fél napig gyalogolni, kerüld a zsákfalvakat!

Ilyen nagy távrepülésekhez természetesen több év tapasztalatra van szükség, elméleti és gyakorlati tudásra, valamint megfelelő időjárási körülményekre és némi szerencsére is.

Fontos a taktikus gondolkodás, a lehetőségek folyamatos mérlegelése, átértékelése – ez a sport szellemileg is elfáraszt.

Rövidebb távok azonban már hamarabb, könnyebben megrepülhetők, és ekkor is felejthetetlen végignézni egy termikben, ahogy ös�szezsugorodik és kisimul a táj; az előbb még

fölénk tornyosuló hegy immáron apró dombnak tűnik, a fák zöld pacákká olvadnak ös�sze, majd eltűnik a starthely, és végül elérjük a felhőket; érezni a párás, hűvös levegőt, és csak ámulni lehet ezeknek a hófehér, roppant páracsomóknak a szépségén.

Aki extrém sportra vágyik, aki az adrenalinra hajt, az csalódni fog. A repülés általában sokkal inkább nyugodt hangulatú – jól esik elszakadni a talajtól, magunk mögött hagyva a starthelyet és az összes problémánkat – a levegőben senki sem gondol azokra a bizonyos mindennapi gondokra.

Bár a siklóernyős repülés jogi besorolása országonként is eltérő, ráadásul ezeket változtatják is, ez egyáltalán nem egy kimondott extrém sport. Amennyiben valaki nagyon akarja, akkor űzheti veszélyesen, de ennyi erővel a körúti biciklizés is lehet extrém – de a felelőtlen embereket nem látják szívesen. Aki a szabályok szerint játszik, az biztonságban repül.

Persze ettől még van benne kihívás: több különböző siklóernyős versenyt is rendeznek.

Létezik olyan verseny, ahol előre megadott útvonalon kell végigrepülni, de máshol nevezhetünk saját magunknak kiírt feladattal is: hitelesített GPS-tracklog igazolja a távot.

Valójában persze ez nem is egy sport. Akit egyszer megragad, azt nem ereszti el – aki egyszer lógatta már a lábát felhőkről, az többé nem tud úgy felnézni az égre, mint előtte. A normális emberek – akik csak kívülállóként figyelik ezeket a furcsa szerzeteket, amint azok nagy hátizsákokkal a hátukon, valamilyen furcsa nyelven beszélgetnek a felhőkről – nem értik ezt az egészet. Nem is csoda hát: ez igazából nem sport – ez egy életforma. Így a témáról egész könyveket lehet teleírni – én igyekeztem egy talán kicsit elfogult, de érthető, mégsem túl felszínes bevezetőt nyújtani.

Aki pedig szeretne belépni a siklóernyősök világába, annak azt javaslom, hogy keressen fel egy klubot! Ilyen például a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület Siklóernyős Szakosztálya is. Róluk bővebb információt a http://pg.lhhh.hu címen kaphatsz.

P

23

A kézikamera reneszánsza Annak idején az Ideglelés című filmben még újdonságként hatott egyetlen kézikamerával leforgatni egy filmet. Azóta persze több követője is lett ennek a technikának, folyamatosan kiaknázva a benne rejlő lehetőségeket. Napjainkban viszont – mikor a 3D és az IMAX az uralkodó trend – meglepő, hogy egyszerre két film is visszatér a módszerhez. Dupla filmkritikámban a Chronicle és a Project X című filmek összehasonlító elemzését élvezhetitek.

Chronicle – Az erő krónikája

A

történet a jól ismert szuperhősi mítoszok közül az egyik leggyakoribbat veszi alapul, vagyis hogy mi történik akkor, ha valaki nem bír felelősséggel bánni a hatalommal. Szereplőink egyszerű tinédzserek, akik egyik napról a másikra természetfeletti képességekre tesznek szert egy barlang meglátogatásával. A srácok kezdetben jól szórakoznak tárgyak és saját maguk lebegtetésével, míg aztán egyiküknél elpattan az a bizonyos húr.

A sztori bár bagatell, dramaturgiailag jól felépített. Már az első jelenetben megkapjuk a leglényegesebb információt, majd fokozatosan ada-

24 2012/2 április

golva a többit is. A film kétharmada lényegében az utolsó nagy összecsapást és egyben látványorgiát készíti elő, hogy senki se csodálkozzon azon, hogy a hálóinges gyerek miért röpköd a kocsival.

