Issuu on Google+

T Ăźk r Ăś t

ta r t o k

P a l a s o v s z k y n a k

T Ăźk r Ăś t

ta r t o k

P a l a s o v s z k y n a k

Hangyás Gergely – MOME – 2011 Kötötte: Masterpiece Packaging & Binding Készült 1 példányban, e kötet az 1. számozott darab.

Tartalom használati útmutató Legyen szíves keresse meg a közös jelzéseket, hogy teljessé váljon a kép.

Pal a sovszk y Ödön, m aga

A m ű v é s z e l h ű ly ü lt

A manifesz t um – 192 2

K i á lt v á n y a tömegek k u l ú r j á é r t

a m ű v é s z etet a tömegek á h i t a t a te r emtette

A p i r o s bo ly g ó l á z a i

N é h á n y k é r d é s t tettek f ö l n ekem . E z ek r e s z e r et n é k v á l a s z o l n i .

P a m f l et i d e á l j a i tok e l l e n a j obb é l et é r t

Opál Himnusz

Palasovszky Ödön (maga)

volt a kerttervezésnek, hanem egyenesen

A magyar irodalomban–költészetben az

sérletező avantgardistáinak, sok mindenben

avantgárd törekvéseket, kísérleteket, érett

különbözve Kassáktól és körétől, különbözve

élvezte a kertészmunkákat. Nemigen lehetett

és nemzedékekre ható eredményeket min-

egymástól is. Igen egyéni arculatú költői előbb

megállapítani, hol van az igazi betegség és

denekelőtt Kassák Lajos neve, szakadatlanul

húszas éveinknek, majd hosszú kényszerű

a hipohondria határa. Mert a betegségek tu-

fejlődve formálódó művészetszemlélete és

háttérbe szorulás után hatvanas–hetvenes

datával ugyanolyan élvezettel játszott el, mint a legmeghökkentőbb szóképekkel és nyelvtani

életművének egésze jelenti. XX. századbeli

éveinknek: Palasovszky Ödön és Tamkó Sirató

modern és látványosan modernista művé-

Károly. Palasovszky korábban született és

alakzatokkal. Ha pedig fel akarnók sorolni, mi

szeti törekvéseinknek ő a prófétája, apostola,

később is halt meg. Nyolcvanegy évet élt: 23

mindenben volt szakember, akkor legalább

klasszikussá kristályosodó irodalmi–iro-

éves korában már irodalmi feltűnést keltett

ezeket az élethivatásokat és foglalkozásokat

dalomelméleti kifejezője és főleg költője (de

„Új művészetet!” című kiáltványával (amelyet

kellene említenünk: költő, esztéta, színházi

festője is). Mellette, jórészt hatására, de

az avantgárd esztétika kitűnő elmélkedőjével,

rendező, színházszervező, koreográfus,

egyben–másban ellenére is különböző „izmu-

Hevesy Istvánnal együtt írt), és 81. életévében

színész, táncos, keramikus, kertész

sokkal” izgatottan kísérletező nemzedékek

még új, érdekes tanulmányt közölt a színház-

és kerttervező. De ha rákényszerült a fizikai

nőnek fel. Akad közöttük jelentékeny költő

művészet időszerű problémáiról.

munkára, mindig kiderült, hogy rendkívüli

is. Számosan az ő köreikben indulnak, hogy

Életútja és érdeklődési köre felettébb vál-

a kézügyessége és kifogástalan a testi ereje. Mindehhez jó megjelenésű, elegánsan

idővel visszakanyarodjanak a klasszikus

tozatos. Világéletében valamiféle betegséggel

örökségek formavilágához, de ezek is ma-

küszködött. Ha őt hallgatta az ember, hol

karcsú, kifejezetten szép férfi volt még

gukkal viszik tovább az avantgárd indítta-

tüdőbetegnek, hol vészes vérszegénynek, hol

idős korában is. Szerette nagyon a nőket,

tás forma- és képgazdagító beoltottságát.

neuraszténiásnak, máskor gyomorsavasnak,

valamennyit, a női nembe volt szerelmes. És

József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc,

de olykor savhiányosnak mondotta magát.

persze a nők is nagyon szerették. A szavait

Illyés Gyula, Vas István klasszikussá érett

Élete folyamán mindegyik korszakában gyak-

is, kellemes–szellemes csevegését, kultúráját.

