6. ábra. A rilmenidin és atenolol kezelés hatása az intima-media vastagságra (30)
7. ábra. A rilmenidin és atenolol kezelés hatása az endothel eredetű vazodilatációra (30) Metabolikus szindrómás elhízott betegekben azonos mértékű vérnyomáscsökkenés mellett a rilmenidin az amlodipinhez képest is szignifikánsan csökkentette az éhomi és posztprandiális vércukor-értékeket, és javította az inzulinrezisztenciát (31). Az elhízással társuló szimpatikus túlsúly patomechanizmusa szempontjából is kiemelendő, hogy rilmenidin kezelés hatására a leptinszint csökkenését és a plazma adiponektinszint jelentős emelkedését is kimutatták (32). Dupuy és mtsai igazolták, hogy a rilmenidin az ACE-gátló kezeléssel azonos mértékű mikroalbuminuria csökkenést eredményez (33); ezt követően pedig hazai vizsgálatban is beszámoltak a rilmenidin kezelés kedvező hatásáról krónikus veseelégtelenségben szenvedő hipertóniás betegekben (34). A krónikus veseelégtelenség prognózisa szempontjából kiemelendő, hogy a rilmenidin az ACEgátlókhoz hasonló mértékben csökkenti a balkamra hipertrófiát, és experimentális adatok alapján a balkamra hipertrófia mérséklésétől függetlenül is csökkenti a centrális mechanizmusú kamrai ritmuszavarok előfordulását (35,36). További előnye, hogy a vérnyomás-variabilitás csökkentésén túl fokozza a baroreflex-érzékenységet, és mérsékli a szívfrekvencia variabilitás beszűkülését (37,38). Gyakorlati szempontból fontos, hogy a rilmenidin 90 %-ban a vesén keresztül választódik ki, ezért veseelégtelenségben a dózis csökkentése szükséges.
74