A szereplőgárda legjava friss hús a hollywoodi piacon. Pár szereplővel esetleg sorozatokban ös�szefuthattunk, de a világért se keressünk nagy neveket a stáblistán. Ennek az ismeretlenségnek minden előnyét élvezhetjük, hiszen teljes mértékben tudjuk a színészeket a karakterekhez kötni. Hátránya pedig nem nagyon van, mert ez a film egyáltalán nem követel Oscar-díjas alakításokat. Josh Trank rendezőnek is ez az első komoly munkája a direktori székben.

Bár előre könyvelhető, hogy nem fog úgy berobbanni a nagyok közé, mint Sam Mendes az Amerikai szépséggel, azért tisztességes munkát adott ki a kezéből.

Mindent összevetve a Chronicle egy erős B kategóriás szuperhősfilm lenne rétegközönségnek. Akkor mégis hogy került a mozikba? Ahogy a hőseinknek, úgy a producereknek is volt egy szuperképességük, még pedig az ötlet, amivel eladhatóbbá lehet tenni a művet. A kézikamerás felvételek olyan elsöprő hatást gyakorolnak a filmre, ami nélkül irdatlan nagy bukás lenne a Chronicle. Így viszont rendkívül kellemes és szerethető mozifilm.

Project X – A buli elszabadul

Ú

gy gondolom, egyetemistáknak nem kell megmutatni, hogyan is kell kirúgni a hámból, de azért mindig van mit tanulni. A Project X című film nem kínál mást, minthogy a világ legvadabb házibulijába kalauzolja el a nézőt.

A sztori itt is egyszerű, mint a faék.

Főhőseink lúzer végzősök a helyi középiskolában, akik egy orbitális születésnapi parti keretében meghívják a fél várost, hogy együtt amortizálják

2012/2 április

le a környéket népszerű klubslágerekre. S lényegében ennyi a film. Persze van csepegtetve leheletnyi érzelmi szál is, mert hát Hollywoodról van szó, de ettől akár el is tekinthetünk.

A film legnagyobb előnye, hogy mesterien átadja a buli hangulatát. Egyszerűn elvegyülünk a tömegben, mi is részesévé válunk az eseménynek. S ahogy kezd eldurvulni az este, az a mi állapotunkon is (értsd: a kameraképen) nyomon követhető, úgy hogy csak füstöt, villanó fényeket, női mellek sziluettjét látjuk a dübörgő zene mellett. Mi is lealjasodunk a szereplőkkel együtt. Ezek a részek nagyon jól meg vannak jelenítve, személy szerint egyből partizni támadt kedvem. Épp ezért bosszantó, hogy ezt az érzést a film elveszi az embertől a vége felé haladva. Pont úgy, ahogy megérzi a részeg delikvens is, hogy az utolsó felest már nem kellett volna meginni, s csökken a jókedv.

De hát így kell lennie, a bulinak pusztulnia kell! Hiszen egy olyan felejthetetlen estéről sem tudok, melynek a befejezése lett volna a csúcspontja.

Persze a filmben – ismét Hollywood révén – a záróakkordnak mindennél nagyobbat kell ütni, ami kicsit túlmegy a hihetőség határán.

A forgatókönyv a Chronicle-höz hasonlóan szépen felépített dramaturgiai szempontból. Külön tetszett, ahogy a három főszereplő más-más pillanat-

ban jut el arra a határra, ahhoz a töréshez, ahonnan már nincs visszaút.

Innen aztán pedig egyenes út a pokol, hogy „minden mindegy” alapon feláldozzák magukat a buli oltárán.

További hasonlóság a Chronicle-lel, hogy itt is többségében pályakezdő színészek játszottak egy első filmes

rendező utasításai szerint. A végeredmény itt is hasonló, bár a Project X esetében a kézikamerás technikát annyira nem éreztem indokoltnak. Biztos, hogy ennek köszönhetően kön�nyebben bele lehetett merülni a fékevesztett dorbézolásban, de nélküle is működött volna a varázs. Összegezve a két filmet, egyik sem fogja megváltani a világot, nem kerülnek fel a klasszikusok közé. Viszont nem is ez a céljuk, csak szórakoztatni akarnak. Amit az előzetesekben látsz, pontosan azt fogod visszakapni, csak másfél órás változatban. Aki ekképpen megváltja a jegyét, és a popcornjával beül bármelyikre, garantáltan jól fog szórakozni a vászon előtt.