költészetét igazán csak a kezdeti avantgárd

ran volt kórházakban, szanatóriumokban,

Élvezte a mértékkel ivott szeszes italokat,

üdvös fertőzöttségének tudomásulvételével

miközben akrobatikusan művelte a mozgás-

a különböző aromájú külföldi cigarettákat,

lehet megérteni. Kassák mögött és a főala-

művészetet, amelynek nemcsak szakembere,

még azt is élvezte, hogy – szerinte – az alkohol

kokká felnövő utódok mellett alighanem két

hanem olykor tanára is volt. Néhány évig

is, nikotin is halálos méreg számára.

olyan jelentékeny költőnk nevét említhetjük,

kényszerű megélhetési okokból termelő-

akik mindvégig megmaradtak újabb formák,

szövetkezetben kitűnően tudott ásó–kapáló

újabb verseskönyvével nemcsak feltűnést, de

stíluslehetőségek, nyelvi meglepetések kí-

földmunkát végezni; nemcsak szakembere

némiképpen botrányt is okozott az irodalmi

De mindennél jobban élvezte, hogy minden

úgy akart írni, ahogy senki más. Ezért azután Horthyék hivatalos irodalma kommunistának tekintette, a kommunisták dekadens polgárnak, Kassákék anarchistának, a polgári esztéták értelmetlen dadaistának, a dadaisták értelmet és ésszerűséget igénylő kispolgárnak. A Nyugat köre különcködő dilettánsnak tartotta, a különcködések kedvelői idillikus ábrándok kergetőjének. De valamennyien olvasták, botránkoztak, és valamelyest mégis elismerték, hogy nem hasonlít senki máshoz. Annyi bizonyos, hogy jó ideig senkinek sem kellett Palasovszky, a költő és a mozdulatművészetnek meg a színháznak a szakembere. életben. Ezek a verseskötetek valójában nem

Hát ha nem, akkor vannak egyéb utak. Jött

versek gyűjteményei voltak, hanem olyan köl-

a kerámia, meg a virágkertészet. A háború

tői szövegeknek, amelyeket „szabad versek”-

után pedig a „szoc.–reál” jobban idegenke-

nek szokás nevezni, és valójában mint harma-

dett tőle, mint a Horthy–kor irodalma. Hát ha

dik szöveg–minőség középhelyet foglalnak el a

nem, akkor nem. Tud ő szántani, vetni, aratni

vers és a lírai hangütésű próza között. Lehet

is. Lett tehát termelőszövetkezeti dolgo-

lelkesedni értük, lehet idegenkedni tőlük, de

zó, azután mégis inkább kertész, ha lehet,

nem vitatható, hogy nyelvezetük, hanglejté-

akkor keramikus. És lám a hatvanas években

sük, hangulatviláguk elejétől végig sajátos

újra felfedezték, hogy volt valami abban az

hangulatok hordozója, a korai „Őz–biblia”

avantgárdban, és az örökké haldoklót játszó

szelídségétől a botránkoztató „Punalua” és

Palasovszky még mindig jó egészségben él.

a „Karmazsin” című kötetek lázongásain át a

És egyszerre megjelent „A fürdő Zsuzsanna”

több évtizedes kényszerű hallgatás után csak

című költeménye, ez a finoman erotikus láto-

1977–ben (78 éves korában) megjelent „Opál

más, amellyel úgy belépett újra az élő költé-

himnuszok” életet összegező megbékéléséig.

szetbe, hogy hamarosan Graves–díjat kapott

Ezekben a múló évtizedekben volt olykor

érte. Ha egy antológiában a korai „Őz–biblia”

a költészet előterében, volt a szürke háttér-

valamelyik része, a húszas korszakából „A

ben, idővel újra felfedezték. És amikor éppen

vérbélű tintatartó” és ez „A fürdő Zsuzsanna”

nem volt fontos költő, akkor volt színház- és

jelezné jelenlétét költészetünkben, költői arc-

szavalókórus–szervező és –rendező. Ha

képét hitelesen örökítené meg költészetünk

kiesett az egész irodalmi–színházi életből,

képcsarnokában.

akkor volt tanár a nevezetes Madzsar Alice– féle mozgásművészeti iskolában. Ha tanár se lehetett, akkor volt fizikai munkás hol szántóföldeken, hol virágkertészetben. Hanem amikor rákapott a kerámiaművészetre, még az égetőkemencék technikájának is tudósa lett. Közben azonban mindig költő volt, aki olyat és

A művész elhülyült az akadémiákon és az örömlányok ágyán. A művész nem tud semmi csodát. A művész fehér liliomot szagolgat a kokottok üvegházaiban és saját képmásában kéjeleg. A buták pedig így szólanak: Íme, a művész szíve liliomos edény.

Manifesztum 1922

Le a csendélettel a dekorációval a szép lelkek macskazenéjével a művésszel mert eladta magát a hedonizmus cifra penészvirágaival

Le a művésszel, mert eladta magát.

Uj csodákat a piacokra, uj mitoszokat a hirde-

Le a csendélettel.

tőtáblákra, uj viziókat a falakra, uj kórusokat

Le a dekorációval.

és uj tragédiát várunk a tereken.

Le a széplelkek macskazenéjével. Le a hedonizmus cifra penészvirágaival.

A művészetet a tömegek áhitata teremtette,

Áhitatos nagy művészetet a millióknak.

de a művészet nem tud már semmi csodát. A

A felszabadult ember művészetét.

művészet a kolbászgyárosok függőkerteinek

Ki az utcára a tömegek elé.

ékessége. A művészet déligyümölcs művelt naccságák számára, kókuszdió, örök szépség és krinolin. A művészet a rojtos nadrágu adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban. A művészet a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje. Uj mitoszok jövendőlését várjuk, de a művészet nem tud semmi csodát, a művészet már nem a tömegek egybeforrt áhitata, a művészet elrohadt. A világ epilepsziáját hordjuk a csontjainkban, a homlokunkon az őrültek bélyege, de a művésznek nem fáj az ember pusztulása, a művész nem sikoltja a tragédiát, hanem fehér liliomokat szagolgat a dámák üvegházaiban és szerenádokat okádik a holdvilág alá. Mi a megváltókért imádkozunk, de a művész nem kiáltja a tereken az ujisten nevét. Uj mitoszok jövendőlését várjuk, de a költő felült az elefántcsonttoronyba és cifra verset farag, a próféta álarcában dicsőséget rikolt magának és a buták tömjénjével illatositja magát. A festő nem az uj mitoszokat jelenteti meg a házak falán, hanem a dajkamesék puffadt mumiáit keni a tenyérnyi papirosokra, a festő felveszi a fotográfusok kenyerét, olyan élethűen ábrázolja a konflislovakat és a hentesek óraláncát. A muzsikus mámort fütyöl a telehasu nagybátyámnak a karneválokon és a világ üdvösségére macskazenét, barkarollát andalog az orfeumokban, a cirkuszban bukfencezik a kopasz férjek hűtlenségének tréfás és szomoru történetében és a kokottok csalafintaságát hirszteli, akik ebbe a kirakatba járnak magukat mutogatni. De a nagyszakállúak mélyen meghajolva kiáltják: a művészet az ember temploma! És próféta a művész! A művész elhülyült az akadémiákon és az örömlányok ágyán. A művész nem tud semmi csodát. A művész fehér liliomot szagolgat a kokottok üvegházaiban és saját képmásában kéjeleg. A buták pedig így szólanak: Íme, a művész szíve liliomos edény.

KIÁLTVÁNY A TÖME-

A művész eladta magát, íme lampionokkal

és amit hiszünk:

díszíti a halárusok függőkertjeit. A művész eladta magát, mert nem fáj neki az ember

az új szűzebb és teljesebb stációk látomását.

sorsa, hanem rózsalugast épít a félszűzeknek és a szalámigyárosok dicsőségére csinál

A művészetet a tömegek áhitata teremtette

dekorációt. A szalámigyárosok kara pedig így

és vissza kell adni a tömegeknek.

köszönti: Üdvözlégy igaz művész! Ha a művészet milliók szemeláttára és Ez a művészet nem kell,

fülehallatára sikolt a tereken, akkor az új kultúra becsületes és fanatikus ereje lesz. Akkor

mert elrohadt. Nem kell, mert nem forraszt-

nem lesz többet önmagáért való hitvány

ja egybe nagy áhitatban a tömegek millióit,

gyönyörűség, mint a mandarinnak

hogy az élet új értelmére nevelje és igazabb

a vakbele. Nem lesz puha dekoráció, szép

kultúrák stációja felé hajtsa. Nem kell ez a

lelkek szájöblögetése félszűzek buta mámora.