Toto

25

Konyhagép Az ember egy idő után ráérez a főzésre, nem kell mindent méricskélnie, sokkal inkább érzésből vegyíti a hozzávalókat. Persze vannak olyan ételek, melyeknél jobb grammról grammra betartani a receptet, a következő krémek és szószok azonban tipikusan nem ebbe a kategóriába tartoznak. Bárki nyugodtan saját ízléséhez igazíthatja őket, változtathat az arányokon, vagy akár az összetevőkön is. Mivel én a főzésben is az alkotói szabadság híve vagyok, mindenkit arra bíztatok, hogy nyugodtan kísérletezzen. Alapnak pedig íme néhány egyszerű finomság.

Lazackrém Ez az ínyencség ugyanúgy elmegy ünnepi fogások előételeként, mint egy egyszerű reggelinek vagy vacsorának.

Friss lazac a nagyobb élelmiszerüzletekben szinte mindig kapható, és mivel csak kevés kell belőle, nem szükséges nagyobb összeget otthagynunk a boltban, hogy elkészíthessük ezt a kenyérre valót.

Hozzávalók: • • • • • •

20 dkg friss lazacfilé 5 dkg vaj 1 kis fej hagyma 2 evőkanál natúr krémsajt vagy tejföl só, őrölt fehér bors citromlé

Elkészítés:

A padlizsánokat mossuk meg és héjastul vágjuk fel kb.

1*1 cm-es kockákra. Egy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd nagy lángon süssük addig a padlizsánt, míg minden kocka krémesre nem puhul. Mialatt a padlizsán hűl, keverjük össze a joghurtot a felaprított fokhagymával, korianderrel vagy petrezselyemmel, kevés sóval és a negyed citrom levével, majd a kihűlt padlizsánt is adjuk hozzá. Lepénykenyérrel fogyasztva igazi autentikus török fogást varázsolhatunk az asztalra.

Bazsalikomos pesztó

Habár a boltokban sokféle pesztót lehet kapni, a házi verzió össze sem hasonlítható azokkal. A hozzávalók ugyan nem olcsóak, de az eredmény nagyon sok pénzt megér. KiElkészítés: főtt spagettivel összekeverve, esetleg kevés parmezánnal A felkockázott hagymát vajon kezdjük el párolni. A megszórva simán elmegy egy önálló ételnek. De zseniális lazac bőrét vágjuk le, a halhúst kockázzuk fel és dobjuk pár szem felszeletelt édes paradicsommal és egy összetépa vajra. Kb. 7-8 perc alatt süssük készre a halkockákat. delt mozzarella golyóval tálalva is.

Adjuk hozzá a krémsajtot, sózzuk, borsozzuk, pár csepp citromlével ízesítsük, és villával törjük össze. Pirítósra kenve Hozzávalók: • 1 nagy csokor bazsalikom fogyasszuk.

• 1 marék reszelt parmezán • fél marék fenyőmag • 3 nagyobb gerezd fokhagyma • néhány löttyintésnyi olívaolaj • só

Elkészítés:

A bazsalikom leveleit lecsipkedjük, és egy mozsárban vagy egy aprító gépben a többi hozzávalóval együtt ös�szepürésítjük. Tradicionálisan mozsárban készítik, úgy sokkal krémesebb eredményt kapunk, én azonban aprítógépben szoktam elkészíteni, mivel sokkal gyorsabb, és így is nagyon finom.

Hozzávalók:

26

• • • • • • •

Joghurtos padlizsán

2 padlizsán 1 nagy doboz görög joghurt 3 gerezd fokhagyma só 5 evőkanál olívaolaj 1 csokor friss korianderzöld vagy petrezselyem negyed citrom leve

2012/2 április

Zöldfűszeres joghurt

Csirkemájpástétom

Itt nincsenek arányok, mindenki maga dönti el, hogy miből és mennyit. Valószínűleg sokan ettetek már ilyet, vagy akár szok- Hozzávalók: • 20 dkg csirkemáj tatok is készíteni, de hogy a többiek se maradjanak le erről a • 5 dkg húsos szalonna zseniális mártogatósról: • 1 fej hagyma Hozzávalók: • 4 evőkanál tej • joghurt • 1 evőkanál kacsazsír (ha nincs, disznózsírt is használ• sok friss zöldfűszer, pl. petrezselyem, rozmaring, zsálya, hatunk) menta • só, bors • néhány gerezd fokhagyma • mustár (ízlés szerint) • kevés só Elkészítés: Elkészítés: A zöldfűszereket és a fokhagymát aprítsuk, keverjük hozzá a A felhevített kacsazsíron alacsony/közepes lángon pijoghurthoz, majd óvatosan sózzuk meg, a fűszerek miatt ugyanis rítsuk meg a felkockázott szalonnát és a hagymát, majd kevesebb sóra lesz szükség, mint általában. Kóstoljuk meg, és ha adjuk hozzá a megtisztított májat, és fedő alatt pároljuk valamit hiányolunk belőle, igazítsunk rajta. kb. 15-20 percig. Szedjük ki a májat a zsiradékkal együtt Egy még ennél is egyszerűbb változata, mikor egy doboz egy mélyebb tálkába, adjuk hozzá a tejet, a mustárt, sóztejfölt összekeverek egy-két gerezd felaprított fokhagymával, zuk, borsozzuk, majd botmixerrel vagy villával törjük ös�sóval és őrölt fehér borssal. Általában hosszúkás csíkokra vágott sze. Kóstoljuk meg, hátha hiányzik belőle valami. Extraként sárgarépát, uborkát, retket mártogatok bele, a tejföl testessége adhatunk hozzá például rozmaringot, kakukkfüvet vagy jól kiegészíti a zöldségek könnyedségét, a joghurthoz azonban kapribogyót, sőt párolás közben kevés fehérborral is feljobban illik a nachos vagy a chips, de erőteljes ízű húsok mellé – önthetjük – ekkor a tejet hagyjuk el. pl. bárány, kecske – is gyakran fogyasztják.

Petra

Lucian Freud, avagy hogy fest aktot egy festő… pláne, ha Freud – és mi köze van a Chelsea FC-hez?

Londonban a National Portrait Gallery-ben nyílt ez év februárjában retrospektív kiállítása a festő Lucian Freudnak (1922-2011). „»A test festője« – mondják egyesek. A tudatalatti és az elfojtott szexuális vágyak feltárójának unokája mi mást festene, ha nem meztelen nőket és férfiakat… és egyébként is mások is festenek aktot, miért pont ő bitorolja ezt a címet?” – gondoltam magamban kissé cinikusan, mielőtt láttam volna a festményeket élőben. Most már másként nézek egy freudra.

Háttere Az egyén vagyis szubjektum [ld. subject: alattvaló, alárendelt, (tan)tárgy stb.] bizonyos értelemben már a születése előtt meghatározott helyet kap a világban családneve miatt, és kérdés nélkül ennek megfelelően valaki alá sorolódik. Egyedül Isten az, aki magát úgy írhatja le: „Vagyok, aki vagyok.” (2Mózes 3,11) Tőle eltekintve már Mózes is úgy van ezzel, mint minden más halandó, aki valakinek a valakije. Halmozottan igaz ez Sigmund Freud unokájára, Lucian Freudra.

Hiszen S. Freud olyannyira pop a pszichológiában, mint Michael Jackson a zenében. Közös vonásaik közé tartozik, hogy rémisztően népszerűek voltak már életükben is, hogy rengetegen feldolgozták 2012/2 április

munkásságukat és furcsa történetek lengik ben egyszerre lehet teher és kiváltság. be magánéletüket. Mindhárom dolog toLucian Freud – Sigmund Freudnak, a vábbhagyományozódott Lucian Freudra, pszichoanalízis atyjának unokája – anyai aki – hogy csak a legutóbbira hozzak pél- ágon német, apai ágon osztrák zsidók dát – a rossz nyelvek szerint két feleségétől született gyermekein túl több tucat Freud-utóddal ajándékozta meg barátnőit és a világot. Sigmund Freud alárendeltjeként Lucian önarcképe 1985-ből a festő érett, expresszívebb korszakából (balra) és fénykép Sigmund Freudról (jobbra) indulni az élet-

27

gyermekeként a családdal ’33-ban, vagyis alig több mint 10 évesen Nagy-Britanniába menekült, ahol letelepedtek, majd állampolgárságot kapott ’39-ben. Munkássága jelenleg Londonban a National Portrait Gallery-ben tekinthető meg időszaki kiállítás formájában.

mesterségbeli tudásról árulkodóan és a mai embert foglalkoztató lélektani aspektusból festeni, ezzel együtt az európai festészet történelmébe is organikusan kapcsolódó életművet létrehozni.