művészet, mert nem a tömegeké, de ne is

Nem lesz ötpercentes léleknemesitőszer

legyen. Ez a szalonok cifra penészvirága és

olyanok számára, akik érettségit tettek. Nem

tisztátalan mámora. De még ennek is ostoba,

lesz öregurak sakkjátéka, esztétikai bukfenc

mert más–más cafranggal ezerszer önmagát

és penészvirág. Nem lesznek többet finom

kérődzi meg, pedig még az ökör is más füvet

szonettek, otrombául kigyalult balladák és

kérődzik minden este.

dohos regények. Nem lesznek ostoba portrék,

Pusztuljon a művész,

nyok, amelyekből régen kisétált az áhitat.

csendéletek, nem lesznek cifra mázolmáNem lesznek ostoba szobrok az urlovasok

GEK ÚJ

ha elrohadt és eladta magát. Az aki helyére

örök életéért és nem lesznek nyavalyás

lép, nem bálvány és nem lakik elefántcsont-

szerenádok. De lesz tömegáhitat sez az áhitat

toronyban, nem holdkóros trubadúr aki

odaparancsolja

szeretője anyajegyéről énekel. az uj igéket a hirdetőtáblákra, az uj viziokat Az új művész kilép a piacokra, és a kultúra új

a falakra: az uj mitoszokat az arénákra: az uj

stációját hirdeti a tömegeknek.

kórusokat a piacokra.

Ez nem ír szép könyveket a művelt családok

Az uj művész próféta lesz, akinek nincs neve.

asztalára, ez falragaszokon kiáltja az élet új értelmét: a fölszabadult egyszerűséget

KULTÚRÁ-

egybeforrt áhitat csodáit. Az új művész nem

Az uj művészet a tömegek áhitatában diktálja

festi Pali bácsit szalmakalapban és nem bosz-

a szüzebb és igazabb élet értelmét, hogy a tö-

tonozó városatyát farag promenádon, ő az új

megek eggyéforrt áhitatát ujabb és teljesebb

értelmű élet nagyszerű vízióit mázolja

kulturák stációja felé hajtsa.

a falakra a tereken. Az új művész nem andalog a piszkos orfeumokban és nem furulyáz mámort a félszűzeknek a koncertek ablaktalan szobáiban, hanem az uj ember vallásos kórusát vezeti a szabad ég alatt ezrek fülehallatára. Az új művész nem a kokottok mutatványos bódéiban handabandázik, hanem a függőkertes cicomás kultúrák ezerszer visszatérő tragédiáját kiáltja és az új fajzatért vívódó

JÁ-

Az uj művészet neve áhitat.

a fölszabadult tisztaságot, a munkát és az

ember sorsát és a korlátlan, egyszerű ember őszinte mozdulataival szuggerálja az anyák és szeretők új mítoszát és a megváltók új mítoszát és még ezer új mítoszt

A művészetet a tömegek áhitata teremtette

A művészet nem tud semmi csodát A művészet a kolbászgyárosok függőkerteinek ékessége A művészet a déligyümölcs művelt naccságák számára kókuszdió, örök szépség és krinolin A művészet a rojtos nadrágú adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban A művészet a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje Új mítoszok jövendölését vaárjuk.

A piros bolygó lázai

Ki tet te lábát a piros bolygóra? micsoda

Ez az aki az istent megharapta ez az aki

Mit üvöltenek odaát a korgó gyomrok:

melegség közeledik!

dicsérte a tolvajokat ez az aki leköpte

A munka szenny a munka gyalázat a munka

Meggyulladt utakon megyünk

a mi méltóságunkat ez az aki fölmetszet te

piszok!

Ez már a piros bolygó láza.

a pompás gyomrainkat hogy a fürészport

Nohát mostan majd meglátjátok az igazi

Szeret tek engem?

meggyújtsa bennünk

produkciót

Házaitok szétnyíltak és lemaradtak az utak

Tiporjátok el a fejét!

Meglátjátok elszabadult testeitekből micsoda

mentén, látjátok a papírból kivágot t betlehe-

Ez az aki nevet te a törvényt, ez az aki a kará-

erők kelnek útra!

mek már egészen megszenesedtek.

csonyt elvet te tőlünk

Hisztériádban szenzációk, neuraszténiád-

Érzitek milyen meleg van it t?

Ez az aki akarta hogy dollárkirályok keble

ban energiák!