L. Freud munkáin szépen végigkísérhetőek a minden emberre jellemző életstádiumok jellemzői, amit a kiállítás külön, kis Mit festett és hogyan? termekbe helyezett tematikus-kronologikus „Minden önéletrajzi és minden portré.”– egységeivel szemléletesen mutat be. nyilatkozta a festő. Modelljei családtagok, A kezdeti nyugodt, visszafogott ecsetkekollégák, barátok, közéleti személyiségek, zeléstől egy sokkal önállóbb és egyedi úton mint pl. Kate Moss, akit áldott állapotában festett meg, ám a festőre igencsak jellemző módon a szépségéből élő, hivatásos modellről sem tetszetős képet akart festeni. Freud mindig személyesen közelíti meg a képen szereplő embert, ahogyan a tárgyak és a teljes környezet is a személy szolgálatában vannak: „I work from people that interest me and that I care about, in Freud klasszikus vonalrajzú képének („Girl rooms that I live in and know.” – vallotta a with a white dog”) részlete első feleségéről 1950-51-ből (balra) magyarázatot adhat művész.

Nem titkolt szándékom életművéből Herbert Read kritikus kijelentésére, miszeszemezgetve kedvet teremteni magához rint L. F. „az egzisztencializmus Ingres-je” Lucian Freudhoz és általában a kortárs (ld. jobbra: Ingres [ejtsd: engr] egyik női aktjának részlete, 1807) festészethez. Freud ékes példája annak,

Közös vonások L. Freud „Girl with a kitten” c. képének részletén 1947-ből (balra) és a németalföldi reneszánsz festő, Dürer 1498-as önarcképén (jobbra), pl. haj részletezése szálanként

28

hogy nem aközül a kettő közül választhat egy ma működő festő, hogy a régebbi korokban már jól bevált módon az aktuális bútorzatunkhoz passzoló, falra akasztható életképeket (szalonzsáner) fessen vagy a szélesebb közönség számára borzasztóan érthetetlen elvont dolgokba bocsátkozzon egy szűk réteg belső diskurzusaként meghagyva a kortárs művészetet. Napjainkban sokan megkérdőjelezik a festészet létjogosultságát, de azt gondolom, ez az életmű is remekül példázza, hogy a festészet legitim kifejezési forma maradt a mai világban is függetlenül minden technikai fejlődéstől. Lehetséges egyszerre a hagyományos 2012/2 április

megválasztása is tudatos, értelemszerűen tagolt. Idővel leszokik a kezdetben előnyben részesített nagy szemekről, amik a szinte hangsúlytalanul egyenletesen kidolgozott képeken figyelhetők meg, de a diszkréten gazdag színhasználat végig nyomon követhető. Ugyanakkor a szöszölés szeretete, ahogy én látom, munkái során folyamatosan megnyilvánul. A ’40-es évek klasszikusan harmonikus figurái enyhén karikaturisztikus fűszerezéssel ugyanúgy árulkodnak az aprólékosság iránti igényről, mint a későbbi, dúsabb, látszólag gyorsabban kivitelezett, nagyvonalú képein, melyeken a finoman festett minták, a festői padló- vagy a kopott falfelületek azok, ahol kiélhette magát a fő hangsúlyt kapó alakon/alakokon túl.

Kinek érdekes ez?

Az orosz multimilliárdos Roman Abramovics számára biztosan. Ugyanis a valaha legdrágábban eladott olyan festmény, ami még az adott művész élete során kelt el, L. Freud „Benefits Supervisor Sleeping” c. képe, és e festmény büszke tulajdonosáról van szó. Röpke 33,6 millió dollárért jutott hozzá a 151,3 x 219 cm-es, 1995-ben készült műalkotáshoz – magyarul több mint 7 milliárd forintért.

A ruhás képeknél is ugyanaz történik, mint „Benefits Supervisor Sleeping” c. képen látható lemeztelenített, túlsúlyos nőalak ábrázolása esetén. „When I paint clothes I am really painting naked people who are covered in clothes.” – mondja Freud. Célja mindig, hogy a beállítás a páciens számára legyen kényelmes, aki a kanapén fekve tárja fel magát. A hosszú időn keresztül minden nap újra és újra beállított modell után festő művész lényegében akkor is levetkőzteti alanyát, ha az ruhában van – megjegyzem, mindezt végtelen megértéssel teszi. L. Freud képei bensőségesek és véleményem

kimunkált, összetett festészethez ér el, ami jóval lendületesebb, de ugyanúgy hordozza a festő fegyelmezett hozzáállásának jeleit. Érett időszakában a különböző festői minőségeket hihetetlen finom érzékkel differenciálja. Ez a tudatosság kései műveiben sokkal hangosabb eszközökkel nyilvánul meg. A vékonyan és áttetszően megfestett bőr suttogását, ami alatt a lüktető ereket érezni, felváltják a szinte ordítóan vastagon rakott (impasto) felületek.

Azonban gesztusosabb munkáin is megőrzi a következetességet, és tetten érhető az a munkamódszer, amit maga úgy írt le, hogy „maximális erőfeszítéssel és maximális figyelemmel” dolgozik.

Az imént említett traktált, szinte húsos részek kizárólag az akt testfelületén jelennek meg. A kompozíció minden eleme indokoltan különböző ecsetkezelésű, az ecset- Roman Abramovics – a Chelsea csapatának tulaja – 33,6 vonások iránya, az millió dollárért vette meg L. Freud „Benefits Supervisor Sleeping” (’95, olaj, vászon, 151,3 x 219 cm) c. képét ecsetvastagság

szerint nem élnek vissza modelljei érzékelhető kitettségével, de mégiscsak, ha lehet így fogalmazni: a képek empatikusan kurkásznak alanyaik lelkében. Freud birtokolta azt a technikai tudást és érzékenységet, ami lehetővé teszi, hogy ilyen szofisztikált előadásmódban tárja elénk a látványt.

Rengeteg szép kis finomsággal találkozhatunk Lucian Freud festészetében, ami egymással szervesen összefügg, de felületes megközelítéssel is legalábbis izgalmas. Szerintem Lucian Freudban az

„I don’t think my fame made people less interested in my paintings.” a jó, ami nagyapjában: egy bizonyos szinten nagyon könnyen felfogható, az emberek többsége számára érdekes témával foglalkozott: az emberi lélek vizsgálatával; és az emeli a legnagyobbak közé, hogy mindezt olyan rétegzetten tette, hogy a legpopulárisabb szint kielégítésén túl hordoz olyan mélyebb tar-

talmakat is, ami az ínyencek számára is nemcsak, hogy érdekesnek hagyja meg, de kutatásra érdemesnek.

Forrás: „Lucian Freud Portraits” – a NPG katalógusa http://news.bbc.co.uk http://www.metropol.hu/kultura/ http://www.wikipaintings.org/en/lucian-freud

Fülöp

Vigyázat! Harapós kutya!

Manapság akármilyen médiumhoz fordulunk akusztikai élvezetért, nem kis eséllyel belefutunk egy rapperbe, aki látástól vakulásig öltönyt hord, a napszemüvege csak műtét útján választható le, nagyon sok haja van, de nagyon sokan szeretik. Jól áll a szénája, szinte már nem is trendi egy dal, ha ő nincs benne legalább egy kicsit.

Ú

gy sejlik, Kubának a kommunizmuson kívül a híres emberek is kijárnak, Che Guevara, a sebhelyes arcú és most Pitbull.

Akárhogy is veszem, néhány híres ember jószágát leszámítva ő az eddig élt legsikeresebb a fajtájából. Eléggé gyorsan tört fel a semmiből, és nagyon népszerű lett. A neve hallatán elgondolkozunk, hogy vajon honnan kaphatta? Okés, hozzá vagyunk szokva, hogy aki Dél- vagy Közép-Amerikából jön, annak rendszerint van egy beceneve, amit már szinte hivatalos szinten használ. Volt már Kaká, Ronaldinho, Dedé, Hulk, miért is ne lehetne Pitbull is, lehet indokolt a rövidebb név, lévén néhány spanyolajkú ország lakójának több hivatalos neve van, mint a Műkémia Tanszéknek visszadobott jegyzőkönyve. Mint tudhatjuk, ő választotta rapperként ezt a becenevet, az indoklásban a saját eszét egy pitbull eszéhez mérte, nyilatkozta ezt ő. Rábízzuk.