Hát persze

alat t tigrisek becsukják torkukat és mikor

Mi viseljük a munka másik arcát:

Bizony nagy volt a sírás tegnap amikor

jön a szép tavasz pirosan doromboljanak

Fiatal mechanizmusok mozdulnak bennünk

útrakeltünk

tifelétek,

a piros bolygó lázaiban!

Anyácskátok telezokogta zsebkendőjét

Tiporjátok el a fejét!

Drága fiúk

férjek sikongva túrták föl a hideg ágyat mun-

Tépjétek ki gonosz nyelvét mellyel fiainkat

A cédák kiszopták belőlük az igazságot

kaadók szörnyen kiáltoztak!

megbabonázta, furjátok ki a szemét mellyel

a cédák mítoszokat csiklandoztak belénk,

Csak nem szomorkodtok ti is?

megrontot ta a lányainkat.

Sokat fizet tünk mégse volt ízük,

Azt hit tétek ez már it t a Kánaán, ojjé hisz oda

Ássátok ki a szivét

De most úgy kígyózunk egymás fölé úgy

el se érünk:

Tűz megégesse viz benyelje mert még holtan

taszítjuk széjjel derekunkat ahogy azelőt t

A piros bolygó fájdalom!

is elveszejt minket!

sose tudtuk.

Lehetet t volna öröm is, de apáitok így

Ne féljetek hiszen it t vagyok!

Gyere kedves ha akarod az élet másik felét,

akarták.

Gyere kedves ha akarod az élet másik felét.

most én tanítlak szeretni benneteket.

Látjátok–e azt a fiút aki most a puskák elé áll?

Istenem milyen nyomorultak voltunk, ebből

Mert mi a ti bárgyú szerelmetek mi ez ahhoz

az én vagyok.

muszáj hogy egy nagyon jó legyen.

amit én tudok?

Látjátok–e azt a hulllát aki ot t a magasban

Meggyulladt utakon menjetek, elétek melegí-

Gyere kedves

ingáz? az is én vagyok.

tem a lábaimat.

Papjaitok és költőitek elmállanak izzó tenye-

Halljátok az aggastyánokat? a matrónák

Megmutatjuk a hegeinket, ne sikoltsatok,

reitekben, ágyaitok lassan fölemelkednek és

szörnyen átkozódnak:

ugye rémes?

elszabadulnak alólatok.

Nézz oda kedves

Bizony szeretni fájdalom!

Valaki ide–oda jár valami nagy fényességet

Gyűlölni könnyű gyűlölni jó szörnyen megta-

cipel

nultunk

Látod akivel találkozik akinek a kezét meg-

De jaj szeretni fájdalom csonka véres kap-

fogja, mindenki emgforródsodik,

csainkkal, míg az új relációkba eljutunk.

Látjátok ez volt az én szeretőm egyedül az

Gyere kedves

enyém odaát

Odaát kifúrják a szemeinket megnyúznak

Mikor kitolták a szemeimet, az ő szemei

szépen és megégetnek elevenen,

nőt tek belém

Édesapánk áll a kemencénél!

Nézzétek hogy világít a lábanyoma.

Ne sikolts ne sikolts

Fiúk és lányok én nektek adom ezt az as�-

Hiszen nem ez a tűz éget minket, hanem

szonyt.

a piros bolygó láza!

Mert az én asszonyom nem az enyém az én

Gyere kedves

asszonyom a tiétek És én se vagyok az övé Én is a tiétek vagyok. Most én tanítlak szeretni benneteket. Ugye azt mondtam nincs szeretet Csak harc harc harc jégkorszaktól jégkorszakig, Mű–szívek aszpik–szívek krisztálycukor– szívek Most én tanítlak szeretni benneteket. Közeledik felénk a piros bolygó közeledik a másik reláció a nomádok jó közössége. Ne sírj édes. Olyan nagyon fáj?

Néhány kérdést tettek

Ezekre szeretnék vála Első kérdés:

Második kérdés:

Harmadik kérdés:

Mi indított minket, egykori fiatalokat egy fél

Miről folyt a vita? Miről is vitáztunk mi akkori

Hogy a színpadtól, az írótól, a rendezőtől mit

évszázaddal ezelőtt arra, hogy versekkel,

pápákkal, cézárokkal, színházigazgatókkal és

is vártunk?

táncokkal, színházakkal dúljuk föl a világot –

cenzorokkal? Erre tulajdonképpen válaszoltam. Azt szeret-

és kihívjuk magunk ellen a sors haragját? Miről? Például, hogy mia a fontosabb: a kő Mondhatnám azt, hogy művészek voltunk,

vagy a malter.