Nem volt éppen szokványosnak mondható fiatalkora, kubai bevándorló családja, kék szeme és fehér bőre miatt kissé ne-

2012/2 április

hézkesen indult be a hőn áhított rapperkarrier az akkori Amerika sikátoraiban; nem volt könnyű dolga, mint annak idején Eminemnek sem. Anyja 16 éves korában páros lábbal rúgta ki a meleg családi fészekből, miután kisfia drogdíler lett, apja „dicső” nyomdokaiba lépve. Ezután lépten-nyomon megfordult számtalan klubban, és ahol csak tudott, megcsillogtatta rapperi tehetségét az érettségi után is. Ez a korszak addig tartott, míg Lil Jon egy albumszámához a közreműködését kérte 2002-ben. 2004-ben szerződést kötött a TVT Records lemezkiadóval, akik 3 albumát adták ki, majd később a J Recordsnál alkotott tovább. 2009-ben egy neves díjat kapott a Billboard Latin Music Awardson – és mi körülbelül itt csatlakozunk be, illetve Mr. Világszerte itt robban be az életünkbe slágereivel. Először csak két számot hallunk a rádióból meg a szórakozóhelyeken, az „I Know You Want Me”, illetve a „Hotel Room Service” dübörög a füleinkben még másnap reggel is. Szerencsére nem kell sokat törnünk általában a fejünket, hogy a számok miről is szólhatnak, Pit nem bonyolítja túl: csajok, pia, buli. Innentől kezdve számtalan műve sláger lett, sorra ömlöttek a diszkó hangfalaiból újabb és újabb Pitbull remeklések, jött a „Hey Baby” T-Painnel, a „Shut It Down” Akonnel, a „Give Me Everything” Ne-Yoval és Afrojackkel, majd a „Rain Over Me” Marc Anthonyval, az „On The Floor” J. Lo-val,

és nemrég jelent meg az „International Love” Chris Brownnal. Be kell látni, ezek a dalok mind nagyon jellemző résztvevői a mai partiknak. Barátunknak, aki mellesleg 31 éves és 177 cm – mondjuk úgy – nem meglepő módon nincs még felesége, és gyerekéről sem számolt még be a média, mivel a hasonló nagyágyúkhoz hasonlóan csak akkor nem bulizik, amikor albumot készít vagy turnézik. Magyarán: mindig bulizik. Dundikához hasonlóan ő is azzal keresi kenyerét, amiben a legjobb, csak mondjuk kettőjük esetében ez a két dolog nem fedi egymást. Vagy nem mindig. Nyilván ő sem alkot kicsiben, van már saját vodkamárkája, a Voli, saját kiadója és orrba-szájba ír alá sokakkal szponzori szerződést, így a Kodakkal, a Buddal, vagy épp a Dr Pepper üdítővel. A végkimerülésen túl emellett saját spanyol nyelvű (!) kábelcsatornája van Floridában, mivel ugye perfektül beszél spanyolul is a jenki mellett, fel-fel bukkan egy-két filmben is mellékszereplőként, és jótékonykodik is, ami Amerikában eléggé trendi. Ha legközelebb beülünk a moziba, és azon kapjuk magunkat, hogy olyan rap szól, amiben kb. 3-4 másodpercenként vált egy csávó angol nyelvről gringóra, ne csodálkozzunk, mivel a mai napig több mint 23 filmben használták fel betétdalait.

Nemrég jelent meg a legújabb albuma, a Planet Pit, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk, tényleg igazi topslágereket sikerült összekomponálni. Mondjuk volt ideje gondolkozni rajtuk. Neki nem kell készülnie Sziltan ZH-ra.

Jazzy

29

R-hely Középkorú Fradi szurkoló készülődik az esti meccsre. Felveszi a zöld-fehér csíkos gatyáját, a zöld-fehér csíkos zokniját, a zöld-fehér csíkos trikóját. Nézi ezt szomorúan a felesége és megszólal: - Hát apukám, ahogy én így téged elnézlek, te már jobban szereted nálam a Fradit.

Mire a férj halkan: - Hát anyukám, ahogy én meg így téged elnézlek, lassan már az Újpestet is.

A cápamama tanítja a kis cápát vadászni. Odaúsznak egy strandhoz, nézik a fürdőzőket, majd a mama így szól: - Először megközelíted, és két kört teszel meg körülötte. Aztán kicsit közelebb mész, egy picit beleharapsz, majd egy kicsit eltávolodsz. Újra megközelíted, a farkaddal megcsapod, hogy repüljön egy jó nagyot. Na, ezután rárontasz és elkapod.

- De minek annyi időt vesztegetni, mikor rögtön meg is ehetem?

- Hát... éppen lehet úgy is, de akkor a kakit is megeszed!