Hanem: előadtunk mi egy drámát, ahol a jele-

Mi azt mondtuk, hogy a kő. Ők: hogy a malter.

lipeket tépjen föl a publikumban. A színésztől,

A kő! A malter! A malter! A kő! – erről folyt

hogy szaggasson le magáról minden sallangot

a vita. Erről is.

hőshöz: „A mi fájdalmunk parancsolt ide téged.

Azután: sokan azt mondották, hogy a világ kész. Nem szabad hozzányúlni. Mi úgy gondoltuk, hogy a világ még nincs lezárva. Az ember

Nos, mi, akkori fiatalok, mindnyájan hallottuk

állt színházunk érdeklődésének középpontjá-

ezt a szózatot, mindannyian hallottuk ezt

ban. De mi úgy tudtuk, hogy az ember változó

a hangot. És ez az igazság másik fele.

és fogja kézen az embereket, segítsen nekik, hogy kiléphessenek önmagukból.

netek során egy kilép a népből, és így szól a Teljesítsd, amit rendelt számodra a pillanat.”

kovász legyen. Az írótól azt vártuk, hogy törje föl a keserű magokat. A rendezőtől, hogy zsi-

és meg akartunk nyilatkozni. De ez csak az igazság egyik fele.

tük volna, hogy a színház amolyan erjesztő

valami. Hogy az ember sincs még befejezve. Még lehet új színekkel dúsítani. Innen, a színpadról is. Színekkel, feszültségekkel. A szemét is lehet még egy kicsit jobban kinyitni. Hogy lehet még új fényt adni az emberi törekvéseknek. Szóval: nem az ember és a világ érdekelt minket, hanem a „változó ember” – a „ változó világ” dolgai közt. Ezt nem szerették. Ezért haragudtak.

tettek föl nekem.

aszolni. Negyedik kérdés:

Utolsó kérdés:

Mit hagyunk örökül az utókorra?

Hogyan tudtuk a Lényegretörő Színházat megvalósítani, rendőrkardok és csendőr-

Azt nem tudom. Az ember egyszer csak azon

szuronyok ellen, majd meg a dogmatizmus és

veszi magát észre, hogy nincs már semmije.

sematizmus hétfejű sárkányai ellen?

Hogy mit szerettünk volna örökül hagyni

A felelet egyszerű.

a fiatalokra? Sok mindent. A kísérlet elvét és a kezdeményezés kivívott jogát. A lényeg és

Van a növénynek egy tulajdonsága, a helio-

a nagyság keresését. Az egész dolgoknak, az

tropizmus. Vagyis hogy a fény felé fordul. Mi

összetéveszthetetlen dolgoknak szeretetét.

hittünk benne, hogy ez a tulajdonság megvan

A szembenézéseket. A fantáziát. A merészsé-

az emberben is.

get. A meredekséget. Ilyesmiket.

Pamflet ideáljaitok ellen a jobb életért

Szívem szivecském elvtársaim! Apánk

Szeretitek Fordot az elnökjelöltet, mozgó

hazudott testvéreink hazudtak mindnyájan

munkapadjaival és szívének páfrányaival.

gamáslisan megindult a lépcsőházak bárok és templomtornyok spirálisában, a vastag Harkabuszt aki virágot tépett a Rathaus–

betegek vagyunk! Szeretitek a házassági szerződéseket,

Parkban és felírta a telefonfülkék falaira:

Ti szeretitek Lizi nénit aki virágot visz

melyek Jézuskával tartanak rokonságot:

ő a legdrágább a legdrágább! és mindenki

a temetőbe

Mancika gyöngyvirággal indul az esküvőre.

segédkezett neki aki törékeny volt, és közös pohárból ivott a melankólikus csótányokkal.