- Lépjenek elő, akik szeretik a zenét! - Kiabál az őrmester a felsorakozott katonáknak. Hatan kilépnek a sorból. - Mit kell énekelni? - kérdezi az egyikük. - Semmit sem. Átviszik a tiszti klubba a zongorát.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben: Ne haragudjon aranyoskám, de megmondaná, merre találom a negyvenegyes parcella, harmincnégyes sírt? - Höhö, ezt bírom... Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza...

Áll az öreg székely az út mentén és stoppol. Arra jön egy újgazdag román az 500-as Mercijével, megáll és felveszi. Az öreg székely beül az első ülésre, és megilletődve nézegeti a számára ismeretlen dolgokat a műszerfalon, majd elkezd kérdezősködni: - Mondja, ez itt micsoda?

- Ez egy rádiós CD-magnó - feleli a vezető.

- És ez?

- Ez egy beépített színes TV. - Hát ez itten, micsoda? - kérdezi az öreg - Ez egy műholdas helymeghatározó műszer.

Az öreg hümmög egyet, majd azt mondja: - Hát az a csillag ott elől a motorháztetőn mire jó?

Na, megtréfálom az öreg parasztot - gondolja a román - és így szól: - Hát bátyám, az egy különleges célzókészülék. Ha valakit el akarok trafálni, csak belenézek a készülékbe, és ha benne látom az illetőt, már rendben is van a dolog.

Látja ott azt a biciklistát? Most beveszem a célzókészülékbe, gázt adok és már annyi is neki - azzal az utolsó pillanatban finoman elhúzza a kormányt, és kikerüli a biciklistát.

Belenézve a visszapillantó tükörbe, rémülten látja, hogy a biciklista felbukva, élettelenül fekszik az út jobb oldalán. Megszólal az öreg székely: - Hát, cseszheti kend azt a híres célzókészülékét! Maga a büdös életben el nem trafálta volna azt a biciklistát, ha én nem nyitom ki a kocsi ajtaját!

Két fickó iszogat egy felhőkarcoló A férj és a feleség veszekszik. Végül 100. emeleti bárjában.

Az egyik azt mondja: Tudtad, hogy itt a feleség azt mondja: - Te győztél. Ma a tiéd az utolsó szó. akkora a turbulencia, hogy ha kiugranál az ablakon, az egyből visszarepítene?

Kérj bocsánatot!

Másik: Ezt nem hiszem el! Mutasd meg…

Csávó feláll és kiugrik, de egyből Apa: - Mondd, kisfiam, miért tettél vissza is repül a bárba. békát a nővéred ágyába?

Másik: Ezt ki kell próbálnom…

Gyerek: - Mert nem találtam pókot, Kiugrik, lezuhan, meghal. apa.

Kannibálok szigete felett elkezd zuhanni egy repülő. A kannibálok elkezdik fenni a fogukat: -Mmmm, én egy olaszt szeretnék! - mondja az egyik - Finom zsíros a húsa! - Mmmm, én egy németet szeretnék! - mondja a másik - Csupa egészség!

- Mmmm, én egy magyar kőművest szeretnék! - mondja a harmadik - Nem is tudjátok, mekkora mája van!

Férj a feleségnek: - Drágám, én ebben a házasságban váltam emberré!

- Miért, kedvesem?

- Miért nem megy a róka tavasszal - Mert egy állat voltam, mikor elvettelek. az erdőbe?

- Mert már ott van.

Bánatos feleség megy haza, újságolja a férjének: - Drágám, van egy jó és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?

- Kezdd a jóval.

- Működött a légzsák...

Miért rossz az Otto-motor? ???

Mert már az első üteme szívás.

- Szörnyű dolgot látok! - mondja sejtelmesen a jósnő -A kártya szerint a kedves férje pár napon belül meg fog halni.

- Azt már tudom. Engem csak az érdekel, hogy felmentenek-e?

A mézeshetek után normál kerékvágásba terelődik az élet. Egyik nap megy haza a férj, és azt látja, hogy a felesége a lépcsőn ül és keservesen sírdogál.

- Mi történt? - kérdi tőle.

- Jaj, úgy szégyellem magam! Finom vacsorát főztem neked, de a kutya mind megette.

A férj összeráncolja a szemöldökét: - Cseppet se búsulj! Ha megdöglene, majd veszünk egy másikat!

30

Pultos odaszól: Superman, te mekkora szemét vagy, ha iszol!

2012/1 február-március