Szeretitek a kocsisokat ők egy káromkodás-

Szeretitek Pepi bácsit! neki bariton hangja

ban megenyhülnek!

van, és ismeri a társadalom parancsait ,

Szeretitek a jó szülét, bizony könnyezve

Szeretitek az angora macskákat, ők májjal és

de igazad van Papi bácsi mért ne járnál te

kaláccsal vigasztalják magukat és tulipános

automolilon!

ládák tetején megtalálták az összes problémák megoldását.

mondá: Klárikám édes ne engedj a sátán csábításainak mégha olyan szép volna is az ördög

Szeretitek a mozirendezőket akik hatvan

mint maga Harry Liedtke, gondolj anyádra aki

méter magasra építették a Notre Dame–ot

tisztességel nevelt!

hirdették hogy a szegény ember legszebb

Szeretitek a mérnököket akik elfelejtették

kén fölvirágoztatták a kokaint.

erénye a béketűrés és Los Angeles környé-

Szeretitek a humanistákat: „be szépen fütyül a kismadárka! ki ruházza a mezők liliomát? Üdvözlégy ökör üdvözlégy tehén üdvözlégy elsőrendű marha, tégedet

a higiénikus városok tervét. Szeretitek a zseniket! ők próféták ők ihle-

énekellek romantikus lendületű gumisarkai-

tükben majd vizet majd tüzet kiáltottak és

mon mikor pipacskoszorús fejeddel

dülettel odaadta magát a bankfiúnak, Rodin

akkor jött Napoleon és mondá a hadsegédnek:

a trösztök vágóhídjain megállsz mint hajdan

lebegett, a szeme előtt.

fogja föl utolsó sóhajomat ez legyen jutalma

az áldozóhelyek fölött!”

Szeretitek Médikét: mikor forradalmi len-

szolgálataiért! és ebben minden apokalipszis Szeretitek Bimbulát aki elárasztotta a földet

elszenderült.

napsugárral, ő és barátai nemes lelketekre apellálnak.

Szeretitek a vastag Harkabuszt aki negyven éves korában fehér mellényben és

Opál himnusz Állj meg. Állj meg és kiálts. Kiáltsd ki ami benned lakik. Ne félj. Ami űz, ami hajt – ami felé törtetsz, ami fáj, ami jó. Kiáltsd ki szóval, jajjal, kiáltsd ki kezeid gesztusával arcod tekintetével, tested táncával. Kiáltsd ki az élet értelmét, tetteid értelmét,

szenvedéseid ésküzdelmeid ragyogó és

anyagok sugarak játékai, melyekbe két vállad

aki szereti azt, akit te szeretsz

szörnyű értelmét. – –

ágyazva van. Fények és hangok és moccaná-

akivel egy kereket hajtasz

Ember vagy. Az öröm játékai legyenek ezek.

sok, – iramok – törvényszerűségek játékai –

akivel egy tóba nézel.

A fájdalom játékai.

Teremtő és romboló tested, szélfútta lelked

Akivel egy a hited. Egy az örömöd. Aki-

Teremtő kedved játékai

játékai – –

vel egysorban raboskodsz, görnyedsz, egysorban harcolsz és egy eszméért hullasz

teremtő fantáziád gazdag játékai. A szenvedélyek játékai,

Mert mind egy család, akit te szeretsz. Ke-

le némán.

mert ezek paskolnak téged a sírig.

resd meg őket a te játékaidban. Keresd meg

Keresd meg őket a te játékaidban. Kiálts

A harcok játékai,

magadat is.

nekik: a te vérszerinti rokonaidnak –

mert küzdő ember vagy és nem pihenhetsz.

Hol vagy te? hol vagy?

Erők játékai – melyek sorsodból fakadnak és

Mert mind egy család, akinek a szemében

Üdvözöld velem a Napot, és az áramokat

megszabják sorsodat.

ugyanaz a tűz villan.

melyek arcodat beragyogják.

Ritmusok, energiák, formák játékai, tiszta

Akivel egy pohárból iszol

Üdvözöld velem az eleveneket és holtakat. Üdvözölj velem mindent ami moccan, ami harsan, ami tündöklik ami száguld, ami gyújt ami formál. A föld erőit, a test erőit, a lélek erőit. A dolgok másuló alakját, arcát. A dolgok magvát. Gáttalan iramát. Akarsz másféle házat? akarsz másféle munkát? Akarsz másféle közösséget? akarsz másféle gondolatokat? Úgy ahogyan a lelked kivánja? a te szabad és bátor, nyugtalan lelked? Állj meg és kiálts. Tested táncával, lelked szüntelen hangjaival. Talán meghallja valaki talán mások is kiáltanak. Talán mindenki így fog kiáltani. Talán megváltoztatja arcát a világ.

Életútja persze szükségszerűen változ-

linbe, ahonnét keramikusként jött haza. Rá is

tatások sorozata. Budapesti fiú volt, az is

szorult, mert a harmincas években költészete

maradt mindvégig, noha közben az itthoni

és művészi tevékenysége egyenest kommu-

kellemetlenségek elől elfutott a nyugati Euró-

nistagyanús volt (merőben indokolatlanul,

pába, hogy Párizsban franciául vitatkozzék

valójában nem volt politikus alkat), másrészt

dadaistákkal és szürrealistákkal, vagy a még

a munkásmozgalom már dekadens polgárinak

Hitler előtti Berlinben alaposan kitanulja a

érezte és vallotta stílusjátékait (ez sem volt

kerámiaművészet tudnivalóit. De mindig csak

indokolt, hiszen alaphangja mindig a humánum,

kirándult, eleve hozzátartozott a budapesti

az emberiség szolgálata volt).

körutak nagyvárosi magyarságához. Itt járt gimnáziumba, utána itt volt az egyetemen

Annyi bizonyos, hogy jó ideig senkinek sem kellett Palasovszky, a költő és a mozdulatmű-

bölcsészhallgató és párhuzamosan színinö-

vészetnek meg a színháznak a szakembere.

vendék. Itt nőtt fel költővé, és találkozott a

Hát ha nem, akkor vannak egyéb utak. Jött

szociáldemokrata munkásszínjátszó világgal,

a kerámia, meg a virágkertészet. A háború

amely lehetőséget adott neki tanítani is,

után pedig a „szoc.–reál” jobban idegenke-

rendezni is, néha játszani is. Műfajra talált a

dett tőle, mint a Horthy–kor irodalma. Hát ha

húszas évek divatos szavalókórusaiban. Még

nem, akkor nem. Tud ő szántani, vetni, aratni

kórusdrámát is írt a számukra. Majd egymás

is. Lett tehát termelőszövetkezeti dolgo-

után szervezett színjátszó csoportokat és

zó, azután mégis inkább kertész, ha lehet,

avantgárd színházakat, amelyek egy ideig

akkor keramikus. És lám a hatvanas években

népszerűek voltak az ifjúság és a modern-

újra felfedezték, hogy volt valami abban az

séget kereső művészek körében. Rendezvé-

avantgárdban, és az örökké haldoklót játszó

nyei – a Zöld szamár kabaré, az Új föld estek,

Palasovszky még mindig jó egészségben él.

és főleg az elég huzamosan fennmaradó

És egyszerre megjelent „A fürdő Zsuzsanna”

Cikk–cakk estek – a húszas évek folyamán a

című költeménye, ez a finoman erotikus láto-

legmodernebb színházi és kórusművészeti

más, amellyel úgy belépett újra az élő költé-

otthonok voltak. Főleg a műveltebb ifjúság

szetbe, hogy hamarosan Graves–díjat kapott

idézgette is Palasovszky költeményeit.

érte. Ha egy antológiában a korai Őz–biblia

Szimbolista háborúellenes ódája, "A vérbélű

valamelyik része, a húszas korszakából „A

tintatartó” – amelynek tintájából a hadüzene-

vérbélű tintatartó” és ez „A fürdő Zsuzsanna”

teket írják alá – a pacifizmus hitvallása volt.

jelezné jelenlétét költészetünkben, költői arc-

Különös meseátdolgozásait nevetve adták

képét hitelesen örökítené meg költészetünk

kézről kézre. Az egyiknek például ez a címe:

képcsarnokában.

„Hófehérke és a hét kisödönke”. – Palasovszkyt szidták is, kinevették is, lelkesedtek is érte: élő jelenség volt az irodalmi életben. És fontos alak a tánc– és mozdulatművészetben. Tanár, tanácsadó és koreográfus (tánctervező) a híres Madzsar–intézetben. Politikailag pedig gyanús alak Horthy ügyészeinek és rendőreinek a szemében. Ezért is ment egy időre Ber-

himnusz

kérdést tettek föl nekem. Ezekre szeretnék válaszolni.

1922

A művészetet a tömegek

teremtette

KIÁLTVÁNY a

ÚJ KULTÚRÁJÁÉRT

A piros

lรกzai

ideáljaitok ellen a jobb életért

A

elh端ly端lt


Tükröt Tartok Palasovszkynak / My Mirror To Palasovszky